Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-25 / 12. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. méretne M papjaink legelső 6« légfonto* * sabb feladata, hogy a gabonafélékből önellátókká váljunk. Es a termelés szervezőitől megköveteli, hogy figyelembe vegyék az illető növényfajta igényeit, az adott tájegység ökológiai adottságaival összhangban. Így az agronómiái szolgálatra hárul az a feladat, hogy a legjobb terméseredmény elérése érdekében minden rendelkezésére álló lehetőséget kihasználjon. Tehát tökéletesen ismernie kell a termésnövekedést, illetve csökkenést előidéző folyamatokat és fel Kall használnia mindazokat az ismereteket, amelyek a növények biológiai igényére, a termést befolyásoló agrotechnikai intézkedésekre vonatkoznak. Ez a növények termőképessége maximális kihasználásához vezető egyetlen út, amelyen haladva a termelés kellő hatékonyságát biztosíthatjuk. Ha nö-Oseva, illetve a Slovosivo Szemei már szaporítják. A HE—748-as a Hana ж (Carlsberg H z Firlbecks Union) x Ales* (čelehovicei z I 25) keresztezéséből származik. Levelének alakja félnyitott, szárképzése közepes, a növény alacsony növést, a kalász hosszú szálkájú, közepesen hosszú. A mag finom pelyvájú, ezermagsúlya nagy. Az újonnan kinemesftett fajta ellenálló a szártöréssel szemben. Szára rövid és jól ellenáll a megdőlésnek. Gazdasági tulajdonságai közül említést érdemel, hogy középkései érésű, az Ametiszthez hasonlóan. Szemtermése nagy, eléggé kiegyensúlyozott. A gazdasági követelmények szempontjából legjobb előveteménye minden jól trágyázott kapásnövény, a silókukorica és a zöldség. Aránylag jó termést ad — amint azt az állami fajtakfsérlet és a kisparcellás félkihasználása A tavaszi árpa terméshozamára kiható feltételek elemzésének jelentősége vénytermesztő szakembereink, agronómusaink egyre emelik politikai és szakmai színvonalukat, a tudományos-műszaki haladás zászlóvivői lesznek, és minden újat termelési feltételeik között alkotó módon a gyakorlatban továbbfejlesztenek, úgy ez az érdemdús munka gazdag gyümölcsöt hoz. Az előbbiekben röviden felvázolt és a növénytermesztésre általánosított elvek teljes egészében érvényesek a tavaszi árpa termesztésében is. A tavaszi árpa sikeres termesztésének alapfeltételét a legkedvezőbb adottságok kialakításával érhetjük el, a termés-alakulás elemeit befolyásoló agrotechnikai intézkedések komplexumának, öszszességének következetes megvalósításával. A termés értékelése az ember által nem uralt tényezők alapján lényegében nem nyújthat kellő áttekintést a termesztett fajták hasznosságáról, de a leghelyesebb termelési technológiáról sem. Ez megköveteli, hogy minden egyes tényező hatását külön-külön megismerjük, viszont ugyanígy ismernünk kell a tényezők együttes szerepét a legkülönbözőbb környezeti adottságok esetében, és ezek kihatását a termelékenységre, az alkal-. mázott technológia szerint. A külső környezeti feltételek a termés növekedésében vagy csökkenésében mutatkoznak meg, és az egyes esztendőkben teljesen eltérők is lehetnek. E cikkben szeretnék az újonnan kinemesített HE—748-as tavaszi árpa példáján rámutatni arra, milyen fontos a termelékenység egyes elemei összhatásának részletes elemzése. Ezt az új nemesítésü HE— 748-as fajtát minden valószínűség szerint már a közeljövőben elismerik és termesztését engedélyezik. Vetőmagját az eddigi állami fajtakísérletek eredményei alapján az üzemi termesztés kimutatta — a gabonafélék után is. Vetőmagmenynyisége 4,5—5 millió csírázó mag hektáronként. Az Agrokomplex kiállítási gazdaság semleges talajkémhatású, középkötött, közepes mennyiségű felvehető foszfor- és csekély kálitartalmú parcelláin az általunk végzett experimentális kísérletek során őszi búza és silókukorica elővetemény után az alapot képező N—40 kg/ha-1 adag mellett, amikor is az N : P : K - 1: 0,83 :1,88 állandó arányát tartottuk be, 4 millió csíraképes vetőmagmennyiséget használva. Ilyen adottságok között tanulmányoztuk, milyen hatása van az előveteménynek a termés alakulására. Továbbá aprólékos vizsgálatnak vetettük alá a különböző tápanyagszint, az eltérő növénysűrűség hatását az előveteménnyel összhangban, hat különböző tavaszi árpafajtát véve alapul. Az előveteményt vizsgálva, a terméseredményt befolyásoló elemek összetételében szembetűnően domborodott ki a műtrágyával kezelt silókukorica kedvezőbb hatása (lásd a táblázatot). Silókukorica után a kikelési erély — amint azt a harmadik sziklevél fejlődése idején elvégzett biológiai leltározás kimutatta —, az őszi búza előveteménnyel összehasonlítva 8—12 százalékkal nagyobb variabilitást mutatott, ami a kísérleti évek átlagában 8,3 százalékot tett ki. Ehhez hasonló volt a növényegyedek számának csökkenési aránya is, mégpedig a silókukorica után 8,8 százalékot mutatott. Az össztermést lényegesen befolyásoló tényezők közül a produktív bokrosodás kukorica után 18,7 százalékkal volt nagyobb. Megjegyzendő azonban, hogy a vegetatív időszak alatt az éghajlati, időjárási feltételek a legutóbbi esztendők során nem kedveztek a sörárpa termesztésének. Az eiővetemény hatása a termést befolyásoló elemek összességében: Mutató Eiővetemény Őszi búza Silókukorica Mezei kikelési arány %-ban . 88,5 93,7 A növényegyedek száma a harmadik sziklevél fejlődésének időszakában négyzetméterenként .......................................... 348 375 A növényegyedek száma aratáskor/m2.......................................... 312 343 A növényegyedek számának csökkenése V«.................................. 9,9 8,1 A termőképes mellékhajtások száma.......................................... 8,1 i,7 A kalászok száma a betakarításkor .......................................... 499 597 A főkalász magjainak összsúlya g 0,82 0,88 A mellékhajtás kalászának magsúlya g................................... 0,4 8.4 A főkalász ezermagsülya 37,2 37,1 A mellékhajtás kalászának ezermagsülya ................................... 35.9 37,2 A szár kalászának magszáma 19,7 21,8 A mellékhajtás kalászának mag-7,9 11,0 Ez lényegében a bokrosodéul erély 85—80 százalékos csökkenésében ütközött ki. Habár a szabadföldi kelési arány igen kedvezően alakult, a hajtásfejlesztés csökkenése következtében aratáskor igen csekély volt a kalászok száma. E téren a különbség a silókukorica eiővetemény javára 19,8 százalékkal jobb eredményt mutatott. Más szóval ez azt jelenti, hogy e csökkenés következtében vagy 20 százalékkal kevesebb termett, habár a jó termés előfeltételét a kedvező kelési arány és a hajtásképződés időszakában uralkodó jó időjárás alapozta meg. A kalász súlya a silókukorica utáii 4,8 százalékkal volt nagyobb. Érdekes különlegesség, hogy mindkét eiővetemény után az ezermagsúly kiegyenlített volt. (A megfigyelés tárgyét képező hat tavaszi árpafajta ezermagsülya közül a legutóbbi esztendők során a HE—748-as adott legjobb ered ményt, habár lényegében elég gyenga átlagot mutatott fel. A kedvező csapadék és nedvesség esztendeiben, különösen ha elegendő nedvesség volt a generatív fejlődési szakaszban, az ezermagsúly 10—15 százalékkal jobb eredményt adott.) Ebből következik, hogy a termésnövekedés aránya silókukorica után jobb, mint az őszi búza után. Ez igen értékes tapasztalat, mely az agrotechnikai fegyelem növelésének szükségességére utal, különösen a növényzet megalapozása idején. Az össxetermés növelésének további tényezője silókukorica után a főhajtás és a mellékhajtások kalászának magszáma. Az agrotechnikai gyakorlatban közismert, hogy az eiővetemény hatásán kívül mivel befolyásolhatjuk a kalászok magszámát. A jelen esetben a silókukorica eiővetemény javéra mutatkozó különbség a főkalászban 10,8 százalék, a mellékhajtások kalászaiban pedig a 39 százalékot is elérheti. A növénytermesztők munkájában az eiővetemény és a termést befolyásoló tényezők összességének számbavétele különböző növénytermesztési technológia megválasztását követeli meg. Ez komoly szerepet játszik a végleges terméseredmény kialakításában. Habár a cikk keretében csupán egyetlen biológiai anyagon, egy tápanyagellátási séma és egyetlen növényegyed sűrűség adatait felhasználva mutattam rá a variációk lehetőségére, az eredmény egyértelműen annak fontosságát és szükségességét emeli ki, hogy a növényzetre fokozott gondot kell fordítani, mivel a téren még jelentős tartalékkal rendelkezünk. Az ilyen jellegű elemzések és értékelések kellő adattal és érvvel szolgálnak a növényzet fokozottabb gondozásának szükségességét kiemelve. A biológiához ne csupán akkor forduljunk, ha sikertelenségünket akarjuk megindokolni, azt, miért volt a vártnál gyengébb terméseredményünk. Munkánkat hassa ét a növényekről szerzett, jól megalapozott biológiai és fiziológiai tájékozottságunk, ismereteink. Teremtsük meg az ember által befolyásolható adottságok kihasználásának legkedvezőbb feltételeit az illető termelési körzetben, és ezáltal igyekezzünk elérni azt, hogy az egyes növényekből a lehető legnagyobb terméseredményt biztosítsuk, lehetőségeink maradéktalan kihasználásával. ŠTEFAN OCKAY docens, a mezőgazdasági tudományok ltanHiilAtiiefl A hozamnövelés lehetőségei Kelet-Szlovákiában az utóbbi évek során az állattenyésztés egyes ágazataiban eltérő volt a fejlődés üteme. Ismeretesek a baromfitenyésztésben elért kiemelkedő sikerek. Az általános kép ma azt mutatja, hogy beérett a sok évig tartó erőfeszítések gyümölcse, hiszen a kerület baromfihús- és tojáseladási tervét 105 százalékra teljesítette. Ezen ágazatban megoldódott a szakosítás. A kerületben az elmúlt évek egyik eredménye a nagyüzemi sertéstenyésztés viszonylag korszerű bázisainak megteremtése, a szakosított telepek létrehozása volt. Vannak olyan sertésfarmok, ahol kiugróan jó eredményeket érnek el, másutt pedig stagnál a fejlődés. Eltekintve az egyedi esetektől, a sertéstenyésztés eredménye ma már eléggé jónak mondható. Tavaly kocánként 16,3 malacot választottak el. A juhtenyésztésről csak annyit, hogy fejlődésnek indult. Tavaly 8722 darabbal gyarapodott az állomány, s ezen belül 5830 db-bal az anyák létszáma. A szarvasmarha-tenyésztésben azonban korántsem értek el kielégítő eredményeket. „Sok még a lehetőség a kerület szarvasmarha-tenyésztésében. Ezeket kell kihasználni, erre az alkalom minden gazdaságban adott. Azért vannak a szakemberek, hogy ami rajtuk múlik, azt a lehető legjobban elvégezzék.“ A kerületi mezőgazdasági igazgatóságon Jozef Marovska elvtárs mondotta ezeket. Egyetértünk véleményével. Nézzük csak közelebbről a szarvasmarha-tenyésztés eredményeit. Ezt az ágazatot nem könnyű egyik napról a másikra fellendíteni. Szívős, következetes munkára van szükség, kezdve a gondos válogatástól, a jő állategészségügyi helyzet megteremtéséig, folytatva a takarmányozás színvonalának állandó növelésével és nem utolsósorban a műszaki berendezések legmegfelelőbb hasznosításáig. A szarvasmarha-tenyésztésben a leglassúbb a forgó, a tenyésztői munka eredményeinek kibontakozásához itt aránylag sok idő kell. Az ágazat eléggé költséges. Az épületek, gépek sokba kerülnek. A gazdaságok egyre nehezebben tudják biztosítani a munkaerőt. Ebben az ágazatban a befektetések lassan térülnek meg. A kerület mezőgazdasági szakemberei nem elégedettek a hasznossággal, ezért a hozamnövelés fokozását helyezték előtérbe. Érdemes megemlíteni, hogy tavaly a szarvasmarhák létszáma több mint tizenhétezerrel növekedett, ezen belül a tehénállomány 3564 darabbal. A tehenenkéntl évi fejési átlagot 75 literrel növelték — ami ebben a kerületben biztató eredménynek mondható —, elérte a 2495 litert. Tavaly 121 ezer 485 borjúszaporulatot értek el, de száz született borjúból csupán 89,7-et neveltek fel. Országszerte és kerületi szinten is egyre nagyobb a hús-, a tej- és tejtermékfogyasztás, ezt ki kell elégíteni, erre megvan az alap és a lehetőség. Idén a szarvasmarha-állományt 100 ezer 500-al, a tehénállományt pedig 1870-nel kell növelni és 9,9 milliő liter tejjel fokozni a termelést, száz tehéntől harmincöt üszőt kell felnevelni. A leiadatok tehát nagyok, de teljesíthetők. Akadnak persze olyanok is, akik azt várják, hogyan lehetne a tervezettnél sokkal több, „kacsalábon forgó“ szakosított telepet építeni, drága tenyészállatot, csodagépeket beszerezni. Persze, erre is szükség van, de nem ez a legfontosabb. A beruházásokat okosan kell megvalósítani, mert sem az ország, sem a gazdaságok „takarója“ nem végtelen, s csak addig nyújtózzunk... Sokkal fontosabb annak a vizsgálata, hogy a kerületben mit nem tettek meg, ami nem is kerül nagyon sokba, hatékonysága mégis felérhet egy költséges beruházással. Itt van például egyetlen tény, amin érdemes elgondolkozni. A gazdaságokban egy liter tej termelésére 0,33—0,38 deka abrakkeveréket etetnek, tehát a gazdaságok többségében inkább abraktakarmányt kapnak az állatok ahelyett, hogy észszerűbb megoldásokra törekednének. Csakhogy ilyen nagy abrakfogyasztással nem belterjesíthető a tejtermelés. Sokkal ésszerűbb volna tehát a terlmés takarmányok hasznosításai Egy másik tény. A gazdaságokban egy tehén átlagos életkora mindössze hat év, noha nyugodtan lehetne nyolckilenc év is. Vagyis a teheneket az elégtelen hasznosság végett a kelleténél korábban kell kiselejtezni. Harmadik tényező: Kelet-Szlováktában nagy az állatelhullás. Tavaly például nem kevesebb mint 1501 tehén és 7089 borjú pusztult el, vagy került kényszerle vágásra. Térjünk azonban vissza a takarmányozáshoz, mert ebben találhatók a tartalékok. Méghozzá nem is olyan rejtettek. Az elmúlt évtizedben a kerületben a búza termésátlaga megkétszereződött, de a silókukoricáé, az évelő takarmányoké, a rétek és legelők termésátlaga csak egyötödével javult! A silókukoricának mind a betakarítása, mind pedig a silózása és etetése inkább ötletszerű, mint szakszerű. A melléktermékek (kukoricaszár, leveles répafej stb.) hatvan százaléka egyszerűen eltűnik, leszántják, veszni hagyják. Vagyis más célokra összpontosítva éppen azt a területet hanyagolták el, amely a szarvasmarhatenyésztés, a tejtermelés bázisa, jövedelmezőségének biztosítéka lehetne. Ezeken kell elsősorban segíteni. Ez természetesen nem általánosítható. Vannak a kerületben négyezer literes tehenészetek, abrakolással felérő legelők, a legnagyobb igényességet bizonyító elietőistállók, borjúneveldék stb. De kevés. Sokkal több is lehetne. Kevés a takarmányszárító és a préselt takarmánykészítö gép. A magatartást kell megváltoztatni. Az olyan magatartást, amely a szarvasmarha-tenyésztést fogcsikorgatva teljesítendő állampolgári kötelességnek tekinti. Számoljunk Inkább ezzel az ágazattal úgy, hogy ez adja az állattenyésztési bevételek több mint egyharmadát. Ennek megfelelően kell létrehozni a jő hátteret. Illés Bertalan |ü|em csodaállatkák, hanem veszedelmes rovarkártevők károsítják keresztes virágú növényeinket, köztük a repcét is. Ezért nem ért velük megismerkedni. Annyira veszedelmesek, hogy a repcét — ha Időben nem védekezünk ellenük — teljesen tönkretehetik. Például mindjárt a vetésig a répce virágait és becölt pusztítja. A vetési bagolyptlle nappal a földben van, de éjjel a repce leveleit rágja Hosszú hernyót a fiatal repcevetéseket nagy területen károsítják. Ha nagyobb mennyiségben lepik el a vetést, azt teljesen tönkretehetik. —I НИ y i ||1!|1>1МИШИИИ11>ИИ1Я11No111ш A TAKARMÄNYLISZTGYÄRTÄS EREDMÉNYEI A forrólevegős szárítási módszer а mezőgazdasági termelés fokozott hatékonyságát és gazdaságosságát célozza. Szlovákiai viszonylatban a mezőgazdasági üzemekben 163 szárítóberendezés üzemel, ebből 102 a nyugatszlovákiai, 24 a közép-szlovákiai és 37 a kelet-szlovákiai kerületekben. Szálas takarmányokból tavaly jóformán kétszázezer tonna lisztet gyártottak. Ennek több mint a fele lucernából, 21 ezer tonna vörösheréből, és 44 ezer tonna kukoricából készült. Legtöbb takarmánylisztet — az összmennyiség négyötödét — a nyugat-szlovákiai kerületben gyártották. Hasonlóképpen itt érték el a legnagyobb évi termelékenységet. Egy szárítóberendezésre átszámítva 1561 tonna lisztet készítettek, s ezáltal két és félszeresen felülmúlták a többi kerület átlagát. Szlovákiai viszonylatban egy-egy szárítóberendezés évi termelése 1221 tonna, ami a csehországi átlagot egynyolcaddal felülmúlja. A szárítóberendezések hatékony kihasználása érdekében, gumós- és gyökérnövényekből 7305 tonna, egyéb növényekből pedig majdnem ugyanannyi takarmánylisztet készítettek. к. š. A repce ellenségeiről tés után a földi bolha lepheti el a fiatal repcevetést. Ezért azt lehetőleg nedves, tápanyagdüs földbe vetjük. Régebben bolhafogó taligát használtak a földi bolhák ellen. A fiatal növényeket védőanyaggal permetezték. A feketehernyó néha nagy tömegekben, hirtelen támadja meg a repcevetést és naponta több hektárt tönkretehet. Ilyenkor azonban már bajos ellene védekezni, a repce helyett más növényt kell vetni. Októberben a repce leveleit rágcsálja, s a földben áttelelve tavasszal folytatja a pusztítást, majd a földben bábozódlk, s a következő év május—júniusáig majdnem egy centiméter hosszú, vörösbarna színű, a hátán fekete sávot viselő, lelógó fejű bogárrá alakul, s ez az ara-A repce további nagy ellensége a fényes — 2—2,5 mm hosszú, a hátán zöldes fényű, a basán fekete — repcebogár. A repce virágainak portokait és bimbőit eszi. A bogár április—májusban a repce virágait eszi. Rövidesen megjelennek lárvái is, amelyek egy-két héten belül háromszor vedlenek és a földben báboződnak. Második nemzedéke júliusban a réparepce, a gomborka és a mustár virágait pusztítja. Képes az egész termés tönkretételére, amennyiben a repce virágzása hosszab ideig tart. Régebben ez volt a repce egyik legveszedelmesebb kártevőjé. A növénynemesítőknek éppen az a legnagyobb érdemük, hogy a repce virágzási Idejét lerövidítették, és Így a veszedelmet elhárították. Kmosko László, mérnök
