Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-09 / 27. szám

/а.

Automatikus mérőedény a vegyszerek adagolásához

Az alábbiakban egy olyan segédeszközt mutatok be, amit házilag mindenki elkészíthet, s könnyebbé, egyszerűbbé teheti vele a leggyakrabban használatos töménységű (0,1—0,6 %, valamint 0,02 — 0,08 %) permetlevek készítését. A kiskertészkedők közül sokan mérőhengert használnak a szükséges tömény permetanyagok kimérésére. A mérőhengerrel könnyű dolgozni, csak éppen sokáig tart, amíg kimérjük a pontos adagot, s ez bizony sok türelmet igényel. A mellékelt rajzon látható automatikus mérőedény jelentősen megkönnyíti a munkánkat.

A vegyszert tartalmazó műanyag palackba helyezett mérőedény akkora, hogy egyszeri töltés utáni tartalmával egy tízliteres kannában 0,2 vagy 0,3 százalékos stb., illetve 0,02 vagy 0,04, esetleg 0,08 százalékos — és így tovább — töménységű oldatot lehessen készíteni. Ha benyomjuk a műanyag palack oldalát, akkor a mérőedény megtelik tömény vegyszerrel, utána elengedjük az üveg falát és a fölösleges hatóanyag visszafolyik a palackba, s a mérőedény tartalmát beönthetjük a permetlékészítéshez előkészített vízbe.

Mint a rajzon is látható, a segédeszköz szerkezete igen egyszerű. Szerezzünk be: egy 0,5—1 literes, széles nyakú, műanyag, csavarmenetes tetővel (b) rendelkző műanyag palackot (a); egy ugyancsak csavaros tetővel (d) ellátott műanyag fiolát (c); továbá két műanyag csövecskére is szükségünk lesz — az egyik (f) 7—8 mm, a másik (g) 4—5

mm átmérőjű legyen, hogy szorosan egymásba illeszthessük őket. A csavartetős műanyag fiola 10 vagy 30 ml űrtartalmú legyen, annak megfelelően, milyen adagokat szeretnénk vele mérni.

Hogyan készül a segédeszköz? Először is élesített végű cső segítségével a műanyag fiola külső átmérőjének megfelelő lyukat vágunk a műanyag palack csavarmenetes tetejébe (b). A lyukat akkorára készítsük, hogy a fiola szorosan beleilleszthető legyen. Ezt követően átütő lyukasztóvassal vagy szintén élesre reszelt végű cső segítségével olyan lyukat készítünk a műanyag fiola alján, amelybe szorosan beleilleszthető a vastagabb műanyag csövecske (f). Ebbe a műanyag csövecskébe szorosan benyomjuk a kisebb átmérőjű csövecskét (g), amelynek fölső végén zártnak kell lennie. Most forró drót segítségével kis lyukat égetünk a vékony csövecske (g) oldalán (h), nem messze a végétől.

Ezt követően hozzáláthatunk a segédeszköz ábra szerinti összeállításához. Ügyeljünk rá, hogy az egyes elemek pontosan, szorosan illeszkedjenek egymásba. Ha a „felszerelt“ tetőt rácsavarjuk a palackra, a műanyag csövecskének (f) körülbelül 5 mm híján el kell érni a palack fenekét.

A műanyag palackot körülbelül háromnegyed részig megtöltjük vízzel és rácsavarjuk a mérőedénnyel ellátott tetőt. Enyhén megnyomjuk a palack oldalát, megvárjuk, amíg megtelik vízzel a mérőedényként szolgáló fiola, majd leteszszük a palackot és engedjük, hogy az oldalak visszahúzódjanak s kifollyon a fiolából — a műanyag csövecske felső végén lévő lyukon át — a fölösleges folyadék. Utána lecsavarjuk a fiola tetejét (d), a nyakán megfogjuk a palackot és a mérőedény, (c) tartalmát mérőhengerbe öntjük, hogy meggyőződjünk róla,

mennyi folyadékot is mért le a fiola. Az üveget mindig óvatosan és a keményebb nyaki részen kell megfogni, mert az oldalfalak minimális benyomódásával már további folyadékot juttatnánk a mérőedénybe. A mérőhenger segítségével — és a vékonyabb műanyag csövecske kijjebb húzásával vagy beljebb tolásával — pontosan megjelölhetjük a mérőedényönket, mondjuk 20 ml-re. Ez lehetővé teszi, hogy 0,2 százalékos oldatot készítsünk. Ha a mérőedény (c) tartalmát tíz liter vízbe öntjük, kész a permetlé. Persze két-három vagy több adagot is beönthetünk a tízliternyi vízbe, s akkor 0,4, 0,8, 0,8 stb. százalékos töménységű permetlét kapunk.

A mérőedényt többféleképpen is bejelölhetjük. Ha 10 mi nél jelöljük meg, akkor a fiola tartalma 0,1 százalékos töménységű permetlé készítésére alkalmas, valamint ennek szorzatait is használhatjuk (0,2%, 0,3%, 0,4% stb.). Ha 15 ml-es egyszeri tartalmat határozunk meg, akkor tíz liter vízből 0,15 százalékos (vagy a szorzatoknak megfelelően 0,3 %-os, 0,45 %-os stb.) permetlevet

készíthetünk.

A 0,02 százalékos — és a szorzatoknak megfelelő — töménységű permetlevet

A nagy hőség nem kedvez kisállatainknak. A tyúkok árnyékot, hűs búvóhelyet keresnek, keveset mozognak, a szokásosnál kevesebb takarmányt fogyasztanak, ezért csökken a tojásrakás is. Tegyük szellőssé a baromfiszállást, tárjuk ki vagy vegyük le az ablakokat, s helyükre szereljünk szúnyoghálós keretet. A kifutóban vagy az udvaron is biztosítsunk árnyékot az állatoknak, a kifutót és az ólat rendszeresen takarítsuk, hogy elejét vehessük az élősködők terjedésének. Rendszeresen cseréljük és fertőtlenítsük az ivóvizet. Ha nincsen füves kifutónk, sok zöldet adjunk a tyúkoknak. Az Idősebb tyúkok lassan befejezik a tojásrakást, selejtezzük ki őket. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az előzetes válogatás után gyűrűzött jércék és kakasok gondozásának. Ne siettessük a tojásrakás megkezdését, mert ez később visszaüt.

Fokozatosan javítjuk a galambok napi adagját, mert a jövő hónapban kezdetét veszi a tollváltás. Többféle magból készült keveréket etetünk, amiből nem hiányozhat a napraforgó vagy a kendermag. Az ivó- és fürdővizet naponta cseréljük.

A továbbtartásra szánt kacsákat nem ajánlatos egy udvarban vagy közös kifutóban tartani a tyúkokkal és a ludakkal. A ludakat — lehetőség szerint — kiengedjük a legelőre, a vízre. Tolltépés után legalább két hétig szemet is adunk a ludaknak.

szerelnénk készíteni, akkor a mérőedényt úgy kell megjelölni, hogy egyszeri töltés után 2 ml hatóanyagot tartalmazzon. A 0,03 százalékos — és a szorzatoknak megfelelő — töménységű permetlét is használók a mérőedényen a 3 ml-es űrtartalmat is tüntessék föl.

Biztonsági okokból használat közben, amikor nyomással igyekszünk megtelíteni a mérőedényt vegyszerrel, mindig csavarjuk föl a műanyag fiola, vagyis a mérőedény (c) tetejét (d).

Az egzotikus madarak még költéssel, utódneveléssel vannak elfoglalva. Kiadósán etetjük őket, naponta adunk nekik sárgarépát, tojásos keveréket, csírás zabot. Nem szabad megfeledkezni . az ivóvíz biztosításáról, a kulickák és röpdék rendszeres tisztogatásáról. A kanárik már befejezték a költési idényt, a nőstények rövidesen vedleni kezdenek, a hímek pedig már „köszörülik“ a torkukat.

A nyúltenyésztők sok zöldet etessenek, vigyázzanak, nehogy felüsse a fejét tenyészetükben a kokcidiózis vagy a myxomatózis. A szabadban elhelyezett ólakat árnyékolni kell, mert a nyúl mégis csak prémes állat, nehezen viseli el a nagy forróságot. A bádogtetejű ólakat néha ajánlatos hideg vízzel meglocsolni, esetleg vizes zsákszövettel letakarni. A hízónyulak ketreceit ajánlatos árnyékos helyre állítani, mert a nagy melegben csökken az állatok étvágya és a napi súlygyarapodása.

A kecsketenyésztők ne sajnálják a fáradságot, legeltessék állataikat. Ha ez nem áll módjukban, naponta sok zöldet adjanak a kecskéknek. Az istállózott állatoknak rendszeres szellőztetéssel biztosítsák a kedvező hőmérsékletet, s fokozott körültekintéssel gondozzák a növendékeket, mert közeledik a tenyészállat-vásárok ideje.

Ne feledjük, állataink majd télen is enni kérnek. Legfőbb ideje, hogy bekészítsük a téli takarmányokat! (Hav)

(Ing. dr. K. Vignati, Zahrádkár 5,77)

JÚLI US a kisállattenyésztésben

44 U

••

Örül és bosszankodik Sándor bácsi

Három ízben kértem tanácsot, mégis csak nehezen igazodtam. el a rendezett, de az idegen számára megtévesztően kanyargós utcájú, lépten-nyomon kereszteződésekkel és útelágazásokkal tarkított Duna menti kis községben. Amikor ezt megemlítettem vendéglátómnak — mert végül is rátaláltam Botló Sándorék portájára —, csak mosolygott dús bajusza alatt.

Sándor bátyám az udvaron, egy terebélyes, vén diófa árnyékában üldögélt kényelmes karosszékében. Fején szalmakalap, kezében könyv volt. A bogyósgyümölcsűek termesztésével és felhasználásával kapcsolatos tudnivalókat tanulmányozta. Amikor elmondtam mi járatban vagyok, korát hazudtoló frisseséggel indult a kert irányába. — Tegye el a ceruzát barátom, hadd várjon még a papír egy keveset. Előbb szétnézünk a kertben — mondta, s kitárta előttem az ajtót.

Ha autóbusszal vagy vonattal indulok riportútra, csak ritkán cipelek magammal táskát, fényképezőgépet. Néha bánom is a kényelemszeretetemet — mint például legutóbb —, de a következő alkalommal ismét mellette szavazok. Pedig Sándor bátyám kertjében lett volna mit célba venni, megörökíteni. A gondosan ápolt kordonművelésű szőlő, a gyönyörű gyümölcssövény, a termést érlelő, törzses faalakú köszméték, a gyümölcseit kínáló szamőcás, a sokféle zöldségnövény — belőlük többet csak elvétve látni a városi és a falusi kertekben —, és a teljes díszbe öltözött virágsorok valóban szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Az uborka hajtatására szolgáló, billenthető és szellőztetéskor kitó masztható léckeretes fóliatakaró, meg az alig tíz négyzetméternyi alapterületű paprikahajtató fóliaház Is jól beleillett a képbe.

Vendéglátóm javaslatára szedtünk egy tányérra való szamócát. Alaposan megmostuk, majd letelepedtünk a diófa árnyékába és megízleltük a lédús, kissé savanykás, de zamatos és — főleg porcukorral meghintve — igazán jó ízű gyümölcsöt. S közben beszélgettünk. Kedvteléséről Sándor bátyám így vallott:

„Nagyapám szőlész, apám szőlész és gyümölcsész volt a régi világban egy úri birtokon. Tőlük, főleg apámtól tanultam meg szeretni — és tisztelni) — a természetet, ők okítottak a szőlő- és gyümölcstermelés tudományára is. Apám jó szakember volt, a környéken mindenki Ismerte, tisztelte és talán szerette is a maga módján. Gondolom, azért volt olyan népszerű, mert soha nem örült a más kudarcának. Inkább segített, ha tudott. Nekem — és a hozzám hasonló legénykéknek — is sokat magyarázott, mindenre meg akart tanítani.

— Fiam! Mindig hallgasd meg a mások véleményét, de ne titkold el a saját tapasztalataidat sem, mert csakis úgy viheted valamire az életben — szokta mondogatni, s igaza volt. Emlékszem, amikor először adta kezembe az oltókést, az éles pengével kis híján levágtam az ujjamat. Dühömben messzire hajítottam a kést. Apám nem szólt, csak rosszallóan megcsóválta a fejét. Néhány nap múlva ismét kezembe nyomta a bicskát: — Fiam, a reményt és a harcot soha nem szabad feladni. !gy tanultam meg oltani, később szemezni, metszeni és általában mindent, amire az apám és a nagyapám meg tudott tanítani.“

Hirtelen megrezdültek a falevelek, port kavart Vs esőt hozott a szél. Éppen jókor, mert a földművesek már aggódva nézték sok helyütt a szomjúhozó növényzetet, a korán szűkülő gabonatáblákat. Kis ideig néztük a csendesen szemetelő esőt, majd fedél alá húzódtunk. A hűs szobában folytattuk a beszélgetést.

„Látom, a tudásgyarapítást még ma is fontosnak tartja“ — böktem a könyvre, amit Sándor bátyám érkezésemkor olvasott

és azóta is a kezeügyében tartott.

„Igen. Sokat olvasok, hazai és magyarországi szakkönyvekből, szaklapokból igyekszem elsajátítani mindazt, amire még szükségem lehet, amit érdemes megtanulni, jó tudni. Rendszeresen látogatom a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetsége helyi szervezetének vezetői által szervezett szakelőadásokat, és sok értékes ismeretre teszek szert a kertésztársakkal folytatott beszélgetések vagy közös tanulmányutak alkalmával is. Idestova hetven éves vagyok, de a szemem, az egészségem még jól szolgál, s életemben soha nem kedveltem a semmittevést. Ügy érzem, a kiskertészet ügyéért még tudok tenni valamit. Büszke vagyok a kertemre, de még büszkébb a fiamra és az unokáimra. Két év óta a fiam a kiskertészkedők helyi szervezetének elnöke. Példásan műveli, jól kihasználja a kertjét, nagy gonddal okítja a fiúkat. Zoltán még csak tizenöt éves, de már ügyesen bánik a metszőollóval, nagyon kedveli a virágokat, s ha kell, akár a szőlő permetezését is elvégzi az apja helyett.“

„Aztán sokan foglalkoznak kiskertészkedéssel a faluban?“

— érdeklődtem.

„Vagy félezer klsebb-nagyobb konyhakert van a faluban, ebből talán száz teljesen elhanyagolt állapotban van. Sok zöldség és gyümölcs terem itt, de egy kicsit jobb munkával

még többet is adhatna a falu a piacra és a konzerviparnak. Sajnos, az áru java része „feketén“ kerül értékesítésre, mert a felvásárlás bizony még sántít Szervezetünknek mindöszsze huszonhét tagja van. Akadna több ' is, de valahogy hiányolják a megfelelő támogatást az érdeklődők. Sok mindenben igazuk van. Hiába van a közelben Kertészeti Szolgáltató vállalata a Szövetségnek, ha szinte semmit sem lehet kapni benne. Az új fajtákról, a hatásos vegyszerekről csak olvashatunk a szaklapokban, de megvásárolni nem tudjuk. Évek óta tervezzük a hibrid szőlők kivágását, de nemes oltványokat nem lehet kapni. A facsemeték beszerzése is problémákba ütközik. Gondoltuk, több ribiszkét, köszmétét meg málnát telepítünk. Gyakran népszerűsítik a bőtermő, betegségeknek jól ellenálló fajtákat, de a szakboltokban és szaporító állomásokon csak elvétve élhet kapni valamit. A vegyszerekre! inkább ne is beszéljünk.

A kertekben szinte mindenütt van gyümölcsfa, lovak már nincsenek, a nehéz gépek meg nem tudnak mozogni a kertben. Jő volna, ha a gépipar ránk, kiskertészkedőkre is gondolna. Egy kerti kistraktor nagyban megkönnyítené a munkánkat, s talán előmozdítaná a falusi kertek jobb kihasználását is“.

Különféle fórumokon sokat hangoztatják az utóbbi időben, hogy támogatni kell a kertbarát mozgalmat, mert a maga módján — lehetőségeihez és küldetéséhez mérten — szintén kiveszi részét a közellátás színvonalának javításából. Jó volna, ha a szavakat most már tettek követnék, mert a különféle kellékekkel való tökéletesebb ellátottság és a rugalmas fölvásárlás Jelentős mértékben előmozdítaná a kertbarát mozgalmat, eredményesebbé és ésszerűbbé tehetné a kertek kihasználását. S ez nemcsak a kiskertészkedők érdeke, hanem az egész társadalomé!

Beszélgetett: Kádek Gábor

A VÍZIBAROMFIT TENYÉSZTŐK # FIGYELMÉBE!

Uj szakosított klub alakult

A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének keretén belül már ez idáig is több szakosított állattenyésztő klub működött. Számuk a közelmúltban ismét bővült, mert nemrég megalakult a vízibaromfit tenyésztők klubja. A klub létrehozásának gondolatát a Suchá nad Parnou-i tenyésztők vetették fel, s mivel kezdeményezésük kellő megértésre és támogatásra talált az SZKSZ KB-a, illetve az alapszervezetek tagjai körében, végre a vízibaromfiakat tenyésztők is szakosított klubba tömörülve folytathatják tevékenységüket.

A klub megalapításának gondolatát felvetőkön kívül már jó néhány további tagja is van a klubnak. Az úttörők soraiban találjuk például a sládkoviéovoi (Nový Dvor) fán Šimurda elvtársat, aki olasz ludat, ruáni és pekingi kacsákat tenyészt. A Salai kisállattenyésztőket idősb és ifjabb Porhajáš Anton képviselik a klubban. Ok szász kacsákat, illetve tuluzi ludakat tartanak. Solymosi István Starý Tekov-i (levicei járás) kisállattenyésztő nevét is ott olvashatjuk a névsorban. A klubtagok közül egyelőre ő az egyetlen, aki cseh ludakkal foglalkozik.

A Holice na Ostrove-i Álló Benedikt és Álló Szilveszter emdeni ludakat, pekingi és pézsmakacsákat tenyésztenek. Ok is az alapító tagok közé tartoznak.

Az alapító gyűlés résztvevői az alábbi összetételű klubvezetőséget választották meg: elnök — Igor Krchiíák, Suchá nad Parnou, trnavai járás; aleluök — Anton Jarkovský, Budovaný, bardejovi járás; titkár — Pavol Ilavsk,ý Suchád nad Parnou; fő tanácsadó — Pavol Adámy, Prenčov, Žiar nad Hronom-i járás; pénztáros — František Královič, Suchá nad Parnou; népszerűsítő és kultúrfelelűs — Anton Porhajáš, Šaľa, galantai járás; vezetőségi tagok — Jozef Nádašský, Suchá nad Parnou és Eugen Gališin, Medzilaborce.

A klub tevékenységének rugalmas irányítása érdekében úgy döntöttek az alapító gyűlés résztvevői, hogy a vezetőség négy tagja egy községből — esetünkben ez Suchá nad Parnou — származó legyen. A klub tevékenysége iránt érdeklődő, vagy klub-tagnak jelentkezni óhajtó kisállattenyésztők a klub titkárához forduljanak felvilágosításért. Címe: Pavol llavský, 919 01 Suchá nad Parnou, trnavai járás.