Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-25 / 8. szám
. SZABAD FÖLDMŰVES- 1978. február 25. 12-A CSÜLKÖS VAD BETEGSÉGEI (II.) Élősködők okozta betegségek A mételykór a csülkös vad és a házi kérődzők betegsége. Kórokozói levél alakú, lapos élősködők — szívóférgek, amelyeknek több fajuk van. Legelterjedtebb a lándzsás métely (Dicrocoelium dendriticum) és a közönséges májmétely [Fasciola hepatlca). Mindkettő a vad májának epeereiben élősködik. Eltömik az epeereket, a máj megnagyobbodását és kémény edését okozzák. A mételynek igen bonyolult a fejlődésmenet, fejlődéséhez köztigazdára van szüksége. Köztigazdái rendszerint a csigák (száraz földön vagy vízben élők), esetleg a hangyák. A köztigazdák felveszik a'métely petéit, amelyeket a fertőzött vad ürülékével választ ki. A köztigazda testében a peték cerkáriumokká fejlődnek, elhagyják a köztigazda testét, és megtapadnak a fűszálakon. Innen kerülnek legeléskor a vad emésztőkészülékébe és májába. A betokolt cerkáirák elhagyják burkukat, átfúrják magukat a máj epeereibe, ahol ivarérett egyedekké fejlődnek. A strongillózis a csülkös vad tüdejének és emésztőkészülékének megbetegedése. A tüdőférgességet a tüdőben élősködő apró fonálférgek, ún. tüdőférgek idézik elő. A férgek vagy köztigazda (puhatestűek) segítségével, vagy közvetlenül, köztigazda nélkül fejlődnek ki. A megtámadott vad lesoványodik, szaporán lélegzik, köhög, rosszul váltja szőrét, szőrzete borzolt. Boncolás alkalmával a tüdő pirosas vagy barnáspiros elszíneződését lehet megállapítani, kemény, elmeszesedett gócokkal. Ezen a formán kívül az emésztőkészülék, vagyis az előgyomrok és a belek férgessége is előfordul. A beteg vad sovány, bélsárrekedésben vagy hasmenésben szenved. A strongillózis elleni védelem főleg megelőző intézkedésekből áll. Mindenekelőtt gondoskodunk a vad helyes táplálásáról, valamint a gyenge és beteg egyedek eltávolításáról. Fontossággal bírnak főleg a higiéniai intézkedések, amelyek megakadályozzák az élősködők széthurcolását a vadászterületen. A sózókba szerként Tibenzolt adagolunk. A trichinellózis veszedelmes parazitás betegség, főleg a vaddisznót betegíti meg. Okozója a trichia (Trichinella spirális). A fertőzés főleg betokolt trichinákat tartalmazó hússal terjed. ven lárvákat raknak le. A lárvák * véráram útján az izomzatba kerülnek. A betegség az emberre is átterjed. Legfőbb megelőző Intézkedés a triciii■, nákat tartalmazó hús fogyasztásának ŕ megakadályozása. Ezért a vaddisznó »húsát csakis állatorvosi vizsgálat után gyógyhatású ‘ szabad fogyasztanil Hasonlóképpen mint a szőrmés apróvadban, a nagyvadban is előfordulnak fajspecifikus galandférgek. Bagócslárva-betegség. Ennek a betegségnek a kórokozói a kétszárnyúak rendjébe tartozó rovarok — bagócsok Az emésztőkészülékben a lárvák kiszabadultak a tokból, és ivarérett egyedekké fejlődnek. A nőstények megtermékenyülése után a hímek elpusztulnak, és a nőstények befurakodnak a bél nyálkahártyájába, ahol eleiárvái; megtelepedhetnek a bőrön, a gyomorban és a testüregekben. A bőr bagócslárva-betegségét az őzbagócs (Hypoderma diana) és a szarvasbagócs (Hypoderma acteon) okozza. * (Folytatjuk) Gondoskodnak a vadállományról Kedvelt „vadászatomra“, őzre ezúttal teleobjektíves fényképezőgéppel indultam. Erdész barátom útbaigazítása nem okozott csalódást. Az ajánlott tisztás az őzek meseszerű birodalma volt. Traktorberregés verte fel az enyhe tél hólepte erdejének csendjét. Csak én riadtam meg — alaptalanul —, de őzeim nem futottak szét, sőt újabbak bújtak elő a sűrűből. — Szinte ismerik gépem hangját és körémsereglenek — vidult a traktor vezetője. — Etetésük a legkedveltebb feladatom. Törődni kell velük, hogy ne éhezzenekl Ilyenkor télidőben hetente végigjárom az etetőket, hozom a táplálékot, a szalmát, szénát, krumplit és a szemes takarmányt. — Majdnem megható ez a gondoskodás, de nem kényelmesednek el? — Ugyani — legyint —, megmaradnak ugyanúgy őzeknek, szarvasoknak, vaddisznóknak, ha erre gondol. Atteleltetésiiket segíteni nemcsak humánus kötelesség, hanem egyre nagyobb érdekünk is. Nemcsak azért, mert nélkülük nem erdő az erdő ... XXX Az erre vonatkozó előírásaink minden erdőgazdasági vállalat kötelességévé teszik a vadállomány téli etetését. A Losonci Erdőgazdasági Vállalat, amely országos viszonylatban átlagosnak mondható, megközelítőleg 150 mázsa szénával, szemes- takarmánnyal és burgonyával biztosítja a vadak jó téli áttelelését. Pálházy József Vadásszunk biztonságosan! A Plieüovcei Katonai Erdőgazdaság vállalati igazgatója a mólt év októberében kiadta az utasítást a túlságosan elszaporodott vaddisznók ritkítására. A vaddisznók párzása — köztudottan — novemberre-decemberre esik, amikor a kanok az emsékért nagy harcokat vívnak. Ilyenkor számolni kell idegen kanok beváltásával is, amelyek sukszor 'értékes agyarat hordoznak. December 3—4-re tervezték a vadászatot. Bluzik Vlagyimir, a vadászfelelős, már csütörtökön megkezdte a szervezést és a tervek előkészitését. Šťastný János mérnök, a Katonai Erdőgazdaság dolgozója, péntekről szombatra virradóan az őszi vadászatok sokszínű hangulatáról és élményéről álmodott. Fáradtan, lehangolta» ébredt. Felesége sző nélkül figyelte, amint fölkelt és eltávozott. A vadászbabonákban nem hitt, és ha elindult, nem szívesen tért vissza üres kézzel. Amikor a hajtások sokáig tartottak, volt ideje elgondolkozni az álmán és felesége aggódásán. Elhatározta, hogy aznap a szokottnál hamarább megy haza. Eszébe jutott azonban az a vadgazdasági egység, ahol szakszerű ás ellenőrzött a vadgazdálkodás. Mit szólna az igazgatója, ha hazamenne? Le is tett erről a szándékáról. Aztán még két újabb területet hajtottak meg. A második terület hajtásánál szélpuskásként a legtávolabbi helyre került. Egy vastag tölgyfa törzsének támaszkodott, és figyelte a hajtás kimenetelét. Egy órája állt ott nesztelenül, és már el akarta hagyni helyét. De a szenvedélye s a vadászerkölcs írott és Íratlan szabályai kötelezték őt. A háta mögötti sűrűből hirtelen zajt hallott. Egy vadkan volt. Golyós puskáját a vállához emelte és rálőtt a kanra. Mesterlövés volt. A 150 kg körüli vadkan összerogyott. Levette vadászkalapját, s akkor hirtelen fölelevenedett benne az éjjeli álom. Nem érzett olyan vadászörömöt, mint máskor. A decemberi délutánok rövidek, hamar esteledik. Szitált a köd, tehát felgyűrte vadászkahátja gallérját. Hallgatózott. Jó volna, ha jönne valaki a vadásztársak közül. Az unalmas egyhangúság feszültséggé változott, tennie kellett valamit. Kizsigerelte a meglőtt vadat, és el akarta vonszolni a legközelebbi útig, ahonnan traktorral elszállíthatják. A vadász jól tudja, hogy meglőni a vadat sokkal könynyebb, mint a száz kilón felüli élettelen testet vonszolni. Másfél órai erőlködés után egy rétre ért. Először úgy gondolta, hogy ott hagyja a vadat, de végül másképp döntött. Előtte alig négy méter széles mélyedés volt. Gondolta, azon áthúzza a kant és ott hagyja, mert erejének fogytán volt. Sok bajlódás után sikerült elérnie a part másik szélét. Amikor a mélyedésből a peremre jutott, lövés dördült és ő hangtalanul a vadkan mellé esett... December 3-án, a késő délutáni órákban, 30 éves korában hullt ki kezéből a vadászfegyver. János, a vadász, szerette a természetet, de legfőképpen a vadat. Hihetetlenül boldog volt, ha elgyönyörködhetett az erdők, rétek, mezők ezerarcú életében. Krátky János, plieáovcei lakos, aki járási viszonylatban a golyós puskák versenyében a második helyet szerezte meg, így mondta el a tragikus eseményt: Rókát véltem a réten mozogni, és rálőttem. Amikor a lövés helyére érkeztem ... A biztonságos vadászat feltétele ax abszolút józanság! Vadász sohasem lőhet vadra, ha nem ismeri fel, nem látja jól! Lövéskor és a fegyver igénybevételekor minden körülmények között ügyel a személyi biztonság szabályainek betartására. Csak akkor lőhet, ha látóképessége jó, a lőtávolság pedig megfelelő! Ügy vélem, ezen alapelveket nem tartotta be! i J. M. Habrovský Újabb sikerek Ebben az évben a Szlovákiai Horgászok Szövetségének tagjai ismét igényes feladatok előtt állnak. A helyi és a városi szervezetek évzáró taggyűlésein értékelniük kell, hogyan teljesítették a Szövetség II. kongresszusán kitűzött feladatokat. Köztudomású, hogy a Szövetségre az elmúlt években a CSKP kongresszusainak határozataiból eredően is nagy feladatok hárultak, hiszen ezen kongresszusok körvonalazták feladataikat is Tény, hogy a Szövetség tagsága minden lehetőséget kihasznált a célkitűzések sikeres teljesítésére. A társadalmunk szempontjából jelentős évfordulókat értékes felajánlásokkal köszöntötték és nagy részt vállaltak a nemzeti bizottságok választási programjának teljesítéséből is. Nagy értéket hoztak létre a faluszépítésben, és idényben a mezőgazdasági termények begyűjtésében is sokan részt vettek. A horgászok több százezer órát dolgoztak le különféle társadalmi akciókban. Sikereket értek el az utánpótlás nevelésében is. Módot találtak a fiatalok politikai és szakmai nevelésére. Nem ösztönszerűen, hanem az SZHSZ Központi Bizottsága, a SZISZ és a Pionírházak munkaterve alapján. így az elmúlt években több mint háromezer fiatallal bővült a Szövetség taglétszáma, és ezzel Szlovákiában több mint tizenötezer ifjú horgászt tart számon. A helyi vezetőségekben és az érdekkörökben a fiatalok sokasága figyelemre méltó tevékenységet fejt ki, mert ezt a legfontosabb feladatnak tartják. A nevelés pozitív formájának bizonyult egyebek közt az, hogy egyes horgászkörzeteket a fiatalokra bízták, ahol a teendőket maguk szervezhették. így a fiatalok egy év átlagában több mint hatvanötezer órát dolgoztak le társadalmi munkában. A fiatalok a horgászversenyeknek is aktív résztvevői. A szokásos három fordulóban indított versenyeken a szervezett fiataloknak csaknem ötven százaléka vesz részt, és szinte évente újabb és újabb tehetségeket fedeznek fel, akik később a nagy versenyeken is részt vehetnek. A Szövetség megkülönböztetett figyelmet fordít vizeink tervszerű behalasítására, felügyel a vizek tisztaságának betartására stb. Jelenleg Szlovákiában a Szövetség gondozásába több mint negyvenezer hektár vízterülat tartozik, s ebből tízezer hektár a víztárolók, háromezer hektár pedig a behalasított kisebb tavak és csatornák területe. A vizekbe olyan halfajtákat telepítettek, amelyek a legjobban alkalmazkodtak az adott feltételekhez. Tény, hogy a népgazdaság termelési ágazatainak a rohamos kemizálása nem kedvez halainknak. Sokszor előfordul ugyanis a halak tömeges pusztulása. Az utóbbi években például az Ipoly középső szakaszán két ízben is észleltek mérgezést. A Szövetségnek ezért egyre többször kell az intenzív behalasításhoz folyamodnia. Egyre jobban a víztárolókra és a tavakra kell összpontosítania. Nagy szerencse, hogy a Szövetség a behalasításhoz elegendő hazai ivadékkal rendelkezik. A pénzeszközök jelentékeny hányadát ehhez a vízszenynyező vállalatok térítéséből szerzi be A természetszerű szaporítás során a tenyésztő előkészíti az adott halfaj számára megfelelő természetes ívóhelyeket, majd tejes és ikrás halakat helyez ki megfelelő arányban. A természetszerű szaporítás utolsó fázisa tógazdasági körülmények között az ivadék lehalászása. A természetszerű szaporításra példa a ponty nagytavas ívatása. A tógazdaságokban az ívatást gondos, körültekintő előkészítő munka előzi meg. Ennek során kiválogatják az anyákat, majd fehérjedús takarmányozással készítik elő ívásra őket. Az előkészítéshez tartozik az anyahalak parazitamentesítő fürdetése is. Tavasszal nemenként szétválogatják őket, és telelőkben tartják az anyákat. A kihelyezés során csoportos ívatási eljárásnál ún. kis törzset (egy ikrás és két tejes) vagy nagy törzset (két ikrás és három tejes) vagy ezek többszörösét helyezik felé! a Szövetség. Ez azt jelenti, hogy folyóvizeinket ma már nem lehet büntetés nélkül beszennyezni. Ezért szükséges, hogy az évzáró taggyűléseken arról is megemlékezzenek, hogy mit tettek vizeink tisztaságának megőrzése érdekében, hogyan jártak el a notorikus vízszennyezőkkel szemben. Az SZHSZ taglétszáma a II. kongresszus időszakában 8217 szervezett horgásszal gyarapodott. Az elmúlt év végére tehát közel 55,5 ezer horgászt számláltak, s ezeknek több mint 53 százaléka munkás. Ez is bizonyítja, hogy a horgászat ma már nem a kiváltságosak sportja, hanem dolgozó népünk széles rétegeit tömöríti. Akadnak olyan helyi szervezetek, amelyeknek 800—1500 tagja van. A jövőben az ilyen nagy szervezeteket az alapszabályok értelmében városi rangra ki a nagyon gondosan előkészített ívatótóba. Az ívatótónál fontos követelmény, hogy lecsapolható legyen. Kihelyezéskor a tó nem tartalmazhat gyom- és ragadozóhalakat. Tógazdaságokban ezért az ívatótavakat télen kiszárítják, kifagyasztják. A tó előkészítésekor műtrágyázzák, majd fűvel vagy valami gabonafélével vetik be a tómedret. A kihelyezésre akkor kerül sor, amikor a vízzel elárasztott tó vízhőmérséklete tartósan eléri a 18—28 °C hőmérsékletet. Horgászkezelésben levő haltermelő tavakban is elsősorban a természetszerű ívatás a következő módszer. A tógazdaságokban alkalmazott anyaelőkészítésre, válogatásra rendszerint nincs lehetőség. Fontos azonban itt is, hogy az anyapontyok kihelyezése lehetőség szerint fűvel benőtt tavakban kell emelni, s ahol mód van rá, újabb hleyi szervezeteket kell alakítani. Az elmondottak legalább részben bizonyítják, hogy az SZHSZ az elmúlt időszakban figyelemre méltó sikereket ért el a II. kongresszus célkitűzéseinek megvalósításában, s ezzel jú feltételeket hozott létre a III. kongresszus programjának a körvonalazásához, ehhez azonban az évzárókon elhangzottak is jó kiinduló alapút nyújthatnak. A központi szerv ugyanis úgy határozott, hogy ez év november 11—12-én Bratislavában összehívja az SZHSZ III. kongresszusát. Ez azt jelenti, hogy a helyi és a városi szervezetek tevékenységét már a III. kongresszus szellemében kell szervezni. Szükséges, hogy a helyi szervezetek évzáró taggyűlésein küvetkezetesen értékeljék, hogyan teljesítették a CSKP XV., valamint az SZHSZ II. kongresszusa irányelveiből rájuk háruló feladatokat, s egyben körvonalazzák a további teendőket. Az évzáró taggyűléseket ás a kerületi konferenciákat abban az időszakban tartják, amikor a dolgozók százezrei a Győzelmes Február 30. évfordulójának szellemében nagy erőfeszítéseket tesznek a hatodik ötéves tervidőszak harmadik évére előirányzott feladatok sikeres teljesítésére. Ebben a tekintetben a Szövetség tagságára is nagy feladatok hárulnak. —hai— történjen. Ugyancsak fontos, hogy a tó kihelyezéskor gyom- és vadhalmentes legyen. Ennek egyik előfeltétele a teljes lecsapolhatóság. Mivel az anyapantyok rendkívül érzékenyek a törődésre, ne is gondoljunk arra, hogy közvetlenül az ívást megelőző időben vásárolt, hosszú úton szállított anyák eredményesen leívjanak. Ezért a telepítés már tél végén, lehetőleg legalább 2,5—3 kilós egyedekkel meg kell hogy történjen. Nem célszerű eljárás az anyákat más korosztályú pontyok közé telepíteni, mert ez vadíváshoz vezethet, amely az állomány értékét rontja. Mivel a pontyszaporításnak ez a legegyszerűbb módja, a lehetőségek hiányában rendszerint nem jelent teljes és megfelelő előkészítést, ezért az ívás eredményessége is bizonytalan. Ennek ellenére van olyan horgászegyesület, ahol erre megfelelő víz áll rendelkezésre, érdemes ezel az szaporítási módszerrel foglalkozni. (Folytatjuk) Amur helyett tapasztalat Sok történetet hallottam már az amurokról, egyik izgalmasabb volt, mint a másik. Betéve tudom már a klasszikus amurkapás csalhatatlan Jeleit: egy ideig „harangozik“, aztán tisztességesen húz, majd szelíden jön, mint egy retúrponty, egészen a partig, vagy a csónakig, aztán jön a szakítás, vagy a kirohanás. Esetenként a bevágásnál és a parthoz érésnél fel is dobja magát a víz felszíne fölé. Igen ám, de amíg a gyakorlatban mindezt a szegény horgász hasznosítani is tudja, bizony egy pár zsinórt eltép az amur. Vagy a stég cölöpjére tekeredik és akkor menthetetlenül szakít, vagy a horgász — bízva az erős szerelésben — vissza akarja fordítani a szomszéd zsinórjai alá menekülő halat és ilyenkor is rendszerint szakítás a vége. Több eredménytelen kísérlet után végre sikerült egyet kifognom. Reggel negyed hétkor jelentkezett, szabályosan „harangozott“, majd húzott. Bevágásnál éreztem a súlyt, de aztán könnyen jött egészen a partig és mielőtt klrohajit volna, megmutatta magát, tehát tudtam, hogy amur. Négy alkalommal engedtem vissza, az ötödikre sikerült egyik sporttársamnak megszákolnia. Nagyon szép hal volt, nem volt nagy, négy kilóra becsültük, de végre megvolt az első amuri Nem volt szákunk, én nem vittem magammal, mert kollégám hatalmas drótszákjára számítottam, amit ő ezúttal elfelejtett elhozni. Kényszerhelyzetben bilincsre tettem a halamat — élve szerettem volna hazavinni. Az orrlyukán keresztül vezettem az acélbilincset és magam elé kötöttem a partra. Szépen úszkált előttem, időnként hanyatt fekve „napozott“. Egész délután három óráig, amikor is egy új sporttárs érkezett, érdeklődésére nagy büszkén meg akartam mutatni az amuromat. Ahogy megfogtam a bilincs zsinórját, egy éktelen nagyot vágott, hatalmasat csobbant és a zsineg végén ott lógott árván,, kiegyenesedve a bilincs, én meg a frőcsköléstől és élménytől lehűlve, gazdagabb lettem egy tapasztalattal, Sz. L. Tudnivalók a halszaporításról (II.)
