Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-01-21 / 3. szám

1978. január 21. SZABAD FÖLDMŰVES ■^■ekkorát is léptek előre három évtized során Csilizköz egy­kori kisemmizettjei, a volt agrárpro­letárok és a végrehajtóktól örökösen rettegő kísparasztok — s azok utó­dai? Szinte hihetetlenül nagyot. Hét­­mérföldeset. Mire alapozom ezt? Arra, hogy a boldogulásukat, biztos jövőjüket a szövetkezetben megtalálók társadalmi és anyagi helyzete gyökeresen meg­változott. Emelt fővel járnak. S büsz­kén, öntudatosan vallják magukénak a szövetkezeti parasztság új osztályát, amelyhez tartoznak. Osztályuk hű tá­masza, s megbízható szövetségese a forradalmi munkásosztálynak. Milyenek is ezek a mai csilizkö­­ziek? Jómódúak, s fölöttébb jól tájé­kozottak, müveitek. A kommunista párt és osztályuk, szövetkezettik gon­doskodása tette őket azzá, s termé­szetesen a szorgalmuk, helytállásuk. Ezt a folyamatot a Februári Győze­lem és a IX. pártkongresszus indítot­ta el. amely hitet öntött az emberek­be, s bizakodást... Persze, élni tud­tak, s éltek is a lehetőségekkel. Ma már példás közösségi emberek. Jól bánnak a tudás fegyverével. Éber, szemfüles őrei, kiváló gazdái élenjáró szövetkezetüknek, amely úttörő szere­pet vállal az új termelési rendszerek, különböző eljárások meghonosításá­ban, a tudományos ismeretek gyakor­lati hasznosításában, az üzemszerve­zés és szakágazati irányítás tökélete­sítésében, illetve gyakorlati kipróbá­lásában. S nemkülönben az ésszerű, takarékos gazdálkodásban, a XV. párt­­kongresszus, illetve a KB-határozatok célkitűzéseinek megvalósításában. Az ezirányú nagyfokú igyekezetük, a sokrétű szociális programjuk céltu­datos megvalósítása, s a gabonater­mesztés következetes, fejlesztése alap­ján méltán érdemelték ki a magas társadalmi elismerést, a Munkaérdem­rendet. Jogosan büszkék erre a kitün­tetésre, vezetők, s a népes tagság egy­aránt. S természetesnek veszik, hogy ez a nagy kitüntetés további, még eredményesebb, példamutatóbb mun­kára kötelezi valamennylüket. Erre csaknem minden lehetőségük adott. Miben látom ezeket a lehetősé­geket? Főleg abban, hogy hozzáértő, biztos kezekben ennek a korszerű mezőgazdasági nagyüzemnek a kor­mánykereke. Jól, példamutatóan ér­vényesül a párt vezetőszerepe; a kom­munisták a pártonkívüliekkel vállvet­ve küzdenek a tervcélok eléréséért. Kitűnő a szakvezető- és műszaki gár­da felkészültsége. S a huszonöt szo­cialista brigád négyszáznegyven tagja magas forkú munkaerkölcsével, kez­deményezőkészségével, s személyes példamutatásával hatni tud az e meg­tisztelő címért még nem versengőkre. Eredményszavatoló tényező, s sőt en­nél jóval több: az üzemvezetésnek és irányításnak is hatékony segítője, elő­mozdítója lehet. Dicséretes az is, hogy a vezetők, szakvezetők bátran alapoznak az em­berekben rejlő szellemi erőforrások kiaknázására, a köz javára. Ez meg-' becsülés és bizalom kérdése. A tagság zöme ezt az iránta megnyilvánuló bi­zalmat azután a legjobb tudása, szor­galma, s áldozatkészsége latbavetésé­­vel, eredményes, jó munkával viszo­nozza. LÄSSUK MIKÉNT? Mögöttünk az óév. Már van áttekin­tés arról, mennyire váltak valóra az 1977-es évre az elképzeléseik, számí­tásaik, terveik. Erre vonatkozóan az illetékes vezetők nagyon derűlátóan nyilatkoztak. Márpedig se szőlejük, se gyümölcsösük, amely nagyobb jö­vedelemmel kecsegtetne. Néhány számadatot említünk csu­pán; azt is azért, mert; eléggé meg­bízhatóan érzékelteti, merre is billen múlt évi gazdálkodásuk mérlegének a nyelve. Egész sor nehézséget leküzdötték, komoljr problémákat oldottak meg, hogy a viszontagságos év eredménye­sen zárulhasson. így azután az össz­termelés! érték eléri a százharminc­­hat millió koronát, ami a tervezettnél kétmillióval több. Az évi tiszta jöve­delmük is 22 helyett 24 millióra te­hető. Az egy dolgozó által előállított termék értéke átlagban eléri az évi pedig négyszáznyolcvanezret, átlag­ban. Ez nemcsupán technika és techno­lógia kérdése, hanem a szakmai hoz­záértés és a példás munkaerkölcs kérdése is. A rendszeres szakmai-po­litikai tudásgyarapításról következe­tesen gondoskodik a szövetkezet ve­zetősége. Már sok évvel ezelőtt tuda­tosította: nem mindegy, milyen felké­szültségű emberre bízzák az állato­kat, a drága gépeket. Az a bölcs népi szólás-mondás: Ki, minek nem meste­re, gyilkosa az!, ha tágabb értelem­ben, a szövetkezeti gazdálkodásra is vonatkoztatható. Szóljunk még a derék növényter­mesztőkről is, akik a múlt évben 53 millió koronát produkáltak. S igen számottevően hozzájárultak a "Munka­­érdemrendre érdemesítéshez. Például búzából 68,2, s szemeskukoricából meg 65 mázsát takarítottak be hektá­ronként. Mind az egyik, mind a másik hozamátlag a múlt évi szélsőséges időjárási viszonyokat tekintve, kiváló. Kukoricatermesztési versenyfelhívá­sukat Nyugat-Szlovákia hét mezőgaz­dasági üzeme elfogadta. Természete­sen, a versenyfeltételeknek eleget tettek a kezdeményezők isi Node, így van ez rendjén! elégíteni. Ez viszont csak úgy lehet­séges, ha a honpolgár többet Is ad a társadalomnak, efsz-tag meg a szö­vetkezetének. A CSILIZKÖZ szövetkezetbéliek pél­dául hat százalékkal emelik 1978-as évben a mezőgazdasági termelésüket, a tavalyihoz viszonyítva. Mit tesznek igényes tervfeladataik teljesítése érdekében? Csak néhány dolgot említsünk: a vezetőség még jobb versenyszellemet, kezdeményező­készséget vár el a tagságtól, a szocia­lista brigádoktól és más munkaközös­ségektől, hogy az új, éves terv célki­tűzései megvalósulhassanak. Mindent megtesz annak érdekében a vezetőség, hogy a feladatteljesítéshez az előfel­tételek is megteremtődjenek. ’ Habár tavaly hat újítási javaslatot juttattak él a járási mezőgazdasági igazgató­ság illetékeseihez, amelyeket mind el­fogadták, mert más mezőgazdasági üzemben is realizálhatók, a szellemi erőforrások kiaknázása terén van még tartalék. Tehát, a tagság részéről megnyilvánuló minden újítási, éssze­rűsítési kezdeményezést az eddigiek­től Is jobban felkarol, s anyagi-erköl­csi jutalomban részesít. A köz érde­kében ilymódon munkálkodók tevé­kenysége nagyrabecsülendő! HAT SZÁZALÉKKAL TÖBBET! Törvényszerű: évről-évre nagyébb a társadalom elvárása, egyénre s kö­zösségre, falura, városra egyaránt. Mivel magyarázható ez? Főleg azzal, hogy az emberek napról-napra igé­nyesebbek. S ezeket a növekvő igé­nyeket a társadalom igyekszik is ki­százhuszonötezer koronát, ami nem csekélység. Állattenyésztésük az elmúlt évben hatvankét millió koronát forgalma­zott. S a leggyöngébb eredményeket felmutató fejőnő is kétszázhúszezer koronát produkált. Egy üszőgondoző kétszázötvenezret, egy sertésgondozó négyszázezret, s egy baromfigondozó Százötven nyugdíjas otthona Ha valaki egyszer tanulmányt, vagy könyvet írna a hála természetrajzá­ról, feltétlenül külön fejezetet kellene szentelnie az idős emberek iránti megbecsülésnek. Még talán kevés is volna ennyi, hisz megnyilatkozási for­máit — még a társadalmi kategóriákon belül is — hosszú lenne pontosan és maradéktalanol felsorolni. Kezdve az anyagi juttatásoktól, végezve az erkölcsi elismeréssel — nagyon színes a skála. Az utóbbi években (évti­zedekben) egy nagyon szép és nemes formája van terjedőben: egyre több hazánkban a nyugdíjasok klubja. Városon éppúgy, mint falun. Milyen cél­zattal alakulnak ezek? — kérdezhetné valaki. A válasz világos és egyér­telmű: a megbecsülés, a hála megnyilatkozási formája ez, a társadalomért végzett áldozatos munka csekély honorálása. Hadd érezze minden idős pol­gár: továbbra is a társadalom megbecsült tagja — a nyugdíjkorhatár el­érése után is. A múlt év végén, alig valamivel az ünnepek előtt adták át a Veľký Krtíš-i (nagy kürtösi) járás első nyugdíjas klubját Veľká Calomlján (Nagycsalo­­miján.) „Losoncon található a legkö­zelebbi“, mondta ottjártunkkor büsz­kén Petényi Bertalan hnb-elnök, ke­vés szóval illusztrálva kezdeményező készségüket Ez a Csalomija—Losonc párhuzam fizikai értelemben néhány tíz kilométernyi távolságot jelent, de legalábbis több tucat községnyit. Nagycsalomija fejlődő község. Köz­ponti szerepet játszik — közigazgatá­silag öt, anyakönyvíleg hét község tartozik a hatáskörébe, s új létesítmé­nyei is Jelzik: egyr® nagyobb igény alakítja a falu arculatát. Modern or­vosi rendelő, tizennyolc milliót érő új szlovák tannyelvű alapiskola, kisegítő iskola — a közelmúlt eredményei. Oj óvoda, az üzlethálózat korszerűsítése, az egyre növekvő követelmények ma­radéktalan kielégítése — elsőrendű feladatként szerepel a községfejlesz­tési tervben. De — mint mondják — itt alakult annak idején Szlovákiában az első községi könyvtár is. • * • Százötven nyugdíjas lakik a község­ben. Java része a mezőgazdaságban végzett hasznos munkát, Illetve szö­vetkezeti tag volt. A jnb szociális osztálya javaslatára kezdték a régi iskolaépületet átalakítani. Nagy kedv­vel fogtak munkához, s nem hallgat­tak a kétkedőkre. Pedig akadtak ilye­nek is. „Minek ez nekünk? Meglátjá­tok, senki sem fog ide járni! Fölösle­ges kiadás lesz.“ — hangzottak innen­­onnan a fejcsóváló hitetlenkedések. A klub megnyitá­sának ünnepélyes pillanatai. A képen balról az első Pe­tényi Bertalan hnb­­elnök, jobbról a második Wittnero­­vá Julianna, klub­vezető. Aztán jött a megnyitó, jöttek az ün­nepek, s azóta is egyre többén láto­gatják a klubot. A kétkedő hangok fogynak, s saját szemükkel meggyő­ződhetnek róla: egyre több és több nyugdíjas tölti Itt szabad idejét. Jön­nek hívás nélkül is, s nem csak a há­rom hivatalos nyitvatartási napon — bármikor be-beszólnak Wittnerová Jú­lia nyugalmazott tanítónőnek — a klub vezetőjének, aki készségesen tesz eleget a kívánságnak. „Legutóbb a Repülj páva“ versenyeit néztük nagy létszámban — mondja, majd bemutat­ja részleteiben Is a klubot. Televízió, különféle társasjátékok, rádió, lemezjátszó, könyvek — rövi­den ennyi a választék. Talán kevésnek tűnik az első pillantásra (különösen könyvük van még kevés), a legfonto­sabb azonban az összetartozás tudata, a gondtalanul együtt töltött órák le­hetősége. Főleg azoknak, akik család híján eddig csak a szomszédokhoz néztek át néha-néha, vagy egyedül őrölték az időt. Most it tartják a név­napokat, évfordulókat, sőt, alkalom­­adtán „főzőcskézésre“ is alkalom adó-* dik, hisz a tágas társalgó mellett már konyha is található. A terv szerint fürdőszobát is szeretnének, hadd le­gyen meg minden. „Szükség lenne még egy íróasztal­ra“ — mondja Wittnerné a hnb-elnök­­höz címezve a kérést. „Meglesz“ — feleli röviden az elnök. „Tüzelőre ts szükség lenne még“. „Beszerezzük“. A hnb*elnök többször kihangsúlyoz­za a nyugdíjasok szorgalmát. Tavaly harmincezer brigádórát dolgozott le az öt község nyugdíjasa, kétszázezer korona értéket hozva létre ezáltal. Tizennégy vagonnyi takarmányt nyert így ?z állami gazdaság — sáncpartok­ról, árkok mentéről. Ne gondoljuk azonban, hogy csak adok-kapok Viszonyról van szó. Akik egész életükkel bizonyítottak, megér­demlik a sokrétű gondoskodást, a tö­rődést. Az elnök bizakodva mondja: mind az öt községben szeretnének létrehozni hasonló klubot. Az Ígéretet már megkapták rá. —kvl— AMI MEGOLDÁSRA VAR MÉG... A szövetkezet vezetősége az 1978-as évi termelési tervet, az igényesebb feladatokat is teljesíteni kívánja, a tagsággal együtt,'a még rendelkezés­re álló tartalékok feltárásával és hasznosításával. Ehhez azonban az is kell, hogy javuljon a műtrágyaellátás, s csökkenjenek a növényvédőszerek beszerzésével járó gondok, problé­mák. Továbbá, a minisztérium segít­ségét kérik a nagyon is elavult szál­lítóeszköz-állományuk felújításához, hogy a húszezer vagon szállítanivalót idejében célba juttathassák. Az arány­lag nagy távolságok gyorsabb legyű­résé, az agrotechnikai határidők még pontosabb betartása is ezt követeli. És végül: Csilizköz népe testben, lélekben, gondolkodásmódban megúj­­hodott. Módosabbá vált. Élenjár a közjavak gyarapításában. Viszont, Csilizközben nincs ezzel párhuzamban a szolgáltatás és üzlethálózat színvo­nala. Egyetlen példa: annak ellenére, hogy a csilizközi falvak vendéglátó­­ipara évente hatmillió koronát for­galmaz, mindmáig füstös kocsmákban kénytelenek a fogyasztók szorongani. Kulturáltabb szórakozásra vágynak. S komplettebb, színvonalasabb szol­gáltatásra. A kereskedelem és a ven­déglátóipar, a járás illetékes szervei­vel közösen, keresse a probléma meg­oldásának legjárhatóbb útját. Forradalmi múltú, s jelenben is de­rekasan helytálló Csilizköz, újhodj to­vább, népeddel együtt. Érdemes vagy rái N. KOVÁCS ISTVÁN Egy furcsa ajándék­csomag Egy idősebb asszony váloga­tott a kirakott áruk között a Galánta főutcáján levő élelmi­szer üzletben. Többek közt Ve­getál is akart vásárolni. Volt elég belőle. Csakhogy a Vege­tál polietilén zacskókban rak­ták ki a polcokra, és mellé csomagoltak csemegepaprikát, persze nem a legfrissebbet, — ezenkívül még tubusos zöldség­­kivonatot, amely eléggé csípős, de nem nagy a keletje, és HA­RISSÁ néven kerül forgalomba a podivíni Fruta üzeme gyárt­mányaként. De az asszonyka csak Vegetát akart vásárolni, ezért odament a pénztárosnő­höz: — Ne haragudjon, hogy za­varom, de én csak Vegetát sze­retnék ... — mondta a pénztá­rosnőnek. — Asszonyom az lehetetlen — volt a válasz. — Az üzemünk (Potraviny) igazgatóságától Írásban kaptuk, hogy a Vegetát nem árusíthatjuk egyenként — csakis „ajándékcsomagban“! — De kérem én nem ajándé­kozni akarom. Nekem van rá szükségem. Paprikát termelek a kertben, kiszárítom, megőrölöm. Tehát paprikám van, és a Ha­rissá, — azt sem tudom mire használják, ugye megérti... — Én megértem, de a rende­letet nem szeghetjük meg. — Fölöslegesen adjak ki 14 koronát?... Az asszonyka aztán számolni kezdett. A Harissá, a Vegeta és a paprika 13 korona. Azon gondolkodott, hogy miért kell neki Áiégis egy koronával töb­bet fizetni. — Ez egyszerű — mondja a pénztárosnő —, a csomagolást is be kell számítanunk. Ez is Így van elrendelve. A vevő elgondolkodott, de sokan mások is. Aki Vegetát akart, annak meg kellett ven­nie az egész csomagot. Az Élelmiszer Üzem igazgató­ságán tudják, hogy az érvényes áruforgalmi rendelet értelmé­ben nem szabad egyik árut kötni a másikhoz, ezért nehéz megérteni az ilyen törvényelle­nes rendelkezéseket. Krajcsovics Férdinánd

Next

/
Oldalképek
Tartalom