Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-13 / 32. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. augusztus 13. ISMÉT a „kapaszkodás“ évei Nemrég a RAPOVCEI (RAPI) JŰVÖ EFSZ-ben jártam. Azzal a merész elhatározással indultam útnak, hogy megbizonyosodom egy számomra hihetetlennek tűnő értesülés igaz voltáról. és feltárom a furcsa helyzetalakulás okát. A kimutatásokból ugyanis arról értesültem, hogy az emlftett gazdaság kilencvenháromezer literes adóssággal zárta a tejeladás félévi tervének teljesítését. Meglepett a dolog, mert bár a szövetkezet hosszú évekig mélyponton vesztegelt, de az utóbbi években kiköszörülte a csorbát s lényegében felküzdötte magát a luéeneci járás élvonalbeli tejtermelő gazdaságainak sorába. Most meg egyszeriben a hátul cammogókéval egy sorban említik a nevét. Miért? Tóth János elnököt — aratásidő lévén — kezdetben nem lelkesítette túlságosan az érdeklődésem. Gondolom — sőt most már tudom is —, hogy őt is bájtja a dolgok ilyetén alakulása, mert rövid mérlegelés után ráállt, hogy elemezzük a helyzetet. Amikor Molnár Dezső főállattenyésztő is megérkezett, hármasban beszélgettünk a szövetkezet tejtermelésének múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Mert — mint azt a beszélgetőtársaim jelezték, és amit a későbbiek is igazoltak — a múlt buktatókkal telitűzdeit, de végeredményben felfelé ívelő útjának megismerése nélkül, aligha lehetne az objektív valóságnak megfelelő képet alkotni és nyújtani a tejtermelés jelenlegi helyzetéről, és úgymond „bizonyítvány-magyarázásnak“ tűnne a pillanatnyi ne-, hézségek és problémák puszta felsorakoztatása. A krónikás szerepére Tóth János vállalkozott. „Az igazat megvallva, a rapi szövetkezel soha nem remekelt a tejtermelésben. Mindig a gyenge, színvonalon aluli, bátran mondhatjuk, hogy a lemaradozó gazdaságok közé tartozott. Tejtermelés és értékesítési kötelezettségeit csak elvétve teljesítette. A javulás 1972-töl keltezhető. Ekkor is csak az egyesülésnek volt köszönhető, hogy végre elszakadtunk a mélyponttól. Merthiszen az egyesült gazdaságok közül kettőben jóval magasab bszinvonalon volt akkor a tehenészet, mint itt Rapon. M u I k á n háromezernégyszáz, К а I o n d á n pedig kétezernyolcszáz liter tejet fejtek darabonkénti és évi átlagban, itt pedig csak kétezerkétszáz liter körüli volt a tejhasznosság. A mul'kai szövetkezet az élvonalbeli tejtermelők közé tartozott, kiváló állománnyal rendelkezett, s később erre alapoztuk az egyesített szövetkezetek tehénállományát. Az egyesülés első évében — nem is tudom hány évi sikertelen kísérletezés után — végre sikerült pozitív mérleggel zárni az évet. A nagy erőfeszítések, a „kapaszkodás“ időszaka következett. Szerettük volna megmutatni, hogy nem béreltük ki örök időkre az utolsó lépcsőfokot, s nem törődtünk bele a sikertelenségbe. Minden igyekezetünkkel a tenyésztői munka színvonalasabbá tételét szorgalmaztuk, hiszen a rendelkezésre álló állomány jelentős hányadát ki kellett selejtezni, le kellett cserélni. Nagy gondot okozott, de végül megoldottuk a kielégítő takarmányalap megteremtésével kapcsolatos problémákat is.“ Az állattenyésztő némán helyeselt, közben időnként — ahogy a mesélő pergette az éveket — továbblapozott a kissé már tépett jegyzetfüzetben. Ahogy peregtek az évek, suhogtak a papírlapok, mindinkább kisimultak Molnár Dezső homlokán a gundszántotta barázdák. Végül ő is megszólalt. „Nem szerénytelenségből mondom, de nagy munkát végeztünk az utóbbi néhány évben. Az ötéves tervidőszakot eredményesen zártuk. A fő figyelmet a hasznosság fokozására fordítottuk. Ez abból is látható, hogy öt év alatt huszonnégy százalékkal növeltük a tejtermelést, viszont a tehenek száma csak öt százalékkal gyarapodott. A tervidőszak utolsó évében 1 millió 15B ezer liter tejet termeltünk. Es nem álltunk meg az úton. Tavaly már háromezer liternél több ‘tejet fejtünk tehenenkénli átlagban. És november derekán az elsők között teljesítettük évi eladási kötelezettségünket! Most meg .. Ismét lapozott egyel, nézte a papírra vetett számokat, szavakat, de nem folytatta az elharapott mondatot. És homlokán ismét rendőkbe rándult a napszítta bőr. „Kilencvenháromezer liter, nagy adósság. Hogyan történhetett?“ — serkentettem a beszélgetést. Az elnök megköszörülte a torkát. „Ezzel a kérdéssel elérkeztünk a beszélgetésnek ahhoz a pontjához, amit általában mosakodásnak nevezünk. De a járás belügyeiben jártasok bizonyára nem tartják majd annak, amit mondunk. Az év elején felszámolták a gyatrán gazdálkodó losonci Állami Gazdaságot, s három részleget — vagy ha úgy tetszik, három községet — nekünk kellett átvenni. Rossz házasság volt, dehát a gyengébbeket is fel kell karolni. S ki tegye ezl, ha nem éppen a jók sorából valók? Hiszen a földjeik, a gazdasági épületeik és az állatállományuk is ugyancsak elhanyagolt állapotban volt.“ Az állattenyésztő ujjával mutatja a papírra vetett jegyzeteit. „Háromszáz tehenet vettünk át a gazdaságtól. Tehenet? Inkább tehénbőrbe bújtatott kecskét. Február dereka volt, s alig kétliter tejet fejtek. Amikor nagyjából sikerült rendezni a foghíjas nyilvántartást, kiderült, hogy tizenöt-tizenliatéves teheneket tartottak. A szakszerű tenyészmunkára, a selejtezésre nem volt gondjuk, takarmányt meg nem tudtak termelni és beteremteni télire. Az istállók, az állatok vízellátása is katasztrofális volt. Egy valamit azért nyertünk ezen a vásáron — szorgalmas állatgondozókat. Maguk mondták, alig várták, hogy gazdát cserélhessenek. Nincs is panasz a munkájukra. A megváltozott feltételek felélénkítették a munkakedvüket. Sok takarmányt vettünk az év elején, és a saját teheneinkkel is kevesebbet etettünk, hogy ha szűkösen is, de átvészeljük a télutót és a kora tavaszt. A gondoskodás eredményt hozott, mert a legrosszabb állománynyal rendelkező mučíni telepen az első negyedévet 3,24, a másodikat pedig 5,89 literes napi fejési átlaggal zárhattuk. Ebben persze a tetemes selejtezésnek is szerepe volt. Hat hónap alatt száztizenhárom tehenet cseréltünk le, ebből hatvanat a muríni telepen selejteztünk ki. A legjobb állományunk Rapnvcén van, ahol több mint kilencven azoknak a teheneknek a száma, amelyek jóval többet fejnek háromezer liternél. S némely egyedek ötször-hatszor annyi tejet adnak naponta, mint a mučíni telep átlagos hasznosságú tehenei. Ebből is gondolhatja, hogy nem adóssággal zártuk volna a félévet, ha más állományt „örökölünk“. A későbbiek során azután kiderült, hogy a helyzet azért nein olyan tragikus, mint ahogy azt a papír mutatja. A nehézségek ellenére is jobb (6,84 literes) napi fejési átlagot értek el, mint ahogy azt eredetileg tervezték. De mivel sokat kellett selejtezniük, nem növelhették az előirányzottnak megfelelően az állományt, tehát a tervbe vett tejmennyiséget sem termelhették ki. Vendéglátóim elújságolták azt is. hogy július derekán már több mint tíz liter tejet fejtek darabonkénti és napi átlagban. Ezt a mutatót szeptember végéig még javítani tervezik. S bár utána ismét csökken majd a hasznosság, de számításaik szerint így is maradéktalanul eleget tudnak tenni az évi eladási kötelezettségeiknek. Feladatuk 2 millió 220 ezer liter tej értékesítése. Ismét a főállattenyésztőé a szó. „Az év végéig — a tervnek megfelelően — háromszáz darabbal kell növelnünk a tehenek számát, hogy elérjük az ezres létszámot. Ha ezt a feladatot teljesítjük, akkor nem tudunk selejtezni, és kénytelenk leszünk egész télen drága takarmányun tartani a legsilányabb teheneket is. Ha viszont seltejteziink, akkor nem tudjuk feltölteni az átadásra váró négyszázas telepet. Talán jő volna végre eldönteni, mi a gazdaságosabb és a fontosabb: az, hogy minden áron elérjük a tervezett létszámot és jelentős ráfizetéssel tartsuk az alig tejelő teheneket, vagy pedig az, hogy kialakítsunk egy jó. az elkövetkező évek még igényesebb feladatainak teljesítésére is képes alapállományt, amit jövőre tervszerűen tovább lehetne fejleszteni?!“ Reméljük, hogy alapos mérlegelés után végül is kedvező megoldást nyer ez a probléma, hiszen a kérdés megválaszolása nemcsak üzemi, de társadalmi szempontból is nagy jelentőséggel bír. Kell a tej, de a takarmányokkal sem szabad pazarolni. S ha a szövetkezt ígéretet tesz, hogy az évi tejtermelési és értékesítési feladatát maradéktalanul teljesíti, akkor — az összes objektív körülmények figyelembe vételével — az illetékesek talán kivételesen engedélyezhetnék az egyesült szövetkezetnek, hogy az előirányzottnál nagyobb selejtezést végezzenek, takarékosabbá legyék a teleltetést, s jól felkészülve a jövőbeli feladatokra, az elkövetkező évben gyarapítsák fel az állományt. Nem a tömegtakarmányukról van szó, hiszen — bár nagy az állatsűrűség — a gazdaság vezetői biztosítottnak mondták a takarmányalapot, inkább a szemesekről, az erőtakarmányról, amiből az idén csak szűkösen termett. Kádek Gábor Javítani kéne a marhahizlalást A BALOG NAD IPĽOM-I ÜJ ÉLET EFSZ (Veľký KrtíS-i járás) tavaly százhektáronként kétszázkilencven kiló húst és ötszáznyolcvanöt liter tejet értékesített. A nagyfokú leterheltséget példázzák a további adatok is. Például az, hogy a szövetkezet az idén száz hektár mezőgazdasági földre számítva hetvenhét szarvasmarhát tart, s ebből huszonhárom a tehenek száma. A száz hektár szántóra jutó sertések száma pedig kétszázöt darab. — A nagyfokú megterhelés egyelőre nem okoz számunkra különösebb problémát — tájékoztatott nemrég "Sógor József üzemgazdász —, hilényegében a garantált sertéshizlafásra való áttérésnek köszönhető. Tavaly negyvennyolc dekás átlagos napi súlygyarapodást értek el a hízók, s egy kiló húst 4,12 kiló abrakból termeltek. Most, az év első hat hónapjában napi és darabonkénti átlagban — ötvenhárom dekás felhízást mutattak ki, a termékegységenkénti erőtakarmány-fogyasztás pedig hét dekával csökkent. Tejből a tervezettnél tízezer literrel többet, összesen 558 ezer litert értékesítettek hat hónap alatt. Ezt az eredményt értékelni kell, merthiszen nem az állomány előírt létszámának szén az állattenyésztés és a növénytermesztés igényeinek és feladatainak körültekintő összehangolása révén még sikerül megteremtenünk a kellő takarmányalapot. Azóta, hogy hozzájárulásunkkal felépült és üzemelni kezdett a sertés-nagyhizlalda, erőtakarmányokból nem bírjuk elérni az önellátottságot. Hiába, a sertéstelep sok húst termel, de sok erőtakarmányt is igényel. A gabonafélék vetésterületét nem tudjuk növelni, a hozamok meg nehezen javíthatók tovább. Tőmegtakarmányokkal azonban kifogástalanul ellátjuk az állattenyésztést. Hiányosságként említhető, hogy a takarmányok hasznosításában nem mindig sikerül elfogadható eredményt elérnünk. Árutermelés-értékesítés szempontjából foghíjasán zárta a félévet az egyesült szövetkezet. Mivel a tervezettnél népesebb állományt tartottak, és a sertéshizlalásban a tervezettnél jobb eredményt értek el, így a hústermelés! tervet teljesíteni tudták. Azonban hiába adtak el az előirányzottnál több sertéshúst, a népgazdaságnak még így is száznegyvenöt mázsa hússal adósai maradtak. Miért? — A marhahizlalásban nem bírtuk elérni a tervezett kilencvenkét dekás átlagos napi súlygyarapodást. A nyolcvandekás felhízási átlag meg nem volt elég hozzá, hogy az állatok elérjék a vágósúlyt. A szükséges állomány megvan hozzá, tehát a lemaradást a második félévben behozzuk — magyarázta a beszélgetőtársam. Lehet, hogy az adósságukat valóban letörlesztik az év végéig, ezt nem vitatom. De vajon megtakarítják-e valahol azt az abrakot, amit a vágósúly eléréséig feleslegesen feletetnek a marhákkal? Aligha. Tavaly csupán két és félkiló erőtakarmányra volt szükségük egy kiló marhahús kitermeléséhez, most hat hónap átlagában csaknem kétkiló kilencven dekát igényeltek az állatok ugyanilyen teljesítményhez. Gondolom, nem ártana vizsgálat tárgyává tenni, miért alakult így a helyzet?! A fentiekkel szemben örvendetes tényként említhető, hogy a sertéshizlalásban szép sikereket értek el. S ez A hasznosság növelésére törekednek Napjaink időszerű feladata a gazdasági állatuk hasznosságának a javítása. Ezt tartják szemelőtt minden mezőgazdasági üzemben és lépéseket tesznek az állatok biológiai képességének. mint a leghathatósabb inlenzifikációs tényezőnek a kihasználására. Jő néhány gazdaság van Szlovákiában, ahol a szlovák-tarka tehenek hasznosságát a fekete-tarka marhával való keresztezés útján javítják. Ezt a célt követik a Sahyi íipolysági) Vörös Lobogó egyesített szövetkezetben is. Kecskés Károly elvtárs, a szövetkezet elnöke a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével kapcsolatosan arról tájékoztatott, hogy a társult gazdaságban kétezerszázhüsz szarvasmarhát — ebből hétszázhúsz tehenet tartanak. A nagy kiterjedésű lpolymenti legelőkön ezerkétszáz szarvasmarha, köztük ötszáz üsző kitűnő, egészséges környezetben tartózkodik. A legelőn lévő üszőállományt három csoportra osztották — ezeknek nyolcvan százaléka fekete-tarka, Fi-es leszármazott. Az első csoportba a közvetlenül legelőre hajtás előtt befedeztetett üszők, a másikba a régebben befedeztetettek, a harmadikba pedig a befedeztetés előttiek tartoznak. A keresztezés célja a hasznosság szüntelen javítása. Ebben a gazdaságban jelenleg az elsöborjas leszármazottak napi átlagban 11—18 liter tejet adnak, s ez lénygesen jobb eredmény, mint a sžlovák-tarka teheneké. Az első laktáció Ideje alatt figyelemmel kísérik az első borjasok tejhozamát. Ekkor dől el az állatok további sorsa. Amelyek ugyanis nem adják meg a várt tejátlagot, azoka! kiselejtezik és meghizlalják, erre azonban csak ritkán kerül sor, mert eléggé gondos a válogatás. Üszőneveléssel túlsúlyban a tesmagi és a sági részlegen foglalkoznak, mert ott van erre legjobb feltétel, a dolgozók példásan gondoskodnak as állatokról. A szövetkezet állattenyésztésének a szakosítása részben már megoldott. Teheneket a részlegek mindegyikén tartanak. Tesmagon és Ságon a fekete-tarka elsőborjasok, Preselanyban túlsúlyban fejősök, Visken pedig a selejtezés alatt levő tehenek vannak feljavítás céljából. A szövetkezet jelenleg 1150 juhot is tart, azonban az olvári völgyben, ahol erősen lejtős a talaj, legelőt létesítenek és belátható időn belül háromezerre szaporítják a juhállományt. Ezzel a szövetkezet olyan feltételeket hoz létre, melynek keretében össztársadalmi szempontból is nélkülözhetetlen nyersanyagot, vagyis tekintélyes mennyiségű gyapjút termelhet, feldolgozó iparunk részére. —hai— túllépésével, henem az egyedenkénti hasznosság tervszerű növelésével érték el. Az előirányzottnak megfelelően négy és félszáz tehenet tartottak, s ezektől a múlt év azonos időszakához mérten több — napi átlagban nyolc liter — tejet fejtek. Becsületükre válik, hogy ugyanakkor az abrabfogyasztást is csökkentették. A tej literjét huszonnyolc deka abrak felhasználásával produkálták. A szövetkezeteseknek közben arra Is gondjuk volt, hogy valóra váltsák a tejtermelés gazdaságosságának növelését célzó ígéretüket, amit a csaknem félmillió korona értéket képviselő, üzemi szocialista kötelezettségvállalásban is rögzítettek. A tejüzem ugyanis az új szabványok értelmében szigorúbban ellenőrizte és osztályozta az átvett tejet, s Így a szövetkezet által felkínált mennyiség zömét a harmadik minőségi osztályban vette át. A tej tisztétalansága ugyanis meghaladta a megengedhető értéket. Ezért a közösben tervbe vették és közös munkával megvalósították a tejvonal átépítését. Korábban is géppel, de kannákba fejtek. Most a fejőgépektől csővezetéken kérésziül egyenesen a tejházba kerül a tej, ahol megfelelő kezelésben részesül. A berendezés és a tejház is jól működik, így nincs is nagyobb baj a lej minőségével. Előfordul még némi rendellenesség, de a termék zömét immár az első minőségi osztályban veszi át a tejüzem a szövetkezettől. S hogy ez mit jelent a gazdaság számára? Nem milliókat, de a koronát is becsülni kell. No meg szem előtt kell tartani a fogyasztó és a feldolgozóipar igényeit is. Elvégre a termelő egyben fogyasztó is! S talán mondjunk valamit az anyagi vonatkozásokat keresőknek is: tavaly 2,11 korona átlagáron értékesítette a szövetkezet a kitermelt tejet, most az első félévben pedig már hat fillérrel többet bevételezett literenként. Az idén helyi és országos viszonylatban is szerényebb termést nyújtottak a gabonák, s mivel az öntözött területeket kivéve kukoricából sem számíthatunk csúcshozamokra, az elkövetkezőkben még nagyobb fontosságot kell majd tulajdonítani az erőtakarmányok ésszerű és takarékos felhasználásának. S e téren komoly feladat vár a fentiekben említett szövetkezetre is, hiszen — amint azt a múlt évi mutatók is jelzik — tudnak itt eredményesebben és takarékosabban is marhahúst termelni! K. G. Üszőcsorda az Ipoly mentén. Egészséges környezetben edzett állatokat nevelnek a tehénállomány felújításához. SZALMA-KONCENTRÄTUMKEVERÉKEK ETETÉSE Kifejlett juhokkal tizenhat variációban etettek szalma-koncentrátum-keveréket, amely húsz, negyven, hatvan és nyolcvan százalék szalmát tartalmazott a koncentrátumon és az ásványianyag-kiegézsítőn kívül. A szalmát 15 mm-es szecskaként vagy liszt gyanánt adták a keverékhez, amelyet részint préselten, részint pogácsázott formában etettek. Vizsgálták a keverék szalmahányadának és fizikai állapotának hatását a szárazanyagfelvételre, a szervesanyag és nyersfehérje emészthetőségére, a bendőfolyadék pH-értékére és összessav-koncentrációjára, az ecet- és propionsav arányára. Legkedvezőbb a negyven-hatvan százalékos szalmahányad és a préselt forma volt. (Tierzucht) /
