Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-02-05 / 5. szám

1977. február S. SZABAD FÖLDMŰVES A fejlődés tükrében Köztudott, hogy a mezőgazdasági üzemekben a kedvező termelési ered­mények elérése érdekében döntő fon­tosságú a szervező és irányító munka fejlesztése. Több üzemben már évek óta szinte „rendszeressé“ vált a veze­tő dolgozók lecserélése, és sokhelyütt még ennek árán is csak részben, vagy egyáltalán nem javultak a termelési eredmények úgy, mint ahogyan azt elvárták volna. Vajon mivel magya­rázható ez a kedvezőtlen helyzet? Elsősorban a vezető dolgozók isme­retein, tapasztalatain és képességein múlik sok. Döntő tényező azonban az is, hogyan tudják ezt mindennapos gyakorlatukban alkalmazni. Fontos továbbá a vezető dolgozók egymás közötti együttműködése, amelyet min­den esetben a tervezett feladatok tel­jesítésére kell’kihasználni. Törekedni kell a dolgozókkal való elmélyültebb kapcsolatok kialakítására stb. Ellátogattunk a bíňai (bényi) „Aranykalász“ egyesült szövetkezetbe, ahol Farkas Miklós főállattenyésztő­­vel és jankus András üzemgazdásszal beszélgettünk. Ebben a szövetkezet­ben ugyanis a többéves „pangási“ ál­lapot után az utóbbi években javulás állt be az állattényésztési termelés szakaszán. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején komoly prob­lémák merültek fel a vezetés, az irá­nyítás és a munkák szervezése tekin­tetében. A szövetkezet múltjának megismerése szempontjából az 1970-es év termelési eredményeit választot­tuk. A tejfelvásárlás az akkori bífiai szövetkezetben 400 ezer litert, a ser­­téshúsfelvásárlás 75, a marhahúsfel­vásárlás pedig 50 tonna meijpyiséget tett ki. Egy kocától csak 6—9 mala­cot választottak el! Hogy a szövetkezetben az azóta el­telt időszak folyamán fejlődés állt be, azt legjobban a múlt év termelési eredményei mutatják. Csak a bíüai gazdaság több mint 1 millió liter te­jet, háromszáz tonna sertéshúst és százötven tonna marhahúst értékesí­tett. A malacelválasztás már húsz da­rab körüli! Minek a segítségével érték el ezt a fejlődést? Részben az új vezetőség felelősségteljes munkájának és a tag­ság becsületes és áldozatkész hozzá­állásának, részben pedig a környék­beli szövetkezetek egyesítésének ered­ményeként. A sikeniökai, bíüai és a pavlovái szövetkezet az 1974-es év elején társult. SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS Az 1974-es év végén, — az egyesülés első éve után — a szövetkezetben 1748 szarvasmarhát, ebből 679 tehe­net tartottak számon. A tehenek évi tejelékenysége két és félezer liter volt, s száz tehénre számítva 71,1 da­rab borjút választottak el. Egy hektár mezőgazdasági területre számítva a tejeladás 512 litert tett ki. Lényegé­ben azt mondhatjuk, hogy a múlt év végén minden termelési mutató tekin­tetében javulás állt be. A szarvas­marha-állományt 2004, a tehénállo­mányt pedig 785 darabra gyarapítot­ták. A tervezett 2763 literes évi teje- Iékenységgel szemben — nem végle­ges számítások alapján — kétezer nyolcszáz litert értek el, s száz te­hénre számítva 81,2 darab borjút vá­lasztottak el. Növekedett az egy hek­tár mezőgazdasági területre jutó tej­eladás mennyisége is 1608 literre). Az egyesüléskor lényegében az ál­lattenyésztés. s ezen belül a szarvas­marha-tenyésztés színvonala is eltérő volt. A bíüai gazdaságban a tehenek hasznossága sokkal jobb volt, mint a további két gazdaságban. A sikeniö­­kai gazdaságban szintén jó állomány volt, de állandó takarmányhiánnyal birkóztak. A pavlováiban ezzel szem­ben a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztése teljesen el volt hanyagolva, s komoly hiányosságok, fogyatékossá­gok fordultak elő, melyek következ­tében a tehenek napi fejési átlaga alig haladta meg a négy litert! Az állatok akkori gyengébb hasz­nosságát a főállattenyésztő az elöre­gedett állománnyal indokolta. Nem fordítottak ugyanis kellő figyelmet az üsző és tehénállomány hasznosság szerinti kiválogatására és általános takarmányhiánnyal birkóztak. Ez még napjainkban is egyik legkomolyabb probléma. További fogyatékosság volt és ma is az, hogy nem tudják saját tenyészetből fedezni a szükséges szarvasmarha-állományt. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy évente kö­rülbelül harminc darabbal kell nö­velniük a tehénállományt, még ked­vezőtlenebb helyzetet kapunk. Ezért kénytelenek mindenegyes üszőt befe­deztetni, hogy a gyengébb üszőktől is legalább egy borjút nyerjenek. A tehénállomány tíz-tizenöt százalékát általában a vemhes üszők képezik amelyek — a gyengébb hasznosság következtében — lerontják a tehenek fejési átlagát. A főállattenyésztő el­mondotta azt is, hogy még legalább négy évre volna szükség — állomány­­gyarapítás nélkül — a megfelelő, ho­mogén tehénállomány kialakítására. További fogyatékosság az is, hogy a szövetkezetben — állítólag a felsőbb szervek utasítására — nem alkalmaz­hatják a hazai szlovák tarka tehén­­állománynak külföldi, nagyobb hasz­nossági! fajtákkal való nemesítését! Ezzel ugyanis lényegesen növelhetnék a tehenek jelenlegi hasznosságát. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szövetkezet tavaly még a fogyatékos­ságok ellenére is teljesítette igényes u A mikroklíma javításával fokozható a szója hozama! A hüvelyeseket a múltban a kuko­rica kísérőnövényeként termeltük. A mai nagyüzemi módszerek ezt már nem teszik lehetővé. A hüvelyesek önálló termesztése a nagyüzemekben számos nehézséggel jár. Nagyok a veszteségek, nehéz elérni a kívánt minőséget (sárgulás stb:), s a hozam is kisebb a vártnál. Ezen növények kedvelik a páradús környezetet, amit legjobban a kukorica nyújt. A hüvelyesek fontos fehérje- és ér­tékes tápanyagbázisa mind nagyobb jelentőséget nyer. Rendkívül fontossá vált a szójatermesztés hozambiztonsá­gának a növelése. Itt elsősorban a szója vízigényéről kell beszélni. A szóját nem ajánlatos túlzottan öntöz­ni, mert kényes a gyök'érzete a hő­­lngadozásra és szinte a minimálisra lassulnak a lehűléskor a biokémiai folyamatok. A nagy páratartalmú le­vegő és a kis hőingadozás kedvez a szójának. > VISSZA A KUKORICÁBA? Nem egészen, csak közelebb. Rend­kívül kedvező körülményeket teremi a szójatermeiésnél a sávos vetés. A 8—12 soros kukorica-szója sávok a szélirányban keresztben elhelyezve a termésátlag tekintetében kellemesen meglepik a termelőt. Így jól össze hangolhaló a két növény vízháztartá sa. A kukorica rendkívül „vízpazarló" növény. Egyetlen tő a tenyészidőben mintegy 198 liter vizet párologtat el Kedvező légáramlás esetén ez nem emelkedik, hanem a szója páraigé nyének a kielégítésében érvényesül Így nem igényel több vizet, mint eg\ átlagos év csapadéka. Ha pedig ön tözni kell, akkor elegendő a kukori casáv vízellátása A szójasávból kü lönböző berendezésekkel még a ma gas kukoricát ts könnyen lehet ön tözni. A két növény vetési és betaka ritásl ideje is jól egybevág. Nem meg oldott még azonban a közös növény védelem. A szója és a kukorica sávos tér meszfésében a múlt évben 15 hektá­ron jó sikereket értek el a „csiliz közi“ egyesített szövetkezetben. A bonabetakarító kombájnok szélessé­géhez kell alakítani. Hektáronként 90—120 kg szóját vetünk. A kukorica tőszámát 70—90 ezerre állítjuk be. Növényvédelem: A herbicidek közül csak a GESAGARO 5D (Selektin) felel meg, mert a növények egyikét sem károsítja. A kukoricában és szójában használt többi herbicidek közül együt­tesen egyik sem felel meg. A talaj szerint a herbicidből 1—2 kg-ot al­kalmazunk hektáronként. A könnyű homoktalajokon kevesebbet, vagyis 1 kg-ig. A gyomirtót a legjobb a ve­tés után, vagy a kelés előtt használ­ni. A szóját mélyebben kell elvetni, hogy ne jusson érintkezésbe a ké­szítménnyel. A kukorica és szója sávos termesz­tésének azért is nagy a jelentősége, mert jól megoldható a kukorica ön­tözése. Az alacsony növényzetű szó­­jákban bármilyen technika hasznosít­ható, így a sávos öntözőberendezés is. A kukoricasávot a szója virágzásának és csövesedésének időszakában ön­tözzük. kétszer, legalább 40 mm-es adagban. Augusztusban már nem aján­latos a szója öntözése. A „csilizközi“ szövetkezetben az említettek szerint az idén mintegy 40 százalékkal vár­nak nagyobb szójahozamot, mint a hagyományos technológiával termesz­tett területről. ✓ (Balatinus, CSc., Bražny, CSc. és Tarr mérnökök] A kukurica és szója sávos termelése a csilizközi egyesült szövetkezetben főleg Nagy László agronúmus munkáját dicséri. 11 szarvasmarha-tenyésztési feladatainak többségét. A tervezett marhahúsfelvá­­sárlást (232 tonna) nyolc tonnányi mennyiséggel túlszárnyalták. Az álla­mi terv 1 millió 880 ezer liter tej eU Adását szabta meg. Nem végleges szá­mítások alapján a szövetkezet több mint negyvenezer liter tejjel adott többet közellátásunknak. A hízómar­­>ík tervezett napi átlagos súlygyara­podását is túlszárnyalták. Évi átlag­ban 0,885 kg-os napi súlygyarapodást értek el. Ez az eredmény még jobb is lehetett volna, mert a múlt év első és második negyedében takarmány­­hiány következtében a napi súlygya­rapodás csak 0,50—0,80 kg között in­gadozott. A további két negyedévben már megfelelő színvonalú volt a ta­karmányozás. Akkoriban 1,10—1,20 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el. A szarvasmarha-tenyésztésben már részben megoldott a termelés belüze­­mi szakosítása. A szopós borjak a bíüai és a sikenifikai, a választott borjak pedig a pavlovái gazdaságban vannak összpontosítva. A többi állat­­csoportnál a szakosítást egyrészt a munkaerőmegoszlás, másrészt a férő­helyek hiánya gátolja. Előrelátható­lag az elkövetkező évben kezdődik egy 540 férőhelyes tehénistálló kivi­telezésé a bíüai gazdaságban, amely­nek felépítésével megoldódna a tehe­nek összpontosítása is. SERTÉSTENYÉSZTÉS Az egyesüléskor a kocaállomány sem volt egyöntetű. A legjobb állo­mánnyal a bíüai gazdaság rendelke­zett. ahol az állományfejlesztés te­­uyészanyaggal történt. A sikeniőkai és a pavlovái gazdaságban jóval gyengébb hasznosságú állomány állt rendelkezésre, amit még a sertések fertőző betegségei is súlyosbítottak. A hízók átlagos napi súlygyarapodása ezekben a gazdaságokban alig érte el a 0,40 kg-ot. Az egyesülés óta foko­zatosan kiselejtezték a kocaállományt. Az említett két gazdaságba is a bíüai részlegről csoportosították át a te­­nyészanyagot. Ennek segítségével már mintegy 95 százalékra likvidálták a fertőző betegségeket. Manapság a hízósertések átlagos napi súlygyara­podása 0,56—0,57 kg körül ingadozik, bár az állatok zöme még mindig ideiglenes körülmények között nevel­kedik. Az 1974-es év végén a szövetkezet sertésállománya 3986. kocaállománya pedig 378 darab volt. A malacelvá­lasztás egy kocára számítva 17,7 da­rabot tett ki. Az eltelt két év alatt a sertésállományt 4598, a kocák számát pedig 385 darabra gyarapították. A malacelválasztás 19,5 darab körül mozog. Nem sikerült viszont teljesíte­ni a tervezett — 580 tonna mennyisé­gű — sertéshúsfelvásárlást. A szövet-* kezet lényegében önellátó a malacter­­melésben. Sajnos, tavaly felsőbb szer­vek utasítására választott malacokat adtak el a nagyhizlaldáknak. Ezáltal nem volt elegendő malacuk saját hiz­laldájuk feltöltésére. A jövőben ha­sonló esetnek nem lenne szabad elő­fordulnia! A sertéstenyésztésben még annak ellenére is pozitív volt a fejlődés, hogy a gondozók a munkák többségét kézi erővel végzik. Ezt lényegében a fertőző betegségek likvidálásával, az infralámpák alkalmazásával, az álla­tok pontos nyilvántartásával (tetová­lással), a szakszerű etetéssel és ita­tással, valamint a jó szervező és irá­nyító munka segítségével érték el. JÖVŐBENI ELKÉPZELÉSEK Az állattenyésztési termelés további fejlesztése tekintetében a szövetke­zetben elsőrendű feladatnak tartják a takarmányok termesztésének, beta­karításának és tartósításának komp­lex megoldását, különös tekintettel a kívánt minőség elérésére. Eddig ugyanis a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés között nem volt kölcsö­nös együttműködés, s lényegében az állattenyésztés igazodott a növényter­mesztés feltételeihez! Erre csak egy példát szeretnék említeni: az egyesü- • lés óta nem volt elegendő silótakar­mányuk, a minőségről nem is beszé­lek. A takarmányalap megteremtésé­ben nagy jelentősége van a legelő­­gazdálkodásnak. Jelenleg a szövetke­zet tizenöt hektár szántóföldi legelő­vel rendelkezik. Az egész legeltetési időszak alatt 200—300 tehén fogyaszt­hat megfelelő takarmányt. Á közeljö­vőben tovább folytatják a szántóföldi legelők telepítését. További feladat a régi istállók kor­szerűsítése, felújítása és új férőhe­lyek építése, amely szorosan össze­függ a tervezett állatállomány meg­tartásának és a termelés belüzemi szakosításának feltételeivel. Erre nagy szükség volna a szövetkezetben, mert lehetőség nyílna a munkaerőtakaré­kosságra, de egyúttal a munkaterme­lékenység fokozására is. Ugyancsak elmélyültebben kell foglalkozni az állatállomány minőségi javulását elő­segítő kérdésekkel is.-« A tehénállo­mány hasznosságának fokozása érde­kében időszerű volna a hazai szlovák tarka marha külföldi fajtákkal tör­ténő keresztezése. Reméljük, hogy a bíüai szövetkezet vezetősége és tagsága a közeljövőben mindent elkövet annak érdekében, hogy a növénytermesztés igazodjon az állattenyésztés igényeihez és nem fordítva, mert megfelelő takarmány­alap hiányában képtelenség még csak gondolni is a jobb állattenyésztési eredményekre! BARA LÄSZL0 A TUDoMÄMY ViUCfl A MIKROBIOLÓGIAI IPAR FEJLŐDÉSE A SZOVJETUNIÓBAN A szovjet mikrobiológiai ipar a legutóbbi ötéves tervidőszak folya­mán megkétszerezte termelését. Ez az ország egyik legfiatalabb, de legdinamikusabban fejlődő iparága, és elsősorban a mezőgazdaságot szolgálja. Tavaly 4,7-szer annyi tápszert és egyéb készítményt adott a mező­­gazdaságnak, mint 1970-ben. A takarmányélesztö gyártását a kilen­cedik ötéves tervidőszak elején kezdték meg, és öt év múlva már 40 millió tonna takarmánykeveréket dúsítottak takarmányélesztővel. A szakefhberek becslése szerint ezzel a mezög.l _!aság 9 millió tonna takarmánygabonát takarított meg. Most megkezdték a komplex ta­karmánykiegészítő készítmények gyártását is, amelyek az összes szükséges biológiai komponenst tartalmazzák, az ásványi anyagokkal és nyomelemekkel együtt. (M. T.) 275 LÓERŐS A LEGÚJABB RÄBA-STEIGER A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár nagy teljesítményű me­zőgazdasági erőgépei, a Rába-Steiger traktorok két éve kezdtek dol­gozni a földeken. Azóta csaknem ezer ilyen nagy teljesítményű erő­gépet kapott a magyar mezőgazdaság. Valamennyit elsősorban az iparszerü termelési rendszerekben hasznosítják. Az új erőgépnek olyan sikere volt, hogy az amerikai licenc alap­ján gyártott típust továbbfejlesztették. Elkészült a 275 lóerős motor ral meghajtott erőgép mintapéldánya, amelynek a kipróbálását meg is kezdték. A választék bővítése céljából a gyár tervezői, konstruktőrei égy teljesen új tfpust is kialakítottak. Ez a 180 lóerős motorral meghaj tott típus teljesen Rába-konstrukciő. ( —) NAGY HOZAMÚ TEHENEK AZ NDK-BAN Ezerötszáz kiválasztott állattal folytattak kísérleteket, amelyek során kiderült, hogy az NOK-ban a nagy hozamú teheneknél 6000 kg tej felett van a gazdaságosság határa. A tcbenenkénti fejési átlag jelenleg évi 3800 kg körül jár. A vizsgálat során kitűnt, hogy a csúcsteljesítményt nyújtó tehenek elsősorban ott találhatók, ahol az egész termelés magas szintet ért ( el. A tenyészállatok kiválasztása — nemcsak a tejhozam, de a tej zsír- és fehérjetartalma alapján — és az iparszerű eljárások beveze tése eredményezte azt, hogy gyorsan növekszik az évi 13 ezer kg tejet adó, nagy hozamú tehenek száma. Több tejet termelni változatlan állománnyal — ez az NDK mező­gazdaságának egyik legfontosabb feladata. Az 197B—80. évi fejlesz tési irányelvek szerint legalább 22 ezer tehén-férőhelyet kell létesí teni újabb iparszérű istállók építése révén. Az NDK jelenleg 2,1 mii Hó tehénállománnyal rendelkezik. » (—ь—) ■ -Bratislavai öntözőgazdasági Kutatóin­tézettel együttműködve Nagy László, a szövetkezet főagronómusa példásan levezette a kísérletet. 1 A KUKORICA-SZÚjA SÁVOS TERMELÉSÉNEK NÉHÄNY JELLEMZŐJE Alapkövetelmény volt a parcella ki­választásánál a szélirány és az. hogy ne forduljon elő a talajban zeazin maradvány. A kukorica öntözése ese­tében összhangba kell hozni a hid­­ránsok helyzetét, a sávok irányát és távolságát. A kukoricasávok szélessé­gét ehhez kell idomítani. A trágyaszükséglet 80 kg N/ha, 120 kg К/ha és 40 kg P/ha hatóanyag. A nitrogént — főleg a meszes talajo­kon — ajánlatos 10 nappal a vetés előtt aramónium formában aplikálni. Ezzel rendkívül hatásosan elősegít­hetjük a növények foszforigényének a kielégítését. Vetés: A kukorica sor­távolsága 60, a szójáé 45 cm. Ezért külön géppel vetünk váltakozó me­netiránnyal. A sorok szélességét a ga

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom