Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-14 / 2. szám
1978. Január 14. .SZABAD FÖLDMŰVES. céltudatossággal, egy rendezőt elképzeléssel körülzárva. Olyan keretbe téve, ahol élveteg bújösdi, cseles szerelem, lehulló álarcok, az elbukó gonoszság vagy a diadalmas Jó kerül a játék központjába: inkább a rangkórságot, a buta becsvágyat, a kérkedő vagyonszerzést juttatja az előtérbe, mint a „pénzszerzés komédiáját“, melynek Itt talán már nincs is szerepe. Feltárják a római erődítmény maradványait FELLEBBEN A FÄTYOL KELEMANTIA UTOLSÖ TITKÁRÓL Klasszikusok színpadi bemutatása egyre nagyobb szellemi erőfeszítést igényel rendezőtől, színésztől, főleg ha munkáját nem csupán rutinfeladatnak, „nagy példaképek“ másolásának tekinti. Shakespearet játszani annyi, mint értelmezést, emberábrázolást tanulni tőle. Drámalassága világnézetet — humora lelki alapállást, életfilozófiát biztosit. Öntudatra ébreszt és derűlátásra serkent a Windsor! víg nőkben is, ahol a korabeli életet olyan szereplőkkel ábrázolja, akik úgy érezték, hogy nemcsak vagyonúkban és osztályhelyzetükben, hanem gondolkodásban is megerősödtek, hiszen a spanyol feudális hatalom már nem sanyargatta őket. A nemzeti fellendülés és önérzet, a polgárság diadalmas előretörése, vidám színekkel cifrázhatta így az Erzsébet-kprl Anglia életét. Shakespeare Is ezeket a színeket villóztatta pályája első szakaszában írt drámáiban. És lám, itt van már Bárgyú békebíró uram, Keszeg nevű unokaöccsével és velük a walesi lelkész, Sir Hugh Evans úr is, no meg Calus doktor úr, a francia orvos. Itt vannak az „elszegényedett“ nemes urak, a pöffeteg, korhely lovag. Sir John Falstaffal az élen, borissza cimborái, Bardolph, Pistol és Nym. Látjuk a jó kedélyű Pagenét és Fordnét. Felfelnevetünk az itt csetlö-botló Sürge asszonyság ravaszdi csínytevéseín. Mert itt van a betegesen féltékeny Ford úr, de a kedélyes Page uram is, aki a békesség kedvéért került ebbe a bohókás körforgásba. Cselszövés cselszövésre halmozódik: jelen van Shakespeare, itt van Takáts Ernőd, a rendező, és itt a pompásan sikerült zenei hatások sora, amelyek a képváltásokkor kitűnő hangulatot varázsolnak. A közönség tapsol, nevet, hahotázík. Kacagna többet is, ha a színészek szavait, szójátékatt mindig értené. Shakespeare — Devecseri Gábor mesteri fordításában — nyelvi tréfák záporával önti el a párbeszédeket. Vidám és szapora szövegek pattognak, mindig mosolyog és foszforeszkál. Takáts Ernőd színpadára nem kerültek múzeumi hamisítványok. Kiagyalt eszményképeket sem látunk. Kedvesen mozgó, embert mivoltukban elfogadható embereket figyelünk, akik egyszerűségükben, tárgyilagos realitásukban, erkölcsükben, jelmezeikben és játékukban is elmosták már a különbséget a nemes urak és az önmaguk polgári mivolta között. De mulatságos alakokat is látunk, mármár karikatúrákat, akiknek jelenléte (ha betartják a rendező tudatosan visszafogott utasításait!) sok örömet biztosíthatnak számunkra. Takáts Ernőd rendezése a Shakespeare-i hagyományok értékeivel tisztelgőén sáfárkodik. Erre alapozza rendezésének lényegét. Utánzásnak vagy másolásnak nyoma sincsen: csupán a szerző köti őt munkájában. Azért tud természetes és elfogadható lenni, mert éppen ebben rejlik koncepciójának puritán ihletése, és színpadművészetének alapgondolata is ebből táplálkozik. Takáts abban eredeti, hogy nem eredetieskedik. Nem akar „sosemvoltat“, nem hajszol feltűnőt, divatos színpadi üresjáratot. Ferenczi Anna érett művészettel, tele kedéllyel alakítja a bajkeverő Sürge asszonyt. Ismét remekelt. Játéka felpezsdítette Szentpétery Aranka (Fordné) és Lőrincz Margit (Pagené) szerepformáló tehetségét egy jókedvű játékra, színészileg is megoldott alakításra. Ök hárman uralják a színpadot. Tartalmas, szórakoztató szerepekben láttuk Tóth Lászlót (Evans), Pőthe Istvánt (Keszeg), Síposa Jenőt (Caius), Turner Zsigmondot (Ford), Bugár Bélát (Page) és Siposs Ernőt (fogadós), akik mértéktartó eszközökkel — és reméljük vidéken is így lesz! — jól illeszkednek a rendezői elképzelésbe. Bugár Gáspár kitűnő karikatúra lenne, ha mindig' értenénk szavát és lefaragná alakjáról a fölösleges túlzásokat. Caius doktor (Siposs Jenő) és Рэgené (Lőrincz Margit) a 3. felvonásban. Munkáját viszont zavarja, amikor egyik-másik szereplő „saját és eredeti ötleteit“ csempészi a Játékba, miáltal meghamisítja a rendező szándékát és azt a látszatot kelti, hogy ahány szereplőt látunk, ennyifajta Játszásmődot; ahány színészt, annyi egyéni szerepfelfogást. A vígjátékot bemutatták. Eljátszották úgy, ahogyan azt megírták egy igen praktikus tág területtel rendelkező színpadon (Kopőcs Tibor); szépen színezett Jelmezekben (Gabriela KraJCoviŐová); elfogadható, sőt pozitiven bírálható előadásban. Jő, hogy színre került ez a mü és újfent bebizonyította, hogy mit Jelent Shakespeare a színház, a közönség, de főleg a színészek számára. Mert valóban, ahány szerep, annyi egyéniség, annyi válfaja önnön típusának kel itt életre. Legyen az Fenton úr vagy Valérián, persze mindegyikük másmás jellemrajzzal, de egy szerzői E? Molnár Ferenc Száz évvel ezelőtt, 1878. január 12-én született Molnár Ferenc. Pesti környezetben nőtt fel, egy Ideig jogot hallgatott Genfben, majd Pesten újságíró lett. Az első világháború után népszerű színpadi író, és sokat tartózkodott külföldön is. A fasizmus nyomása elől az Egyesült Államokba távozott, s ott élt haláláig. Molnár Ferenc széles skálájú Író: regényei, humoreszkjei, karcolatal és színdarabjai egy okosí élesszemfl, maró lrőniájú ember művei, aki könyörtelen szemmel látja a pesti polgárság hibáit, küszködését és a régi Magyarország korhadását. Molnár Ferenc mint regényíró: Legkedveltebb és legismertebb prózai müve: a „Pál utcai fiúk című Ifjúsági regénye, amely a maga egyszerű eszközeivel, tárgyilagosságával felejthetetlen felidézője a gyermekkor szépségének és kínlódásának, a pesti „grundok“ világának. Molnár Ferenc e regényében a gyermekek kis világának torzító és mégis oly éles fényébe állító tükrén keresztül a századforduló emberi világát ts FALUSI CSENDÉLET TÉLIDGBEN. Foto: —tt— megmutatja, s Nemecsek önfeláldozása az író emberszeretetének, szegények, elesettek iránti részvétének szép bizonyítéka. „Az éhes város“ és „Andor“ című regényeiben a pesti polgárok küszködéseit Írja meg. Molnár Ferenc mint novellalró: Indulása a századfordulón kibontakozó, haladó realista irányzat idejével esik egybe. Pályája a lapszerkesztőségekből indult. Ismertebb novellái: A gőzoszlop, Széntolvajok, Téli reggel stb. Molnár talán egyik novellájában sem bizonyít annyira elbeszélő képességéről, a kitalálás, a fikció merész, szabad alakításáról, mint A gőzoszlop-ban. A Széntolvajok című novellája az elesettek s a nyomorultak együttérző bemutatása. A téli reggelben az éjszaka lumpjait és munkásait a gőzfürdőbe gyűjti össze az író, az elnyújtózás, a pihenés tompa kábulatában. Molnár Ferenc mint színműíró éri el legnagyobb sikereit. Sikerei a „Ltliom“-mal kezdődtek és utána hosszú sorban követik egymást színdarabjai: Az ördög — A vörös malom — Játék a kastélyban — A farkas — A testőr — Riviéra — A hattyú — Az ismeretlen leány — Olympia — Üvegcipő — Égi és földi szerelem stb., mely színdarabok itthon is, külföldön is példátlan népszerűséget biztosítanak számára. Ezekben a jórészt vígjátéki műfajú színpadi művekben már úgyszólván teljesen készen találni Molnár minden drámaszerkesztési erényét. Molnár Ferenc színdarabjait általában finom szellemesség, a színpadtechnika ragyogó ismerete, a trükkök és hatások alkalmazása jellemzik, bár darabjai tendenciájában mindig ott bujkál a polgári kompromlszszum. Molnár Ferenc a legkiválóbb színműírók egyike. Darabjait nemcsak Budapesten, hanem a világ minden nagy színpadján még ma is sok sikerrel játszik. Molnár néhány művét többször is megfilmesítették. rp. Szélesen hömpölyög a Duna a párákba burkolózó síkságon. A hullámok sejtelmes vízcsobbanása régmúlt idők világotformálő események emlékéről regél. Két évezreddel ezelőtt, amikor római légiók lába alatt dobbant itt a föld, a tücsök nyár végi délutánonként minden bizonnyal ugyanúgy ciripelt itt, mint most, amikor sárguló kukoricatáblák ölelik át az ókori Kelemantia földből kikandikálő, fehérlő köveit. Komáromtól hat kilométerre járunk a Duna partján, a Leányvárnak nevezett római kori erődített tábor területén. Amikor időszámításunk kezdetén, Augustus uralkodásának idején a Római Birodalom a Duna vonaláig kiterjesztette határát s létrehozta a pannoniéi tartományt, fokozatosan kiépítették a limes romanus-nak nevezett védelmi vonalat. Ez volt hivatott feltartani s elhárítani a határvidék ellen irányuló, Időnként meg-megújuló barbár betöréseket. A Duna vonalát követő védműrendszer egyik fontos láncszemét alkotta a magyarországi Öszőny határában állt Brigetio, melynek mintegy előretolt hídfőállását képezte a mai Izsa község határában Kelemantia. Hogyan is nézett ki egy római erődítmény. Tegyünk gondoíatbeli sétát Kelemantiában, melynek a felszín felett emelkedő romjait az elmúlt századok során kitermelték, s felhasználták a környék építkezésein. Kelemantia kövei megtalálhatók beépítve a közeli Komárom várába, az izsal házak alapjaiban, de még a kutakat is római kövekkel bélelték. Ma már csak az erőd alapfalai szunnyadnak a föld mélyén. Lépjünk tehát be az erődített tábor négy főkapujának egyikén. Mindegyik toronnyal védett kapu egymást derékszögben keresztező főútvonalra nyílt. A négyszög alaprajzú tábort (egy-égy oldalának hosszúsága 172 méter voltl kettős árokrendszer vette körül, melybe a Duna vizét eresztették. A régészek szerint ezt a célt szolgálta a folyóból kiinduló és a tábor délnyugati sarkáig vezetői kanális. Az erődítménynek összesen húsz magas tornya volt, melyek több mint egy méter vastagságú alapokon nyugodtak. Ezekről a tornyokról szemlélték a római katonák századokon ét a látóhatárt, nem közelít-e veszedelem a „Barbarlcum* felől, hogy időben mozgósítani tudják a túlparti seregtesteket. Az erődített táborban célszerű, mondhatni szabványosított elrendezésben különféle célokat szolgáló épületek kaptak helyet. Az üt mentén sorakoztak a laktanyák, raktárak, Itt kapott helyet a kórház, a fürdő és a parancsnoki épület az ún. praetórium. A fennmaradt vízvezetékcsövek arról tanúskodnak, hogy csatorna- és vízvezetékhálózattal is ellátták, sőt, még a központi fűtés sem hiányzott. Kelemantiát, azaz a Leányvárat századunk elején felásta Tóth-Kurucz János izsai származású régész. A feltárási munkálatokat az első világháború szakította félbe. Hosszabb Idő múltán 1932-ben J. Böhm régész végzett itt ásatásokat, majd az ötvenes évek derekán a Nitrai Régészeti Intézet folytatott Leányváron ellenőrző ásatásokat. A napvilágra került értékes leletek, a légiók bélyegzőivel ellátott téglák, bronz- és üvegtárgyak, pénzérmék és a jellegzetes római kerámiák, az ún. terra sigillaták részben a Dunamenti Múzeum, részben pedig a tatai múzeum gyűjteményében találhatók. Az elmúlt századok folyamán sok kárt tettek ezen a területen a kincskeresők és a műkedvelő régészek, akik haszonszerzés céljából ástak és nagy károkat okoztak. A bécsi császári gyűjteményben és a londoni British Museum római kori gyűjteményében is szép számmal találhatók értékesebbnél értékesebb leletek, melyek az ókori Brigetio és Kelemantia hagyatékából vándoroltak e gyűjteménybe. A Gabőíkovo—Nagymaros-1 vízlerőműrendszer felépítése után, mint ismeretes, közel két méterrel emelkedik majd a Duna átlagos szintje A Dunamenti árterületek ezért az elkövetkező évek folyamán állandó jelleggel víz alá kerülnek. Ilyen sorsra jut majd annak a területnek egy része ts Izsa határában, melynek a mélyén az egy-Kfilemantia-Leányvár alaprajza, melyet Prof. Dr. V. Ondrouch rekonstrnált a korábbi ásatások eredményeit felhasználva. (A szerző felv.) kori Kelemantia maradványai nyugosznak. Mielőtt a víz véglegesen a birtokába veszi ezt a területet, a Nitrai Régészeti Intézet munkatársai még egyszer felásnak itt minden talpalatnyi helyet, hogy megmentsék a pusztulástól a még fellelhető leleteket. Kelemantia — a felelőtlen kincsvadászok minden pusztítása és a régészek többszörös ásatásainak ellenéra — még mindig nem adta ki valamenynyl titkát, s így a rövidesen megindul ló nagyszabású feltárási munkák még számos meglepetéssel szolgálhatnak. Sok még a megválaszolatlan kérdéa hazánk római kori történetében, s remélhető, hogy a régészek számos újabb, értékes adattal gyarapítják majd a rég múlt idők homályéba vesző történelmet. Az egykori erődített tábor (ez hazánkban az egyetlen!) falain kívül a föld mélyében nyugszik valahol a rómaiak temetkezési helye is. A régészek azt remélik, hogy erre is rábukkannak. Rövidesen fellebben tehát a titok utolsó fátyla is Kelemantia-Leányvárról. Németh István Könyvespolc a Három áj könyvet Ismertetünk a Madách könyvkiadó legújabb terméséből, amelyek azóta könyvesboltjainkban is kaphatók. MIROSLAV VÄLEK: VÁLOGATOTT VERSEK. A modern szlovák líra egyik legkiemelkedőbb képviselőjének válogatott verseit második, javított kiadásban kapja kézhez az olvasóközönség. A válogatás legutóbbi gyűjteményes kötete alapján készült (Štyri dnl nepoko<a| — A nyugtalanság négy napja, s világos képet ad a költő társadalmilag elkötelezett lírájáról. A kötet vége a még nyomtatásban meg nem jelent Kísértések C. ciklust Is tartalmazza, Garat Gábor fordításában (128 old.)( CSANDA SÁNDOR: SZÜLŐFÖLD ÉS IRODALOM. A Szülőföld ás irodalom hasznos segédkönyvként szolgálhat mind az egyetemi hallgatók, mind a középiskolai tanárok és diákok számára. Természetesen az irodalomtörténet iránt aktívan érdeklődő lalkns olvasók számára is hasznos olvasmány lehet. Csanda Sándor fontos adalékokkal egészíti ki eddigi ismereteinket a régi magyar irodalom és a mai Szlovákia kapcsolatairól, a csehszlovákiai magyar irodalom egyes kérdéseiről. (284 old.) KBMENY G. GABOR: KAPCSOLATOK VONZÁSÁBAN. A tanulmánykötet írásai a magyar-szlovák művelődési kapcsolatok Ismertebbé tételéhez nyújtanak nagy segítséget. Olyan történelmi korszakot vizsgál a szerző, amelyben az egykorú uralkodó osztályok nacionalizmusa, az elfogultság szembe állította a Duna-medence népeit és megosztotta éket az egyenjogúságért, függetlenségért vívott harcukban. Rávilágít a könyv arra is, hogy közös'történelmünk legnehezebb pillanataiban is voltak politikusok, írók, publicisták, akik a nemzetek közötti egyenjogúság ás megbékélés érdekében emeltek szót. —ik— Inkább külső, mint belső tartással fogalmazta meg Falstaff szerepét Fazekas Imre, Talán egy vidámabb tónusú, „keményebb“ vágású, inkább a kalandhoz, mint az idillhez vonzódó, magánéletét határozottabban körvonalazó, több . gúnnyal ecsetelő képet festhetett volna e bután hiú lovag alakjáról. Játékában kevés a kreatív ötlet és hiányolható a rendezői leleményesség is. Nem tetszett a harmadik felvonás tömegjelenete, amely lármás és „zűrzavaros“. Háttérbe szorul ezáltal a „leányszöktetés“ nagyon!« fontos „személy- és ruhacsere ceremóniája“, és fölöslegesen nyújtja az amugyan is hosszúra szabott előadást. Egészében véve hatásos produkciót visz végig az országon a jubiláló Magyar Területi Színház ezzel az előadásával. Fiatalok, idősebbek egyaránt megtekinthetik, bizonyára jól elszőrakoznak. Szuchy M. Emil