Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-08 / 40. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. október 8. 10 Huszonöt Božena Slancíková-Timrava éve együtt a közönséggel Most, hogy színházunk — a MATESZ — megalakulásának huszonötödik évfordulója közeledik, mi, a társulat tagjai, úgy érezzük magunkat, mint az az ember, aki egy robogó autóbusz hátsó ablakán keresztül szemléli az elmaradó tájat. Minden, ami tőle eltávolodik, homályba vész, vagy az emlékek tárházába zsúfolódik. Nevezetes mérföldköveknél az emlékek megelevenednek és a „megszépítő messzeségből“ visszanyúlva újra, meg újra megsímogatják szíveinket... Negyed század elég jelentős idő az ember életében, de egy társulat életében méginkább. Sok minden történik; tájak, falvak, városok átalakulnak, emberi sorsok megváltoznak. Sikerek és kudarcok váltják egymást... Űj nemzedék foglalja el helyét a társadalomban és a régiek, az „öregek“ törvényszerűen átadják helyüket az utánuk jövőknek ... Csendes László és Tamás Jolán, be“ című darab egyik jelenetében. kis műsort is szoktak nekünk rögtönözni. A királyhelmeci Szalaba Károly, majd az őt követő művelődési ház igazgatója; Kassai Béla is dicséretet érdemlő segítséget nyújtottak a színház népszerűsítése területén. A polyáni Világi Zoltánhoz, a vékei Beda Zoltánhoz és Szúnyogh Mihályhoz, a nagykövesdi Szacskó Andorhoz, a kiskövesdi Szabó Albinhoz, valamint a bodrogközi efsz-ek, állami gazdaságok és hnb-k vezetőihez sem Jules Edlis: „Gyalogszerrel az Éden-10117—1951 A kritikai realizmust képviselő íróink sorába tartózó :t. A realizmus eszközével, művészi szinten bírálta a kispolgári csőkévé iyeket és az álarc mögé rejtett hamisságot. Božena Slančiková—Timrava 110 éve született Lučenbc melletti Polihnón. Édesapja anyagi gondokkal küzdő evangélikus lelkész ivóit, kinek a népes család eltartása sokszor akozott gondot. Božena részérb sem tudta biztosítani a továbbtanulás lehetőségét. Slanéiková ennek ellenére már fiatalon sokat olvasott, képezte magát, hamar rádöbbent a társadalmi igazságtalanságokra, az ellentétekre, a néptömegek kegyetlen elnyomására. Első irodalmi próbálgatásait csak kedvtelésből írta. A Budapesten kiadott Szlovák Ojság közölte első karcolatait és elbeszéléseit. A fiatal Irénében rejlő tehetséget Skultéty ismerte fel, aki a Slovenské pohl'ady-t szerkesztette. Timrava írói munkássága teljességében tükrözi az írónő éleiét. Kiváló megfigyeiűkészsége volt s azonnal felismerte a kizsákmányolás, valamint a szociális elnyomás erősödését az imperializmusban. Munkásságát négy részre oszthatjuk; a falusi nép életét ábrázoló elbeszélésekre, a vidéki értelmiség életstílusát kifigurázó novellákra és elbeszélésekre, háborúellenes művekre és színművekre. Irodalmi munkássága elismeréséül 1949-ben a Nembeli Művész kitüntetést kapta. Az írónő 1951-ben halt meg, Losoncon. Csiba Jelenet Tersánszky J. Jenő: „Kakukk Mayci“ című darabjából. Kovács József, V á r a d у Béla, V. Szabó Rózsi. Mi az, ami a mi életünkben — a színház életében — átvészeli az idők viszontagságát és társulatunkba újra, meg újra önbizalmat és éltető, megtartó erőt sugárzott? A közönség szeretete! A kedves közönség, akivel a huszonöt év alatt kölcsönösen fejlesztettük, csiszoltuk egymás ízlését, aki kiegészítő eleme a színház életének, aki részese egy-egy jó teljesítményünknek és együttérző bírálója olykori kudarcunknak. Aki megtartója mindannak a jónak, szépnek és nemesnek, ami a színpadról elindulva érzelméig és értelméig hatol. Akiért van, és aki nélkül nincs színházi Ha mód és lehetőség volna rá, az ilyen visszaemlékezés idején legszívesebben mindenkit felsorolnék, aki a huszonöt év alatt barátunkká, „játszótársunkká“ vált. Aki a színházakban, vagy művelődési otthonokban előadásaink megtekintése révén megvígasztalódott, feloldódott, lelkesedni tudott és a szépben, jóban, igazban való hitében megerősödött!... Igen, de csak több kötetnyi könyvbe férne bele látogatóink névsora, mert talán Dél-Szlovákia minden varosa és falva magyarajkú lakójának nevét meg kellene említenil... Mégsem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy legalább pár nevet meg ne említsek azok közül, akik tájterületünkön különös szeretettel ügyködtek, vagy még ügyködnek is a színház és a nagyközönség rokonszenvének elmélyítése érdekében. A neveket a kivételezés szándéka, a felsorolást a teljesség Igényessége nélkül említem. Illetve teszem. Inkább a Nap járását követő úton — kelet felől — kezdem. A végeken a kistárkányi Farkas Béla bácsi, volt efsz elnök — ma már nyugdíjas — neve jut elsőnek eszem be Mun személyes lóbarátunk, de mint színházi nézó is szíves vendéglátó és szív sen látott vendéget jelent társulatunknak A Nószövetség perbenyíki tagjainak szívélyességét sem lehet elfelejteni, akik elődásunk után szívet felderítő fordultunk hiába segítségért, támogatásért. Közös érdekeink istápolásáért hálával gondolunk a nagykaposl Sziszák Évára, aki hosszú Ideig, mint a művelődési ház igazgatója a helyi kulturális élet egyik rátermett irányítója volt. A szeretet hangján szólunk Török Elemérről, az abarai iskola igazgatójáról, aki megalakulása napjától hű barátja és megszerettető je színházunknak. jóleső érzés fog el, ha a tornaújfalusi Mázik Mihály és Köteles János, a görgői Török László, a rimaszombati Drobka Géza, a kassai Máté László, a komarócl Péter László, a szádalmási Tóbis János, vagy a nagyidat Horka András barátságára gondolunk. Köszönet illeti a kassai szinpártolókat és CSEMADOK tagokat, akik a Thália Színpadnak lelkes segítséget nyújtottak. Hasonlóképpen a gömöri és nógrádi tájak közönségét, akik mindig szeretettel fogadták társulatunkat. Tájterületünk szilárd bázisa a Csallóköz, a Mátyusföld, a Dunatáj és a Garam-mente. Miként a földműves szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói tudnak örülni jól sikerült előadásinknak, minket is hasonló öröm fog el, ha vidékeiket járva, látjuk szorgalmas munkájuk gazdag gyümölcsét!... Ezúton küldjük üdvözletünket a gutái Holubek Lászlónak, a nagymegyeri Morva Pálnak és hű segítőjének, Béla bácsinak, a nádszegi Kelemen Szilveszternek és Imrének, a nyárasdi Demény Imrének és mindazoknak a kedves barátainknak, akiknek nevét — sajnos — helyszűke miatt ezen a helyen nem sorolhattuk feli Kérjük őket, hogy az említettekkel együtt tekintsék a Magyar Területi Színházat továbbra is saját nemzetiségi intézményüknek! ünnepeljenek velünk a színház negyedszázados évfordulóján, hiszen őket is megilleti az elismerés! Kovács József Azt szeretném tudni, hova mehetett Wainwright? — kérdezte' Maytonné, a kellemes kis panzió tulajdonosnője, akt egyébként egy fikarcnyit sem törődött lakóival, csak a lakbér kifizetésének napján kínálta meg őket egy-egy csésze feketével. Hát elment valahová, — emelte fel fejét Monty Smith. — Mintha becsapódott volna a bejárati ajtó. — Lehet, hogy a postára ment — szólalt meg Wicks kisasszony, fel sem tekintve kötéséből. Egyesek szerint senki sem látta, vagy hetven éve kötés nélkül. — Lehet, hogy nem is ö volt — mondta most Bella Randall. — Nem lehetetlen, hogy Penbury volt — rezzent fel szunyókálásából Caltrop. — Állandóan kibe mászkál. Ebben a pillanatban azonban Penbury lépett be, s ezzel véget ért a találgatás. A beszélgetés félbe is maradt, mert Penburytól mindenki félt. Intelligens férfi volt, sokszor nem is fogták .fel, hogy mit mond, és titokban haragudtak is rá emiatt. — Wainwright úr elment? — kérdezte a tulajdonsad. — Miért kérdezi? — Csak úgy... — Wainwright halott — szólalt meg Penbury rideg hangon. — Halott? — kérdezte Caltrop elakadó lélegzettel. Monty szeme megüvegesedett, a tulajdonosnő felslkoltott, Wicks kisasszony is felemelte a fejét, de kezében nem álltak meg a kötőtűk. Valamennyien Penburyra bámultak. • ' — Halott — ismételte meg 6. — Szobája padlóján fekszik. Nem nyújt valami szívderítő látványt a nagy vértócsa miatt... — Talán csak nem azt akarja mondani, hogy megölték? — Pontosan azt. — Értesítenünk kell a rendőrséget — törte meg a csöndet a tulajdonsnó. — Már értesítettem őket — vágott közbe Penbury. — Néhány perc múlva itt leszgek. Remélem tudják, hogy valamennyiünket kihallgatnak. — A gyilkossághoz semmi közünk sincs — mondta Caltrop. — Azt hiszi, a rendőrség elfogadja ezt a tényt? Inkább azt ajánlanám, valamennyien ellenőrizzük az alibinket. Emlékszem, a szobájába lépve Wainwright odaszólt nekem, hogy a házban valaki gyűlöli öt. Azt jeleltem neki, hogy még mindig jobb helyzetben van, mint én, mert engem mindenki gyűlöl. Mivel fejfdfásom nem akart csillapodni, elmentem sétálni. Kilenc előtt tértem vissza, ha jól tudom, hallották Is a bejárati ajtó csattanását. Visszatértem a szobámba, és a padlón egy zsebkendőt találtam. Eszembe ötlött, hogy talán Wainwright járt nálam. Bekopogtattam hát hozzá, és egy nagy vértácsában találtam. A gyilkos jegyver nem volt sehol. Kulcsra zártam az ajtót, hogy a rendőrség megérkezéséig senki se tegye be lábát a szobába. — Alibije egy fabatkát sem ér — szögezte le Caltrop. — Ki fogja önnek elhinni, hogy sétálni ment? JEFFERSON FARJEON: ni. A lépcsöházban azonban találkoztam a tulajdo losnövel, megkért, hogy segítsek neki egy függönyt feltenni. Amt kor készen lettünk a munkával, együtt jöttünk be a szalonba. Azt ta nem is voltam távol. A ku 'csról teljesen megfeledkeztem. — így volt — sziláit meg Maytonné. — Most rajtam t sor — szólalt meg Wicks kisasszi ny. — Felmentem a szobámba a kötőtűimért. A- míg fenn matattan, hallottam a másik szobából Wa nwieght unalmas köhögését. — Hallotta köhögni? Hány óra lehetett? — Valamivel kilinc óra előtt. Olyan unalmasan I öhög, hogy az A R eitDch ++- Fél kilenckor betértem egy kávéházba. Egy mérföldnyire van a panziótól. Biztos vagyok benne, hogy a pincér emlékezni fog rám. Nos, ki a következő? — En — szólt Bella. — Csak öt percre távoztam a szalonból, a zsebkendőmért mentem a szobámba. — Elég meggyőzően hangzik. Es ön, Caltrop? On is elvesztette zsebkendőiét? — Mi ez a gyanúsitgatás — csattant fel Caltrop hangja. — Húsz perccel ezelőtt mentem csak ki az ebédlőig, hogy újságot keressek. Szeretek keresztrejtvényeket fejteni. Itt van! — Elhiszem, amit mond — szólt gúnyos mosollyal Penbury —, arra kérem, azonban, hogy a rendőrségnek higgadtabb hangon mondja el. Monty izgatottan figyelte a vitát. Mélyet lélegzett, hogy lecsillapodjon. — Kimentem a szalonból, mert eszembe jutott, hogy kölcsön kértem Walnwrightól a bejárati ajtó kulcsát, és elfelejtettem visszaadember idegeire mefa. Nappal még elviseli az ember, e e éjjel... Először önhöz menten, Penbury úr, akkor ejtettem le a zsebkendőmet. Aztán bekopogtattam Wainwrighthez. — Kikiáltott, hot у menjek be, és megkérdezte, i zért jöttem-e, hogy unalmas köhögésére jlgyelmezteztessem. Nem.. kiáltottam rá, azért jöttem, hogy kigyógyítsam, és akkor a szivébe döftem a kötőtűt. Mindenki dermed'. A légy zümmögését is hallani \ ehetett. Az előcsarnokból léptek h illatszottak. A rendőrség — si ttogta Caltrop. Az ajtóban Waii ivright jelent meg. Elfogta egy köhögőroham, és az ajtófélfához támaszkodott. — Mit jelentsen ez? — kiabáltak a jelenlevők, t s gyilkos pillantásokkal méregették Wicks kisasszonyt és Penbur; d. — Ismerjék el, m gyszerü szórakozást találtunk ki erre az unalmas estére — moso'yodott el Penbury. — Ebben a panzióban napról-napra unalmasai b az élet, különösen késő ősszel. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának évfordulóját ünnepelte október 7-én. Az új német államban sok minden újat kellett teremteni az elmúlt évtizedek alatt. Ezek közé tartozik az NDK nagy kapacitású kikötő komplexuma. Húsz évvel ezelőtt a Német Szocialista Egységpárt határozata alapján Rostockban építették ki a Keletitenger egyik legnagyobb, legmodernebb kikötőjét. Foto; —
