Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-23 / 29. szám

1977. július 23.

SZABAD FÖLDMŰVES,

Ua netán tüzetesebb elemzés tár*■ gyává tennénk, mely szakmabéli emberek a legjobban elfoglaltak egész éven át a mezőgazdasági üzemekben, úgy minden bizonnyal a gépjavítók, gépkezelők kerülnének az első helyre.

Ez a műszaki derékhad a téli-tavaszi hónapokban oly nagy igyekezettel, s hozzáértéssel munkálkodik a meghibásodott, s részeire bontott gépek körül, mint a nektárdűs virágokat sorra látogató, szorgos méhecskék. Télben-tavaszban kalapácsütéseiktől, vidám mókázásuktól-nótázásuktól, a hegesztőpisztolyok sistergésétől hangos a már zömében fütött javítóműhely, munkacsarnok. Rendre válnak valóra a kitűzött tervcélok. Jut érvényre a kollektív felelősségérzet, a közösségi gondolkodásmód, hatvá-HELYTÁLLÁSBÓL

KITŰNŐ

Zsemle Ferenc efsz-elnök ' a szép kivitelezésű, tartalmas Járási Aratási Híradó-bői tájékozódik.

nyozottabb mértékben szül eredményeket a szakértelem, az ötletgazdagság, a kezdeményezőkészség.

... Aztán, amikor már aranysárga színt ölt a gabona, ezeket a kékoverallos gép-orvosokat valami nagynagy megszállottság keríti hatalmába. Egyszeriben szűknek, túlzottan behatároltnak kezdik érezni a műhelycsarnokot. A kenyércsata fő vezényszavának elhangzása után a mezsgyében, széles határt választják munkahelyül, róják heteken, hónapokon keresztül, szinte megállás nélkül. Még szombat-vasárnapokon is! Mert, szólítja őket a kötelesség. Először hazai gabonamezőkön térülnek-fordulnak szüntelen, majd — a legjobbak, legpéldásabbak — távoli vidékeken kombájnolnak, viszonozva a segítséget. Alighogy a gabonával végeznek, rövid szusszanásra jut csak

az időből — egyhetes, tíznapos jutalomkirándulásra, hazai, vagy külföldi tanulmányútra —, mert következik a másik nagy hajrá — a kukoricabetakarítás, amely lombhullásig, vagy még annál is tovább tart.

Nagy áldozatvállalás ezl Merthiszen, a közösség javára mondanak le a családdal való szoros együttlétrői, a minden honpolgárt megillető szórakozásról, pihenésről. Ók azok, akik mindezt zokszó, húzódozás, különösebb rábeszélés nélkül vállalják. Teszik ezt a szakmájuk, s a közösség iránti határtalan szeretetből. És szocialista hazaszeretetből.

íme, ezúttal kettőt mutatunk be a sok közül. Mégpedig a Horný Bár-i (felbári) CSALLÓKÖZ Efsz példás kombájnosait.

★

ф Vígh Józsefet a szerénység, az ember- és gépbecsülés jellemzi. Egészen fiatalon eljegyezte magát a szövetkezettel. A kilencéves alapiskola befejeztével ezt az utat látta a legjobbnak. A közös gazdaság módot nyújtott neki a mezőgazdasági gépjavító szaktanintézetben tanulásra, ahol szakmát szerzett. Persze, az évek egymás sarkára hágtak. Megnősült. Két gyermek boldog apja.

Harminchárom évéből tizenkettőt gépjavítással és kombájnolással töltött. Egyike azoknak, akiket az a nagy megtiszteltetés ért, hogy példamutató magatartásával, kiváló munkájával érdemet szerzett a párttagságra.

Felettesei — Bugár Árpád gépesítő és Herberger György pártelnök — így vélekednek róla:

— A Józsi már a falusi SZISZ-szervezet elnökeként is bizonyított. Amikor az iskolára került, ott is tudta, hogy mit vár tőle a tagság, a vezetőség. Tanult szorgalmasan, szakmáját szerető ember vált belőle. Bátran bízunk rá bármilyen felelősségteljes munkát, mert tudjuk — példásan teljesíti. A Kofičany-i (kromőfízi járás) szövetkezettel tartott baráti kapcsolat keretében évről évre ő az egyik kombájnos, aki viszonozza a segítséget. Eddig még nem vallottunk vele szégyent, s reméljük, a továbbiakban sem... A járási aratási versenyben már több alkalommal ért el II. és III. helyezést, s minden nyáron az első tíz legjobb között szerepel.

Elmondták róla még: az emberekhez, dolgozó társakhoz való viszonya példás. Mindig segítőkész. Ha elakad valamelyik kombájnos társa, azonnal

felajánlja segítségét — önzetlenül, szakmai hozzáértését, tudását sosem fitogtatva.

— Főleg a munkájának, a családjának él — vallotta a pártelnök. — Nem kocsmáz. Mint a gépesítési pártcsoport tagja, a reá bízott pártfeladatokat becsülettel teljesíti. Most például a szemveszteség-csökkentés legfőbb bajnoka, a minőségi munka végzésében a személyes példamutatást tartja az egyik legjobb módszernek, hogy az általános méreteket öltsön. S ez az egyik legjobb tulajdonsága.

A szövetkezet elnöke, Zsemle Ferenc elvtárs még fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Vígh József kombájnos, szerelőként is kiváló munkái végez a gépműhelyben.

# Sous Lajos is szerelő, kombáj nos. Fiatalabb öt évvel, mint szóbanlevő kombájnos társa. A csnládalapí fásban azonban már utolérte őt. Két fiúgyermek apja. S amire fölöttébb büszke — gépkedvelők. Ez az aránylag fiatal, kiváló dolgozó is kommunista. Kimagaslóan teljesíti a tervfeladatait. Bekapcsolódik a szocialista munkaversenyekbe.

— Tavalyelőtt SZISZ-járási bajnokságot nyertünk, s a felnőtt kombájnosok versenyében a nagyon megtisztelő II. helyet vívtuk ki — válaszolja kérdésünkre, kint a határban. — Mi volt a jutalom? Tíznapos jutalomüdülés, illetve társasutazás. Jártunk Moszkvában, Kijevben és Donyeckben... — együtt ünepelhették a

szovjet emberekkel a Nagy Október évfordulóját.

— És most is benevezett a járási aratási versenybe?

— Már hogyne! Csak nem maradunk alul.,. Ezt már a tagság is joggal elvárja tőlünk. ^

— S mit szól mindehhez az életpárja?

— Mit szólhatna? ... Örül a sikereimnek. Persze, többet lehetnék kicsit a családdal... Dehát, tudja: kötelesség. Ez alól meg nagy szégyen kibújni. Én meg sem tudnám tenni. A szakmám kötelez. Mégpedig kiváló munka végzésére. Meg a párttagságom is!

Váltótársa, a buldozéros-kombájnos Almási Gyuri is ilyen embernek ismeri: szavatartónak, példamutatónak, kötelességtudónak. Nem véletlenül bízták erre a kombájnos-párosra az új, nagy teljesítményű, drága kombájnt.

Egyébként a szövetkezet műszaki derékhada a szocialista munkabrigád

megtisztelő cím bronzfokozatáért versenyez. S mindannyiuknak a gabona betakarításban nyújtott példás csele kadététől, szorgalmától is függ. Érdemeik szaporítására nyújt tág teret az idei gabonabetakarftás gyors és legkisebb-veszteséggel történő befejezése — a szalmaíetakarítást, a tarlóhántás, illetve nyári középszántás mihamarabbi elvégzését is beleértve. *

Ehhez természetesen a kooperációs körzeti bizottság is lényegesen hozzájárul, amely versenyt indított az aratás gyors és jó minőségű elvégzése érdekében. A versenygyőztes üzemek jutalmazására sajátos módon teremtettek anyagi alapot: a gabona hektáraként két koronát adtak össze, ami közel hatezer koronát tesz ki. Ennek az összegnek a felét kapja a

latolgatás

nélkül

Soós Lajos szerelő és kumbájnos.

(A szerző felvételei)

verseny I. helyezettje, harminc százalékát a II. és egyötödét a III. helyezett üzem, illetőleg szövetkezet. A leghamarabb végző szövetkezet köteles — közös megegyezés alapján — gabonabetakarító gépeit, gépi eszközeit a lemaradó rendelkezésére bocsátani.

S érdemes versenyezni, hiszen a jó gabonatermés minél kevesebb veszteséggel való betakarítása — közösségi, s egyben társadalmi érdek is. Az ország kenyerének, s a szemestakarmány-szükségletnek a biztosításáról van szó! Ebhez pedig olyan derekas helytállásra van szükség, mint amilyent Vígh József, Soós Lajos és a többi, meg nem nevezett kombájnos tanúsít nap mint nap a gabonamezőkön. N. Kovács István

Igazam van, ugye?

A néne bizony idős már, de ■nem unatkozik. Egyik intézményünkben aktívan, fiatalokat megszégyenítő fürgeséggel dolgozik. Tiszte: takarítónő. Ki tudja, hány esztendeje dolgoztatja izmait a tisztaságért. Munkatársai tisztelik, mert abból a fajtából való asszony, akit — szó szerint értve isi — éltet a munka. Megtehetné (talán?!), hogy ne törödjön semmivel, él/e napjait elzárkózva a rohanó világ ügyeitől, bajaitól, ő erre nem képes. Eszébe se jutott ilyesmi, mert a sors kegyéből (vagy épp fordítva!?! egészsége töretlen. Nem izgága természet, de most zuhatagszerűen ömlik belőle mégis a panasz. No, nem személyes, kicsinyes sérelmeket, véli vagy valós egyéni bánatokat sorol, azokkal egyedül is megbirkózik I vagy megbékél?!) még. Közügyben szapo rítja a szót. Eképpen:

„Hová forduljak?! (Összekulcsolja eres, agyondolgozott kezét elöreugró álla alatt.f Mondják meg. hová? lösztnte, kicsit keserű kétségbeesés sél mondja.) Az a ház, ahol én Inkom vagy hetedmagammal, már nem éppen új, sőt... nem lett volna kár érte, ha lerombolják, de a várost nem mifelénk építik. A tülfelén. Az fáj nekem, hogy az udvar szemetes. Van ott egy lakó, borzasztó alak. Azzal nem lehet bírni. Mindenféle kacatot gyűjt, fölhordja a padlására. Pedig oda nem szabad! Mondtam neki, ne tegye, és tudják, mit válaszolt? Azt, hogy: kuss vén banya ... Meg ennél is rondább szavakat. Én pirultam, szégyenkeztem miatta, mert előjöttek a többiek is a hangoskodásra. Pártomat senkt nem fogtál Valamelyik azt mondta, nem érdemes ebbe beleavatkozni, hadd marják egymást. Még hogy „marok valakit"? Sokáig nem szóltam én. Akkoriban még

jobban hajlott a derekam, az álmom is zavartalan volt. Lehet, hogy az évek teszik? Fölborzol, ha látom a nemtörődömséget, a piszkot, a másokkal való piszkoskodást. Szóval, hogy szavamat ne jelejtsem, takarítottam én az udvart mások helyett ts. Hálát sose vártam. De cselédnek se nézzen senki! Ügy tettem, mintha nem fájna látni a szeméthalmokat a kapubejáróban, szétszedett cserépkályha romjait a lépcsöjeljáró mé.llett, a nagy papírdobozokat a fáskamra előterében. Bementem az illetékes hivatalba. Küldözgettek egyik osztálytól a másik részlegig. Végül csak fölírták, hogy miben kérek segítséget. Aztán maradt minden a régiben. Még csak ki sem jöttek megnézni, igaz-e, amit én mondok. Nem hitlek volna? Ügy nézek ki, aki hazudozik, ~ -\.

a piszkálódás? Tudom, nekik is sok dolguk van, de ez mégsem• járja. Mentem másodszor is. Nem örültek, láttam ratjuk, még titkolni sem tudták. „Legyek türelemmel, megértéssel!" Elismételte a hölgy vagy ötször. Mert én mindent kiöntöttem ám neki. Még azt is, hogy tán föl is fordulhatnék magányomban ott, abban a há? ban, azt 'sem vennék észre. Ahogy ez kijött belőlem, magam is megborzvdlam. Ez van hát a szemét mögötti

Embertelenség! Önzés! És mivel semmi nem változott, elindultam tovább! Be a tűzoltókhoz. Ók szokták ellenőrizni a padlásokon. Jöjjenek ki csak hozzánk, ha látni akarnak zsibvásár rendetlenséget a padláson! Ha ott egyszer tűz ütne ki, isten ne adja, minden porrá égne, giert van aki olajjal fűt. és kannaszámra tartja a lakásban.

Engem valaha oly naqyon elárasztott és megnyugtatott a munka, hogy békében éltem a szomszédaimmal Bennem is hiba lehet, hogy ennyire panaszkodós lettem. Ne vigasztaljanak, tudom. Nem vagyok én rossz öregasszony. Annyit mondjanak meg: igazam van, ugye? ..."

BÁLINT GYULA

О

A szalma lelakarítása és szakszerű tárolása nem tűrhet halogatást. Foto: —kov—

Na, most aztán törheti a fejét. Ezt gondolta az agronómus a búcsúzó kézfogás után. A Nap tűzött, izzasztóit, s a riporter gondterhelten indult a buszmegálló felé. Mire a busz befutott, már biztos volt benne, hogy nem fogja állni a megegyezést.

A járási mezőgazdasági igazgatóságról küldtek Šimonovcére JSimonyi), mondván, ha öntözésről akarok írni, ott megtalálom a legmegfelelőbb példát. Ott érnek el szép eredményeke a kultúrák öntözésében, a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járás területén.

Már a falu határában furcsa kép fogadott: a kertészetben vizsugarak pásztázták a földet, s a gyönge palánták között vastagon csillogott a víz! — Mi az ördög ez? — kérdeztem magamtól. — Mire való ez a kánaáni bőség? A szövetkezet irodájában aztán fény derült a dologra. Bőd László főagronómus virágosnak nem mondható kedvvel fogadott:

— Nézze, megmondom kereken: Nem a legjobb helyen kopogtat. Le-I hét, hogy igazat mondtak a járáson, i de ebbői aligha fog riportot írni. Ha J kívánja, elmondok mindent, aztán majd meglátja.

Kiderült, hogy a jmi rosszul tájékozott. Az ugyan igaz, hogy a mező; gazdasági üzem korszerű öntözőberendezéssel, kiterjedt csőhálózattal rendelkezik, de a felhasználás körül bajok vannak. A főagronómus szitkozódik s panaszolja, hogy éppen az öntözés vezetőjét kereste, aki munkahelye helyeit a kocsmában ült. Harmincegynéhány éves fiatalember, tavaly volt iskolázáson. Azóta irányítja az öntözést. Illetve irányítaná, ha a pálinkát nem részesítené előnyben az öntudatos munkával szemben. Jellemző a tavalyi példa: A főagronómus elmondja, hogy ősszel felhívta a figyelmét, víztelenítse a berendezést. Az utasítás kimondott szó maradt, aztán jött a fagy, vele a repedések s maradt a tetemes anyagi kár. Arra nem gondoltak, hogy leváltsák az illetőt funkciójából? Vagy ez új személy iskolázásét jelentené? S ha igen, ez mennyibe kerülne a szövetkezetnek?

— Nem lenne szükség újabb személy tanfolyamát fizetni — feleli a főagronómus. — Tavaly óta jól betanultak ők is a gép kezelésébe, használatába. — Függőben maradt kérdés: Miért késlekednek?

Háromszáz hektár öntözésére van lehetőségünk földalatti rendszerű öntözéssel. Az idén csupán a jesenskéi (feledi) és a éimonovcei (simonyí)

: egyenként negyvenhektáros kertésze- I tét öntözik, s egy hektárnyi lóherét. Szalagos öntözéssel pedig öt hektár lucernát, s tíz hektár lóherét: Egy műszakban öntöznek — főleg az áramlakarékossági intézkedés miatt.

Mit jelent az öntözőberendezés a szövetkezetnek? A tavalyi eredmények magukért beszélnek: Nyolcvankilencven mázsával több zöldanyagot tudtak betakarítani hektáronként az öntözött területekről, és ugyancsak az intenzív öntözésnek köszönhetó'en a silókukorica négyszázhatvan mázsás hektárhuzamot adott.

Tegyük a mérleg egyik serpenyőjébe a fönli eredményeket, a másikba pedig a latolgalást, „csínjával-bánást". Nem kétséges, merre fog billenni a serpenyő.

Elnézést kell kérnem Bőd Lászlótól, hiszen nem tartottam meg Ígéretemet. Igaza van, ha azt mondja: nem ildomos a saját fészkünkbe piszkolni. Az is igaz Is ebben kölcsönösen megegyezett a véleményünk), hogy ez ! nem tipikus eset. Mondhatni, kirívóan j egyedi. Hogy mégis kiteregetem a szennyest, annak egy oka van: Mindannyiunk közös ügyét szeretném védeni. A latolgatás, bizonytalanság csak j addig helyénvaló, amíg nem látjuk a I baj okát. Ha azonban bizonyosak va] gyünk a hibák forrásában, az elháríj lás, orvoslás látszik a természetes I következménynek.

A jesenskéi szövetkezet mostani I öntözési lehetőségei pár év múlva megduplázódnak. A jelenlegi 320 hektáros kapacitás 350 hektárral bővül. A gesztetei víztároló és a Rima nyújtotta vízforrásból hatszázhetven hek- 1 tárt öntözhetnek majd. De csak latolgatás nélkül, zsargonnal szólva: rámenősebben.

—kövesdi—