Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-19 / 46. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES Tapasztalataim a méhek jó teleléséről Gyermekkoromban falunkban kasokban tartották a mehet, csak a tanítónak volt kaptáros méhészete. Mindkét fajta méhészet virágzott, ha jó volt az idő. Máskor csak a tanítóm boldogult. Neki mindig gyarapodott a méhe, mert gondosan betelelte őket. A kasos méhészek pedig a jó családokat mézükért fosztották ki, a roszezakat meg azért kénezték le, mert azok úgysem bírták volna a telet. A tonyészcsaládok. meghagyása különböző volt. Ahány ház, annyi szokás. Örökké litkolták, hogy milyen formájú és nagyságú kasban telel jobban a méh. Az eleség mennyiségét úgy becsülték meg, hogy kézzel megemelgették a kasokat. Az élelem minőségére az elmúlt hordásokból következtettek. jó főhordáskor az első rajok annyi mézet gyűjtöttek akác- és baltacimvirághól, hogy az télen is kitartott nekik. A lerajzolt családok és a második rajok csak a vadtisztesfüről gyfijthették be a téli eleséget. Ha ez nem sikerült, kifolytották őket. Akkor is az lett a sorsuk, ha mézharmat mézet gyűjtöttek. Kegyelmet rendszerint az első rajok kaptak. Azoknál viszont nem az élelem, hanem az öreg anya volt a kerékkötő. A tanító mézesbödönjei nem ősszel, hanem a főhordáskor teltek meg. Pergetett mézharmatmézet, vegyes virágmézet, tisztesfűmézet is, de ezeket már eladta. Mindig a legjobb mézet adta a méheknek télre. A rajokat maga készítette, új anyákat nevelt a legjobban mézelő családoktól. Tavaszkor mézestésztót gyúratott a gyerekekkel a legjobb mézből és porcukorból. Azzal serkentette a családokat. Méhészete egyre gyarapodott, és ki tudja, meddig jutott volna, ha meg nem hal. Özvegye városba ment. A méheket a külső területen rakták le. Ott kevés volt a virág, a cukrot nem győzték. A dolgos méhek munka nélkül maradtak és a semmittevésben éhen pusztultak. Csak három család maradt meg. Egyet nekem adtak ingyen. A másikat édesapám vette meg, a harmadikat a nagyapám. A méhészkönyvet is nekem adták. A kasos méhészek tovább éltek, mint a tanító, de méheik mégis elpusztultak. Maguk tették őket tönkre. Később új méhészek „születtek“, de már mindenki kaptárakkal kezdett. De most sem egyforma az eredmény. Méhek pusztulnak, méhek szaporodnak. Különböznek a kaptárak, a munkamódszerek, de a legtöbb azon múlik, hogy szereti-e a méhész méheit vagy csak haszonlesésből foglalkozik velük. Válságos időben sok pénz és szív kell ahhoz, hogy a, méhek megmaradjanak. ,A könyv, szaklap meg a jó tapasztalatcsere se hiányozhat. De a tudás sem mindig örökérvényű. A tanítóm könyvéből sem lehet mindent készpénznek venni, bár nem sokat tévedett. A méhek téli eleségéről azt írta, amit már részben a kasos méhészek is tudtak. Az érett akácméz és a tisztesfűméz kiváló téli élelem. Kedvezőtlen eleség a repce- és fehérhereméz, még ha érett is. A A mézhrmatméz: fűzé, fenyőé, ciroké teljesen rossz. Elpusztul tőlük a család... Az eleség nem alkalmas telelésre, ha gyorsan kristályosodik, túlságosan híg és nagy része födetlen. Melyik méhész válogathat ma a méz között telelésre? Hol van most annyi fajta méz, mint régen volt? Es az ára. Egy kiló mézért három kiló cukrot vehetünk. Telelésre tehát kifizetődőbb a cukor! £s a cukorméz is lehet jó vagy rossz téli eleség. Ami nemcsak a méheken múlik. A méhészen is. A nyárutón feletetett répacukorból jó eleséget készitenek a méhek. A feldolgozást a nyári méhek végzik, amelyek úgy sem érnék meg a tavaszt. Ha későn etetünk, híg marad az eleség. A méhek nem fedik be viasszal. Meg is savanyodhat a lecsapódó vizpárától. A befedett cukorméz pedig megkristályosodik. Tavasszal kihordják a kaptárból. A későn feletetett cukrot azok a méhek dolgozzák fel, amelyeknek tavaszébredéskor a fiatal méheket kellene felnevelniük. Hiába a bőséges élelem, a család akkor gyengül le, amikor legjobban erősödnie kellene! Tudjuk, hogy tavasszal vagy nyáron világrajövő mézelőméh átlagosan csak hat hétig él, míg a nyárvégi vagy őszi „születésű“ hat hónapig vagy még tovább is elél. A különböző nemzedékekhez tartozó méhek életét főképpen a munka határozza meg. Másfajta munkát végeznek a méhek tavasszal és nyáron, mint télen. Az első kelésűek méheket nevelnek, nektárt, virágport gyűjtenek, anyát, álcákat, fiatal méheket táplálnak, a heréket is ők etetik: lakást tisztogatnak, szellőztetnek, őrködnek, sejteket építenek, vagyis éjjel-nappal dolgoznak. Legjobban a külső munka: víz, virágpor és nektárgyűjtés viseli meg őket. A hő ingadozása, szél, eső nagyon árt a dolgozóméheknek. A telelő méhek viszont majdnem egész életüket olyan családban töltik, amely már nem növekszik és amelynek létszáma jóformán állandó. Ezek a méhek a telelés hosszú hónaDjai alatt sosem hagyják el fészküket, sűrű fiirtbe tömörülve élnek. Semmit sem építenek, és csak a begyűitött élelmet fogyasztják. A telelő fiirt hőmérséklete is kedvező a méheknek. A méhek a fürtöt fűtik nem a kaptárt! Lehet a kaptár hideg, a méh a fürtben nem fázik. A meleg fejlesztéséhez pedig eleség szükséges. Akkor is többet fogyasztanak, ha kevés friss levegőt kannak, vagv a téli ellenségek zaklatják őket. A több fogyasztástól hamarabb megtelik a méh bele és kénytelen a kaptárba ürítkeznl, ami végzetes lehet. A fészek szűkítése is vitatott kérdés. En az erős családok fészkét sohasem szűkítem le és mégis jól telelnek, mert a nyári serkentés és telelés következtében sok az őszi, hosszú életű méh és az eleségük jó minőségű. Mikor a fél mézkamrás keretekről áttértem az egész mézkamrás keretekre, több lépszekrényre volt szükség. Mindjárt nem tudtam előteremteni őket, ezért a mézkamrában teleltetem. Betelelés előtt a költőtér kereteit a mézkamrába raktam, a mézkamra kereteit pedig a költőtérbe. A költőtérbe egy kerettel kevesebbet tettem és azután a többi keretet széthúztam. Ezáltal ide nem bővítik a fészket és a hullák könnyebben leperegnek az aljdeszkára betolt kátránýpapírra. Onnan időnként kihúzom őket, nehogy a cinkék megérezzék. Féltem attól, bogy a madarak kopácsolására megbomlik a telelő fürt, és ily távolból egy méh sem juthat vissza. Tavaszra ezek a családok erősödtek meg a legjobban. Tavaszi serkentésre se szorultak, csak a korán ébredő rajzási ösztönüknek a leküzdése okozott gondot. A méhészet ma már nagyobb befektetést, áldozatot követel, mint régen. Ha a méhek a nagy távolság miatt nem mehetnek a nektár után, oda kell vinni őket. A vándorlást sem koronázza mindig siker. Gyakran csak virágport gyűjtenek a méhek, de nektárt nem. Több lesz a termés és jó minőségű, de mihaszna, a méhész pénztárcája üres marad. Az utóbbi években legtöbb mézet a fenyőerdőkben termeltek vándorméhészeink. Attól azonban legyengültek a méhek. Virágpor hiányában nem nevelhettek fiatal méheket a családok. A nyári méhek dolgozták fel a cukorszürpöt a fészekben az onnan kivett mézharmatméz helyében, csak azok a méhek hiányoztak, amelyeknek ezen a mézen kellett volna kitelelniük. Oj nemzedéknek átadni a „stafétabotot“. Egy erdész barátom, aki tőlem vásárolta azokat a családokat, amelyekkel a méhészkedést kezdte, egy évben négyszger is pergetett fenyőről. Ez évben mégis lombos erdő szélébe telepítette méheit, az én hajdani telepemre. Hogy miért tette?... Azt mondta, hogy rossz hordás után nem tudta felerősíteni méheit, jó hordás után pedig el is pusztultak. Megismétlődött a régi sors. Más vidékről vásárolt méhcsaládokat a régiek helyébe. Itt' új módszert kellene bevezetnie. Virágport adni, más vidékek virágporát a fenyőerdő méheinek. Ehhez azonban még nincs tapasztalatunk. Legjobb megoldásnak látszik a méhészek megsegítése, mint Csehországban teszik. A megporzott kultúrnövények után honorálják a méhészeket. A jó betelelés pénzbe kerül, mert a méhlegelő megváltozott, de a méhek még nem. Nem bírnak messze tájakra repülni, ha közelben nincs hordás. Kicsiny a gyomruk, csak anynnyi „üzemanyag“ fér el benne, mint évezredekkel ezelőtt. CSURILLA JÓZSEF A méhészet nekem szórakozás A méhészet jelentőségéről egyre több szó esik. A mezőgazdasági üzemekben dolgozó szakemberek rádöbbentek arra, hogy beporzás nélkül nincs eredményes magtermesztés a pillangósoknál, s a porzásnak nagy jelentősége van a repcetermesztésnél, a gyümölcsösökben és másutt. Danes Lászlóval, a Méhészszövetség Központi Bizottságának tagjával beszélgettünk a méhészet helyzetéről a luCeneci (losonci) járásban. Mióta megszűnt a járási titkárság Losoncon, a központi bizottság megbízásából Danes elvtárs képviseli a járást. — Hány szervezet van a járásban? — érdeklődtem a szakembertől. — Hét méhész alapszervezet tevékenykedik járásunkban, közel ezerkétszáz taggal. A méhcsaládok száma megközelíti a tízezret. — Kevés ez, vagy sok? — Szerintem kevés. Jó lenne, ha a magánméhészetek mellett minden mezőgazdasági üzemben tartanának méheket. Sajnos, nincs így, sőt vannak olyan szövetkezetek, ahol nem ismerik el a méhészet jelentőségét és a vándoroltaló méhészektől helypénzt kérnek. A Suricei (sűregi) Efsz-ben például tfz korona a tarifa családonként. De a rapovcei (rappi) közös vezetői is hasonlóképpen vélekednek! További probléma a permetezés. Egyes mezőgazdasági üzemekben nem tartják be a törvényes rendelkezéseket, s ezért sok méh elpusztul. Azt hiszem, jobban el kellene mélyíteni a kapcsolatot a mezőgazdasági igazga téságokkal. a Szövetkezeti Földműve sek Szövetsfi<?ének képviselőivel, s nekik kellene figyelmeztetniük a szabálytsértő szövetkezetek vezetőit, jövőre lesz szövetségünk országos kongresszusa, gondolom ott orvoslást találunk a méhészeket sújtó visszásságokra. — Miben látod az okát, hogy a mezőgazdasági üzemekben nem akarnak méhészettel foglalkozni? — A szövetkezetekben csak a köz vetlen hasznot veszik figyelembe. A magánméhészek legtöbben szórakozásból, munka után szombatonként, vasárnaponként foglalkoznak a szorgos kis méhekkel. A mezőgazdasági üzemekben hivatásos méhészre van szükség, akinek az évi fizetése meghaladja a harmincezer koronát. Lényegében ezért nem gazdaságos a méhészkedés. Persze a valóságos hasznot kellene nézni, a méhek által történő beporzást. — A méhészek továbbképzésével foglalkoztok? — Főleg télidőben tartunk előadássorozatokat. A mi berkeinkben is van mindig új a nap alatt, amellyel a méhésznek tisztában kell lennie. Én jól tudom, mennyit kell tanulni, míg az ember alaposan megismeri a méhek világát. — Tényleg, hogyan is lett belőled méhész? — Fiatal koromban a losonci bútorgyárban dolgoztam. A festő kollégáim foglalkoztak méhészettel, s így mindig az volt a beszédtéma. Egyszer aztán én Is neklduráltam magam és vettem két családot. Nagyon megszerettem a méhecskéket, s szaporodtak a családok. Aztán kezdtem olvasni szakkönyveket, folyóiratokat, részt vettem tanfolyamokon, s végül mő-1S77. november 19. Egy vállalkozás margó jár. •n ct Mint ezt már októberben közöltük, a MÉHÉSZETI ] 1ÉT nagy lehetőséget nyújt alapszervezeteinknek a különböző rendezvén) ek szervezésére. Az egyes rendezvények politikai, népművelő és tegyük hozzá, ökonómiai sikere is az alapszervezetek funkcionáriusainak szerv ;zőképességétől, lele ményességétől és a tagság bevonásától függ. Vannak olyan funkcionáriusok, akik jobban „meghúzzák“, több szabadidőt szent 3lnek és az esetleges sikertelenséget is vállalják az ügy érdekében. Be ki 11 ismernünk, hogy nem minden alapszervezetben ideális a helyzet. Nem minden vezetőséj nem minden vezetőségi tag veszi ki részét arányost n a munkából. Alapszervezeteink időben ismerték a MÉHÉSZETI HÉT kezdetének Idejét, és így lehetőségük volt ezt jól előkészíteni. Bratislavában a SZMSZ alapszervezete jól felkés: ült erre a szövetségi rendezvényre. Igaz, ebben a SZMSZ KB-nak dolgozói is segítették őket. Nincs lehetőségünk arra, hogy az egész előkészü! tét elemezzük, hogy írjunk az egyes funkcionáriusok aktivitásáról, ki ke! I azonban' emelni Kalisky elvtársnak, az alapszervezet elnökének önfeláldozó munkáját. Bratislavában a MÉHÉSZETI HÉT megnyitását egy :anfolyam előzte meg. Ennek keretén belül a méhészek családjaiból szám' >s elvtársnő ismerkedett meg a méz helyes hasznosításával a háztartásb) n. A tanfolyam .részt-. vevői közül főleg Bláhová elvtársnő emelkedett ki munkájával. A tanfolyam résztvevői mézessüteményeket készítettek, melyi kből később kiállítást rendeztek Bratislava nyilvánossága részére. A MÉHÉSZETI HÉT megnyitását hangoshíradó kis írté. Ennek keretén belül az érdeklődők legalább röviden megísmerkedt >k a méz jelentőségével a táplálkozásban és a méz hasznosításával a h iztartásban. A délutáni órákban került megnyitásra a mézessü eményekből rendezett kiállítás. A kiállított süteményeket a már említett tanfolyam résztvevői készítették és díszítették. A süteményeket a bratisiavai hálás résztvevők megcsodálták, és a tombolára kiválasztott példányol on kívül a kiállításon meg is vásárolták. Este 19.30 órakor, amikor már Bratislavát az októ ieri sötétség borította, megkezdődött az ünnepélyes est, amelyen a bratisli vai méhészeken kívül megjelentek az SZMSZ KB Elnökségének tagjai és ) Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszt iriumának dolgozói is. A MÉHÉSZETI HÉT jelentőségéről szóló előadás kmetén belül az előadó méltatta a NOSZF történelmi jelentőségét is. Az i nnepélyes estet zenei számokkal tarkították. A rendezvény második részében népzene és jó il al mellett lehetőség volt a szórakozásra. Tomboláról is gondoskodtak a rendezők, és a nyertesek szép népi díszítéssel készült mézeskalács sz veket, tányérokat, papucskákat, vázákat és miniatűr bölcsőt nyertek. Különös feszültség kisérte a mézessüteményből [észült házikó árverezését, melyet a fiatal generáció képviselője nyert el. Az előcsarnokban az érdeklődők számára Dedinsk mérnök színes díapozítivjait vetítették. Számunkra jó érzés volt átélni ezt a barátságos légkört, amelyben lényegében két generáció találkozott — szülők és gyermekeik, de ez egyáltalán nem volt akadály, ellenkezőleg, mindkét g ineráció képviselői jól érezték magukat. Befejezésül csak azt kívánnánk, hogy a jövőben öbb ilyen sikeres rendezvény legyen. ing. Jnraj Ferenéík Szorgalmas munkával A méhészkedő házaspár. hész lettem. A Losonci Állami Gazdaságban jó ideig dolgoztam, mint méhész. Jelenleg üzletben tevékenykedem, s így a szabad időmben méhészkedem. Közben a feleségem is megkedvelte a méhészetet, ő a segítőtársam. — Milyen volt az idei méztermés? — Elég szegény esztendő után vagyunk. Akácvirágzáskor volt a legszeszélyesebb az időjárás, ezért nem sikerült a hordás. Én különben nem panaszkodhatom. Igaz, hogy ezt részben a méhek vándoroltatásának köszönhetem. Nem sajnáltam a fáradtságot, sem az anyagi kiadást. Tavaszszal az Ipoly alsó folyásánál levő akácoshoz vitettem a kaptárakat; amikor pedig érni kezdtek az erdei gyümölcsök, akkor Cierný Balogra húzattam a vándoroltatő-kocsit. Hiába, befektetés nélkül nincs eredményes méztermés. — Egyszóval nem bántad meg, hogy eljegyezted magad a méhészetei? — Nekem a méhészkedés jelenti az igazi kikapcsolódást, el sem tudom képzelni az életemet méhek nélkül. Tóth Dezső Méhészeti h ét A szakpropaganda célja, hagy az ifjúság köréitől utánpótlást nyerjünk a méhészet számára. A zvoleni járásban a méhészül hét alkalmából figyelemreméltó beszámolók hangzottak el a méhpempii, méhméreg, a propolisz és viasz hasznosításáról. Ürömmel hallgattuk, ho ;y növekedőbb a mézfogyasztás. A propagandamunka eredményesebbé tételére sokféle értékes javaslat született, főként a méhbetegségek felis nerésére és orvoslására. A gyomorvészről a szakemberek eddig* már sokat írtak. A tudományos kutatás, vizsgálat és kísérlet igyekezett fényt de íteni a titokzatos betegségre. Sajnos, tudásunk ebbeli hézagait csak fáradtságot nem ismerő tanulmányozással egészíthetjük ki. Az előadók jogosan mutatták rá a méhek népgazdasági fontosságára és hasznára. A zvolení méhészeknek tiz alapszervezetük van és 16 385 méhcsaláddal gazdálkodnak. Sokan közülük nagyon jd szakemberek, akik átlagon felüli mézhozamot érnek el. Járásunk méhés^i a múlt évben 131 tonna mézet adtak államunknak, 150 tonnát pedig a háztartásukban hasznosítottak. Ján M. Habrovský Hol volt, hol nem volt, volt egyszer égy házikó. A házikóban volt egy szoba, melyben mézessüteményből volt az asztal, és mézeskalácsból volt a fal. A süteményekre cukorból, habból készített méhecskék telepedtek, úgy, mintha nektárt, virágport gyűjtenének. Süteményszoba. Igen, mesébe illő volt az a helyiség, melyet a bratisiavai méhészszervezet asszonyai gyümölcskenyérből, méhkasokból, tortaszeletekből, marcipánból díszítettek fel a közelmúltban megrendezett kiállításra. Mindezt a nézőközönségnek, mert a süteményeket a kiállítás meg tekintése után megvásárolhatták a résztvevők. A nézők nemcsak gyönyörködtek a süteményházikóban, ha nem meg is kóstolhatták a mézzel készített édességeket. Az ügyesebb háziasszony bármelyik sütemény re cepjét megtanulhatta, hiszen azok aa asszonyok, akik a süteményeket sütötték, örömmel tanáccsal szolgáltak Aki evett a süteményből, megállapíthatta, hogy ezek az asszonyok jártasak a sütés művészetében. Ez nem is csoda, hiszen négynapos sütési tanfolyamon vettek részt, ahol elsajátították a sütés fortélyait, s készítményei két elhozták a kiállításra, ezzel is azt bizonyítva, hogy egy-egy ilyen sü tési tanfolyam nagyon jól jön — kü lönösen — kezdő háziasszonyoknak A tanfolyamot — melyen huszonnégyen vettek r :szt — Dedinská Mária vezette; amin kiderült, szép eredménnyel. A férfiak i kitettek magukért. A kiállításra — különféle csomagolásban — elhoztik a legújabb termékeket. Volt itt e dei és fenyőméz, virágpor és pempő propolisz és viasz. Ján Kono árulta f méhtermékeket, ezzel azt hirdetvén, hogy a méhecskéknek, általuk a mé; nek és más méhtermékeknek mind agészségügyi, mind népgazdasági sze inpontból igen nagy a jelentőségük. A kiállítás megszervezésében, előkészítésében lágy érdemük volt a szervezet vezs tőinek és Július Komora méhésznek, a<l évek óta azért fáradozik, hogy a szervezetnek minél több tagja le ;yen, hogy a fiatalok is megszeressék a méhészkedést. Ezért is foglalkozó a fiatalok nevelésével, akik igyekeztek elsajátítani a méhészkedés ко szerű módszereit, hogy a mai viszony ok között korszerűen és ésszerűen i udjanak méhészkedni, újabb s újabl méhtermékeket előállítani. A bratislav al méhészszervezet tagjai tehát szó galmas munkával köszöntötték a Nagy Októberi Szocialista Forrada om hatvanadik évfordulóját. —nt~
