Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-03 / 22. szám
1978. június 3. SZABAD FÖLDMŰVES 11 vetésterület« Is a szárító-berendezés kapacitásának teljes mértékű üzemeltetéséhez idomul. Hogy a szárító-berendezésüket valóban jól kihasználják, bizonyítja a múlt évi teljesítmény is, amely négyezer üzemelési óra körül alakult. Az őtven hektáron termesztett ószi repce betakarításával — amelyhez már május elején fogtak hozzá — megkezdődött a szárító-berendezés üzemelése is. Látogatásom idején (május 10-énj már az utolsó hektárokról szállították be a zöldanyagot a szárítóba. A repce betakarításában a gépek csoportos bevetését alkalmazták, s így a munka gyors ütemben haladt. Hogy a szövetkezetben a betakarítási veszteségek csökkentésére fokozott mértékben ügyelnek, arra a megfelelő magasságra vágott tarló, valamint a zöldanyag szállításában a magasított oldalú pótkocsik alkalmazása utal. A lucernatermés túlnyomó részét takarmányliszt gyártáséra hasznosítják. De ezenkívül kiváló minőségű szénát is készítenek belőle. A múltban nagyon jó eredményeket értek el a lucerna hideglevegős szárításával, amelyet ebben az évben is akarnak alkalmazni. Előnye, hogy a lucerna — előzetes fonnyasztás után — nagyobb nedvességtartalom mellett is betakarítható. Emellett a levelek lepergésével együttjáró veszteségek is jelentős nincs baj, de... mértékben csökkennek, s ugyanakkor az értékes tápanyagok sem mennek kárba. A főnövénytermesztő szavai szerint ebben az évben fokozott figyelmet fordítanak a kukorica silózására, mivel tavaly a kuokricaszilázsnál nem érték el a megkövetelt minőséget. A siló jó minőségének megalapozása már az agrotechnikai intézkedéseknél kezdődik. A legfontosabb követelmény, hogy a növényzet gyommentes legyen. Ezenkívül sok múlik az idejében és gyorsan elvégzett betakarításon is, de mindenekelőtt a silózási technológia tüzetes betartásán. A szövetkezetben jelentős mennyiségű silót leveles répafejből és répaszeletből is készítenek. A silóié felfogásához szalmát és kukorícakórőt hasznosítanak. Ezeknél a silóknál már a múltban is kiváló minőséget értek eL. A takarmányok gazdaságos hasznosítását a szövetkezetben még növeli a pogácsázó gépsor. A takarmánypogácsák gyártásához főleg takarmánylisztet, abrakot, melaszt, különböző adalék-anyagot és 35 százalékos mennyiségben szalmát hasznosítanak, A szövetkezet növénytermesztésében sikerült tehát elérni azt, hogy az állattenyésztés részére megfelelő mennyiségű és jó minőségű takarmányalapot létesítsen. A korszerű berendezések, mint pl. a forrólevegős szárító és a pogácsázó gépsor, lehetővé teszik az igen kedvező beltartalmű takarmányok készítését és az etetés leegyszerűsítését és gazdaságosabbá tételét. De vajon a két részleg közötti összhang megteremtése érdekében hogyan hasznosítják, értékesítik a takarmányokat az állattenyésztésben?, Az év végi kimutatások adataiból kitűnik, hogy az utóbbi években az állattenyésztésben elért eredmények javultak. Az 1976-os évhez viszonyítva a hízómarháknál a súlygyarapodási átlag 0,056, a sertéshizlalásban pedig 0,092 kg-al javult. A tehenészetben azonban — bár itt is az évi íejésl átlag 2628 literről 2965 literre növekedett — mégsem érték el az adott takarmányozási lehetőségek alapján elvárt eredményt. A tej termelési tervét tavaly csak 99,51, ez év első negyedében pedig 99,86 százalékra teljesítették. Tehát célszerű lenne, ha a szövetkezetben az eddiginél még nagyobb figyelmet fordítanának az állattenyésztői munkára, főleg a tehenészetben. Bár az állatok hasznossága legnagyobb mértékben a takarmányok mennyiségén és minőségén múlik, nem lehet figyelmen kívül hagyni a takarmányok jó hasznosulását sem. Ehhez pedig meg kell teremteni a feltételeket, vagyis a megfelelő etetési technológiát és tartási körülményeket. Be kell tartani az állategészségügyi követelményeket, nagyobb figyelmet kell fordítani az állatok gondozására, a tisztaságra és a takarmányokkal való takarékos gazdálkodásra. Klamarcsik Mária, mérnök akadémikusnál fásában lésétől. A hatékonyságot befolyásoló tényezőkön keresztül kell elérnünk, hogy évente jobb legyen az eredmény, de ugyanakkor a költségek ne növekedjenek. Tulajdonképpen ez már biológiai racionalizálás. Ennek vizsgálatára nagyon jó kritériumot állítottunk össze. Nagyon fontos kritérium például a szemtermés kilójára felhasznált hatóanyag mennyisége. Búzából például 16—20, árpából pedig 18—22 kg-ot kell elérni egy kg NPK hatóanyaggal. Ebben jut kifejezésre ugyanis agronőmusaink munkájának a minősége, egy-egy gazdaság növénytermesztésének a színvonala. Legutóbb értékeltük egyes mezőgazdasági üzemek ötéves termésátlagát. Számtalan helyen kimagasló hozamot értek el, da még mindig sok a hátul kullogó gazdaság is. Megállapítottuk például, hogy némely járásban 9—17 kg-ig terjedt a búza egy kg NPK hatóanyagra jutó átlagos hozama. Ahol tehát csak 9 kg-ot értek el egy kg NPK hatóanyaggal, ott bizony van mit javítani az agronómián. Ahol pedig 17 kg-ot, ott az agronómus munkája már magas színvonalon van. Fontos feladat a termelés racionalizálásában a veszteség elleni küzdelem. Idén erre már teljesen új elvek kerülnek homloktérbe. Már több gondot kell fordítani mezőgazdasági üzemeinkben az elégtelen technológia alkalmazásából eredő veszteségek elkerülésére. Harcolni kell például olyan veszteségek ellen, amelyek a termény elégtelen érettségben való begyűjtésével keletkeznek. Köztudott, hogy nem mindegyik búza érik egyazon időben, ennélfogva szárazanyaga is eltérő. Vannak olyan búzáink, amelyek teljes érésben nyújtják a legjobb hektárhozamot, s ennek figyelembevételével dolgoztuk ki a fajtákra jellegzetes begyűjtési érettség jellemzését és aszerint kell azokat betakarítani, mert a termény éppen abban az állapotban nyújthatja a százszázalékos hozamot! Ennek figyelembe vételével mezőgazdasági üzemeink vezetőinek, de mindenekelőtt agronómusainknak nagyon felelősségteljes a feladata. A munkát ugyanis ők irányítják és ellenőrzik. Törekedjenek arra, hogy a technológia pontos betartásával elkerüljék a fölösleges veszteséget. Napjainknak ez nagyon fontos minőséget növelő féladata. Ha például valamely gazdaságban nem tartják he a szántás és a vetés közti 21—28 napos időszakot, s a vetést a szántástól számítva 5—6 napon belül elvégzik, ott 15—25 százalékig terjedő terméscsökkenéssel számolhatnak még akkor is, ha a begyűjtési veszteség a minimálistól is kisebb volt. Tervidőszakunk harmadik fontos követelménye a minőségre való törekvés. Véleményem szerint a nagy táblás termelésből — a jövőben — ki kell küszöbölnünk az olyan gabonafajtákat, amelyeknek sütőipari beltartalmi értéke gyengébb a megköveteltnél. Ezek mindenekelőtt a jugoszláviai búzák. Es máris itt a bizonyíték! Ha például jubilejná búzából hét tonna termésátlagot érünk el, akkor nem kevesebb mint 1200 kiló tiszta fehérjét nyerünk hektáronként. Ezzel szemben a Száva búzánál ngyanolyan hozam esetében csak 850 kiló a tiszta fehérjenyereségünk! Ennek figyelemmel kísérése azért fontos, mert a CSKP XV. kongresszusa a gabonaprogram mellett döntő fontosságú hangsúlyt adott a fehérjeprogram megvalósításának Is. Ez pedig azt jelenti, hogy észszerű gabonatermesztéssel egyben a fehérjeprogram megvalósítását is szorgalmazhatjuk. Kívánatos, hogy agronőmusaink az elmondottakat megszívleljék, hiszen ezzel nagyon elősegíthetik az önellátás elérését. Az önellátást persze nem úgy kell értelmezni, hogy aztán több gabonát fogyasszunk mint korábban, hiszen a hús egy főre jutó átlaga elérte a hosszabb távra meghatározott határértéket. Inkább arra kell törekedni, hogy az abrakot úgy hasznosítsák az állattenyésztésben, hogy lehetőség nyíljon a lakosság beltartalml szempontból jobb minőségű áruval való bőségesebb elltására! Végezetül arról is szólnom kell, hogy a háztartásokban jobban gazdálkodjanak ' a kenyérrel, a hulladékot ne dobálják a szemétbe, hanem gyűjtsék össze, mert az is értékes takarmány. Legcélszerűbb, ha ki-ki annyi kenyeret vásárol, amennyit pocsékölás nélkül elfogyaszthat. Ez is egyik feltétele az önellátás mielőbbi elérésének. Kérdezett: Hoksza István A hatodik ötéves terv harmadik ** évében a mezőgazdasági termelésre — az elmúlt két esztendőhöz viszonyítva — lényegesen igényesebb feladatok hárulnak. A megvalósításukhoz vezető utat világosan és egyértelműen a CSKP XV. kongresszusának határozatai jelzik. Ezeknek értelmében a mezőgazdasági termelés további fejlesztésének egyik legalapvetőbb tényezője a növénytermesztés és állattenyésztés közötti aránytalanságok kiküszöbölésében rejlik. E komoly és igényes feladat valóraváltása szükségessé teszi, hogy valamennyi mezőgazdasági üzemben maximális figyelmet fordítsanak a saját források lehető legnagyobb mértékű kihasználására és a belső tartalékok feltárására. Ez annyit jelent, hogy a gabonaprogram megvalósítása mellett az eddiginél lényegesen felelősségteljesebben kell hozzáállni a takarmányprogram teljesítéséhez is. Tehát elsősorban fokozott figyelmet kell fordítani a tömegtakamányok hektárhozamának növelésére, a belterjes termesztési módszerekre és a minőség javítására. Továbbá fokozni kell a takarmányok hatékonyságát, valamint csökkenteni a betakarítási, tárolási és tartósítási veszteségeket. De emellett ügyelni kel a takarmányok gazdaságos hasznosítására is, hogy az etetési költségek az állatok nagy termelékenységében tükröződjenek vissza. Ma már több mezőgazdasági üzemben megértették és tudatosították a takarmányprogram megvalósításának jelentőségét. Ezt azon gazdaságok példája bizonyítja, ahol belterjes módszerekkel megfelelő mennyiségű és jó minőségű takarmányalapot teremtettek az állomány részére. A galántai járásban például a legjobb takarmánytermesztők közé a selicei (szelőcei] szövetkezet tartozik. BELTERjES TAKARMÄNYTERMESZTÍS A szövetkezetben a takarmányokat 650 hektáron,' vagyis a szántóterület 24,5 százalékán termesztik, és az utóbbi években sikeresen megoldották a kellő takarmányalap megteremtésékutatási eredmények ét az utóbbi években elért gyakorlati tapasztalatok a kukorica-termeaztő vidékeken megmutatták, hogy milyen fontos a tudományos alapon irányított öntözés. Bizonyítást nyert az a szabály, hogy minél színvonalasabb a modern agrotechnika, annál nagyobb a növények öntözővíz-igénye és vele együtt ezek hozama és ökonómiai hatása is. A múlt év októberétől ez ideig a csapadékmennyiség azt mutatta, hogy Dél-Szlovákiában a talajok nem tárolhattak elegendő nedvességet. Októberben 12 mm csapadék hullott, ami a normálnak csak 23,1 százaléka, novemberben 27 mm (a normál 45 százalék) és decemberben 21 mm (a normál 42 százalék.) Az ez évi csapadék sem javította lényegesen a talaj nedvességét, mert januárban 19 mm (a normál 44,2 százalék), februárban 41 mm (a normál 97,9 százalék) és márciusban 37 mm (a normál 90.2 százalék) csapadék hullott. A nedvességigényt tehát az áprilisi csapadék nek feltételeit. A takarmány termesztésben elsősorban a nagy hektárhozamok elérésére, az ésszerű termesztési szerkezet kialakítására, a> vetőterület minél jobb kihasználására és a legmegfelelőbb tartósítási technológia alkalmazására törekednek. Legfontosabb takarmánynövényük a lucerna és a vöröshere, melyet 550 hektáron termesztenek. Az évelő takarmányokból több év átlagában száz mázsán felüli hektárhozamot érnek el — száraz anyagban számítva. Kubicsko István, a szövetkezet főnövénytermesztője szerint a sikert annak köszönhetik, hogy fokozott figyelmet fordítanak az összes agrotechnikai intézkedések betartására, az egyes munkálatok minőségi elvégzésére és az öntözési lehetőségek teljes mértékű kihasználására. Ezen túlmenően ügyelnek a betakarítási veszteségek minimálisra való csökkentésére is. A szántóföld minél jobb kihasználása érdekében kilencven hektáron — öntözési lehetőségek mellett — kettős termesztés folyik. Erről a területről biztosítják jóformán az összes — zöldtakarmányozásra és tartósításra szánt — egyéves takarmányok szükségletét. A kora tavasszal gyorsan betakarítható őszi repce, valamint őszi és tavaszi keverékek után május végéig az egész területet silókukoricával vetik be. Az őszi és tavaszi keverékekben fontos helyet kapnak a hüvelyesek, amelyek jelentős mértékben növelik a takarmányok tápanyagértékét. A termőterület, intenzív kihasználása mellett a hektárhozamok kedvezően alakulnak. Több év átlagában silókukoricából 420, őszi és tavaszt keverékekből 180, repcéből pedig 150 mázsa termést takarítottak be hektáronként. KORSZERŰ TARTÖSlTÄSI TECHNOLÓGIA A szövetkezetben forrólevegős szárító-berendezéssel rendelkeznek, amelyen a tömegtakarmányok zöméből — minimális tápanyagveszteség mellett — igen értékes takarmánylisztet készítenek. Ezért a tömegtakarmányok sem egyenlítette ki. Ennek következtében a dél-szlovákiai járások többségében a talaj 50 cm-es rétegében a növények által felhasználható nedvesség nem érte el az 50 százalékot sem. A száraz tél következtében nincs kellő nedvesség a mélyebb talajrétegekben. A felső talaj így nem nedvesedhet felszívódással sem, hanem a gyors kiszáradás következtében egyre rosszabb a növények fiziológiai körülménye. Az agronómusok és a gépesítők ezen körülményekhez alakítják az agrotechnikát, hogy megóvják a talajnedvességet. Ez helyes és szükséges. Ott ahol a nedvességhiány a legnagyobb, mintegy kétszázezer hektáron van kiépítve az öntözőrendszer. Az öntözés a korszerű agrotechnika szerves része, mert így nemcsak a talaj vízhiányát küzdjük le, hanem mobilizáljuk az összes többi termelési tényezőt is a jobb hozam és a jó minőség elérésére. így fontos az öntözés, főleg a sekélyebb és könnyebb talajokon és ott, ahol mélyen van a talajvízszint. Ami az egyes mezőgazdasági növények öntözési igényét illeti, a következő fontossági sorrendet állíthatjuk fel: tűkeverékek, őszi repce, őszi keverékek, őszi búza és lucerna. Viszonyaink között kisebb, 15—25 mm-es öntözővízadagot használjunk. Öntözései elősegíthetjük a takarmányok fejlődését, meggyorsíthatjuk az állatok ellátását az istállókban s a szabadban. Ebben az évben ennek nagy jelentőség van. Öntözhető területeinkből harmincezer hektáron búzavetés van. Ha öntözési sei csak minimális többlettermést érünk el, akkor 3 q/ha terméstöbbletnél az említett területről kilencezer többletünk lesz. A tartalékok keresésénél és az önellátottság biztosítása érdekében minden mezőgazdasági üzemben ki kell használnunk ezt a le« hetőséget. Ez évben répaszakértőink a főhang« súlyt az egyenletes sűrűség és a tő« szám betartására helyezték. Ontözé« ses viszonyok között ez százezer egyedet jelent. A többi feltétel mellett itt nagy szerep jut a magközell talaj egyenletes nedvességének. A vetőmag kimagasló biológiai értéke és a színvonalas agrotechnika mellett kfllönö« sen az idei viszonyok között nagyon fontos az öntözés. Ebben az időszak« ban az öntözés növeli a gyomirtószerek hatását is. Ezért a következő napokban okvetlenül szükséges a talaj« nedvesség állapotának a figyelése a répaföldeken és szükség esetén azonnal öntözni kell... MICHAL ŠANTA, mérnök аввввавввааввввввввввввавввввваввававааввввааваааввваввваавваааввввввввавввааввваававвавааавваавввввввввавввваввавввввввввва Megoldottuk a bab termelésének technológiáját! Mielőtt rátérnénk a nagyüzemi formákra, engedtessék meg egy kis visszapillantás arra, hogy honnan és hogyan jutottunk el a nagyüzemi formáig. A bab Kínából, esetleg Indiából került hozzánk а XVI. században. Tehát sűrűn lakott területről. Ez bizonyítja, hogy korábban nálunk is a szegény ember növénye volt. Termesztése köztesként, kukoricában történt. Ha a kukorica részben volt, így kapott helyet a bab is. De képzeljük el a két-három kézi kapálást! A szedése is kézi erővel történt, a magas kukorica ban. A szedést csak harmatban lehetett végezni, hogy a bab ne peregjen ki hüvelyéből. Erre vállalkozót ma már nemigen találnánk! Térjünk azonban rá a mai helyzetre, vagyis arra, hogyan lehet a babot nagyüzemileg termelni. A bab szereti a mészben gazdag, de nem nagyon kötött talajt. Jó előveteményet egymásnak a búza és a bab. A kedvező táperóben levő talajt lehetőleg ne istállótrágyázzuk alá. Műtrágyából — hatóanyagban — 70 kg nitrogént, 110 kg foszfort és 150 kg kálisót juttassunk alá. A vetést május első negyedében kell elvégezni, porhanyított talajon, legalább hat cm mélyen. A sortávolság 45 cm-es, folyóméterenként 30 magot számítunk úgy, hogy a kikelt mag hektáronként meghaladja a félmilliót. Hogy miért szükséges a 45 cm-es sortávolság, az majd a betakarításnál derül ki. Vetés előtt hektáronként 4—5 liter Treflánt kell kipermetezni és két órán belül bedolgozni a talajba. Laza, homokos talajon elég 4 liter, ha azonban kötött, akkor ne sajnáljuk az öt litert. Közvetlenül a vetés után 2 kg Afalont vagy 2,5—3 kg Patoránt adjunk és könnyű fogassal dolgozzuk be. Ha kelésnél ezután is jelentkeznének gyomok, akkor a bab hajtásainak 10 cm-es állapotában a sziklevél után, úgy 1,5—2 liter Basagram készítményt használunk a levélre hektáronként. A nedvesség megóvása céljából s ha esetleg gyom ts akadna, a 45 cm-re vetett babot a répasintelőkkel kezelhetjük, amennyiben azok rotációsak. További ápolásra a bab csak akkor szorul, ha esetleg fellép az Antrajcnózis (nagyon nedves nyár). Ha azonban a talaj rovarokkal, drótféreggel fertőzött, akkor a vetés előtt fertőtleníteni kellett 25—30 kg-os adagban Dursban vagy Füreden készítménnyel. Nagy szárazságban, ha van rá lehetőség, akkor jóval a virágzás előtt öntözzünk. A virágzás alatti öntözés esetén a növény a virágot könnyen eldobhatja! A bab betakarítását hosszú kísérletezés után kielégítően az elmúlt évben sikerült megoldanunk, s ezt megpróbálom részletesen Ismertetni. Ott kezdem, hogy a sorközt művelésnél forgós (rotációs) sintelőt használunk, hogy betakarításnál a sorok között ne legyenek rögök, mert azok a sorok kitúrásánál összetolődnának és a cséplőgépbe kerülnének. A kitúrás a következőképpen történik: A traktor elejére felszerelünk négy V-ből álló kitúrót. A V hegye, az orra és két szára egy méter hosszú t a két szár 80 cm-ra ágazik széjjel, vagyis egy V két sort túr ki egyszerre. A kitúró négy V-bóI tehát 8 sort, vagyis 8X45 = 340 cm széles tömeget tol egyszerre. Vigyázni kell, hogy a kitúró jól' be legyen állítva. Ehhez a vetésnek, illetve a sortávolságnak pontosnak kell lennie. Megjegyzem, hogy a kombájnra alkalmazott felszedő a kitúrt babot főleg kötött talajról nem jól szedi fel, s a gyökérzeten sok föld marad. Mi ezen úgy segítettünk, hogy a traktor hátsó részére rendsodrót szereltünk, s ez sodorja rendre a nyolc sort. Ezt persze csak a reggeli és az esti órákban lehet végezni, amikor a bab nem pereg. Így a felszedést nagyon megkönnyithetjükl Rendre sodorva egy-ikét napi beérettségtól függően száradni hagyjuk és utána E—512-es kombájnnal redukált fordulaton csépeljük teljesen száraz állapotban. Ha akadnak közte nedves vagy beéretlen szemek, a sok port elkenik, s amennyiben ezt a port nedvesen cséplés közben a magra rámázoljuk, azt letakarítani már nem tudjuk róla! A mag müszárítását lehetőleg kerüljük, mivel nagyon könnyen túlszáríthatjuk, ami a minőség rovására megy. Még talán annyit, hogy az étkezési bab mázsánként! felvásárlási éra 750 korona és a plussz hozzájárulás 200 Kčs s így 8—10 mázsás hektárhozam mellett a korábbi technológiával, értem alatta a sok embert munkát, bizony termelése ráfizetéses volt. A vázolt technológiával a 10 mázsás termésátlag azonban már rentábilis. Gáspár Imre, mérnölá A takarmányalappal VIZET \
