Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-24 / 51. szám

Jakábuvá Anna mérnöknek a „Kve­tiny v oknách a na balkónoch“ (Vi­rágok az ablakban és az erkélyen) cí­mű könyvét az Idén jelentette meg a Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat. A színes és fekete-fehér fotókkal valamint ábrákkal gazdagon illuszt rált könyvben a szerzó elsősorban azoknak ad sok sok hasznos tanácsot és útbaigazítást, akik házgyári laká sokban élnek, s szeretnének egy da rabka élő természetet „belopni“ a la­kásukba. Az érdeklődők megtudják a könyvből, mi mindent ültethetnek az erkélyre helyezett ládákba, mit nevel­hetnek vagy termelhetnek az erkélyre vagy az ablakba kitett cserepekben. Az egyik fejezetben például arról ol­vashatnak, hogyan, milyen alapelvek Szerint kell az adottságoknak legmeg­felelőbb növényeket kiválasztani, mi­kor kell elültetni és hogyan szükséges gondozni őket. Tovább lapozva arról is értesül az olvasó, hogyan kell gon­dozni a kora tavasztól késő őszig sza­badban tarlóit szobanövényeket, az erkélyen elhelyezett lombos vagy örökzöld'tűlevelű törpefákat és cser­jéket, illetve a ládákban és cserepek­ben hajtatott zöldségféléket, a rózsát, a gyümölcsfákat és a szomócát. S vé­gül a szerző munkanapiárba foglalva összegezi a legfontosabb tennivalókat. A „Kvetiny v oknách a na balkó­noch“ című könyv minden könyves­boltban megkapható, ára húsz korona. (kr) Sokat tanultunk Nitrán, az országos bemutatón A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járásból érkező száztizenhat lelkes kisállatlenyésztönek felejthetetlen él­ményt s szakismeretet nyújtott a nit­­rai országos bemutató. A tanulmány­utat a szövetség járási bizottsága szer­vezte a járás valamennyi alapszerve­zete számára, s az útiköltséget is fe­dezte. A kisállaltenyésztők első alka­lommal vettek részt ilyen nagyszabású bemutatón. A látottak, tapasztaltak nagymérték­ben hozzájárulhatnak a járás tisztavé­­rü kisállattenyésztésének fellendíté­séhez. Remélhető, hogy a járási veze­tőség a továbbikban is szervez ilyen vagy hasonló célú tanulmányi kirán­dulásokat. A nagyszabású bemutatón résztve­vők megszemlélhették a hazánkban tenyésztett galamb, nyúl, baromfi va­lamennyi fajtáját s véglegesen dönt­hettek arról, mely fajtákat tanyésztik majd odahaza. Nagyon hasznosnak bizonyult az is, hogy hazafelé menet megbeszélhették a látottakat, tapasztaltakat. Balázs Ferenc Állunk a napfürdette ud­varon. Szép, verőjényes a délebéd ideje, s fönt, az ülte­tőn csöndesen csapkodnak, tol­lászkodnak a galambok. Mikor a tenyésztő fölér s belég a fel­ső szintre és keresgélni kezd közöttük, kis riadalom támad, aztán elcsendesednek. Lejön a magas, kisebb háznak is beillő galambólról, mindkét kezében egy-egy gyönyörű madárral. — Nézze ezt itt. Akár egy ap­rócska rakéta. A farka hosszá, hegyes, egyenes. Egy toll sem lóg ki belőle. S nézze az evező­­tollakatl Szétnyitja a szép, formás ga­lambszárnyakat. Egy pillanatra láthatóvá válik a természet ál­tal tökéletessé alkotott hosszú evezőtollak rendszere. Szépen, egymás mellett mind a tizen­kettő. —• Vagy nézze a mellkasátt Fölfelé fordítja a riadtan pi­­hegő meleg *ollcsomót, s ma­gyarázni kezdi a mellcsont ál­lását. Aztán befejezi, szétnyitja tenyerét. A szürkéskék galamb néhány csapással fönt terem az ólon. Végh Lásló harmincegu éves, foglalkozása karbantartó szere lőmunkás. Ozdanyban lakik, Ri maszombat mellett. A helyi sző vetkezet dolgozója, innen rabol tűk el egy Órácskára, igaz, ebédidő alatt. De ez az egy óra is elegendő volt, hogy tiszta képet kapjunk róla, s hobbyjá hoz kötődő viszonyáról. — Tizennégy éves koromtól galambászkodom — mondja, mintha a világ legtermészete­sebb dolgát említené. — De sokkal korábban, már apró ko­romban is szerettem a madara kát. Sohasem felejtem el, mikor édesapám hozott egy angol be­gyest. Talán akkor határozódott meg bennem, hogy versenysze­rűen fogok foglalkozni a galam­bokkal. Így egy kicsit örököl-Lászlónak ez a foglalatosság? Természetesen, hiszen sohasem lehetnek megelégedve az elért eredményekkel. Hiába van öt keltetőgépük is, akarnak egy tízezer tojásos csirkekeltetőt, KICSI „RAKÉTÁK” tem is apámtól ezt a szép hob­­byt. Neki mindig volt vagy har­minc-negyven hegyese. Két korsó sör mellett szó esik a Kisállattenyésztök Szö­vetsége helyi szervezetéről, melynek Végh László a titkára. Harmincegy tagot számlál az alapszervezetük, s a legelter­jedtebb apróállat a nyál, tyúk, díszgalamb, a papagáj és az egyéb egzotikus madarak. Vala­mikor kutyákkal is foglalkoz­tak s eléggé intenzíven, de eze­ket később átvette a HESZ, mint szolgálati kutyákat. Sok idejét rabolja el Végh s ez után bizony szaladgálni kell. A gépek kezelése is elvesz némi időt. Aztán a saját állo­mánnyal való törődés, a verse­nyek, az előkészületek... S bi­zony anyagiakat is kíván ez a hobby. Igaz, a sikerek mindent feled­tetnek. Legutóbb például Prie­­vidzán, az Interslovensko verse­nyen nyert első helyezést egyik tojója. Ugyanez a tojó negyedik helyezést kapott a kerületben, s az országban az átlagos öt­­venegyedik helyezést. S mi okoz keserűséget? — Nem tudom megérteni — panaszolja Végh László —, ho­Vágh László kedvenceinek egyikével. gyan lehetnek egyes tenyésztők olyan embertelenek, hogy meg­fogják mások galambjait. Ё1- vagdossák, vagy leragasztják a szárnyát, becsukják, csak azért, mert meg szeretnék tartani ma­guknak. Minden tenyésztő várja haza a galambját, az ilyen lel- • kiismeretlen emberek pedig ké­pesek elrontani a legjobb ma­darat is. Velem már az is elő­fordult egy ízben, hogy egy te­nyésztő visszaküldte a galambo­mat üzenettel, s a madár szár­nyán azonnal észrevettem a ra­gasztó nyomát. — Gyakoriak az ilyen ese­tek? — Bizony, előfordulnak. De itt van mindjárt az ellenpélda: Egy st ,‘siilt galambot ápoltun. visszakutdtem egy magyarorszá­gi tenyésztőnek. Postafordultá­val jöt a levél, hogy vár csalá­dostul, akár egy hetes vendé­geskedésre is. Még ajándékot is adott. Igen, ez lenne a rendje­­módja. Hosszán elbeszélgetünk még erről-arról, többek közt verse­nyekről, meg árról is, mik a terveik, hogyan készülnek a nitrát kiállításra, hártyán men­nek a járásból, kik a legjobb galambászok a járásban, de az idő szalad, s Végh Lászlót várja a munka. A gépek, szerszámok a szövetkezetben. Mikor elbú­csúzunk, arra gondolok, milyen megnyugtató érzés lehet számá­ra a nehéz, fáradságos munka után lemosakodni, hazamenni, s kedvenceivel tölteni az időt. A „kicsi rakétákkal“, ahogyan becézgeti őket, amelyek azon­ban csak annak hoznak nyugal­mat és örömet, aki szereti őket —kvi—' Rövid beszélgetés az ifjú kertbarátok nesztorával Járásszerte terjed a kert­barát-mozgalom. így van ez a többi között Filakovóban (Fü­lek) is, ahol négy alapszerve­zet működik. A kisváros há­rom kerttelepén jelentős mun­kát fejtenek ki a kertészedő szövetségi tagok. S ezek a lel­kes, odaadó emberek szép sike­reket könyvelhetnek el. Ott láthattuk a fülekieket a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetsége járást bizottságának életrehívásánál is. jelentős szervezeti és szer­vező munkát végzett Kellner Emil kertbarát, aki nemcsak alapító tagja volt a filakovói alapszérvezetnek, hanem annak elnöke, s a járási bizottságnak alelnöke. Kiváló szervezőkész­ségét a fiatalság körében is kamatoztatja. Népszerűsítő te­vékenysége elismerésre méltó. Néhány szót róla: Kellner Emil a füleki KOVOSMALT n. v. szerelőműhelyének műszaki vezetője, ötvenhat éves. Négy gyermek apja. Kommunista. Több tömegszervezetnek tagja. Például a CSEMADOK városi szervezetének kultúrfelelősü­­ként, majd titkáraként és elnö­keként is. tevékenykedett, je­lenleg is vezetőségi tag. Emel­lett a Vnb képviselője. — A fiatalokkal ma is rend­szeresen foglalkozom. Ezelőtt hét évvel kezdtem a magyar tannyelvű alapiskola tanulói val. Az új iskola akkor kapott kertet. Az akkori 7., 8. és ,9. osztályos tanulókkal ültettük el a gyümölcsfákat. Mi a helyzet ma? A száz-száz egres-, illetve ribiszkebokron kívül mintegy kétsžázôtven alma- és körtefa díszük az iskola kertjében. Most az iskola tanulóival Sza­­lay tanár elvtárs foglalkozik; a biológia órákon szívesen töl­tik az időt a kertben. Félszáz azoknak a diákoknak a száma, akik az oktatási időn kívül sza­bad idejüket is a kertészetnek' szentelik. Itt mód nyílik arra, hogy a fiatalokat megtanítsák a gyümölcsfák szakszerű gon­dozására, metszésére, permete­zésére s oltására. Nagy kedv­vel végzik ezt a munkát. Az itteni kertet nyugodtan nevez­hetem az ifjú kertbarátok mű­helyének. Közülük jőnéhány vált igazi kertbaráttá, akik itt tanulták a mesterfogásokat, s ma háztáji kertjükben hódol­nak e szenvedélyüknek ... — mondotta a városszerte köz­ismert Kellner Emil. Az orgonát is gondozni kell Az urgona (Syringa) idegen tájakról származó, hazánkban is közkedvelt dísznövény. A lombhullatő cserjéket vagy kis fákat tavaszi, nyáreieji virág­díszükért ültetjük, s általában napos fekvésű, tápdús talajokon neveljük, ahol szépen díszle­nek. Persze, mint minden nö­vényt, az orgonát is gondozni, ápolni kell, mert az elhanya­golt növényzetet könnyen meg­támadják a betegségek vagy a kártevők. A gyakorlott kisker­tészek bizonyára megfigyelték < már, hogy helyenként feltű­nően megszaporodnak és meg duzzadnak az orgonavesszökön a rügyek. Ezt leginkább most. a téli hónapokban lehet megfi­gyelni. A fertőzött növények, illetve hajtások gyengén fakad­nak s később gyakran elhal nak. A beteg tügyek seprősze­­rűen felszakadoznak, kinyílnak A károsodás többnyire az ár­nyékban nevelt, elöregedett, be sűrűsödött és elhanyagolt nö vényzeten figyelhető meg. A baj okozója az alig 0,í­­mm hosszú orgona gubacsatku (Eriophyes loewi). A kártevő ne kkét pár lába van, testr elnyújtott orsó alakú, a rügyé két és a virágot károsítja, fi megduzzadt rügyekben tömé gesen található. A növénynél! vet szívogatja, s ezzel foko zott rügyképzésre serkenti a növényt, a tenyészidőben aka­dályozza a fejlődést s ezáltal gyakran a hajtások vagy az egész növény pusztulását okoz­zák. Télen a rügyekben bújnak meg — erősebb nagyítóval könnyen megfigyelhetők —, a tenyészidőben a leveleken és a gallyakon találhatók, majd el lepik a képződő rügyeket. A kártevőket már azé első észlelésekor irtani kell. A fer­tőzött gallyakat, hajtásokat vágjuk le és égessük el, s a következőkben körültekintőb­ben gondózzuk a növényt. A kártevők által megtámadott növényeket tavasszal, közvetle­nül a rügyfakadás előtt ajánla­tos bepermetezni a Sulka vagy a Poiybarit 3—5 -százalékos tö­ménységű oldatával. (Dr. V. Zacha, • Zahrádkár 1/77) De ne higgyük, hogy csupán ő ilyen szenvedélyes ügypárto­ló, ifjúságnevelő. Ide sorolha­tók az Illés-testvérek, Tóth Barna, Visnyei, Gál, Hanula, Pál, Huszágh elvtársak, akik ugyan­csak sokat tesznek az utánpót­lás biztosítása érdekében. Tehát a személyes példama­tatásnak már beérőben a gyü­mölcse. A szövetség 20. évefor­­dulója alkalmából Kellner Emil megérdemelten vehette át a kiváló tevékenységét elismerő kitüntetést. Sólyom László, Lučenec Pihen a természet. Decemberi kép egy telelésre gondosan felkészített szőlős­kertből. Már csak a vastag hótakaró hiányzik, .hogy va­lóban nyugodt lé­gyen a növények, meg a kiskertész álma. Fotó: -bor

Next

/
Oldalképek
Tartalom