Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
10 Egyszerre három traktor dohogott a kocsma előtt, és az " öreg Bese Lőrinc hegyeseket káromkodott, hogy nem állhat oda megszokott helyére a szekerével. Ráadásul a lovak már messziről ctbálták a kantárt a benzinfüst miatt. Lőrinc bácsi vicsorogva kényszerült a kocsmától távolabb leállítani a lovakat. Mint rendesen, most is a szent utálattal becsmérelte már a puszta pillantása is a traktorokat, ezeket az isten átkait, erdő-mező csendjének elűzött, dalos madarak háborgatást, emberfülek süketítöit, utak rongálód, fullasztó porfelhők okozóit, lovak halálba üldözőit... Ezt az legutóbbit meg nem bocsáthatta a traktoroknak. Minden egyéb ocsmány tulajdonságukkal nagy nehezen megbékélt volna, de ezt az egyet, a lovak eltűnését, soha, soha el nem felejtheti. Mivel pedig az egész faluban mindössze egy pár ló maradt, Sári meg a Pintyó, nincs az a mesebeli aranyszőrű paripa, amely drágább lehetne, mint az ő ídes-kedves jószágai. De a három traktor mit sem törődött az öreg Bese Lőrinc füstölgésével. Elég kiadós füstölgéssel járt az ő pöfögésilk, amelytől sűrű kék pára lengte körül a kocsmát. Szodoma és Gomoral — gondolta Lőrinc bácsi, küszködve a mellére nehezedő motorgázzal. — Még a finom levegőt is elpusztítják ezek a benzinharamiákI Es a szövetkezet elnökének egy szava sincs ehhezI Eltűrt a traktorosok kocsmázását, ahelyett, hogy munkára parancsolná őket! Traktoros létükre itt részegeskednck, holott a szuperfoszfátot kellene hordani az állomásról. Mit csinál a rendőrség? ... Mit csinál a bíróság? ... Egyszerre három traktor a kocsma előtt! Csoda-e, ha az érsekhegyi szent remete már látja a világ végét? ... Atkái, panaszai, szemrehányásai bő áradásához elengedő volt annyi, hogy a lovaitól a kocsmaajtóig lépdeljen. Ott aztán, mint a bajvívásra készülő kereszteslovag a sisakrostélyát, ö a fodros peremű kalapját húzta a szemére, mielőtt átlépte a kocsma küszöbét. — Adjon az isten, jó napot! — köszönt hangosan, dühösen, majd szétnézett a mestergerendák alatti homályban. — Jó napot, Lőrinc bácsi — fogadta köszöntését a kopasz I/Ida Laci, a kocsmáros. Néhány ismerős lézengett a söntéspultnál, de ezek nem érdekelték Lőrinc bácsit. Annál buffogóbban sandított a kályha felé, ahonnan a három traktoros legény szótlanul fürkészte a jövevényt. — Az unokáim lehetnének, de a köszönésemet nem fogadjákI De tegyük fel, hogy nem is vagyok falubeli. Csak egy idegen vándor, akit beűz ide a szomjúság, meg a hideg. Szépen, békés lélekkel köszön. Hát kérem, illik-e fogadni a köszönését? Igenis illik. Ha van jó érzés az emberekben. Már akiben van. Mert egyesekben egyáltalán nincs egy szikrányi jó érzés sei Es még azt rrferik állítani magukról, hogy értenek a kemizáláshoz. Ahhoz talán értenek, de az illemről fogalmuk sincs! Arról nem is beszélve, hogy a traktoraik telebüdösítik a fél világot ... Igen aprólékosan ismerte már az öreg Bese természetét a kopasz kocsmáros, ezért jámbor tisztelettel kérdezte: — Mivel szolgálhatok, kedves Lőrinc bácsi? — Az attól függ, Laci fiam, hogy mit isznak a traktorosok. Mert amit ők isznak, az nekem teljességgel elfogadhatatlan, hála istennek. Vida Laci némi kínnal nyújtogatta a nyakát. — Mit isznak? ... Mindegyik mást. — Hány féle borod van? — Nem bort isznak, Lőrinc bácsi. A Gergő Gyuszi kólát iszik, a Somos Vili kökény szörpöt, a Takács Feri meg meggyvért. — Meggyvért?/ Meg kökény szörpöt?! — fiápogott Lőrinc bácsi az elképedés és a hahota határán. Végül a hahota diadalmaskodott, valósággal táncolt a fején a penészes kalap, tátotl szájjal kacagott és kopár ínyén ügy meredezett néhány odvas fog, mntt az útszéli kerékvető kövek. — Meggyvért! KólátlHát ide figyelj, Laci fiam. Nekem három decit tisztán abból a módi furmintból. Aztán még egyszer három decit. Mert a bor embernek való, a cukros víz meg a kislányoknak, édes Laci fiam. Pántlikát nem árulsz véletlenül? Vennék a hajukba szép nagy masninak valót, hadd legyenek csinoskák a szombati Julianna bálonI — Pántlikám az nincs -r- ingatta kopasz fejét komolyan Vida Laci. — De van pálinkám. Cseresznyepálinkám, szilvapálinkám, törkölypálinkám. Barackom is van. A három traktoros szép sorjában indult ki a kocsmából. Gergő Gyuszi, a nehéz céklaképű legény szelíden megállt Lőrinc bácsinál. — Közlöm magával, hogy meg vagyunk sértve. Ezért a sértésért tíz liter borral tartozik hármunknak. GERENCSÉR MIKLÓS: SZABAD FÖLDMŰVES 1977. március 19 A fölény, és a gúny jegyében görbítette le száját Bese Lőrinc. — Most azonnal parancsolod, édes keresztlányom? — Nem sürgős. Jó lesz a szombati bálon. Éppen akkor. — Es már ment is Gergő Gyuszi. Utána a másik kettő. Bese Lőrinc igen jó-közérzettel, egyáltalán nem sietősen megiszogatta a kétszer három deci mádi furintott. Mindenkinek megjájditotta a fejét szakadatlan fecsegésével. Még akkor is folyton-folyvást beszélt, amikor lengő léptekkel poroszkált a szekeréhez. Becéző, már-már szerelmes szavakkal áradozott lovaihoz, amint közelített feléjük. Akkor változott szóözöne gyilkos jégesővé, amikor észrevette, hoy szekeréről eltűntek az abrakos tarisznyák. De háborgása nem volt valódi harag. A tarisznyák elorzását a traktoros legények halvány kis bosszúcskájának minősítette azért az igazán komoly fricskáért, amit tőle kaplak a kocsmában. Végeredményben igazi örömére vált az üzlet. Ez a hit még az álmát is megszépítette. Szép virágos réten legeltette a lovait, hol a Sári, hol a Pintyő nyerített rá a kutyahűség tagadhatatlan arckifejezésével. Csend és fénylő nyár volt, ahol a két csodaszép paripáját legeltette. Csak a harangszó úszott feléje valahonnan a messzi távolból. Meg valami morajlásféle. A harangszó elhalt, ellenben a morajlás nőítön-nőtt, ugyannyira, hogy már az ágyúdörgéshez kezdett hasonlítani. Bese Lőrinc aggódva leste az álombéli me z'ón legelésző lovait és kénytelen volt elvenni szomjas szájáról a cserépkorsót, amiben pedig nem is kútviz, hanem . módi furmint hüvöslött. Végüli akkora dördiilés rengette meg lovastól, rétestől, mindenestől, hogy horkanó riadalommal tért eszméletre a valóságos téli éjszakában. A robajló zajok is valóságosak voltak, feje fölött recsegett, döngött a mennyezet. Igazi halálfélelemmel menekült ki Bese Lőrinc a házból, azon mód, mezítláb, gatyában. De mivel mégiscsak férfiembernek tartotta magát — végtére Doberdo fennsíkján, golyózáporban tartotta a legénybúcsút — vasvillát ragadott és rohammal kúszott fel a létrán a padlásra. De kis híján leperdült hanyatt a létra fokáról, amikor a padlás terébe pillantott. Sári és Pintyő felváltva dobbantott patáival és szemmel láthatóan semmi szokatlant nem találtak abban, hogy a padláson töltsék az éjszakát, szekér elé fogva, tökéletes hozzáértéssel fölszerszámozva. Elégedett világnézetüket abból az abrakos tarisznyából merítették, mely zabbal telten a pofójukon függött. Nem kellett ahhoz az Interpol mesternoyomozójának lennie Bese Lőrincnek, hogy éles elméjét azonnal nyomra vezessék a megkerült abrakos tarisznyák. Ott helyben, a létra középső fokán homorúan nyújtózkodva akkorát vonyitott rettenetes haragjában, hogy még azok is borzongva vetettek keresztet, akik egyáltalán nem voltak babonásak. Semmi kétség, vasvilláját tövig mártja mindhárom traktoros legénybe, ha abban a pillanatban elérheti őket. De az elfajult "harag egyúttal tétovává teszi az embert, ezért Bese Lőrinc, bár fürgén szaladt le a létrán az anyaföld színére, az udvaron mégis ide-oda kapdosott, ugrált, közben nyitott szájjal lihegett, mintha láthatatlan fantomokkal viaskodott volna. Végre kiszabadult a szellemek köréből, sebtében nadrágba bújt, aztán lélekszakadva elviharzott a szövetkezeti elnökhöz. — Faggyas elvtársi Faggyas elvtársi Nem hallja, Faggyas elvtársi Csúffá tettek a traktorosán'Sári, meg Pintyő a padláson abrakainak! Megölöm őket!... Az ébredés bambasága után élénk rémület lett úrrá a szövetkezet elnökén: az öreg Bese Lőrincen kitört az elmebaj. Mii kezdjen vele?... Egyáltalán szabad-e a közelébe mennie, hiszen hátha közveszélyes... Mi lesz most? Ej idején körülményes elérni a mentőket, az ápolók sincsenek kéznél a járási kórházban, idegosztály csak a megyénél van... Mi lesz itt reggelig? Mire mindezt végig gondolta Faggyas elvtárs, a szövetkezei elnöke, Lőrinc bácsi már a falu másik végén, a tahäcselňôk ablakát verte ököllel: — Hé, Bellák Jóska! Hallod, Jóska! Csúffá tettek a traktorosok! Sári, meg Pintyő a padláson abrakolnak! Megölöm őket!... Az ébredés bambasága után élénk rémület lett úrrá a községi tanács elnökén is: az öreg Bese Lőrincen kitört az elmebaj. Mit kezdjen vele? ... Nem sokkal később ugyanezt kérdezte a Lőrinc bácsi szolgálati háza köré tóduló csődület: mit kezdjenek a padláson befogott lovakkal? Hogyan hozhatnák le onnan Sárit, Pintyőt, meg a szekeret? Ki hitetlenkedve, kt szörnyülködve nevetett, az idősebbek boszorkányságot emlegettek, fölemlítették, hogy a tatárjárás óta ilyesmi nem fordult elő a faluban, valószínű, előtte se, pedig itt már számos furcsa dolog történt, például az, hogy az egyik pap valódi asszonnyá változott, férjhez is ment, aztán gyereke született, térdig érő szakállal. No, de élő lovakat szemfényveszteni a padlásra, szekérrel, abrakos tarisznyával! Ki tehette, ki tehette!... Hatósági közeg is került a körzeti rendőrmegbizott személyében, és az ő közreműködésével a helyszínre hozták a falu elöljárói a három traktorost. Tettüket nem tagadták. Hiszen az olyan mestermunka volt, hogy szégyenkezni nem kellett miatta. — Hát akkor gyorsan, lehozni a lovakat! —- rendelkezett Faggyas szövetkezeti elnök. — Azt ugyan nem — ingatta makacsul cékla fejét a nehéz Gergő Gyuszi. — Az öreg örökkpn-örökké molesztál bennünket, ahol csak találkozunk.. Elmond bennünket mindenféle berregő haramiáknak, meg benzinbetyároknak. Hozza le Lőrinc bácsi, ó ért a lovakhoz. — A törvénnyel ne kötözködjetek — szólt némi nyomatékkai a szürke ruhás rendőr tizedes. — A fene se kötődik a törvénnyel. Csak megmondtuk az öregnek, hogy tíz liter borral tartozik a legutóbbi sértegetéseiért. Ha kifizeti a tíz liter mádi jurmnitot, lehozzuk épségben a lovakat. Félig-meddig eddig is fogni kellett az öreg Bese Lőrincet, nehogy a testi épség kárára elkövetett bűnténybe essék, most azonban öten kapaszkodtak belé, tartották kezénél, gúnyájánál fogva. — Sohal Solut! Inkább ott pusztuljanak el a drága lovaim, inkább öngyilkos leszek, de soha! Faggyas elnök jelentőségteli ábrázattal próbálta megtörni Gergő Gyuszi konokságát. — Hallod, te gyerek? Azt mondta, öngyilkos lesz. — Hallöm. De akkor se. — Es ha börtön lesz a vége? — érvelt komolyan a rend szürke ruhás tizedese. — Akkor se. — Es ha én fizetném meg azt a tíz liter mádi furmintot? — fenyegetőzött tovább az elnök. — Akkor talán — törte meg Gyuszi akaraterejét a könyörtelen lelki terror. Következésképp munkához látott a három traktoros. A ház köré csődült falu népe kora reggel álmélkodása közben Lőrinc bácsi tűzfalának támasztották a gépszín hatalmas, megvasalt kapuszárnyát, s ezen, mint valami lejtős hídon, levezették az udvarra Sárit és Pintyőt. Ezután darabokban lehordták a szekeret, megint összerakták, a lovakat eléje fogták, a zabos tarisznyákat a lovak füle mögé akasztották. Amikor elkészültek, Gergő Gyuszi csak ennyit mondott a néma hüledezésbe feledkezett gyülekezethez fordulva: — Kész a kocsi. A szombati Julianna bálon együtt rúgott be a három traktoros és Lőrinc bácsi az elnök tíz liter borából. Agyba-főbe sértegették egymást, a traktorosok benzinharamiák voltak egyfelől, Lőrinc bácsi meg vén csödörös másfelől, de azért a bált követő vasárnapon a céklaképű Gergő Gyusziéknál tyúklevest, fokhagymás malacsültet és túrós rétest ebédelt az öreg Bese Lőrinc. (Népszava) KÉSZEILN EK Lassan a tavasz váltja fel a hosszá téli estéket, ennek ellenére Dél-Szlorákia szerte estéről estére ott talál|uk a népművelési otthonokban a kultúra lelkes napszámosait, legnépizerűbb népművészeti ágazatunk — a színjátszás — odaadó híveit. Van ahol még csak a próbák folynak, de néhol már a jól végzett munka gyümölcsét, a sikert, a tapsot kóstolgatják a csoportok tagjai: amatőr színjátszók, rendezők, és mindenki, akinek valami köze van a darabhoz. JELKÄN (Jókán), ebben a több mint négyezer lakosú mátyusföldi faluban még csak készülődnek, a darab próbái folynak. Régi, szép hagyományokra tekint vissza a községben a műkedvelő színjátszás. Ha gyökereit szeretnénk felkutatni a húszas-harmincas évekig, vagy talán még meszszebbre kellene visszamennünk. S aki vállalkozik erre a munkára azelőtt régi darabcímek — sikerek — bukkannak fel: Botcsinálta doktor, Kérők, Űri muri, Danáin György, Piros bugyelláris, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Dankó Pista, Képzelt beteg... és folytahatnánk a sort még tovább, hiszen a jókai színjátszók csaknem minden évben felléptek valamilyen darabbal. A régi sikerekből, a jelenlegi darabról, tervekről és az amatőr színjátszás helyzetéről beszélgetünk Deák Imrével, a csoport rendezőjével, miközben a művelődési otthon felé hal lagunk az egyik borús februári estén A rendező, a Samuel JurkoviC-dli bronzfokozatának tulajdonosa, az ötvenes évek közepétől a csoport sikereinek egyik fő kovácsa. Vezetése alatt két ízben lett első a csoport a Járási Népművelési Központ által kiírt fesztiválon. 1969-ben a Piros bugyel-lárissal, 1974-ben pedig a Kutyaszorítóval. A szereplők már együtt vannak, a művelődési otthonban világos van. Helyet foglalok az egyik kényelmes bőrfotelben és figyelem a próbát. Dunai Endre „A nadrág“ című háromfelvo násos vígjátékát tűzték műsorra az idén. A rendező magyaráz, figyel minden szóra, kiigazítja a hibás hangsúlyt, megismételteti a mondatot, ha kell az egész részt; megvitatják, értelmezik a szöveget. Tíz óra után ér véget a próba, de azért természetese n ismét jut idő beszélgetésre is. —■ Miért esett a választás éppen a Nadrágra? —- Egy műkedvelő csoport rendezőjének több szempontot is figyelembe kell venni, kezdi Deák Imre. Es a mai rohanó világban, amikor mindenki siet, nincs ideje, enyhén szólva előnyös ha a rendező kevés szereplős darabot választ. A Nadrág ilyen. — Ez azt jelenti tehát, hogy jelenleg, vagy például a „Kutyaszorítónál“, mely tudvalevő szintén kevés szereplőt foglalkoztat, sokkal könnyebb « rendezőnek, mint mondjuk egy harminc szeieplőt kívánó darabnál, amilyen például a Piros bugyelláris volt? — Szó sincs róla, a kevés szereplő csak a szervezésnél jelent előnyt, könnyebb az időpontot egyeztetni, de ez egyáltalán nem jelenti azt, bogy a rendező munkája könnyebb lenne. Igényesek ezek a darabok, és alapos munkát kell végeznünk, ha az embereket ki akarjuk csalni a kellemes melegből, a tévé elől... — Az elmondottakon kívül milyen tényezők játszanak közre még a darabválasztásnál? — Természetesen a rendelkezésre álló szereplőgárda. Itt szeretném megjegyezni, hogy sosem a szereplőkre keresem a darabot, hanem fordítva; a kiválasztott darabra igyekszem minél alkalmasabb egyéneket találni. A jó szereposztás fél siker. A következő tényező, amit alaposan mérlegelni kell a színpadkép, a díszletek; milyen anyagi fedezet áll a rendező háta mögött — elegendő-e a nam egy esetben bizony elég nagy költséggel járé díszletek előállítására. Az anyagiak hiányát a legtöbb esetben a kosztümök, díszletek sínylik meg. így azután, tetszik — nem tetszik a rendező kénytelen engedni eredeti elképzeléséből, természetesen az összbenyomás, a színvonal rovására. Nálunk az előzd darab, a Kutyaszorító Is egy színen játszödőtt, és hasonló a mostani darab is. Beszélgetésünk közben szinte észrevétlenül haladt előre az idő. Nincs más hátra tehát, minthogy elbúcsézzam, zökkenőmentes felkészülést, sikeres bemutatót kívánva. Biztos vagyok benne, hogy a majd bemutatásra kerülő darabbal tovább öregbítik a jókai műkedvelő színjátszás hírnevét, nemcsak odahaza, de a környező falvakban is a lelkes társulat tagjai. —8—1— Olvasépróba. A szerző felv.
