Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-15 / 41. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1!7. október 15. 6 Kevés Írótól olvasnak Csedes péntek délelőtt Nagyfödémesen (Veiké Űlany). A falu főterén önkéntelenül gyermekkorom hétköznapjait juttatja eszembe az őszí verőfény. A csendet, az udvaron tébláboló gyerek magárahagyatottságát — amikor a falu apraja-nagyja a mezőn szorgoskodik. De vajon ilyenek a szombat, vasárnap délelőttök is? S az esték — a végtelen hosszúságú téli esték? Könyvtárnézőbe jöttem ebbe a majdnem négyezer lakosú községbe, szúrópróbát tenni, vajon olvasnak-e itt az emberek? A kultúrház lépcsőin Juhász Gyula szép szavai rezonálnak bennem: Ki itt belépsz, templomba lépsz be... s a munka ne legyen robot csak, de himnusza a dolgozóknak... Vajon mit jelent ez a szép kultúrotthon a födémesieknek? S azon belül a könyvtár? Lehet-e kultúra, ez az évezredeken keresztül istápolt és néha-néha porba taszított mostohagyerek kicsi oltára a mai falu dolgozó emberének? ' * Sok eltérést nem tapasztalatok a megszokottól. Éppen olyan ez is, mint a hozzá hasonló községi könyvtárak. Itt is Berkesi és Szilvássy a felkapott író — őket olvassák legszívesebben. Néhány hetilap az olvasóterem asztalán: Hét, Nő, Slovenka, aztán napilapok s két irodalmi folyóirat: az Irodalmi Szemle és a Slovenské Pohlady. Verset itt sem nagyon olvasnak az emberek. Mintha Petőfi ragyogó fénye nem engedné a többieknek a köztudatba való férkőzést. A mai gárda: Nagy László, Juhász Ferenc, Illyés, Csoóri, Weöres, Pilinszky és a többiek. A diákok még csak kölcsönöznek néhanapján egy-egy klaszszikus költőtől verseskötetet, különösen, ha kötelező olvasmány, de így is gyér az olvasottság s neveket nehéz lenne sorolni a község állandó olvasói közül. — Volt itt egy lány, Katka Matlahová — az előbbi SZISZ-elnök. Ö nagyon szerette a verseket — mondja a könyvtár vezetője, Szabóvá Alžbeta. Aztán bocsánatkérő mosollyal teszi hozzá: — Ne nézzé a nagy felfordulást, most jöttem vissza anyasági szabadságról. Most különösen nehéz lesz a dolgom, rendet kell teremteni. Ezenkívül még Jókán (Jelka) is én vezetem a könyvtárat. Itt hétfőn, szerdán és pénteken, ott kedden és csütörtökön tartok nyitva. — Bírja egyedül? — Nem mondom hogy könnyű, hisz kétfelé kell megosztani a figyelmet. ígérgetik ugyan a járási könyvtárból, hogy a közeli Nová Osadát is idekapcsolják Födémeshez, aztán Jóka már nem tartozna a hatáskörömbe. Persze, ez még a jövő titka. * — Adyt azért olvassák, különösen a diákok. Abban azonba igaza van, hogy a versnek nincs nagy keletje. Inkább a prózát olvassák, főleg a klasszikusokat. Jókait, Mikszáthol, Jilemnickýt. A maiak közül Szabó Magdát említeném. Szeretik még Dürnast, no és természetesen a detektívregényeket. Azokból sohasem lenne elég. — Eléggé hideg van itt. Fűtenek itt egyáltalán? — Nem mondhatnám,hogy valami nagyon. De ez még a kisebbik probléma lenne. A nagyobbik: a helyhiány. Nézzen körül. Bizony, valóban ráférne egy átalakítás. Az olvasóterem még elég tágas, de a másik helyiség liliputi méretű, s a könyvek két magas polcra vannak összezsúfolva — a legfelső sorok csak létrával hozzáférhetők. Mi itt a megoldás? Kiütni a közfalat? Vagy ( megcserélni az olvasóteremmel? Akkor viszont a gyermekkönyvek elhelyezése jelentene gondot. Akárhogy le nézzük, így nem praktikus. — Miért nem eszközölnek ki valamilyen megoldást? — A hnb-nek nem sok beleszólása van a dologba. A kultúrházat a Sládkovi- Covói Állami Gazdaság építette, a hnb csak bizonyos összeggel járul hozzá a költségekhez. Nem veheti át, s az állami gazdaság nem hajlandó több befektetést eszközölni. Pedig ebben az épületben szép ifjúsági klub is van, moziterem (heti három filmvetítéssel), tanácsterem, agitációs központ. Csak a könyvtár van kissé elhanyagolva. Még gyűléseket is tartanak ott, ezért vannak a szekrények becsukva. *-— örvendetes, hogy a gyerekek sokat olvasnak. A látogatók nagyobbik többségét alkotják. Láthatja, ronggyá olvassák a könyveket. Bizony, sok kézen megfordultak, látszik rajtuk. Hamarosan pótolni, cserélni kell jónéhányat. Szabóvá Alžbeta meg van elégedve az évente juttatott pénzösszeggel: tíz-tizenegyezer korona értékben vásárolhat az idét) is könyveket. Ez a falu méreteihez mérten kielégítő. Az itt található több, mint hétezer könyvből körülbelül háromezer magyar. Bár a leglényegesebb dolog, hogy szeretnek-e és mit szeretnek olvasni az emberek. Ezen a téren már nem titkolhatom elégedetlenségemet. Mert verset nem mindenki olvas, ez rendjén is van így. De ha szocialista irodalmunk jeles képviselőire gondolok: például a nemrég elhúnyt Déry Tiborra, Sánta Ferencre, Fejes Endrére, vagy akár a világirodalom jelenlegi nagyságaira: a délamerikaiakra, szovjet írókra, nem lehetek elégedett. Szeressük Jókait, Mikszáthot és a többi klasszikust, de a jelen problémáira csak jelenkori irodalom adhat eligazítást. Szívesen látná az ember, ha a ronggyá olvasott krimik mellett ők is helyet kapnának. —kvi— KIÁLLÍTÁS történelmi háttérrel A MLIEČNO! (tejfalusi) CSEMADOK — valamint a jednola fogyasztási szövetkezet felügyelő bizottságának helyi szervezete jólsikerült népművészeti kiállítást rendezett a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére. A kiállított térítők, futók, díszpárnák megtekintése maradandó élményt jelentett. A buzsáki, matyó, kalocsai, sárközi, torockói, kalotaszegi mintákkal diszitett varrottasok szinte magukon hordták készítőjük egyéniségét, szándékát, végső célját. Szinte érezni lehetett, hogy nem különös kiváltságos tárgyakat, nem árukat, hanem olyan alkotásokat szemlél a látogató, melyek csak funkciójukban, környezetükben nyernek jelentőséget. A rendezvényt természetesen két részből álló tanfolyam előzte meg. Mindkettő Bódis Ferenc iskolaigazgató leleményességét, s szervezőkészségét dicséri. E nagyszerű elképzelés megvalósításának inditőokát az agillis pedagógus igy foglalta össze: — A tanfolyam, — melyet anyagilag a jednota járási bizottsága támogatott — ás a kiállítás igazolta felismeréseimet. Meglátásom ugyanis az, hogy a mai kor embere is vágyódik a közösségbe, az olyan környezetbe, melynek alakítója, hasznos tagja lehet. A megnövekedett szabadidő következtében mindenkiben ott bújkál az önmegvalósítás igénye, minden ember érzékeny a színekre, azok térhatására, vagyis megfelelő irányítás melleit mindenki képes arra, hogy valamilyen formában kifejezze önmagát. Az ügyeskezű lányok ás asszonyok a tanfolyam első felében az alapfogalmakkal ismerkedtek meg. A tapogatózó újjak közül kikerülő munkák célja az volt, hogy az anyag és a minták harmonikus kapcsolatba kerüljenek egymással. Az első próbálgatások után derült ki, hogy kinek melyik anyaghoz, melyik formához van leginkább érzéke. A későbbi foglalkozások azután, ennek a kifejlesztését szolgálták. Érzésem szerint a tanfolyam a résztvevők szépérzékét is fejlesztette. Többek között meggyőződtek arról, hogy a használati eszközök ugyanúgy emelhetik, vágy ronthatják a lakás összhangját, mint a giccses kivitelezésű térítők, vagy képek. Bódis elvtárs szavait, mi még egy fontos észrevétellel egészítenénk ki. A kiállítást a lehető legjobb megoldásként, a helyi iskola folyosólyán helyezték el. Azon a folyosón, melyre a forradalmi hagyományok szobájának az ajtaja nyílik. így a kiállításnak szinte történelmi háttér 'lett biztosítva. Csiba László A CSEMADOK Galántai Járási ” Bizottsága gazdag műsort készít elő az idei Csehszlovák— Szovjet Barátsági Hónapra. Részletes tájékoztatást a jb dolgozója, Mézes Rudolf adott. — Az ünnepségek október végén kezdődnek a járási bizottság és a helyi szervezetek közös ülésével, amelyet Jahodnán (Pozsonyeperjes) rendezünk a jb-tagok és A barátsági hónap rendezvényeiről a helyi szervezetek elnökei, titkárai és kultúrfelelősei részvételével. Ezzel egyidőben kezdődnek az irodalmi és kulturális napok, melyek keretében sor kerül az Ady Endre szavalóitersenyre, íróolvasó találkozókra,f a járási énekkari és népművészeti fesztiválra és az irodalmi aktivisták országos szemináriumára. Ady születésének évfordulójáról is novemberben emlékezünk meg, ünnepi akadémián. Az Ady vetélkedő járási döntőjét Is a centenáriumi ünnepségek keretében rendezzük meg. A barátsági hónap akcióit a szovjet zene és irodalom estjével zárjuk, amelyet Sellcén (Sókszelőce) szeretnénk megrendezni. Ennek egyik része lesz a „Mit tudsz a Szovjetunióról“ című kétfordulós járási vetélkedő. Záreczky Erzsébet A munka kulturáltságával egyre többet törődünk. Régebben a vasaláshoz vas és nehéz villany vasalót használtak. Napjainkban a szabóságokban, tisztító üzemekben vasalópárnákkal könnyűszerrel végzik a hajdani izzadságos munkát, a férfi öltönyök, női kosztümök, kabátok vasalását. шпюев Megoldásra váró feladat A labda kerek, rugalmasan ugrik, felkelti az emberekben a birtoklás vágyát, a játék örömét. Önfeledten játszanak vele kicsjk és nagyok, vízben és szárazon, egyedül és többed magukkal, és még azoknak is örömet szerez, akik nézik a játékot. A labdajátékok koronája a labdarúgás, amelyben 2^ játékos űzi, kergeti, rúgja, védi a kerek bőrgolyót. Jelkán (Jókán) a szervezett labdarúgás aránylag későn — 1952- ben — vette kezdetét. A falu labdarúgói azonban hossza éveken keresztül nem tudtak említésre méltó eredményeket felmutatni. A fellendülés akkor kezdődött, amikor Kiss Ignác egy lelkes sportember vette át a helyi sportegyesület irányítását. A lelkes és céltudatos munga eredménye nem váratott sokáig magára. A szövetkezet labdarúgócsapata 1977-ben járási bajnokságot nyert s azóta egyre többet hallatnak magul erői a jókai labdarúgók. A kerületi bajnokság „B“ osztályában szorgalmasan gyűjtik a bajnoki pontokat, s a nyolcadik forduló után 11 ponttal a bajnoki táblázat harmadik helyét foglalják el. A labdarúgócsapat kiváló szereplése azt sejteti, bogkr jókán a tömegsport terén is minden a legmegfelelőbb mederben folyi (. Az utóbbi szempontból a négyezer lakost számláló nagyközségben, sqjnos, bőven akad gond és megoldásra váró probléma. Mi a véleménye éri ól Kiss eivtársnak, a sportegyesület elnökének? A В-osztályban sikeresen szereplő jelkai Družstevník labdarúgócsapata. — Sportegyesületünket jelenleg egyedül a labdarúgó szakosztály képviseli. A labdarúgócsapatnak 16 tagú kerete van. Névszcrint: Michálek, Budai I., Budai II., Kovács, Ravasz, Lauries I., Lauries I ., Mészáros I., Mészáros II., Podolszky (játékos, edző) Turányi, KrasQsenicg I., Krascsenics II., Mucska és Mezei. Róluk csak az elismerés és a dicséret hangján tudok szólni. Az anyagi támogatást illetően sem panszkodhatunk: a társult szövetkezet, valamint a hnb úgyszólván minden támogatást megad, mely szükséges a sikeres szerepléshez. Csapatunk tagjai az eredmi ínyeken túlmenően, sportszerűségből is jelesre vizsgáznak. Az edzéseket fegyelmezetten látogatják. A falu sportéletét érintő problémáink a sportpályává I kezdődnek. Sportpályánkat ideiglenes kerítés övezi, talaja minäsithetetlgnül rossz, gyakran elönti a talajvíz, az öltözők — melyeket saját erőnkből igyekszünk elfőgadhatóbbá tenni — nem felelnek meg. Sajnos, a járás területén mi rendelkezünk a legelavultabb sportpályával, melyen csak a felsőbb szervek különleges engedélyével játszhatunk bajnoki mérkőzé ieket. Sporlegyesületünket jelenleg három labdarúgócsapat képviseli a különböző szintű bajnokságokban. Mindhárom csapat hetente háromszor edz, s ezt összeegyeztetni egyetlen játéktéren szinte leheti tlen. A pályagondokkal küzdő egyesület elnökének a szuvait, a hnb elnöke G ö r f ö 1 József is megerősítette. — A sportpálya valójában minősíthetetlen. Az új és korszerű sportpálya építésének megkezdését — közel 5 millió korona befektetésével — ebben az évben terveztük. De a járási szervek pénzügyi neb izségeikre hivatKozva ezt nem tették lehetővé. Kérelmünket és az új sportpályára vonatkozó konkrét tervünket újra beadjuk, s az építkezést talánl az 1978-as év második felében megtudjuk kezdeni. Visszatérve a sportelnökkel folytatott beszélgetésünkhöz, örömteli az s tény, hogy a labdarúgócsapat hazai mérkőzéseit 6B(|—700 néző tekinti meg, akik közül 2—300-an idegenbe is elkísérik a csapatot. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a jőkaiak szeretik a sportot. Éppen ezért hihetetlen és érthetetlen, hogy a helyi sportegyesület taglétszámú mindössze 114. Az elnök szavai szerint a tagtoborzási akciók is eredménytelenek, mert az újonnan beszervezett tagok bizonyos százaléka csak az első hónapokban fizeti meg a tagsági illetéket, s igy szinte önmagukat (zárják ki, a szervezett tagok sorából. Köztudomású, hogy szocialista társadalmunkban a testedzés és a sport ma már nem múló kedvtelés. Egyre többen fogadják el falvainkon és — legtöbbször saját tapasztalataikból kiindulva — hogy n kikapcsolódás, pihenés, felüdülés egyik alapvető, kellemes, hasznos formája a sport. Vajon Jókán a három labdarügőcsapat hány fiatalnak tudj., mindezt biztosítani? Körülbelül 36-nak. Sajnos a sportpálya gondok, jókén még pár évig gúndok maradnak. Mi nem akarunk kész recepteket szolgáltatni, de vajon a helyi iskola jól felszerelt tornatermét, és sportpályáit nem lehetne e jobban kihasználni az iskoláskoron túllévő fiatalok versenyszerű sportolására. Szerintünk igen! Meglátásaink szerint ebhez azonban több Kiss Ij náchoz hasonló lek kés sportvezetőre lenne szükség.. CSIBA LÄSZLff A honvédelmi ve seny győztesei. A Cesticei Hadsereggel Együttműködő Szervezet, Május 1. Efsz vezetőségével karöltve jól sikerült hon zett a Sestai-lőtéren. A lövészetből és gránátdobásból álló versenyen resztvettek a halmaji MHSz (Magyarország) versenyzői is. A győztesek értékes emléktárgyakkal lettek megjut jus 1. Efsz vezetősége biztosított. A verseny rendezőül nyújtott Vajányi László az efsz elnöke, Tóth Ernő a továbbá Labanc József. EREDMÉNYEK: Kisöblű sportpuska 5 + 20 lövés 16—30 évig 30 éven 1. Kozmán János 182 p 1. Szilvási IstS 2. Kovács Gyula 165 2. Szanyi Lás: 3. Árvay László 154 3. Szaníszló 1. Kozmán János 2. Mártha Sándor 3. Kovács Gyula ’Gránátdobás távolságra — célba 82 p 1. Frigmánszkp Endre 70 2. Szilvási 1st r, 65 3. Dudás Sánd or Buzicai [buzitai] vjédelmi-napot rendelmazva, amit a Máek nagy segítséget dártszervezet elnöke, felül án ló 178 p 157 148 án 65 p 62 56 Szilvási István i
