Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-10 / 23. szám

1978. június 10. SZABAD FÖLDMŰVES Egy nap Május 24-e. A reggeli híreket hall­gatom. A rádió szomorú időt jelez: Általában felhős Idő, Közép- és Kelet- Szlovákiában szórványosan eső. Vár­ható legmagasabb nappali hőmérsék­let tizennégy-tizennyolc fok, időnként megélénkülő gyenge északnyugati szél. Mérgemben kikapcsolom a rá­diót, minthogy Közép-Szlovákiában vagyok. Borult időben indulunk határszem­lére. Volgánk a Lučenec (Losonc) és Rím. Sobota (Rimaszombat) közötti főúton száguld. Alig hagyjuk el Pin­­cina (Pinc) községet, dombok, lombos erdők vesznek körül. A hegyek kö­zött, a domboldalon, lent a völgyben haragoszöld a gabona. Szépen fejlődik a szemes kukorica, a cukorrépa egye­­lésre vár. Am a szőnyegrendre vágott lucerna megázott. Bizonyára gazdáit kaszálás közben érte az eső. Az agya­gos talajnak — amilyen e vidék ta­laja — kevés eső is elég ahhoz, hogy ragadjon. S idő kell hozzá, amíg meg­szikkad a föld, hogy az emberek és gépek dolgozni tudjanak. Veszélyben volna az idei termés? Nem hinném. Amit a természet eddig elrontott, azt emberi kéz még helyrehozhatja! Tíz óra körül érünk Nové Honyra. A Fttleki Állami Gazdaság egyik rész­lege van itt. Keressük a központot. Partnak megyünk fölfelé. A gazdasá­gi udvart aligha tudjuk megközelíteni, olyan nagy a sár. Végre mégis felju­tunk a dombra, jobban mondva a gaz­daság udvarába. Nyomunkban egy másik kocsi jön küszködve. Oszes, öt­ven év körüli, sovány, középtermetű ember száll ki a volán mögül. Lábán gumicsizma. Megszólítom. Bemutatko­zás után kiderül, hogy Lopuian Karol a neve, s 6 a gazdaság vezetője. — Hogy állnak a tavaszi munkák­kal, a növényápolással? — kérdem tőle. Nagyot sóhajt. — A sok eső miatt lassan halad a munka. A gabona szép, sűrű, megdőlés veszélye fenyegeti. Védekezünk ellene. A lucerna Is szép volt, de alig tudjuk betakarítani az első termést. A szemes kukorica jól kelt, ellenben a sarabolás akadozik, mert puha a talaj. Például a cukorré­pa egyelését május húszadikán kezd­a mezőn tűk el. Szombaton, vasárnap reggel jő idő mutatkozott. Mindenki a mezőn volt, aki részt vállalt az egyelésben. Délig jól ment a munka, délután ha­zazavart bennünket a zápor. Ma már huszonnegyediké van, az egyelés ipég mindig tart. Beülünk a kocsiba. A meredek lej­tőn igyekszünk lefelé. Kísérőnk előt­tünk halad, az irányt mutatja. Mezei úton megyünk vagy kétszáz métert. Egy hatalmas parcella szélén meg­állunk. Tarka kendős asszonyok haj­­longanak a répasorok fölött. A föld nem gyomos, csak sáros. Míg az asz­­szonyok felé közeledünk, kísérőm megsúgja, hogy a legelső nő Marti- Sóvá Márta. Tizenöt éve dolgozik eb­ben a gazdaságban, a baromfitelepen. A másfél évtized alatt talán egy évet sem hagyott ki az egyelésből. örü­lünk neki, mert jól dolgozik. Közelebb megyek hozzá. — Hogy megy a munka? — Ha nem esne örökké, már el is felejtettem volna az egyelést. De így elég nehezen. Gyakran kell tisztítani a kapát. Különben a negyven árat négy-öt nap alatt megkapálom. Ma is jókor reggel kijöttem, de ügy néz ki, hogy megint abba kell hagyni a mun­kát, mert szemerkélni kezd az eső. Pedig jó lenne már a sor végén lenni — mondja mosolyogva. A piros arcú harmincöt éves fiatal­­asszony vidám természetű. Most szót­lanul hajlong, ügyesen jár a kapa a kezében. Velünk is alig akar szóba állni. Mert most igazán mérges az időjárásra. Martisová Márta két fel­nőtt gyermek anyja. A lánya Banská Bystricán dolgozik, a fia még tanul. A közeljövőben építik fel az új össz­komfortos családi házat. Tavasztól őszig a gazdaság mezején is dolgozik. Odahaza sok baromfit tart. Kézimun­kázni nagyon szeret, de erre csak té­len van ideje. Útközben Loptišan elvtárs elmondja, hogy példás dolgozó Varga Mária is, aki jelenleg nincs itt. Tizenöt évig dolgozott a gazdaságban. Négy éve nyugdíjba ment, de azóta is minden évben kisegíti őket á csúcsmunkák­ban. Szívesen veszik, mert az egyik legjobb munkaerő. — És ne feledkez­zünk meg a nyolcvanhat éves Korti­­áová Rozália néniről sem — teszi hozzá Lopušan elvtárs —, aki magas kora ellenére felveszi a versenyt a fiatalokkal. Az idén harminc árat vál­lalt magára. Pedig szép nyugdíja van. De ő jön, mert azt mondja, nem tud munka nélkül élni. Legfiatalabb dol­gozónk Kerekes Piroska. Tizenkilenc éves. Nemrégen ment férjhez. Ö Lo­soncon dolgozik, de munkaidő után, szombaton, vasárnap segít az egyelés­ben. Igaz, neki a férje és a nagyma­mája is segít. Egyébként ha jó idő van, százhúszan is dolgoznak a me­zőn, s egy hét alatt vége az egyelés­­nek vagy a második kapálásnak. — Hogyan állapítják meg a munka minőségét? — Mivel öntözés nélkül termesztjük a cukorrépát, nagy gondot fordítunk a talaj kiválasztására, a gyomok, kár­tevők, betegségek elleni védelemre. A sorközi talajművelést, a sarabolást géppel végezzük, annyiszor, ahányszor szükséges lesz, hogy a talaj gyom­mentesen maradjon. A múlt évhez ha­sonlóan az idén is szétmértük a par­cellákat negyven áranként, nemcsak a gazdaság dolgozóira, hanem idény­munkásokra is. Az egyes munkálato­kat rendszeresen ellenőrizzük. Ezért Jakab Zoltán agronómus felel. Most is kint van a Starý Major i parcellán. Arra törekszünk, hogy a hektáron­kénti százezer egyed betakarításkor is meglegyen. Az, aki minden tekin­tetben jó munkát végez, nyolcvan ki­logramm gabonát kap tízáranként, aki nem, az kevesebbet. — Bíznak a jó termésben? — Egyelőre — habár az egyes mun­kálatok megkéstek — nincs veszély­ben a termés. A tenyészidőben, hogy meggyorsítsuk a növényzet fejlődését, többször sarabolunk, ha kell, három­szor is megkapáljuk. Ezenkívül nitro­géntartalmú műtrágyákkal pőttrá­­gyázzuk a növényzetet. A levéltetű ellen Metationnal védekezünk. Tehát gondos növényápolással és növényvé­delemmel Igyekszünk helyrehozni azt amit az időjárás elrontott, s bízunk benne, hogy a tervezett háromszáz­­hatvan mázsa hektáronkénti hozamot elérjük. Mit fűzhetnék hozzá az elmondot­takhoz? Talán csak annyit, hogy a földművelők mindenkor harcban áll­tak a természettel. Egyre megnyugta­tóbb, hogy ez a küzdelem nem hiába­való. NAGY TERÉZ . / _ ' E három cigány, helyesebben romanes szó magyarul nagyjából azt jelen ti- „Lépj előre, emelkedj feljebb cigány“. E három cigány szót egy, a cigá nyok életét, életkörnyezetét, valamint a társadalmunk által nekik nyújtót támogatás különböző formáit bemutató amatőr film címéből kölcsönöztem A filmet — minden hiányossága ellenére — érdemes volt megnézni, mara dandó élményt jelentett és tartós emlékként őrzőm. 1. Nomádok utódai A cigányok, a romák származását, eredetét sokáig homály fedte. Egye­tek Arábiából, Kis-Azsiából származ­tatták őket, mások a fáraó népeként emlegetve a cigányokat Egyiptomból jött népcsoportnak tartották. Ma már általánosan elfogadott nézet, hogy Nyugat-Indiából, pontosabban Pan­­dzsábból — évszázadokkal ezelőtt, ki tudja mi okból — indultak meg ki­­sebb-nagyobb csoportokban nyugat felé. Századok folyamán eljutottak Európába, egészen az Ibér-félszigetre. más csoportjaik Észak-Afrika föld­közi-tengeri partvidékére. Tény az, hogy Európa csaknem min­den országában találkozhatunk velük. Barna bőrük, az európai népektől el­ütő külsejük, de különösen szokásaik, viselkedésük, felfogásuk, erkölcsi né­zeteik különböztetik meg őket az adott ország lakosságától. Viszont ha­tározottan értékes tulajdonságokkal is rendelkező etnikai csoportot alkot­nak, hiszen másképp hogyan tudott volna fennmaradni a cigányság min­den fajta üldözés, rassz-megkülönböz­­tetés, pogromok és a fasizmus ural­mának esztendei alatt az ellenük in­dított népirtás ellenére? Elöljáróban talán annyit, hogy Szlo­vákiában a cigányok, a romák össz­­létszáma 1977-ben az SZSZK összla­kosságénak 3,9 százalékát tette ki. Mivel még a közelmúltban is sok ci­gány család vándorolt és azok is, akik letelepedtek, nagyon primitív körülmények között éltek, a cigányok között igen sok volt az analfabéta. Nemcsak az idősebbek, hanem a fia­tal. iskolaköteles cigány fiatalság kö­zött is. Még nem is oly rég Szlovákia bár­mely részén, majd minden falu végén találhattunk pérót, cigánytanyát. Az ití uralkodó viszonyok, életfeltételek siralmasak voltak. De még ma is akad helyenként a múlt kísértő emlé­keként fennmaradt péró, habár szo­cialista társadalmunk minden lehetőt megtesz, hogy ezt az áldatlan állapo­tot gyökeresen megváltoztassa. Lehe­tőségei szerint emberhez méltó lakást biztosít számukra, támogatja a csa­ládi házat építőket, óvodákat, iskolá­kat létesít, hogy a cigányok — társa­dalmunk egyenrangú tagjaiként — bekapcsolódhassanak a termelésbe, a társadalmi és a kulturális életbe. Ez­zel szemben viszont joggal követeli meg, hogy a minden polgárra egyaránt vonatkozó törvényeket betartsák, ha a törvények biztosította jogaikkal élni akarnak és a társadalom nyújtotta előnyöket élvezni kívánják. Állami, gazdasági és társadalmi szervezeteink céltudatos igyekezete el­lenére eddig még nem sikerült a ci­gány lakosság jelentős hányadánál elérni azt, hogy szakítson megrögzött szokásaival, életmódjával, a múltból eredő életszemlélettel. Nem alkalmaz­kodnak kellőképp szocialista társa­dalmunk és szocialista életformánk feltételeihez, ami sok esetben társa­dalom ellenes cselekedetekben csú­csosodik ki. Az utóbbi esztendőkben aggasztóan alakul a cigány lakosság bűnözése, mivel a lakosság számarányához vi­szonyítva jelentősen emelkedő irány­zatú. Szlovákiában a bűnözés az utób­bi esztendők során érezhetően csök­kent, de a cigányok által elkövetett törvényszegések aránya az 1974-es év 9,7 százalékáról 1977-ben 11,4 száza­lékra emelkedett, míg a kihágások aránya ugyanezen időszak alatt 11,7 százalékról 14,8 százalékra növeke­dett. A Szlovák Szocialista Köztársa­ság területén élő cigányok számát tekintve ez azt jelenti, hogy jelenleg a cigányok bűnözési aránya 3—4 szerte nagyobb mint a lakosság többi rétegének kriminalitása. A bűnözés okait tekintve nincs lé­nyeges eltérés, viszont a cigányok kriminalitása, bűnözése mégis bizo­nyos specifikus jelleggel bír. A fel­felé ívelő bűnözési görbe nagyobbára a cigány lakosságnak még napjaink­ban is erősen észlelhető, eddig ki nem küszöbölt izolációjára, elkülönülésére utal. Ugyanakkor azonban a cigányok nagyobb többsége között csökevény­­ként fennmaradt nomád jellegű, pri­mitív életmódból, alacsony képzettségi szintjükből, az elmaradott kulturális és társadalmi nívóból ered. Sokukból még ma is kiütközik a régi életszem­lélet fattyúhajtása, mely meggátolja őket abban, hogy tartósan beleillesz­kedjenek a termelő munkába. Kezdet­leges életkörülményeik viszont nagy­ban hozzájárulnak ahhoz, hogy az esetleges nézeteltéréseket, viszályokat erőszakos önbíráskodással intézzék el. Nem csekély a cigányok törvény­be ütköző cselekedetei között a sze­mélyi tulajdon elleni vétség, illetve a szocialista vagyon megkárosításá­nak bűnténye, valamint a lopás, rab­lás. élősködés, csalás és a garázda­ság. Emberfeletti erőfeszítést igényel az az igyekezet, hogy társadalmunk eb­ben a kérdésben a szocialista huma­nitás elveivel összhangban átütő si­kert érjen el. A nemzeti bizottságok elsődleges feladatukként kezelik a ci­gány lakosság életkörülményeinek javítását célzó intézkedéseket. Az el­maradottság felszámolása érdekében a nagyobb cigány-települések közelé­ben olyan iskolákat létesitenek, ahol behatóbban foglalkozhatnak az isko­laköteles cigánygyerekekkel, hogy ők is elnyerhesség a megkövetelt alap­­képzettséget és alkalmuk nyíljon fel­sőbb fokú továbbképzésre. Így bizto­sítható csupán, hogy társadalmunk egyenrangú tagjaiként vehessenek részt az országépítés nagy munkájá­ban és ne legyenek továbbra is fejlett szocialista társadalmunkban a mai kor nomádjai. OBENAU KAROLY ^ЛЛЛЛ/^ХЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛАЛЛЛАЛАААЛААЛААААААААААААаАААЛЛАЛААААА A szocialista munkaverseny, a dolgozók önkéntes mun­kafelajánlásai sokmilliós érté­ket hoztak létre az elmúlt években. Tavaly a legtöbb munkafelajánlás a NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére tör­tént és sokmilliárdos értékeket jelentettek a vállalások reali­zálása az országnak. A komárnói (komáromi) já­rásban mindig nagy jelentősé­get tulajdonítottak a szocialis­ta munkaversenynek. A külön­böző üzemek, szervek, szerve­zetek kötelezettségvállalásainak értéke a NOSZF 60. évforduló­jának a tiszteletére 193 042 230 korona értékű volt. A vállalá­sokat jelentősen túlteljesítették és több mint 250 millió korona értéket hoztak létre. A mezőgazdaságban is jelen­tősek voltak a vállalások a ki­teletére tették. A vállalások minden bizonnyal elősegítik a hatodik ötéves terv harmadik évére kitűzött igényes feladatok teljesítését és a választási program megvalósítását. A ko­máromi járásban 45 üzemi, 39 egész községi, illetve városi és 1741 kollektív kötelezettségvál­lalást tettek. Az egyéni válla­lások száma 23 ezer 500 volt. A vállalások értéke meghaladja a 170 millió koronát. A mezőgazdasági üzemek er­re az évre is jelentős vállalá­sokat tettek, s ami lényeges, a legfontosabb szakaszokon. A mezőgazdasági össztermelésben a vállalások értéke 31822 000 korona és az anyagi ráfordítá­sokat a tervvel szemben 6 mil­lió 443 ezer koronával szerel­nék csökkenteni. A munkaverseny mozgósító ereje tűzött feladatok teljesítése és túlteljesítése érdekében. A me­zőgazdaságban a kötelezettség­vállalások értéke 42 millió 435 ezer korona volt és a teljesítés értéke meghaladta az 54 millió koronát. A növénytermesztésre kedvezőtlen időjárás ellenére, a kollektív és egyéni vállalá­sok teljesítése érdekében tett törekvések elősegítették, hogy szemes termékekben aránylag jó eredményeket értek ei a já­rásban s voltak olyan szövet­kezetek, ahol gabonából hatvan mázsán fölül volt az átlagho­zam, és 7 szövetkezetben ku­koricából 2321 tonnával termel­tek többet a tervezettnél. A szocialista munkaverseny jelentősen elősegítette az anya­gi ráfordítások csökkenését. A szövetkezetek jő részében csök­kent az 1 kiló hústermelésre fordított abraktakarmány fel­­használása, s ennek eredmé­nyeként 6 ezer 60 tonna abrak­­takarmányt takarítottak meg. örvendetes, hogy főleg a> taka­rékoskodó szövetkezetek jelen­tősen túlteljesítették a hús- és tejeladási tervet. A sokoleci (lakszakállasi) szövetkezet 459 mázsa hússal adott el többet a tervezettnél. A Zemianska OI- ča-i (nemesócsai) szövetkezet 306 ezer literrel, a búči szö­vetkezet pedig 769 ezer liter tejjel adott el többet a terve­zettnél. A Dolný Peter-i (alsó­­péteri) Efsz 2 millió 128 ezer darab tojással termelt többet a tervezettnél. , A terv túlteljesítésnél sokat jelentettek az egyéni vállalások az egyesek elért kitűnő ered­ményei. Árgyusi János, a Komá­romi Állami Gazdaság dolgozó­ja, 27 dekagramm abrak fo­gyasztása mellett 5 ezer 76 li­ter évi átlag fejést ért el tehe­nenként. Egyes szövetkezetek­ben kiválóak voltak az ered­mények a sertések súlygyara­podásánál és a malacelválasz­tásnál. A moőai szövetkezetben Hodos Cyril 22,45 darab mala­cot választott el anyánként. He­gedűs András, a őlöovl (cst­­csói] szövetkezet állatgondozó­ja, 3,71 kilogramm abraktakar­mány felhasználása mellett na­pi 66,5 dekagramm súlygyara­podást ért el. Az élet- és munkakörülmény javítását is jelentősen segítette a szocialista munkaverseny ki­bontakozása. A mezőgazdaságban 85 szo­cialista munkabrigád, illetve a cím elnyerésének várományo­sai és öt komplex racionalizá­ló brigád tevékenykedik. A bri­gád tagjai voltak a szocialista munkaverseny motorjai. Sokat tettek a kapacitások és a mun­kaidő ésszerű kihasználásáért, az anyag- és energia-takaré­kosság lehetőségének feltárá­sáért, a takarékosság szemlé­letének tudatosításáért, a tulaj­donosi gondolkozásnak az el­mélyítéséért. Az aktívan tevé­kenykedő brigádok összetartó erejükkel jó hatással voltak a többi dolgozókra is. Az idén a kollektív és egyé­ni kötelezettségvállalásokat fő­leg a Februári Győzelem tisz-A vállalások alapján a ter­vezettnél 3242 tonnával több takarmányt akarnak termelni, s ennek a pénzértéke közel 1 millió korona. A zöldségela­dás tervét 3 millió 321 ezer koronával akarják túlteljesíte­ni. Cukorrépából 585 tonnával szeretnének többet eladni a tervezettnél. Húseladásból 3 millió 144 ezer korona a köte­lezettségvállalás értéke. Tejből 521 ezer liter túlteljesítéssel akarják gazdagítani a tejellá­tást. Abraktakarmányokból a tervezettnél 925 tonnával keve­sebbet akarnak felhasználni, s több mint 1 millió korona ér­tékben csökkentik a hajtó- és fűtőanyag-fogyasztást. A legje­lentősebb vállalások összegét az élet- és munkakörülmény javí­tása teszi ki. A kötelezettséget vállalt me­zőgazdasági üzemekben már a múltban is bizonyították, hogy a helyes termelési szerkezet megválasztásától, a jó munka­­szervezéstől, a technikai fegye­lemtől, az időben végzett mun­kától, sok-sok mindentől függ a gazdasági szint javítása. Az élenjáró gazdaságok példája igazolja, hogy folyamatosan meg lehet újítani a gazdálko­dást — méghozzá egyre maga­sabb szinten. A lehetőségeket érvényesíteni kell idén is és akkor még eredményesebb lesz a mezőgazdasági termelés. A vállalásokat már jő régen meg­tették a mezőgazdasági üze­mek, és azóta egész sor intéz­kedés történt azok realizálá­sáért. A nemzeti bizottságok és a Nemzett Front szervezetei a kötelezettségvállalások nyomán sokat tesznek a falvak, váro­sok fejlődéséért. A vállalások értéke a komáromi járás­ban meghaladja a 90 millió ko­ronát. A vállalások több mint egyharmada a „Z“ akcióban valósul meg, és ehhez a lakos­ság jelentős mennyiségű társa­dalmi munkával járul hozzá. Az Idén öt óvodát fejeznek be és egy bölcsődét Bátorkeszin. Átadják rendeltetésének a sport­­csarnokot Komáromban is. To­vábbá négy üzletet és két mű­velődési otthont is befejeznek ebben az esztendőben. Négy községben ravatalozót építenek és ugyanennyi községben víz­hálózatot létesítenek. Az emlí­tettek mellett hozzálátnak há­rom óvoda, két bölcsőde és egy művelődési otthon építéséhez. A „Z“ akció keretében tűzoltó­­szertárak, üzletek és tornater­mek is épülnek. Az említett be­­ruházásos és nem beruházásos „Z“ akció keretében 252 ezer 699 óra ledolgozását vállalta társadalmi munkában. Remél­hető, hogy az ifjúság, hason­lóan mint tavaly, nagy részt vállal a kitűzött feladatok meg­valósításából. Az üzemi, a kollektív, vala­mint az egyéni kötelezettség­vállalások szintén jelentősek a komáromi Járásban. Lényeg most már az, hogy a vállalá­sokat mennyiségi és minőségi szempontból maradéktalanul teljesítsék az elkövetkező hó­napokban. Tóth Dezsd A

Next

/
Oldalképek
Tartalom