Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-05 / 5. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1877. február S. 12 ! Társadalmi érdek: hústípusú sertések szaporítása Hibrid Malacelválasztás darab Átlagos napi súlygyarapodás kg Abrakfogyasztás kg Karéjnagyság cm2 A sonka húsaránya % KAHYB 7,3 0,626 3,0 33,4 18,6 ROSS 8,2 0,797 2,6 32,5 17,3 HYPOR 6,3 0,679 2,8 33,2 18,5 A szlovák hibridek átlaga 9,3 0,705 3,1 37,7 19,3 P—HYB 9,9 0,684 2,9 36,2 19,3 Tenyészcél 1980-ig Szlovákiában 9,5 fölött 0,7 fölött 3,5 alatt 35 fölött 19 fölött KÉT HÍR a levicei járásból ÉRTÉKES TAKARMÁNYHOZ JUTOTTAK Az 1976-os év rendkívüli kedvezőtlen időjárási viszonyai következtében a levicei (lévai) járásban is problémák merültek fel a takarményalap megteremtése tekintetében. Ezért a mezőgazdasági dolgozók elsőrendű feladata volt, hogy valamennyi hozzáférhető takarmányt hasznosítsanak. A szálas takarmányok hiánya folytán a takarmányalap a szemes kukorica betakarítása után a kukoricsaszárral is kiegészíthető. Így jártak el a Pohronský Ruskov-i (oroszkai) szövetkezet dolgozói is, akik a magyarországi tapasztalatokat hasznosítva, újítási módszerek felhasználóval új technológiát dolgoztak ki a kukoricaszár betakarítására. A betakarításhoz saját gépeiket használták fel. Legjobban az átalakított gabonakombájnok felelték meg. Így az' előző években leszántásra kerülő kukoricaszárat takarmányként hasznosították. A betakarítás fij médszerável a járás valamennyi mezőgazdasági szakembere megismerkedett, az ;,Uj technika napja“ keretében, s az ősz folyamán a járás számos mezőgazdasági üzemében alkalmazták. Ma már örömmel nyugtázhatjuk, hogy az új módszer bevezetésével járási méretben két és félezer vagon mennyiségű és jé minőségű takarmányhoz jutottak. ÉVFORDULÖT ÜNNEPELTEK A szocialista állategészségügy megalakulásának 25. évfordulóját a Levicei Járási AilategészségUgyi Szolgálat dolgozói is megünnepelték, amely örömteli hangulatban zajlott le. Ugyanis az 1976-os év első felében a Nyugatszlovákiai kerület szocialista munkaversenyében első helyezést értek el. Ünnepi beszédet Milan Šuba állatorvos, az Intézet igazgatója mondott, aki vázolta az állategészségügyi intézet létrejöttét, fejlődését és jelenét. Amint Elmondottá, főleg a kezdeti években adódott sok probléma, amikor a járás szarvasmarha-állományának mintegy 63 szážaléka gümőkőrban szenvedett. A sertéseket a vérhas és a leptospirózis sújtotta. Ezek a betegségek kedvezőtlenül hatottak a mezőgazdasági üzemek gazdasági eredményeire. A kellő és alapos óvintézkedések betartásával a szarvasmarhaállománynál 1987-től nem fordult elő különösebb fertőző betegség. A feladatok növekedésé magával hozta a szükséges káderek számának feltöltését is. Amíg a járásban 1951-ben kilenc, addig ma már negyvennyolc állatorvos védi az állatállomány egészségét. A Járási Állategészségügyi Szolgálat dolgozói jelenleg a CSKP XV. kong résszusa határozatainak teljesítésére fordítják legnagyobb figyelmüket. BENYÄK JÓZSEF A hatodik ötéve* tervidőszak egyik fontos feladata az állattenyésztési termelés szakaszén a sertéshústermelés további fokozása és minőségének Javítása. Ebben nagy jelentősége van a keresztezést program megvalósításának és a hústípusú sértések szaporításának. Szlovákiában a megfelelő egészségi állapottal, szervezeti szilárdsággal, szaporasággal, tejtermelő- és malacnevelő képességei, valamint hízékonysággal és takarmányértékesítő-képességgel rendelkező hústípusú sertések tenyésztési, keresztezési és nemesftési programjának megvalósítása több gazdaságban történik. Ezek közé a Nitrai Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás gazdasága, a Palárikovo! Nagyhizlalda, a Ďulov Dvor-I (gyulamajori) és a Rohovcel (szarvai) Állami Gazdaság, a topoľníkyi (nyárasdi) és a trebaticel szövetkezet, a Veiké Bierovce-i „Agrovýkrm“ vállalat, valamint a Sobőtkai Fajtanemesítö Vállalat tartozik. Ezenkívül további huszonhat tenyészetben történik a keresztezési program megvalósításához szükséges külföldi sertésfajták tenyésztése, szaporítása. Kétségkívül igényes feladatról van szó. Ezt legjobban az szemlélteti, hogy 1980-ban a sertéshústermelés felét a hústípusú sertések, további negyven százalékát pedig a több fajta (legalább három) keresztezéséből származó egyedek (hibridek) hizlalásával kell elérni. Tehát a hatodik ötéves tervidőszak végén a sertéshús-szükségletet kilencven százalékra hústípusú sertések hizlalásából fedezzük. A keresztezési és nemesftési program több szakaszból tevődik össze. Az első lényegében az 1971—75-ös években zajlott le. A Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet és a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola szakemberei az Állami Fajtanemesítő Vállalat vezérigazgatóságának és az említett gazdaságok vezető dolgozóinak közreműködésével elvégezték az első szakasz értékelését. A tudományoskutató munka érintette többek között: • a hazai és külföldi sertésfajták haszontulajdonságainak értékelését, fajtatiszta tenyésztés mellett; 0 a végtermék (hibrid) előállításához szükséges legmegfelelőbb keresztezési kombinációk megállapítását; • három fajta keresztezési kombinációjainak értékelését; • a kialakított szintetikus apai — hústípusú — vonaltenyészetek értékeléséť • a hazai feltételek közepette alkalmazott külföldi fajták haszontulajdonságainak értékelését. A keresztezési és nemesítési program második szakasza az 1978—80-as éveket érinti, amely a következő minimális haszontulajdonságokat tűzte ki a hibridek esetében, 90 kg-os élősúlyig: , , ■ a malacok száma egy kocára és fialásra számítva legalább tíz darab legyen; ■ elérni a 0,70 kg-os átlagos napi súlygyarapodást; ■ megtartani a 3,1 kg-os abrakfogyasztást egy kg súlygyarapodás termelésére; ■ a karéj keresztmetszete' legalább 35 cm2 legyen; M a szalonna átlagos vastagsága 2,9 cm legyen; В a kettéhasított sertés sonkájának húsaránya legalább 19 százalék legyen. A keresztezési és nemesítési program lényegében három „pozícióból áll. Az „A pozíció“ a nagyszülők generációja, amelyet a kiindulási anyai tanyészanyag képez. Ebbe a csoportba három fajtát, a fehér nemesített, az eredeti lapály (landrace) és a szlovák fehér hússertést sorolták be. A nemesítésnél elsősorban a szaporaság és a növekedési erély fokozása a legfőbb célkitűzés. A „B pozíció“ szintén a nagyszülők generációja, timely a végtermék (hibrid) szaporításához szükséges apai tenyészanyagot képezi. Ebbe a csoportba a hampshire, duroc, az angol és a holland lapály, valamint a szlovák fekete tarka sertést sorolták. A sertéseket a jobb hízékonyságra és szervezeti szilárdságra nemesítik. A „C pozíció“ a szülők generációja, amely szintén a végtermék apai tenyészanyagát képezi. Ebben a pozícióban a sertéseket a jobb hlzékonyságra és szervezeti szilárdságra, valamint a mesterséges termékenyítés alkalmasságára nemesítik. Ebbe a csoportba a norvég, a nyugatnémet, a svéd és a belga lapály sertést, a holland nagy fehér sertést és a HYPOR (holland) hibridet sorolták. Ugyancsak ide tartoznak a már nálunk kinemesített — NNo-as és ŠU—1-es — hústípusú apai vonaltenyészetek is. Két fajta keresztezési kombinációi közül, amely a végtermék anyai tenyészanyagát adta, a legjobb eredményeket (anya X apa) a fehér, nemesített X eredeti lapály sertés, az eredeti lapály sértés X fehér nemesített, a szlovák fehér hússertés X fehér nemesített, a szlovák fehér hússertés X hampshire, a fehér nemesített X duroc stb. sertések keresztezésével érték el. Három fajta keresztezési kombinációi közül a fehér nemesített X hampshire X ergdeit lapály sertés, a fehér nemesített X holland lapály sertés X NH3, a szlovák fehér hússertés X hampshire X NNo, a szlovák fehér hússertés X hampshire X belga lapály sertés keresztezésével érték el. Ellátogattunk a Nagyhizlaldák Palárikovoi Szakigazgatóságára, ahol annak főállattenyésztőjével, Pavel Kopeckv mérnökkel a hústípusú sertések nemesítésével és szaporításával kapcsolatos kérdésekről beszélgettünk. -A nemesítési és keresztezési program négy szakaszra oszható. Az első szakaszban (1972—73) öt fajta keresztezési kombinációit vizsgálták. Az elért eredmények megmutatták, hogy alapfajtaként — a kitűnő haszontulajdonságokkal rendelkező — szlovák fehér hússertést legcélszerűbb tenyészteni. Ezt a fajtát a hampshire, szlovák landrace, a nagy angol fehér és a feketg-tarka sertésfajtákkal keresztezték. A második szakaszban (1973—74) az Fi-es generáció leszármazottjai esetében a megfelelő — hústípusú — apaállatokkal (főleg a belga lapály sertéssel és a nitrai szintetikus hibriddel) történő keresztezést vizsgálták. A harmadik szakaszban (1975—79) lényegében a tenyészetek szaporítása, a nemesítő, szaporító és a termelő tenyészetek kialakítása a fő célkitűzés. A negyedik szakasz (1980-tól kezdve) a végtermék (P—HYB) termelését öleli fel a tenyésztés vertikális összekapcsolásával, a „nemesítő tenyészet — szaporító tenyészet — termelő tenyészet — hizlalás — húsipar — fogyasztó“ láncvonal keretében. A „P—HYB" keresztezési programja keretében jelenleg a nemesítő tenyészet kialakítása van folyamatban. Az „A pozíció“ alapfajtájaként a szlovák fehér hússertés szerepel. A nemesítő tenyészet kocaállománya jelenleg száz darab. Ez a teyészet fajtatiszta apaállatokat és tenyószsüldőket termel. Az utóbbiakat egyrészt a nemesítő, másrészt a szaporító tenyészetek felújítására, kiszélesítésére használják. A szaporító tenyészet már nem fajtatiszta (B pozíció], s itt az anyaállatokat (jelenleg 200 darab) hampshire apaállatokkal keresztezik.. A 50—50 százalékos váraránnyal rendel kező tenyészsüldők innen a termel tenyészetekbe, az ártányok pedig hizlaldákba kerülnek. Napjainkba ugyancsak folyamatban van a hamp shire fajta nemesítő tenyészetének kialakítása (60 anyaállat), amelyne fő küldetése az apaállatok termeiéi; lesz. A szlovák fehér hússertés és hampshire fajták keresztezésének 1e számlázottjainál a következő paramc tereket érték el: 0 az égy kocára és fialásra számítol malacok száma 10,57 darab; • malacelválasztás egy kocára é fialásra számítva 9,4 darab; • 0,698 kg-os átlagos napi súlygya rapodás; , 0 abrakfogyasztás egy kg súlygyara podás kitermelésére 2,92 kg; 0 a szalonnaréteg átlagos vastagság 2,13 cm; 0 a karéj átlagos keresztmetszet 35,5 cm2; 0 a kettéhasított sertés sonkájána húsaránya 18,56 °/o; 0 a kettéhasított sertés tiszta hús aránya 57,68 %. Ugyancsak kiváló eredményeket éi tek el a szlovák fehér hússertés) hampshire X belga lapály sertés ( pozíció) keresztezésének leszárma zottjainál (P—HYB, végtermék), ma lyek a következők: ■ szaporaság 10,74 darab malac; ■ malacelválasztás 9,9 darab; ■ átlagos napi súlygyarapodás 0,684 kg; ■ abrakfogyasztás 2,99 kg; ■ a szalonnaréteg átlagos vastagság 2,32 cm; ■ a karé) átlagos keresztmetszete 36,22 cm2; ■ a kettéhasított sertés sonkájána húsaránya 19,3, tiszta húsarány 60,74 %. Az anya- és apaállatok haszontu Iajdonságainak megállapítását sajá termelékenység ellenőrző állomáso végzik. A kocáknál csak mestersége termékenyítést, a tenyészsüldőkné pedig hagyományos pároztatást is ai ka imaznak. A palárikovoi hibrid további szapc rítása érdekében szükség van a ne mesltő tenyészetek kiszélesítésére. , Ružový Dvor-i gazdaságban még múlt évben elkezdődött egy 500 férd helyes anyaszállás kivitelezése, amel előreláthatólag 1980-ban kezdi meg termelést. Azzal számolnak, hogy et bői a nemesítő tenyészetből évent két és félezer tenyészsüldőt csoportc sítanak át a szaporító és termelő te nyészetekbe. Szükség van továbbá termelő tenyészetek kiszélesítésére í: mert véglegesen 1450 anyaállattá számolnak. A végtermék haszontulajdonságai nak összehasonlítását más hibridek kel az alábbi táblázat szemlélteti: A hústípusú sertések nemesítése és keresztezése mellett igen sokrétű a Nagyhízlaldák Palárikovoi Szakigazgatóságának állattenyésztési termelése. Például a múlt év végén 14 ezer 560 szarvasmarhát (ebből 6860 tehenet), 103 ezer 270 sertést (ebből 8160 kocát, háromezer juhot (ebből kétezer anyajuhot] és 210 ezer baromfit (ebből 120 ezer 500 tojótyúkot) tartottak számon. A tervezett húsfelvásárlást 101,4, ezen belül a sertéshúsfelvásárlást 100,8 százalékra teljesítették. Egy hektár mezőgazdasági területre számítva 47B kg sertéshúst és 713 liter tejet értékesítettek. A tejfelvásárlást 102,2 százalékra teljesítették és összesen 18 millió 300 ezer litert értékesítettek. A tehenek évi tejelékenysége 3000 litert, az egy kocára jutó malacelválasztás pedig 18,72 darabot tett ki. A tojásfSlvásárlást 101 százalékra teljesítették és 24 millió 40 ezer tojást értékesítettek. A szakigazgatóság, amelyhez a palárikovoi gazdaságon kívül még a humennéi, košicei, zvolení és a čalovoí üzemek tartoznak, gondol a termelési kapacitások kiszélesítésére is. Az idén kezdődik meg a termelés mind a zvolení, mind pedig a košicei — zárt állományforgós — sertéstenyésztési telepen, melyeknek évi kapacitása teljés üzemelés után háromezer tonna mennyiségű sertéshús termelése lesz. Ezenkívül az idén kezdődött a humennéi üzemben egy ugyancsak zárt állományforgós sertéstelep kivitelezése, ahol a kocaszállások száma 700 lesz. Előreláthatólag a hatodik ötéves tervidőszak végén kezdi meg a termelést. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a hústípusú sertések nemesítése és szaporítása jó úton halad. Reméljük, hogy az ezirányú célkitűzések valőraváltása hozzájárul a sertéshús minőségének javításához, s ezáltal a lakosság hússal való jobb ellátásához! B. L. Л borjúnevelés már az ellési éiő- M készületekkel és az élléssel kezdődik. Az ellető gondozásba veszi az újszülött borjút és odaadja első táplálékét^ a föcstejet. Az ellés helyes előkészítésére és szakszerű levezetéséri azért is szükség van, mert ez kihat a borjú egészségi állapotára ás további fejlődésére. Az ellési rendellenességek miatti elhulláson ngyanis sokkal nagyobb ez a kár, amelyet az ellési rendszabályok figyelmen kívül hagyásából adódó fertőzés és borjú- I elhullás okoz. Az ilyen elhullás, — i amely főleg háromhénapos korig tizedeli az állományt —, az esetek túlnyomó részében a tisztasági (higiénés) rendszabályok elhanyagolásának a következménye. A légtöbb elhullás a téli és kora tavaszi hónapokra esik. Ebben az időszakban a tehenek álta-Sok múlik az elles szakszerű előkészítésén iában kevesebb karotinhoz, mészbez, foszforhoz jutnak, mint az év többi részében. Ez azt jelenti, hogy a tehetnek takarmányozása ebben az idősszakban fokozott figyelmet érdemel. A helyes takarmányozással és a tehén gondos, alapos előkészítésével ugyanis az újszülött borjú ellenállóképessége lényegesen fokozható. A legfontosabb szabály: sohase ellessük a tehenet álláshelyén, mert ha brucellózissal fertőzött, társait is megbetégíti. A fertőző 'elvetélés káros I következménye nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a tehén elvetél, hanem abban is, hogy az ilyen tehén tejhozama negyven-ötven százalékkal kevesebb. Ha a brucellózissal fertő[zött tehén meg is ellik, borja rendszerint csökkent ellenállóképességgel jön a világra, s könnyen elhullik. Manapság már sok gazdaságban van éliető-istálló. Ha esetleg nincs külön ellető, akkor a tehenet erre a célra felhasználható alkalmas épületben (vagy a tehénistálló elválasztott részében kell leelletnl. Az üllető-áliús legalább két méter széles és enyhén lejtős padozatú legyen. A hátrafelé túlzottan lejtős állás elősegíti a hüvelyelőesést. A borjú fertőző megbetegedésének megelőzésé érdekében szükséges tennivalók a következőkben foglalhatók össze: 0 ha a tehén az élleiő-istállóüan van, az ellés első jeleinek észlelésekor átkötjük az elletőhelyre. A fertőzés megakadályozása érdekében az ellető-állást (boxot) már előzetesen klórlúggal kall fertőtleníteni; 0 ha külön éllető-istállé nincsen, akkor az istálló legszélső álláshelyén célszerű létesíteni tágas helyet az el- Iéshez. Az ellő tehén álláshelyét ajánlatos tiszta alomszalmával behinteni, mert a tisztaság a legbiztonságosabb ellenszer a különféle betegségek elterjedésének megakadályozására; 0 a tehenet az ellető helyen a csípőszöglettől hátrafelé fertőtlenítő oldattal kell lemosni. Különösén a farokredőt, a farkot, a végbélnyílást, a pérát és énnek környékét kell alaposan letisztítani; 0 célszerű a tehén farkát lerögzíteni. Ezáltal ugyanis megakadályozható, hogy a tehén a szülőutakat fertőzze; 0 až elléshez használt elletőkötelet is fertőtleníteni kell. Ne dobjuk až alomra, mert ott fertőződhet. Leghelyesebbén akkor járunk el, ha fertőtlenítés után lehetőleg napon kiszárítva nylon-zacskóba helyezzük vagy tiszta törülközőbe csavarva az elletőládában tartjuk; 0 az eliéseknék több mint kilencven százaléka állatorvosi beavatkozás nélkül folyik le, ezért főleg arra kell ügyelni, hogy a borjút az ellés soráé minél kevesebb fertőzés érje; 0 az ellésnél segédkezek akkor járnak él helyésen, ha kezüket folyóvízben szappannal és körömkefével megmossák és fertőtlenítő oldattal leöblítik; Az ellés előtt a tehén külső némi szervei vizenyősen megduzzadnak, a pérarésből üvegszerű nyálka ürül, a nyálkahártya kipirosodik, a fartő besüpped, a horpaszok leesnek, a has leereszkedik és a tőgyből sárga, nyúlás színű anyag fejhető. Ha a tőgy túlságosan megduzzad, célszerű óvatos fejéssel enyhíteni a feszültségén, nehogy a bőr megrepedezzen. Ilyenkor azonban csak annyi tejet szabad kifejni, amennyi elegendő ahhoz, hogy a duzzanat kisebb legyen. Az elmondottakból annyi a tanulság, hogy a megfelelő ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező gondozók is sokat tehetnek az ellés szakszerű előkészítésé és levezetése érdekében. Az ellés helyes levezetése ugyanis nagymértékben hozzájárul az egészséges, jobb ellenállóképességgel rendelkező borjak felneveléséhez és az elhullás csökkentéséhez.
