Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-27 / 34. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

3

1877. augusztus 27.

Átgondoltabb

zöldségtermesztés

A zöldségellétással nem dicsekedhettünk az elmúlt években. Talán tavaly volt a legkritikusabb év, amikor néhány zöldségfajtából nagyon kevés került a piacra. De nemcsak a zöldség közvetlen árusítása körül voltak gondok, hanem a feldolgozó üzemek ellátásával is. Az élelmiszeripar annak ellenére, hogy nagy mennyiségű zöldséget importáltunk, nem tudta kielégíteni az igényeket.

Vitárius Lajos mérnökkel, a Rimavská Sobota-i (rimaszombati] Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjével, a zöldségtermesztés jelenjéről és holnapjáról váltottunk szót.

— El kell ismernünk, hogy a zöldségterínesztéssel a múltban nem fogglalkoztunk eléggé behatóan — ismerte el a mezőgazdasági szakember. — Bár szétirtuk a mezőgazdasági üzemekre milyen zöldséget kell termelniük, de a rendelkezés sok esetben nem volt kenőképpen végrehajtva és az ellenőrzés is hiányos volt. Valójában az egyes gazdaságokban nem voltak meg a feltételek a zöldségfélék termesztésére. Akkoriban 20—22 fajta zöldségfélét termesztettünk egy-egy mezőgazdasági üzemben. Mivel ennyire fel volt aprózva a zöldségtermesztés, aligha lehetett gazdaságos. A mezőgazdasági üzemek újabb koncentrálása után újból foglalkoztunk a zöldségtermesztés hogyanjával. Mi már régen meg voltunk győződve arról, hogy szakosítani kell a közellátás szempontjából nagyon fontos termelési ágazatot. Alaposan átgondoltuk, melyik mezőgazdasági üzem a legalkalmasabb a zöldségtermesztésre s aztán a közös vezetőivel megbeszéltük, milyen zöldség termesztésével szeretnének foglalkozni. A megállapodás után úgy döntöttünk, hogy hat zöldségfajtánál többel egy gazdaságban ne foglalkozzanak. Ebben az esztendőben közel hétszáz hektáron termesztünk zöldséget. A terv alapján 11 ezer tonna zöldséget kell adnunk a közellátásnak. A jövő esztendőben ezt 14 ezer tonnára szeretnénk növelni.

_ Melyek a legnagyobb zöldségtermelő gazdaságok?

— Rimavské Jánovcén (Jánosin) 125 hektáron termesztenek zöldségféléket. Jelentős zöldségtermesztő gazdaság még Lenártovce (Lénártfala), Jesenské (Feled), Rimavská Seč (Rimaszécs) és Méhi. Ezek mellett például Gemerská Jablonicán (Almágyon) nyolc hektáron fokhagymát termesztettek ebben az évben. Azt hiszem, nem bánták meg. Jelentős bevételt jelent a gazdaságnak a fokhagyma. Zalužanyban viszont a káposztatermesztés a hagyományos s ott azzal foglalkoznak.

— Megvan a lehetőség a zöldségtermesztés koncentrálására?

— Természetesen. Ahol zöldségtermesztéssel foglalkoznak, mindenütt lehet öntözni. Emellett a zöldségtermesztő gazdaságokat főleg gabona-, takarmány- és tejtermelésre szakosítottuk. S ezzel lehetővé tettük, hogy legyen elegendő munkaerő a kertészetekben. Különben is kötelességünk, hogy a kerület legdélibb, éghajlatilag legmegfelelőbb, járásaiban, zöldséggel foglalkozzunk. Meg van rá a lehetőség, és azt maximálisan ki kell használni. Persze az intenzívebb zöldségtermesztéshez szükséges a magasfokú gépesítés és egyéb szociális berendezések létrehozása, ahol szükség esetén a brigádosok lakhatnak, és étkezhetnek.

Kiváló volt a zöldbab-termés

A Jesenskéi Efsz šimonovcei (simonyij részlegén Bőd Lászlóval, a szövetkezet agronómu'sával beszélgettünk a zöldségtermesztésről.

— Nehéz a múltat mérlegelni — említi a veterán agranómus. — Akkoriban úgy vélekedtünk, ha annyira erőltetik, megcsináljuk. Most újabb szelek fujdogálnak, s rájöttünk, hogy az előbb nyűgnek tartott zöldségtermesztés, jó pénzt hoz a házhoz. Hajdanában 14—15 fajtát termesztettünk s most csak hatot. Persze így is csak ímmel-ámmal fogtunk hozzá a zöldségtermesztéshez. Ma már tudjuk, hogy igazuk volt a járási okoskodóknak. Például tíz hektár területről ötszáz mázsa zöldbabot terveztünk eladni. Hát ez jól megduplázódott s bátran állíthatjuk, hogy jelentős bevételt jelent a szövetkezetnek. De a többi zöldségfélékkel is elégedettek vagyunk.

— Hogyan oldották meg a zöldbab szedését?

— Volt vele elég gondunk. Próbálkoztunk gépi szedéssel, de nem boldogultunk, Illetve nagyon sok volt a veszteség. Pedig nincs más út, de tökéletesebb „masinák“ kellenek — vagy a konzervgyárat kell korszerűsíteni. Aztán jó paraszt fejje] gondolkozni kezdtünk. Rájöttünk, hogy a legjobb akarat mellett sem tudjuk saját erőnkből leszedni a gazdag babtermést. Sürgősen tenni kellett valamit. Gondoltuk, hogy Medvesalján talán lesz szabad munkaerő. Nem is csalódtunk, és a tajti asszonyok közül 20—25 még most is szorgoskodik a kertészetben. Bizony volt olyan

nap, hogy kétszázötvenen szedték a babot. Szerencsére a helyi nemzeti bizottság képviselői 1* Jelentős segítséget nyújtottak a brigádok szervezésénél. '

— Mik a további elképzeléseik?

— Bővítjük a kertészetet s jövőre mintegy hetven hektáron termesztünk zöldségféléket. Előreláthatóan salátát, karalábét, zellert, paprikát, paradicsomot s természetesen zöldbabot termesztünk. Több mint valószínű a fólia alatti zöldségtermesztést Is fejlesszük. Azt hiszem a szakosítás elősegíti az intenzívebb zöldségtermesztést. Természetesen meggondolt árpolitika szükséges, nehogy az egyes mezőgazdasági üzemek károsítva legyenek a zöldségtermesztés szakosítása miatt.

Szakemberekre van szükségünk

Az előző éjjel sok eső zúdult a Rimavské Jánovce-i szövetkezet határára. Ezért a kertészetben senkit nem találtunk. Juričková Magdolna mérnöknővel, a szövetkezét agronőmusával váltottunk szót a kertészetről.

— Milyen zöldségféléket termesztenek?

— Karalábét, uborkát, paradiesomot, paprikát, káposztát és borsót termesztünk. Jövőre 140 hektárra bővítjük a kertészetet, de már csak négyféle zöldséget termesztünk. Fóliasátrakat két hektáros területre tervezünk, s ott készítjük elő a palántákat is.

— Milyenek a terméskilátások?

— Azt hiszem a tervet teljesítjük. Sajnos nálunk Június elején fagyok voltak és sokhelyütt újból kellett palántázni, és ezt a bevételnél megérezzük.

— Az áru eladásával nincsenek különösebb gondok?

— Eddig nem volt, mindent átvettek. Problémát okoz viszont a zöldség szállítása. Nyáridőben a járművekre nagy szükség van a gabona betakarításánál és egyéb tennivalók elvégzésénél. Szerencsére a konzervgyárral Jó a kapcsolat és bármikor küldenek teherautót az áruért.

— Hogyan oldják meg a zöldség szedését?

— Egyelőre kézierővel. A kétkezi munkásokból viszont nincs elég a szövetkezetben. Ezért nagy szükségünk van a brigádosokra. A nyáron segítségünkre siettek a Rimavská Sobota-i középiskolások és a szovjet katonák. De a nőszövetség tagjai, az ifjúsági szervezet és a sportolók is sok órát dolgoztak le társadalmi munkában. Persze ennek ellenére is voltak nehézségek. Ezért itt a székházunk közvetlen közelében most építünk 100 személy számára szálláshelyet, konyhát, éttermet és szociális berendezést. Jövőre szeretnénk megoldani, hogy az egész szezonban legyenek brigádosaink. Természetesen meg kell oldani a további gépesítést. Palántázó gépeink már vannak, de betakarítók még nincsenek. A paradicsom gépi szedését föltétlenül megoldjuk, hiszen e célra már vannak tökéletes gépek.

— Van elég szakemberük a kertészetben?

— Gyakorlati szakember van, de az nem elegendő egy ilyen nagy kertészet irányítására. Ezért a vezetőség úgy döntött, hogy mérnököket kell beállítani a kertészet vezetésére. Ha minden jól megy szeptemberben Jön hozzánk két mérnök, akik a kertészetben dolgoznak majd. Gondolom a fiatal szakemberek sokat tesznek majd a termelés korszerűsítéséért.

A rimaszombati járásban ésszerűen látnak hozzá a közellátás szempontjából nagyon fontos zöldségtermesztéshez. A szakosított zöldségtermesztő gazdaságok még csak most járják a „tanonciskolát“, de az eredményeik biztatóak- Ha lesz elég felkészült szakember, munkaerő és lassanként megoldják a gépesítést, sok jót hallunk még a közép-szlovákiai kerület legdélibb Járásában, a zöldségtermesztésről. Tóth Dezső

A szorgoskezű asszonyok a zöldségtermesztés „motorjai“.

(A szerző felvételei

Központi község lesz

Kaár a neve homlokegyenesen ** mást mond, Velká Ves nad Ipfom (Nagyfalu) azért csak kisközség. Egyike a jellegzetesen ipolymentieknek, alig dobásnyira az országhatárt jelentő folyótól. Múltjai jelene mezőgazdaság-központú. A lakosság nagy hányada a helyi szövekezetben dolgozik. Az iparhoz vonzódok már kicsit szétszórtabban találnak munkalehetőséget. Elsősorban a járási székhelyen, Verký Krtíí-en (Nagykürtös) és Šahyban (Ipolyság). S ez a tény természe(esen rányomja bélyegét a falu népességének további alakulására is.

Bálik Ferenc hnb-elnökkel erről a problémáról s a község továbbfejlesztési lehetőségeiről beszélgettünk.

— Kétségtelenül nagy befolyással van ez a község jövőjére. Bár egyre inkább a központi falu szerepében lép fel. sok fiatalt a közeli ipar. a járás városai elcsábítják innen. Sorolhatnánk a gyárakat, fiók-üzemeket. A TESlA-nak, LIAZ-nak, PLETA-nak vannak a járásban üzemei, de a járási építkezési vállalat is sok munkaerői foglalkoztat innen.

— Mit jelent a gyakorlatban a „központi község“ fogalma?

— Nagyfalu közigazgatási központja lett a szomszédos Seéianky-nak ISzécsénke) is. Továbbá itt van az anyakönyvi hivatal, körzeti egészségügyi székhely is. Gyógyszertár az innen négy kilométerre fekvő Nyéken található. Örvendetes, hogy központi

falunak lett Nagyfalu kijelölve, de a feltételek egyenlőre még nem adottak. Mert ahhoz még sok adottságnak javulnia kell, s létre kell hozni a megfelelő bázisokat. Elsősorban javítani a szolgáltatásokon, kifejleszteni a megfelelő iizlethálózalot, s biztosítani a kultúra, a szórakozás lehetőségeit.

— Mi a helyzet ezen a téren?

— A szolgáltatásokkal kezdve: helyben nincsen mosoda, de kijárnak a gyüjtőkocsik a fehérneműért. Ugyanígy a televízió- és rádiójavító is kijár ide. Az üzlethálózat kérdése sem megoldott, bár Ipolyság nincsen rneszsze, s Hfdvégen van néhány szaküzlet.

— Közlekedés, iskola?

— A közlekedéssel meg vagyunk elégedve, hisz szinte óránként indul autóbusz a községből. Szécsénkén már nem ilyen jó a helyzet, de azért ott is kielégítő. Iskola (1—5 osztályú minden környező községben található.

— Milyen beruházások valósulnak meg a közeljövőben a községben?

— Szem előtt tartva a tényt, hogy központ községgé válunk, kétmillió koronás ráfordítással bővítjük a helyi alapiskolát, amely három falu gyerekeit gyüjtené egybe. Ezenkívül napközit is hozzáépítünk. Mivel nincsen kultúrházunk, ezt is beterveztük ebbe a választási programba. Onsegéiyes alapon, készül s kétmillióhétszázezer korona értéket fog képviselni. Ebben

az évben ebből mintegy hatszázezres értéket hoznak létre. Ezerkilencszázhetvenkilencre fog felépülni, s természetesen modern épület lesz színpaddal, klubbal, olvasóteremmel, tehát minden szükségessel ellátva. Csak egy dolog aggaszt: vajon jó beruházásnak bizonyul-e? Mert a fiatalságot, mint említettük,'elszippantja a város.

— Pedig ettől függ a szövekezet jövője is.

— Igen. De mintha idegenkednének tőle, s különösen az állattenyésztés terén mutatkoznak problémák emiatt. Bár a szakemberekben egyenlőre még nincs hiány (körülbelül tizenöt évre biztosítva van), azért nem megnyugtató dolog ez. Eddig csupán egyetlen mérnökkel dicsekedhetik a falu. Középiskolát végzettek már többen vannak. Ezért is fontos a kultórház, a szolgáltatás, a közlekedés, hogy megpróbáljuk itt tartani a fiatalokat. A szövetkezet most is épít egy lakást, hat család részére — hasonló célzattal.

— Ezenkívül mi még a teendő a faluban?

— Rossz az ivóvízellátás, azon kell még javítani. Van egy forrás, amelynek a vize megfelelne, de az mennyiségileg nem kielégítő. Ez még csak terv marad egy ideig. A közeljövőben kerül sor az úthálózat javítására is; mert a falun keresztül haladó ót most elég rossz állapotban van. Ez állami terv, s tizennyolc millió koronába fog kerülni. Ezelőtt sok gondot okozott az Ipoly. Ki-kiöntött, s bizony néha csak bámultunk, hogyan sodor végig a falun. Ezentúl itt is változás áll be; szabályozzák. Aztán hozzáláthatunk az Ipoly menti részek rendbehozásához is .Tavaly adtunk át egy új ravatalozót. A legörvendetesebb, hogy nem idegenkednek tőle az emberek. Ez már legalább huszonöt-harminc éves távlatban megfelel.

— Hogyan dolgoznak a tömegszervezetek a községben?

— A legaktívabban a nőszövetség és a sportszervezet tagjai. Nagyon jól dolgozik a falu könyvtárosa, s a tűzoltószervezet is kezd lábadozni. Nagy gonddal végzi munkáját a polgári ügyek bizottsága. Bár ez még csak kezdeti stádiumban van, reméljük, rövidesen ez válik majd természetessé, nem a régi formák.

— Milyen a múltja a falunak?

— Nagy hagyományokkal nem dicsekedhetünk. Nagyfaíu mindig is parasztközség volt, Szécsénkén viszont (ahol nagybirtokok voltak) nagyobb a forradalmi hagyomány. Ott már в huszas évek közepén a kommunista pártnak erős, ütőképes alapszervezete működött. A legnagyobb hiányosságunk: ideje lenne fölmérni a forradalmi máltat, míg néni lesz késő. Hiszen a járásban nyilvántartod huszonöt még élő pártalapító közül öten Szécsénkén laknak.

—Kövi-Semmi közöm hozzá

Gyakran halljuk és olvassuk — a széles néptömegek legnagyobb megelégedésére, egyre javul a lakosságnak nyújtott szolgáltatások színvonala. Lehet, hogy bizonyos vonatkozásokban ez így igaz. De azért vannak még hibákl Nemrég az egyik bratislavai bútorüzletben kényelmes és tetszetős ülőgarnitúrát vásároltam. Az elárusító udvarias volt, hamar megnyerte a bizalmamat. Ezért amikor felajánlotta, ha óhajtom, akár házhoz is szállítják a bútort, örömmel elfogadtam az ajánlatát. A raktár vezetőjével megegyeztünk: három nap múlva pontosan tizenöt órakor jelentkezem és felrakodunk.

Hétfőn pár perccel három előtt érkeztem. A raktáros előbb nem akarta megérteni, miről beszélek. Amikor meg eléje tettem a kézírásával hitelesített rendelési, egyszerűen rámförmedt, hogy miért nem hívtam fel őket telefonon, mert az autó már órák óta rám vár, és más dolguk is van, nemcsak az én vacakjaimat fuvarozni. Végülis intett a munkásoknak, hogy „nyomás fiúk".

Azoknak több sem kellett, nekigyürköztek. Valahonnan elővarázsoltak egy fém ajtókeretet és nagy óvatossággal elhelyezték a kocsin. Azután egy viharvert, bicegő lábú, kerek kisasztalt készítettek elő az útra, majd felpakolták a bútort. A „nyomás“ csak ezután következett. Az autó úgy startolt', mint az öklelő bakkecske, és a hirtelen tilosra váltó fényrendőrök előtt úgy fékezett, akár az akadálytól megriadt versenymén. A kerekeken gördülő fotelok meg úgy táncoltak odafönt a lomhább rekamié m'elett, mint kiscsikók a kanca körül.

Alig indultunk el, máris megálltunk. Az Olympia kávéház melletti, villamos háztartási szakboltban a gépkocsivezető hosszas válogatás után hűtőszekrényt vásárolt. Leráncigálták a fotelokat, vastag pokróccal jól becsavarva lekötötték a hűtőszekrényt, ismét fölrakták a fotelokat és indultunk. Tizenhat percet vesztegeltünk, de akkor még nem bosszankodtam, mert hazafelé gurultunk.

Persze csak egy darabig. Dunajská l.užnán hirtelen jobbra fordultunk. Kanyarokkal tarkított út következett, majd Hamuliakovón ismét éles kanyar jobbra, és mire föleszméltem, már határi úton robogtunk. Elörekiáltotam, leintettek. Szaladt a kocsi a hepe-hupás álon, szemem és szám tele volt már porral, a fotelok meg ismét ,vad táncba kezdtek. Mire megszelídítettem őket, akkor a magára hagyott rekamié indult el lomhán, de súlyosan, és faltörő kos gyanánt tompán nekivágódott a kocsi oldalának.

A sofőr a Duna parti üdülőtelepen, egy takdros nyaraló előtt fékezeti. Társával lemelték az ajtókeretet, majd a kisasztal következett. Amikor megmarkolták az asztalkát, hirtelen végighúztam a lapján az öt ujjamat és megjegyeztem: tudtommal az nem volt benne az egyezségben, hogy merő szívességből beporolják az új bútortI A gépkocsivezető rámnézett, elhúzta a száját: „Semmt köze hozzá, hogy milyen úton jutunk el Somorjára. Ha nem tetszik valami, szóljon le! Egyébként is megtiltotta az igazgató, hogy vásárlókat szállítsunk a kocsival“.

Ismét csapódott az ajtó és megugrott a kocsi. Az út visszafelé sem volt kényelmesebb, de Hamuliakovón végre Samorínba vettük az irányt. Megrökönyödve néztem, milyen szürkévé változott másfél óra alatt a nemrég még üdezöld kárpitos garnitúra. Mert félötre érkeztünk meg. Lepakolás közben a kocsikísérő megpróbálta lopva elsimítani a kiruccanás bűnjeleit, de a felkavart porfelhő eltántorította nemes szándékától.

Félórán át nyaggattam a porszívót, mire nagyjából sikerült eltávolítanom a bátorról a furcsa kirándulás nyomait. A barátom, akt a cipekedésben segített, csak nehezen hitte el, hogy új bútort lát.

Azt mondják, a széles néptömegek legnagyobb megelégedésére... Nos, ezekután én másként látom a dolgokat. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy az ilyen esetek a szolgáltatások sűnvonaljavulásának mellőzhetetlen velejárói lennének. Lehet, hogy hivatalosan, főnöki engedéllyel járt a kocsi a Duna parti nyaralónál, lehet, hogy az útvonalhoz semmi közöm, de azt talán csak elvárhatom, hogy olyan árut kapjak cserébe a pénzemért, amilyet a boltban kiválasztok. Tisztát, szépet és újait

—bor