Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-10 / 36. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. szeptember 10. MÓRICZ ZSIGMOND a magyar Irodalom egyik legnagyobb kritikai realista írója, harmincöt évvel ezelőtt húnyt el. A kiváló, gazdag irodalmi munkássága nagy örökség valamennyiünk számára. A több mint hatvan jelentős alkotása a magyar, sőt a világirodalom gyöngyszemei közé tartozik. Az évforduló alkalmából a nagy prózaíró közismert művéből, a Légy jó mindhalálig című' regényéből közlünk részletet. Október közepén, egy szomorú és borús pénteki napon, óra közben, mint mindennap, elszaladt a pedellushoz s megnézte a kátrányszagú, vasrácsos, fekete hirdetőtáblán az érkezett levelek lajstromát. Leg'nagyobb rémületére ott látta a nevét a többi közt. Ha a nevét kimondták, vagy leírva látta, mindig szívdobogást kapott. Két krajcárt kellett jizetnt a pedellusnak minden levélért, s előre kikészitete a markában, mikor bement a nagy pedellusi szobába. Végignézték v az ■ összes leveleket, nem találták az övét. — Hogy hívják? — Nyilas Mihály, második gimnázium. A csizmás kis pedellus a pipát a másik oldalra tolta a szájában s még egyszer végignézte a leveleket. — Olvasta odaki a nevit? van mentve, mert a tanár szokása az volt, hogy rávetette magát az osztálynak egy-egy tájékára az egyforma tudású tanulókat íeckéziete kt. Hát most a jó tanulók megpihentek, most a gyengék fognak tzzadnt má' ma. Hát ezen a napon biiohy a kisdiák nem sokat tanult, de annál nagyobb önérzetre tett szert: a pakk büszkesége dagasztotta a szívét s még soha ilyen frissen nem ment fel a coetusba. Ahogy benyitott, látja, hogy mindenki az asztal körül áll s eszik. Gyanút fogott, nem tudta, mit esznek, de megérezte, hogy baj van. Az ő csomagja fel van bontva, azt ették. Persze nagy kacagás lett az 6 tóvására. A szobafőnök csak később jött be, s szigorú lett. — Igen. — Osztig Nyilas András? v — Nem András: Nyilas Mihály rná sodik gimnázium, Bé. — Az a, ’sz ipp a nincs. Egyszer csak a homlokához kap és még a kalapot Is feltolja rajta, a kis karimás kerek kalapot, amilyet a debreceni cívisek viselnek: — Nizztk csak! iszen magának nem levele van, hanem pakkjaI Pakkjai A kis Misinek a szívébe csapolt egy újabb öröm ijedtsége. Pakkjai Az édesanyja pakkot küldi Egész elsápadt bele aztán újra elpirult. Odahaza mondta az édesanyja, hogy „fiam csomagot ne várj, mert én nem tudok olyan finomságokat küldeni, mint a többi gyermekeknek a szülei, hát inkább nem küldök, minek lássák azt mások, hogy milyen szegények vagyunk, édes kis fiam " Aláírta az ivet, hogy ávette a szádiólevelei, s odaadta a kél krajcárt. — Üt píz — mondta foghegyröl a pedellus. De ö olyan izgatott volt, hogy nem ügyelt rá. — Hallja? öt pízI Csak az újabb kiáltásra figyelt, hogy ez neki szól. Érre olyan zavarba jött, hogy elkezdett minden zsebében kutatni s Végre is szerencsésen kifordította az összes pénzét a földre, úgy kellett asztal alá bujkálni érte, majd elsiilylyedt.a szégyentől. Kint csengetlek, erre még jobban sietett, s újra kiputyogtatta markából a harminchat krajcárt: mar azsak annyija voll, pedig elsején nem fizette ki a Csigainét sem. Az órán már bent volt a latintanár, Gyéres tanár úr, de még a katedrán volt s az osztálykönyvbe írta be a tananyagot. Gyorsan a helyére ült. — Hun voltál? — súgta a fülébe Gimesi. akt belül ült. — Pakkot kaptam. — Pakkot? Misi érezte, hogy Gimesi irigykedve néz rá s boldogan mosolygott. A tanár úr felállóit a pódiumon, s körülnézett az osztályon. Ez egy feszült s kínos pillanat volt, mert most nézte ki, hogy kit szólítson jel feleletre. Igyekezett tehát mindenki olyan közönyös és fel nem tűnő lenni, hogy valamiképp ki ne hljjg d figyelmét. A diákok úgy értenek a mimikrihez, mint semmiféle más moszat sem a természetben. Misi pláne a mindentudó és semmire sem gondoló gyereket utánozta: isten ments, hogy meglássék rajta a pakk boldogsága, akkor a tanár szeme most mindjárt rácsapna, s faf. Valahol egy hátulsó padban szólított ki egy gyereket a tanár, s Mist fellélegzett, most már látta, hogy meg — Ki bontotta fel? Nem akadt gazdája, azt mondták, hogy mikor bejöttek, akkor már jel volt bontva, s az asztalra téve; azt hitték, Mist tálalta kt, de ez hazugság, mert Misi nem bontotta fel, ő a ládá/ában hagyta. Bár lezárta volna! Szégyellt szólam, csal; félt, hogy valami olyan is van benne, amit лет szabad másnak látni. — Itt a levélt — kiáltott fel Andris, aki első diák létére szintén ludas volt a dologban. Az A-istáknak nem volt második órájuk, s feljöttek a coetusba; ők hárman bontották fel, Andrási, Böszörményi s egy 21-coetusbeli, akit Tök Marcinak csúfoltak. Pogácsa volt a levélbe pakkolva, mert nem szabad levelet küldeni a csomagba. Mist az ablakhoz sietett vele s elolvasta, közben egy pogácsát majszolt. Mikor gyorsan végigolvasta: — Hol a kenőcs? — mondta. — Micsoda kenőcs? — Azt írja édesanyám, hogy kenőcsöt csinált, azzal kenjem a kezemet, ha a szél kifújja, meg a cipőmet is itassam által vele, akkor nem járja át a víz ,... Itt van megírva! — KenőcsI — mondta Böszörményi sápadva — hát az kenőcs volt? — Micsoda? — Hát amit kenyérre... kentetek. — KI kente? Te kentedI — szólt elvörösödve Andrási. — Nézd csak, ő ette meg oszt még ránk kenné! — kiabált Tök Marci. — Hát te nem ettél belőle? Nem te kented legjobban? — Nem hált Mer nem attál belőle, alávaló pimasz, szemtelen disznó, piszok gazember, 'nem aszontad, hogy ezt magadnak szántad? — kiabált kivörösödve Tök Marci. — Ne ordítson ttt! — kiáltott rá a szobafónök. — Ha én ettem, 6 ts ette! Ha én ettem, ő ts ette! A többiek előbb elámultak, aztán rettentően kacagtak. — Én azt hittem, hogy váj. — De fó, hogy nem ettem belőle, mondtam, hogy avas. Én mondtam, hogy avas'... Büdös,, azt mondtam! — kiabált Andrást. — Büdös is vöt, no! — Mégis megettétek! — Kicsit büdös, de jó! — fó bendőbe fó. — Most aztán ml lesz? ~~ „Ki lehet rókázni. Iszonyú kacagások és Öktöndözések lettek. Böszörményin mindenki nevetett; mert ö falta fel a legnagyobb részét, csak azért Is, hogy ne maradjon belőle Misinek. Mist eltelte a csomagot a ládába. Ezen az estén nem lehetett egyébről hallani, csak a kenőcsről, amit Böszörményi meg Tök Marci bekaptak. Este Böszörményi már átkozott dü hős volt s végül is kirukkolt: — Elloptátok a késemetI Ki lopta el? ' — Itt vót az asztalon, ,mindenki• avval élt, mit tudom én, mék vágta zsebre. — Fogd be a szád. — Aggyátok elöl — Add elő te a kenőcsöt. Mindennek ez lett a vége. Még a teológusok is mind megtudták. még akkor este a konviktusban, hogy egy kisdiáknak csnmagla lőtt s legelőször a csizmatisztító kenőcsöt zabálták meg belőle a coetusbellek. Este későn aludtak el s még mikor mindenki szunyókált is már, akkor is megszólalt Nagy úr, a kisebbik nyolcadikosztályos, akt nagyon tréfás tudott lenni, pedig rém komoly ember volt: — Mintha subtckolást hallanék... valamelyiknek a hasába ... Böszörményi szuszogott az ágyában, s viharos kacagásba törtek ki a diákok a megjegyzésre. Felverték Böszörményit, aki felállóit az ágyban s pokrócából kötelet csavart s azzal verekedett. — Elloptátok a késemet, alávaló tolvaj bitangok — ordította. — Ilyen piszok pakk, ami ez nőt. Ilyen kódus pakk, majd azt nézzétek meg, amit én jogok kapni: egész sült liba lesz benne! — Ebbe ts vót egy kis jó kenőcs. Éjfélt is elmúlt, még mindig tombolt, s újra meg újra fellobbant a kenőcs-hecc. Másnap az Iskolában folytatódott a dolog, a kenőcsevés híressé lett, s Böszörményi mint egy kivert bika, tombolt. A másik kettőn nem száradt raj ta semmi, mert mindig egy bünbakk kell a világnak, a legfeltűnőbb valaki s a kisebbek elsikkadnak, eltűnnek, hogy arra az egyre járjon a rúd, támadás és harag és nevetség. A csomagban levő holmiknak olyan furcsa szaga van, „madárlátta kenyér“ mondta az édesapja, ha megjött messze útról, s a tarisznyából kenyeret vett ki: ilyen ajándékot szokott hozni, s ennél nagyobb örömet nem is adhatott volna egy apa sem a gyermekének. Mikor nem kacagtak, akkor mindig a szüleire gondolt. Az édesanyja levelét a füvészkertben olvasta el alaposan, mert ott legkevesebben szoktak lenni. Népünnepély a kastélyban Már hagyománnyá vált, hogy a Kassa-vidéki járó; alig négyszáz lakosú községében — Alsóláncon — évente találkozi ak a Kanyaptamenti települések lakosai, kultúresoportjai. A Dalo! ä Alsólánc már „kis Zselíznek" szárait a környék népeinek életébm. Igaz ugyan, hogy Itt nincsenek versenyfellépések, sem tíz-hús2 szres tömeg, de megtalálható mindaz, ami a résztvevők számára s: ép, értékes és egyben szórakoztató. A nyárutón sorra kerülő rendezvény olyan ünnep н faluban, melyhez egész év folyamán nincs hasonló. Ennek tudatiban van a község vezetősége — beleértve a helyi nemzeti bizottiágot, a CSEMADOK helyi szervezetét és a többi tömegszervezetet I— mely mindig valami újjal Igyekszik meglepni a Daloló Alsólánc a érkezőket. Ez az új nemcsak a népművészeti műsorra vonatkozik hanem elsősorban a hagyományos rendezvény „otthonára“, vagyi i a volt kastélykertre, melynek talán százéves hársfái alatt 1972-t il évente együtt szórakozik a Gombaszögöt és más hasonló rendezvi nyt megjárt fiatalok csoportja s a már nehézkesen mozgó, őszh tjú volt urasági cseléd. Az 1974-es ünnepség résztvevőinek a járás első szabadtéri színpada jelentette az újdonságot, két évvel később e készült a pinceklub és borozó. Az Idei, sorrendben hatodik Daloló Alsólánc kö :önsége örömmel állapította meg, hogy a műsort lejtős nézőtérről f gyelhetl, ugyanis a kultuúráért jelentős áldozatra képes emberek né tény hónap alatt egybeépített széksorokkal ellátott doboldalt varázs öltek az eredetileg sík kastélykertbe. A másik Idei meglepetés a kert bejáratánál lévő néprajzi kiállítás volt, melynek elkészítése többnapos, sőt többhetes céltudatos munkát (hirkaló), kendertllót, a századforduló időss lkából származó kik a legértékesebb gyűjteményt, vagyis a favillá , faekét, fahengert, jármot, a cséphadarókat, szekereket lovásszá-számokat, továbbá az agyagedényeket, vesszőből font bölcsőt, kők mongos maimocskát (hirkáló), kendertllót, a századforduló 1 dőszikából származó tüzoltő-fecskendezőt és további régiségeket. A kiállítás anyaga a készülő helyi falumúzeum első gyűjteménye. Hogy az Alsóláncon megvalósítható, azt a már.hat X-et megélt Ödön bácsi szavai Is igazolják. — Itt valahol oldalt, ahol nem ártogatna, építe íi kéne — per?ze vályogból — egy házacskát, azt befedni kicskáv 1 (zsúpfedél) és úgy berendezni, mini az valamikor kinézett. A ki mentét magam is megcsinálnám. Kezdésre megtelt a nézőtér, de az egész nap es< vei fenyegető Idő járás nem javult s talán ez volt a fő oka annak hogy csak ezer ember volt a kertben. A műsor a változatosság kedvéért egy régi art tás mozzanatának színrevitelével kezdődött. Ma már a korosabb ge leráclót képviselő s az. egykori kenyércsatában nem egy nehéz pilk natot megélt Hangácsi lőzsef, Szaszák Imre, Szaszák Bálint és Szit|s Gyula cséphadaróval léptek a színpadra s bemutatták az egykori cséplést, mely a fiatalok számára már ismeretlen. A kezdőaktusból nem hiányzott az aratás befejezését jelképező aratási koszorú átadása sem, melyet a cséplők Vajányi László elvtársnak Szlovákia Kommunista Pártja járási bizottsága küldöttének s egyben a büzltat Május 1 Efsz elnökének adtak át. Vajányi elvtárs ünnepi beszédében elemezte aj jelenlegi politikai és gazdasági helyeztet, Így többek között rámutatott a legújabban már neutronbombával fenyegetőző imperialisták gaztetteire, méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szlovák Nemzett Felkelés történelmi jeledtőségét, majd értékelte a Manyapta-mentt aratást s a proletár nemzetköziség szellemébe történő nemzetiségi kultúránk helyzetét. A közel négyórás kultúrműsor első szereplője a tornaújfalusi énekkar volt, mely Mrázik Mihály vezetésével népdalokat és népdalfeldolgozásokat adott elő. Ügy tűnik, hogy a népi hagyomány ápolása в Kanyapta mentén biztosítva van. Erről győzték meg a nézőket a buzitai alapiskola táncosai, majd őket követően a helyi fiatal lányok, valamint az . ugyancsak alsóláncl Nagy Imre és Szitás Iván citerások. Az örök vetélytársak, vagyis a szesztai és alsólánci éneklő aszszonyok most tét nélküli fellépésen igazolták ji hírnevüket. Kettőjükhöz, amint az már Alsőlácon is megfigyelhető volt, rövidesen felzárkózik a bodollói csoport. Tetszetős volt a ljárom asszonysereg közös éneklése Is. A nézők örömmel vették tudomásul, hogy éládezik a szinai Rozmaring, azaz a már hosszabb ideje az átszervezés idősz dag múlttal rendelkező Hernád-menti tánccsopojt. Fellépésével most nagyobb sikert aratott volna, ha az ének- éš zoíjgorakfséret nem vét annyi hibát. Véleményem szerint népi zenekait-a lenne szükség. A nagyidal Ilosvay tánccsoport fellépésén míglátszott a rendszeres munka s az, hogy az együttes gárdája méri elsajátította a néptánc alapjait. A magyarországi Nagykállőból érkezett népi együttes szép és gazdag műsorral zárta a kicsit hosszúra nyúlt népjnűvészeti bemutatót. A szereplőkkel egyidejűleg dicséret illeti aj műsorvezető Király Erikát, aki rendkívül jól, a délután jellegéhez [megfelelő hangnemben kötötte egy csokorba a színes, változatos Inűsorszámokat. A nagyszerű rendezvény pozitívumai mellett jszlnte elvész a szervezési hibának minősíthető hosszú műsor, továbbá a huzamos kezdet. Végezetül még egy megfigyelés: a környélj egy-két szólóénekesének fellépésével — az egyes tánc-kompozíciók között — nem csak a bemutató lett volna változatosabb, de újabbItámogatásban része sült volna a még felkarolásra szoruló szőlőéneltlés. Az említett hiányosságok ellenére a Daloló Alsólánc fő szervezői, vagyis a CSEMADOK helyi szervezte és járási bjzottsága jól végezték feladatukat s kellemes vasárnapi délutánt biztosítottak a környék népének. [ GAZDAG JÖZSEF Az alegórikus kocsik felvonulása a nitral aratóünnepélyeu
