Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-06 / 31. szám

1Я77. AUGUSZTUS S. XXVIП. évfolyam 31. szám. Ara: 1.— К fi § Szabad Földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: Hogyan ébred* Jusztika néni? * Az 6szi repce termesztése... * Antifasiszta békeharcos Elvhű forradalmár- példás hazafi Vasil Bifak elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára a napokban ünnepli születé­sének 60. évfordulóját. A köztiszteletben álló politikus életútjának jelentős mérföldkövénél, a hatvanadik évfordulója idején hazánk dolgozó népe szeretettel és hálával tiszteleg az ünnepelt előtt, aki egész életét a társadalmi haladás ügyének szentelte, aki mindig hű volt a párt és a munkásosztály ügyéhez, a marxlzmus-lenlnizmus eszméihez. Bifak elvtárs forradalmi munkáscsalád gyermeke. Már fiatal korában elkötelezte magát a forradalmi munkás­­mozgalom mellett. Szabómesterséget tanult Hradec Kráfovéban s mint fiatal munkás — aki saját bőrén érezte a kapitalista kizsákmányolás nyomorba döntő következményeit — harcos magatartást tanúsított a mindjobban élesedő osztályharcban. Tudatosította azt is, hogy a kapitalista kizsákmányolás s a burzsoá köztár­saság uralkodó köreinek terrorja kiterjed az egész mun­kásosztályra és a társadalom további elnyomott rétegei­re függetlenül attól,, hogy milyen nemzethez vagy nem­zetiséghez tartoznak. A kizsákmányolás elleni közös harc formált Bitek elvtársból olyan internacionalistát, aki még a legválságosabb körülmények között is hű ma­radt a proletár nemzetköziség eszméihez. Hradec Kráíovéban, mint a Vörös Szakszervezet tagja rendkívüli érdeklődést tanúsított a marxista-leninista forradalmi elmélet iránt, megismerkedett a haladó kul­turális és művészeti irányzatokkal s így már fiatal ko­rában széleskörű ismeretekkel rendelkező forradalmárrá fejlődött. A harmincas évek második felében, amikor a fasizmus veszélye mindjobban érzékelhető volt, V. Bitek elvtárs, mint sza bősegéd Bratislavában dolgozott. Határozottan szembehelyezkedett a népek szabadságát veszélyeztető fasizmussal s azok hű szövetségeseinek, a fudákok ideológiájával és politikai törekvéseivel. S mint Jó ha­zafi, a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés idején fegyverrel harcolt a német fasiszta megszállók ellen. A felszabadulás után, 1945-ben tagja lett a CSKP-nak s aránylag rövid időn belül közismerten jó hírnevű po­litikai tényezővé, felelős beosztású funkcionárussá vált. A Szovjet Hadsereg általi felszabadításunkat követő első években munkásként dolgozott s egyben kiváló kommunista funkcionárius volt. Egyik példás sorkato­nája volt annak a hatalmas munkás-hadseregnek, amely a CSKP vezetésével 1948 februárjában megszilárdította hazánkban a munkásosztály hatalmát s a reakció felett aratott történelmi jelentőségű győzelmével megterem­tette a szocialista társadalom építésének előfeltételeit hazánkban. Bitek elvtárs személyében olyan forradalmárt ismer­tünk meg, aki egy pillanatra sem szakadt el a néptől. S éppen ezzel, vagyis a következetes marxista-leninista magatartásával magyarázható, hogy mindenkor a párt és a nép bizalmát élvezte, s hogy az egykori alapszerve­zeti funkcionárius mind felelősségteljesebb munkabe? osztásba került. Már 1950-ben az SZLKP Bratislava! Ke' rületi Bizottságának dolgozója volt. Majd a pártiskola elvégzése után a volt prešovi kerületi pártbizottság tit­kári és vezető titkári funkcióját töltötte be. Rendkívüli érdemeket szerzett a mezőgazdaság kollektivizálásában és az egykori elmaradott kerület iparosításában. A kiváló szervezőképességgel és elmélyült marxista­­leninista műveltséggel rendelkező funkcionáriust a párt mindig olyan munkakörrel bízta meg, ahol bonyolult kérdések vártak megoldásra. A CSKP X. kongresszusa 1954-ben a Központi Bizottság tagjává választotta, majd azt követően az SZLKP Központi Bizottságának is tagja lett. 1959-t61 napjainkig a rendkívüli felelősséggel Járó központi funkciók egész sorát töltötte be. Egy ideig a SZNT iskola és kulturálisügyi megbízottja és az SZNT alelnöke, majd a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minisztere volt. 1982-ben pedig az SZLKP Központi Bi­zottságának titkára, 1968-ban pedig első titkára lett, s a CSKP KB Elnökségének tagjává is megválasztották. Rá egy évre a Szövetségi Gyűlés képviselője és elnökségé­nek tagja lett. Biľak elvtárs politikai és közéleti tevékenységének jellemző vonása a hibák és fogyatékosságok elleni álha­­tatos harc. Következetesen harcolt a pártélet lenini normáinak megsértői ellen. Minden fellépése, politikai és emberi magatartása a marxizmus-leninizmushoz és a proletár internacionalizmus szelleméhez való tántorít­hatatlan hűségről tanúskodik. A politikai-társadalmi vál­ság idején — az 1968—1969-es években, mint vezető po­litikai tényező, vagyis mint a CSKP KB titkára példás magatartást tanúsított. Következetesen harcolt a jobb­oldali opportunizmus és revizionizmus, valamint a na­cionalizmus ellen. Az igaz ügy mellett szállt síkra és tömörítette azokat az erőket, akik hűek maradtak a szo­cializmus ügyéhez és a csehszlovák—szovjet barátság, a proletár nemzetköziség szelleméhez. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak 1969. áprilisában tartott rendkívüli jelentőségű ülé­sét követőén — amikor a CSKP KB élére Gustáv Husák elvtárs került — Bílak elvtárs minden erejével azon munkálkodott, hogy minél hamarabb megújuljon a CSKP marxista-leninista pártjellege, megszilárduljon hazánk­nak a Szovjetunióhoz fűződő barátsága és osztályszö­vetsége, s hogy a válság következményeit a lehető leg­rövidebb időn belül leküzdjük. Következetesen harcolt a CSKP XIV. kongresszusa ha­tározatainak teljesítéséért, vagyis a szocialista társadal­munk sokrétű fejlődéséért. Természetesen elismerést ki­váltó munkával járult hozzá a CSKP XV. kongresszusa által elfogadott társadalom- és gazdaságfejlesztési prog­ram kidolgozásához és e programban körvonalazott fel­adatok megvalósításához is. Bifak elvtársnak, mint jelentős politikai tényezőnek és államférfinak a nemzetközi munkásmozgalomban is rendkívül jó neve van, tehát tekintélynek örvend. loggal mondható tehát az Is, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett a nemzetközi kommunista mozgalom megszilár­dításában, valamint a világ imperialistaellenes erőinek tömörítésében. Őszinte és lángoló hazaszeretete, a munkásosztály ere­jébe és a szocializmus győzelmébe vetett hite, a marxizmus-leninizmushoz való hűsége, a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk szilárdítása, szerénysége és a dol­gozó emberekhez fűződő közvetlen és őszinte viszonya arról tanúskodik, hogy Vasil Bilak elvtárs pártunknak kiváló vezető tényezője. A párt és a társadalom részére végzett áldozatkész munkásságáért, a szocialista országok egységének szi­­lárdulását szolgáló példás tevékenységéért, a nemzet­közi kommunista mozgalom, valamint a nemzetközi mun­kás- és haladó mozgalmak tömörítésében és egységének erősítésében kifejtett munkásságáért, Bilak elvtárs sok kitüntetést kapott. Birtokosa például a Köztársasági Ér­demrendnek, a Munkaérdemrendnek, az Aranycsillag Érdemrendnek, a Februári Győzelem Érdemrendnek, s további hazai és külföldi kitüntetéseknek. A születésének hatvanadik évfordulóját ünneplő Vasit Bilak elvtárénak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Köz ponti Bizottság titkárának felelősségteljes munkájáhoj kívánunk friss erőt és jó egészséget. Szovjet kombájnosok baráti segítsége A Michalovcei Állami Gazdaság ga­bonaföldjein nyolcvan kombájn ara­tott. Köztük öt a Szovjetunióból érke­zett. A 6680 hektár gabonát mire a cikk megjelenik, már learatták. Az állami gazdaság a járásban az első­nek teljesítette az állammal szembeni kötelezettségét, 4350 tonna gabonát adtak az állami alapra. Juraj Vraiíucha elvtárs, az állami gazdaság igazgatója szerint a gyors aratás titka a kombájnosok odaadó munkájában rejlik. A kombájnosok közül a legjobb teljesítményt a szov­jet kombájnosok érték el, Michail Judik, Jozef Melnikovics, VaslI Zsha­­nics, Lizák József és Felszegi Béla. Michail Judik az Uzshorodi Járás­ban lévő Seredinskij Szovhozból ér­kezett, régi kombájnos. — Valamikor régen én még SZK— 3-as kombájnnal kezdtem — mondja. — Jó gépek voltak azok is. A Niva és a Kolosz gépekkel dolgozni azért egé­szen más. Emberi dolog, hogy a múló idő megszépíti az emlékeket. Hát persze, hogy jó munkaeszköz volt a csépha­­daró, a cséplőgép, és az ezeket kö­vető mai kombájnok pionírjai. Michail Judiknak gépszerelő szak­mája van. Vékony dongájú, magas, őszülő férfi, és mesterségének címe­reivel van tele a keze. Kalapácsot, villáskulcsokat és törlőrongyot szo­rongat. — Saját magam javítom a kombáj­nomat — magyarázza. — Szégyen volna,»gépszerelő létemre más javíta­­ná ki helyettem a gépemet. Sőt, ha szükséges, a kollégáknak is segítek. — Meddig tart a hiba eltávolítása? — öt percig, tízig, attól függ, mek­kora a baj. — ön egyszemélyben kombájnos és gépjavító, mit kell tudni egy kombáj­­íosnak, és mit egy szerelőnek? Mit /árnak el egy kombájnostól és mit ;gy szerelőtől? — A kombájnosnak aratni kell. dinéi többet, és minéj jobb minő-. :égben. Sokat és jól aratni csak az dő kihasználásával, üzemképes gép­jei lehet. A szerelő feladata, hogy nenjenek a gépek, ezt várják a sze- j élőtől, mindenki. Több száz alkatré­­ize van a kombájnnak, de az elmúlt ' ivekben már nagyon megtanultam, ' ni hol van,-mi az, ami előbb vagy* Ifj. Szűcs István már tizen­három éve dolgozik a marcefo­­vái (marcelhází) szövetkezet tehenészetében. Korát tekintve egész fiatalon kerülhetett je­lenlegi munkahelyére. Tehát nem mindig helytálló az a meg­állapítás, hogy a fiatalok ide­genkednek az állatteyésztéstól. Amikor munkája felől érdek­lődtem elmondotta, hogy álta­­látmh tizenhat tehenet gondoz Példás állatgondozó Reggel fél négykor indul mun­kába, hogy elvégezze a szük­séges előmunkálatokat, az ete­tést. Majd a fejés következik. A tej tisztaságának megóvása céljából tőgymosás, majd masz­­százs következik. Ennek kö­szönheti, hogy napi fejési átla­ga 240—247 liter. Mivel géppel fejnek, az utánfejést nem ha­nyagolja el. Tudja azt, hogy en­nek elhanyagolása a tejterme­lés csökkenését vonná maga után. Márpedig a kitermelt tej­­mennyiség után kapja havi já­randóságát. Nem éppen a leg­rosszabb, mert havi jövedelme 3500—3600 korona között mo­zog. Még hozzátette, hogy min­den választott borjú után, — amelyet tíz napig gondoz — 187 koronát kap. — Elégedett munkájával? — Ha újra választanom kel­lene, ismét csak a tehenészetet vállalnám. Igaz, hogy korán kell fölkelni, de kilenc órától délután háromig szabad vagyok. Ezt az Időt gazdaságosan ki­használom, mert a kertemben vagy egy fóliasátor, s abban paprikát termesztek, ami továb­bi jövedelmet jelent. A növé­nyeket éppen úgy kell gondoz­ni, mint az állatokat, különben nincs termés. — Hogyan állnak a takar­mánnyal? — Takarmányunk bőven van, mert a növénytermesztés össze­hangolt az állattenyésztéssel. Főleg nyári időben kedvező a helyzet, mert bővgn van zöld­takarmány, ami kedvezően hat a tejtermelésre. Különben is közös érdekről van szó: a több­­termelésről. Sajnos, nem min­den dolgozó tudatosítja kellő­képpen ennek fontosságát. Mi azonban elsőrendű feladatnak tekintjük az állatok tisztántar­tását és kellő ellátását. A jó gondoskodásnak azután meg is van az eredménye. Andriskiu József utóbb elkopik, meghibásodik. Azt is tudom, mit hogyan lehet a leggyor­sabban kijavítani. — Már többször arattak a micha­lovcei járásban? '— Vagy tíz éve tartjuk a baráti kapcsolatot a Michalovcei Állami Gazdasággal. Vagy három éve történt. A sok esőtől megkéstek itt a munká­val, mi segíteni jöttünk. A sár vastag csomókban tapadt a kerekekre, cso­da-e, hogy egymás után elszakadtak a járkerék-szíjak? Bosszankodtak az itteniek, hogy legalább egy félóra, amíg leszerelik a kerekeket, helyre­hozzák a bajt. Én azt mondtam öt perc. Nem hitték a michalovcei kol­légák. Megmutattam, hogy kell meg­javítani a hibát anélkül, hogy a ke­reket leszerelnék. — Milyen képesítése van? — Nincs nekem különös képesíté­sem, csak egy sor különféle szerszá­mom, amit mind magam csináltam. Csapágylehúző, éklehúzó, meg olyan szerszámokat készítettem, amelyeket nem adnak a géppel, amilyeneket a kereskedelemben nem lehpt kapni. —. Egy csapágycsere 15 perc. Egy tengelytörés, még ha a legkomplikál­tabb helyen történik is, legfeljebb két Őrá. Az ilyesmire, már mint arra, hogy a javítás gyorsan történjen, én nagyon spkat adok. A kombájnos anyagilag is érdekelt abbán, hogy a gépek mennyit arat­nak. A tempót azonban nem a norma, a szív diktálja. A jó munka felett ér­zett örömöt pénzben nem lehet mér­ni, .kifejezni. — Hogy a gépemet saját magam javítom az természetes, hogy a kere­setem mennyi lesz, azt nem tudom pontosan — állítja Michail Judik. Azt hiszem a michalovcei szaktársak sem számolják munka közben, mit keres­nek. Másra kell figyelni a vezetésnél. Egyébként is, ha már gépre ültünk, az a legfontosabb, hogy menjen a munka. A kombájnosok nem nézik a csilla­gokat. Ügy hull rájuk az alkony! sö­­:ét, hogy észre sem veszik, csak be­­tapcsolják a reflektorokat beidegzett mozdulattal. Amíg a harmat le nem száll, aratnak, aztán a szálláshelyre dszl őket a busz. A fürdés után kl­­idós vacsora, majd rövid, mély álmot ilszanak, és kezdődik minden élőiről. Illés Bertalan

Next

/
Oldalképek
Tartalom