Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-15 / 15. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. áprtll* IS A géphasznosítás kedvező feltételei A CSKP KB 1975. évi októberi plénumának „A mezőgazdasági termelés további erősítését“ célzó irányelvei egyebek közt azt is követelményként támasztották, hogy a hatodik ötéves tervidőszak éveiben minden lehetőt meg kell tennünk a növénytermesztés és az állattenyésztés ésszerű gépesítése érdekében és törekednünk kell a helyenként még előforduló fogyatékosságok okainak kiküszöbölésére. Kérdés, hogy mit tettünk eddig a fentiek érdekében. Vitán kívüli, hogy az utóbbi években a mezőgazdasági termelés gépesítésében figyelemre méltó minőségi javulás történt, s ez jótékony hatással volt a termelés fellendülésére. Jó ideig megválaszolatlanul maradt azonban, hogy egy-egy gazdaság — főleg egyesített szövetkezet — szervezeti elrendezésében mennyire használták ki a gépeket. Egy alkalommal szakkörökben szóba került, s mivel egyben napjaink egyik időszerű problémája, így érthető, hogy pozitív példát kellett keresni a kérdés megválaszolására. És hol keresse a tollforgató a jó példát? Természetesen ott, ahol az megtalálható. Dömény János elvtárssal, a Trhové Mýto-i (vásárúti) Csehszlovák—Szovjet Barátság társult szövetkezet elnökével és Bogyai Ferenc elvtárssal, a szolgáltató részleg vezetőjével boncolgattuk ezt a kérdést. Megegyeztünk abban, hogy napjaink mezőgazdasági termelésének — társadalmunk igényeinek megfelelő — fellendítésében döntő szerep jut a gépeknek. S ha ez így van, akkor az üzemi szervezeti elrendezésben a gépesítés nem lehet kirekesztett önelszámoló részleg, mert az ezzel összefüggő adminisztratív ügyvitel tulajdonképpen gátolná a munkák rugalmas végzését, fölöslegesen felduzzasztaná a papírmunkát, a sok bába közt elveszne a gyerek! Nem árt, ha említést teszünk róla, hogy az ágazati szervezeti elrendezés nem cél, hanem eszköz a termelés szolgálatában, a korábbinál jobb eredmény elérésében. Ezért szükségszerű, hogy a gépeket szervezetileg ne rekesszük ki a termelésből, hanem osszuk be azokat a termelési részlegekhez. Ha ugyanis ez logikus az iparban, miért ne lenne az a mezőgazdaságban is? Helyes és szükséges megoldásnak bizonyult tehát, hogy a gépeket a termelési részlegekhez (növénytermesztés, állattenyésztés, gyümölcsészet és kertészet) kapcsolták állandó jelleggel. Ebben természetesen kivételt képeztek az Idényben használható nehézgépek, tehergépkocsik és az a tizenkét kerekes traktor, amelylyel az építkezési beruházások szállítási teendőit végzik. Ezeknek kihasználásáról a szolgáltató részleg egész évben gondoskodik. A termelési részlegek igényelhetnek azonban a szolgáltató részlegtől nehézgépeket, tehergépkocsikat, s Indokolt esetben — csúcsmunkák idején — kerekes traktorokat, ha saját gépeikkel képtelenek elvégezni a feladatokat. A 4700 hektáros, gazdaságnak tehát 88 szokványos kerekes traktorja, négy 180-as Škoda, egy Kirovec, három DT—75-ös traktorja és tizenegy tehergépkocsija van. Ezeknek a karbantartását és javítását a szolgáltató részleghez tartozó javítóműhelyben végzik. Az elmúlt évben a termelési részlegek erőgépeinek már hatvan százalékát a szolgáltató részleg háromtagú munkacsoportja — müszakzárás után, az éjjeli órákban — kezelte. Mivel a módszer jól bevált, ezért ebben az évben az összes gépet így gondozzák. A traktoros tehát a műszak végeztével a karbantartóknak adja át erőgépét — az esetleges hibát bejelenti — és reggel üzemképesen kapja azt viszsza. Nagyobb hiba esetén a karbantartók a gépet reggel átadják a javítóműhelynek, ahol rendbe teszik és leadják az illető részlegnek. Az említettek célja az, hogv minden rendelkezésre álló gépet a lehető leggazdaságosabban kihasználjanak. Ezért főleg a termelési részleg vezetői felelősek, hiszen a lebontott termelési-pénzügyi, költségvetési terv megköveteli a fegyelmet, a termelésnek figyelemmel való kísérését, a minél jobb hatásfok elérését. A célt szolgálja az is, hogy az üres járat minimálisra való csökkentése érdekében a nagygazdaság három udvarában üzemanyagtöltő állomást létesítettek, s az is hasznos megoldásnak bizonyult, hogy idényben az üzemi konyháról kiszállított ebédet a munkahelyeken osztják ki, s így a dolgozóknak étkezéskor nem kell nagy távolságra vándorolniok. Tulajdonképpen ez is üzemanyag megtakarítás. A termelési részlegek vezetői felelnek továbbá a munkafegyelem betartásáért. Gondoskodnak róla, hogy az erőgépek vezetői betartsák az idényenként kötelezően megszabott munkaidőt, s amennyiben a helyzet megkívánja, a túlórázást esetenként elrendelik, s erről értesítik az erőgépek vezetőit. A részlegvezetők felelősek a gépek csoportokban való alkalmazóik, 1 . •óért, ■ ugyanúgy a minőségi mánkéért. A felelősség természetesen lefelé is megoszlik, hiszen a rendszeres és következetes ellenőrzés során feltárják az esetleges hibákat. A vezetés joga tehát — a gépesítés minden területén — aa ellenőrzés feladatával is párosnl, s az az optimális hasznosítás fontos feltétele. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a gépek csoportos alkalmazása és esetenkénti rugalmas áthelyezése döntő módon befolyásolja a munkatermelékenységet, s ez érzékeny hatással van a terméseredményre. Csak egy gyakorlati példa: Ha azt akarjak, hogy megtartsuk a leveles répafej eredeti jó minőségét, akkor azt két-három napon belül sürgősen rakványoznunk és födnünk kell. Ha pedig elhúzzuk a munkát, a minőség romlásával nagy károk keletkeznek! A gépek csoportos, rugalmas alkalmazásával, a termelési részlegekhez valő besorolásával tehát nyert a szövetkezet, s ezt az alábbiak is jól bizonyítják. A gazdaság üzemanyag- és pótalkatrész-költsége az elmúlt évben harminckétezer koronával volt kevesebb, mint 1976-ban, amikor a három szövetkezet még külön gazdálkodott. Erre azt mondhatná valaki, hogy ezzel nem lehet dicsekedni. Valóban nem nagy megtakarításról van szó, de ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt évben — az 1978-os év valóságához képest — nyolcszázhetvenöt vagon terménytöbblete volt a gazdaságnak, s ennek kapcsán tizenhatmillió koronával nagyobb bevételt ért el, már más lesz a kép , hiszen az ilyen terménytöbbletnek az elszállítása is meglehetősen költségigényes, ők azonban megtakarítást értek el! Tény, hogy az említett többletért nemcsak a gépesítésben dolgozókat illeti dicséret, hanem másokat is. Vitán kívüli azonban, hogy az eredmények elérésében a gépesítésnek döntő szerepe volt és van, s a jövőben még nagyobb ieszl Dömény elvtárs és a többiek nem állítják, hogy a gépek kedvező hasznosítása érdekében — az egyesítés első évében — mindent megtettek. Anynyi azonban mégis történt, hogy a korábbihoz képest lényegesen javult a helyzet ás a terméseredmény, örvendetes, hogy Ismerik a helyenként előforduló hibák természetét és okát, s mindent megtesznek azoknak kiküszöbölésére. A gépesítésben napirenden tartják a dolgozók szakképzettségének a tökéletesítését. Ez ugyanis egyik fontos feltétele a gépek kedvezőbb hasznosításának. El akarják érni, hogy ezen a szakaszon a dolgozók több képesítést szerezzenek, mert így néhány fontos munkaműveletet elvégezhetnek. Jő jel, hogy a szolgáltató ágazat gépjavítói mind fiatalok, s ezeknek már két-három szakképzettsége Is van, így bekapcsolódhatnak a speciális feladatok végzésébe. Végezetül még elmondhatjuk, hogy a Trhové Mýto-Í társult szövetkezet múlt évi feladatainak a teljesítése mindennél jobban bizonyítja, milyen hatásfokot értek el a termelésben és ebben mennyire segítette ókét az észszerű szervezeti elrendezés, s ezen belül milyen szerep jutott a gépek hasznosításának. Hoksza István Értékes takarmány szalmából A szarvasmarha helyes takarmányozása jelenleg, de a jövőben is a terimés takarmányok hasznosításán múlik. E gazdasági állat emésztőszerve ugyanis anatómiai felépítésénél fogva jó) értékesíti a terimés takarmányokat. Tej és hús termelésére hasznosítja azokat. Az új takarmányozási módok bevezetésekor tehát fokozott mértékben kell számolnunk a tartósított terimés takarmányok felhasználásával. Előnyös áttérni a jelenleginél nagyobb szárazanyag-tartalmú .—takarmányok tartósítására. A száraz takarmányokon alapuló komplett takarmányadagok előállításának egyik gyakorlati megvalósításával a sokoicei székhellyel gazdálkodó Csehszlovák—Magyar Barátság társult szövetkezetben is találkoztunk. Menyhárt Károly zootechniku* tájékoztatása alapján — a közelmúltban — takarmánykiegészítőként bevezették az ízesített takarminyszalma iparszerű előállítását és takarmányozási célokra történő felhasználását. E pelletált takarmány előállítását gépsor végzi. A takarmányszalmát a gép 1—2 cm szecskahosszra aprítja, majd rézgáliccal, melasszal, vasgálicca), és hipermangánnal dúsítja. A gépsor üzembe állítása 140 ezer korona befektetést igényelt, s kezelése ét kiszolgálása három dolgozó küzreműködését teszi szükségessé. A nagy teljesítményű gépsor által összeállított értékes takarmány előállítási költsége tonnánként 170 korona. A szalmán és néhány dúsító komponensen alapuló komplett takarmányadag alkalmazásénak konkrét eredményeiről — a helyi efsz-re vonatkoztatva — még nem tudunk beszámolni. De külföldön — elsősorban az NDK-ban — e jöl bevált takarmányozási mód azt bizonyltja, hogy távlatilag nálunk is érdemes foglalkozni vele. —csiba— Szeretnék Bizonyéra nem egy mezőgazdász számára már unalmassá vált annak a problémának a fejtegetése, hogy az utóbbi két esztendőben mi Idézte elő a cukorrépa hektárhozamának jelentős csökkenését. Miért kell ezzel a kérdéssel annyit foglalkozni, hiszen ha az időjárás nem kedvez, aligha várható gazdag termés — hangoztatják többen is. Pedig ha tüzetesen elemezzük a cukorrépa-termesztésben tapasztalt gyenge eredmények okát, anyag utánpótlását a középmélyszántással bedolgozott — hektáronkénti 400—500 mázsa — Istállótrágya biztosította. Az elmúlt években a cukorrépatermesztésben tapasztalt hanyatlást — jegyezte meg Kosik Alajos, a szövetkezet főnövényteritiesztője — bizonyos mértékben a gépi betakarítás hozta magával, amelyre a mezőgazdasági üzemek megfelelő tapasztalat hiányában nem voltak kellőképpen akkor szembetűnővé válik, hogy az objektív, külső hatásokon kívül számos szubjektív tényező is hozzájárult a sikertelenséghez. Ezért szükséges e népgazdaságilag alapvetően fontos növény termesztésével kapcsolatos kérdéseket szüntelenül napirenden tartani és arra törekedni, hogy a szubjektív tényezők' kiküszöbölésével a termelés színvonala emelkedjen. A hatodik ötéves tervben a cukorrépatermesztésben kitűzött igényes tervfelkészülve. Vagyis az agrotechnika nem idomult a gépi betakarítás követelményeihez. Az egyenlőtlen talajfelület, a kiegyenlítetlen, vagy roszszul fejlett növényzet és a gépek szakszerűtlen kezelése a betakarításkor rendszerint jelentős veszteséget eredményezett. Ebben magunk le hibásak voltunk. Az idén a szövetkezetben a lehető legsimább talajfelület kialakítására törekednek. A taíajművelésben érvéa csorbát feladatok csak úgy teljesíthetők, ha mindazok a gazdaságok, melyek adósak maradtak, a lemaradást mielőbb — lehetőség szerint már ez idén — behozzák, és felzárkóznak az élenjáró termelők sorába. De e cél csak akkor valósítható meg, ha a gazdaságok a múlt hibáiból okulnak és a fogyatékosságokat kiküszöbölik. Számos gazdaság eredménye igazolja, hogy kedvezőtlenebb feltételek mellett Is kiváló hozam érhető el. A Nové Zámky-i (érsekújvári) járásban a mezőgazdasági üzemek egyharmadának hogyan sikerült elérni a négyszáz mázsán felüli átlaghozamot? A szélsőséges Időjárás, vagy az elemi csapás ezeket az üzemeket talán elkerülte? kém ártana, ha e kérdéssel elmélyültebben foglalkoznának azok a gazdaságok, amelyek a cukorrépatermesztésben jóval alatta maradtak a járási átlagnak, előidézték a járás lemaradását! A zemnél (szímői) szövetkezet is a lemaradozók között szerepelt. Annak magyarázatára, hogy az utóbbi két évben miért csak 261—267 mázsa cukorrépát takarítottak be hektáronként, elsősorban az időjárás viszontagságait és az altalajviz okozta károkat — amelyek tavaly kisebb-nagyobb mértékben úgyszólván valamennyi cukorrépatáblát sújtottak •— sorolták fel. Vitathatatlan, hogy a kedvezőtlen időjárás, az áradás, altalajvíz stb. súlyos károkat okozhat a növényzetben. Több magyarázatot követel ellenben az a tény, hogy például a szímöi részlegen 325, a kamocsaín csak 228, az andődin pedig 240 mázsa cukorrépát takarítottak be hektáronként. Pedig például a kamocsai részlegen a legjobb talajokkal, ezenkívül öntözési lehetőséggel rendelkeznek. Nem kizáróan a kedvezőtlen adottságok Idézték elő tehát a gyenge termést. Az agrotechnikában, a szervezésben, az ellenőrzésben és az elvégzett munkában elkövetett mulasztásokért elsősorban az emberek felelősek. S most ugyancsak az embereken múlik, hogy a múlt tapasztalatain okulva miképpen oldják meg a problémákat a közös cél — a cukorrépa-termesztés fellendítése érdekében. Az utóbbi Időben a szövetkezetben a cukorrépa-termesztés eredményesebbé tételének kérdésével tüzetesen foglalkoznak. Egy szó mint száz — szeretnék kiköszörülni a csorbátl A múlt évek sikertelenségei ellenére az idén 408 mázsa átlaghozam elérését tűzték ki célul. Ennek érdekében konkrét Intézkedéseket dolgoztak ki, melyek elsősorban az agrotechnikai határidő betartására és a minőségi munkára Irányulnak. A jobb eredmények elérésére való törekvés már az őszi munkák során Is megnyilvánult. A tarlóhántástól a speciális mélyszántásig valamennyi munkálatot időben és jól elvégezték. A talaj szervesnyesítik a legújabb tudományos Ismereteket Is. Bebizonyosodott például, hogy a mélyszántás után végzett stmítőzás megfelelően sima — a vetéskor és a betakarításkor egyaránt fontos — egyenletes talajfelületet biztosít. Ezért a talajsimítást a cukorrépa számára kijelölt parcellák zömén már ősszel elvégezték. Megfelelő egyedszám nélkül nagy termés nem várható. Ezt szem előtt tartva, fokozott gondossággal tervezik elvégezni a vetést, az egyelést és a növényápolást. Időt és fáradságot nem sajnálva, az Idén kézzel egyelik és kapálják majd a cukorrépát. El akarják érni, hogy az öntözött földeken legalább százezer, az öntözetlen parcellákon pedig nyolcvanezer egyed legyen hektákronként. A célkitűzés eléréséhez bizonyára hozzájárul az is, hogy az egész területen a „Dobrovická A“ fajtát vetik, amely a szövetkezet körülményei között a legjobbnak bizonyult. Az időbeni és minőségi munka elvégzése a jó munkaszervezés és a tüzetes ellenőrzés nélkül szinte elképzelhetetlen. Ezért a szövetkezetben a legfontosabb intézkedések egyike az ellenőrző tevékenység fokozását érinti. A legnagyobb figyelmet a traktorok haladási sebességének ellenőrzésére fordítják. Ez elsősorban a vetéskor fontos, mert a haladási sebesség döntően befolyásolja, hogy a magvak egyenlő távolságra és kellő mélységre kerüljenek a talajba. A traktorosok az elvégzett munka minősége szerint különjutalomban részesülnek. A prémium jogosultságát különbizottság állapítja meg a kelés után, amikor a növényzet állapota már visszatükrözi a jól, vagy rosszul végzett munkát. Az egyelés minőségi elvégzését szintén különbizottság értékeli s határozza meg a jutalmazást. A hanyag munkát végzőket felelősségre vonják és megbüntetik. A jobb munkaszervezés és a gépek lehető legtökéletesebb kihasználása érdekében teljes mértékben érvényesítik a gépek csoportos alkalmazását. A gépi betakarításkor főleg a veszteségek csökkentésére összpontosítják a figyelmet. A betakarításkor a vezetőség által megbízott dolgozók állandóan ellenőrzik majd a gépek munkáját. Ezenkívül arra is ügyelnek, hogy a traktorosok ne terheljék túl a pótkocsikat. Ezzel a jelentős szállítási veszteségnek szeretnék elejét venni. Feltételezhető, hogy az említett Intézkedéseken kívül az eszközölt személyi változások is hozzájárulnak a cukorrépa-termesztés fellendüléséhez. A nagy hektárhozamok eléréséhez az anyagi és műszaki feltételek adottak, de hatékony és ésszerű kihasználásukhoz megfelelő szaktudás, körültekintés, jő szervezés és főleg lelkiismeretes munka szükséges. Klamarcsik Mária, mérnök I*I II II ■ ■ I 1 kiköszörülni
