Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-25 / 8. szám
Miért hiányos Szlovákiában az ültetőanyag-ellátás? A hazai gyümölcstermesztés növelése, valamint az emberi táplálkozás ésszerűbbé és egészségesebbé tétele érdekében — a központi irányelvek értelmében — a továbbiakban Is szorgalmazni kell a kiöregedett gyümölcsösök korszerűsítését, felújítását és a belterjes gyümölcsösök területének hatékony növelését. A feladat cseppet sem könnyű, teljesítéséhez elsősorban sok jó minőségű ültetőanyagra van szükség. Az ültetőanyag-ellátás pedig ugyancsak akadozik az utóbbi években. A nagyüzemek és a kertészkedők minduntalan nehezményezik, hogy rendszerint évekig várniuk kell, míg végre hozzájutnak a telepítéshez szükséges gyümölcsfákhoz, gyümölcstermő cserjékhez stb. Érthető, hogy a központi irányelvekből eredő fejlesztési feladatok teljesítésére törekvés elsősorban az ültetőanyag iránti kereslet növekedésében nyilvánul meg. Az utóbbi években mind nagyobb méreteket ölt a kertbarát-mozgalom fejlődése, sok új kerttelep léte sült és SZGYKSZ-alapszervezet alakult, s főleg a kerttelepi kertészkedők körében mindinkább fokozódik a gyümölcstermesztés iránti érdeklődés. A kereslet és a kínálat közötti összhang hiánya egyre érezhetőbbé válik. Vajon mi okozza az aránytalanságot? Talán kevés az ültetőanyag-termeléssel foglalkozó faiskola, rossz módszerekkel dolgozunk, vagy netán a tervezéssel van baj? A problémakörrel kapcsolatos kérdések megválaszolására a legilletékesebbeket, a Bojnicei Gyümölcsös Díszfa Kutató Intézet vezető dolgozóit kértük fel. Ivan Hričovský mérnök, CSc., az intézet igazgatója három kérdésünkre válaszolt. • Szlovákiában az ültetőanyag-ellátás az utóbbi években — enyhén szólva — hiányossá vált. Ön miben látja a feltornyosult problémák okát? — Sokan úgy gondolják, a hiányosságokért kizárólag a kutató és nemesítő Intézetek, illetve a faiskolák a felelősek. Nos, eV korántsem helytálló vélemény. A tapasztalt problémát e két fő okra vezetném vissza. Első helyen az igények előrejelzésének hiányát említeném. Ismerjük a központi irányelvekből eredő feladatokat, tudjuk, hogy 1990 ig 22 ezer hektárra kell bővíteni a belterjes gyümölcsösök területét. Azt is tudjuk, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban 5810 hektár Intenzív gyümölcsöst kell létesíteni. De nem tudjuk, hogy az űzetnek mikor, hol, mennyi és milyen fajtájú fák telepítését tervezik. A kertészkedőkkel hasonló a helyzet. Megfelelő információk hiányában nehéz reális termelési tervet készíteni, s felmérni a két év múlva várható keresletet. Jelentős problémát okoz számunkra a termelés felaprózottsága. Szlovákiában öszszesen 22 kisebb-nagyobb faiskola található. Némelyikben talán tízezer gyümölcsfát sem produkálnak évente, és úgyszólván a körzet kertészkedőit sem tudják kielégíteni. Nem beszélve arról, hogy a forgalmazott gyümölcsfák minősége gyakran meg sem közelíti a követelményeket. ф Az áldatlan helyzet ismeretében — gondolom — bizonyára elgondolkoztak már felette, hogyan lehetne megoldani a problémákat. Véleménye szerint milyen intézkedésekre van szükség? — Az első és legfontosabb lépést már megtettük. A párt- és állami szervek jóváhagyásával jelentős szerkezeti változást eszközöltünk a kutatás, a nemesítés és a vetőmag-, illetve az ültetőanyag-termelésben. A kiváló minőségű biológiai anyag termeléséért az egységes nemesítő és magtermeltető szervezet, a Slovosivo Nemesítő és Vetőmagtermelő Tudományos Társulás felelős. Ennek keretén belül a račai Semex n. v. és a Bojnicei Gyümölcs- és Díszfa Kutató Intézet a gyümölcs- és díszfák kutatásáért, nemesítéséért és szaporításáért, továbbá a speciális növények velőmag- és ültetőanyg-szaporításáért felelős. Most elsősorban azt kell megoldanunk, hogy a gyümölcsfák és egyéb gyümölcstermő növények iránt érdeklődők rendszeresen két-hároin évre előre jelezzék igényeiket. így pontos tervet készíthetünk, e minden további nélkül megteremthetjük az összhangot a kereslet és a kínálat között. A termelés felaprózottságáról már szóltam. Elképzelésünk szerint mielőbb fel kellene számolni a kis faiskolákat, s helyettük kerületenként egy-egy központi és szakosított faiskolát kell létesíteni, ahol vagy 100—120 hektáron folyna a nagyüzemi ültetőanyag-termelés. S ugyancsak jó volna, ha a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kertészkedők Szövetségének Központi Bizottsága is eleget tenne kérésünknek, {elmérné és tervszerűen jelezné, körülbelül mennyi gyümölcsfára és egyéb üitetőanyagra tartanak igényt az alapszervezetekbe tömörült kertészkedők. Ф Az említetteken kívül mit tesznek még a nyújtott szolgáltatások javítása és bővítése érdekében? — A javítás esetünkben természetesen a jobb minőségű biológiai anyag termelését jelenti. Bővítés? Nos, tervbe vettük a tervező osztály létrehozását, egy fajtajegyzék kibocsátását és a kutatásban, valamint a nemesítésben elért eredmények szélesebb körű népszerűsítését, valamint a nemesítésben elért eredmények szélesebb körű népszerűsítését. A tervezési osztály, a helyi adottságok ismere-A faiskolák közül csupán a nyugatszlovákiai kerületben levők rendelkeznek kisebbnagyobb készlettel, ám a választék itt sem kielégítő. Foto: —bor teben, az üzemek vagy kertész kedők alapszervezeteinek kérésére konkrét telepítési tervet dolgozna ki, s természetesen tanácsot adna, hogyan végezzék a telepítést, a tápanyagpótlást és a növényvédelmet, s milyen fajtákat ültessenek. Véleményünk szerint ez a szolgáltatás hozzájárulhatna a gyümölcstermelés színvonalasabbá és eredményesebbé tételéhez. ф Közeledik a tavaszi telepítés időszaka. A múltban, főleg a tavaszi hónapokban, alig lehetett hozzájutni egy-két valamirevaló gyümölcsfához. Vajon az elkövetkező hetekben ismét bosszankodni fognak a telepítéshez készülődök? Ezt a kérdést már Živná Eduard mérnöknek, az intézet termelési és Torgalmazási osztályvezetőjének tettük fel. íme a válasz: — Sajnos, dicsérni kevesen fognak bennünket, mert a készletünk bizony nagyon szerény. Tavaly a faiskolákban is kárt tett a kedvezőtlen időjárás. A kelet-szlovákiai kerületben üresek a faiskolák, Közép-Szluvákiában is csak a bojnicei telep rendelkezik némi készlettel. Nyugat-Szlovákiában valamivel kedvezőbb a helyzet, de nagy választék az ottani faiskolákban sincs. Az alma- és körtefák csaknem kizárólag másodosztályú, egyéves oltványok, kajsziból és őszibarackból alig tudunk valamit kínálni. Az érdeklődőknek javasoljuk, hogy inkább várjanak őszig, de a megrendelést mielőbb küldjék el intézetünk címére, ha lehet, akkor az SZGYKSZ KB Kertészeti Szolgáltatások vállalatának kirendeltségein keresztül. Aki csak egy-két fát szeretne, inkább személyesen érdeklődjön a lakhelyéhez legközelebb eső faiskolában, mert az egyéni megrendeléseknek — munkaerőhiány következtében — csak korlátozott -terjedelemben tudunk eleget tenni. ф A termelésfejlesztési irányelvek értelmében, a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a bngyósgyümölcsök termelésére. E tekintetben milyen az ültetőanyag-kínálat? — A követelményeknek megfelelően növeltük az ültetőanyag-termelést. Szamócapalántáből sok van, és a nyári telepítéshez is kellő mennyiségű palántát nevelünk, de az igényléseket már most jó lenne benyújtani. Tavasszal a személyes átvétel március végén, április elején esedékes. Sok köszmétét és ribiszkét szaporítottunk. Csupán a bojnicei és a klőovi telepen 130 ezer törzses faalak vár kitermelésre, és a faiskolák zömében szintén bő a választék. Sajnos az ültelőanyag még nem a legjobb minőségű, mert gyenge a gyökérzet. A málna eeelében hasonló a helyzet. Talán itt is jobb volna őszre halasztani a telepítést. ф A szerkesztőségbe érkező levelek és a kertészkedőkkel folytatott beszélgetések alapján úgy észleljük, fokozódik az érdeklődés némely kevésbé elterjedt gyümölcsfélék iránt. Gondolunk itt például a fekete bodzára, a szelídgesztenyére, az eperfára és a berkenyére. Ezek ültetőanyaga szintén beszerezhető a faiskolákban? — A fekete bodzát az Állami Erdészet gabfiíkovói és topoM- kyi faiskolájában szaporítják, mégpedig az osztrák Donau és Haschberg fajtákat, s állítólag bő készlettel rendelkeznek. A gesztenyefát keresők a mlyiíanyi Arborétumban érdeklődjenek. Eperfa szaporításával kegyetlen faiskola sem foglalkozik, de tudtommal a trenčíni kertészkedők nagyban szaporítják. Fekete és édes gyümölcsű berkenye a klčovi nemesítő állomáson kapható. # Az intézet nevében a díszfák is szerepelnek. Ezek szaporításával is foglalkoznak? — Egyelőre nem, s a faiskolákban sem kaphatók dísznövények. Ezért a díszfák iránt érdeklődőknek azt tanácsoljuk, hogy kérdéseikkel a Bratislava'Rača-i Semex nemzeti vállalathoz forduljanak. Kádek Gábor A szőlő biológiájával kapcsolatos ismereteink, valamint a termelési tapasztalataink gyarapodásának megfelelően a metszési és a tőkealakítási módszerek is egyre változnak és mind tökéletesebbé válnak. Ezt a fejlődést természetesen jelentősen befolyásolja a szőlőtermelő országok műszaki fejlettségének színvonala. A metszést mindig alapos szaktudást kívánó, igényes munkának tartották. Korunkban, amikor a legkorszehübb gépek alkalmazására is lehetőseget nyújtó, hatalmas ültetvények létesülnek, a metszésnek még nagyobb jelentősége van. A bő termésnek, a jő minőségű szőlőnek, illetve bornak, valamint a termelő és a fogyasztó elégedettségének legfontosabb előfeltétele a szakszerű metszés. A kutatások vívmányainak köszönhetően a szőlő metszése korunkban igen leegyszerűsödött, viszont a másik oldalon nőtt a munka termelékenysége és könnyebbé vált az emberi munka. A félmagas művelésű szőlő metszése. A 180—220X120 cm kötésben telepített, félmagas művelésű szőlőkben a rajnahesszeni metszési és tőkealakítási módszer vált be a legjobban (1. ábra). A módszer lényege, hogy egy-egy tőkén egy vagy két 80 cm magas törzset hagyunk meg. Két törzset elsősorban a törzspusztulásra hajlamos fajták (Rizlingszilváni, BoUvier, Zöld szilváni) esetében nevelünk. Metszéskor minden tókén két darab 8—15 rügyes szálvesszőt hagyunk meg. A le termett szálvesszőket évente eltávolítjuk, s helyettük a legmegfelelőbb éves vesszőkből nevelünk új szálvesszőket. Minden szálvesszőnél egy-egy kétrügyes ugarcsapot hagyunk. A szálvesszőket a támvezeték fölső dróthuzalán áthajlítjuk, s a vesszők végét az alsó dróthuzalhoz kötjük, ezzel is biztosítva a hajtások helyes elhelyezkedését és kedvező növekedését. Ez a módszer — bár igen egyszerű — az állandó és bő terméshozamok biztosítéka. A magas művelésű szőlő metszése. A nagyüzemi szőlészetekben ez a művelési mód a legelterjedtebb. Itt a telepítés 300 —350X120 cm-es kötésben történik. Ezen ültetvényekben a kétszálvesszős, a Sylvoz rendszerű, illetve a szív alakú metszést ajánlják alkalmazni. A kétszálvesszős metszés (2. ábra) esetén a 120 cm magas törzsön két darab 10—15 rügyes szálvesszőt, és ugarcsapokat hagyunk, mint a rajna hesszeni módszernél. A letermett vesszőket évente eltávolítjuk, s helyettük a legkedvezőbb elhelyezkedésű, jól beérett vesszőkből választunk új szálvesszőket, melyek mellett kétrügyes ugarcsapot hagyunk. A szálvesszőket ívszerűen meghájlítva rögzítjük a huzalhoz. Ez a metszési mód igen egyszerű, és gyors munkát tesz lehetővé, ezért elterjedten alkalmazzák. A szálvesszők lehajlításanak szöge az adott fajtától függ. A gyengébb növekedésű, bőtermő fajtákat kevésbé, a erőteljesebben növekedő, és gyengébben termő fajták A legmegfelelőbb metszési és tőkealakítási módszerekről írnmrrm szálvesszőit erősebben íveljük. A Sylvoz rendszerű metszés és művelés (3. ábra) alkalmazásakor a 120 cm magas', egy vagy két rövidkaros tőkén öszszesen három darab 12—15 rfigyes szálvesszőt, és kétrügyes ugarcsapokat hagyunk. A szálvesszőket ívszerűen meghajlítjuk, majd a kart tartó huzaltól mindenkinek Kérdés: Egy kertésztárs újságolta, hogy Magyarországon létezik valamiféle istengyalulta tök. Tudni szeretném, milyen növényről van szó, gyümölcse ehető-e vagy csupán dísz, s ha érdemes, hogyan kell termelni, és hol lehet vetőmagot szerezni? Jelige: Haladjunk a korral. Válaszunk: A magyarországi kertbarátok a laskatököt nevezik istengya- Inlta töknek, mert főzés közben olyan szeletekre esik szét, mint kb. 40 cm-rel alább elhelyezkedő dróthuzalhoz kötjük. Ezen módszer alkalmazásakor csökken a tőke növekedése, ellenben javul a hajtások megvilágítása. Ez a művelési mód elsősorban a kevesebbet termő (pl. Tramini, Ottonel-muskotály, Rulandi), és dús Iombozatú, nagy leveleket nevelő fajták számára amilyeneket gyaluláskor nyerünk. Más helyütt télitök, fügelevelű vagy fekete magvú tök néven ismerik. A laskatök (Cucurbita ficifolia Bouche) sok cukrot, ásványi sókat és a spárgatöknél kevesebb karotint tartalmazó főzeléknövény. Hűvös helyen jól eltartható, a növény gyökérzetét nem támadja meg a fuzárium, ezért több országban a hajtatott és a korai szabadföldi uborkát és dinnyét szokták ráoltaui. Néhol nyersen, a dinnyéhez hasonlóan fogyasztják, másutt kizáróleg főzelék készítésére használják. Meleg- és fényigényes, árnyékban alig köt meg. Kevés nedvességet kíván, viszonyaink között akár locsolás nélkül is termeszthető. Egyébként a többi tökfajhoz hasonlóan kel) termeszteni. Terelését télen fogyasztják, amikor kevés a friss megfelelő. Hátránya, hogy a szálvesszúket igen óvatosan kell lehajlítani, nehogy elpattanjanak. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy ez a művelési mód igen hatékonyan befolyásolja a termőképességet (növeli a hozamot), minek következtében a tőkék néhány év alatt nagyon legyengülnek. Ezért ezt a módszert lehetőleg csak a tápanyagokkal gazdagon ellátott, erőteljes növekedésű fajtáknál alkalmazzuk. Á szív alakú metszésnél (4. ábra) is’ a 120 cm magas törzs alkotja az alapot, melyen metszéskor két darab 12—15 rügyes szálvesszőt, egy rövidebb félszálvesszőt, és kétrügyes ugarcsapokat hagyunk. Az erőteljes növekedésű fajták szálvesszőit erős ívben lehajlítjuk és a törzshöz kötjük, a közepes és gyenge növekedésű fajták szálvesszőit pedig enyhébben íveljük, к a kar alatt kb. 40 cm-re lévő huzalhoz kötve rögzítjük. A félszál vesszőt vízszintesen vezetve kötjük a kar alatti (fölső) huzalhoz. Ez a metszési és művelési mód a fajták többségének megfelel, a szálvesszők lehajlításakor, kötözésekor azonban fokozott óvatossággal kell dolgozni, mert a vesszők könnyen eltörnek. Az említett metszési és művelési módszerek kedvező feltételt teremtenek az igazán gazdag terméshozamok eléréséhez, de persze csak akkor, ha a bő termésnek megfelelő mennyiségű tápanyagot juttatunk a növényzetnek. Azokban a körzetekben, melyekben télen kemény fagyok uralkodnak, a— törzs mellett biztosító csapot ajánlatos hagyni, s ezt az őszi takaró szántás segítségével óvni a károsodástól. Ha viszont a munkaerőhiány miatt kénytelenek vagyunk vegyszerek segítségével gyommentesen tartani az ültetvényt, a törzsek mellett ne hagyjunk tartalékcsapot. Ing. Ladislav Loíonský, CSC* a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet modrai állomásának dolgozója zöldségféle. A magot április végén vagy május folyamán fészkekbe vélik, legfeljebb 3—4 cm mélyre, 2 m sor-, illetve 1,5 m tőtávolságra, nehogy túlságosan sűrű legyen a növényzet. A teljesen kifejlődött terméseket téli tárolásra akkor kezdik szüretelni, amikor a lombozatot az első fagy már megcsípte. A kocsányi nem szabad letörni a termésről. Az éretlen terméseket, vagy amelyekről letörik a kocsány, azonnali fogyasztásra, illetve takarmányozásra használják fel. Az éreti termést hűvös, de fagymentes helyen tárolják. Fajtái nem ismeretesk, s miként Magyarországon, úgy hazánkban is csak elvétve található meg a konyhakertekben. Vetőmag a szakboltokban nem kapható, s mi sem ismerünk olyan kertészkedőt, aki laskatököt termel. (kr)
