Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-20 / 33. szám
A rózsa és az örökzöldek után a muskátli (Pelargonium) következik a legközkedveltebb virágok sorában. Kedvelői már régen felvetették a szakosított alapszervezet megalakításának gondolatát. Nemrég, július 1-én, a piešťanyi tanácskozáson — a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének keretén belül — végre megalakult a muskátlit kedvelők szakosított alapszervezete, a Geranium klub. Vezetője inž. Anna Jakábová, CSc. Az érdeklődők a Szövetség központi bizottságán (ÜV SÓZZ, Havlíőková 26, 809 37 Bratislava), írásban jelentkezhetnek a klubtagok sorába. —bor Időszerű tennivalók Ä gyümölcsösben. A befőzésre alkalmas vagy piacérett gyümölcsöt már szüretelhetjük, egyébként a növényvédelem a legfontosabb tennivalóink egyike. Az almagyümölcsűeket varasodástól kell védeni. Az egészségvédelmi határidők betartásával 0,5 %-os Sulikol K- vel permetezhetjük a későbben órő fajtákat. A beteg, férges hullott gyümölcsöt naponta esetijük össze és használjuk fel vagy semmisítsük meg. A fák törzsére erősítsük fel a hernyófogó öveket,, s az alatta megbúvó kártevőket összegyűjtve égessük el .vagy befogva tartsuk meg, hogy jövőre pontosan megállapítsuk a lepkék első rajzásának időpontját. A változékony, hol meleg, hol meg esős időjárás kedvez a monília és a varasodás terjedésének. A hasznosíthatatlan beteg gyümölcsöket főzés után vagy oltatlan mészporral jól megszórva komposztáljuk. A Iisztharmatos őszibarackot a Sulikol К 0,5 %-os oldatával kezeljük. A gyümölcsfák túlterhelt ágait támasszuk alá, nehogy lehasadjanak, letörjenek. Az fij telepítéshez szükséges csemetéket már most rendeljük meg a faiskolákban. Még sort keríthetünk a ribiszke és a köszméte aranyribiszkére oltására, és befejezzük a gyümölcsfák szemzését. Ritkítjuk a diót, elvégezzük a meggy ifjltő metszését. A lelógó hajtások felkopaszodott részét egészen a legközelebbi elágazásig bekurtítjuk. Az őszibarack erős hajtásait 30—40, a gyengébbeket 10 cm-esre kurtítjuk, közben eltávolítjuk a levélfodrosodásban szenvedő hajtáscsúcsokat is. Legfőbb ideje, hogy az előkészített ágyásra kiültessük a szamócát, mert egyébként rossz lesz a begyökerezés és a teleiás. A palánták gyökereit csak akkor kell visszavágni, ha szárazok. Jól beöntözött fészekbe úgy ültessük el a palántákat, hogy a szívrész a talajszinttel egymagasságba kerüljön, utána ismét öntözzünk. A zöldségeskertben. Elvetjük a téli salátát és a tavaszi szedésre szánt spenótot. Ha nem tudunk islállőtrágyát szerezni, a fölszabadult területen vessünk zöldtrágyázásra mezei borsót vagy más pillangóst. Ezeket majd virágzáskor dolgozzuk be a földbe. így értékes humuszképző szervesanyagot juttathatunk a talajba. Felszedjük a magról termelt hagymát, az ágyáson elterítve szikkadni hagyjuk, majd rekeszbe rakva utószárítjuk és tároljuk. Jobb mint a dughagymáról nevelt, mert jobban áttelel és tavasszal nem kezd csírázni. Egyúttal kísérletképpen vessünk már most némi hagymát; ez a téli beáltáig öthét milliméteresre nő meg, felkupacolva teleltethető s tavaszszal korán ad friss termést. Kiadósán locsoljuk a zellert, s a kálíumszulfát vagy a kálisó és a szuperfoszfát 0,5 %-os oldatával 7—10 naponként fejtrágyázzuk. A szőlőben. Csonkázzuk a szőlőt (a hajtásvégek eltávolítása, tetejezés), minden zöld hajtást harmadára kurtítunk, amikor fásodni kezdenek. Ezzel a vesszők érését és a szemek fejlődését serkentjük. Peronoszpóra ellen a Kuprikol 0,7—1 %-os oldatát hasznosítjuk. Ne hanyagoljuk el a talajporhanyítást sem. Lassan érik a csemegeszőlő. Ha az árnyékoló leveleket eltávolítjuk a fürtök közeléből, megyorsítjuk az érést. A fürtöket műanyag zacskókkal védjük a darazsaktól, meg a madaraktól. A darazsak állományát szörpös sört tartalmazó üvegek segítségével gyéríthetjük. Ahol száraz a föld, érdemes öntözni — akár harminc százalékos cukorfok- és hozamnövekedést is elérhetünk vele. A virágoskertben. A nagyvirágú krizantémét (téli margitvirág] karóhoz kötjük, az oldalrügyeket kicsípjük, és a növényzetet lisztharmat ellen 0,5 %-os Sulikollal bepermetezzük. A hajtáscsúcsot károsító tetveket és poloskákat a Metation vagy a Fosfotion 0,2 %-os oldatával irtjuk. Elültetjük a virághagymákat, minél könnyebb a föld, annál mélyebbre ültetünk. Középkötött talajban a tulipánt hét, a nárciszt tíz centiméterre, fehér liliomot pedig még ennél is mélyebbre ültetjük. Csak egészséges, kellő nagyságú hagymákat ültessünk. (Cva) Karósbab, egymásnak támogatott mogyoróvesszőkre futtatva, háromszög alakban ültetve. Kevés helyet foglal, gazdag termést nyújt, és könnyen kezelhető. Foto: —bor Mint minden évben, az idén is tájékoztattuk már olvasóinkat arról, melyik vállalatok és milyen feltételek mellett vásárolják fel hazánkban a házinyuiakat. Ennek ellenére rendszeresen kapunk a nyúlfelvásárlással kapcsolatos kérdéseket tartalmazó leveleket, melyek megválaszolása aránylag sok időt vesz igénybe. Ezért most ismét szólunk röviden e kérdésről. A vágónyulakat Szlovákiában a nitrai Branko közös mezőgazdasági vállalat vásárolja fel (94Я 01 Nitra, ul. Červenej armády, č. 27). Az I. osztályba tartozó, 2.B0-3,60 kg élösólyó nyulak (újzélandi fehér, kaliforniai fehér, bécsi fehér, francia ezüst, dán fehér) kilójáért 17 koronát fizet. A II. osztályba sorolt, ugyancsak 2,80—3,.60 kg tömegű nyulak (egyéb fajták) kilójáért 15 koronát kap a tenyésztő. A Hl. minőségi osztályban az idősebb és nehezebb (3,00—5,0 kg) nyulakat veszik át, kilónként 12 koronáért. A nyulak jó egészségi állapotát állatorvosi bizonylattal kell igazolnia a tenyésztőnek. A felvásárlást a kisállattenyésztők helyi szervezetei szervezik meg. Mint a levelekből is kitűnik, mind több tenyésztő érdeklődik a hózinyulak laboratóriumi célokra való értékesítésének lehetőségei iránt. E célra a Velaz nemzeti vállalat (165 52 Praha 6, Lysolaje 15) vásárolja fel a nyulakat. Minden kisállattenyésztővel kész együttműködni, ha az betartja a megkövetelt feltételeket, amelyről a szerződés megkötésekor tájékoztatják a tenyésztőt. Általában a rendszeres havi szállítmányok iránt érdeklődik a vállalat, főleg a nagy csincsillák iránt. A nőstényeket 2,5—3,0 kg élősúlyban veszi át, a bakok 2,5 kiló fölött bármilyen nehezek lehetnek. Ezenkívül felvásárolja az agyéb fajtákhoz tartozó, esetleg keresztezésből származó bakokat is, ha azok elérik a három-hat kilós élőtömeget. Az albinők azonban nem értékesíthetők. A felkínált nyulakat előzőleg be kell oltatni mixomatózis ellen. Egy kiló élősúlyért 22 koronát kap a tenyésztő, s a három kilósnál nehezebb bakokért darabonként hat korona felárat. A negyedév elteltével az állatok után darabonként hat kiló szemestakarmányra kap kiutalást a tenyésztő. Ha nagy testű bakokat értékesített, akkor hét kilé szemesre tarthat igényt. (kr) 2 A falomb értékes nyúltakarmány Gyerekkoromban nagyon szerettem a nyulakat. Különösebb hozzáértés nélkül, de nagy szorgalommal szaporítottam őket, mit sem törődve vele, hogy egyre több munkát és gondot jelent az ellátásuk. Egy alkalommal teljesen kifogytunk a zöldből, a széna meg — nyár lévén — nem nagyon ízlett a tapsifüleseknek. Gondoltam egyet, letörtem néhány gallyat a kertvégi akácfáról és azt tettem a nyuszik elé. Pillanatok alatt bekebelezték a zöldet, csak a fehérre rágott, kemény ágdarabokat hagyták meg. Később már rendszeresen etettem velük az akáclombot. Nemrég, egy nyúltenyésztőnél tett látogatás alkalmával, ismét eszembe jutottak a gyermekévek, a vidáman játszadozó tapsifülesek. S ezért, amikor vendéglátóm felajánlotta, hogy megmutatja az állományát, szinte gyerekes jókedvvel követtem őt. Az udvar szegletében, egy terebélyes akácfa alatt három négyketreces nyáléi állt. Lakóik kíváncsian pislogtak rám a drőtszövetes ajtók mögül. Hirtelen letörtem néhány fiatal hajtást az akácfáról és barátkozni kezdtem a nyuszikkal. Vendéglátóm magából kikelve, fölháborodva tiltakozott, ne adjak gallyakat a nyulaknak, mert megmérgezem őket. Hiába mondtam, hogy az én nyulaimnak soha nem ártott meg, n csak hajtogatta a magáért: „Ha fölforognak, majd megtéríti a káromat!“ Most itt ülök a szakkönyvek és szaklapok fölött, és megpróbálom megmagyarázni a bizonyítványomat, neves szakemberek állításával bizonyítani, igenis értékes nyúltakarmány az akáclomb! A zöld akáclomb (Baintner szerint) ezer grammonként 264 gramm szárazanyagot, 128 gramm keményítőt, 57 gramm emészthető nyersfehérjét, 6,3 gramm meszet és 1,4 gramm foszforsavat tartalmaz. Tehát kemányítőérték szempontjából a takarmánykáposztától, a leveles cukorrépafejtől, a vörösherétől, a fiatal vagy virágzó lucernától, a virágzó angolperjétől jobb, a virágzás előtt kaszált édes fűvel azonos értékű takarmány. Az emészthető nyersfehérje és a mésztartalom tekintetében pedig valamennyi említett takarmányféleség előtt áll. Szárítva, júliusi szénaként az akáclomb táplálóértéke megközelítően háromszor akkora, mint az eredeti növényé. Dr. Holdas Sándor, az elismert magyar nyúltenyésztési szakember, a házinyulak takarmányozásának kérdéseit fejtegetve (A nyúltenyésztés kézikönyve, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1975), a lombtakartnányokkai kapcsolatban Így Ír: „A nyulak takarmányozásában egyes fák és bokrok levelei, leveles gallyai előnyösen fölhasználhatók. Májustól augusztusig eléggé sok táplálóanyagot tartalmaznak, és értékük a réti fűvel hasonlítható össze. A falomb szárazanyagás nyersrosttartalma a vegetációs időszak előrehaladtával nő, fehérjetartalma és keményftőértéke csökken. Mész- és magnéziumtartalma májustól szeptemberig nő, foszfortartalma csökken. Ásványi anyagok szempontjából a legtöbb lombtakarmánynak mészfölöslege van, tehát foszfor kiegészítésére lehet szükség. A leveles gallyakban általában sok a csersav, ami dugító hatású. Ez az étrendi hatás nyáron még akkor is előnyös, ha egyéb zöldtakarmányoknak bőviben vagyunk. A leveles gallyak ugyanis ellensúlyozzák a többi zöldtakarmány bélsárlágyftó hatását. A lombtakarmányokat előrehaladottan vemhes állatokkal nem célszerű nagy mennyiségben etetni. Legértékesebb az akác- és a hársfalomb, de még inkább a gledicsia (közismertebb nevén lepényfa vagy krisztuslövis — a szerk. megjegyzése), zöld lombja. A különböző zöld lombokból készített szénák ugyanúgy etethetek, mint az eredeti zöld lomb.“ Egy hazai, magyar nyelven is megjelent szakkönyvben (Mucha R.—Zelnfk J.: A házinyúl tenyésztése, Príroda, 1971.) az alábbiakat olvashatjuk: „A nyulak kiegészítő vagy pótló takarmányai közül legfontosabbak a fagallyak és a falevelek. Ogy is mondhatnánk — nélkülözhetetlenek, mert a metszőfogak koptatására és az emésztés serkentésére szolgálnak. Kistenyésztőink száraz nyarakon (az idei pedig ilyen — a szerk. megj.) gyakran helyettesítik a zöldtakarmányt gallyakkal és levelekkel. A Szovjetunió nyűlfarmjain a fák és a cserjék leveles gallyait adják az álaltoknak. A nyulak legszívesebben fogyasztják az akácfa, a rezgőnyárfa, a kőrisfa, a juharfa, a nyírfa, a hársfa, a galagonya, a tölgyfa és a bükkfa zsenge fáját és levelét. A vemhes és szoptatós nőstényeknek nem valók a kőrisfa, a juharfa, az égerfa és a fűzfa gallyai és levelei, mert ezek kedvezőtlen hatást gyakorolnak a tejkiválasztásra. A nyulak nagyon szeretik az almafák és a körtefák metszéskor nyert galylyait is. A tűlevelű fásnövények közül vitaminforrásként a luc-, az erdei- és a jegenyefenyő gallyait használjuk. E takarmányféleségeket télre tartalékba inegszárfthatjuk. Júliusban s augussziusban lemetsszük a 25—30 cm-es hajtásokat és árnyékban megszárítjuk okot. A tiszafa, a tuja és a ciprus meg egyéb dísznövények gallyaival nem etetjük a nyulakat, mert ezek mérgezők. A gyümölcsfagallyakkal is vigyázzunk, nehogy permetszer legyen rajtuk, mert ez is mérgező.“ Néha a szaklapok hasábjain is találkozunk a kisállattenyésztőknek a lombtakarmányok etetése során szerzett tapasztalatát népszerűsítő írásokkal. A Chovatel című csehországi szaklapban M. M. a többi között ezt írja. „A nyulak szeretik a lombos fák és bokrok leveles gallyait, jé tápértékükön kívül az az előnyük, hogy rágcsálásuk közben a nyulak koptatják a fogaikat s nem kezdik ki az ólat. Ezenkívül a gallyak etetése kiÚj gyógyszer Avimetronid elnevezéssel új, lengyel gyártmányú, a galambok trichomonadózis elleni kezelésére alkalmas gyógyszer jelent meg az év elején a gyógyszertárakban. A mellékelt használati utasítás sajnos angol nyelven íródott, így érthető, hogy a galambászok gyakran érdeklődnek, mikor és hogyan használhatják ezt a készítményt Szakkörökben igen megörültünk az új gyógyszernek, mert kedvező hatású, és főleg ott jelent nagy segítséget a mindennapi tenyésztői munkában, ahol már nagyon elterjedt a galambok trichomonadózisa, s az élősködők már megszokták és szinte ellenállóvá váltak az eddig széles körben használt Acinitrazol készítménnyel szemben. Az Avimetronid hatóanyaga a metronidazol. A fehér por alakú készítmény hideg vízben is aránylag jól és gyorsan oldódik, kesernyés ízű. A legkisebb csomagolás (200 gramm, ára 69 korona) tartalma hatvan galamb gyógyítására vagy körülbelül százharminc galamb fertőzéstől való megóvására, preventív kezelésére elegendő. A nagyobb tenyészetek számára tehát sokkal ésszerűbb és előnyösebb a használata, mint az eddig ajánlott Entizo) tablettáké volt. Nálunk most készítenek elő egy tabletták formájában piacra kerülő gyógyszert, de ezt elsősorban az egyedi gyógyítás céljaira ajánlják. A gyártó vállalat ajánlása szerint az Avimetronid készítményt a következő alapelvek szerint kell adagolni: a) megelőző (preventív) kezeléskor a szerből egy lapos mérőnyit (a mérő segédeszközt hat az emésztésre és a szőrzet minőségére is. Az akác, a gyümölcsfák, a mogyoró és a lucfenyő ágai félelem nélkül etethetek.“ Kedves B. Zoltán! Gondolom, magyarázatként ennyi bőven elég. Különben azt tanácsolom, ba legközelebb szakmai vitába bocsájtkozik, ne zárja ki már eleve a saját tévedésnek ás a mások igazának lehetőségét! (kő-) galamboknak mellékelik] kell feloldani két és félliter Ivóvízben, vagy jól elkeverni 2,5 kiló takarmányban (pl. Combínallal enyhén benedvesitett abrakban), s ezt a fiókák kelését megelőző 2—3 hét folyamán naponta etetni vagy itatni az állatokkal; b) gyógyító kezelés esetén — a 2,5 liter vízbe három mérőnyi szert teszünk, ha pedig takarmányban adjuk be, akkor úgy, hogy összesen 5 kg éiősúlyú állatcsoportra (10—15 galamb) jusson egy mérőnyi gyógyszer. Ez megközelítőleg annyit jelent, hogy hatvan deka szemeleséghez egy mérőnyi szert kell adagolni. Az így készített Ivóvizet vagy czemeleséget kilenc napon át kell etetni, majd utána még a megelőző kezeléssel kapcsolatban említett kúrát ajánlatos folytatni. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez és a hozzá hasonló alapanyagú (acinttrazol, metronidazol) gyógyszerek — főleg a gyógyító kezeléskor számításba jövő nagyobb mértékű adagolás esetén — ideiglenesen (2—3 hétre) csökkenthetik a nemi mirigyek tevékenységét, és ezzel elodázhatják a tojásrakást. Ezért főleg akkor tanácsos alkalmazni, amikor a galambok költenek (a tojásokon ülnek), tehát a fiókák kikelése előtt, vagy kimondottan a költési Idényen kívül. A gyógyszert tartalmazó ivóvizet lehetőleg ne horganyzott, inkább kőből készült, jól zománcozott, esetleg üveg- vagy műanyag edényekben tegyük a2 állatok elé. S természetesen ne traktáljuk egyszerre többféle gyógyszerrel a galambokat, és az egyes gyógykezelések közötf legalább egyhetes hagyjunk. időközökéi MVDr. E. &
