Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-15 / 41. szám
1977. október 15. SZABAD FÖLDMŰVES, □ о JEGYZETEK A JUBILEUMI ÉVAD ELSŐ BEMUTATÓJÁRÓL A húszas-harmincas években fellépő szovjet írónemzedék egyik legegyénibb hangú művelője Alekszej Nyikolajevics Arbuzov. Színmüvei jelentős sikert arattak Európaszerte. Főleg a Tánya és az Irkutszkl történet, amelyet színházunk annak idején be is mutatott. Arbuzov színművei nemzedékének jellegzetes témáit dolgozza fel eredeti hangvétellel, a szovjet drámairodalom realista vonulatának — hagyományának — vállalásával, e szemlélet érettségével. — Meggyőződésem szerint egy színházi előadásnak olyannak kell lennie — vallja Nagy András László, a Tánya vendégrendezője, hogy a néző a műveltségének és fogékonyságának megfelelően találjon benne magának valót, de ezen túl tartalmaznia kell bonyolult intellektuális üzenetet Is... S valóban, ezt az üzenetet közvetíti nekünk Tánya komáromi bemutatója, az a kitűnő színdarab, amelyet a Magyar Területi Színház jubileumi évada első előadásaként láttunk. bölcsebbé válik, hogy tudását és tehetségét mégis a társadalom javára adakozhassa. A tárgyilagos rendezői koncepció segítségével Arbuzov alakjai valóban azonosulnak színészeink testével, művészi habitusával. Élvezettel figyeltük Ferenezi Anna művészi alakítását egy öreg nénike szerepében. Jellemet formáló tehetségét ismét bebizonyította Bittó Eszter, aki megkapó természetességgel, rokonszenves egyéniséget alakított Marija Šamanova szerepében. Pőthe István (Griscsenkó), Ropog József (Mihej), Mák Ildikó (Duszja) és Fazekas Imre (Vaszin) játéka emelte a jóütemű összmunka értékét. Boráros Imre most sem lett hűtlen művészi szemléletéhez: egyéniségének mérték tartó jellege elemző intellektusa dominál Herman Balasov alakjában. Külön kell szólni Bugár Béla markáns Ignatov-járól. Magatartásbeli, erkölcsi, társadalmi problémák tükröződnek játékában. Ezt a rendező is felfogni, és így megérteni annál Inkább, mert tudjuk, hogy csak az érzelmi motivációkkal együtt mutatkozhat meg teljes egészében életünk. Azért van szükség erkölcsi tartalékokra, hogy az ember ne veszítse el tájékozódó képességét, hogy mindig meglelhesse önmagát. Mert Tánya is önmagát keresi. Leányos ábrándjaiban is a realitás talaján áll, teli ambícióval, tenniakarással. Jelenléte ezért nem tételszerű, nem illusztráció, hanem egy tudatosan cselekvő egyéniség harca, akit nem elvont bölcseleti problémák foglalkoztatnak elsősorban, hanem kortársaínak, barátainak hasonló kérdései, miközben saját boldogságát keresi és szeretetre vágyik. De hosszú és küzdelmes az útja, míg Ignatovban megértő társra talál. Tánya, Kucman Eta színészi pályafutásának kimagasló alakítása. Szenvedélyek igazságát tárja fel. Tánya lelki feszültségeinek azt a fokát idézi, amelyeket az emberre ható, sorsát meghatározó külső események is befolyásolhatnak. Nos, ennek a belső, rejtett ritmusnak hibátlan megértése biztosította számára a sikereket. És ha alapul vesszük, hogy Arbuzov, szinte mindegyik drámájában a színészekre bízza a jellemrajzot, akkor ez már magában is hordja azt az alapigazságot, hogy mindenkinek, aki a színpadon cselekszik, ilyen vagy olyan embert kell ábrázolnia, a szereppel kell élnie: átlényegülnie. A felállított magas mérce lelkiisA szerző négy felvonásra és nyolc képre, a rendező két egybevethető, egymást kiegészítő, párhuzamosan összehasonlítható részre osztotta fel az előadást, amelynek ritmusát megmeg szakítja nem egészen ide illő érzelgős melódiákkal, nem mindig érthető dalszövegezéssel. A szerző őszintén, spontán és tudatosan érvelő életképeket rakott egymás mellé, igazi gondolkozással, cselekvéssel, valódi érzésekkel és érverésekkel. A harmincas éveket tárja elénk egy látszólag szerelmi mondanivalónak tűnő témabonyolításbán, ahol társadalmi motivációktól gazdag keresztmetszetben próbál meggyőzni minket arról, „hogy nem lehet egyéni alapon, a társadalomtól, a kortól, a körülményektől és a környezettől függetlenül megteremteni (és megtartani) a boldogságot ... „Tánya mindannyiunkról szól, akik egy konzervatív erkölcsöt örököltünk, amelyet önmagunkkal vívódva kell megsemmisíteni magunkban, a korszerű, szocialista erkölcscsel helyettesítenünk.. .“ — olvassuk Kmeczkó Mihály szavait az előadás műsorfüzetében. És a rendező tudja, hogy Tánya valóban oda tartozik, ahol mindez megtörténhetik vele. Még akkor is, ha az élet nem csak megtörténni szokott, hanem mi magunk alakítjuk életünket, amikor terveket szövünk, álmodozunk és kudarcainkban vagy hőstetteinkben is önmagunk igazolását keressük. Hasonlatokat, párhuzamokat, jelzőket és határozókat válogatunk. Reális vagy netán patetikusabb érveket sorakoztatunk fel önigazolásunkra. Bölcseleteket Idézünk, hogy elképzeléseinket, szeszélyeinket, egykori ábrándjainkat megvalósíthassuk... Miközben az élet tovább halad a maga útján. Mert módosulnak a körülmények, és az ember „valahol“ mégis megnyugszik, Bitó Eszter—Šamanová és Boráros Imre, Balasov szerepében. meggyőzően hangsúlyozta, s így hangulatváltásai is harmonikusan olvadnak egymásba, miközben az érzelem, a moralizáló szenvedély s egy jól megrajzolt vezető személyiség emberszeretetét is a felszínre hozza. Kucman Eta tudja, hogy egy szerepet csak belülről lehet ábrázolni, kívülről legfeljebb csak illusztrálni lehet. Tánya szerepe magas mércét igényel, lelkiismeretes munkát, hiszen 6 a darab tartópillére. Az 6 megformálásán áll vagy bukik az előadás sikere. Kucman Eta finom eszközökkel azokat a belső emberi rezdüléseket is ábrázolni képes, amelyeket pontos formulákban foglalni szavakkal igen nehéz. Am érzelmileg meretes munkát igényel mindenkitől: mert nincs kis és nkgy szerep. Csak színpad van, és ezt a teret mindanynyiuknak lelkiismeretesen szolgálniuk kell. És kár, hogy ezt a színpadi egyensúlyt kibillentik a csoportos jelenetek, főleg a „Csapájev“ kép és a „különböző forrásokból származó“ zenei motívumok. De a jelmezekről sem mondhatunk jót és a kellékek is zavaróan hatnak. Csak a díszlet tud lépést tartani a színvonallal, no és a közönség értékelése, aki elnézően hagyja figyelmén kívül az olykor bosszantó „kis hibákat“ és lelkesítő tapsával jutalmazza, különben az érdekes, jő előadást. Suchý M. Emil Г UJ FILMEK ünnepi seregszemléje Mint minden évben november elejétől a csehszlovák—szovjet barátság hónapjának tartalmas és gazdag akciói keretében az idén is jó alkalom adódik arra, hogy kifejezésre juttassuk a világ első szocialista állama, nemzetei és nemzetiségei iránt érzett őszinte szeretetünket. Az idei barátsági hónap annál is jelentősebb, mivel ez évben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelem-formáló eseményének 60. évfordulóját. Az NOSZF és a barátsági hónap ünnepségei a Szovjetunió és népei iránt érzett baráti érzelmeink, szeretetünk és hálánk hatalmas manifesztációja lesz. a Nagy Október eseménydús napjairól. A bartásági hónap keretében egyúttal megrendezik a gyermekfilmek fesztiválját is. Ez alkalommal a csehszlovák, a szovjet, az NDK-beli, a lengyel és a bolgár filmgyártás legújabb, egész estét betöltő ifjúsági filmjeiből, illetve báb- és rajzfilm alkotásaiból mutatja be a legértékesebbeket. Igen örvendetes, hogy Szlovákia 180 mozijában tekinthetők majd meg á gyermekfilm-fesztiválra kiválaszott ifjúsági- és gyermekfilmek, nemes szórakozást biztosítva ifjúságunknak. Hagyományos akciói közül az idén sem hiányzik a szovjet filmek fesztiválja. Szlovákia negyven városában november 3-tól december 12-ig megrendezett filmfesztivál a szovjet kinematográfia legkiválóbb alkotásaiból ad ízelítőt. A filmfesztivál ünnepélyes megnyitásán a bratislavaí Hviezda moziban a Puskás ember című film bemutatóján szovjet filmküldöttség is részt vesz. A barátsági hónap keretében megrendezett filmfesztiválon ez alkalommal bemutatásra kerülő Puskás ember című film Szergej Jutkevics rendező egy régebben készült alkotásának felújított változata. Az 1917-es esztendő mozgalmas eseményeit vetíti drámai erővel a nézők elé. A cári Oroszország összeomlása ebben az időben már feltartóztathatatlan volt. A frontokon harcoló katonák megtagadták az engedelmességet, már nem akartak harcolni, a békés élet után vágytak. A film főhőse Ványa Sadrin a frontról szabadságra indul és útközben Petrográdon meglátogatja nővérét, Kátyát. A forradalom előszele egyre erősödik. Ványa megismerkedik két vörösgárdistával s velük együtt résztvett egyes forradalmi megmozdulásokban. Oj barátaival eljut a Putyilov gyárba, valamint a forradalom központjába, a Szmolnijba is. Itt találkozik Leninnel, és az a tény, hogy a forradalom vezére vele az egyszerű katonával bensőséges, őszinte hangon beszélget hétköznapi dolgokról, egész további életére kihat. Már nem tér vissza a frontra, a forradalom katonája marad. Sadrint egy alakulat parancsnokává nevezik ki, amely Cárszkoje Szelő bevételére indul. Ez a film habár nálunk már vetítették a korábbi változatát, a mesterien megrajzolt epizódok sorozatával kitűnően és közvetlen hangon nyújt átfogó képet Visszatérve a barátsági hónapban bemutatásra kerülő új filmekre —amelyekből lapunk legközelebbi számaiban részletesebben is beszámolunk majd — említést érdemel, hogy a Nagy Október és a honvédő háború történelmi eseményeit felelevenítő filmjein kívül igen sok film meríti témáját a szovjet emberek mai életéből. Ez utóbbi filmek rendezői között igen sok a fiatalabb nemzedékhez tartozó, esetleg debütáló rendező, de a filmek művészi értéke az új közlési formák és megoldása keresése mellett sem csökken. Tény azonban, hogy különös érdeklődésre tarthat számot a Jurij Ozerov által rendezett két részes A szabadság katonái című filmeposz, amely élethűen rajzolja meg egy olyan súlyos időszak eseményeit, amelyek döntő hatással voltak Európa számos népének és nemzetének további sorsára. Csupán azt mondhatjuk, ezt a filmet látni kell. (obenau) Gömöri falukép. Gömör dimbes-dombos vidékét Egykoron a nyomor tanyájaként emlegették Egyszer csak felcsillant a menekülés reménye Az Újvilág kecsegtető regéje Indult a vonat, hullámzott a hajó Teltek-múltak a napok, hetek Míg feltűnt a Szabadság szobra A remélt boldogság hajnalának szimbóluma Kohó, bánya lett a szabadság ára Sokaknak nem sikerült az álma Megcsonkult a vadmadár szárnya A vágyakozó asszony szomorúságára Újból hajó, döcögő vonat Hozta vissza a vándorokat Régi táj, hepe-hupa A fehérnép, önfeledt kacaja Kis öröm, aztán nyomorúság, szenvedés A szegény ember sorsa kesernyés Dzsentri volt akkoriban az úr S az emberi jog porba hullt Sémmi sem tart őrökké A keleti szél elfújta a ködöt S feltűnt a világ Csodaszarvasa A remény öttagú csillaga Ott a bátyi járás keleti csücskében Ahol két szerelmes folyó összeölelkezik Ott, ahol annyit szűkölködött a nép Uj korszak kezdődött, mely sokat ígér Régebben az ősi Lánártfalván A Gömört elhagyó Sajó partján Csak a karcsú templomtorony Ostromolta a borongós eget Napjainkban rangos porták Hivalkodnak, vetélkednek S már egyre kevesebben emlékeznek Az őseik nádsisakos fészkére Szállnak a gólyák, szállnak az évek Tavaszra újból visszatérnek Talán a világ hírnökei úgy látják Épül, szépül változik a táj De a magasból a gólyák azt1 kerepelik; Lassanként eltűnik a mocsár s mi lesz aztán?, A felelet nemsoká vár: Sajna van még mocsár Lehet nemsokára azt kerepelik a gólyák Eltűnt a mocsár s mégis boldog a nyár Összefogott a falvak népe Vörös Csillag lett a reménysége. TÓTH DEZSŐ Egy jelenet A szabadság katonái című filmből.
