Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-25 / 8. szám
A Palárikovoi Nagyhizlalda munkaközösségeinek tapasztalatai a szociális fejlesztési program érvényesítésében A Palárikovoi Nagyhizlalda vállalata összesen összesen öl olyan nemzeti vállalatot (Calovo, Zvolen, Košice, Humenné, Palárikovo) egyesít, amelyek a sertéshús termelésére szakosítottak. A szakigazgatóságnak termelési gazdasági egység |ellege van A vállalat szervezett rendszerében a vezető szerepet a Palárikovo! szakigazgatóság tölti be. A dolgozók iránti gondoskodást a vállalat fejlődésével párhuzamosan fejlesztették ugyan, de ebből hiányzott a rendszeresség és a céltudatosság. Ezt a mulasztást a munkaközösségek szociális fejlesztési programjának kidolgozásával igyekeztek behozni, amelyet a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola irányításelméleti és termeléstechnológiai tanszéke dolgozóinak segítségével dolgoztak ki. Mivel a szakigazgatósági -vállalatban azelőtt nem végeztek rendszeres szociológiai kutatásokat, a szociális program kidolgozásának céljaira mélyreható vizsgálatot végeztek, amely figyelemmel követte a munkaközösségek szociális szerkezetének minden döntő fontosságú szempontját. A kérdőíves adatgyűjtés, amelyet a terepen végzett kutatómunkával és statisztikai adatokkal ellenőrzött fejlődési irányzatokkal egészítették ki, összesen 800 alkalmazottra terjedt ki. A jjrogram kidolgozására szisztemikus analízist alkalmaztak, amelyet a szociális objektumnak megfelelően módosítottak. Megfelelő mennyiségi adatforrás biztosítása céljából a vállalat' vezető dolgozóinak csoportjaival beszélgetéseket folytattak. így dolgozták ki a szakigazgatósági vállalat 1974—1980-ra vonatkozó szociális programjának fő irányelveit. 'A szakigazgatósági vállalat keretében működő munkaközösségek szociális és mesterségbeit fejlődése sajátságos irányban halad, ami különleges megoldást kívánt, mivel eltért az országos átlagtól. A termelési és munkafolyamatok magasabb anyagi és műszaki színvonala miatt kisebb az anyagi ellátottság mértéke. Az élő munkát törvényszerűen gépi munkával helyettesítik. Ez • fejlődési Irányzat az egész szakigazgatősági vállalatra érvényes, de a palárikovoi és a őaiovoi vállalatokban a legérazheitöbb. A mezőgazdasági termelésben kezdődő összpontosítás, szakosítás és iparosítás egyre Inkább megmutatkozik majd a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés vállalati alakulataiban foglalkoztatott dolgozók létszámának csökkenésében, a szolgáltatási dolgozók számának növekedésében, a komplexen gépesített vagy teljesen automatizált munka részarányának növekedésében, a mérnökök és technikusok számában nemcsak a szolgáltatások, hanem a termelés szakaszán is, valamint a főiskolai végzettségű dolgozók részarányának növekedésében, a szakigazgatősági vállalat, a nemzeti vállalatok szintjén éppen úgy, mint a termelésben. Az igazgatás és az irányítás szférájában a dolgozók létszáma viszonylag és ténylegesen is növekedni fog. Az igazgatás és irányítás szakaszán dolgozó nők részaránya a mostani 28-ről 32 százalékra emelkedik. A szalcképzettség növekedésvei szemben támasztott követelmények megkívánják, hogy a szakképzett munkások száma az 1977—1990-es évek folyamán a jelenlegi 17,1-ről 52,8 százalékra emelkedjék. A szakigazgatősági vállalat dolgozói számára előírt szakképzettség elérése érdekében az intézkedések egész sorát kell foganatosítani a következő területeken: • a nagy szaktudást igénylő munkát anyagilag és erkölcsileg is ki kell emelni, • a szakigazgatősági vállalatnak, mint az irányítás középfokú szintjének át kell vennie a főiskolai továbbképzés és előképzés,, valamint a nevelés tervezési és szervezési felelősségét. Ez megköveteli a szakigazgatősági tanintézet létesítését, amely a dolgozók továbbképzését biztosítaná, és egy szakigazgatősági szakmunkásképző iskola létesítését a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés alapvető munkáshivatás biztosítására, • növelni kell a vállalati ösztöndíjon, szakiskolákon, középfokú és felsőfokú mezőgazdasági Iskolákon tanuló diákok iránti gondoskodást, • ki kell dolgozni a termelés, az igazgatás és az irányítás szférájában döntő fontosságú hivatások ütemtervének rendszerét. A szociális fejlődés szakigazgatősági programjának gondoskodnia kell nemcsak a dolgozók vertikális (minősftési), hanem ésszerű keretek közötti horizontális (szolgálati) mobilitásáról is, és ezzel kapcsolatban meg kell teremteni az előfeltételeket a dolgozók vándorlásának korlátozására. Ki kell építeni a kádertartalékok rendszerét, és ezzel kapcsolatban kidolgozni a káderek szakmai és politikai továbbképzésének tervét. A szociális program jelentőségét és küldetését többek között az is növeli, hogy minden dolgozónak ki kell dolgoznia saját képzésének tervét, amelynek a személyzeti- és kádermunka kötelező érvényű irányelvévé kellene válnia. A fáradságos fizikai munkák számára a szociális fejlesztési program realizálása keretében ki kellene dolgozni a szervezet megterhelésének műszaki kalkulációját. A munka nehézségének kiszámítása a munkanapra és a munkaműveletekre fordított percenkénti energiamennyiség alapján történik. A szociális programok feladata az állattenyésztési dolgozók munkarezsimjének a javítása. Előfeltételeket kell teremteni az 5-napos munkahét bevezetésére és Így megváltoztatni a mezőgazdasági munkáról kialakult téves elképzeléseket. Ugyanez vonatkozik a növénytermesztésre is, ahol a tenyésznyugalom Idején csökkentett munkaidővel lehet kiegyellteni a csócsmunkálatok idején nyújtott műszakokban felgyülemlett túlórákat. A szociális fejlesztési program nem lenne teljes, ha nem teremtenénk előfeltételeket az üzemi étkeztetés jelenlegi kapacitások bővítésével és új étkezdék építésével való kiszélesítésére. A jelenlegi kapacitások elégtelen volta miatt a dolgozóknak csupán az egynegyede járhat üzemi étkezdébe. A szakigazgatósági vállalat 1972—1973-ban kipróbálta a munka és a bérezés ésszerűsített rendszerét. Ennek eredményeképpen hathatósan javíthatták az alapvető termelési és munkafeltételeket. E sikerekből kiindulva a szociális fejlesztés programjának megvalósításakor a kővetkező ésszerűsítő és szervezési intézkedéseket kell bevezetni: A szakigazgatóság vezető vállalatában jogi központot kell létesíteni, amelynek az lesz a feladata, hogy minden nemzeti vállalat számára minősített jogszabályalkotó bázist biztosítson, a minősítési kritériumuk alapján minden munkatevékenység ás szakma számára törzskönyvet vezessen, hogy az egyes munkamenetét objektíve besorolhassák az illetékes minősítési bértarifa-katalógusba. Továbbá a központilag kidolgozott normákat a helyi viszonyoknak megfelelően módosítja, és így kidolgozza a vállalat helyi érvényű normáit. Külön figyelmet kell fordítani a növénytermesztésre, ahol a technológia elégtelen folyamatossága miatt a dolgozók munkabérének színvonala viszonylag a legalacsonyabb. Az elemzés eredményei igazolták, hogy a szakigazgatősági vállalatban a termelési feladatokat a szociális feladatokkal összhangban igyekeznek megoldani. A munkaerkölcsöt, és ezzel együtt a gazdasági eredményeket is politikai, pszichológiai és szociológiai elemek, az emberek öntudatos és pozitív magatartása befolyásolja. A tudományos-műszaki haladás ezt a befolyást még fokozza. Minél magasabb fokú a műszaki fejlődés és az anyagi-műszaki ellátottság, annál folyamatosabb munkaütemre és magasabb színvonalú munkaszervezésre és vezetésre van szükség. Ezért kell növelni a dolgozók részvételét a vállalat vezetésében, céltudatosan formálni a munkaközösségeket és fokozni a társadalmi szervezetek segítségét az emberek munkakezdeményezésének és politikai aktivitásának fejlesztésében. Végezetül hangsúlyoznunk kell, hogy a munkaközösségek szociális fejlesztési programja minden vállalatban csak akkor fogja teljesíteni küldetését, ha a vállalat minden egyes dolgozójának szívügyévé válik. A haladó tapasztalatok iskolájának _____VII. évfolyama 1977/78 VI. TANANYAG A mezőgazdasági vállalat szociális rendszere Szerzők: Doc. JlRÍ RYLICH mérnök CSc., JOZEF VIŠŇOVSKÝ mérnök CSc., és munkaközösségük „A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének az 1976— 1980-as évekre meghatározott irányelvei“ a mezőgazdasági dolgozók számára a következő feladatokat tűzték ki: „A lakosság éleliniszerszükságletének fedezését még sokrétűbben keli biztosítani, a szemesek termelésében fokozatosan önellátókká kell válnunk és tovább fokoznunk az élelmiszertermelésben az általános önellátottság mértékét.“ A fenti irányelvek a szociális és gazdaságfejlesztési feladatokból indulnak ki, tehát az emberek iránti gondoskodás a továbbiakban is a gazdasági feladatok teljesítésétől függ. Ezért szükséges a mezőgazdasági munkaközösségeknek az igényes feladatok iránti érdeklődésének a növelésére, a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének, vagyis politikai aktivitásának a kibontakoztatására. Ezért kell minden mezőgazdasági vállalatban megfelelő feltételeket teremteni és mélyrehatóan foglalkozni az emberek helyzetével. A mezőgazdaságban végbemenő folyamatok befolyással vannak az emberek — vállalaton belüli — helyzetére, és erkölcsi profitjuk tökéletesítésére. A mezőgazdasági termelésben megvalósuló összpontosítás, szakosítás, kooperálás, az integrálás fokozatosan elősegíti a sokrétű termelés kiküszöbölését. Ma mér sok — korábban mezőgazdasági vállalatok által folytatott — szolgáltatást nyújtunk a mezőgazdasági vállalatoknak valóban nagyüzemi formában. A takarmánykészítő ipar létesítése, a földtulajdonnal és a földműveléssel hagyományosan egybekötött ágazatoknak, pl. a tojásternielésnek, a baromfi- és sertéshizlalásnak stb. elkülönítéséhez vezetett. Ezeket a tevékenységeket sok helyen földtulajdonnal nem rendelkező önálló mezőgazdasági üzemközi vállalatok vették át, amelyek ipari jellegű termelést folytatnak. A szocialista nagyüzemi termelés tervszerű fejlesztése mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben lehetővé teszi a tökéletesebb gépek és berendezések, az eddig nem használt haladó technika és technológia hatékony érvényesítését. Ilyen irányú fejlődés folytán egyre inkább eltűnnek az ipar és a mezőgazdasági termelés közötti különbségek. A mezőgazdaság, mint a lakosság élelmiszert llátására szolgáló nyersanyagok termelője, a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum alapvető része. t A mezőgazdasági termelés iparosodása azonban nem minden ágazatban egyforma. Az összpontosítás és a szakosítás bizonyos ágazatokban még nem érte el a kellő színvonalat! Ez a tény — a mezőgazdasági termelés természeti és éghajlati viszonyoktól való függőségével egyetemben — fokozott igényeket támaszt a mezőgazdasági dolgozók munkájával szemben. A vállalat olyan egység, ahol a termelési folyamat érdekében az emberek és a termelőeszközök összekapcsolódnak. A termelési folyamat nem az egyének által végzett egyidejű és egymástól független tevékenység egyszerű összessége. E folyamat alapvető ismérve a dolgozók egymástól való kölcsönös függősége és együttműködése. A termelési folyamat a kisebbnagyobb munkacsoportokba és munkaközösségekbe tömörült dolgozók közös tevékenysége. A munkacsoport kialakítása A közös munka folyamán az emberek között az emberi ka'j» rsolatok bizonyos rendszere fejlődik ki. Az együttműködés magával hozza az emberek kölcsönhatásának olyan formáit, mint amilyen az útmutatás, az utánzás, a segítség stb. A kölcsönhatás megnyilvánulása alakítja ki a kölcsönös követelmény rendszerét és vezet a közös munkastílus kialakításához. A vállalat mint termelési rendszer egész sor alrendszerből áll. Ilyen alrendszerek a vállalaton belüli szervezeti alakulatok (üzemek, gazdaságok, üzemegységek stb.) egyes fajtái. Az alrendszerek mindegyike kisebb nagyobb számú munkacsoportból áll. Munkacsoport pl. a gépjavítók csoportja, a tehéngondozók csoportja, a műszaki-gazdasági dolgozók csoportja stb. A munkacsoport a vállalat szociális rendszerének alapsejtje. Alapvető láncszem ez a dolgozók tudatának formálásában. Л közvetlen társadalmi kapcsolatok között alakulnak ki az emberek alapvető elképzelései, nézetei és a konkrét események értékelésére szolgáló kritériumok. Itt csiszolódnak ki a szokások, mutatkozik meg az emberek hajlama, formálódik a dolgozók társadalmi magatartása. A munkacsoportnak megvan a maga szociális és pszichológiai felépítése. A munkacsoportban tájékoztató kapcsolatok Is kialakulnak. Ezek a csoporton belül az érdekközösség eredményeként (pl. a szlnházkedvelök, sportbarátok stb.) létrejött pszichológiai kapcsolatokon alapulnak. Az ilyen alapokon létrejött kapcsolatok és kötelékek alakítják ki a munkacsoport összefüggő pszichológiai szerkezetét. 0 A pszichológiai tényezők lényegében befolyásolják a munkacsoport olyan tulajdonságait, mint amilyen a csoport szervezettségének a munkaközösségben megnyilvánuló kezdeményezés és alkotóképesség színvonala, ami végső fokon a munkaeredményeken tükröződik vissza. Minél népesebb a csoport, annál nagyobb jelentőségűvé válik a szociális szerkezet. Ezzel szemben minél kisebb létszámú a csoport, annál nagyobb a pszichológiai kapcsolatok jelentősége. A munkacsoportok szociális és pszichológiai szerkezetét a csoporton belüli közlésrendszer színvonala befolyásolja. Az információtovábbítás, vagy kommunikáció az információk továbbításának módját jelenti szóbeli kifejezések, gesztusok, megbeszélt jelzések stb. útján. Minden tájékoztató folyamat néhány elemből áll. Ezekből említsük meg a három legfontosabbat: 1. az információ (vonatkozó adat] elindítója, amely lehet egyén, csoport vagy szervezet, 2. tulajdonképpeni információ, 3. az információ átvevője, aki ebben az esetben is lehet egyén, csoport vagy szervezet. -Az információk áramlása lehet egyirányú, azaz az értelmi szerzőtől az átvevőig halad, ám rendszerint kölcsönös jelleget ölt és mindkét irányban áramlik. Ebben az esetben az Információ elindítójának és átvevőjének szerepe váltakozó. Megkülönböztethetünk személyek közötti és tömeges Információközlést. Személyek közötti információközlési módszernek tekintjük pl. a kéj. vagy több személy közötti beszélgetést, amely, közvetlen kapcsolatot teremt az emberek között és lehetővé teszi az azonnali reagálást. Tömeges tájékoztatásra akkor kerül sor, ha az Információ nyújtója az Információs egyszerre több emberrel közli.
