Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-15 / 15. szám

л luceneci (losonci) — múlt év őszén megrendezett — kertészeti kiállításon nagy fel­tűnést keltett a leveles kel. A kelkáposztához hasonló, fodros levelű, ezért fodros levelű kel­nek is nevezik. A kiállítást lá­togatók többsége ezt még nem ismerte. Nem is csoda, hiszen ezt a tápláló, vitamindús zöld­ségfélét errefelé még nemigen termesztik. Az említett kiállí­táson a leveles kel a szakértők elismerését is megnyerte, mert termelőjét, Harasti Gyulát a­­ranyéremmel jutalmazták. A ma már 71 éves Gyula'bá­­csl kitanult szakács, aki eddig e téren Losoncon és környékén szerzett nagy elismerést. A hí­res Harasti étterem után kü­lönböző nemzeti vállalatok Í*fí|®aS icISkiiRTíiSZ konyháján szakácskodott, s ké­szítette a jobbnál-jobb ínyenc­falatokat. Már két éve nyug­állományba vonult, így a ker­tészkedésre is több idő jut. — Őszinte leszek, — mon­dotta Harasti elvtárs —, tavaly először termeltem a leveles kelt.' Korábban már sokat hal­lottam róla, ezért hát megpró­báltam én is. Szigorúan betar­tottam az agrotechnikai köve­telményeket. Vitamintartalmát tekintve egyike legértékesebb zöldségfélénknek. C-vitamintar-Tűlevelűek a házikertben A tűlevelűek az örökzöld és a lombhullató fákkal együtt házikertjeink, parkjaink és lakótelepeink legjelentősebb dísz­növényei. A faállományok alapját és felhasználási módját a széles skálájú, házikerti termesztésre is alkalmas fajok képe­zik. A tűlevelűek nagy jelentőséggel birnak a környezet esztéti­kai rendezésében. Az utóbbi időben tért hódítanak a nagyobb cserepekbe, faládákba kiültetett, az erkélyen és a teraszon, valamint a zárt udvarokban és a fedett kertekben elhelyezett dísznövények. Az ültetvények rendezése nemcsak a terepmeg­­oldás módjától, hanem a célszerűségtől is függ. A díszfák ad­ják ugyanis az épületek legszebb kiegészítését és legmegfele­lőbb keretét, átmenetet jelentenek a nem egy stílusú épületek közt, elfedik a rendezetlen zugokat, enyhítik a környezet kiet­talma például egyszer annyi, mint a citromé. Előnyei közé tartozik, hogy a fagyra nem érzékeny. Még a mínusz 14 Cel­­zius-fukot is kibírja, így télen a hó alól is szedhető. Van a­­zonban egy hátránya is, hogy óvni kell a madaraktól, mert azok az utolsó levélig elpusz­títják. Sajnos, vidékünkön ezt az egészséges zöldségfélét alig ismerik. A magvakat Csehor­szágból hozattam, ahol már rég­óta termesztik. — KUlönben már régóta fog­lalkozom a spárgakel . vagy brokkoli termesztésével. Ez is jól bevált, vitamindús és télre is elálló zöldségféle. Nekem például a tavalyi termésből még most is van. A spárgákéiért a fent említett kiállításon ezüst­érmet kaptam. E zöldségféle nagy előnye, hogy nem érzé­keny a hidegre, ezért ősszel hosszabb ideig kint hagyható. — A magvakat már elültet­tem, s a palántákat májas má­sodik felében, a korai zöldség­félék után ültetem ki. Ёп a 2-es számú városi kerttelepen mindössze kér árnyi területen kertészkedem. A zöldségfélék közül a spárga- és leveleskelt ajánlanám, mert vitamintartal­mukat tekintve ezek a legérté­kesebb zöldségfélék. A mindössze két árnyi kert­ben gyümölcsfák (alma, körte és barack) Is vannak. A törpe növésű gyümölcsfák má 11 éve­sek. Harasti elvtárs az utóbbi négy évben átlagosan 0,6—0,7 tonna termést, I. minőségi osz­tályba sorolt gyümölcsöt mond­hat magáénak. A gyümölcsfák ápolási tudnivalóit, elsősorban metszését Čermák prágai ker-> tésztől tanulta. — A téli permetezést és a metszést követően — mondotta Gyula bácsi — tavasszal he­tente egyszer, a későbbiek foly­tán pedig havonta egyszer Fun­­dazol (a budapesti Cbinoín gyár terméke) készítménnyel perme­tezem a fákat. Különösen a lisztharmat elleni védekezésre fordítok nagy figyelmet. A példás kiskertészkedő még a berkenye (Sorbus) termesz­tésével Is foglalkozik. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetett, hogy erre a célra a vadon ter­mő fa nem megfelelő. Itt a nemesített, kerti (fo)tós) ber­kenyéről van sző. — Nálunk — mondotta Gyu­la bécsi — a berkenye ter­mesztése eléggé elhanyagolt. Például a Szovjetunióban már régóta nagyban termesztik, hi­szen terméséből nemcsak ízle­tes és vitamindús ital (szörp), hanem gyógyszer is készíthető. SÖLYOM LÄSZLÖ lenségét és élénkítik egyhangúságát. Ha a kúp alakú és állandóan zöld színű tűlevelűeket egyfor­ma vagy hasonló alakú növényekkel térsftjuk, kiegyenlített növényzetet nyerhetünk. A kiültetésnél azonban számoljunk azzal, hogy a faállománynak csak körülbelül egynegyedét ké­pezzék a tűlevelűek. A fásnövények megfelelő elhelyezésével és csoportosításával bájos színkombinációkat (a világoszöldtől az ezüstösen kékig) alakíthatunk ki. A tűlevelűek ezen tulaj­donságait elsősorban télen értékeljük, amikor már eltűnt a virágok szépsége és a többi növények levélzete. A tűlevelűek nagyobbára örökzöldek. Szabályosságukkal és sötétzöld színükkel komor benyomást keltenek, nem hiányzik belőlük az érdekesség, s néha a fenség sem. A mérsékelt ég­övben a legjelentősebb és legértékesebb tűlevelű díszfák közé a koreai, koiorádó, spanyol stb. jegenyefenyő, a közönséges, a kínai boróka pfilzeriana változata stb. tartozik. A törpe luc­fenyők közül kerti termesztésre a „Nidiformis“ és a „Conica“ változat a legalkalmasabb. Az alacsonyabb tűlevelűek közé soroljuk a törpefenyő, a tiszafa és az életfa különböző válto­zatait. A tűlevelűek' többsége jól átdolgozott, savanyú kémhatású és humuszban gazdag talajt igényel. Csak néhány faj (igy a ko­iorádó és a spanyol jegenyefenyő, a kínai, virginiai és a ne­héz szagú boróka, a szerb luc, a feketefenyö és a tiszafa vál­tozatai) birja a meszes talajokat. Ha a házikertben nehéz, kötött vagy ellenkezőleg könnyű, laza talaj van, komposzttal, tőzeggel vagy humusszal megjavít­hatjuk. A tűlevelűeket tavasszal márciustól május közepéig, ősszel pedig augusztus közepétől november végéig ültethetjük. A tapasztalatok alapján azonban inkább az őszi ültetést alkal­mazzuk. Tavasszal csak néhány cédrusfa, lucfenyő, erdeifenyő és tiszafa ültethető. A tűlevelűek gyors növekedését és fejlő­dését a fekvési és talajtani feltételeken kívül a levegő tiszta­sága és páratartalma is befolyásolja. A gyakorlat azonban már bizonyította, hogy az ipari központok közelében ültetett tű­levelűek is jól bírják az erős levegőszennyeződést. SAREK PETER, az SZGYKSZ KB dolgozója Egy évzáró taggyűlés margójára Nemrégiben tartotta évzáró taggyűlését a Szlovákiai Kis­állattenyésztők Szövetségének vrakűni helyi szervezete. A több mint nyolcvan tagot szám­láló szervezet már tizenöt éve működik, s jelentős tevékeny­séget fejt ki. Tagjai sokat tet­tek a fajtatiszta állomány ki­alakításának érdekében. A leg­nagyobb figyelmet a tyúk-, ga­lamb- és a nyúltenyésztés to­vábbfejlesztésére fordították. A nyúltenyésztés eredményességét igazolja az is, hogy csupán a Nitrai BRA.MKO felvásárló vál­lalatnak több mint 3 tonna élö­­nyulat adtak el. Az utóbbi idő­ben már foglalkoznak az egzo­tikus madarak tenyésztésével és kutyatartással is. A szerve­zet vezetősége mindent elkö­vet annak érdekében, hogy tag­jai szaktudását továbbfejlesz­­sze. Itt megemlíthetők a szak­előadások, továbbá egyre nö­vekszik a hazai és külföldi szaklapok előfizetőinek a szá­ma. Ezen kfvül számos tanul­mányutat szerveztek mind a hazai, mind a külföldi állat­­kiállításokra. Többen e kiállí­tásokon vásárolt egyedekkel biztosították az állományuk vér­­frissítését, mások kedvenceiket is kiállították. Az évzáró taggyűlés fénypont­ja az alapító és a legtevéke­Kisállattenyésztés szervezet nélkül Megélénkült a kereslet a leg­utóbbi másfél évtizedben a könnyebb, fehérjékben gazda­gabb húsok iránt. Ezért jött divatba a házinyúl. Értékes és kapós áru lett külföldön is. Csak az elismerés hangján lehet szólni azokról, akik fel­ismerték, mekkora lehetőséget kínál a nyúltenyésztés. Az utóbbiak népes táborába sorolható Juhász József, a Nit­­ra-HrnCiarovce-i (Nyitra-Geren­­csér) kisállattenyésztő is, aki évtizedek óta sikeresen foglal­kozik a nyúltenyésztéssel. Törzs­­állományát jelenleg hat anya képezi: kaliforniai és új-zélandi fehérek. Szerinte a nyúlte­­nyésztésbe bekapcsolódó helyi kisállattenyésztők sokkal töb­bet hallanak arról, hogy mi­lyen jó üzlet a nyúl, mint pél­dául arról, hogyan kell szak­szerűen nevelni, takarmányozni stb. Mindezt azért említette, mivel Gerencséren még nem működik a Szlovákiai Kisállat­­tenyésztők Szövetségének alap­szervezete. Hiába nevezik Ge­rencsért a KlsáUattenyésztők „éldorádójának“, a kisállatte­nyésztők helyi szervezetének megalakítása, sajnos éppen a passzivitáson múlik. A faluban nem akad ember, aki vállalná a szervezet irányítását! gyep jól kiegészíti és ” hangsúlyozza a fás nö­vények, virágok és épületek szépségét, s jótékonyan és meg­nyugtatóan hat az emberre. Értéke az életfeltételektől, a telepítés módjától és a gondo­zástól függ. A lakőtérségek kö­zötti gyep a pihenés, a kikap­csolódás és a játékok színhe­lye. A gyep nagy mennyiségű levélzettel rendelkezik, ami ja­vítja a levegő összetételét és felfogja a port. Szinte állan­dóan zöld színű. A gyep telepítése előtt ala­posan szemügyre vesszük a ki­jelölt térséget. Megállapítjuk a talaj tulajdonságait és azt, hogy milyen növények élnek rajta. Mivel a gyep évelő nö­vényzet, telepítésére megkülön­böztetett figyelmet fordítunk. A talaj egyengetésekor eltá­volítjuk az évelő és a mélyen gyökerező gyomnövényeket. A sovány talajokat tápanyagok­ban gazdag szántóréteggel, hu­musszal vagy komposzttal fel­javíthatjuk. A gyep telepítése­kor legalább 10 cm vastag szán­tóréteggel számoljunk. Szeptem­berben célszerű felásni a talajt, majd 80—120 gramm PK-mű­­trágyát szórunk szét négyzet­­méterenként. Néhány évre elő­re tartaléktrágyázóst is alkal­mazhatunk. Tavasszal a vetést megelő­zően a talajt elegyengetjük, Mindez csökkenti a tenyész tői kedvet. Az intenzív tenyész nyulak a kedvezőtlen tartás' körülmények között — fökép pen a kezdőknél — nem vált ják be a hozzájuk fűzött rémé nyékét, mivel nincs meg a kel lő szakértelem, sem a megfe­lelő eszköz. Az igényes fajták egy része elhullik, meddővé vá­lik, kikerül a termelési folya maiból. Természetesen a takarmány­ellátás is szervezetlen. Ma azonban már olyan nagyok a termelési költségek, hogy csak akkor kifizetődő a nyúltenyész­tés, ha kellő szakértelemmel látunk munkához, ha ügyelünk arra, hogy minél kevesebb ta­karmányból állítsunk elő egy kiló nyúlhúst, és ha olyan ál­lategészségügyi feltételeket te­remtünk, melyek segítségével meg tudjuk gátolni az elhul­lást. Juhász elvtárs a továbbiak­ban elmondotta, hogy a falu­ban nagyon sok a tapasztalt kisállattenyésztő, akik bátran vállalkoznak az új módszerek bevezetésére. Például évek óta sikeresen alkalmazzák a kaliforniai és az üreginyúl keresztezését. A ke­resztezésből kikerülő utódok sötétszürkék, tehát az apaállat majd hengerrel tömörítjük. A sikeres telepítés egyik legfon­tosabb előfeltétele a fűfélék kiválasztása és a fűkeverék összeállítása, jelenleg az esetek többségében ágynevezett „parki keverék“ formájában vásárol­hatunk ajánlott fiimagkeveré­ket. A vetés előtt azonban nem árt meggyőződni a magvak csí­­rázóképességéröl. Ha ez 90 vagy még ennél is több százalékos, akkor teljes értékű vetőmagról van szé, ha gyengébb, több ma­got vetünk el. Az 50 százalékos és az ennél gyengébb csírázó­képességű magvak vetésétől in­kább tartózkodjnnk, mert abból gyepet nehezen létesíthetünk. Négyzetméterenként 20—25 gramm teljes értékű vetőmag­gal számolhatunk. Szélcsendes időben vetünk, kisebb területen egyenletesen elosztva, kézi szú­rással. A magvakat gereblyével 1—2 cm mélyre a talajba dol­gozzuk, s a talaj felszínét az egyenletes és gyors kelés érde­kében fahengerrel tömöritjük. Ha a vetést csapadékmentes időjárás követi, öntözzünk, de Juhász József kiállattenyésztő. színét öröklik, testfelépítésük viszont az anyaállatra ült visz­­sza. A betegségekkel szemben ellenállók, jó takarmányértéke­sítők, s a takarmányozás szem­pontjából igénytelenek. A ke­resztezés fő célja azonban a sza­­poraság. Egy-egy anya tizen­­egy-tizenkét fiókát is felnevel. Meglátásunk az, hogy éppen a tapasztalt kisállattenyésztők­nek kellene törekedniük a fő célra, a termelési kedv vissza­állítására, az ágazat gyors fej­lesztésére, ami elképzelhetet­len a szervezet létrehozása nél­kül. Különben is megérdemelné ez az ágazat, hogy mindenki fontossságához mérten törőd­jön vele. —Csl— ügyeljünk arra, hogy elkerül­jük a talajfelszín cserepesedé­sét, mert ez gátolja a magvak kelését és a növények további fejlődését. Az áprilisban telepített gyep nyár végéig egyenletes, 10—15 era magas növényzetté fejlődik.. Ilyenkor egy növény már há­rom-négy levéllel rendelkezik. Ha a növényzet tavasszal és nyáron jól fejlődött, még a te­lepítés évében kaszálunk. Erre akkor van szükség, ha a nö­vényzet mér eléri a 15 cm-es magasságot. Az első kaszálást azonban — legkésőbb szeptem­ber első feléig — 7—8 cm-es tarlómagasságban végezzük, hogy a növényzetnek ősz beáll­téig elég ideje maradjon a nö­vekedésre. Kaszálás után a nö­vényzet állapotától függően négyzetméterenként 10 gramm kálitrágyával fejtrágyázhatunk, elősegítve ezzel a növényzet áttelelését. Kettmannová Katarina, mérnök, az SZGYKSZ KB dolgozója litlltíllillllllllllllllllllllllllllliilllllllllllllllllll Olvastam a Szabad Föld­műves folyó évi 11. számá­ban, hogy a lap Kertészet és Kisállattenyésztés c. szak­mellékletében rövidesen cse­rerovatot indítanak, a ker­­tészkedők vetőmag- és ülte­tőanyagbeszerzési gondjai­nak enyhítése céljából. Üd­vözlöm ezt a gondolatat, és kívánom, hogy jószándéku­kat siker koronázza. Én már így is sok — főleg magyar­­országi — kertbaráttal leve­lezek és csereberélek, őszin­tén megvallom, nem is min­dig a csere kedvéért, inkább önzetlen segítségből. A hely­beli földművesszövetkezet­nek huszonhét évig voltam a kertésze. Most a kertész­társakkal négy és fél hektá­ron termelünk vlrágmagot a SEMEX részére, merő kedv­telésből. Hogy segítségükre legyek a szerintem ugyan­csak hasznos rovat sikeres megindításában, az érdeklő­dő kertésztársaknak felaján­lok (természetesen csak kor­látozott mennyiségben) több­féle vetőmagot cserére vagy akár ellenszolgáltatás nél­kül is. Elsősorban a kezdők­nek szeretnék segíteni meg­honosítani a kiválasztott nö­vényeket. Kérem a kertésztársakat, hogy csak azok írjanak vagy keressenek fel (Maczkó Fe­renc, Dvory nad Zitavou, Nové Zámky-i járás), akik az alábbi növényféleségek vetőmagja iránt érdeklőd­nek: VIRÁGOK: Mina lobata, Delichos labdat, Ipomoea (kúszónövények), piros vagy bordó levelű és virágú rici­nus. DlSZFÜVEK: Lagurus ova­­tus (tolikalász), Panicum capillare (diszköles), Phala­­ris canariensis (fénymag), Agrostis californica, Setaria (díszmuhar, négy íajta), Muehlenbeckia fragilis, Pen­­nisetum ruppelii és P. villo­­sum (tollborzfüvek), Brlza media és B. maxima (kis és nagy rezgő fű), Sergum vulgaris (fekete cirok). Továbbá adni tudom még többféle egynyári virág, a tüskés vagy hátsó-indiai uborka, a kolbásztök, a cu­­kini-tök, valamint néhány paradicsom és diszkukoricn­­fajta magját. Kerti gyepek telepítése nyebb tagok értékelése volt, akiket a vezetőség tárgyi juta­lomban részesített. Azt, hogy Méry Gyuláné, Végh Ferenc, Hordósi Imre, Németh Ernő, Kiss Pál és Puha József meg­érdemelten kapták a jutalmat, a tagság hosszantartó tapsa is bizonyította. Az elkövetkező időszakban a szervezet legjelentősebb felada­tai a következők: A nyúlte­­nvésztők 2,S tonna élönyulat értékesítenek a felvásárló vál­lalatnál; a tyúktenyésztök a le­hetőségekhez mérten tejlesztik az А-tenyészeteket; legalább két alkalommal szakelőadást szer­veznek; a szervezet tagjai kö­telezettséget vállaltak, hogy a falnszépftési akciók keretében ezer óra társadalmi munkát vé­geznek. Hordósi elvtárs, a hnb el­nöke, a szervezet alapító tagja, vitafelszáialdsában pozitívan ér­tékelte a szervezet eddigi tevé­kenységét. Az SZKSZ járási Bizottságá­nak képviselője, dr. Fukker elvtárs, szintén az elismerés hangján szólt a szervezet mun­kájáról. Örömmel nyugtázta, hogy ez a szervezet egy nagy családként működi’', melyben mindnyájan egy közös célért dolgoznak. Puha Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom