Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-13 / 32. szám

1977. augusztus 13. SZABAD FÖLDMŰVES, 13 A tartalékok feltárásával Egyre nagyobb répatermés elérésére törekednek! Az illetékes szervek a répatermesz­­(ti mezőgazdasági üzemek részvételé­vel évente megrendezik a szlovákiai, a kerületi, vagy a járási méretű kon­ferenciákat, ahol megvitatják a cu­korrépatermesztés helyzetét, átadják egymásnak tapasztalataikat és bizo­nyos intézkedéseket foganatosítanak. Е8У'е8У ilyen értekezleten abból a határozatból indulnak ki, amelyet a CSKP XV. kongresszusa fő feladatként tűzött ki az alapvető élelmiszerterme­lés saját forrásainkból való fedezésé­re. El kell érni, hogy a cukor-szük­ségletet saját forrásokból biztosítsuk. Ezt földmüvesszüvelkezeteink, állami gazdaságaink cukorrépa termesztői c*ak abban az esetben tudják teljesí­teni, ha a tervfeladatot nemcsak a mennyiségi, hanem minőségi szem­pontból sikeresen teljesítik, a lehető legjobb hozam elérése mellett arra is törekednek, hogy maximális cukortar­talommal takarítsák be e fontos ipari növényt. Hogy eme feladat teljesítése reális, számtalan gyakorlati példa bi­­bonyítja. A cukorrépatermesztés eddigi ered­ményei azt bizonyítják, hogy ehhez nemcsak jó termőtalajjal, hanem ele­gendő tapasztalattal is rendelkzünk. Ezt igazolják a tavalyi — viszonylag kedvzűtlen időjárás mellett — elért eredmények is. A legjobb cukorrépatermelők ta­pasztalatai, valamint a tudományos kutatás eredményei azt igazolják, hogy még ezen a téren is jelentős tartalékaink vannak, melyeket a ter­melőknek ki kell aknázniuk; főleg az agrotechnika színvonalának javítása, a komplex gépesítés és a vegyszerek okszerűbb alkalmazása révén. Hogy ez mennyire így van, maguk a föld­művelők igazolják: a tartalékok fel­tárásával egyre nagyobb hozam eléré­sére törekednek. A Teéedikovoi (pe­redi) Efsz felhívást tett közzé, hogy ebben az évben ötszáz mázsa cukor­répát termel hektáronként. A felhí­vásra számtalan mezőgazdasági tizem válaszolt és benevezett a versenybe. A közelmúltban két, egymás mellett levő efsz-t látogattunk meg a leviceí járásban. A Dolná Seč-i és a Kélna nHronom-i szövetkezetét. Mi az ami azonos a két gazdaság cukorrépa-termesztésében? # A talaj és az éghajlati viszo­nyok; # a trágyázás és a talajelőkészí­tés; Ф a vegyszerezés, a növényápolás, valamint az, hogy mindkét szövetke­zetben évek óta stabil termésátlagot érnek el. Ezért is született olyan ha­tározat, hogy beneveznek a verseny­be. A különbség a munkaszervezésben van, meg abban, hogy amíg a Dolná Seé-iek öntözéssel termesztik a nö­vényt, a káinaiak nem. Ebben az év­ben ismét versenyeznek nemcsak a hektáronkénti hozamokért, hanem a cukortartalomért is. — A cukorrépa-termesztésében alap­céljából egyelőre hatvan hektáron a cukorrépát nyomelem készítménnyel permetezzük. Ezt a módszert tavaly első ízben a kukoricánál is kipróbál­tuk és kiderült, hogy ezeken a helye­ken tíz mázsával több volt a termés. Kísérletképpen az idén a cukorrépá­nál alkalmaztuk, hogy ezáltal is nö­veljük, illetve megőrizzük a répa cu­kortartalmát — mondotta B a b i n e c Ladislav főmérnök. Ismeretes, hogy a cukorrépa-ter­mesztésben döntő jelentősége van az öntözésnek. A répa júliusban és au­ben is négyszáz mázsa felett volt as átlagos terméshozam. Minek köszön­hetik ezt? — kérdeztem Varsányi elvtárstól, a szövetkezet elnökétől. — Mivel arra nincs lehetőségünk, hogy a répaföldeket öntözzük, ezért nagy gondot fordítunk a talaj kivá­lasztására, előkészítésére, a vetésre, a növényápolásra és a betakarításra. A répatermesztést összpontosítottuk. Míg az előző években a répát négy részlegen termesztettük, az idén csak két részlegen és két parcellán. Egyes parcellákért Kazimír Ondrej és Bok­ros jános felelősek — vetéstől egé­szen a betakarításig. Ezzel a szerve­zéssel megkönnyítettük az egyes mun­kálatok időbeni elvégzését, s olcsóbbá tettük e növény termelését. Megfelelő istálló- és műtrágyázás, valamint ta­lajelőkészítés után a répa a legjobb földbe került. Az idén három fajtát termesztünk: Dobrovická A, Slovmona és a KV-Mono fajtákat. Elégedettek vagyunk a Dobrovická A fajtával; a Slovmona sem rossz, csak igényesebb az előbbi fajtánál. A cukorrépa-termesztésnek a szö­vetkezetben hagyománya van. A dol­gozók kedvelik ezt a növényt. Nem okozott az idén sem problémát az egyeiés és a kapálás. Sőt, ezekben a munkálatokban résztvett a falu ösz­­szes dolgozója. A szövetkezet vezetői arra törekednek, hogy termesztését teljes mértékben gépesítsék, de gyom­irtószer hiánya miatt kétszer is ka­pálni kellett a földet. Az idén kettős céljuk van: nemcsak a négyszázhúsz mázsa hektárhozamot, hanem tizennégy százalékos cukor­­tartalmat is el szeretnék érni. A cu­kortartalom növelését vagy megőrzé­sét eddig a gazdaságok elhanyagol­ták. Igaz a cukorgyár sem fordított erre kellő gondot. Az idén — nagyon helyesen — az a határozat született, hogy a legjobb cukortartalmat elérő mezőgazdasági üzemek jutalomban ré­szesülnek. Ezért óvatosan kezelték a növényt nitrogénnel. A nagytáblás parcellák kialakításá­val új munkaszervezést vezettek be. Kulcsár Zoltán tíz éve agronómus. jó szervező képessége, szaktudása, gya­korlati tapasztalata van. Neki köszön­hető, hogy a cukorrépatermesztés em­lített módszereivel a gépek kihaszná­lása biztosított. A vetést, a sarabolást, a kiszedést, illetve betakarítást, de a trágyázást és a talajelűkészítést is külön csoport végzi. Igen pontos és kiváló munkát végeznek a traktoro­sak. Névszerint: Mlíska Zdenek, Pe­­terke Ernest, Varga Alexander. A be­takarítási munkálatoknál, amennyiben a traktorosok, kombájnosok jó mun­kát végeznek, jutalomban részesülnek. A jó, minőségi munka itt alapkövetel­mény. Minőségi munkával, jó munka­­szervezéssel akarják elérni a kiváló hozamokat. NAGY TERÉZ Az időben végzett talaj művelés aranyat ér! Amikor e sorokat írom, gazdatár­­satm még az aratás — örömével, de ürömmel is tele — munkálataival vannak elfoglalva. Felelősségteljes, fáradságos munkájuk után sem pihen­hetnek meg. Ojabb sürgető feladat vár rájuk, a jövő évi jó termés időbeni biztosítása. Nem kisebb munkák el­végzéséről van szó, mint a növények vetésétől az elkövetkező aratásig, a lehető legkedvezőbb feltételeket kell létrehozniuk. Gazdatársaim jól tudják, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha a magágv, a vetőmag gyors és egyenletes fejlődé­sét biztosítja. Ennek fontos tényezője a talaj, amely elősegíti a növényi táp­anyagok átalakulását, gazdaságos hasznosulását, valamint a talaj víz­készletének megóvását. A vízgazdál­kodás kérdését nem kell külön hang­súlyoznom. Pár sorban, egy rövid cikk keretében nehéz felsorolni azon teen­dőket, amelyeket az agronómusoknak ismerniük kell. Írásom nem is a vízgazdálkodás módjait ismerteti, hanem a legsürge­tőbb kérdésekkel foglalkozik. Nem vi­tatható, bogy ott, ahol a talaj „mor­­zsalékos szerkezetű“ a vízgazdálkodás a növények számára kedvező. Szabá­lyozása egyszerűvé válik, mert a jó szerkezet nagyobb vízkapacitást és ennek révén nagyobb víztárolási lehe­tőséget, mélyebb beázást biztosít. Ez munkamegtakarítással és terméstöbb­­lettel jár. Ezzel szemben a rosszul végzett talajművelés következtében a '.struktúrátlanná“ vált talajban, több a kár, mint a befektetett költség hasz­nosulása. Az ilyen talaj — kivétele­sen —, csak nagyon kedvező időjárás Varsányi György elvtárs, a Kálna n/Hronom-i szövetkezet elnöke. Foto: (tt) gusztusban igényli a legtöbb vizet. Amennyiben nem jut megfelelő ter­mészetes csapadékhoz, a vízszükség­letet mesterségesen kell pótolni. Az alsószBcsieknek erre megvan a lehe­tőségük. Nagy hatósugarú öntözőbe­rendezéssel rendelkeznek. A répát először július nyolcadikán öntözték harminc milliméteres adagokban. Egy hét leforgása alatt megkapta az opti­mális csapadékot. A Kálna n/Hronom-i Efsz-ben a ré­paparcellákat nem öntözik. Termesz­tésénél más módszereket alkalmaz­nak. Ogy szervezik az egyes munká­latokat, hogy öntözés nélkül is jó eredményeket érjenek el. A múlt év­esetén nyújthat (6 termést. Azt pedig, hogy kedvező időjárásra, — száraz­ságra hajlamos éghajlatunk mellett — csak ritkán számíthatunk, nem kell bizonyítani. A jól végzett talajmunká­latokkal az Időjárás káros hatásai Is lényegesen ellensúlyozhatók. Nem ti­tok, hogyha a talajmüvelési munkák sorozatában mulasztást követünk el — mint például a tarló, s az őszi szántás elmulasztása, stb. — a későb­bi munkálatok során ez már nehezen pótolható. Valamennyi mezőgazdásznak érde­ke, hogy a talajelőkészítést megfelelő időben, kifogástalanul és lehető leg- I olcsóbban végezze. E cél elérésének több alapvető feltétele van. Az aratás után különösen fontos, hogy a felszántott talaj rögeit azon­nal elaprózzuk, amíg annyi nedvesség van, hogy eléggé omlós. Ha a szántás rögei már kiszáradnak, az aprítás több munkát és költséget igényel. Ezenfelül a munka minősége is rosz­­szabb. A tarlóhántást idejében, tehát ara­tás után el kell végezni. Ilyenkor a talajban annyi a nedvesség, hogy a friss rögöket sikeresen felaprózhat­juk. Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy a talaj felső rétegeinek lazításá­val megbontjuk a felület hajszálcsö­­vességét, s ezáltal meggátoljuk a ta­lajban lévő víz elpárolgását. Közismert, hogy valamennyi talaj akkor művelhető legjobban, ha a vfz­­felíogóképesség érvényesül. A közép­kötött és kötött talajoknál a nedves állapotban végzett művelés a termő­­képességet és a szerkezeti összetételt teljesen lerontja. A tömött talajok la­zítását gyakran akadályozza a száraz időjárás. Ha az ilyen talajt, aratás után azonnal legalább öt-hat, vagy ahol az indokolt, hat-nyolc cm mé­lyen felszántjuk, porhanyítö földré­teggel borítjuk, akkor az nem szárad ki. és a szárazság ellenére később is művelhetővé válik. Ezért fontos (szá­raz éghajlatunk alatt) a tarlóhántást azonnal elvégezni. Minden talajmun­kát úgy kell végeznünk, hogy a víz­készletből minél kevesebb párolog­hasson el. Nem szabad tehát a talajt nyáron át feleslegesen hosszabb időn át ún. nyersbarázdákban hagyni. A nyitott barázdák és a nagyobb felület sokkal több vizet párologtat el, mint a sima felületű talaj. Törekedni kell arra, hogy a talaj felületét akkor Is, ha nincs bevetve, Öt-hat cm porhanyó földréteg borítsa, amely megvédi alsó rétegeit a kiszáradástól. Az okszerű talajinüvelésnek további alaptörvénye, hogy nedves földet semmiféle művelőeszközzel nem sza­bad megmunkálni. Mindig be kell vár­ni, hogy a talaj nedvesség! állapota olyan legyen, amikor kellő mértékben omlós. A kötött talajok nehéz művel­­lietőségét a humusz- és mésztartalom növelésével könnyíthetjük. Az előbbi istálló- és zöldtrágyázás — vagyis szerves trágyázás — az utóbbi mesze­­zés útján lehetséges. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kellő időben elvégzett falajporhanyí­­lással a sekélyrétagű talajforgatással nemcsak a vízkészletet óvjuk meg az elpárolgástól, hanem a rovarok petéit és álcáit is tömegesen elpusztíthatjuk. Hasonlóképpen a gyomokat ts, ha ezek magvai sekély talajrétegbe jut­nak és ismét kikelhetnek. Így magéri lelés előtt ezeket ismét alászánthat­juk. A talaj rendszeres művelésével az egerek, az ürgék és hörcsögök be­­fészkelését. szaporodását is meggátol­hatjuk. Igaz, azok ellen sokszor csak a közvetlen irtás hatékony. A kötött agyagtalajok sokkal nehei zebben művelhetők, mint a középkö­tött vagy a laza homoktalajok. Minél nagyobb fokú a talajok kötöttsége, annál költségesebb munkát igényel a megművelés. Látjuk tehát, hogy a ta­lajművelés — főleg a kötött talajo­kon — nagy szaktudást és körültekin­tést igényel. Kmoško László, mérnök Tudnivalók a gabonafélék mesterséges szárításáról Ladislav Babinec, a Dolná Seű-l szövetkezet főmérnöke. követelmény a helyes szerves és mű­trágyázás. A kutatóintézet megítélése alapján sok agyagos földünk van, ezért gondos tápanyagpótlást követel. A répeföldeket alaposan istállótrá­gyázzuk. Ebben az évben a szuper­­foszfátot és a kálisót is bedolgoztuk a talajba. A gondos talajelőkészilésen, a vetésen stb. túl igyekeztünk jó faj­tákat vetni. Ebben az évben KV-Mono és a Mónika fajtákat termesztjük. A magot SEPÜS vetőgéppel vetettük, ügyelve a pontos vetésre, valamint az egyedszám betartására. Vetés előtt a talajt Burex-el gyomtalanítottuk. A ré­pát egyeltük ás kétszer kapáltuk. Az egyelés után elvégeztük a nitrogén­­trágyázást. A cukortartalom növelése A tárolt gabona a magtárba kerül­ve tovább él és lélegzik. A lélegzés annál intenzívebb, minél nedvesebb és melegebb a termény. E folyamat alatt a gabona szénhidrát tartalma vízre és szénsavra bomlik, közben meleg fejlődik. A meleg és a nedves­ség viszont fokozza a légzést folya­matot. A termény az erős felmelege­dés hatására bámul, ami lassan át­hatol az egész magon. A nedves sze­mesterményben, elsősorban a kenyér­­gabonában — a fentieken kívül — még „enzim“ tevékenység is felléphet és a fokozott felmelegedés következ­tében ez a gabona csírázását idézi elő, ami a penészgombák fejlődéséhez vezet. Az elmondottakból következik: ha lehetővé akarjuk tenni a gabonafélék tartósítását anélkül, hogy bennük lé­nyeges káros elváltozást okoznánk, el kell vonni a káros mikroorganizmu­sok tevékenységéhez szükséges vizet, meg kell akadályoznunk a termény túlmelegedését. Ezzel meg is van ha­tározva a gabonafélék szárításának célja, illetve feladata. A gyakorlati életben kialakultak azok az értékek, amelyek mellett még melegedés és megromlás veszélye nél­kül tárolhatók a különböző gabona­félék magvai. Ezek szerint a gabona­félék 14 százalékos nedvességgel tá­rolhatók nagy tömegben ömlesztve vagy zsákokban; 15 százalékkal tárol­hatók zsákban kb. egy évig; 16 száza­lékkal zsákban fél évig; 16—18 száza­lék nedvességgel rövldebb ideig, míg 19 százalékkal legfeljebb néhány na­pig. Ennél nagyobb nedvességtarta­lommal már nem szabad rövid Ideig sem tárolni a gabonátl Olyan gabona­félék, melyeknek a nedvességtartalma meghaladja a 19—20 százalékot, táro­lás esetén a megromlás veszélyének vannak kitéve. Ezért mesterséges szá­rítást igényelnek. Az egyenletes szárítás céljából a szárító levegő hőfokát, Illetve mennyi­ségét szükség szerint szabályozni kell. Műszeres vizsgálatok kimutat­ták, hogy, a gabonafélék (búza, árpa, rozs és zab) esetében a szárítóközeg határhőmérséklete takarmánygaboná­nál 110—130 C fok, a termény hőmér­séklete pedig 60—70 C fok. Kenyérga­bonánál ezek az értékek 55—85, illet­ve 45—50 fok között, míg a vetőmag­vaknál alacsonyabbak: 55—75 C fok és 40—45 C fok között alakulnak. A különböző típusú szemestermény­szárítók üzemelési mutatói közül a legjellemzőbb a fajlagos hőfelhaszná­lás értéke, amit a tüzelőanyagra vo­natkoztatott „kalóriaértékben“ feje­zünk ki. Ennek gyakorlati irányérté­ke a keresztáramú csörgedeztetek szá­rítóknál 100—150 C fok hőmérséklet határok között 1300 kcal/kg víz elpá­­rologtatása. Fordítókamrás rendsze­reknél — amikor is a szárltóközegef kétszer vezetik át a terményrétegen — ennek értéke 1100—1050 kcal/kg víz elpárologtatása között van. Ezen értékek között a szemesterményszá­­rítő berendezések már kedvező fajla­gos hőfelhasználással üzemelnek. Ma már a „betakarítás“ munkafo­lyamata alatt sehol sem a gabonafé­lék kombájnos betakarítását értik csak egymagában, hanem a termény tisztítását, szárítását és tárolását is. Így válik a gabonafélék betakarítása egyetemessé. Esős, csapadékos időjá­rás esetén a gabonafélék szakszerű szárítása még fokozottabb figyelmet követeli Dr. László László, mérnök A tarlószántás jelentősége Fiatal koromban — 1912-ben — aratógépek még nem voltak, így kézi kaszával kellett levágnunk a gabonát. A hosszantartó forró nyár közepette egyik napon zápor­eső zavarta meg az aratás folya­matosságát. A kevés földdel ren­delkezők maguk vágták le a ter­ményt. Magam is alig tizenhatéves korban vettem részt a kenyérnek­­való betakarításában. Az említett eső végett bizonyos Ideig szüne­telnie kellett az aratásnak, édes­apám azonban másnap a lovasfo­gattal a learatott földekre küldött, hogy a félkeresztekig szántsam fel a tarlót, amire sor Is került. A kévéket későbben hordtuk el a cséplőgéphez, így ezt a területet két héttel későbben, vagyis akkor szántottuk, amikor a talaj már jócskán kiszáradt. Ebbe a talajba vetettük a magot. A termény kikelésekor csodála­tos látványban volt részem. Két­féle színben láttam a növényt. As a terület, amelyet édesapám ösz­tönzésére korábban és nedves ál­lapotban szántotam meg, haragos­zöld színben tündökölt, de a kö­zépső sáv, ahol korábban a félke­resztek voltak, csak későbben, ki­száradt állapotban szántottam, vl­­lágoszöld színben indult a télnek. Tavasszal a vetemény életrekelt és a haragoszöld színű rész roha­mos növekedésnek Indult, de a kö­zépső sáv növényzete lemaradt. Aratáskor a korábbi szántásba ke­rült gabona sokszorta több és lé­nyegesen jobb minőségű szemter­mést adott, mint a középső, későb­ben szántott sávon termett. A fentiek is azt bizonyítják, mennyire fontos az időben végzett tarlőszántás. Tehát az a gazdaság, amely aratás után rögtön beszánt­ja a tarlót, a következő évben jó­val nagyobb és jobb minőségű ter­mést ér el, mint az, amely elha­nyagolta a tarlőszántást. Gyurka Pál, Seűa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom