Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-25 / 25. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. jäniue 28. TANÁCSKOZTAK a csehszlovákiai újságírók A harc a párt és a nép ügyéért — az újságírók legmegtisztelőbb feladata A múlt hétfin pénteken és szombaton a prágai Szláv Ház negytermében tartotta VII. kongresszusát a Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége. A szövetség több mint négyezer tagját 330 küldött képviselte a kongresszuson, amelyen jelen volt a CSKP Központi Bizottságának küldöttsége is Vasil Biľaknak, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a KB titkárának vezetésével, továbbá más vendégek, valamint a Nemzetközi Újságíró Szervezet küldöttsége Jifí Kubka főtitkár vezetésével. A testvéri szocialista országok újságíró szövetségei is képviseltették magukat. A szövetség központi bizottságának beszámolóját Zdenék Horení, a Csehszlovákiai Újságírók Szövetségének elnöke terjesztette elő. A beszámoló ismertette a hazai újságírás sikereit és problémáit, majd leszögezte: „Az újságíró munkája teljes mértékben politikai munka. A szocialista újságíró sosem lehet az események tétlen szemlélője, hanem mindig cselekvő, alkotó ember, áldozatokra kész politikai személyiség, a szocializmus hű katonája. Nagy dolog a párt és a nép bizalma, amely az újságírók iránt megnyilvánul. E bizalmat naponta jó munkánkkal kell kiérdemelnünk. Nincs nagyobb bizalom a párt és a nép bizalmánál. Nincs nagyobb megtiszteltetés, mint harc a párt, a nép Ügyéért. Erről a helyről egyértelműen kijelentjük: Nem csalódnak bennünk! Kommunista pártunk, a Nemzeti Front, egész népünk teljesen megbízhat bennünk, csehszlovákiai újságírókban." A vitában beszédet mondott Vasil Bilak elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára, a CSKP Központi Bizottsága, a szövetségi kormány és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága küldöttségének a vezetője. Bilak elvtárs beszédében Husák elvtárs üdvözletét tolmácsolta a kongresszus részvevőinek és jellemezte a beszámolóban értékelt időszakot. Hangoztatta: „Az emberek megértették, mire törekszik pártunk, politikáját magukévá tették, áldozatos, kezdeményező munkával megvalósítottak a CSKP XIV. kongresszusának programját. Ezt a tömegtájékoztató eszközök is jelentős mértékben elősegítették.“ A továbbiakban Bilak elvtárs a XV. pártkongresszuson kijelölt irányvonalból kiindulva az igényesebb munka követelményeiről beszélt, hogyan lehetne javítani a tömegtájékoztatási eszközök munkáját és megteremteni az újságírók sikeres tevékenységének szükséges feltételeit. „Az újságírók munkájától jelentős mértékben függ, hogyan értik meg az emberek a párt politikáját, hogyan támogatják és valósítják meg ezt a politikát. Nem kevés az, amit az újságíróktól megkövetelünk. Ahhoz, hogy sikerrel eleget tegyenek kötelességeiknek, igaz módon, vonzóan és meggyőzően kell ábrázolniuk társadalmunk életét. Ennek érdekében fontos, hogy szerényen végezzék munkájukat, tudják a társadalom részét alkotják és nem jelentenek vele szemben fölényeskedő csoportot. Bilak elvtárs beszéde további részében lerántotta a leplet a burzsoá propaganda képmutatásáról, a szocialista országok ellen folytatott különféle hazug kampányainak igazi céljáról: „A burzsoá tömegtájékoztatási eszközök készségesen szót adnak mindenkinek, aki a szocializmus jelszavait fennen hangoztatva antikommunizmusból és szovjetellenességből indul ki, elveti vagy meghamisítja a tudományos szocializmus alapelveit, támadja a proletár internacionalizmust. A reakciónak erre jói jön minden renegát, hajótörött, jobboldali opportunista, aki hajlandó áruló szerepet vállalni. A szónok a továbbiakban kitért a burzsoá propagandának az ún. eurokommunizmushoz fűzött reményeire. A burzsoá tömegtájékoztatási eszközök szándékosan elhallgatják a kommunista és munkáspártok tavalyi berlini értekezletének megállapításait, csak egyes felszólalások kiragadott idézeteivel operálnak a maguk állításának „igazolására“. „Úgy tűnik, hogy azok, akik félnek a kommunista mozgalom további fejlődésétől, egységének megszilárdításától, vagy valamilyen okból félnek a reális szocializmust építő országok, főként a Szovjetunió befolyásának növekedésétől, azok, akik a történelem visszafordításéra tett kísérleteikkel már annyiszor kudarcot vallottak, akik felsültek azokkal a törekvéseikkel is, hogy megakadályozzák, nehogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország a történelmi fejlődés döntő erejévé váljék, most minden reményüket az eurokommunizmushoz fűzik,“ — hangoztatta Bilak elvtárs. A szónok ezután rámutatott az ún. eurokommunizmus lényegére. „Meg kell mondanunk, hogy az eurokommunizmus kifejezés apátián gyermek, mert senki Sem vallja magát eurokommunistának. Az egész tulajdonképpen az antikommunizmus szüleménye, amelyet a nyugat-európai pártokra igyekeznek ráfogni. Ha megnézzük a kifejezések tartalmát, meg kell mondanunk, alattomos, szándékos igyekezetről van szó, hogy földrajzi övezetek és egyéb területi szempontok szerint osszák meg a nemzetközi kommunista mozgalmat, támogassák azt, ami megbontja mozgalmunk egységét, a munkásság osztályszolidaritását. Az eurokommunizmus különféle kispolgári elméletek elemeinek a keveréke.“ Biíak elvtárs a továbbiakban a hazai „eltartások“ aknamunkájának, felforgató kísérletének a kudarcát elemezte, ezzel kapcsolatban dicsérően szólt a sajtó offenzív ideológiai szerepéről a rágalmak visszaverésében. Ecsetelte továbbá a tömegtájékoztatási eszközök szerepét a közgazdasági propagandában és agitációban. Megállapította: „Az újságíró nemcsak regisztráló készülék, nemcsak azt jegyzi fel, amit mondanak neki. A dolog lényegére kell törnie, s a szó jobbik értelmében legyen kellemetlenkedő is, meg kell kérdeznie a fogyatékosságok okait. Nem az a célunk és nem is szabad, hogy megütközést keltsünk és destruktívon bíráljunk, mint ez a társadalmi válság éveiben történt, hanem törekednünk kell a problémák, a fogyatékosságok okainak kivizsgálására, és segítenünk kell azok feltárásában és megoldásában. A bírálat hatékony és hasznos lehet, ha a szocializmus megszilárdításának pozíciójából, világos és elvszerű álláspontból, a problémák mély ismeretéből indul ki, s megmutatja a kivezető utat.“ Bilak elvtárs végül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójával kapcsolatban figyelmeztetett az újságírók kötelességeire. „Lenin eszméit, az Októberi Forradalom eszméit a szocialista országok közössége fejleszti tovább.. A Szovjetunió vezetésével ez a közösség a történelem legfontosabb erejévé válik. Ma a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa nélkül már semmilyen fontos nemzetközi kérdés sem oldható meg.“ Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsénak mindkét kamarája együttes ülésével június 16-án megnyílt a Legfelsőbb Tanács 6. ülésszaka. Napirendjén a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének megválasztása, továbbá az erdővédelem javítására, az erdőgazdagság ésszerű felhasználáséra foganatosítandó intézkedések és egyéb kérdések szerepeltek. Mivel NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke nyugalomba vonulása miatt felmentését kérte tisztsége alól, a küldöttek egyöntetű helyesléssel LEONYID BREZSNYEVET, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát választották a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé. Választások Spanyolországban A SPANYOL KP KOALÍCIÓT JAVASOL Spanyolországban június 15-én megtartották a már hónapok óta feszült figyelemmel várt parlamenti választásokat, melyek a demokratizálódó országban a politikai erők fontos próbáját jelentették. Jelentőségüket fokozta, hogy először is döntenie kellett a népnek, illetve a választóknak, milyen irányban lépjenek ki a változások útján a Franco-dlktatúra sötét 40 esztendeje után, másodszor a belső fejlődés folytán elért eddigi vívmányok megvédéséről is szó volt, mert a fasizmus hagyományainak folytatói nem is földalatti, hanem nagyon is nyilvános ellenzéki mozgalmat szerveztek mind a kommunista párttal, valamint a szocialista és szociáldemokrata színezetű munkáspártokkal, mind magának a miniszterelnöknek, Adolfo Suareznek Demokratikus Centrum Unió nevű centrista tömörülésével szemben. A választásokat jobboldali merényletek előzték meg, ugyanakkor az anarchista ultrabaloldal is hallatott magáról, s ezt a Spanyol KP vezetősége határozottan elítélte. A spanyol politikai erők táborában Aratásra készülnek (Befejezés az ľ. oldalról) termesztési feladatok maradéktalan elvégzésére is. A kellő mennyiségű szalmabetakarítógép és szállítóeszköz biztosításával az aratással párhuzamosan szervezik a szalma behordását is, hagy a tarló középszántása után azonnal hozzáállhassanak a másodvetésű takarmánynövények talajának előkészítéséhez. Az aratási csúcs közepette a munka jó szervezésével el akarják érni, hogy a kukorica, a cukorrépa, a takarmányfélék és egyéb növények ápolását se hanyagolják el. A mezőgazdasági termelés minden területén kiváló eredményekre törekednek, hogy a feladatokat minél jobban teljesítsék, sőt tói is szárnyalják. Az adott lehetőségek maximális kihasználására törekszenek. Errfil tanúskodik az a tény is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére vállalták a búzából 60, a kukoricából (öntözött földeken) 100, az öntözetlen területeken pedig 50—60, a cukorrépából pedig 500 mázsás hektárhozam elérését. KLAMARCSIK MARIA erőteljes polarizálódás megy végbe, s ez előreláthatóan a választások után is tartani fog. így érthető, hogy a múlt szerdai választásokban fontos mozzanatot láttak a spanyol politikai kibontakozás útján. A választások végeredménye nem hozott meglepetést. A Demokratikus Centrum Unió választási tömörülés, amelyet Adolfo Suarez miniszterelnök kisebb, mérsékelten demokratikus politikájú pártokból szervezett, szavazatai alapján 168 mandátumhoz jutott, a legtöbbet kapta, ám így sem érte el a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget. A második helyre került a Spanyol Munkáspárt nevű hagyományos szocialista tömörülés a maga 116 mandátumával. A Spanyol KP, mely egyes körzetekben igen erős volt, a megkülönböztető választási rendszer folytán 19 mandátumhoz jutott. Tizenhét mandátumot kapott a fasiszta hagyományokat ápoló Népi Szövetség, Fraga Iribarne egykori „keménykezű“ belügyminiszter és Arias Navarro exminiszterel» nők pártja, amely a szélsőséges reakciós erőket tömöríti. A választások eredményeiből következtetve Spanyolországban zöld utat kapott a közélet, az államigazgatás további demokratizálása. Ez, természetesen, széles körű összefogással valósítható meg. A kommunista párt máris'javasolta az első három helyre került politikai párt — a Demokratikus Centrum Uriiő, a Spanyol Munkáspárt és a Spanyol KP koalíciói kormányának megalakulását, mert ezt tartja a legésszerűbb lépésnek a demokratizálási célok elérésére. —in— Oelgrádban zárt ajtók mögött ** megkezdte munkáját az a tanácskozás, amelynek feladata, hogy a helsinki záróközleményt aláíró 35 ország nagyköveti rangá megbízottjai előkészítsenek egy széles alapú £ő tanácskozást, amely felmérné a záróokmányban rögzített ajánlások és elvek érvényesítésében szerzett tapasztalatokat és általában az eredményeket, és tovább vizsgálná a helsinki megállapodások gyakorlatba való átültetésének további útjait és módjait. A fő célt már a záróokmány meghatározta, amikor leszögezte, hogy a részt vevő államok „beható eszmecserét folytatnak, mind a Záróokmány rendelkezéseinek megvalósításáról és az Értekezlet által meghatározott feladatok végrehajtásáról, mind az Értekezleten megvitatott kérdésekkel összefüggésben a kölcsönös kapcsolatok javításáról, az európai biztonság megszilárdításáról és az együttműködés fejlesztéséről, továbbá az enyhülés folyamatának jövőbeli továbbfejlesztéséről.“ Ilyen eszmecsere megszervezésére hivatott Belgrád. Tehát korántsem a helsinki értekezlet megismétlődéséről van szó, hanem a vele elkezdődött folyamat végigviteléről, további módok kereséséről a záróokmány ajánlásainak és rendelkezéseinek minél simább és könnyebb teljesítésére. Az előzetes elképzelések .szerint a jövő hőnap végéig tárgyal a belgrádi tanácskozás. Bár ez nem lesz Helsinki, hanem csak egy állomás Helsinki útján, itt majd elválik, ki gondolja őszintén az európai béke megteremtését és ki az, aki gáncsolni akarja я további előbbre lépést. A szocialista országok álláspontja közismert és népszerű a világ minden részében. Törekvésük most arra trá nyúl, hogy a Helsinkiben elért politikai enyhülést katonai enyhülés egészítse ki s igy mind kisebb legyen egy újabb háború veszélye. A belgrádi tanácskozás kedvező légkörben kezdődött. Két év alatt igazolást nyert Helsinki szellemének helyessége és termékenysége. Nemcsak Európa, hanem az egész földkerekség emberisége felismerte, hogy jól felfogott érdekéről, életéről és jövőjéről van szó. A záróokmányban rögzített elvek semmi olyat nem tartalmaztak, amelyet politikai, nemzeti, faji, vallási vagy valamilyen más pártállásra való tekintet nélkül ne tehetnének magukévá a világ népei. A lényeg az, hogy ezeket az elveket valóban be is tartsák a gyakorlati életben. Nem véletlen, hogy az az ország, amely hatvan évvel ezelőtt utat és irányt mutatott az emberiségnek a háború örök száműzésére a társadalmak életéből, most készülő alaptörvényében, a Szovjetunió alkotmányának tervezetében is rögzítette azokat az elveket, amelyek a szovjetország politikai gyakorlatában ugyan eddig is érvényesültek, de most ünnepélyes kifejezést nyernek. Mint például az erőszakról való lemondás a kölcsönös kapcsolatokban, az egyenlőség elvének betartása, a személyiség jogainak tiszteletben tartása, a be nem avatkozás a belügyekbe. A lenini Békedekré tűmtől az űj szovjet alkotmánytervezetig megtett út nemcsak a szovjetország fejlődésének, hanem a Helsinkihez vezető útnak is a sikere. Kétségtelen, hogy a két év előtti helsinki Eurőpa-értekezlet, annak záróokmánya döntő fordulatot jelentett a háború utáni fejlődésben. Jelentősége annál nagyobb, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése ellenfeleinek makacs szembenállása ellenére érték el, s ebben döntő része volt a Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményező békepolittkájának. A záróokmány elfogadása gyakorlatilag igazolta: az emberiség döntő része felismerte, hogy napjainkban, a szörnyű tömegpusztító fegyverek korában a békés egymás mellett élés a jövő egyedüli reális alternatívája. A két év alatt mégis számtalanszor voltunk annak tanúi, hogy bizonyos megátalkodott szélsőjobboldali erők nyíltan, jobban vagy rosszabbul leplezve olyan manőverekhez folyamodtak, amelyekkel eleve támadták Helsinki szellemét, gátolták a záróokmány ajánlásainak és a benne foglalt erkölcsi-politikai kötelezettségeknek az érvényesítését. Nem átallották olykor olyan képtelenséggel, is előhozakodni tetteik „igazolására“, hogy Helsinki állítólag csak a szocialista országoknak kedvezett, egyoldalú előnyökhöz vezetett. Rövidlátó ostobasági Már a záróokmány aláírásakor rámutattak egyes vezető államférfiak, sőt Leonyid Brezsnyev szó szerint kijelentette, hogy Helsinki olyan megállapodáshoz vezetett, amellyel kapcsolatban joggal állíthatjuk: a győz tesek konferenciája volt, itt nem volt vesztes, mert a világbéke ügyének szolgálatából kifolyólag mindenki nyert. Ezt pedig világszerte tudatosítják. A béke és az együttműködés ellenségei ezért — az antikommunizmus platformján — az" aknamunka olyan formájához folyamodtak, amely látszólag nem érinti a háború és béke kérdését, de szöges ellentétben van az államok kapcsolatait meghatározó tíz alapelv egyikével. Nevezetesen a belügyekbe való be nem avatkozás elvével, amely kimondja: „A részt vevő államok, tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra, tartózkodnak altéi, hogy bármilyen módon, közvetlenül vagy közvetve, külön-külön vagy együttesen beavatkozzanak egy másik részt vevő állam belső joghatóságának körébe tartozbó bel- és külügyekbe.“' Ugyanez az elv a továbbiakban azt is leszögezi, hogy „tartózkodnak többek között a terrorista tevékenység, illetve a felforgató vagy más tevékenység közvetlen vagy közvetett támogatásától, mely egy másik részt vevő állam rendjének erőszakos megdöntésére irányul.“ így álltak elő az államok kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvek közül а VII. pontban megjelölt emberi jogok és alapvető szabadságjogok ’ kérdésével. Ezeknek megsértését a szocialista országokban vélik felfedezni, és zajos propagandájukkal, a „tolvaj tolvajt kiált" regi közmondás szellemében, meg a szocialista országok disszidenseinek cinkosságával vádlóként próbálnak fellépni ellenünk. Maga az élet, a szocialista valóság, konkrétan bizonyító számadatok cáfolnak rá a szocialista országok rágalmazóira. Am békerontó törekvésük visszaverésére mindenkor készen kell állnunk. A megkezdődött belgrádi tanácskozás légköre az első héten kedvezett az érdemleges tárgyalásoknak, a fő tanácskozás előkészítése, módjai és egyéb ügyrendi kérdések megvitatásának és megoldásának. Reméljük, mindvégig a józanság fogja jellemezni a tanácskozás menetét és a békerontók hamis hangja pusztába kiáltott szó marad. LŰRINCZ LÄSZLÖ „megpendiil a kasza” A mezőgazdasági munkákat irányítö minisztériumi operatív bizottság az aratási felkészülés jegyében tartotta legutóbbi ülését. Megállapította azt a tényt, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben befejeződött az első kaszálású takarmányfélék betakarítása, ám szlovákiai viszonylatban — a középes főként a kelet-szlovákiai kerület lemaradása következtében — a hónap derekáig csak 87,4 százalékra teljesítették ezt a fontos feladatot. A másik fontos kérdés, amellyel a bizottság behatóan foglalkozott, az öntözés volt. Jelentősége különösen kiemelkedik a forró aszályos hetekben. Ám érthetetlen, hogy a kedvező objektív és szubjektív feltételek ellenére is eddig hetente alig 13 ezer hektárt öntöztek meg. Az illetékes szervek most szigorú intézkedést hoztak az öntözőberendezések jobb kihasználására, és a rendelkezések betartását pontosan ellenőrzik. A bizottság természetesen az aratási előkészületekkel is foglalkozott. Figyelmeztetett a nyári betakarítás fogalmának komplex értelmezésére, vagyis- a gabona learatása, a szalma betakarítása, a terményszállítás és beadás egymástól elválaszthatatlan feladat. Az idén különösen komolyan kell venni a takarmányszalma hasznosítását. Ott, ahol nincs mód a szalma azonnali behordására, átmenetileg kinn a tarlón rakják kazalba és fóliaburkolattal óvják a rossz időtől, a károsodástól. Most az aratás küszöbén különleges feladat vár a növényegészségügyi dolgozókra is. A bizottság nyomatékosan felhívta az illetékesek figyelmét, hassanak ki az időszerű feladatok mielőbbi befejezésére, elsősorban a takarmánybetakarításra, mert késésük kedvezőtlenül hathat az aratás megkezdésére, hátráltathatja a következő kenyércsata fontos teendőinek elvégzését. (Lí Helsinki folytatódásáért
