Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

ban érvényesítik a loco-terraőterület és raktár átadási módot.

A saját vállalatban megtermelt takarmányokat fiz átadás helyén nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontokból Is át kell adni. Ezért kell kidolgozni a saját termelésű takarmányok vállalaton bellii érvényes minőségi szabványait. Ezek kidolgozásakor mindenekelőtt el kell dönteni, hogy az egyes takarmányfélék minőségét laboratóriumi vizsgálatokkal vagy érzékszervi vizsgálattal fogják megállapítani. A minőségi szabványok helyes kidolgozása nemcsak a takarmány tulajdonképpeni átadása (a növénytermelés dolgozója átadja, uz állattenyésztési dolgozó átveszi) szempontjából fontos, hanem a takarmányoknak a vállalatok gazdasági Irányításának szükségleteit szolgáló minőségi értékelése szempontjából Is.

Ezenkívül meg kell határozni az átadás és az átvétel szabályait és azt Is, ki mondja ki a döntő szót akkor, ha az átadó agronómus és az átvevő zootechnikus nem tud megegyezni. Ilyenkor a döntőbíró szerepet az efsz termeléséért felelős elnökhelyettes, vagy az erre a célra létesített bizottság tölti be.

A mezőgazdasági vállalat vezetésének szervezete

A vezetéselmélet szerint a vezetés szervezeti felépítésének alapját emberi elemek (vezető dolgozók) alkotják, ezek között információs (hatásköri) kapcsolatok alakulnak ki, vagyis a felülrendeltség, alárendeltség, vagy a horizontális irányú együttműködés szervezeti kapcsolatai.

Az üzemi szervezet típusai

1. A területi elvre alapozott üzemi szervezet (területi irányítás). Ennek lényege, hogy a vállalat vezetője az efsz vagy ág nem szakosított üzemrészlegelnek vezetőit irányítja. A főtechnikusok (agronómus, zootechnikus, gépesítő) a vállalat vezetőjének vannak alárendelve, és a vállalat törzskaraként a szervezeti egységek funkcionálisan alárendelt vezetőit módszertanilag Irányítják.

A területi irányítás a mezőgazdasági vállalatokban átmenetileg indol alt olyankor, amikor a vállalat földalapja még nincsen telkesítve, termelése nincsen szakosítva és a gazdasági utak megnehezítik a vállalaton belüli anyagmozgatást, és ami a legfontosabb, nincsenek reális feltételek ■ arra, hogy az üzemrészlegek vezetői és a speciális technikusok tisztségét rátermett vezetőkkel töltsék be.

2. Kombinatív területi-ágazati elvre alapozott üzemi szervezet.

A kombinatív vezetés az üzemi szervezet előremutatóbb formája, mint a területi elvre alapozott. Ennek ellenére csak átmeneti megoldásnak tekinthető mindaddig, amíg kialakítjuk az ágazati elvre alapozott üzemi szervezet bevezetésének feltételeit.

Az üzemrészleg (gazdasági udvar) vezetőjének a kombinatív üzemi szervezet keretében különleges helyzete van. Ezt a tisztséget rendszerint az üzemrészleg legtehetségesebb technikusára bízzák, aki egy személyben két tisztséget egyesít: a) az üzemrészleg vezetőjének, és b) technikusának tisztségét.

Az üzemrészleg vezetőjének tisztségét viselő technikus és üzemrészleg-vezető a következő alapvető feladatokat látja el:

♦ vezeti a reá bízott termelési szakasz munkáját;

ф koordinálja az üzemrészleg minden szakaszának (tevékenységének) fejlesztését, szabályozza az emberi kapcsolatokat és irányítja mindazokat a tevékenységeket, amelyek nem tartoznak a többi üzemrészlegi technikus munkatartalmába, például a vállalaton belüli anyagmozgatás, az emberi környezet javításnak, az épületek és berendezések karbantartásának stb. kérdéseit.

A kombinatív vezetésnek több változata van. Ezek közül a legelterjedtebbek:

♦ a növénytermelést és az állattenyésztési termelést területi elvek alapján irányítják, a gépesítést és a gépjavítást pedig ágazati elvek alapján;

♦ a növénytermelést területi elvek alapján, az állattenyésztési termelést pedig ágazati elvek szerint irányítják;

♦ a szántóföldi termelést területi elvek alapján irányítják, a speciális termesztett növényeket és kultúrákat pedig ágazati alapon.

3. Ágazati elvre alapozott üzemi szervezet (ágazati irányítás). A termelőerők fejlődésének jelenlegi fokának és a mezőgazdasági vállalatok anyagi-műszaki bázisa elrendezésének szempontjából az ágazati irányítást az irányítás legalkalmasabb típusának tekinthetjük, amely a szakosított termelés és az erre kapcsolódó ágazati szervezeti felépítés kifejezője.

Ennek lényege abban rejlik, hogy a vállalati vezetőnek alárendelt fötechnikusok közvetlenül irányítják a szakosított üzemrészlegek (növénytermelés, állattenyésztési termelés, gépesítés) tevékenységét, ugyanakkor felelősek a rájuk bízott termelési szakaszok munkájáért ős termelési eredményeiért.

Az üzemi szervezetek irányítási szintjei

A mezőgazdasági vállalatok a termelőerők jelenlegi fejlődési szakaszában túlnyomó többségükben a kétlépcsős Irányítást érvényesítik. A vállalati vezetőség (I. lépcső), a szervezeti egységeket (II. lépcső) irányítja. Az így értelmezett kétlépcsős irányítás a szervezeti egységek gazdasági önállóságának elvét tükrözi.

A területi vezetési elvet érvényesítő állami gazdaságok túlnyomó részének jelenleg kétlépcsős irányítása van: igazgatóság —4 üzemrészleg.

A vezetésben tevékenység szempontjából (irányító munka) rendszerint három irányítási szintet (lépcsőt) különböztetünk meg: ф felső szint ф középszint ф alsó szint.

A felső szintű vezetést a vállalat vezetője, annak helyettesei (az efsz-ben csak egy), és a területi elvek afapján Irányított állami gazdaságban az igazgató törzskarát képező fótechnikusok gyakorolják.

A Mintaalapszabályzat 27. cikkelye szerint a közgyűlés vagy a küldöttek testületé az elnök javaslatára megbízhatja az alelnököt valamelyik termelési szakasz vezetésével. Három megoldási lehetőség kínálkozhat:

ф az alelnök vezeti az összes termelési szakaszt;

ф az alelnök vezeti a káder és személyzeti alakulatot és jogkörébe tartozik az efsz bizottságai tevékenységének koordinálása. Ebben az esetben indokolt a főmérnöki tisztség betöltése, aki a termelő munkaszakaszokat Irányítja; '

ф az alelnök a gazdasági alakulatot vezeti. Ebben az esetben indokolt a személyzeti osztály vezetője és a főmérnök tisztsége.

A főmérnöki tisztséget a kis vállalatok egyesítése után kibővült anyagi-műszaki bázissal indokolták. A területi elvekre alapozott vezetésű vállalatokban a főmérnök feladata a főtechnikusok és az üzemrészlcgek vezetőinek irányítása.

Az ágazati vezetés elvének érvényesítése után a főmérnök tevékenységének súlypontja a termelés irányításáról az egyes termelési szakaszok tevékenységének összehangolására helyeződik át, mivel a termelési szakaszok vezetői, mint lineáris vezetők felelősek a rájuk bízott feladatok teljesítéséért.

b) Közepes (igazgatási) szintű vezetés. Létezése a vezetés típusának függvénye. A területi vezetési elvet érvényesítő vállalatokban a közepes szintű vezetést a nem szakosított üzemrészlegek (gazdaságoki, uz ágazati vezetési elvet érvényesítő vállalatokban pedig a termelési szakaszok és a nem termelő alakulatok vezetői gyakorolják.

c) Alsó (végrehajtási) szintű vezetés. Ezt a technikusok (csoportvezetők) képviselik, akik rugalmasan irányítják a termelőfolyamatot. A termelési folyamattal kapcsolatban a vezetés szakaszán is munkamegoszlást és szakosítást vezetnek be, amely jelenleg a növénytermesztés szakaszán a legérezhetőbb.

A területi elvre alapozott vezetésről az ágazati vezetésre való áttérés

A területi vezetésről ágazati vezetésre való áttéréssel a vezetés szervezete is megváltozik. Ez alapvető változásukhoz vezet a vezetés egész területén, főként a mezőgazdasági vállalat vezető tisztségviselőinek munkatartalmáhan.

Az ágazati elvekre alapozott vezetés bevezetése után a vállalat agronómusa a növénytermelés vezetőjévé, a zootechnikus az állattenyésztés vezetőjévé válik. Az illetékes vezető dolgozó tehát közvetlenül és komplexen irányítja az egész termelést vagy szolgáltatásokat és teljes felelősséget vállal a termelési eredményekért. A teljes és oszthatatlan jogkör az ágazati vezetés fontos jellemzője.

A területi vezetésről ágazati vezetésre való áttérés folyamán szükségessé válik a termelés alapos előkészítése. Erre a célra rendszeresítették a speciális szakemberek új professzióit. Ez viszont új munkamegosztást hív elő a vezetésben. Az operatív vezetés elkülönül a termelés előkészítésétől.

Az operatív vezetést a lineáris vezető dolgozók gyakorolják.

A termelés előkészítését a törzskari dolgozók látják el. Az ágazati vezetés (funkcionális vezetési szervezet) bevezetése után rendszerezik a speciális szakemberekből álló törzskari tisztségeket és egyes vállalatokban egész törzskari osztályokat alakítanak, ilyan pl. a tudományos-műszaki fejlesztéssel és az ésszerűsítéssel foglalkozó osztály.

A törzskari osztályok és alakulatok kiépítésével kiegészftődik a mezőgazdasági vállalatok vezetési szervezete. A vezetés szervezetének kiépítésével befejeződik a vállalatok szervezésének folyamata, amelyre közvetlenül kapcsolódik a megfelelő vállalaton belüli vezetés kiépítése.

A haladó tapasztalatok iskolája

II. TANANYAG

A mezőgazdasági vállalat termelésének szervezése

Szerzők: Prof. Jaroslav NEUMANN mérnök, CSc.,

Prof. Július SEVCÍK mérnök, CSc.

A mezőgazdasági termelés fejlődésének jelenlegi szakasza megköveteli az irányítás és a vezetés részleges megközelítéséről a komplex rendszerelméleti értelmezésre való áttérést, azaz a hagyományos vezetési mód tudományos vezetéssel való felváltását.

A vállalati szervezet és irányítás új és tökéletesebb formáira való áttérést a termelés megoldásával kell kezdeni.

A vállalat termelési rendszerének megoldása

A vállalat termelési rendszerének kidolgozásakor a következőkkel dolgozunk:

a) elemekkel, ezek az alsó fokú termelési folyamatok;

aj alkatrészekkel, összetevőkkel — ezek a gyártási (termelési) berendezés és az illetékes termelési folyamatok; ej az elemek és az összetevők közötti kapcsolások, amelyek kialakítják az egyes termelőfolyamatokat és az ebből eredő szervezeti kapcsolatokat.

Szervezési szempontból a termelési folyamatokat a következőképpen csoportosíthatjuk:

aj alakulatok szerint, amelyek keretében a termelési folyamatok megvalósulnak; ebből a szempontból megkülönböztethetjük a vállalati, üzemi és üzemegységi termelési folyamatot;

b) a végtermék elkészítéséhez feltétlenül szükséges szervezeti kapcsolatok — átkapcsolódások szerint: ebből a szempontból megkülönböztetjük az egyes termékek összesített újratermelési folyamatát és termelési folyamatát.

Ez a csoportosítás elsősorban a mezőgazdaságban bír nagy jelentőséggel, ahol a biológiai és a gazdasági újratermelési folyamat összefonódik.

Az egyes termékek újratermelési folyamata ismét összesített termelési folyamat, amely alsó fokú termelési folyamatokra bontható. Például a búza esetében az újratermelési folyamat a nemesített adott szaporítási fokú vetőmag egyes termelési folyamataiból áll az árugabona termelési folyamatáig. Hasonlóképpen az állattenyésztésben is az összesített újratermelési folyamat magába foglalja a tenyésztői és állattartási tevékenység minden szintjét egészen az illetékes végtermék előállításáig.

A termékek korszerű nagyüzemi termelés keretében lezajló termelési folyamata is ehhez hasonlóan néhány térbelileg és időrendbelileg elkülönülő termelési folyamatból áll, ezek a folyamatok az újratermelési folyamathoz hasonlóan a mezőgazdasági vállalatok, üzemek és üzemi alapegységek bizonyos láncolatában valósulnak meg. így pl. a maghozó cukorrépa termelési folyamata két, térbelileg és időrendbelileg elkülönült termelési folyamatból — a dugványtermeszt^sből és a maghozó cukorrépa termesztéséből áll.

A tehén termelési folyamatát a következő alsó fokú termelési folyamatokra oszthatjuk fel: Uszőborjak borjúistállóban való nevelése, üszőnevelés — az elóhasi tehenek kontrollistállója.

Az egyes termelési folyamatok az újratermelési folyamat és egyúttal a vállalat, üzem vagy üzemi alapegység termelőfolyamatának részei, amelyek a termelési folyamat minden jelét magukon viselik és tovább már nem tagtalhatók. Ezért a termelési rendszer kiindulási kidolgozásakor kiindulási elemként kezeljük.

Az egyes termelési folyamat esetében annak struktúrája szempontjából megkülönböztethetünk:

a) térbeli elhatároltságot; bj időrendbeli elosztást és kapcsolódást.

A termelési folyamatok helyes működésének megoldása

A termelési folyamat működését úgy jellemezhetjük, mint a nyersanyag a bemenet mint kezdő, és a kimenet mint végállapot közötti termékké való átalakulását. Minden termelési folyamat megoldásakor feltétlenül a helyes kimenet megha-1 tározásával kell kezdenünk, amely a termelési folyamat termelési céljaként nyilvánul meg. A termelés céljának pontos meghatározása mindenekelőtt a nagyüzemi termelésben fontos, mivel itt a termelés céljától függően választják meg a technológiát és technikát. A termelés céljának bármilyen változtatása mindig maga után vonja a termelési technológia és technika megváltoztatását, és ez nagyon komoly gazdasági következményekkel jár. Ezért minden egyes termelési folyamat termelési célját pontosan meg kell határozni.

Az egyes lermelési folyamatok termelési céljának meghatározása alapján alakítjuk ki a termelési folyamatok célszerű kapcsolódását. A termelési folyamatok funkcionális kapcsolódása fontos szerepet játszik az egész termelőfolyamat helyes «működése szempontjából és visszamenőleg megnyilvánul a termelési folyamatok megfelelő struktúrájának kialakításában. A mezőgazdasági vállalatban a termelési folyamatokat a következőképpen rendezhetjük el:

a) párhuzamosan, tehát egymás mellett, Ilyenkor az egyik termelési folyamat lefolyása független a másik eredményeitől. Erre jellemző példa a gabonatermelés, amikor egyetlen termelési berendezéssel több egyidejűleg lejátszódó termelési folyamatot vezethetünk le;

b) sorozatosan, tehát egymás után, amikor az egyik termelési folyamat eredménye közvetlenül befolyásolja az utána következő termelési folyamatot. Az egyes termelési folyamatok sorozatos átkapcsolására a termelésben az újratermelési folyamat következtében kerül sor. Ennek jellegzetes példája az állattenyésztési termelés. A sorozatosan kapcsolódó termelési folyamatok egyetlen azonos termelési berendezésben, vagy különböző szakosított termelési berendezésekben valósíthatók meg. Ez a termelőerők, elsősorban a technika és a technológia fejlődésétől függ;

c) az előző két módszer kombinációjaként. Ez a mezőgazdasági vállalat szervezeti megoldásának szokott módja. Az ilyen kombinációt azután az egyes termelési folyamatok közötti kölcsönös kapcsolatok bonyolultsága jellemzi.

A párhuzamosan sorolt termelési folyamatok esetében a folyamatok kimenetei nem kapcsolódnak közvetlenül a következő termelési folyamatok bemenetelre. A termelés megszakításokkal valósulhat meg, a termelési folyamatoknak nem kell feltétlenül (termelőképesség és működés szempontjából) közvetlenül kapcsolódniuk.

Ilyenkor bizonyos termelési folyamatokat az Illetékes szervezeti alapegység termelési programjából kihagyhatunk anélkül, hogy ez megzavarná a termelési folyamatok kapcsolódását (pl. a vetésforgó valamelyik gazdasági növényét).

Az egymás után sorolt termelési folyamatok esetében az egyik termelési folyamat kimenete rákapcsolódik a kővetkező termelési folyamat bemenetére. így a termelési folyamatok között erős kölcsönhatás, kapcsolat jön létre. Tekintettel erre a kölcsönhatásra tisztázni kell a két egymás után kapcsolt termelési folyamat kölcsönös kapcsolódásának lehetőségét.

Lényegében a következő kapcsolódási lehetőségek mutatkoznak: - .

a) az egyik termelési folyamat kimenetének végterméke a további termelési folyamat bemenetén a nyersanyag sze• repét tölti be;

b) az egyik termelési folyamat kimenetének végterméké munkaeszközként lép a további rendszer struktúrájába. Tehát ezzel befejeződik az állapotváltozási folyamata (pl. a gép esetében) és egy további állapotváltozás operátorává válik;

c) egy további lehetőség is fennáll, amikor egy termelési folyamat struktúrájának összetevője kimegy a struktúrából,

a rendszert elhagyja és a következő rendszer bemenetéhez munkatárgy szerepében jut el (kiselejtezett gép, tehén).

Mivel itt egymásra kapcsolódó folyamatláncről van sző, nem sok eredménnyel jár a lánc utolsó szemének ésszerűsítése, mivel az előző, ésszerűséftésből kimaradt láncszemek az utolsó láncszem ésszerűsítésének hatásfokát megfelelően csökkentik.

A mezőgazdasági termelési folyamatok nagyüzemi formáinak