Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-04 / 9. szám
A GYÜMÖLCSÖSBEN Március elején befejezzük ■ csonthéjasok metszését (kivétel az őszibarack). A még nem termő szilva-, cseresznye-, meggy- és kajszifákat nem ritkítjuk, csupán kiegyenlítő metszést végzünk rajtuk. Megkezdjük az almagyümölcsűek metszését. Az ősszel telepített fákat 3—4 rügyre vágjuk. Az Idősebb, de még néni' termő, és erőteljes növekedésű fákat hosszúra, a gyengébben növekedőket rövidre metsszük. A termő fákat bő termés után rövidre, egyébként meg hosszúra metsszük. Az őszibarackot 10— 14 nappal virágzás előtt kell metszeni. Kezdhetjük a telepítést: előbb az almagyümölcsűeket és a csonthéjasukat, majd a ribiszkét, köszmétét, málnát és a folyton termő szamócát ültetjük ki. A kajszi- és őszibarackfákat majd később telepítjük, amikor kellően felmelegszik a föld. Vigyázat! Ne ültessünk almagyii mölcsű után almagyümölcsűt. vagy csonthéjas, után csonthé jast. Atoltjuk a kiszemelt csonthé jasokat, ápoljuk a rágcsálók vagy a hidegek által károsított fákat. A sebeket éles késsel lesímítjuk, s bekenjük oltóviaszszal vagy 0,2 % Dithane M 45 készítményt tartalmazó fehér latex festékkel. A körös-körül megrágott fatörzseken áthidaló oltást végzünk, s a sebeket bekötjük sötét színű szövettel, hogy gyorsabban gyógyuljanak A hónap derekáig befejezzük a csonthéjas alanyok oltását, majd hozzálátunk az almagyümölcsűek oltásához. Beiskolázzuk az alanyokat s elvetjük a rétegezett gyümölcsmagvakat. Most szaporítjuk a piros-, a fehér- és a feketeribiszkét, valamint az alanyként szolgáló aranyríbiszkét mindegyiket dugványokkal. A köszmétét bujtással szaporítjuk. A törzses alakú ribiszke és köszméte kineveléséhez az idősebb bokrokat 2 cin-rel a föld fölött visszavágjuk, s a fiatal hajtásokat jól feltöltjük, hogy begyökerezzenek. A törpe alma- és körtefákat, a ribiszkét, a köszmétét, a málnát és a szamócát házilag készített, érett komposzttal vagy ipari komposzttal (Vitahum) trágyázzuk. A ribiszke — főleg a fekete gyümölcsű — gazdagon meghálálja az adott káliumszulfátot. A trágyákat azonnal bedolgozzuk a talajba, amit gyakran porhanyítunk, hogy elejét vegyük az amúgy is kevés téli csapadék elpárolgásának. Krampl Štefan A SZŐLŐBEN Mihelyt kedvezőre fordul az időjárás, az alacsony tőkeművelésű ültetvényekben megkezdjük a nyitást. Ha ősszel nem trágyáztunk, akkor most nyitás Időszerű tennivalók előtt áranként 10—15 kg NPK-t vagy Cereritet adunk. Nyitás után metszünk. Amelyik tőkén a szokásosnál fejlettebbek a vesszők, azon több rüget hagyjunk, mint tavaly, és fordítva. A szokásos termelés 10—18 'rügy négyzetméterenként. Pontosabban: a nagy fürtű, bőtermő fajtákat (Rizlingszilváni, Ezerjó, Zöld veltelini, Semillon, csemegeszőlők stb.) 10—14, a kisebb fürtű fajtákat (Leányka, Bouvier, Rizling, Tramini, Szürkebarát stb.) 14—18 rügyre terheljük. Ez persze csakegészséges, fagykárt nem szenvedett szőlőkre érvényes. A múlt hónapban ismertetett vessző- és rügyvizsgálatot feltétlenül végezzük el. Általában váltőcsa© Az andovcei Uéen Berta szereti és nagy gonddal ápolgatja virágait. Foto: —era— pos metszést alkalmazunk. A csapokkal igyekezzünk a tőkefej közelében maradni, mert a felmagasodott csapok elcsúfítják a tőkét. A lugasművelésben csapos, kombinált vagy szálvesszős metszést alkalmazunk. Soha ne kényszerítsük pl. a rövidcsapon termő fajtákat (Zöld veltelini, Szlankamenka, Kocsis Irma, Pannónia kincse stb.) hosszúcsapos vagy szálvesszös termelésre, mert rosszabb minőségű szőlőt kapunk, s a tőke is hamarosan leromlik. Viszont ne akarjunk rövidcsapon termelni Leánykát, Sárga és Ottonelmuskotályt, Szürkebarátot, Traminit, Hamburgi muskotályt stb., mert ezek csak szálveszszőn adnak jó hozamot. Legtöbb fajtának megfelel a legyezővel vagy szálvesszővel kiegészített, kombinált metszési mód. A venyigét mielőbb hordjuk ki, és égessük ell Fiatal szőlőkben ne hanyagoljuk el a harmatgyökerezést. Ha az oltványtökén megmaradnak a harmatgyökerek, idővel úgy megerősödhetnek (a talp- és oldalgyökerek rovására), hogy elszakítják a nemes részt az alanytól, vagyis a tőke saját gyökerű lesz, ami nem kívána© A szőlő metszése a legfontosabb ápolási munkák egyike. Foto: —bor—' tos. Négyéves korig évente el kell távolítani a harmatgyökereket a tőkenyakról. Metszéskor megtisztítjuk a tőkefejet is: levágjuk a száraz csonkokat s lekaparjuk a hámló kérget. A lugasművelésű tőkék esetében a törzsről és az idős termőkarokról is eltávolítjuk a hámló kérget. A lugasművelésű tőkék esetében a törzsről és az idős termőkarokról is eltávolítjuk a hámló kérget, ne bújjanak meg alatta a kártevők. Ha ősszel előkészítettük a talajt, most megkezdhetjük a telepítést. A háztájiban és a kertben két méter sor- és 120— 130 cm tőtávolságra ültessük az oltványokat, hogy alkalomadtán kistraktorral vagy lóval is dolgozhassunk. Igaz, így kevesebb tőkénk lesz, de legalább annyit fogunk szüretelni, mint a hagyományos sűrűsoros ültetvényről. Oltványvesszőt fúró után ne ültessünk, mert a visszavágott gyökerek kedvezőtlenül helyezkednek el, és rosszabb az eredés. Ássunk 40 X 40 cm-es gödröket, adjunk bele komposztot, s a gyökerek elrendezése után húzzuk vissza földet. Az oltványok gyökérzetét közvetlenül ültetés előtt vágjuk vissza, majd telepítés után az oltványokat porhanyós földdel gondosan csirkézzük (töltsük) föl. Rendszeresen ellenőrizzük borainkat, s ha hibát észlelünk, szükség szerint kénezzünk, fejtsünk vagy derítsünk. Varga József A VIRÁGOK KORÜL * • Március a legmegfelelőbb időpont a szobanövények átültetésére. A fiatal növényeket gyakrabban, az idősebbeket 2—3 évenként ültetjük át. Az utóbbiak földjéből azonban pár centiméternyit friss virágfölddel kicserélünk, és 14 naponként tápoldattal (Sflx, Hortus, Herbapon, Cererit, OBM) locsolunk. A legtöbb szobanövényt most ajánlatos szaporítani. Legelterjedtebb vegetatív szaporítási eljárás a dugványozás. Tőosztással szaporítjuk a kukoricalevelet, a klíviát, a vízi pálmát, a tigriskét, az aszparáguszt stb. • Mérsékelt hőmérsékletű pa- Uintanevelő ágyba vetjük a körömvirágot, az őszirózsát, a kínai szegfűt és a porcsinrózsát, áttűzdeljük a hajtatóládákban nevelt palántákat és kiültetjük, esetleg tőosztással szaporítjuk némely évelő virágokat. Rendbehozzuk a sziklakertet, a megszáradt gyepet felgereblyézzük és fejtrágyázzuk (komposzt, tőzeg, Vitahum, plusz 2,5—3 kg NPK-mütrágya áranként), majd ismét átgereblyézzük. Kiültetjük a tűlevelű, az örökzöld és némely lombhullató cserjéket, majd kiadósán meglocsoljuk őket. Most telepíthetünk rőzsót is. A lombhullatö cserjékből kialakított élősövényt most kell metszeni. A lombos bokrokról ősszel megszedett fás dugványokat úgy ültetjük el, hogy a legfelső rügy közvetlenül földközelben legyen. A dísznövényekről eltávolítjuk a beteg vagy kártevők által fertőzött ágakat, hajtásokat s ezeket azonnal élégetjük. Kettmannové Katarína, mérnök Vyúkjaink tojástermelése ■ az időjárás javulásával egyetemben nő. Ennek megfelelően növekszik az állatok tépanyaigénye. A napi adagot úgy állítjuk össze, hogy a takarmány sok fehérjét és ásványi anyagot tartalmazzon. Ha hozzájutunk, tojótápot etetünk, ha nem, akkor 30 százalék kukoricából, ugyanennyi búzából, 20 százalék árpából, 10 százalék búzakorpából és szintén 10 százalék borsóból, bükkönyből vagy szójadarából készítünk megfelelő keveréket. Ezt darálva, és a könnyebb emészthetőség kedvéért kicsit nedvesítve etetjük tyúkjainkkal. Aki burgonyát is ad a tojóknak, ésszerűen takarékoskodhat a szemesekkel. A napi adagnak legfeljebb negyven százalékát helyettesíthetjük burgonyával, s ilyenkor a keverékbe adott kukorica, búza és árpa mennyiségét a felére csökkentjük. Az adagolt Plastin sok vitaminhoz juttatja az állatokat, azonkívül a tojáshéj is szép barna és erős lesz tőle. A tojó fészkeket hetente takarítjuk és száraz szalmával kibéleljük, szükség szerint irtjuk a külső' élősködőket A beteg, lesoványodott tyúkokat kiselejtezzük. Az egészséges baromfi taréja vérpiros, fejlett, tollazata sima és fényes. A kifutók is gondozásra szorulnak. A talajt gereblyével fel lazítjuk, majd megszórjuk mészporral. Ha van mivel, feltétlenül fejtrágyázzuk a füvesített kifutót (nitrogén, foszfor). Jó termelőképességű állatokat csak a korai keltetésű és szak szerűen nevelt csirkékből nyerünk. Tehát mielőbb vásároljunk vagy keltessünk csibéket, és tartsuk őket melegen, száraz nevelőben, lehetőleg infralámpa alatt. A kiscsibéket speciális táppal vagy kukorica-, búza- és árpadarából házilag készített keverékkel etetjük, s tiszta ivóvízről és folyami homokról is gondoskodunk. A kacsák még javában tojnak, ezért őket is kiadósán kell etetni. A tojófészkek szárazak legyenek, az állatoknak ivóvízen kívül fürdési lehetőséget is biztosítunk. A kacsapipéket a naposcsibékhez hasonlóan neveljük, de az itatóedényt úgy kell elhelyeznünk, hogy a kiskacsák ne tudjanak megfürödni benne. A sárgapihés kislibák a tavasz jelképes hírnökei. A legtöbb kisliba márciusban kel falvainkon. Költéskor előfordulhat, hógy a kisliba nem tudja feltörni a kemény tojáshéjat, illetve átszakitani az erős hártyát. Ilyenkor segíteni kell a kislibáknak, de nagyon óvatosan, nehogy több kárt okozzunk, mint hasznot. A várható kelés előtti napon a ludat vegyük le a fészekről, hogy megfürödjön. Ha ez nem történik meg, akkor langyas ecetes vízzel enyhén locsoljuk meg a tojásokat (4—5 csepp víz tojásonként), így könnyebb lesz a kelés. A lóddal keltetett kislibák nem igénylik a műanyát, hiszen a lúd teste és tollazata kellő meleget biztosít számukra. A kislibákat hasonlóan tápláljuk, Március a kisállattenyésztésben mint a kacsapipéket, és mielőbb megkezdjük a zsenge zöld fű adagolását. Kedvező Időjárás esetén a kéthetes kislibákat kiengedhetjük a füves kifutóba, egyelőre azonban óvjuk őket a víztől, nehogy megfázzanak. A galambliázban már csipognak az első fiókák, naponta csak egyszer zavarjuk őket, hadd pihenjenek és fejlődjenek mint a tyúkok számára. A nagy testű galambok nevelésében jól hasznosítható a burgonya, a hegyes galamboknál viszont emésztési zavarokat okozhat. A hagyományos szaporítást folytató nyúltenyésztők e hónapban várhatják az első fiókák születését. Ellés előtt egy héttel alaposan kitakarítjuk, fertőtlenítjük a ketrecet, behelyezzük egészségesen-. Ha csak egy fióka kelt ki, a másik tojást még ne távolítsuk el a fészekből, mert támasztékul szolgál a magatehetetlen fiókának. Szükség esetén irtsuk az élősködőket és Időben gyűrűzzük a fiókákat Változatos, könnyen emészthető eleséggeí tápláljuk a fiatal galambokat. Főtt burgonyát is etethetünk, ezt úgy készítjük el, az ellető ládát, és bőven almozunk fészeképítésre alkalmas anyaggal. A vemhes nyulakkal a legjobb minőségű takarmányokat etetjük, s langyos vízzel vagy tejjel itatunk. Figyelemmel kísérjük az ellést, de az állatot nem zavarjuk, a fészket csak az ellést követő második napon ellenőrizzük, hogy az elpusztult vagy életképtelen fió-II Szénazseb Nyáltenyészetekben az egyik legfontosabb és legolcsóbb eleség a szálas takarmány. A gyakorlott tenyésztő tudja, hogy a takarmány gazdaságos felhasználása mindig gondot okoz. A legtöbb közülük csak a padozatra dobja az eledelt. Ilyenkor a táplálék hamar beszennyeződik, letaposódik, az állatok nem szívesen fogyasztják, sőt betegség is származhat az ilyen étkeztetésből. Ugyanakkor a trágyalé elvezetésére szolgáló lefolyónyílásokat is ültömfti a letiport eleség. Szénazseb alkalmazásával mindez megelőzhető. Nemcsak a takarmány hasznosul jobban, hanem időt is nyerünk, mert nem kell az ajtókat sűrűn nyitogatnunk. A megoldás a következő: két háromszög alakú deszkára hosszirányban szögezzünk égy vékony deszkát. Az ellenkező oldalra három centiméter lyukbőségü dróthálót helyezzünk, s a kész szénazsebet az ajtóra erősítsük fel. Tetejére csapóajtót szereljünk. A szánazsebböl nyulaink szálanként szedik ki, és szinte száz százalékra hasznosftják a takarmányt. P á 1 Elemér, Hronovöe kákát eltávolitsuk. Az életképes, de fölös számú fiókákat lehetőség szerint dajkaságba adjuk. Ha továbbtenyésztésre vagy kiállításra neveljük az utódokat, akkor csak hat fiókát hagyjunk egy alomban. Mihelyt szétmásznak a fiókák, fokozott gondot kell fordítani a ketrec tisztogatására. A nőstényt kiadósán takarmányozzuk, hogy elegendő teje legyen. Puha kenyeret és nyers burgonyát ne etessünk! A kisnyulak nagyon szeretik a darával megszórt sárga- vagy murokrépát, s a heretörmeléket. A kecsketenyésztők munkája is megszaporodik, hiszen elérkezett az ellés ideje. Kísérjük figyelemmel az ellést s a ktskecskét mielőbb szoptassuk vagy itassuk meg föcstejjel. Sok tejet termelő takarmányokat etessünk. A gidák eleven állatkák, sok mozgást igényeinek, ezért mihelyt az idő engedi, kiengedjük öltét a kifutóba vagy a rétre. Az egzotikus madarakat felkészítjük a szabad röpdébe telepítésre. Több csírás magvat, hetente háromszor reszelt főtt tojást, sárgarépát, piskótát adunk. Egymáshoz szoktatjuk a párba szánt egyedeket. Némely madarak (pl. zebrapinty, japán- és rizspinty) a kalickában is jól költenek, ezeknek betesszük a költőodűt és a fészek kibélelésére alkalmas anyagot. Kisebb kalickákba azonban csak egy pár madarat tegyünk. A hullámospapagájok már fiókákat nevelnek. Táplálékuk most köles és lágyeleség legyen. Az egyhetes madarakat gyűrűzni kell. Amint lehet, zöldet is adjunk madarainknak. A kanárik számára előkészítjük a költőkalickákat, felerősítjük a fészkeket, s fészekbélelőnek apróra vágott pamuthulladékot teszünk a kalickába. Utána betelepítjük a nőstényt, s mihelyt hozzálát a fészekrakáshoz és hajlandóságot mutat a párzásra, hozzá tesszük a hímet. Ha egy hímre több nőstényt tartunk, akkor az első párosodás után eltávolítjuk, majd egy órai pihenés után másik nőstényhez tesszük a hímet. Ha párban tartjuk a kanárikat, akkor a harmadik tojás megtojásáig maradhat a hím a nősténynél. Egyébként naponta egyszer pároztatjuk a nőstényt, ekkor is csak a harmadik tojás megjelenéséig. A tojásokat kiszedjük a fészekből, s majd egyszerre tesszük az utolsó tojást melegítő nőstény alá, a negyedik tojás megjelenése után, este. így a kelés 14 nap múlva, a reggeli órákban fog megtörténni A költő nőstényt csak mageleséggel etetjük, lágyeleséget (főtt tojás, reszelt piskóta stb.) csak a várható kelés előtti napon teszünk a madarak elé. Egy hét múlva viszont már sárgarépát is keverünk a lágyeleséghez. A jól táplált fiókák két hét alatt betollasodnak, háromhetes korukban pedig önállősíthatók. A nőstény ekkor már rendszerint ismét fészkelni kezd s hozzá kell tenni a hímet. Balázs Ferenc
