Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-27 / 34. szám

92аюш шшшегт

ie7f. awgueatue 27,

4

Szövetkezeti fegyelem

Szocialista mezőgazdaságunk építésének kezdeti időszakában, az efsz-ek megalakulásakor a szövetkezetek nagyobbára egy község lakosságát ölelték fel, taglétszámunk alacsony volt. A szövetkezet tagjai személyesen ismerték egymást. Jól ismerték minden egyes szövetkezeti tag viszonyát a munkához, a szövetkezethez, hiszen minden munkát közösen végeztek, nagyobb teljesítményű gépgek nélkül.

Napjainkban a helyzet teljesen megváltozott. Egyre több a nagy, társult szövetkezet, ahol a taglétszám többszáz, sőt az ezret is meghaladja. A szövetkezet földjei néhány falu határára terjednek ki. A tagok nagyobbára csupán az évente két ízben megtartott taggyűlésen vagy a zárszámadó gyűlésen találkoznak. Ezért az új jogrend nagyobb hatáskört biztosít a szövetkezet tisztségviselőinek és vezető dolgozóinak a szövetkezeti fegyelem megszilárdítása kérdésében, mivel az elnök, az alelnök és a központi vezetés szakdolgozói naponta nem találkozhatnak minden egyes taggal. Már csak azért sem, mivel például az állattenyésztésben a szövetkezetnek több farmja van, s az egyes telepek, gazdasági udvarok, istállók több községben találhatók.

MI A SZÖVETKEZET! FEGYELEM?

Szövetkezeti fegyelem alatt értjük mindazoknak a feladatoknak és kötelességeknek a teljesítését, amelyek a szövetkezeti tagságból eredően hárulnak minden egyes tagra. Ezek között a legfontosabb, hogy a szövetkezeti tag tevékenyen vegyen részt a közös munkában, a szövetkezet irányításában és társadalmi tevékenységében. A szövetkezeti fegyelem fogalma jóval tágabb, mint a munkafegyelem fogalma. A munkakapcsolat ugyanis a tagsági viszony többfajta összetevőinek csupán egyike, más szavakkal a munkakötelesség csupán egyik — habár igen lényeges — része a tagsági kötelességeknek.

A munkafegyelem betartása lényegében azt jelenti, hogy a tagok maradéktalanul teljesítik munkafeladataikat erejük, ismereteik és képességük szerint, tökéletesen kihasználják a munkaidőt és a munkaeszközöket,

lelkiismeretesen teljesítik feletteseik utasításait és betartják a munkabiztonsági, egészségvédelmi, tűzvédelmi előírásokat-A szövetkezeti fegyelem továbbá magába foglalja a szocialista tulajdon, nevezetesen a szövetkezeti vagyon, valamint a szövetkezet használatában levő egyéb tulajdon védelmét és megóvását mindenfajta károsítástól.

A szövetkezeti fegyelem megszegéseként kell elbírálni az olyan kötelességek elmulasztását, amelyek a szövetkezeti tagság alapján hárulnak minden egyes tagra. A szövetkezeti fegyelem megbontásának leggyakoribb esetei a munkában mutatott fegyelmezettlenség, főképp a munkaidő elégtelen kihasználása. (Például: megkésett munkakezdés, korábbi távozás a munkahelyről, a munkaszünetek meghosszabbítása, személyes ügyek intézése munkaidő alatt, de ugyanígy a munökaidő elégtelen kihasználásának számít a termelés elégtelen előkészítése, helytelen szervezése, az elégtelen anyag-, takarmány-, vetőmag-, energia-ellátás, a technológiai, illetve termelési fegyelem be nem tartása, a felettesek utasításainak nem teljesítése, a munkabiztonsági és egészségvédelmi előírások mellőzése, túlzott alkoholfogyasztás a munkában stb.)

A szövetkezeti fegyelem — amint ez társadalmi jellegéből ered — szocialista fegyelem, tehát önkéntes és öntudatos fegyelem, amely az elvtársi együttműködésen és a kölcsönös segélynyújtáson alapszik, érvényre juttatja a szocialista együttélés és a kezdeményezés fejlesztésének elveit, valamint a szövetkezeti tagok ideológiai és szakmai színvonala növelésének követelményét.

Szocialista jellegéből kitűnik, hogy a szövetkezeti fegyelem megszilárdításáért folytatott harc elsősorban nevelő tevékenységet követel. Csupán az igen komoly, illetve a szövetkezeti fegyelem ismételt megszegése, a jogszabályok, a szövetkezeti alapszabályok, illetve egyéb rendelkezések durva megsértése, a felettes szervek határozatainak és intézkedéseinek, illetve a vezető tisztségviselők és vezető szakdolgozók utasításainak be nem

tartása olyan vétség, amely dorgálást, fegyelmi eljárást, megróvást von maga után.

Annak érdekében, hogy a szövetkezeti földművesek le ugyanolyan elbírálás alá essenek, mint népgazdaságunk többi dolgozói a 122/75 számú mezőgazdasági szövetkezeti törvény lényegesen leegyszerűsítette a fegyelmi intézkedések skáláját, amely azonos a munkajogi előírások szerinti fegyelmi intézkedések skálájával. A szövetkezeti fegyelem komoly vagy ismételt megszegéséért a szövetkezeti tag az alábbi fegyelmi megróvásban részesülhet: megróvás, nyilvános dorgálás, prémiumának csökkentése, esetleg megvonása, személyes értékelését kifejező mozgó munkajutalmának csökkentése 500 korona összegig, áthelyezése gyengébben fizetett munkakörbe három hónap időtartamra, esetleg havi alapjutalmának tíz százalékos csökkentése három hónap időtartamra. A munka törvénykönyv és a mezőgazdasági szövetkezeti törvény meghatározásai közötti különbség abban mutatkozik, hogy míg a munkatörvénykönyv a fegyelmi intézkedések során a mozgó munkajutalom csökkentését, esetleg megvonását arra az időszakra korlátozza, amelyet a megróvás során szabtak ki, a mezőgazdasági ■ szövetkezeti törvény ezt 500 koronáig terjedő összegben állapítja meg.

Az első és legfontosabb a szövetkezeti fegyelem megszilárdítása terén a tisztségviselők és a szövetkezet vezető szakdolgozóinak közvetlen és személyes példamutatása. Másrészt pedig igen fontos tényezője a sikeres politikai-nevelő munka, amelynek keretében rendszeresen értékelik és figyelemmel kísérik az egyes munkaközösségek és a tagok egyedi munkaeredményeit. Fontos továbbá, hogy hatékonyan elősegítsék a fegyelemsértés megelőzését és lehetővé tegyék, illetve hathatósan támogassák a tagsági kötelességek példás teljesítését a szövetkezet és egész társadalmunk hasznára.

Dr. Michal Öurdiak

Pozitívan értékelhető a levicei (lévai) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság által az egyes mezőgazdasági üzemekben végzett ellenőrző tevékenység színvonala. Az egyes üzemek vezetői ugyanis mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az ellenőrzés valóban az irányítás tartozékává váljék, a vezetés szerves részét képezze. Az ellenőrzés eredménye megmutatkozik a termelési feladatok teljesítése, a munkaszervezés, az üzemi demokrácia és a szocialista törvényesség betartása terén.

A JMI ellenőrzési tervét az igazgatói munkaértekezlet hagyja jóvá. Természetesen az egyes ellenőrzéseket nem csupán az illetékes osztály dolgozói végzik, kiveszik részüket a többi ügyosztályok is.

Egyre nagyobb gondot fordítanak az ellenőrző bizottságok munkájának tökéletesítésére, szakmai-politikai irányítására. Mind jobban tudatosítják a szövetkezeti tagok, hogy az egységes földművesszövetkezetek mintaalapszabályzata szerint az ellenőrző bizottság a szövetkezeti ellenőrző és revíziós szerve, független a vezetőségtől és az elnöktől. Tevékenységéért csakis a taggyűlésnek tartozik felelősséggel. A szövetkezeten belüli ellenőrzés két formáját alkalmazzák. A nagyobb földterületen gazdálkodó egyesített szövetkezetekben 23 esetben önálló ellenőrző bizottsági elnökök találhatók, a többi négy szövetkezetben pedig üzemi ellenőrök működnek, akik úgyszintén tagjai az egyes ellenőrző bizottságoknak.

Az ellenőrző bizottságok figyelemmel kísérik és felülbírálják a szövetkezet mindenfajta tevékenységét és megvitatják a szövetkezeti tagok punaszait. Ellenőrzik és felülvizsgálják a termelési feladatok és az áruértékesítési kötelezettségek teljesítését, az elsődleges nyilvántartás könyvviteli bejegyzéseit, a bizonylatok helyességét stb. Az ellenőrzést és felülvizsgálást a legtöbb esetben két tag végzi.

Az ellenőrző bizottságok elnökeinek a tevékenységét évente két lzb'éri az egyes iskoláztatások alkalmával értékelik. Nagyon jó tevékenységet fejtenek ki pl. a Želiezovce! (zselfzi) és a šahyi (Ipolysági) állami gazdaságok, valamint az AGROSTAV üzemi ellenőrei, a Pohronský Ruskov-i (Oroszka), šárovcei (sárói), Ipeľský Sokolec-i (ipolyszakállasi), levicei (lévai), és számos más efsz ellenőrző bizottsága. Vannak azonban rossz példák is, mint például a Dolný Pial-i (alsópéii) és a kalnái (garamkálnai) efsz-ek, ahol bizony az ellenőrző bizottság tevékenysége enyhén szólva alacsony szinten van.

A JMI egyes osztályainak ellenőrző tevékenysége elsősorban a termelést feladatok biztosítására irányult. Valamennyi mezőgazdasági üzem állattenyésztési munkaszakaszát ellenőrizték. Külön értékelték a szarvasmarha- és a sertéstenyésztést, btrálóan feltárták a hiányosságokat. Néhány szövetkezetben elsősorban a szarvasmarhatenysztés vonalán komoly hiányokat észleltek. Ezek kiküszöbölése után a szövetkezetek sikeresen kezdték teljesíteni a tejtermelés tervét.

Ezen kívül ellenőrizték a gabona tárolási módját, a takarmányalappal való gazdálkodást, a mezőgazdasági gépek állapotát, s nem feledkeztek meg a könyvelés, illetve az elsődleges nyilvántartás ellenőrzéséről sem.

Úgyszintén megtárgyalták а XV. pártkongresszus, g kerületi és a járási pártkonferencia határozatainak megvalósítását, figyelembe véve a járás mezőgazdasági üzemeinek a feltételeit. A hozott határozatok teljesítését havonta értékelik. Abel Gábor

A Budulovi (bodollói) Efsz-ben a szemléltető agitáció és propaganda eszközeit felhasználva népszerűsítik gazdasági eredményeiket és termelési terveiket, de ugyanakkor méltóképpen emlékeznek meg a világtörténelem egyik legnagyobb eseménye, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról is. ,

Kép és szöveg: Gazdag József

Fordítsunk több figyelmet a brigádmozgalomra

Tizenegynéhány évvel ezelőtt jelentek meg az első híradások a sajtóban arról a néhány brigádról, amely a mezőgazdaság szakaszán a szocialista cím elnyerését tűzte célul. A közvélemény azonnal felfigyelt az újszerű kezdeményezésre, a sajtó gyakran foglalkozott a brigádok tapasztalataival, eredményeivel, sikereivel, s nem egy, ötletesen, lelkesen dolgozó kollektíva országos hírnévre és népszerűségre tett szert. Ilyen volt a Jozef Smatana gépesítőbrigádja, a Považská Bystrica-i járásban lévő Považská Teptá-i szövetkezetben, a trnavai járásba a voderadyi Szovjethadsereg Efsz-ében Vladimír Horníček gépesítőbrigádja és a Jozef Herman-brigád a fopolöanyi járásban lévő jacovcei szövetkezetben. Vonzó példájuk nyomán mind több kis közösség, brigád vállalta azt a kötelezettséget, hogy eleget tegyen a szocialista módon dolgozni, élni és tanulni hármas követelménynek.

A különböző szintű brigádértekezleteken a kezdeményezők emléke manapság is gyakran szóba kerül. Sokan hozzájuk mérik a szocialista brigádok mai tevékenységét és színvonalát, és sopánkodnak, ha az ilyen összehasonlításból nem a jelen, hanem a múlt kerül ki győztesen.

Az ilyen összehasonlítás azonban nem reális, nem is igazságos, mert nem számol azzal, hogy tizenkét év alatt a szocialista címért folyó verseny százezres tömegmozgalommá vált. S míg az első brigádok a legkiválóbbakat, a legöntudatosabbakat tömörítettek, a mai, ezernél több brigád néhányszázezer tagja közt a legjobbak mellett ott vannak a kevésbé öntudatosak, a szakmailag, politikailag kevésbé képzettek, kevésbé aktívak. Valamennyien elindultak a szocialista fejlődés útján, de nem egyforma távolságra jutottak. Vannak, akik évről évre megújuló, színvonalas teljesítménnyel őrizték meg jogosultságukat a szocialista címre, míg mások törekvése nem vezetett olyan eredményhez, amely ezt a címet kiérdemelte. Ezek az utóbbiak — a rendkívül gyors, számszerű fejlődés következtében — valóban nem állják ki as összehasonlítás próbáját, az egykori élenjárókkal. De nem hasonlíthatók már korábbi önmagukhoz sem, törekvésükben, szándékukban megvan a lehetőség, hogy magasabb színvonalra emelkedjenek.

Tegyük még hozzá, hogy több száz brigádtól nem is lehet ugyanazt, ugyanúgy számon kérni és elvárni, mint akár csak több tíztől. És több száz brigád nem kaphat olyan országos figyelmet, érdeklődést és segítséget sem, mint amilyet a több tíz élvezett. A szocialista brigádvezetők legutolsó országos tanácskozását már áthatotta az a felismerés, hogy a nagylétszámú tömegmozgalom más magközelítést, más értékítéletet, más segítséget követel, mint a megelőző időszak legfejlettebb úttörő közösségének versenye.

TAPASZTALATOK A KOŠICE1 JÁRÁSBÓL

A legutolsó országos tanácskozáson sok dicsérő sző hangzott el a košicei járás szövetkezeteinek szocialista brigádmozgalináról. Nem véletlenül, hiszen ebben a járásban 150 kollektíva versenyez a megtisztelő címért. A szövetkezetek szocialista brigádvezetőinek közelmúltban megtartott járási értekezletén sok, hasznos tapasztalat hangzott el, közölök néhány gondolatot érdemes közzé tenni.

Anna Švecová, a SZFSZ járási Bizottság titkárnőjének beszámolójából kitűnt, hogy a járás szövetkezeteiben 67 kollektíva rendelkezik a bronz kitüntetéssel és esupán öt kollektíva az ezüsttel. Ugyanakkor szép számmal vannak kollektívák, amelyek már néhány éve versenyeznek a megtisztelő címért, de a mai napig nem tudták megszerezni. Mint ahogyan az a vitából is kitűnt, a járásban vannak brigádvezetők, akik a brigádmozgalmat úgy értelmezik, hogy a tömegjelleg elismerésével engedményeket kelt tenni, alacsonyabbra kell állítani a mércét a cím odaítélésénél. Itt álljunk meg egy percre. A szocialista brigádvezetőknek már tudniuk kellene, hagy éppen a szocialista címet elnyert brigádok szorgalmazzák erőteljesen a követelmények szigorítását, a teljesítmények igényesebb elbírálását, a szocialista cím rangjának növelését. Vagyis a mennyiségi, számszerű növekedést követő minőségi fejlődést.

MÄR A VÁLLALÁSOK

kialakItAsAnAl

Egyetlen kis közösség, brigád elől sem szabad elzárni azt a lehetőséget, hogy a szocialista cím elnyerésére vállalkozzék. Ebben a tekintetben nincs helye korlátozásnak, különleges feltételeknek. De helye van az igényességnek, a szigoré mércének akkor, amikor a brigád teljesítményének elbírálására, a cím odaítélésére kerül sor. Ez az igényesség az az erő, amely az öntudat magasabb fokára emelheti az embereket, arra késztetheti a szocialista címért küzdő kollektívákat, hogy jobban számoljanak képességeikkel, tartalékaikkal, s erőfeszítéseket tegyenek a náluk fejlettebb, színvonalasabb brigádok megközelítésére. De az elnyert szocialista cím sem szól egyszer s mindenkorra, nem lehet automatikusan megújítani, évről évre meg 'kell érte küzdeni. E tekintetben különösen indokolt a követelményeket emelni, a címhez méltó teljesítményekre késztetni az embereket.

A szigorúbb mérce alkalmazása a cím odaítélésénél azt is feltételezi, hogy a mozgalom elbírálói, értékelői igényesebbek legyenek mór a vállalások kialakításánál is. A vállalás akkor lesz ösztönző, ha a vezetés konkrét követelüményeket támaszt a brigádokkal szemben, kitűzi azokat a célokat, amelyeknek megvalósítását а brigád munkájával segítheti. Ha vannak még formális, semmitmondó vállalások — és bizony vannak —, abban nemcsak a brigádok hibásak, hanem azok a termelésirányítók is, akik csak nagy általánosságban körvonalazzák a gazdasági feladatokat, „globálisan“ ismertetik az éves tervcélokat, nem nagyon segítik a brigádokat abban, hogy kezdeményezéseikkel a legfontosabb problémák megoldását, a termelékenység tartalékainak feltárását, a nehézségek elhárítását szolgálják.

Ezt a kérdést a brigádvezetők legutolsó országos tanácskozása nagyon élesen tette szóvá, mintahogyan azt a brigádvezelők košicei járási értetekezlete is tanúsította, lényeges és általános változást azonban még nem tapasztalni. Pedig ha ebben sikerülne fordulatot elérni, ha a termelésirányítók a munkahelyi igényekből, szükségletekből kiindulva irányt szabnának a brigádkezdeményezéseknek, akkor a mozgalom tömegereje mind a gazdsági fejlődést, mind a tudatos emberi cselekvés kibontakoztatását az eddiginél sokkal hatásosabban szolgálná.

TÖBB FIGYELMET ÉS TÖRŐDÉST

Szorosan összefügg ezzel az a kérdés, hogy mennyire hasznosítják a szövetkezetek vezetői a szocialista brigádok termelési tapasztalatait, javaslatait. Első látásra úgy tűnik, minden rendben van. A brigádok megtartják a termelési értekezleteket, javaslatokat adnak, újítási feladattervet dolgoznak ki stb. De ha a formák mögé nézünk, a helyzet korántsem ilyen megnyugtató. A termelési tanácskozások sok helyütt feladatkiosztó jellegűek, a munka jobb szervezésére tett javaslatok közül sok elsikkad, mert a kezdeményezőnek nincs kellő felkészültsége ahhoz, hogy eredményesen formába öntse, kivitelezze az ötletet, a közvetlen felettesek nem adnak hozzá segítséget. A már bevált jó kezdeményezések is kevés visszhangra találnak. A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá: ez nemcsak a gazdasági vezetők mulasztása, a mozgalmi vezetők, a parasztszövetség járási bizottsága sem ösztönzi kellőképpen a javaslatok hasznosítását, a

verseny jó tapasztalatainak elterjesztését. Pedig az olyan bevált kezdeményezések, mint „garantált súlygyarapodás“, „garanciavállalás a gépek és eszközök karbantartásáért“, „a minőségi munka a brigád becsülete“, „szakképesítés megszerzése“, „tiszta udvar rendes ház“ széles körben terjeszthetők, hasznára válna mind a gazdaság eredményeinek, mind az emberformálásának.

Hiányzik az a törődés és figyelem, amely e tekintetben is utat mutatna a vállalásoknak. A tapasztalatok elterjesztése e területeken is nagy fejlődést eredményezhetne. A bevezetőben az egykor országszerte ismert brigádokról szóltunk. A košicei járásban is. vannak ilyenek például a períni (perényi), buzicai (buzitai) és a tanai (csányi) szövetkeztekben, de az esetek többségében csak a közvetlen környezetük tud róluk. Pedig megérdemelnék, hogy a munkaszeretet, a pontosság, a megbízhatóság, a humanitás, internacionalizmus, a közösségi gondolkodás példáiként állítsák őket munkatársaik, a járás kollektívái elé.

SZOCIALISTA MÖDON VEZETNI

A „szocialista módon dolgozni, tanulni, élni“ jelszó sok helyütt gépiessé, sablonossá vált. Üj formák fölhasználásával próbált ezen az SZFSZ košicei járási bizottsága segíteni.

Szocialista módon vezetni — ezzel a negyedik követelménnyel egészítik ki a brigádvezetők a mozgalom hármas jelszavát. Ez azt jelenti, hogy öntudatban, aktivitásban, felelősségérzetben erősödő kis közösségeket már nem lehet a régi módon irányítani. A szocialista brigádmozgalom ma már megköveteli, hogy a vezetés demokratikus, szocialista elemei erősödjenek, a brigádok véleménye nagyobb súlyt, jelentőséget kapjon az üzemi, munkahelyi irányításban. Nem egy gazdaságvezető tapasztalhatta már, hogy leginkább a szocialista brigádokra számíthat, ha váratlan gond,