Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-01-21 / 3. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. január 21. Napirenden a testedzés Ma már aligha vitatható az iskolai testedzés és sport jelentősége. Állítá­sunk létjogosultságát bizonyítja, hogy napjainkban nem ritkák a 14—15 éves világ- és olimpiai bajnokok. Mindez jelzi, hogy a testedzés és a mozgás­­kultúra alapjait már gyermekkorban kell lerakni. Az utóbbiról beszélget­tünk Spanyár Istvánnal, a Šahyi (ipolysági) Mezőgazdasági Szaktanin­tézet torna szakos pedagógusával. — Mi a helyzet a sportlétesítmé­nyekkel? Sok az olyan szaktanintézet, ahol még tornaterem sincs. — A létesítmények szorosan össze­függnek a testedzéssel. Szaktaninté­zetünk is azon iskolák közé tartozik, amelynek nincs tornaterme. Szükség­megoldásként egy tantermet rendez­tünk be tornateremnek. A céloknak megfelelő teremhez hetente csak két­szer jutunk, akkor is este 7—8 óra között. Szaktanintézetünk tanulóinak létszáma jelenleg 206, de ez a szám az 1978/79-es tanévben tovább emel­kedik, mivel intézetünk egy középis­kolai szintű szakosított osztállyal bő­vül. — Természetesen a vázolt probléma ellenére sem mondunk le a testneve­lés és a sport tömegjellegéről, annál Is inkább, mert a közeljövő terveiben — többek között — szerepel egy kor­szerű tornaterem felépítése — A szaktanintézet tantervében he­ti két órában szerepel a testnevelés. Ezzel összhangban tettek-e valamit a testnevelés és a sport tartalmi össze­tevőinek javítása vonalán? — Igen. Egy újdonságot már szep­temberben bevezettünk: a tanulók tel­jesítményének a mérését. Így a tanu­lók regisztrálhatják sporteredményeik fejlődését, s összebasonlítást végez­hetnek. Célunk az, hogy a tanulók necsak az érdemjegyek elérése szem­pontjából szorgalmazzák, a jobb sport­­eredményeket. Tervünk az általános fizikai felkészítés, amely annak az érdekében folyik, hogy tanulóink mi­nél erősebbek, állóképesebbek legye­nek. — Az iskolákról még ma is gyak­ran hangoztatják, hogy jobbára ok­tatnak és kevésbé nevelnek. Vonat­kozik ez a testnevelésre is? — A testnevelés tanterveiben teljes mértékben szerepet kapnak a neve­lési szempontok, vagyis érvényesül az a szándék, hogy a tanuló szeresse meg a mozgást. Csakis így érhető el, hogy fiataljaink az intézetből kike­rülve se hagyják abba a rendszeres testedzést, amelynek széles a skálája a versenysporttól kezdve a szabadidő helyes kihasználásáig terjed. Az utób­bi célt szolgálják intézetünkben a A mezőgazdasági műszaki középiskola lánytanulói a testnevelési órán rózsa­töveket takarnak. Foto: —tt— különböző sportkörök: asztalitenisz, atlétika, röplabda, kulturisztika, lab­darúgás és turisztika. — Több rendelkezés hangsúlyozza napirendben az úszásoktatás jelentő­ségét. Vannak-e lehetőségeik e sza­kaszon? — Úszásoktatás szempontjából isko­lánk szerencsés helyzetben 'van. Bár külön tanuszodánk nincs, de Santov­­ka, Dudince, Margita-Ilona úszóme­dencéi nagyon is megfelenek a cé­loknak. A jövőben az úszásoktatás mellett a síoktatást is szeretnénk rend­szeressé tenni. Ennek érdekében ba­ráti kapcsolatot létesítettünk az egyik cseh szaktanintézettel. Csereakció ke­retében ők jönnek majd hozzánk úszótanfolyamra, számunkra viszont sítanfolyamot szerveznek. — A mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi minisztérium illetékesei gyakran hangsúlyozzák a hozzájuk tartozó in­tézetekben a testnevelés és a sport fejlesztésének jelentőségét. Ezt a célt szolgálják az intézetek közötti ran­gos sportvetélkedők is. A helyi szak­­tanintézet tanulói milyen esélyekkel indulnak ezeken a versenyeken? — Ezek a sportversenyek a jövőt illetően valójában rendszeressé vál­nak. A šamoríni asztalitenisz-verseny után tavasszal mi rendezzük a szak tanintézetek közötti atlétikai versenyt. Számunkra pillanatnyilag a legmeg­nyugtatóbb, hogy tanulóink ötven százaléka aktívan sportol: .szaktanin­tézetünkön belül, valamint a helyi és a vidéki sportszervezetekben. Gondo­lom, hogy a tömegből könnyebb lesz a választás. Az eddigi eredmények alapján tanulóink közül a következő­ket emelném ki: Varga (asztalite­nisz), Setény, Tóth (atlétika), Koncz, Refka, Bridáő (labdarúgás), Bel’ová, Horváth M. és Sárfi (atlétika). Az elmondottakból nehéz megálla­pítani, hogy mindez sok-e, vagy ke vés. De végtére az a legfontosabb, hogy az egészséges életmód egyre több mezőgazdasági szaktanintéze­­tünkben napirendre kerül, és tesznek is ezért valamit. Csiba László Évzáró taggyűlés Visszavonhatatlanul itt a tél, a mérlegelések és számvetések’ Ideje. A brancsi (berencsi) sportszervezet is a minap tartotta meg évzáró taggyűlését. A berencsi sportszervezet tevékenységét, munkáját a szer­vezet elnöke, Kosa Viktor ismertette a jelenlevő tagsággal. Beszámolójában elmondotta, hogy a szervezetnek 75 aktív tag­ja van. Legeredményesebben a labdarúgók szerepeltek, akik a kerületi В osztályban a harmadik helyen fejezték be az őszi edényt. A csapat legjobb góllövőjének Milo József bizo­nyult, aki az őszi idényben hét alkalommal talált az ellenfél hálójába. Az év folyamán a tag9ág is aktív tevékenységet fejtett ki. A sportelep előtti teret rendezték, és így kitűnő helyet alakí­tottak ki a parkolásra. Az öltözőket korszerűsítették, s a sporttelepet körülkerítették. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére a helyi sportszervezet kötelezettségvállalást tett. Az évforduló tisz­teletére téli labdarúgó-tornát rendeznek. Beszélgetést tartanak a népi milícia tagjaival, négy előadás keretében bővítik poli­tikai ismereteiket. A sporttelep környékén 500 darab facseme­tét ültettek ki. Beszámolójában a sportszervezet elnöké még elmondotta, hogy a vezetőség rendszeresen ülésezik. A vezetőségi tagok közül kiemelte Bádovszky József, Lőrincz István, Pintér József, Sima János, valamint Kósa Vladimír tevékenységét, akik fá­radságot nem ismerve végzik munkájukat. Lőrincz László Asztalitenisz Jól szerepeltek A Szakszervezetek Galántai Járási Tanácsa asztalitenisz-tornát rendezett a járás vállalatai és üzemei részére. Elsőként a női versenyeket bonyolí­tották le, amelyek során a Galántai Jednota Fogyasztási Szövetkezet sze­rezte meg a győzelmet Záreczky Már­ta mérnök és Boócz Katalin jóvoltá­ból. Záreczky Erzsébet Háromnapos kerületi birkózó verse­nyen vettek részt Prievidzán a Duna szerdahelyi DAC ifjú birkózói. Az 1 r ó Ferenc által jól felkészített ifjú birkózók immár másodszor szerepel­tek sikeresen Prievidzán. A mostani szereplésükön Игарка Tibor első he­lyezést, Magyarics Tibor második he­lyezést ért el. Szellő Beáta üki AZ Mint regében, ama csodaszarva­­sosban — a Nyitra mindkét partján. A Zobor púpján, a Csitári hegyek öb­leiben nyargaló szelek felröpítik, s még a hallgatagok, az örök sumá­­kolők is kénytelenek rá fölfigyelni. A mindenkori kétkedők lelkiismeretét is meg-megsimítja egy-egy pihe, ha a páva megsuhogtatja szárnyait. így volt ez itt is, másutt is, minden idő­ben. Kolony (Koliüany) ugyan kisköz­ség, s bár házainak nem adatott meg a Nyitra vizében való nézkelődés hiú­sága — ha erdőszélről is, kamasznyi borókafenyők szomszédságából — a dal itt is fölfelé kanyarog. Hisz a pátria ugyanaz. A nyitrai járás négy kórusa közül, hat évvel ezelőtt -r­­sorrendben harmadikként — alakult meg a kolonyi énekkar. Vezetője Du­­najsky-Debrődi Géza pedagógus-isko­laigazgató. * * # Az első kérdés (s talán a legfonto­sabb is) a kétkedés tudat alatti kam­rácskájában fogalmazódik, ezzel is kezdjük a beszélgetést. — Milyen körülmények hozták lét­re a kolonyi énekkart: a legyen-ittis, vagy a dalszeretet igénye? — Erre nyugodtan tudom válaszol­ni, hogy az utóbbi. Az igény a dal szeretetéből fogalmazódott, szükség­szerűen jelentkezett. Errefelé nagyon szeretnek az emberek énekelni, s csak az alkalomra várnak, a segítő kézre. Mivel itt tanítok a szomszédos köz­ségben, s az emberek ismernek — tudják, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának tagja vagyok, — felkértek az énekkar vezetésére. Szí­vesen vállaltam. A kezdeti munka na­gyon jó volt, össze is szoktunk, csu­pán két éve jelentkeztek a problé­mák. Sokan — a fiatalok közül — Mátyusföldi költemény Lám, hogy megifjodott ez a valaha isten háta mögötti mátyusföldi nagy­község. Még az öreg, több szintes ma­lom is. Megnagyobbították, s csinosí­tották a derék nádszegiek — most ez a művelődés, a kultúra tágas hajléka. Tíz napon át itt szemlélhették meg Juhos R. Dezső képzőművész tárlatát az érdeklődők, a müvészetkedvelő kö­zönség. A tárlat megnyitásáig volt időm bő­ven. Így hát tiszteletemet tettem a művésznél, aki — kedves nejével, se­gítőtársával — nagyon barátságosan fogadott. Meghitt légkörben, egy pohár, feke­te mellett folyt a csevegés. Életéről, munkásságáról, sikereiről faggattam. Eddig tíz kiállítása volt: nemcsak itt szülőfalujában, hanem Dunajská Stre­­dán (Dunaszerdahely), Komárnoban, Galántán, Zeliezovcén (Zselíz), Samo­­rínban (Somorja), Győrben és másutt. Sikereit elismerő oklevelek fémjelzik. Néhány szót a képzőművészről. Kis­iparos család sarja. Apja csizmadia­mesterként a kész lábbeliket, kirako­dó vásárokon értékesítette, javítást, is vállalt, mert a három gyerek felne­velése az idő tájt nagy nehézségekbe ütközött. Dezső volt a legidősebb, akit apja suszternak szánt, be a fiú nem bírta a csiriz- és szurokszagot. Na­gyobb hajlamot érzett az asztalosmes­terség iránt. Az ügygs kezű, gyors észjárású inas korán megízlelte Dia­­kovcében (Deáki) az inasok keserű kenyerét... Ha volt egy kis szabad ideje, fürt, faragott. Fából készített madár- és állatfiguráit nemegyszer megcsodál­ták a körülötte levők. Csakhogy a te­hetségnek ezt a kipattanó szikráját épp azok nem vették észre, akiknek tüzet kellett volna belőle csiholni. Mint ezreket, tízezreket, őt is a harctérre szólította a második világ­háború idején a sasbehívó. Rövidesen elvesztette bal lábát, combjával együtt. Leszereltették. Féllábbal azonban tanult mesterségét sem folytathatta: \az asztalosmunka egész embert kíván. 1A felszabadulásig sokat nélkülözött. \ Negyvenötben trafikot kapott. Cse- I kély nyugdíj jött hozzá. Am ez sem Ivolt elég a megélhetéshez. 1953-ban t megnősült. Nádszövő műhelyt nyitott. ’ Itt stukatornádat szövött megrendelés­ire, építkezésekhez. E munkakörben iérett igazi művésszé. Megismerte a I nád tulajdonságait, színeit, fényét. Ez \adta számára az ötletet, ma már férjhez mentek, megnősültek — a kó­rus legyengült. Most azonban sikerült újból összerázódni. — Hányán énekelnek most a ve­gyeskórusban? — Harmincöt az állandó létszám, ebből huszonöt a nő. Velük nincsenek is olyan problémák, mint a férfiakkal. Valahogy szívesebben énekelnek. E- gyébként munkásók, értelmiségiek, diákok — tehát sokszínű a skála. Heti egy alkalommal próbálunk. Debrődi Géza iskolaigazgatói és más közéleti teendői nagyon sok időt fog'­­lalnak el. Érhető, ha időnként kiesik egy-egy próba, összejönnek a gátló körülmények. Pedig a gyakori próba, rendszeres fellépés sokat jelent a fo­lyamatos munka szempontjából, hisz ezek a legnagyobb összetartó erők. — Tavaly, a járási kórusfesztiválon szerettünk volna fölkerülni a „C“ ka­tegóriába. Egy ostoba hiba miatt nem sikerült. Éppen a verseny előtt nem sikerült bebiztosítani a kellő próba­számot, nem sikerült a dolog. Szóval minden összejátszott. Megjegyzem, a zsűri észrevehette volna, hogy több van bennünk, mint amit azzal az egy alkalommal meg tudtunk mutatni ma­gunkból. Persze, a hitünket nem vesz­tettük el, dolgozunk továbbra is. So­kat várunk a legközelebbi Kodály­­napoktól. — Apropó: zsűri. Mi a helyzet ezen a téren a nyitrai járásban? — Sok a probléma ekörül. Hivata­los fórumokon mintha kicsit lenéz­nék a népdalt, pedig a magyar kórus­­muzsika legalább olyan fontosságot tulajdonít a kórusnépdalnak, mint a többi műfajnak. Előfordul, hogy előnyben részesítenek egy zongora­­kísérettel előadott számot, mint egy kiséretnélkülit. Pedig össze sem lehet hasonlítani a kettőt. — Van más fékezőerő is? — Az ezerszer elmondott anyagiak. Hat év alatt mindössze két öltözet ru­hát sikerült szereznünk, azt is úgy, hogy . nagy részét a tagok készítették, vagy pedig színdarabot tanultak be, s „faluztak“ a bevételért. Ezen a té­ren nagyon kiemelném az emberek áldozatkészségét. — A kolonyi énekkar tehát előny­ben részesfti a népdalt? — Kodálytól nagyon sokat ének­lünk. Ezenkívül Bárdostól, mert ő sok szép, egyszerű dal szerzője, s megfelel a stílusunknak. Aztán Hal­mostól, a szlovák szerzők közül An­ton Kristóftól népdalfeldolgozásokat, de az orosz Szvesnyikovtól is, aki szintén jó szerző. — Mennyiben segíthet az énekkar a hagyományok ápolásában? — Olyan hatás-visszahatás féle ez. Sokszor nem is tudatosítjuk, mekkora lehet egy énekkar hagyománymegtar­­tó szerepe. De körül , is járhatjuk: Nemrég például Bodokon tartottak egy Ki mit tud vetélkedőt, ahol föl­elevenítettek nphány szép népszokást. A szapulást például, vagy a lakodal­mas szokásokat. Kolonyon. például sok nótafa él ma is, s nem halt ki még a hímzés, csipekverés. Sokan készítenek a környéken citerát, de néha még tá­rogatót is. Ezek mind-mind értékek, s természetesen , beleillik a sorba a kórusmuzsika is. * # # A kolonyiak nem torpantak meg az akadály előtt. Mert szeretik a dalt, érzik népeket összefogó erejét. A fia­talok is, idősebbek is. Az alapító ta­gok, Sándorék, Braték, a két fiatal szlovák lány, vagy akik becenevükkel legismertebbek: Antos és Csonka. Ki­csi község — innen is föl-fölröppen az a bizonyos páva a kétkedők fölé. Európa-szerte egyedülálló képeinek, mestermüveinek formálásához. Persze, több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elérjen mai sikereihez, amíg meg tudta emberien tiszta han­gon szólaltatni a csallóközi szellő ringatta nádat, hogy elmesélje a mai kor fiatalságának, milyen is volt a letűnt társadalmi rendszer emberének élete, kevés öröme, annál több gondja. Nádból készített mesterművei Szlo­vákia több múzeumában is megtalál­hatók. Két kiállítását jómagam is megcso­dálhattam, már hamarább. De a Nagy Októberi Szocialista Forradalom éj), évfordulója jegyében rendezett újabb tárlatán negyven alkotása rabul ej­tett. Alkotásait szemlélve megállapít­hattam: hű maradt ismét önmagához, a faluhoz, amelu ihletője. Művészeté­ben a közérth&Tóség, a mélyrehatás, a lélek rejtelmeibe látás dominál. Al­kotás közben nemcsak a keze, az esze is dolgozik. Erzésvilága tettenérhetö művein. így válnak teljessé nádból készült, vagy üvegre festett képei: a Végrehajtó, a Kéregető, a Sztrájk, a Lakodalom, a Temetés, a Fonó és kö­­pülö parasztasszony, a Lenin-portré, a múlt inasának sanyarú élete, a te­henekkel szántó szegény paraszt. Táj­képéi, amit nádból alakított ki, ifjúsá­gának környezetét idézik — a má­tyusföldi rónát. Igen, az emlékeit öt­vözi művészetté. Ez a szülőföldhöz, a dolgozó emberekhez kötődés lírai megjelenítő erővel hat. juhos R. Dezső képzőművész kora szellemi áramlatával kapcsolatban, sokakhoz szól, gondolatébresztőn. Tu­datosan vállalja a művészettel járó elkötelezettséget. Mindennél fonto­sabb számára, hogy kapcsolatban ma­radhasson a környező világgal, alko­tásai mai összetett formanyelvén, ar­ról és annak valljon. Nagyszerű emberek állnak a mű­vész mögött, akik segítik művészeté­nek teljes kibontakoztatásában: a köz­ségvezetők, kommunisták, fiatalok — a falu népének csaknem egésze. Ez ad nagy-nagy ösztönző . erőt, ihletet számára. A közelmúltban rendezett kiállítás széles horizontú, nem lezárt. Juhos R. Dezső képzőművész mindig újszerűre törekszik, új eljárásokkal kísérletez. Ezért hisszük, hogy a tehetséges mű­vész újabb, népe-ihlette költemények­kel lepi majd meg ismét a művészet­­kedvelő közönséget. Olló Fereno Jól szórakoztak ,A Safáriknvoi (tornaijai) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola SZISZ alapszervezete sokrétű és élénk tevékenységet fejt ki. Hűen igazolják ezt a különböző sport- és kulturális rendezvények is. A SZISZ rendezésében a közelmúltban került sor a „Kit mit tud“ tehet­ségkutató versenyre, amelyen az iskola diákjai mérték össze tudásukat: zenében, táncban, szavalásban és egyéb kategóriákban. A hat órát kitöltő harminchat műsorszám kétségkívül adott valami olyat, ami több volt mint nézőtéri szórakozás. A közönség ugyanis érezhette azt a hamisítatlan szenvedélyt, amely a diákok egyéniségében rejlik. A „Ki mit tud“ egyes műsorszámait héttagú zsűri bírálta el és értékelte. Tanárokból, nevelőkből valamint a SZISZ vezetőségi tagjaiból összeállított bíráló bizottság értékelése alapján első helyezést a második és negyedik osztályok, valamint az első és a második szakosított osztályok értek el. Egyéni előadásmódjával Bíró Erika, Marcei Ödön, Kökény Béla, Nagy Edit és Varga András nyerte el a zsűri és a közönség tetszését. Jámbor Valéria

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom