Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
1977. március 19. SZABAD FÖLDMŰVES 11 HASONLÓ FELTÉTELEK KÖZT... Nem a helyzet magyarázása, a termelés fellendítése a fontos! A szocialista termelési viszonyok győzelme nép. gazdaságunknak talán egyetlen ágazatában sem hozott olyan szembetűnő eredményt, mint a mező gazdaságban. A túlsúlyban kézi erőre támaszkodó kisgazdaságoknak nagy és ütőképes termelőegységekké való megszervezésével létrejött a teltétel arra, hogy felnőjenek a feladatok magaslatára. Ezzel valósággá vált a termelés fellendülése. Mezőgazdaságunk évek során eljutott a mai színvonalra. Azt a fSladatot kapta, hogy — legfőbb élelmiszerekkel — ellássa a dolgozók sokaságát, s a lehetőségeken belül mindent megtegyen a teljes önellátás érdekében. Ennek az elérése a korábbi kezdetleges módszerekkel, vagyis a nagy gazdaságokban kistermelői módon már lehetetlen. Mindenhol a minőségi tényezők kerültek előtérbe, ami nem valamilyen általános fogalom. A minőségi fejlődést már a gazdaságok termelésipénzügyi tervének kell körvonalaznia! Az ágazatok dolgozóinak a közreműködésével kell valóra váltani a társadalom célkitűzéseit. Szövetkezeteinkben a termelés alapjában megbízható képet \ ad az eredményekről, illetve a színvonalról is, s máris eljutottunk ahhoz a ponthoz, ami már jó ideje megoldást sürget, különben az előbbrejutás lehetetlen. A színvonal pozitív és negatív fogalomként ismert a termelésben. Az egyik oldalon tehát a jó, a másikon pedig a kevésbé jó eredmény helyezkedik el, ami a készleteket, s a minőséget is hűen tükrözi. Ez kényszerítette ki azt, hogy foglalkozzunk az eltérő színvonalú, illetve az elégtelen eredményeket elérő gazdaságok termelésével, s az Ismeretek alapján elemezzük a helyzetet. Erre két szomszédos gazdaságot, a Dolné Bar i (albári) és a padányi szövetkezetei választottuk kJ. Az előbbi ezerszáznegyvénhárom hektár mezőgazdasági, illetve kilencszázhatvan hektár szántóterületen, az utóbib pedig ezerszáznyolcvan hektár mezőgazdasági, vagyis ezer hektár szántón gazdálkodik. A termelés feltételei, továbbá az objektív és szubjektív okok mindkét gazdaságban némi eltéréssel azonosak, a végeredmény azonban szembetűnően eltérő. INTENZÍV NÖVÉNY a CUKORRÉPA! Az utóbbi években nagy erőfeszítéseket tettünk a gabonafélék, a cukorrépa, a tömeg- és fehérjedús szálas takarmányok termésátlagának a fokozása érdekében. Az Irányelvekben körvonalazott feladatokra nagyon pozitívan reagált a termelés, s az eredmény is megmutatkozott. Országos méretben kimagasló eredményt értünk el gabonafélékből, azonban a cukorrépa, a takarmánynövények és más fontos termények hozama maradt a régiben, vagy kevesebb lett, mint korábban. Ha betekintést nyerünk egyes gazdaságok termelésébe, nem ritkán látjuk, hogy lemaradtak, s két gazdaság viszonylatában nemcsak a cukorrépa, a tömeg- és fehérjedús takarmány, hanem a gabonafélék hozama tekintetében is nagyok a tartalékok. Bogyai Ignác az albári szövetkezet elnöke elmondta, hogy a hatvanas években gazdaságukban eléggé kilátástalan helyzet alakult ki. A javulást a növénytermesztésben egyes termények területének a bővítésében, másrészt a hozamok növelésében látták. A cukorrépát már abban az időszakban intenzív növénynek tartották, ezért területét a korábbi harmincötről száz, későbben pedig több mint négyszáz hektárra bővítették. Ugyanezt más terményeknél is érvényesítették. Ez persze az éremnek csak az egyik oldala. Jó feltételt hoztak létre a növénytermesztésben, az istállótrágyázás lehetőségeinek a kihasználásával. A földterületnek huszonhét-huszonnyolc százalékán szórják el évente a gondosan rakványozott, érett szerves anyagot s ezáltal mintegy százötvenkétszázezer korona értékű műtrágya mennyiséggel használnak fel kevesebbet. Javították a talajok tápanyaggazdálkodását, biológiai tevékenységét és az alkalmazott műtrágyáknak a növények hozamára gyakorolt hatékonyságát. , Jobb szervezéssel a nagy hozamot nyújtó terményeket idejében jó minőségben, s a lehető legkisebb veszteséggel gyűjtötték be. Ez nem más, mint a rendelkezésre álló feltételeknek és azoknak az anyagoknak az ésszerű felhasználása, amelyeknek a hasznosítása nem igényel többletköltséget. A VETÉSFORGÓ NEM DOGMA — A vetésforgó betartása nem azt jelenti — jegyezte meg Bogyai elvtárs, aki évek során az agronómusi teendőket végezte. — hogy görcsösen ragaszkodjunk a régi szemlélethez, hanem azt, hogy tekintettel legyünk minden egyes növény ta laj- és tápanyag igényére, s a lehetőség keretében alkalmazzuk. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a vetésforgót idomítsuk körülményeinkhez. Sokszor vetés előtt kell dönteni arról, hogy a korábban kiválasztott talaj mégsem annyira megfelelő a célnak, mint azt hittük, ezért a vetést másik földterületen kell elvégeznünk. Silókukoricát például ez ésszerűség kedvéért nem távoli, hanem az állattenyésztő farm körüli földekre kell vetni, hogy begyűjtésekor költségmegtakarítást érjünk el! A vetésforgónak £s az agrotechnikának ilyen helyes szemlelete tette l-'hetővé az albári szövetkezetben évről évre a jobb eredmény elérését, a korábban hátul kullogó gazdaságnak az élvonalba való felsorakozását. Nagyon aprólékos politikai, szakmai munka eredménye ez. A kommunisták nemcsak szavakkal, hanem főleg tettekkel mutattak utat a többieknek. Élre álltak a termelésben, s az eredmény nem maradt el. Az elmúlt hat esztendőben (1971—197B) a szövetkezetben búzából 55,84, szemes kukoricából 51.40. cukorrépából 487, silókukoricából 380, lucernaszénából pedig 95 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Szólni kell arról is, hogy egy állandó dolgozó munkatermelékenysége 1971-ben nyolcvanháromezerkilencszázhetvenhat, tavaly pedig százharmincezerötszázhetven korona volt, de arról is, hogy a szövetkezet bevétele az elmúlt hat év ben mgeduplázódott, vagyis a korábbi tízmillió kétszázezerről a múlt évben huszonegymillióötszázezer koronára nőtt, s ebből a növénytermesztés az elmúlt szélsőséges évben kilencmilliőötszázezer koronával részesedett! A MEGFENEKLÉS OKA A szomszédban, vagyis Padányban nem ennyire szembetűnő az előrehaladás. Ott sajnos a növénytermesztésre, de az állattenyésztésre is a visszaesés jellemző. Mivel magyarázható ez? Talán mondanom sem kell, hogy az összekuszált szálak kibontása nem könnyű. Egy azonban bizonyos, hogy a közelmúltban „őrségváltásra“ került sor a gazdaságban. A korábbi elnök helyét a sok tapasztalattal rendelkező Matej Kominacký mérnök foglalta el, aki régebben a Gabčíkovoi (Bősi) Állami Gazdaság agronómusa volt. Az új elnök miben látja a problémákat? — Alapvető hibának tartom, hogy a felgyülemlett istállótrágyát évek során nem hasznosították a földek tápanyagpótlásában! Lámcsak, máris elérkeztünk a termelés megföneklésének egyik fő okához. Amit tehát a szomszédban alapvető feladatnak tartottak, itt abban mulasztás történt. Jelenleg nem az a lényeges ki ezért a hibás, hanem az, hogy milyen kára származott belőle a szükebb, és tágabb értelemben vett társadalomnak. — A szövetkezet talaja erősen tőzeges, s helyenként vizenyős, ezáltal nem nyújt kívánt termésátlagot — jegyezte meg Fegyveres Zoltán ökonómus. Tény, hogy ez is befolyásolhatta a végeredmény alakulását, azonban hasonló — más jellegű — helyzet, kavicsos, égevényes talaj stb., Albáron is található, mégsem hivatkoztak objektív okként erre. A talajnak az ún. minőségi tényezői Padányban talán még sem gyakorolhattak olyan kedvezőtlen hatást a hozamokra, mint amilyen a két gazdaság közt különbségként fennáll. A legutóbbi hat évben (1971—1976) Padányban búzából 3,84, szemes ku koricából 7,5, cukorrépából 195, silókukoricából 107, lucernaszénából pedig 39.38 mázsával értek el kevesebbet hektáronként mint Albáron. S ez kísérő jelenségként a szövetkezet közgazdaságára nézve is kihatott, hiszen 1978-ban bevételeik több mint hétmilliónyolcszázezer, ebből a növénytermesztés bevétele négymillióötpzáznyolcvanezer koronával lett kevesebb mint a szomszédban. Amíg ez albári szövetkezetben az elmúlt évben ötmilliókétszázharmincezer, addig Padányban csak kilencszázhuszonháromezer korona tiszta jövedelmet értek el. Azt hiszem, hogy ilyen eltérést semmilyen objektív okkal nem lehet magyarázni. Csak az ésszerű, politikai és szakmai szempontból jól megalapozott szervezés, s nem az okok ilyen vagy olyan magyarázata javíthat érdemben a fennálló helyzeten. Magában az a tény, hogy a padányi szövetkezetnek a szarvasmarhák ellátására minőségi fehérjedús terimés takarmánykészlete a szűkösnél is kevesebb — az albári szövetkezettől kaptak négy vagon lucernaszénát a borjak részére — mindent megmagyaráz. ŐRSÉGVÁLTÁS UTÄN A hogyan tovább tulajdonképpen már az őrség váltással eldőlt. Kominacký mérnök intézkedést tesz arra, hogy idén Ősszel a felgyülemlett istálló trágyát kihordják a földekre, fgy szervestrágyázásban részesftik a szántó egyharmadát. Ezzel lé nyegesen javulhat a növénytermesztés hozama. Idén a tömegtakarmányok termesztése é§ bekészítése a legfontosabb. Arra törekednek, hogy az állatok ellátásához kellő mennyiségű takarmány álljon rendelkezésükre, s ebben nagy jelentőséget tulajdonítanak a jő minőségben tárolt, s tápanyagokkal dúsított répakaréjnak és más melléktermékeknek. Már az a tény, hogy a környező — albári. padá nyi, hegyétei és allstáli — szövetkezetek bizonyos időn belül társulnak, azt követeli, hogy a termelési, közgazdasági helyzetet külön-ktilön rendezzék, s kiküszöböljék a jelenleg még fennálló szfn vonalkülönbséget. Egyesítés után ugyanis az embereknek nem ilyesmivel, hanem a nagy gazdaság termelésé sokoldalú fejlesztésének a hogyanjával, a lehetőségek kihasználásával kell foglalkozniuk. Ebben nagy segítségükre lehetnek az olyan kiváló tapasztalatok, amelyeket a gazdaságokban a termelés szervezésében a közösség hasznára összegyűjtöttek. Hoksza István Egy állami gazdaság úptási tapasztalatai Az újító mozgalom kibontakoztatására mezőgazdasági üzemeinkben egyre nagyobb figyelmet fordítanak. Ezt elsősorban a benevezett és megvalósított újítások szúrna, valamint társadalmi haszna tükrözi. A mezőgazda Ságban dolgozók, javítók és újítók ebben a mozgalomban nemcsak a saját üzemeik érdekeit látják, de elsőrendű feladatként tartják számon azt is, hogy mit jelent ez egész népgazdaságunk számára. Ellátogattunk a Öulov Övori (gyulamajori) Állami Gazdaságba, ahol annak főgépesftőjével, Májuska János mérnökkel az idén beterjesztett újítá— за ötlet — HASZNOS ÚJÍTÁS sí javaslatokról beszélgettünk. Az állami gazdaságban évente átlagosan három-négy újítási javaslatot valósítanak meg. Az újítőmozgalom fejlesztéséről a főgépesítő vezetésével egy öttagú bizottság gondoskodik. RÉPASZELETELÖ GÉP Az idén eddig már két újítási javas latot küldtek be. Az egyik egy T— 032-es — egyébként szőlőben alkalmazható — trágyaszórónek répaszeletelőre való átalakítását jelenti. Enné) az újításnál fő célkitűzésnek a teljesítmény növelését, a munkaerő meg takarftását és a munka könnyebbé tételét tartották. Korábban kis teljesítményű gépeket használtak erre a célra, ami több munkaerőt vont maga után, s lényegében a munka is jóval nehezebb volt. Egyrészt állandóan rakni kellett a répát a gépbe, másrészt a szeletet is el kellett hordani a géptől. Az állami gazdaságban ugyanis az állattenyésztés követelményeinek megfelelően évente körülbelül négyszüí fonSa mennyiségű takarmányrépát termelnek, amelynek felapritása bizony nem könnyő feladat. Ezen a helyzeten Szetet István mihelymester és Kubik Tibor javító egy újítással segített, amelynek lényege a következő: Az említett trágyaszóróról kiszerelték a szőréberendezést, s helyébe egy 15 cm átmérőjű hengert helyeztek el. Ezen három sorban, 120 fokos szögben helyezték el a vágőkéseket. A trágyaszőró szállító berendezését változatlanul hagyták. A vágószerkezet előtt egy kis nyílás van, amelyen a répából kiszóródhatnak a szennyeződések és a talajrögök, s fgy lényegében a répaszelet minősége is javítható. A gép percenkénti teljesítménye 0,1 tonna takarmányrépa szeletelése, ami a korábbi gépek teljesítményének három-négyszerese. Míg azelőtt egy gépet ketten kezeltek, addig most elegendő a traktorkezelő is. Egyébként azt a technológiát alkalmazzák, hogy a trágyaszórót a tárolónál rakodóval megrakják, majd a megfelelő helyen (az istálló takarmányelőkészítő részében, silégödrök mellett stb.) a répát felaprítják. A traktorosinak lényegében csak a répa mennyiségi átengedésére kell ügyelnie, amely szabályozható. Míg a régi módszerrel az állami gazdaságban hatvankétezer korona ráfordítással szeletelték a takarmány répát, addig az új módszerrel ez csak 17 ezer 880 koronába kerül. Az újítás megvalósítási költsége 2880 korona volt, tellát az egy év alatti társadalmi haszon elérte a 41 ezer 840 koronát! Nagy előnynek számít az is, hogy a takarmányrépa felapritása után újra felszerelhető a szóróberendezés és ismét alkalmazható a szőlőben az istállótrágya szórására. (bara) Értékes fehérjeforrás Napjainkban az agrotechnika, a nemesítés, valamint a feldolgozási tecH- nológiák űj lehetőségei következtében a zöldtömegből igen sokféle takarmány készíthető. Ennek egyik újszerű változata: a levélfehérje. Д levélfehérje különböző növénykultúrák vegetatív részéből, elsősorban a zöld növények leveleiből készül. Egységnyi területről a hagyományos magtermeléssel szemben 3—8-szoros mennyiségű fehérje állítható elő. A fehérjék biológiai értéke — az arányosabb aminósav összetétel következtében — meghaladja a gabonafélék magvainak értékét és gyártási eljárástól függően eléri a jelenleg legértékesebb növényt fehérjeforrásnak, a szójának az értékét. A gyártási technológia lehetővé teszi, hogy az eredeti anyagban levő, nem fehérje jellegű nitrogének (pl. amidok] vagy szénhidrátok élesztőgombák táplálékául Is szolgáljanak és fgy „élesztőfehérjét“ termeljenek. A késztermék 40—50 százalék nyersfehérjét tartalmaz és ez a mindenevő állatok (sertés, baromfi) takarmányadagjában a szója bizonyos arányú helyettesítésére alkalmas. A rostdús melléktermék kb. szénaértékű, sőt karbamiddal kiegészítve kérődzők takarmányozásában kiválóan felhasználható. A főtermék kellő tisztítással 50—80 százalék fehérjetartalomra is koncentrálható. A technológiai eljárás lényege az a felismerés, hogy adott területről a növény vegetatív időszakában, zöld állapotban több fehérje nyerhető ki, mint a magérés fázisában. Mivel a magérést nem kell bevárni, azonos területen a növények évenként többször arathatók. A proteintermelésre a j§lonlég nem hasznosított növények is felhasználhatók. Dr. László László, tudományos kutató a tvdomämy CSÉPLÉS — ÜTÉS NÉLKÜL Amerikai kutatók régóta foglalkoznak annak a problémának a megoldásával, hogy miként lehetne a szójababot kicsépelni a babszemek súlyos megsértése nélkül. Gyakori jelenség ugyanis, hogy a cséplési sérülések okozta károsodás következtében a szójabab esirázóképessége leromlik. Most egy olyan kísérleti berendezést készítettek a Purdue-i Egyetem kutatói, amely közvetlenül egymás mellé szerelt kerékabroncsok segítségével végzi a cséplést. Az egyik abroncs gyorsabban forog, mint a másik, s így a babszem a hüvelyből „kihúzható“. Tiszta, száraz szójával végzett kísérleteknél a gép 95 százalékos hatékonysággal dolgozott. (—) BÜZATERMESZTÉS NITROGÉNTRÄGYA NÉLKÜL Minden növénynek szüksége van nitrogénre, amely a fehérjevegyületek fontos alkotóeleme. A Föld légkörének négyötödét kitevő gáz halmazállapotú nitrogént azonban a növények legnagyobb része nem képes közvetlenül felvenni, asszimilálni. Így a mezőgazdák kénytelenek műtrágya formájában a földbe juttatni az ásványi nitrogént, ami néha nehézségeket és hátrányt jelent. Ennek a kényszerhelyzetnek a megszüntetésére egy megoldás jöhet számításba: el kell érni, hogy a burgonyához és a lucernához hasonlóan, szimbiózis jöjjön létre a talajban a növény gyökerei és a nitrogént megkötő baktériumok között. A Lethbridgé-i (Kanada) kutatóállomás két munkatársának nemrég sikerült két búzafajta keresztezésével olyan tavaszi búzafajtát előállítani, amely elősegíti a nitrogénkötő baktériumoknak a talajban való kialakítását. Hátra van még viszont annak bebizonyítása, hogy az ilyen formában megkötött nitrogénmennyiséggel mellőzhető-e a nitrogéntrágya használata. Ettől függetlenül természetesen az egyéb, foszfát- és káliumtartalmú műtrágyaféleségekre a jövőben is szükség lesz. (M. T.)
