Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-15 / 15. szám
К »zé|t Európában az ehető gombák száma száznál is főbb gyengébb minőségű, do fogyasztható körülbelül harminc. (Mérgező 24 táj. ebből halált azonban csak néhány oknzhat. I Az ehető gombák nagy szá ma ellenére elsősorban a korábban ismertetett fajok gyűjtését és felhasználását javasoljuk szélesebb körben. A többi ehető gomba ugyanis zöméhen gyorsan fejlődő, romlékony kis gomba, vagy nagyon törékeny húsú. Sok jó gomba ritka előfordulása miatt nem jöhet számításba, s akadnak olyan jó ehető gombák is, amelyek a mérges gombához nagyon hasonlítanak. (A könnyű összetéveszthetőség miatt az utóbbiakat csak a jó gombaismerők gyűjtsék!) Legfontosabb ehető gombáink leírásakor fajonként már röviden utal- Szúrópálca tunk felhasználhatóságukra is. Ezúttal a gombásételek elkészítése előtti legfontosabb tennivalókat és a gombák tartósítási módjait ismertetjük. Elkészítés előtt a homokos, zöldes gombát jól meg kell mosni. Különösen a kucsmagomba, a termesztett csiperke és a tintagomba igényli ai alapos mosást. A mosásnak gyorsan kell történnie, mert ha a gomba sokáig vízben áll, sok vizei szív magába és veszít izéből. A mosás után sohasem a vizet öntjük le a gombáról, hanem a gombát szedjük ki a vízből! A ferrázás fölöslegei és káros, mert ezzel fz- és zamat-A gomba felhasználása Gombaegyetem mindenkinek anyagokat veszít a gomba, s bizonyos tápanyagok (igy a könnyen emészthető fehérjék, vitaminok stb.) is veszendőbe mennek. Forrázni csak néhány gombafajt (pl. a korállgonibát) szükséges. A kalapbőrt általában fölösleges lehúzni. Csapán kevés fajnál (pl. a fenyötinóruknálj kell a kalapbort eltávolítani. A tinóruknál az elöregedett, csöves termőréteget tanácsos lefejteni és eldobni. A goinba csak rövid főzést kivan. A gombát ételek elkészítéséhez -általában 10—20 perc szükséges. A tálfőtt gomba csak keményebb és nehezebben emészthető lesz. Csupán a nyersen mérgező fajokat (pl. a gyűrűs tölcsérgombát) szükséges hosszabb ideig főzni. A megtisztított, vékony szeletekre aprított gombát zsírban hagymával szokás párolni. Vizet nem kell adni hozzá, mert a gomba levet ereszt. A gomba nem csapán levesnek, rizszsel vagy tojással pörköltnek készíthető el, hanem sokféle étellé feldolgozva fogyasztható. Például rántva, salátának, bús helyett töltelékként vagy töltve. Gombásételeinkben a gombák ízanyagait ágy érvényesíthetjük a legjobban, ha más étellel együtt készítjük el. U lyenkor a gomba elsősorban fűszerként szerepel. Tömeges gombatermés idején a gombák nagy része elvesz, mert nem gyűjtik be vagy a begyűjtött gomba olyan sok, hogy frissen elfogyasztani nem tudják, s eladni sem lehet. Ilyen esetekben a gombát tartósítani kell. A gombának előnyös tulajdonsága, hogy télre is ellehető. Legjobb gombáink zöme, ellentétben a gyümölcsökkel, könnyén és jól szárítható. Szárításkor a gomba fehérje- és zamatanyagai koncentrálódnak, Ize, illata töményebb lesz és tápértéka fokozódik. A szárítás házilag — szúrópálcán vagy cserényen — könnyen elvégezhető. Csak arra kell űgyelni, bogy a vékony (kb. 3 ram vastagságú) szeletekre vágott gombát szellőz, száraz, napos helyen szárítsuk és közba-izáritinányokkal téli konyhánkra kiváló csemegét készíthetünk. A szárítás mailéit jól ellehető a gomba salátaként, sózva, mélyhntve, levesízesftő gombaporként, sűrített gambakivonatként és gombakrémként. A Szovjetunióban általánosan szokásos a gombát savanyítva hordóban eltenni (marlnírozni I, s ott ezt úgy árusítják, mint mifelénk a savanyúkáposztát. Az ehető gomba tehát értékes táplálék. Az erdők-mezók Curéif ben többször megforgassuk, fgjr a szeletek alsó oldala sem fog befülledni. Szárításra elsősorban a keményebb húsé gombák alkalmasak. Az apró termeld szegffigombát egészben kell szárítani. Az igen értékes gomaz 1978 március 11-én közölt „Tavasz a kertben“ című íráshoz HOZZÁSZÓLÁS Az Írásban többek között ezt olvashattuk: „Gyökérzöldséget, vöröséé fokhagymát ne termeljünk frissen istállótrágyázott földben. A zöldségnövényeket áranként 1—2 kg káliumfoszfáttal és szuperfoszfáttal tanácsos fejtrágyázni“. Mivel a hagyma fejlődéséhez az elegendő nitrogént is megkívánja, a cikk elolvasása után felmerül a kérdés: Mit tegyünk, hogy a nitrogénnek a friss istállótrágyázásból eredő hátrányos következményeit elkerülhessük? Tudjuk jól, hogy a hagyma megkívánja a tápanyagokban gazdag és a jó erőben levő talajt. A friss trágyázásnak azonban többféle hátránya van (általa férges lesz a hagyma, a talajt erősen elgyomosítja, a termés nincs arányban a szárképződéssel stb.).- Hátrány az is, hogy az Ilyen hagyma nehezen áll el, romlik a minősége, mert csípős ízűvé változtatja. Nincs mindebben újdonság. Ezt már a múltban is jól tudták, ezért igyekeztek a közvetlen nitrogéntrágyázás következményeit kiküszöbölni. A nagy export-cikknek örvendő, aromás izéről és eltarthatóságáról közismert makói hagyma termelésénél például a nitrogénadagolás ellensúlyozására foszforsavval, homokos talajokon pedig kálisóval trágyáztak. Nem volt titok az sem, hogy külföldön hagyma alá ősszel fahamut, tavasszal pedig komposztot vagy kénsavas ammőniákot adagoltak. Grabner, az ismert magyar tudós több évtizedes kísérletei alapján a nitrogén ellensúlyozására egy árnyi területre 2 kg chilei salétromot, 2,5 kg 40 százalékos kálisőt és 3 kg szuperfoszfátot ajánl. Kerpely Kálmán kiváló magyar tudós kísérleti munkája is bizonyítja, hogy homokos talajokon száz darab hagyma súlya trágyázatlan feltételek közt 2,4, szuperfoszfáttal és kálisóval trágyázotton 6,4, szuperfoszfáttal, kálisóval és nitrogénnel trágyázott parcellákon pedig 9,4 kg volt. Ügy hiszem, ehhez nem szükséges bővebb kommentár. Természetes azonban, hogy azt is figyelembe vették, hogy mind a vörös-, mind pedig a fokhagyma megkívánja a jó erólien levő humuszos, elegendő meszel tartalmazó, melegfekvésű, mélyrétegű, középkötölt és kötött homoktalajt. A trágyázást módszerek közül legjobbnak azt találták, lia a hagyma nitrogénszükségletét istállótrágya alakjában fedezték. Vagyis a hagymát istállótrágyázott kapás- vagy takarmánynövény után vetették. Kmoskó László, mérnök 1 Azt hiszem, nem ketl kit lönönsebben hangsúlyozni, hogy a házinyúl húsa már évtizedek óta igen értékes, könnyén emészthető táplálékunk. Elsősorban a gazdaságilag fejlett államok piacain keresett húsféleség. A piatal pecsenyenyúl húsa finom rostú, gyorsan elkészíthető. Fehérjetartalma viszonylag nagy (20 —21 százalék), zsírtartalma inkább kisebb. Ez utóbbi előnyére írható, hogy elsősorban könnyen emészthető zsírféleségekből tevődik össze. A nyúltenyésztők táborában köztudott, hogy az élönyál-fetvásárlás a Nitrai BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalat hatáskörébe tartozik. Még elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy a vállalat az új-zélandi fehér, a kaliforniai fehér, a dán fehér, a francia ezüst és a bécsi' kék, valamint az ezek keresztezéséből származó utódok és a több vonal felhasználásával kineniesített fajták, hibridek (például a hazai nitrai, a szlovák szürkéskék rex stb.) kilogrammjáért (élősúlyban) — 2,6—3,6 kilogramm élőtömeg mellett — 17 koronát fizet, ami az I. minőségű osztálynak felel meg. Az egyéb fajtájú, de szintén 2,6—3,6 kilogrammos nyulak a II. minőségű osztályba sorolva értékesíthetők. Itt egy kilogramm élőtömegért 15 korona üti a tenyésztő markát. Az idősebb, kevésbé húsos és izmolt nyulak kilogrammjáért a felvásárló vállalat 3,6—5 kiló élőtömeg esetén 12 koronát fizet, ami a Ili. minőségű osztállyal egyenlő. A múlt évi élőnyúl-felvásárlási kérdésekről, az idei feladatokról és a felvásárlás továbbfejlesztéséről Karol Vrba mérnökkel, a tudományok kandidátusával, a Nitrai BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalat igazgatójával beszélgettem. Tavaly összesen ISO ezer 381 darab (459,3 tonna) élönyulat vásároltak fel, ebből több mint 137 ezret Szlovákiából, a többit pedig a dél-morvaországi kerületből. Az I. minőségi osztályba a felvásárolt nyúlállomány 40,9, a másodikba 54,4, a Ili. minőségi osztályba pedig 4,7 százaléka volt besorolva. Az érdekesség kedvéért érdemes szemügyre venni a kerületek szerinti felvásárlást. Míg a nyugat-szlovákiai kerület nyúltenyésztői tavaly 134 ezer 512 élönyulat értékesítettek a BRANKO vállalatnál, addig Közép Szlovákiában mindössze 2663-at! Ez a megfigyelés azon-A nyúltenyésztés fejlesztése össztársadalmi érdek! ban a valóságnak csak az egyik oldalát fedi, hiszen köztudott, hogy tavaly a vállalat az utóbb említett két kerületből még nem tudta felvásárolni az eladásra kínált egyedeket. A nyáltenyésztők igyekezetét, állatszeretetét és tenyésztői munkájuk színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tavaly felvásárolt nyúlállományból mindössze 278 darab hullott el és csupán 310 darab lett lefoglalva, konfiskálval U- gyanakkor a vágási kitermelés (ez a fogalom a sütésre kész csontos hús arányát jelenti az élőtömeghez viszonyítva, százalékban] 52,18 százalék volt! A vállalat tavaly a felvásárolt nyúláljomány 95,4 százalékát (227 tonnát) exportálta, természetesen a feldolgozás után, közel 5 millió 838 ezer korona értékében. Tavaly a nyugat-szlovákiai kerületben a legtöbb élönyulat (42 ezer 647 darabot] a Dunajskú Streda-1 (dunaszerdahelyl) járás nyúltenyésztői értékesítették. Ugyancsak kimagasló eredményeket értek el a kontárnál, galánlai, nitrai és a levicei (áras nyúltenyésztői. A közép-szlovákiai kerületben a legtöbb élönyulat a zvoteni (1289 darabot) és a luéeneci (551 darabot) járás nyúltenyésztői értékesítették. A keletszlovákiai kerületben a KoSicevidéke Járás nyúltenyésztői végeztek az első helyen, összesen 831 élönyulat értékesítve. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezeteinek viszonylatában különösen a kolárovói (gútai), a Calovói (nagymegyeri) és a gabčíkovói (hősi) helyi szervezettel alakultak ki kedvező adás-vételi kapcsolatok, s egyúttal e helyi szervezetek tagjai értékesítették tavaly a legtöbb élönyulat. A felvásárló vállalat igazgatója elmondotta, hogy mindent elkövetnek a felvásárlási terület kiszélesítése érdekében. Itt elsősorban a közép- és keletszlovákiai kerületekre kell gondolnunk. Mindhárom kerületben (Nitrán, Zvolenban és Košicén) önálló felvásárló központot létesítenek. s itt a helyi szervezetek és e vállalat közötti kap-Varga István, az SZKSZ belái helyi szervezetének fagja ájzélandi és kaliforniai fehér nyufat tenyészt [A szerző felvétele) esolatot diszpécseri szolgalattal oldják meg. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a BRANKO vállalat egész Szlovákiában kiterjessze felvásárlási hálózatát, ami bizonyára komoly, mennyiségi-minőségi lépést jelent majd a nyúltenyésztés továbbfejlesztése szakaszán. Reméljük, hogy a felvásárló központok hamarosan megkezdik tevékenységüket és dolgozóik példás munkája révén megoldódnak a felvásárlással kapcsolatos problémák, nehézségek, s ez kétségkívül hozzájárul majd a házinyúltenyésztés továbbfejlesztéséhez és ezáltal a kivitel fokozásához! Végezetül még csak annyit, hogy a BRANKO vállalat az Idén 250 tonna nyúlhús kivitelével számol, ami körülbelül 180 ezer élőnyúl felvásárlását teszi szükségessé. A vállalat az első negyedévben 4t tonna nyúlhúst exportált, 1 millió 382 ezer korona értékben, ami hal tonnával volt több a tervezettnél. Elbeszélgettem Vavrinec Roman mérnökkel, az SZKSZ KB dolgozójával is, aki elmondotta, hogy az érvényben levő lrányelvek értelmében minden egyes tenyészállatra számítva a tenyésztő 0,5 kilő húst köteles értékesíteni a felvásárló vállalatnál. Jelenleg az SZKSZ takarmánykiutalási kimutatásai szerint Szlovákiában a tenyésztők közel 155 ezer tenyészanyaállatot tartanak, tehát 77,4 tonna nyúlhúst kellene értékesíteniük. A valóságban azonban a tenyésztők egyszer annyi, sőt még több tenyészállatot tartanak! Arra, hogy a házinyúltenyésztés jövedelmező vagy sem, egy példát említenék: A tenyésztő például négy anyaállatot és egy apaállatot tart, évi négyszeri elléssel tegyük fal 128 utódot nyer (egy'anyára és ellésre nyolc nyulat választ el). Ha ebből például nyolcat az állomány-felújításra, húszat pedig saját szükségletre szán, még mindig száz élönyulat értékesíthet 3 kilogrammos élősúlyban, kilogrammonként 17 koronáért, ami 5100 koronának felel meg! E példa is bizonyítja, hogy érdemes foglalkozni a nyúltenyésztéssel. Természetesen ehhez szorosan kapcsolódik a legjobb nyűlfajta megválasztása. a gyakorlati tenyésztőmunka ismerete és színvonala, továbbá a nyulak megfelelő elhelyezése, tartása, takarmányozása, egészségvédelme stb. BARA LASZLil gombakincseinek minél nagyobb mértéké hasznosítása és a termesztésben rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználása fontos feladat. Tasnádl Gábor, mérnök
