Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-10 / 36. szám
Fenyőgally a baromfitakarmányban % A különféle kiegészítő takar mányforrások kutatása ösztö nözte arra a tudományos dolgozókat, hogy kísérletet tegyenek a fenyőgallyak baromfitakarmányozásban történő hasznosításával. A fenyőgallyak ugyanis sok értékes, a baromfi szervezete számára nélkülözőé tetlen anyagot tartalmaznak. A vitaminok közül elsősorban az А-vitamin provitaminját, a karotint kell megemlíteni. A fenyőgallyakban ebből ugyananynyi található, mint a jó minőségű takarmány sárgarépában. A fenyőgallyak továbbá B-, C-, 0-, E- és К-vitamint tartalmaznak, de a mész-, foszfor-, kobalt-, horgany- és vastartalmúk is jelentős. A baromfi takarmányozása szempontjából az 5—10 mm vastag, fiatal tűlevelű gallyacskák a legértékesebbek. A Szovjetunióban végzett kísérletek során bebizonyosodott, hogy takarmányozási célra való felhasználásuk kedvező gazdasági eredménnyel jár. A szakemberek megállapították, bogy szeptembertől márciusig legcélszerűbb gyűjteni ezeket a gallyakat, mert ebben az időszakban tartalmaznak legtöbb karotint és zsírsavat. A gallyacskákat kis kötegekbe kötözve kínálhatjuk fel az állatoknak. A kötegeket szabadon széthelyezhetjük a baromfiólban úgy, hogy minden baromfi jól hozzáférjen. Aki nem sajnálja az időt és a fáradozást, a gallyakról levághatja a friss tűleveleket és belekeverheti azokat a takarmánykeverékbe. Természetesen a fenyőgallyak tápanyagait akkor hasznosítjuk a leggazdaságosabban, ha takarmánylisztet készítünk. A szakszerűen készített lisztet megfelelő zsákokban, száraz és sötét helyiségben (a fény jelenléte kedvezőtlenül hat a vitamintartalomra) akár tizenkét hónapig is veszteség nélkül tárolhatjuk. Az SZSZKSZ-ban nagy figyelmet szentelnek a fenyőgallyak takarmányozási célokra való felhasználásának meghonosítására. jegorov azt tanácsolja a baromfitenyésztőknek, hogy a friss gallyakat száraz helyiségben polcokon terítsék el. A gallyak itt három-négy nap alatt részben megfonnyadnak és a tulevelek enyhe rázásra lehullanak a gallyakról. Az így nyert takarmányból három-öt százaléknyit keverhetünk a baromfi napi adagjába. Lengyelországban szintén végeztek már kísérleteket a fenyőgallyak takarmányozásával. Az egyik kísérlet során tizennyolc hónapos tojóstyúkokka! etettek fenyőgallyakból készített, vitamint tartalmazó sűrítményt. Előtte a tojástermelés ötvennyolc százalékos volt. A Dz-vitamin olajos emulziójában feloldott sűrítmény etetése tizenöt napig tartott, közben egy ízben szintetikus vitamint is kevertek a napi adaghoz. Az eredmény: nemcsak a lojáster■nelés nőtt, hanem javult a tojások minősége, beltartalmi értéke is. A korábbitól élénkebb színű (sötétebb) lett a tojássárgája, jelentősen nőtt a karotintartalma, ami beltartalmi szempontból igen fontos. S amit szinten meg kell említeni, nőtt a megtermékenyített keltetőtojások százaléka is. A Szovjetunióban már teljes sikerrel gyártják a baromfitenyésztés eredményesebbé tételét szolgáló, fenyőgallyakból Víztartalom % Fehérjék °/o Zsír % Hamuanyagok % Rostanyag % Nitrogénmentes kivonatanyagok % Karotin mg/kg Aszkorbinsav mg/kg Riboflavin mg/kg Réz mg/kg Horgany mg/kg Vas mg/kg Mangán mg/kg Kobalt mg/kg készülő, vitamin tartalmú olda tot. Készítése igen egyszerű, házilag is megoldható. A lucfenyő vagy az erdei fenyő tiszta, fiatal, még nem fás hajtásait tiszta dézsába teszik és leöntik 70—80 C-fokos meleg vízzel. Egy kiló fcnyőgallyra 10 liier vizel számítanak. A három-négy órán át tartó áztatással nyert oldatból — egy kilogramm élő tömegre számítva — IS grammot adagolnak a baromfiak napi takarmányába. A külföldi tapasztalatok azt1 mutatják, hogy a fenyőgallyak bármilyen formában történő hasznosítása kedvezően befolyásolja a baromfitartás eredményességét. Baromfitenyésztőinken múlik — a saját és a közjó érdekében —, kihasználják-e ezt a kínálkozó lehetőséget. (Jandu R., Chovatel, 1977. 7.) 9.5 9,0 6,5 7,7 6,7 9,4 4,6 2,9 32,6 35,1 49,4 44,9 75,0 80,0 2230,0 1950,0 5,3 5,1 0,65 1,44 1,70 1,60 28,0 32,80 42,50 40,00 0,07 0,09 A FENYOGALLYBÖL KÉSZÜLT TAKARMÁNYLISZT ÖSSZETÉTELE Béltartalom Lucfenyő Erdei fenyő ЯШЯШШШЯШШШШ и»ва——ии A vedlő házinyúl A kifejlett házinyulak évente kétszer, februárban vagy márciusban, majd szeptember—októberben cserélik szőrruhájukat. Ez az állatok vedlése. A szőrcsere természetes folyamat: az állat tavasszal leveti a sűrű téli prémet, s ezt a könnyebb nyári prémmel cseréli fel. Öszszel ennek az ellenkezője történik, ilyenkor a nyári prém sűrű téli prémre cserélődik. A szőrváltás annál jobb, minél rövidebb idő alatt folyik le. A környezeti befolyások kedvezően vagy kedvezőtlenül hatnak a szőrcserére; például, hogy nyitott vagy zárt körülmények közöt tartják e az állatokat. Természetes, hogy a ved lés a levegős, nyitott istállókban elhelyezett állatokon jobban és könnyebben megtörténik, mint a meleg istállókban. Ezenkívül az előbbiek szőrzete* jobb és sűrűbb, prémjük teliát értéke-"4 1 ■»■■■II ■■ !■! Ill—lll—llll sebb. Továbbá a tartás és a gondozás, valamint az állatok egészségi állapota is szerepet játszik. A beteg állatok majdnem mindig vedlenek. A szőrcsere a kedvező előfel-. tételektől függően, átlagosan 5—6 hét alatt befejeződik, vagyis ez alatt a szőr kicserélődik. A vedlés az állati szervezettől nagy erőfeszítéseket követel. így érthető, hogy a házinyulak e kritikus időben nagyon fogékonyak a betegségre. A vedlés alatt ezért jól kell takarmányozni a nyulakat és fokozottan védelmezni a hideggel szemben. Kerülni kell a takarmánycserét, a környezeti hatások megváltoztatását, különben megáll a vedlés, s ez főleg a színes nyulak esetében, nagyon kedvezőtlen. Az olajtartalmú (lenmag, napraforgó, kendermag stb.) takarmányokkal a vedlés serkenthető. A mészben gazdag takarmányok (például a lucerna, lóhere, csalán) szintén fokozzák a szőrcserét. Ilyen hatása van a vedlés kezdete előtt és a vedlés alatt hetenként kétszer-háromszor, lágy eleségbe kevert kénvirágpornak is. (KISTENYÉSZTÖK LAPJA) A A szőlubogyők inusttartalmának megállapítása. Német tudósok érdekes kutatást végeztek a szőlőbogyők musttartalmának pontos megállapítása céljából. Arra a meggyőződésre jutottak, hogy a mágasvezetékes szőlő esetében elég csupán 75 bogyó musttartalmát megállapítani, s a nyert eredményből pontosan ki lehet számítani, mennyi must nyerhető a leszüretelt termésből. A kutatók állítása szerint a módszer megbízható, és a bogyók találomra történő vagy pontosan kidolgozott módszer alapján végzett kiválogatása nem játszik szerepet. ф A szőlőtőkék öregedésének jellemző vonásai. Argentin kutatók megállapították, hogy az öregedő szőlőtőkékre a fokozott transzpirációs aktivitás, a sejtközi térségek növekedése, a nagyobb rost- és növényi zsírtartalom, valamint a levelek és a rügyek fokozott vízfelszívó képessége jellemző. Az öregebb tőkék kevesebb nitrogént, aminósavat és oldható fehérjét tartalmaznak. Cukor-, keményítő- és hamuanyag-lartalom tekintetében nincsen eltérés a fiatal és az idős tőkék között. ■ Az utak mellé ne telepítsünk szőlői! Olasz kutatók azt vizsgálták, a gépjármüvek levegőt szennyező kipuffogó gázai milyen mértékben hatnak az útmenti szőlőültetvények termésének ólomtartalmára. A szeptember elején végzett kísérlet során kimutatták, hogy az egyik, a nyár folyamán mintegy 12 ezer autó áthaladását biztosító útvonal melletti szőlészetben, az úttól 13 méter távolságra lévő tőkék gyümölcsében a szárazanyag grammjaként átlagosan 0,80—1,07 mikrogramm ólom található. Ügy becsülték, hogy a szüret idejére az ólomtartalom körülbelül 4—6 mlkrogrammra növekszik. Azt is megállapították, hogy az úttól százméternyi távolságra lévő tőkék bogyói már nem tartalmaznak ólmot. 4 Tojásfaló tyúkok 1 Húsz tyúkuni van, az elég nagy, de nem füvesített udvaron, szabadon tartom őket. Februárban naponta 12—14 tojást szedtem össze g elégedett voltam. Azután hirtelen csökkenni kezdett a termelés, és egy hét múlva már a napi két tojásnak is örültem. Éppen akkor hirtelen lehűlt az idő, gondoltam, azért kevesebb a tojás. Vagy mert kicsit pihennek a tyúkok. Égy alkalommal véletlenül szemtanúja voltain, hogy a tyúk, amelyik megtojta a tojást, azonnal fel is törte a csőrével és a többi lyúk részvételével azonnal elfogyasztotta azt. A következő napokban fokozott éberséggel figyeltem a tyúkokat. Az egész állomány szinte leste, mikor tojik meg már végre valamelyik tyúk, hogy azután rávethessék magukat a friss tojásra. Gondolhatják, egyáltalán nem örültem a felfedezésnek. Fogtam a szakkönyveket, szaklapokat és kutattam valami okos tanács után, mert nem szívesen váltam volna meg a korábban jól termelő állománytól. Az állatorvos azl tanácsolta, kurtítsam meg az állatok csőrét, a hegyesből csináljak tompát. Megpróbáltam. Az első tyúk csőréből három millimétert vágtam le. Sok nak bizonyult, a seb vérzett, le kellett vágnom az állatot. A többinél már csupán 1 mm-es kurtítást végeztem, az. meg kevésnek, eredménytelennek bizonyult. Más megoldást kellett választanom. Minden reggel megvizsgáltam a tyúkokat, és amelyiknél tojást éreztem, azokat külön külön bezártam az átmenetileg kiürített nyúlkctrecekhe, s figyeltem őket. Amelyik feltörte a tojást, azt különválasztottam az állománytól. Néhány nap alatt megáliapítotam, hogy pontosan felére oszlott az állomány. A beteges hajlam nélküli tyúkokat továbbra is kiengedtem az udvarra. A „tojásfalók“ részére pedig enyhén lejtő padozatú tojóketrecet készítettem, hogy a megtojt tojás azonnal kiguruljon a ketrecből. A tyúkoknak eleinte nem nagyon tetszett ez a ferde padlójú, almozatlan tojóketrec, de később megszokták, és már akkor is oda jártak tojni, ha nem zártam be őket egész napra. A tyúkok többsége néhány nap alatt leszokott a tojás feltöréséről, de voltak egyedek, amelyeket hosszabb ideig a speciális tojóketrecbe kellett zárni a tojásrakás idejére. Persze, mielőtt valamelyik tyúkot visszatettem volna az udvaron szaba dón mozgó állományba, előbb a nyúlketrecekben ellenőriztem, vajon feltörik-e a tojást, ha ezután nem fog elgurulni azonnal a megtojás után? A kezelés tizennégy napig tar(otl, utána ismét valamennyi tyúkom szabadon futkározha tott az udvaron. Persze a huszadik kivételével, mert az az éleiével fizetett ezért a hirtelen elharapódzói! rossz szokásért. Lehet, hogy ő lett volna a tizedik az „ártatlanok“ csoportjában? Boháč P. Szorgalmas kiskertészek TVRDOSOVCÉN (Tar" doskeddén) példás munkát végeznek a kiskertészek. Az SZGYKSZ alapszervezetének népességét és a község lakóinak számát összehasonlítva kiderült, hogy a faluban minden huszadik polgár tagja a kiskertészek szervezetének. — Sok zöldség terem a kertekben, amióta tervszerűen hasznosítjuk a földet — mondotta Zsilinszky Ferenc. — Az előző évek tapasztalataiból okulva úgy döntöttünk, hogy saját felvásárló részlegeket nyitunk az évadban, hogy a lehető legtöbb zöldséget és gyümölcsöt közvetíthessük a fogyasztók vagy a konzervgyárak felé. Az idén három helyen veszszük át a kertbarátoktól az árut. így sokkal rugalmasabb a felvásárlás, és az esti érákban szedett és átvett zöldség másnap reggel már valamelyik távoli iparváros boltjaiban kínálja magát a fogyasztóknak. Ma hajnalban például Kosicére küldtünk egy hatalmas teherautó válogatott, friss paradicsomot. Augusztus elejéig közel egymillió csomó sárgarépát, több tonna karalábét, salátát, paradicsomot, paprikát, fokhagymát, petrezselymet és más zöldségfélét értékesítettek a tardoskeddi kiskertészek. Ezzel jelen tősen hozzájárultak a fogyasztói igények saját forrásból történő kielégítésének biztosításához, maguknak pedig szép jövedelmet biztosítottak. Példamutató tevékenységükért elismerést és dicséretet érdemelnek! Búkor József, Zemné -^Megérett a szőlő. Foto: — t*»r
