Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-23 / 29. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. július 23. A Nagy Október útján Méltó elismerés az áldozatos munkáért Lapunk orvosi tanácsadója, a Budapesten lakó dr. Buga László megtisztelő elismerésben részesült. A Tudományos Is­meretterjesztő Társulat Elnöksége а VII. Országos Küldöttköz­gyűlésen „Az ismeretterjesztés érdekében kifejtett kiemelkedő és áldozatos munkája elismeréséül“ a tudomány-népszerűsítők legmagasabb kitüntetését, a Bugát Pál emlékérem arany foko­zatát adományozta dr. Buga László orvos-újságíró nyugalma­zott tiszti főorvosnak. Ugyanakkor a TIT egész Magyarország­ból egybegyűlt küldöttei az Elnökség örökös tagjává válasz­tották. Magunk és olvasóink nevében a kitüntetettnek ezúton miis szívből gratulálunk. Szerkesztőség Ernyedeiten lendülettel Állják a szavukat fFolytatás az 1. oldalról) megállapító berendezéssel. A kombáj­­nosok pedig megígérték, hogy minden szemre vigyázni fognak, hiszen annak idején ők is szorgalmazták a hozam­­növelést célzó felajánlást. — Látom, a szalma begyűjtésével sem késlekednek. Itt a présgépek, a másik parcellán meg a rendfelszedők serénykednek, nyomon követve a kombájnokat. Ennyi gépe van ennek a kis gazdaságnak? — kívánčšiskod­­tam. — A, dehogy — mosolyodott el a kísérőm —, в dfevnhosticei szövetke­zet szalmapréseket, felszedő kocsikat, meg tehergépkocsikat is küldött, hogy gyorsabban menjen a munka. Nyúj­tott műszakban dolgozunk, s amint látja, nincs fennakadás. Ma délután már ezen a parcellán is belehasithat­­nak az ekék a tarlóba, hogy mielőbb elkészüljön a magágy a százötven hektárnyi tarlókeverék alá. Cgy ter­vezzük, hogy két nappal a kombájno­­sok után a szalmabetakarításban dol­gozók is koccinthatnak az idei aratás sikerére. — Az állatgondozók panaszolták, hogy tavasz óta szűkében vannak a szalmának. De talán annyira még nem szoros a helyzet, hogy a leara­tott területről máris megetették a szalmát?! Mert a présgépek meg a rendfelszedők csak tértilnek-fordul­­nak, kazlat meg sehol nem látok. — Mind egy szálig behordjuk a gazdasági udvarba, olt kazalozzuk a szalmát. így legalább nem foglalják el a kazlak a szántóföldet, nem kell őket szántás-vetés alkalmával kerül­getni, meg az állattenyésztést is köny­­nyebben és gyorsabban elláthatjuk. A könnyebbség télvíz idején, a gyor­saság meg a munkacsúcsok időszaká­ban előnyös, amikor más munkaterü­leteken is nagy szükség van az erő­gépekre meg a munkáskézre. KÄDEK GABOR Aratási őrjáraton (Folytatás az X. oldalról) Miklós szalmabálázók ugyancsak Igye­keznek, mert nyomukban haladnak a szalmabálák gyűjtői. Ez a komple* aratás. Az adott szó is kötelez. Ugyan­is a Nagy OJctóberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának tiszteletére szocialista munkaversenyt indítottak és az aratást feladatok túlteljesítését is vállalták. Molnár Barna, Kulcsár Zoltán, Haj­dók János, ültmán Tibor és Móricz Miklós traktorosok a tarlót szántják. — Háromszáz hektárnyi másodve­tést terveztünk, de a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat hátráltat­ja a vetést, mert a megígért és szer­ződésben lekötött vetőmagot máig sem kaptuk meg. Pedig igen kell ám télire a takarmány! — panaszkodik Pál Vince. — Nehéz munkába kezdtünk, mond­ja búcsúzóul az elnök, — de szövet­kezetünk 220 párttagja és a párton­­kívüliek Is mindent megtesznek, hogy idejében és a legcsekélyebb szemvesz­teséggel nyerjük meg az idei kenyér­­csatát. Jól eső tudat, hogy becslés szerint 724 vagon terményre számít­hatunk, 154 vagonnal többre, mint a tavalyi volt. Illés Bertalan Dinamikusan fejlődik a Lengyel Népköztársaság peráció különböző formái, ami vég­eredményben a párt és az állam poli­tikai elképzeléseinek alapján történt, A népi Lengyelország életében — hasonlóan mint más szocialista or­szágokban — legjelentősebb esemény a vezető párt kongresszusa. Legutóbb az 1975 decemberében megtartott VII. kongresszuson a szocialista épftés to­vábbi gynrsütemü fejlesztését, a mun­ka- és az életszfnvonal minőségének emelését tűzte ki célul. Azt tűzték ki feladatul, hogy az ötéves tervben — 1980-ig — 40—42 százalékkal növelik a nemzeti jövedelmet. Ebben az öt­éves tervben megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a piaci áruterme­lésre, a szolgáltatások fejlesztésére és az exporttermelés további növelé­sére. További kulcsfontosságú kérdés, hogy a Szovjetunióval, legjelentősebb gazdasági partnerükkel, tovább fej­lesszék a gazdasági, tudományos-mű­szaki együttműködést. Természetesen, tevékenyen részt vesznek a KGST szocialista-gazdasági programjának végrehajtásában is. A lengyel mezőgazdaságnak 1976— 1980 között 15—16 százalékkal kell növelni a termelést. A fő feladat az állattenyésztés fejlesztése. A kidol­gozott mezőgazdasági politika nem­csak a parasztság, hanem az egész lengyel társadalom támogatását élve­zi, mert az nemcsak a mezőgazdasági termelés növelését, hanem a falusi lakosság életszínvonalának emelkedé­sét biztosítja és kedvezően hat a falu szocialista átalakulására. A lakáskultúra fejlesztésében is igé­nyesek a feladatok. 1976—1980 között 1 millió 525 ezer iakásegység felépí­tését tervezik, mintegy négyszázezer­rel többet, mint az előző ötéves terv­ben. Hazánk és a Lengyel Népköztársa­ság között szoros a gazdasági és ba­ráti együttműködés. Már harminc esz­tendővel ezelőtt sor került a len­gyel-csehszlovák barátsági és köl­csönös segítségnyújtási szerződés alá­írására, amelyet 1967-ben felújítottak. Ezek a szerződések alapjai a két or­szág sokoldalú együttműködésének. A közelmúlt hetekben lengyel párt és állami küldöttség járt haznákban és tanácskozott pártunk és országunk vezető képviselőivel a további együtt­működés elmélyítéséről. A tárgyalá­sok befejezése után csehszlovák— lengyel barátsági nagygyűlést tartot­tak Prágában, amelyen felszólalt Ed­ward Giere к, a LEMP első titkára és Gustáv H u s á k, a CSKP KB fű­­titkára, köztársasági elnök. Hnsák eivtárs a nagygyűlésen mon­dott beszédében a többi között hang­súlyozta: „Megnyugvással kijelenthet­jük, hogy párt- és állami küldöttsé­geink legutóbbi, 1974-ben megtartott tanácskozásai óta gazdasági kapcso­lataink nagyságrendjüket tekintve nö­vekedtek és tökéletesedtek. Jelentős előrehaladást értünk el a tudomá­nyos-műszaki együttműködés számos kérdésének megoldásában. Ez feljo­gosít bennünket arra, hogy reálisan számoljunk az 1976—19811. évi hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény si­keres megvalósításával, amely az elő­ző egyezményhez mérten a kölcsönös áruforgalom több mint kétszeres nö­vekedését feltételezi. A tanácskozások és a jóváhagyott dokumentumok is tükrözik azt, hogy nagy figyelmet fordítottunk a mun­kamegosztás további elmélyítésére. A szakosítás és a kooperáció területén eddig összesen 37 szerződést kötöt­tünk meg, ebből 33-at a gépiparban. Viszont még nagy munka vár ránk, amelyet el kell végeznünk a két or­szág további gazdasági fejlődése, né­pe anyagi és kulturális színvonalának emelése érdekében." „Építsük fel a második Lengyel­­országot!" — ezt a célt tűzte ki a lengyel nép a második világégés után. A jelszó már valóra vált és szoros együttműködésben a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal a Lengyel Népköztársaságban már a fejlett társadalmat építik. Tóth Dezső „A gyarmati rendszer összeomlása hyomán létrejött államok túlnyomó többségével összefűz bennünket a mélységes elkötelezettség a béke és в szabadság Ugye mellett, s az az ellenérzés, amellyel az agresszió és a hegemónia bármely formájával, az egyik országnak a másiktól való ki­zsákmányolásával szemben vagyunk. Alapvető törekvéseinknek ez a kö­zössége gazdag és termékeny talaj, amelyen barátságunk tovább szilár­dul és virágzik!" — jelentette ki Leo­­nyld Brezsnyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára a párt XXV. kongresszusén, s ezzel főbb vonásai­ban a szovjet külpolitika hat évtize­des útját jellemezte. Lenin tanítása mutatta a felszaba­dulás útját a gyarmati rabságban és nemzeti függőségben élő népeknek. A szovjet kormány külpolitikájában a gyakorlat talajára ültette át eze­ket az elveket, amikor még a polgár­­háború viszonyai közepette, 1921-ben és a kővetkező években elismerte ‘ Irán, Törökország és Afganisztán füg­getlenségét, önálló létét és barátsági szerződést kötött velük. Törökország­ban Kemal Atatürk vezetésével ép­pen akkor győztek a haladó erők, Irán máig is császárság, Afganisztán­ban pedig a hetvenes évek elején szűnt meg a monarchia. Tehát külön­böző társadalmi rendszerű országok folytattak és folytatnak mindmáig kölcsönös előnyös együttműködést, amely az utóbbi években újabb, bő­vített barátsági és együttműködési szerződésekben nyert kifejezést, s ez igazolta a szovjet békepolitikának, az imperializmus bilincseiből kiszabadult országok önzetlen támogatása politi­kájának életképességét. Ez a szovjet politika más ázsiai országokban is éreztette jótékony ha­tását: végigkísérte az 1921. évi for­radalomban született népi Mongólia fejlődését napjainkig, a világ más békeszerető népeivel együtt szolida­ritást vállalt az amerikai imperializ­mus agressziója ellen védekező viet­nami, laoszi és kambodzsai néppel s a győzelem kivívása után is országuk újjáépítésének és továbbfejlesztésének a támogatására irányul. Az ázsiai bé­ke fontos tényezői a szovjet—indiai kapcsolatok, s ennek jelentőségét a jelenlegi jobboldali indiai kormány sem meri kétségbe vonni. Nemrégen nyerte el függetlenségét a 49. afrikai állam, Dzsibutí, az egy­kori Francia Szomálipart, Am az afri­kai szabadságmozgalom már a huszas A háború borzalmait — Közép-Eu­­rópában — legjobban a lengyel nép érezte. A német barbarizmus először a szabadságszerető Lengyelországot rohanta le és tartotta több mint öt esztendeig rabigában. A lengyel nép legjobb fiai pusztultak el a kegyetlen fasiszta csizma alatt. Az ország több mint hatmillió lakosa vesztette életét az embertelen háborúban. De a len­gyelek bátrak voltak s nem törődve az emberáldozattal, felvették a har­cot a betolakodók ellen. A lengyel nép hazaszeretete, áldozatkészsége példa a világ népeinek. A lengyel nép ellenállása nagysze­rű tett volt, de mégis a Vörös Had­sereg volt a döntő tényező az ország felszabadításában. 1944. július 22-én új szocialista fe­jezet kezdődött a lengyel történelem­ben. Ezen napon hirdették ki az or­szágnak a hitleri rabiga alól felsza­badult területén a Lengyel Felszaba­dító Bizottság kiáltványát, amely a dolgozó nép kormányzatának állás­foglalását és akcióprogramját tartal­mazta. Ez a mélyreható demokratikus forradalmi változások kezdetét jelen­tette. Amikor a munkásosztály a dolgozó parasztsággal és értelmiséggel szövet­ségben kezébe vette a nemzet veze­tését. megkezdődött a lengyel nép sorskérdéséneft kedvező megoldása. A háború utáni években a munkás­osztály marxista-leninista pártja, az egész nép elismert vezetőjévé vélt. A folyamat betetőzése és egyben a népi Lengyelország új fejlődési sza­kaszának kezdete a lengyel munkás­­osztály pártjainak egyesülése, LEMP megalakulása 1948 decemberében. A Lengyel Népköztársaság nagy léptekkel haladt előre ez elmúlt 33 esztendő alatt. A Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal való együtmüködésben figyelemreméltó si­kereket értek el és a háború által annyira tönkretett ország iparilag, kulturálisan és sok más szempontból óriásit lépett előre. A fejlődés alapfeltétele a dolgozók szakképzettsége. Ezen a téren hatal­mas a fejlődés a baráti Lengyelor szóéban. Ezelőtt 33 esztendővel mint­egy negyedmillió szakembert tartot­tak nyilván. Napjainkban az ipar évektől datálódik, amikor Lenin esz­méi a fekete földrészre is eljutottak és a szabadság lelkes hívei terjeszte­ni kezdték a szocializmus tanítását. Érthetően lassan, megannyi veszély közepette. A szovjet kormány nem­zetközi politikája gyorsította az ob­jektív történelmi fejlődést és a le­nini politika győzelmeként könyvel hető el, hogy az ENSZ 1990-ban nyi­latkozatot fogadott el a gyarmati né рек függetlenségének megadásáról amellyel máig tartó folyamat indult el. Természetesen, a fejlődésnek Afri­kában is megvoltak és megvannak a maga törvényszerűségei, a fejlődés nem mindig 'egyenes irányú. Ezéri állapította meg az SZKP XXV. kong­resszusán elhangzott beszámoló: „Sói felszabadult országban megfigyelheti az osztályerők elkülönülésének fo lyamata. s fokozódik az osztályharc Ez különbözőképpen nyilvánul meg Üjabb progresszív változások történ tek a szocialista orientációjú arab afrikai és ázsiai országok gazdaságé ban és politikai életében. Vannal olyan országok is, ahol a fejlődéi tőkés úton ment tovább." Ehhez hoz­zátehetjük, olyan országok is van­nak, ahol a reakció ideiglenesen fe­lülkerekedett. Például Ghánában, aho Kwame Nkrumah „afrikai szocializ musa“ megszületett, egymást követ­ték a haladó szellemű elnököt meg­döntő korrupt klikkek, míg a haza fias tisztek csoportja rendet nem te­remtett, s az ország ma ismét a ha­ladó rendszerek táborában fejlődik Pozitív változás volt az etiópiai csá­szárság megszüntetése is és az ország „belépése a XX. századba“. A gyar­mattartó imperialisták azonban nem egészen törődtek bele vereségükbe. Egyrészt igyekeznek kívülről növeln a fiatal fejlődő -országok gazdasági nehézségeit — melyek leküzdéséber elsősorban a szocialista közösség or­szágai segítenek — másodszor meg kísérlik alkalmi puccsokkal hatalomra juttatni bábjaikat, végül a politikai gyilkosságoktól és a katonai beavat­kozástól sem riadnak vissza, mini ennek a Guineái Köztársaság és An­gola esetében már tanúi v-oltunk. Cél­táblájukba vették Madagaszkárt és a Kongói Népi Köztársaságot, de a fej­lett forradalmi erők keresztülhúztál! számításaikat. Az imperialisták tér veibe illeszkednek az olyan reakciót és szovjetellenes rendszereknek * mesterkedései is, mint amilyen jelen leg a szudáni kormányzat, amely a valóságban Afrika haladó fejlődésé­nek kerékkötőjévé vált. Afrika népei életében a legnagyobb veszélyt azonban a délafrikai és a rhodesiai fajüldöző rendszer jelenti. Eddig minden olyan kísérlet hatás­talan maradt, hogy Vorstert és Smith-t a két állam kormányfőjét, a fekete többség elvének érvényesíté­sére bírják. A megtorlások fokozásá­val válaszoltak minden ilyen közelítő kísérletre. Meddők maradnak a világ­­szervezet intézkedései is, mert az imperializmust gazdasági és katonai érdekek fűzik össze a két dicstelen 1 rendszerrel. Ezért az afrikai népék, elsősorban a szomszédos ún. front­országok mindinkább a fegyveres meg­oldás felé hajlanak. Nagy változások történnek az óriási dél-amerikai földrészen is, ahol a forradalmi harcnak régi hagyományai vannak. A legfényesebben azonban a kubai forradalom csillaga ragyog Utat mutat minden elnyomott latin­­amerikai országnak. Ma az imperia­lizmus keresi a közeledést Kubával, 1 rákényszerült a blokád feladására és az akaratát engedelmesen végrehajtó eszköz, az Amerikai Államok Szerve­zete is felmondta a szolgálatot, meg­szűnt engedelmes esZköz lenni. Október eszméi éltetik a Pinochet­junta börtönországában sínylődő chi- I lei hazafiakat és a szélsőjobboldali uruguayi rendszer által elnyomott tömegeket. Latin-Ameríkában is po­zitív változások tanúi lehetünk. E földrészt már nemcsak a brazíliai „kemény rendszer“, a paraguayi Stroessner-diktatúra, a nicaraguai So­mozák családi rémuralma jellemzi, hanem a Venezuelában, Ecudaorban, Jamaicában, Guayanában tapasztal­ható haladó változások, a mind na­gyobb függetlenedés az észak-ameri­kai monopóliumoktól, ami a hazai nyersolajgazdaság államosításában (Venezuela), valamint az OPEC-áila­­mok olajpolitikájának támogatásában nyilvánul meg. Még egy fontos szempont érvénye­sül ebben: mind több latin-amerikai ország ismeri fel a szocialista álla­mokkal való együttműködés és keres­kedelem előnyösségét. A KGST-álla­­mok például 13 latin-amerikai állam­nak nyújtanak segítségét ipari léte­sítmények építésében. Csak egy pél­da: A „század építményének“ neve­zik Argentínában a Paraná folyón szovjet segítséggel létesülő hatalmas vízerőműrendszert... Hat évtized — történelmi korszak, melynek tükrében lemérhetek a le­nini internacionalista politika ered­ményei, a szocialista és a forradalmi fejlődés útján haladó nemzeti de­­: mokratikus erők szövetségének kor­szakjelző fejlődési irányai. Lőrincz László mintegy 12 millió szakembert foglal­koztat s az ipari termelés a felsza­badulás óta több mint húszszorosára nőtt. A főiskolát végzettek száma 1938-hoz viszonyítva több mint tíz­szeresére emelkedett. A lakosság szá­ma megközelíti e 34 milliót, vagyis több mint az egynegyedével szapnru­­dott a világégés óta. Az ország fővárosa Varsó valójában kétszer pusztult el a második világ­háborúban. 1938 szeptember 17-ón a „fekete vasárnapon", amikor német bombáktól égett le, másodszor 1944 december 10-én, amikor felrobbantot­ták. Hitler ugyanis parancsot adott a lengyel főváros „totális szétrombo­­lására . Eleinte úgy volt, hogy a fő­várost nem építik újra, de azok az erők győztek, melyek úgy vélekedtek, helyre kell állítani a várost „úgy, ahogy volt" és még szebbé varázsol­ni. Napjainkban Varsó Közép-Európa egyik legszebb városa és lakosainak száma megközelíti a másfél milliót. De nemcsak Varsó, hanem a váro­sok háromnegyed része romokban he­vert, s falun a parasztgazdaságok többsége tel|esen elpusztult. A né­met megszállók elpusztították az er­­* dókét és felrobbantottak mintegy 8 ezer kilométer vasútvonalat. Az állat- I állománynak csak a négy százaléka I maradt mag. A háború utáni első i években kétmillió hektár földet azért > nem lehetett bevetni, mert aknave­- szélyes volt. A nehézségek ellenére a I lengyel mezőgazdaság nagy lépést , tett előre az elmúlt évtizedek alatt. I A földreform, az iparosítás, az okta­tási és kulturális forradalom alap­t vetően megváltoztatta a lengyel fal­- vak szerkezetét, társadalmi és terme­- lesi viszonyait. Dinamikusan fejlődtek- az állami gazdaságok és mezőgazda­- sági szövetkezetek. Egyre szélesebb r körben alakultak ki a termelési koo-A mezőgazdasági munkákat irányí­tó minisztériumi operatív bizottság legutóbbi ülésén időszerű leendőkkel foglalkozott. Megállapította, hogy az aratás a délvidéken teljes lendület­tel kibontakozott és rövidesen az északi járásokban is megkezdődik. Az időjárás-előrejelzéseknek megfelelően ki kell haszálni a jó időt a kompié* munkálatok elvégzésére. Rugalmasab­bá kell tenni a terményátvevö üze­mek munkáját, a mezőkön pedig a szalma betakarítása nyomában el kell végezni a tarlóhántást is. Az aratás gyors befejezése azért is fontos, hogy felszabaduljanak a gépek az északi járásokban kezdődő aratás elvégzésé­re, másrészt elhúzódásuk ne hátrál­tassa a második kaszálású széna, illetve a lóhere és egyéb takarmány­­növények betakarítását. Külön bizottságot neveztek ki an­nak megállapítására, miért késett a kombájnok kijavítása, hisz az alkat­részellátás az idén sokkal jobb, mint az -előző években volt, általában job­bak a feltételek, mégis nagy lemara­dás volt tapasztalható ezen a téren. A bizottság megállapította továbbá, hogy tavalyhoz képest jóval nagyobb területet öntöznek, ám a berendezé­sek kihasználása nem mindig ésszerű. Ezen kell most javítani. Az őszi repce betakarítása terén dicséretet érdemel a uyugat-szlová­­kiai kerület, amely 102 százalékra teljesítette tervét, Kelet-Szlovákiábtjin viszont nagy lemaradás tapasztalható. A bizottság továbbá intézkedéseket rendelt el a piac burgonyaellátásának biztosítására, mert e téren nem kielé­gítő a helyzet. A bizottság végül ismertette a me­zőgazdasági gépek biztonságosságá­nak és munkavédelmi szempontból történt ellenőrzésének eredményeiről szóló jelentést, mely számos negatí­vumot tár fel, s ennek megfelelően intézkedett. (I>)

Next

/
Oldalképek
Tartalom