Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-27 / 34. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 3 1877. augusztus 27. Átgondoltabb zöldségtermesztés A zöldségellétással nem dicsekedhettünk az elmúlt években. Talán ta­valy volt a legkritikusabb év, amikor néhány zöldségfajtából nagyon ke­vés került a piacra. De nemcsak a zöldség közvetlen árusítása körül vol­tak gondok, hanem a feldolgozó üzemek ellátásával is. Az élelmiszeripar annak ellenére, hogy nagy mennyiségű zöldséget importáltunk, nem tudta kielégíteni az igényeket. Vitárius Lajos mérnökkel, a Rimavská Sobota-i (rimaszombati] Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjével, a zöldségtermesztés jelenjéről és holnapjáról váltottunk szót. — El kell ismernünk, hogy a zöldségterínesztéssel a múltban nem fog­­glalkoztunk eléggé behatóan — ismerte el a mezőgazdasági szakember. — Bár szétirtuk a mezőgazdasági üzemekre milyen zöldséget kell termel­niük, de a rendelkezés sok esetben nem volt kenőképpen végrehajtva és az ellenőrzés is hiányos volt. Valójában az egyes gazdaságokban nem voltak meg a feltételek a zöldségfélék termesztésére. Akkoriban 20—22 fajta zöldségfélét termesztettünk egy-egy mezőgazdasági üzemben. Mivel ennyire fel volt aprózva a zöldségtermesztés, aligha lehetett gazdaságos. A mezőgazdasági üzemek újabb koncentrálása után újból foglalkoztunk a zöldségtermesztés hogyanjával. Mi már régen meg voltunk győződve arról, hogy szakosítani kell a közellátás szempontjából nagyon fontos termelési ágazatot. Alaposan átgondoltuk, melyik mezőgazdasági üzem a legalkalmasabb a zöldségtermesztésre s aztán a közös vezetőivel meg­beszéltük, milyen zöldség termesztésével szeretnének foglalkozni. A meg­állapodás után úgy döntöttünk, hogy hat zöldségfajtánál többel egy gaz­daságban ne foglalkozzanak. Ebben az esztendőben közel hétszáz hektá­ron termesztünk zöldséget. A terv alapján 11 ezer tonna zöldséget kell adnunk a közellátásnak. A jövő esztendőben ezt 14 ezer tonnára szeret­nénk növelni. _ Melyek a legnagyobb zöldségtermelő gazdaságok? — Rimavské Jánovcén (Jánosin) 125 hektáron termesztenek zöldség­féléket. Jelentős zöldségtermesztő gazdaság még Lenártovce (Lénártfala), Jesenské (Feled), Rimavská Seč (Rimaszécs) és Méhi. Ezek mellett például Gemerská Jablonicán (Almágyon) nyolc hektáron fokhagymát termesztet­tek ebben az évben. Azt hiszem, nem bánták meg. Jelentős bevételt jelent a gazdaságnak a fokhagyma. Zalužanyban viszont a káposztatermesztés a hagyományos s ott azzal foglalkoznak. — Megvan a lehetőség a zöldségtermesztés koncentrálására? — Természetesen. Ahol zöldségtermesztéssel foglalkoznak, mindenütt lehet öntözni. Emellett a zöldségtermesztő gazdaságokat főleg gabona-, takarmány- és tejtermelésre szakosítottuk. S ezzel lehetővé tettük, hogy legyen elegendő munkaerő a kertészetekben. Különben is kötelességünk, hogy a kerület legdélibb, éghajlatilag legmegfelelőbb, járásaiban, zöldség­gel foglalkozzunk. Meg van rá a lehetőség, és azt maximálisan ki kell használni. Persze az intenzívebb zöldségtermesztéshez szükséges a magas­fokú gépesítés és egyéb szociális berendezések létrehozása, ahol szükség esetén a brigádosok lakhatnak, és étkezhetnek. Kiváló volt a zöldbab-termés A Jesenskéi Efsz šimonovcei (simonyij részlegén Bőd Lászlóval, a szö­vetkezet agronómu'sával beszélgettünk a zöldségtermesztésről. — Nehéz a múltat mérlegelni — említi a veterán agranómus. — Akkori­ban úgy vélekedtünk, ha annyira erőltetik, megcsináljuk. Most újabb sze­lek fujdogálnak, s rájöttünk, hogy az előbb nyűgnek tartott zöldségter­mesztés, jó pénzt hoz a házhoz. Hajdanában 14—15 fajtát termesztettünk s most csak hatot. Persze így is csak ímmel-ámmal fogtunk hozzá a zöld­ségtermesztéshez. Ma már tudjuk, hogy igazuk volt a járási okoskodók­­nak. Például tíz hektár területről ötszáz mázsa zöldbabot terveztünk elad­ni. Hát ez jól megduplázódott s bátran állíthatjuk, hogy jelentős bevételt jelent a szövetkezetnek. De a többi zöldségfélékkel is elégedettek va­gyunk. — Hogyan oldották meg a zöldbab szedését? — Volt vele elég gondunk. Próbálkoztunk gépi szedéssel, de nem bol­dogultunk, Illetve nagyon sok volt a veszteség. Pedig nincs más út, de tökéletesebb „masinák“ kellenek — vagy a konzervgyárat kell korszerű­síteni. Aztán jó paraszt fejje] gondolkozni kezdtünk. Rájöttünk, hogy a legjobb akarat mellett sem tudjuk saját erőnkből leszedni a gazdag bab­termést. Sürgősen tenni kellett valamit. Gondoltuk, hogy Medvesalján talán lesz szabad munkaerő. Nem is csalódtunk, és a tajti asszonyok közül 20—25 még most is szorgoskodik a kertészetben. Bizony volt olyan nap, hogy kétszázötvenen szedték a babot. Szerencsére a helyi nemzeti bizottság képviselői 1* Jelentős segítséget nyújtottak a brigádok szerve­­zésénél. ' — Mik a további elképzeléseik? — Bővítjük a kertészetet s jövőre mintegy hetven hektáron termesz­tünk zöldségféléket. Előreláthatóan salátát, karalábét, zellert, paprikát, paradicsomot s természetesen zöldbabot termesztünk. Több mint valószínű a fólia alatti zöldségtermesztést Is fejlesszük. Azt hiszem a szakosítás elősegíti az intenzívebb zöldségtermesztést. Természetesen meggondolt ár­politika szükséges, nehogy az egyes mezőgazdasági üzemek károsítva le­gyenek a zöldségtermesztés szakosítása miatt. Szakemberekre van szükségünk Az előző éjjel sok eső zúdult a Rimavské Jánovce-i szövetkezet hatá­rára. Ezért a kertészetben senkit nem találtunk. Juričková Magdolna mér­nöknővel, a szövetkezét agronőmusával váltottunk szót a kertészetről. — Milyen zöldségféléket termesztenek? — Karalábét, uborkát, paradiesomot, paprikát, káposztát és borsót ter­mesztünk. Jövőre 140 hektárra bővítjük a kertészetet, de már csak négy­féle zöldséget termesztünk. Fóliasátrakat két hektáros területre terve­zünk, s ott készítjük elő a palántákat is. — Milyenek a terméskilátások? — Azt hiszem a tervet teljesítjük. Sajnos nálunk Június elején fagyok voltak és sokhelyütt újból kellett palántázni, és ezt a bevételnél meg­­érezzük. — Az áru eladásával nincsenek különösebb gondok? — Eddig nem volt, mindent átvettek. Problémát okoz viszont a zöldség szállítása. Nyáridőben a járművekre nagy szükség van a gabona betaka­rításánál és egyéb tennivalók elvégzésénél. Szerencsére a konzervgyárral Jó a kapcsolat és bármikor küldenek teherautót az áruért. — Hogyan oldják meg a zöldség szedését? — Egyelőre kézierővel. A kétkezi munkásokból viszont nincs elég a szövetkezetben. Ezért nagy szükségünk van a brigádosokra. A nyáron segít­ségünkre siettek a Rimavská Sobota-i középiskolások és a szovjet kato­nák. De a nőszövetség tagjai, az ifjúsági szervezet és a sportolók is sok órát dolgoztak le társadalmi munkában. Persze ennek ellenére is voltak nehézségek. Ezért itt a székházunk közvetlen közelében most építünk 100 személy számára szálláshelyet, konyhát, éttermet és szociális berendezést. Jövőre szeretnénk megoldani, hogy az egész szezonban legyenek brigádo­­saink. Természetesen meg kell oldani a további gépesítést. Palántázó gé­peink már vannak, de betakarítók még nincsenek. A paradicsom gépi szedését föltétlenül megoldjuk, hiszen e célra már vannak tökéletes gé­pek. — Van elég szakemberük a kertészetben? — Gyakorlati szakember van, de az nem elegendő egy ilyen nagy ker­tészet irányítására. Ezért a vezetőség úgy döntött, hogy mérnököket kell beállítani a kertészet vezetésére. Ha minden jól megy szeptemberben Jön hozzánk két mérnök, akik a kertészetben dolgoznak majd. Gondolom a fiatal szakemberek sokat tesznek majd a termelés korszerűsítéséért. A rimaszombati járásban ésszerűen látnak hozzá a közellátás szempont­jából nagyon fontos zöldségtermesztéshez. A szakosított zöldségtermesztő gazdaságok még csak most járják a „tanonciskolát“, de az eredményeik biztatóak- Ha lesz elég felkészült szakember, munkaerő és lassanként megoldják a gépesítést, sok jót hallunk még a közép-szlovákiai kerület legdélibb Járásában, a zöldségtermesztésről. Tóth Dezső A szorgoskezű asszonyok a zöldségtermesztés „motorjai“. (A szerző felvételei Központi község lesz Kaár a neve homlokegyenesen ** mást mond, Velká Ves nad Ip­­fom (Nagyfalu) azért csak kisközség. Egyike a jellegzetesen ipolymentiek­­nek, alig dobásnyira az országhatárt jelentő folyótól. Múltjai jelene mező­gazdaság-központú. A lakosság nagy hányada a helyi szövekezetben dolgo­zik. Az iparhoz vonzódok már kicsit szétszórtabban találnak munkalehető­séget. Elsősorban a járási székhelyen, Verký Krtíí-en (Nagykürtös) és Šahy­­ban (Ipolyság). S ez a tény természe­­(esen rányomja bélyegét a falu népes­ségének további alakulására is. Bálik Ferenc hnb-elnökkel erről a problémáról s a község továbbfej­lesztési lehetőségeiről beszélgettünk. — Kétségtelenül nagy befolyással van ez a község jövőjére. Bár egyre inkább a központi falu szerepében lép fel. sok fiatalt a közeli ipar. a járás városai elcsábítják innen. Sorolhat­nánk a gyárakat, fiók-üzemeket. A TESlA-nak, LIAZ-nak, PLETA-nak van­nak a járásban üzemei, de a járási építkezési vállalat is sok munkaerői foglalkoztat innen. — Mit jelent a gyakorlatban a „központi község“ fogalma? — Nagyfalu közigazgatási központ­ja lett a szomszédos Seéianky-nak ISzécsénke) is. Továbbá itt van az anyakönyvi hivatal, körzeti egészség­­ügyi székhely is. Gyógyszertár az in­nen négy kilométerre fekvő Nyéken található. Örvendetes, hogy központi falunak lett Nagyfalu kijelölve, de a feltételek egyenlőre még nem adot­tak. Mert ahhoz még sok adottságnak javulnia kell, s létre kell hozni a megfelelő bázisokat. Elsősorban javí­tani a szolgáltatásokon, kifejleszteni a megfelelő iizlethálózalot, s biztosí­tani a kultúra, a szórakozás lehetősé­geit. — Mi a helyzet ezen a téren? — A szolgáltatásokkal kezdve: hely­ben nincsen mosoda, de kijárnak a gyüjtőkocsik a fehérneműért. Ugyan­így a televízió- és rádiójavító is ki­jár ide. Az üzlethálózat kérdése sem megoldott, bár Ipolyság nincsen rnesz­­sze, s Hfdvégen van néhány szaküz­let. — Közlekedés, iskola? — A közlekedéssel meg vagyunk elégedve, hisz szinte óránként indul autóbusz a községből. Szécsénkén már nem ilyen jó a helyzet, de azért ott is kielégítő. Iskola (1—5 osztályú min­den környező községben található. — Milyen beruházások valósulnak meg a közeljövőben a községben? — Szem előtt tartva a tényt, hogy központ községgé válunk, kétmillió koronás ráfordítással bővítjük a helyi alapiskolát, amely három falu gyere­keit gyüjtené egybe. Ezenkívül nap­közit is hozzáépítünk. Mivel nincsen kultúrházunk, ezt is beterveztük ebbe a választási programba. Onsegéiyes alapon, készül s kétmillióhétszázezer korona értéket fog képviselni. Ebben az évben ebből mintegy hatszázezres értéket hoznak létre. Ezerkilencszáz­­hetvenkilencre fog felépülni, s termé­szetesen modern épület lesz színpad­dal, klubbal, olvasóteremmel, tehát minden szükségessel ellátva. Csak egy dolog aggaszt: vajon jó beruházásnak bizonyul-e? Mert a fiatalságot, mint említettük,'elszippantja a város. — Pedig ettől függ a szövekezet jö­vője is. — Igen. De mintha idegenkedné­nek tőle, s különösen az állattenyész­tés terén mutatkoznak problémák emiatt. Bár a szakemberekben egyen­lőre még nincs hiány (körülbelül ti­zenöt évre biztosítva van), azért nem megnyugtató dolog ez. Eddig csupán egyetlen mérnökkel dicsekedhetik a falu. Középiskolát végzettek már töb­ben vannak. Ezért is fontos a kultór­­ház, a szolgáltatás, a közlekedés, hogy megpróbáljuk itt tartani a fiatalokat. A szövetkezet most is épít egy lakást, hat család részére — hasonló célzat­tal. — Ezenkívül mi még a teendő a faluban? — Rossz az ivóvízellátás, azon kell még javítani. Van egy forrás, amely­nek a vize megfelelne, de az mennyi­ségileg nem kielégítő. Ez még csak terv marad egy ideig. A közeljövőben kerül sor az úthálózat javítására is; mert a falun keresztül haladó ót most elég rossz állapotban van. Ez állami terv, s tizennyolc millió koro­nába fog kerülni. Ezelőtt sok gondot okozott az Ipoly. Ki-kiöntött, s bizony néha csak bámultunk, hogyan sodor végig a falun. Ezentúl itt is változás áll be; szabályozzák. Aztán hozzálát­hatunk az Ipoly menti részek rend­behozásához is .Tavaly adtunk át egy új ravatalozót. A legörvendetesebb, hogy nem idegenkednek tőle az em­berek. Ez már legalább huszonöt-har­minc éves távlatban megfelel. — Hogyan dolgoznak a tömegszer­vezetek a községben? — A legaktívabban a nőszövetség és a sportszervezet tagjai. Nagyon jól dolgozik a falu könyvtárosa, s a tűz­oltószervezet is kezd lábadozni. Nagy gonddal végzi munkáját a polgári ügyek bizottsága. Bár ez még csak kezdeti stádiumban van, reméljük, rövidesen ez válik majd természetes­sé, nem a régi formák. — Milyen a múltja a falunak? — Nagy hagyományokkal nem di­csekedhetünk. Nagyfaíu mindig is pa­rasztközség volt, Szécsénkén viszont (ahol nagybirtokok voltak) nagyobb a forradalmi hagyomány. Ott már в huszas évek közepén a kommunista pártnak erős, ütőképes alapszervezete működött. A legnagyobb hiányossá­gunk: ideje lenne fölmérni a forra­dalmi máltat, míg néni lesz késő. Hi­szen a járásban nyilvántartod hu­szonöt még élő pártalapító közül öten Szécsénkén laknak. —Kövi-Semmi közöm hozzá Gyakran halljuk és olvassuk — a széles néptömegek leg­nagyobb megelégedésére, egyre ja­vul a lakosságnak nyújtott szolgál­tatások színvonala. Lehet, hogy bi­zonyos vonatkozásokban ez így igaz. De azért vannak még hibákl Nemrég az egyik bratislavai bú­torüzletben kényelmes és tetszetős ülőgarnitúrát vásároltam. Az el­árusító udvarias volt, hamar meg­nyerte a bizalmamat. Ezért amikor felajánlotta, ha óhajtom, akár ház­hoz is szállítják a bútort, örömmel elfogadtam az ajánlatát. A raktár vezetőjével megegyeztünk: három nap múlva pontosan tizenöt óra­kor jelentkezem és felrakodunk. Hétfőn pár perccel három előtt érkeztem. A raktáros előbb nem akarta megérteni, miről beszélek. Amikor meg eléje tettem a kézírá­sával hitelesített rendelési, egysze­rűen rámförmedt, hogy miért nem hívtam fel őket telefonon, mert az autó már órák óta rám vár, és más dolguk is van, nemcsak az én va­cakjaimat fuvarozni. Végülis intett a munkásoknak, hogy „nyomás fiúk". Azoknak több sem kellett, neki­­gyürköztek. Valahonnan elővará­zsoltak egy fém ajtókeretet és nagy óvatossággal elhelyezték a kocsin. Azután egy viharvert, bice­gő lábú, kerek kisasztalt készítet­tek elő az útra, majd felpakolták a bútort. A „nyomás“ csak ezután következett. Az autó úgy startolt', mint az öklelő bakkecske, és a hirtelen tilosra váltó fényrendőrök előtt úgy fékezett, akár az aka­dálytól megriadt versenymén. A kerekeken gördülő fotelok meg úgy táncoltak odafönt a lomhább rekamié m'elett, mint kiscsikók a kanca körül. Alig indultunk el, máris megáll­tunk. Az Olympia kávéház melletti, villamos háztartási szakboltban a gépkocsivezető hosszas válogatás után hűtőszekrényt vásárolt. Le­­ráncigálták a fotelokat, vastag pokróccal jól becsavarva lekötöt­ték a hűtőszekrényt, ismét fölrak­ták a fotelokat és indultunk. Ti­zenhat percet vesztegeltünk, de akkor még nem bosszankodtam, mert hazafelé gurultunk. Persze csak egy darabig. Dunaj­ská l.užnán hirtelen jobbra fordul­tunk. Kanyarokkal tarkított út kö­vetkezett, majd Hamuliakovón is­mét éles kanyar jobbra, és mire föleszméltem, már határi úton ro­bogtunk. Elörekiáltotam, leintet­tek. Szaladt a kocsi a hepe-hupás álon, szemem és szám tele volt már porral, a fotelok meg ismét ,vad táncba kezdtek. Mire megsze­lídítettem őket, akkor a magára hagyott rekamié indult el lomhán, de súlyosan, és faltörő kos gya­nánt tompán nekivágódott a kocsi oldalának. A sofőr a Duna parti üdülőtele­pen, egy takdros nyaraló előtt fé­kezeti. Társával lemelték az ajtó­keretet, majd a kisasztal követke­zett. Amikor megmarkolták az asz­talkát, hirtelen végighúztam a lap­ján az öt ujjamat és megjegyez­tem: tudtommal az nem volt benne az egyezségben, hogy merő szíves­ségből beporolják az új bútortI A gépkocsivezető rámnézett, elhúzta a száját: „Semmt köze hozzá, hogy milyen úton jutunk el Somorjára. Ha nem tetszik valami, szóljon le! Egyébként is megtiltotta az igaz­gató, hogy vásárlókat szállítsunk a kocsival“. Ismét csapódott az ajtó és meg­ugrott a kocsi. Az út visszafelé sem volt kényelmesebb, de Hamu­liakovón végre Samorínba vettük az irányt. Megrökönyödve néztem, milyen szürkévé változott másfél óra alatt a nemrég még üdezöld kárpitos garnitúra. Mert félötre ér­keztünk meg. Lepakolás közben a kocsikísérő megpróbálta lopva el­simítani a kiruccanás bűnjeleit, de a felkavart porfelhő eltántorította nemes szándékától. Félórán át nyaggattam a porszí­vót, mire nagyjából sikerült eltá­­volítanom a bátorról a furcsa ki­rándulás nyomait. A barátom, akt a cipekedésben segített, csak ne­hezen hitte el, hogy új bútort lát. Azt mondják, a széles néptöme­gek legnagyobb megelégedésére... Nos, ezekután én másként látom a dolgokat. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy az ilyen esetek a szolgáltatások sűnvonaljavulásá­­nak mellőzhetetlen velejárói len­nének. Lehet, hogy hivatalosan, fő­nöki engedéllyel járt a kocsi a Du­na parti nyaralónál, lehet, hogy az útvonalhoz semmi közöm, de azt talán csak elvárhatom, hogy olyan árut kapjak cserébe a pénzemért, amilyet a boltban kiválasztok. Tisztát, szépet és újait —bor

Next

/
Oldalképek
Tartalom