Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-08-13 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. augusztus 13. Elkötelezett helytállással Pártunk mezögazdaságfejlesztési Irányelveiben stratégiai célként határozta meg. hogy néhány éven belül a gabonával és az alapvető élelmiszerekkel való önellátás szempontjából teremtsük meg a szükséges feltételeket. Ez megkövetelte, hogy a kutatók, s egyben a termelők mindent megtegyenek a szunnyadó tartalékok feltárása érdekében. Ezzel párhuzamban fontos követelménnyé vált a termelés ésszerű összpontosítása és szakosítása, ami Szlovákiában a kis mezőgazdasági egységek összevonásában csúcsosodott ki. Így jött létre ez év elején három környező szövetkezet társulásával, — Dömény János elnökletével, Trhové Mýto (Vásárát) székhellyel, a négyezernégyszázhetven hektár szántóval rendelkező Csehszlovák Szovjet Barát•ág szövetkezet. A topolníkyi és a Trhové Mýto-1 gazdaságok külön-külön is kimagasló eredményeket értek el, Ohrady pedig a közepesek közt foglalt helyet járási viszonylatban. Az erők összevonása tRhát ésszerűnek bizonyult, bár a kezdet soha nem könnyű. Az évek során egy-egy gazdaságban beidegződött szervezésen bizonyos mértékben módosítani kellett. Rátértek a termelés ágazati irányítására és az önelszámolásra stb. Az elmúlt évben — amikor a társuláshoz tartozó szövetkezetek még önállóan gazdálkodtak — átlagban hatvan mázsa búzatermést értek el hektáronként. A fajtaválasztékban túlsúlyban a jubilejná és a Száva, kismértékben pedig a Kaukaz, . továbbá — a Bartalus Menyhért éa Rákóczi Lajos kutatók által nemesitett — kiváló hozamú Solaris és néhány más áj búza szerepelt. A társult gazdaságban ebben az évben ezerhatszázötven hektárról gyt|lőtték be a kalászosokat és szemeskukoricát pedig ezerszáz hektáron termelnek. A választékban idén is a Jubilejná és a Száva foglalta el a vetésterület többségét, s a Solaris búzát már száznegyven hektáron termelték, s abból hatvannégy mázsa átlagos hozamot értek el hektáronként, de ez a fajta egy húszhektáros parcellán — évelő takarmány elővetemény után — hetvenkét, a kísérleti parcellán tizenegy fajta között pedig hetvennyolc mázsa termést adott hektáronként. Üzemi méretben a búza átlagos hozama pedig 64,56 mázsa lett! Aratás előtt a szövetkezet körzetében kegyetlen szárazság uralkodott és attól tartottak, hogy kalászosokból az évtized legyengébb termését érik el. A termelés gondos szervezése, az agrotechnikai fegyelem következetes betartása azonban kimagasló termésátlagot eredményezett. A hozzáértés még a szárazság következményeit is ellensúlyozta. Érthető, hogy az arcok mosolygóssá váltak. A begyűjtés mindössze tíz napig tartott, s a szalma elhordást és a tarlószántást pedig két műszakban végezték. Az öntözhető gabonaföldekre pedig másodnövényt vetettek, hogy jó takarmányalapot létesítsenek a szarvasmarhák részére. Szólni kell arról is, hugy a társult gazdaságban a legideálisabb fajtaagrotechnikát alkalmazták, mégpedig a tudományos ismeretek széleskörű érvényesítésével. Ezzel* egyidejűleg fontosnak tartják, hogy a Solaris búzát — kiváló bokrosodási képességénél fogva — megfelelő sűrűségre vessék. Túlzottan sűrű vetés esetén ugyanis kisebbek a kalászok mint kelštefan Ferenczei elvtárs, az SZLKP Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási bizottságának vezetűtitkára, a szövetkezet dolgozóival a gabona minőségét vizsgálja◄ A traktorosok szurgos munkájának köszönhető, hogy a gabona időben fedél alá került. k. lens ás az hozamcsökkenéssel Járhatnál Németh István agronómus saját tapasztalatai alapján Solaris búzából kétszáz-kétszázhúsz kilogramm szükséges hektáronként. Ez kiinduló lehet azok részére, akik ezt a búzát első Ízben vetik, mégis szükséges, hogy a növénysűrüség és más szempontok végett tanácsot kérjenek a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás kutatóitól. Bartalos és Rákóczi elvtársaktól, akik azt a búzafajtát kinemesltettók! A Trhové Mýto-i Csehszlovák Szovjet Barátság szövetkezet ebben az évijén kalászosokból négyszáznegyvenegy vagonnal adott az állami alapba, a takarmányalapra pedig ötszáz vagonnal tartalékolt. Amennyiben szemes kukoricából idén elérik a tervezett hatvanöt mázsa szemtermés átlagot. akkor erőtakarmányból teljesen önellátók lesznek. Erre pedig igen nagy szükség van, hiszen szarvasmarhából négyezer — ebből ezerhétszáz a tehén — sertésből nyolcezer — ebből hétszáz a koca — és brojler csirkéből húszezer a létszám. Arra törekednek tehát, hogy lehető legideálisabb takarmányalapbt létesítsenek a nagy haszonhozamú állatállomány részére. Alaposan felkészülnek az őszi gabona vetésére. Nagyon ügyelnek arra, hogy búza elővetemény után újra búzát ne vessenek, mert ez egyrészt hozamcsökkenéssel, másrészt pedig a betegségek elterjedésével járna. A Solaris, a Jubilejná és a Száva búzát idén egyenlő, harminc százalékos arányban vetik, a hátralevő tíz százalék területre pedig túlsúlyban új búzák kerülnek. A Solaris búza vetésével összefüggésben az agronómus megjegyezte, hogy legjobb, ha azt októberben vetik. A korábbi vetés ugyanis nem előnyös. Az elmondottak bizonyítják, hogy a Trhové Mýto-i Csehszlovák Szovjet Barátság szövetkezet dolgozói mindent megtesznek a gabonatermesztés fellendítéséért. Elkötelezetten váltják valóra a pártunk programjából rájuk háruló feladatokat. KOKSZA ISTVÁN az Érdekek találkozásának elősegítését SZORGALMAZZÁK A nehezebb utat választották Az egyesült húrba novoi Győzelmes Február Efsz kilencszázötven tagja január óta jár közös úton. Az erők összevonása új távlatokat, új lehetőségeket tárt fel a gazdasági felemelkedéshez. És a szövetkezetesek élnek is az adott lehetőségekkel. Szinte minden területen a korábbitól magasabbra helyezték a mércét. Szilárd elhatározásuk, hogy az elkövetkezőkben mindenből többet, jobbat és lehetőleg ésszerűbben fognak termelni. S ami ugyancsak fontos és elismerést érdemlő — nem csupán a csoportérdekeket tartják szem előtt, hanem elsősorban a társadalmi érdekeket ismerik el irányadónak. A korábbinál több szemes, hús, tej és tojás termelésére, illetve értékesítésére vállalkoztak, de nagyobb részt vállaltak a társadalom zöldség- és gyümölcsszükségletének fedezéséből is. A többi között másfélezer tonna zöldség kitermelését tűzték célul. A közelmúltban tett látogatásom alkalmával afelől kérdeztem P o 1 1 á к János mérnököt, a nagygazdaság agilis elnökét, vajon sikerül-e teljesíteniük az igényes feladatot, és milyen elképzeléseik vannak a zöldségtermelés fejlesztésével kapcsolatosan. — Az összterület tíz százalékán munkaigényes növényféleségeket termesztünk, — említette a jónevű szakember. — Több mint kétszáz hektáron gyümölcsöt és szőlőt, ötvenöt hektáron dohányt termelünk, a zöldségtermelést szolgáié terület pedig százhuszonhét hektárnyi. — Milyen a termelés struktúrája, hány zöldségfélét termelnek? A területi [elaprózottságot lényevében felszámoltuk. Félszáz hektáron konzervpaprikát, ötvenöt hektáron iielybevetett fűszerpaprikát, a fóliagazdaságban pedig tizenöt hektáron paprikát és két hektáron salátauborkát termelünk. Összesen mintegy tiz és félmillió korona bevételt terveztünk. Az első félévben 546 ezer korona bevétellel számoltunk, a valóság azonban meghaladta a kétmilliót. így nyugodtan mondhatom, hogy június végéig a szocialista felajánlást is teljesítettük. Mondhatom ezt már csak azért is, mert a kilátásaink továbbra A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyij járásban gazdálkodó mliečnoi földművesszövetkezet azok közé a példamutató gazdaságok közé tartozik, melyek mindent megtesznek annak érdekében, hogy az előirányzott feladatokat necsak teljesítsék, hanem túl is szárnyalják. Erről legjobban tanúskodik az a tény, hogy a szövetkezet vezetősége és dolgozói — a növénytermesztés szakaszán — a nehézségek ellenére sem riadnak vissza a merész célkitűzésektől, azzal a tudattal, hogy amit vállaltak, azt meg is kell valósitani. A szövetkezet dolgozói már az év elején elhatározták, hogy jó munkájukkal hozzájárulnak a gabonaprogram sikeres teljesítéséhez. Szocialista kötelezettséget vállaltak, hogy szemeskukoricából a tervezett ötvennyolc helyett hatvan mázsát termesztenek hektáronként, azonban ezzel a vállalással nem elégedtek meg. Reagáltak a Csilizközl szövetkezet felhívására, amely a hatvanöt mázsás hektárhozam elérését tűzte ki célul. Ez valóban merész vállalkozás. A- mikor betekintést nyertem a tavalyt eredmények adathalmazába, s összehasonlítottam a termésátlagot az idei célkitűzéssel, szinte hihetetlennek látszott, hogy ebben az évben jóformán tizenöt mázsával több szemeskukoricát takarítsanak be hektáronként. Az időjárás ezidén sem nagyon kedvez a mezőgazdászoknak. Első kérdésemmel, amellyel Pii mérnökhöz, a szövetkezet elnökéhez fordultam aziránt érdeklődtem, mik voltak a fő indítékai e bátor vállalásnak. — A kérdés teljes megértéséhez — mondotta Piš elvtárs — nem lehet egyszerű válasszal magyarázatot adni, hanem a járás — ennek keretében a szövetkezet — természeti és gazdasági adottságaiból kell kiindulni. A Csallóköz éghajlati- és talajadottságai megfelelő körülményeket biztosítanak a kukorícatermesztéshez. A bizonyos mértékű szakosításhoz — mert a szövetkezetben már szakosításról beszélhetünk. mivel a kukoricát a szántóföld negyvenöt százalékán termesztjük — elsősorban az vezetett, hogy a kukorica terméshozama több év átlagában a sűrűn vetett gabonafélékhez viszonyítva jobb. Ezért a kukorica öt éven keresztül a domináns növényünk. További fontos tényezőként említhető, hugy a kukorica termesztése a mezőgazdasági termelés intenzifikációs programjának keretében az első helyre került. A kukorica a takarmánytápok nélkülözhetetlen öszszetevője, ezért össztársadalmi érdek termesztésének a fokozása. Ezenfelül a műszaki színvonal fejlesztése lehemegkívánt vetéspontosságot, így ez Is kedvezőtlenül hatott az egyedszám alakulására. Hogy ezt a fogyatékosságot kiküszöbölhessék, ez idén a kukoricaterület hatvan százalékán MONOAIR vetőgéppel vetettek, melynek munkája az előbbihez viszonyítva lényegesen jobb. Ezenkívül a tápanyagellátást is növelték. A tavalyitól hektáronként negyven kilogrammal több tápanyagot juttattak a talajba. Mivel a kukoricát túlnyomó részben monokultúrában termesztik, — az 1100 hektárnyi összterületből mind-Merész célkitűzések tővé tette a kukoricatermesztés komplex gépesítését és a munkatermelékenység jelentős növelését. Továbbá a járás párt- és gazdasági szervei ez év tavaszán átértékelték a kukoricatermesztésben eddig elért eredményeket és tapasztalatokat, s konkrét intézkedéseket tettek, melyek az átlagos hatvan mázsás hektárhozam stabilizálásához vezetnek. Az említett tényekből kiindulva, és a múlt fogyatékosságaiból okulva, olyan agrotechnikai, növényvédelmi, trágyázási, de legfőképpen technológiai fegyelem betartására irányuló intézkedéseket hoztunk létre szövetkezetünkben is, melyek a kitűzött cél megvalósításához reális feltételeket biztosítanak. Kiiazuvič mérnök, a szövetkezet főagronómusa őszintén bevallotta, hogy a tavalyi gyenge — hektáronként 50,2 mázsás — termésátlag fő okát elsősorban az agrotechnika hiányosságaiban kell keresni. Nem tartották be az előirt vetési mélységet. Ennek követkőztében a magvak a kellettnél mélyebbre kerültek a talajba, s egyenlőtlenül csíráztak. Ezáltal egyes hibrideknél nem érték el a megkövetelt egyedszámot. > Tavaly a vetést az SPC—6-os vetőgéppel végezték, de nem érlék el a össze 800 hektáron — veszélyesen kezdtek elterjedni a Zeazinnal szemben ellenálló egyéves keskenylevelű gyamok, mint például a kakaslábfü, a zöld mohar, a fakó moher slb. Ezek a gyomok, a monokultúrában termesztett kukoricának elsőszámú ellenségei, ezért ez idén totális kiirtásukra törekedtek. Tavasszal valamennyi kukoricatáblán feltérképezték a legnagyobb tömegben előforduló gyomfajokat. Ez lehetővé tette gyomfajták szerint a leghatásosabb vegyszerekkel való védekezést. Ennek köszönhetően a kukoricatáblák gyommentesek és a növények sem sínylődnek a gyomok által elvont tápanyag és nedvesség hiányában. Ezenkívül a talajlakó kártevők ellen injektor segítségével rovarirtó szereket juttattak a talajba. A hatékony agrotechnikai eljárásnak köszönve valamennyi hibridnél elérték a megkövetelt egyedszámot. Az agrotechnikai intézkedések sorozatában talán a leghatékonyabb — aszályos időjárási viszonyok között a termés szempontjából pedig döntő — az öntözés. A szövetkezetben e téren is jelentős javulás történt. Míg tavaly a kukoricái csak kétszáz hektáron öntözték, idén az új öntözőrendszer idő előtltí átadásával lehetővé váll hatszáz hektárnyi területnek az öntözése. Ez a tavalyi valósághoz képest lényeges javulás, hiszen jóformán már a termőterület ötven százalékán a kukoricát öntözött viszonyok között termeszthetik. A kimagasló eredmények érdekében az öntözés adta lehetőségeket a szövetkezetben maximális mértékben kihasználják. A főagronőmus szerényen megjegyezte, hogy az öntözőkapacitás kihasználásában a legjobb gazdaságok közé tartoznak. Annak a tudatában, hogy az öntözővíznek milyen jelentősége van a terméshozam alakulására, az öntözést megfontoltan, szakszerűen végzik. így az öntöző munkacsoportok naponta pontosan tudják, melyik táblán, hogyan és milyen adagban kell öntözni. Még az öntöző egységek áthelyezésének a módját is felvázolták. Az öntözés minőségi és zavarmentes elvégzése nem könnyű feladat. Több mint ezer hektáron öntözik a cukorrépát. az évelőtakarmányokat, a kukoricát, a szőlőt és zöldséget. A munkacsoportok két nyújtott műszakban dolgoznak. Az öntözést felelős vezető szervezi és irányítja. Hogy az öntözőkapacitást hogyan használják ki, azt legjobban a napi teljesítmény igazolja, amely a közepes 30—40 mm-es adag mellett hozzávetőlegesen száz hektár. Nem nehéz kiszámítani, hogy az öntözhető területen tíz nap folya mán valamennyi parcella vizet kap. Az öntözés hatása szembetűnően meglátszik a növényzeten. Míg az öntözött területeken szépen fejlett, kiegyenlített a növényzet, addig az öntözetlenen sokkal gyengébb és kiegyenlítetlen. A növényzet eddigi állapota alapján a szövetkezet szakemberei feltételezik, hogy legalább a kukoricaterület nyolcvan százalékán elérik a kimagasló hozamot. Az agrotechnikai fegyelmet maradéktalanul betartották. Most már csak az időjáráson, de nem utolsó sorban a betakarítás gyors és veszteségmentes elvégzésén múlik, hogy a merész célkitűzés valóra váljon. KLAMARCSIK MÁRIA is biztatóak. Persze, ahogy az már lenni szokoft a bő termés idején, ismét akadozik a felvásárlás. Mivel a Zelenina nemzeti vállalat nitrai üzeme nem küld eleget, tehát kevés a zöldséges rekesz. — A közeli és távolabbi jövővel kapcsolatos termelésfejlesztési elképzeléseik? — Az össztermelés növelésének egyszerűbb — területnövelésen alapuló — módszerét elvetettük. A nehezebb, de ugyanakkor magasabbra vezető utat választottuk. A terület jobb kihasználásával, a fajtaöszetételre. az agrotechnikára, és a rendelkezésünkre álló biológiai anyag képességeinek céltudatosabb kihasználására alapozott hozamnövelés útján kiváltjuk biztosítani a többtermelést. Már csupán egy kérdés megválaszolása okoz gondol számunkra. Afelől kell döntenünk, hogy termeljünk-e továbbra is ötven hektáron konzervpaprikát, vagy inkább a fűszerpaprika területét növeljük száz hektárra? Tavaly az ižai Béke Efsz-ben éppen Pollák mérnök javaslatára tettek kísérletet a fűszerpaprika heiybevetéses termelésével. A szükséges gépeket maguk alakították át, s a jó vetésnek köszönhetően mintegy félmillió egyedet neveltek ki hektáronként. Ennek alapján gazdag hozamra számítottak, s azt el is érték. Persze csak elméletileg, mert a termés zöme kint maradt a földeken. Mindössze tizenkét mázsa őreit pirospaprikának megfelelő termésmennységet sikerült begyüjteniük, hektáronkénti átlagban. A jelek azonban arra mutatnak, hogy sokkal jobb eredmény is elérhető volna e módszerrel. Lehet, hogy ezt éppen a hnrbanovoi szövetkezetben fogják bebizonyítani?! — Mint az elnök elvtárs említette, amúgy is sok — négyszázhúsz hektár — munkaigényes növényünk van, tehát az volna a logikus, ha a gépesíthető fűszerpaprika-termesztés növelése mellett döntenének. — Részben igaza van. A munkaerőkérdés azonban csak egy szempont, nekünk a gazdaságossági mutalókat is szem előtt kell tartani. Azok pedig egyelőre a konzervpaprika termesztése mellett szólnak. Az idén például konzervpaprikábél százötven mázsa átlaghozamot, illetve csaknem három és félmillió korona bevételt remélünk. Ezzel szemben a majdnem azonos területen termelt fűszerpaprikából csak 2,2 millió korona bevételt terveztünk. Pedig a múlt évben lián elért hozamtél nagyobb, tizenöt mázsás átlaggal számoltunk, fis ki tudja, mit hoz még a nyárutó, az ősz? — Szerintem ez a szempont is vitatható, hiszen volt már rá példa, hogy éppen a nagy ígéretekkel kecsegtető konzervpaprikával vallolt kudarcot egy-egy gazdaság kertészete. A szántóföldi termelés mindig nagy kockázattal jár. — Minden lehetőséget figyelembe vettünk, százszor átszámítottuk az esélyeinket, de egyelőre dönteni nem tudtunk. Meglátjuk, mit hoz ez az év. Ha sikerülne lényegesebb javulást elérni a fűszerpaprika egységnyi területenkénti hozamának növelésében, akkor — a munkaigényesség mértékét is figyelembe véve — bizonyára a fűszerpaprika termőterülelének növelése mellett döntünk. Már csak azért is, mert az utóbbi időben sok helyütt száműzték a szántóföldről ezt a növényt, pedig a népgazdaságnak az önellátottság biztosításhoz egyebek között fűszerpaprikára is szüksége van. így fest tehát a gyakorlatban az érdekek találkozása és ütközése. S ha a termelők által is helyesnek tartott célok megvalósításához hiányoznak a kellő feltételek — pl. a megfelelő fajták, a korszerű gépek, vegyszerek, esetleg nem elég rugalmas a felvásárlás, az elosztás, illetve az árpolitika — akkor törvényszerűen háttérbe szorulnak a társadalmi érdekek. És ennek a népgazdaság, végső soron pedig a fogyasztó látja a kárát. Meggyőződésem, hogy a hurhanovni szövetkezet vezetői éppen azért nem hamarkodják el a döntést, meri nz ütközés helyett az érdekek lalálkozását szeretnék elősegíteni. kadek gabor
