Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. június 18. Jó tapasztalától szereztek a garantált súlygyarapodással X levicei (lévai) járásban a súlygyarapodást garantáló sertéshizlalásnak már több éves hagyománya van. Az összes mezőgazdasági üzemeket 1970-ben bevonták ebbe az akcióba. A közelmúltban átlagosan ötvenkét dekás napi és darabonkénti súlygyarapodást -értek el, ami szép eredménynek számít. A terményfelvásárló vállalatnak sajnos, átmenetileg nem volt elég takarmányösszetevője. Vida Ladislav, a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat levicei üzeme termelési-kereskedelmi részlegének vezetője, valamint Matuéek Mikulás mérnök, a takarmány-osztály vezetője emlékeznek az 1975-ös év első negyedére, amikor rendkívül alacsonyszintű, mindössze negyvennégy dekás volt a sertések napi és darabonkénti súlygyarapodása. Ä járási pártbizottság megbízásából a felvásárló szervezetnek utána kellett néznie, hogy a mezőgazdasági üzemek miként használják ki a takarmánykeverékeket. A tapasztalatok alapul szolgáltak arra, hogy legalább tíz mezőgazdasági üzemben bevezessék a meghatározott súlygyarapodást garantáló sertéshizlalást. A terményfelvásárló üzem a járás akkori sertésállományának ötven százalékánál, tizenegy mezőgazdasági üzemben garantálta a meghatározott súlygyarapodást. Az eredmény hamarosan megmutatkozott, mert az induláskor nyilvántartott napi és darabonkénti negyvennégy dekagrammos átlagos súlygyarapodás — a szerződésre lépett szövetkezetekben — hamarosan közel ötvenkét dekára szökött fel. Az eredmények vizsgálata után a járási szervek olyan álláspontra helyezkedtek, hogy a súlygyarapodás garantálására a többi mezőgazdasági üzemben is rá kell térni. így az 1976-os év elejétől a szövetkezeteknek több mint egyharmadában bevezették. A felvásárló üzem vezetői további üzemek bevonását az úgy ahogy elfogadható feltételek megteremtésétől tették függővé. Ugyanis a legtöbb helyen a sertésállomány zsúfolt elhelyezése, légcserehiánya és egészségi állapota lehetetlenné tette az ideális takarmányértékesítést. így az elmúlt év derekán a járás mezőgazdasági üzemeinek kétharmada, a negyedik negyedévtől kezdődően, egy kivételével, az összes mezőgazdasági üzemben ötszáztizenhét gramm súlygyarapodást garantáltak. Csupán a Levicei Állami Gazdasággal nem sikerült egyezségre jutni. Ott az akkor elért negyvenkilenc deka valósággal szemben azt kívánták, hogy a felvásárló üzem ötvenhat dekás napi és darabonkénti átlagos súlygyarapodásra vállaljon garancián A súlygyarapodás garantálása következtében tavaly a levicei járás évi átlagban ötven dekagrammos napi és darabonkénti súlygyarapodást ért el a sertéshizlaldákban. A garancia idején, a szavatolt 517 gramm súlygyarapodás 518 grammra alakult. Eközben eredményesen csökkent a takarmányfogyasztás. Az egy kilogramm súlygyarapodás eléréséhez garantált 4,04 kg keveréktakarmány helyett a hízósertéseknél 3,96 kg-ot fogyasztottak! A szerződéseket az idei évben is megkötötték. A járásban a sertéshizlalás terén — az év első negyedében — rendszerint visszaesés mutatkozik, ami az elégtelen istállózásra vezethető vissza. Idei tervükben több mint 1800 vagon sertéshús termelésével számolnak Az istállótér azonban a hizlalásra fogott állomány felének megfelelő. A kényszerből nyáron alkalmazott könnyű építmények persze télen nem megfelelőek a hizlalásra, így az idei év első negyedében elért 498 grammos sertésenkénti súlygyarapodás jó eredménynek számít. Az előző évek hasonló időszakában ugyanis mindössze 44—46 dekagramm súlygyarapodást értek el. Az egy kilogramm hús termelésére az idei év első negyedében felhasznált 403 deka keveréktakarmány az előző éviekhez viszonyítva nem túl sok. Remélik, hogy egész évi átlagban a garantált 380 dekás takarmányfogyasztást tarthatják. A kétoldalú szerződésen alapuló garantált sertéshizlalási akció segítségével az elmúlt évben kétszáztíz tonna keveréktakarmányt takarítottak meg! A felvásárló üzem garantálja a folyamatos keveréktakarmány ellátást, a mezőgazdasági üzem pedig köteles a takarmányokat a lehető leggazdaságosabban felhasználni. Legjobb eredményeket a hízósertések napi súlygyarapodásában — tavaly — a következő efsz-ekben érték el: a Horné Semerovce-iben (felsőszemerédiben) 59, az Ipeľský Sokolee-iban (ipolyszakállasiban) 56, a leviceiben 56, a Kural'any-iban (feuraliban) 54 dekagrammot, ami nagy előrehaladás, mert negyvenhat dekáról indultak. A felvásárló üzem idén az első negyedévben takarmányellátási kötelezettségeit 116,4 százalékra teljesítette. Túlteljesítette a szállítás időtervét a negyven kilós élősúlyig használt А-l takarmánykeverékből, s a negyven kilogramm feletti súlycsoportban etetett VUL keveréktakarmány ellátás is jó volt. A minőség elérte a 89,8 százalékot. A szabvány 84 százalékot ír elő. A keverékek minőségét legjobban bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemek elégedettek voltak. Az új receptúra idén február elsejével lépett életbe, s egész Szlovákia területén érvényes. A takarmánykeverékben a régente kellemetlenséget okozó rozs ma már nincs. Például a negyven kilós élősúly feletti sertések részére gyártott keverék 73 százalék szemes terményt, azaz búzát, árpát, kukoricát, továbbá öt százalék szójadarát, egy százalék állati eredetű lisztet, hűslisztet vagy csontlisztet tartalmaz. Kisebb arányban ásványi kiegészítők, vitaminok és úgynevezett biofaktorok is kerülnek a tápokba. A negyven kilogramm alatti súlycsoportba tartozó, hizlalásra szánt sertések részére gyártott takarmánykeverék — tekintettel az állatok szükségletére — nagyobb mennyiségű állati eredetű lisztet tartalmaz. Ez a keverék szóját, ásványi anyagot és kiegészítő biofaktort is tartalmaz. A levicei terményfelvásárló üzem a takarmánykeverékek gyártásában úttörő munkát végzett. Kormányrendelet alapján még 1964-ben két atipikus takarmánykeverő berendezést állítottak üzembe, műszakonként háromszázötven mázsás kapacitással. Ez az állapot tizenegy évig tartott, amíg sor került a korszerű takarmánykeverő üzembe állítására. Az új takarmánykeverőt 1975-ben vették teljes üzemelésbe, nyolcszáz mázsás műszakonkénti kapacitással. A takarmánykeverőben az eddiginél nagyobb súlyt helyeznek az érkező termények ellenőrzésére, s gyártás közben az egyes összetevők jó és egyenletes elkeverésére, a receptúra betartására. Most, amikor a gyártási kapacitással és a takarmánymennyiséggel kapcsolatos problémák megoldódtak, a figyelmet elsősorban a minőségre irányítják. A keverőben dolgozók prémium-rendszerét is elsősorban a gyártmányok minőségével hozzák összefüggésbe. Az elmúlt évben nagy mennyiségű lucernalisztet voltak kénytelenek más járásokból behozni. A JMI és a mezőgazdasági üzemek vezetői az utóbbi időben jóval nagyobb igyekezetei fejtenek ki a terimés takarmányok, főleg a lucerna termesztésére. Idán ezen a téren a helyzet javulásával lehet számolni. Az eddigi egy-két terményszárító helyében idén a járásban már öt berendezés működik. Terményszárítóval rendelkezik a Želiezovcei (Zselízi) Állami Gazdaság, a Levicei Üzemközi Baromfitenyésztő Vállalat, melynek hatásköre bpvült, s májustól új nevén, mint az Állattenyésztési Termelés Közös Mezőgazdasági Vállalata szerepel. További ilyen berendezés tulajdonosa a Bátovcei Efsz, a Levicei ÁG és a Kálnai Efsz. Sajnos, az élelmiszeripari hulladékok mennyisége a járásban nem számottevő. A járás évente 1840 vagon sertéshúst, valamint 860 vagon marhahúst termel. A kis kapacitású vágóhíd azonban naponta mindössze 150—200 sertést képes feldolgozni, így azután az élő állatok hetven százalékát máshová szállítják feldolgozásra. Két évvel ezelőtt’ kezdte meg üzemelését Levicén a malátagyártó üzem. Ennek melléktermékeit, a malátacsírát és a törött, valamint; hulladék árpát a takarmánykeverékben, hasznosítják. A baromfifeldolgozó ipar melléktermékeit, a lábakat, a belsőségeket stb., főleg a pláštovcet és a šahyi efsz-ek használják fel feldolgozás után a sertések hizlalására, ami az eredményekben is megmutatkozik. Néhány szövetkezet felhasználja* az üzemközi vállalatból kikerülő gyenge héjú tojásokat is. A tejipar egyes melléktermékeit ugyancsak a mezőgazdsági üzemek hasznosítják. A savót és a fölözött tejet a tejipar szárítja, s ez poralakban kerül a takarmánykeverékekbe. A helyzet ezen a téren a közeljövőben remélhetőleg javul, hiszen a levicei húskombinát tervrajzai készülnek és rövidesen megkezdődik az építkezés. Az üzemelés megkezdése után, a takarmányipar jelentős menynyiségű hús- és csontliszttel számolhat. KUCSERA SZILÁRD A FOLYAMATOS TEJTERMELÉST BEFOLYÁSOLD TÉNYEZŐK A folyamatos tejtermelés a nemesitől és tenyésztői munka, valamint a tartástechnológia alapos egybekapcsolódását igényli. Ezekkel a kérdésekkel a Nitrai Állattenyésztési Kutató Intézet szakemberei is foglalkoztak. Négyféle tartástechnológia elemzéséből arra a következtetésre jutottak, hogy az istállók tervezésénél figyelembe kell venni az elletöt és a fejőházat is. Feltétlen szükség van ezenkívül egy különálló, előhasi állatok számára készülő istálló kivitelezésére is. A kötött tartású istállókban a teheneket célszerű a várható ellés előtt két héttel átcsoportosítani az elletőbe, ahol az állatok az ellést követően még három hétig maradnak. Szabad tartás esetén a tehenek az elletőben egy héttel hosszabb ideig maradnak. Az állatok nagyarányú összpontosításánál döntő tényező a csoportos te-TüilniiiáiiyHH f i n'f clfi nyésztés. A csoportokat már az eiletőben kell kialakítani, s egy ilyen csoportot az elletőből egyszerre kell áthajtani a termelő istállókba. A csoportok első módosítására a vemhešség kivizsgálása után kerülhet sor. (Pm) * A FAJTÄK alkalmazkodása A szarvasmarha-fajták és haszontípusok eltérően 'reagálnak a tartástechnológiai megoldásokra. A biológiai anyag, a tenyésztési technika és a tartástechnológia között egyensúlynak kell lenni. A Nitrai Állattenyésztés: Kutató Intézet szakemberei (Ing. M. Kovalčiková, CSc., Ing. K. Koval£ik, CSc.,] megállapították, hogy a takarmányozás és az állattenyésztői munka sokkal nagyobb hatással van a tehenek hasznosságának fokozására, mint a tartástechnológiának és a tenyésztési technikának. Két eltérő istállózási feltételek közepette vizsgálták az azonos fajtájú tehenek (dán fekete-tarka marha) hasznosságát. Az évi tejelékenységben hétszáz literes különbséget tapasztaltak. Megállapították, hogy a jobb termel őképességü egyedek még a kedvezőtlen istállózási feltételek ellenére is jobb eredményt adnak, de a különbség már nem olyan szembetűnő. Almozás nélküli tartástechnológia esetén — rövid állásokon — a feketetarka tehenek átlagosan ezerkétszáz liter tejjel termeltek többet, mint a hazai szlovák tarka fajta. A feketetarka és a szlovák tarka marha keresztezéséből származó utódoknál a különbség nyolcszáz liter volt, az előbb említett fajta javára. P. MajerCiak A baromfi élettani viszonyai ketreces tartással Az állattenyésztési ágazatok közül a baromfitartás viszonylag alacsony beruházási költségek mellett teljesen automatizálható és a befektetés leghamarabb megtérül. A gazdaságossági tényezők kényszerítő hatása, valamint a tartás-technológiai, illetve biológiai feltételek ismerete a baromfitartás fokozottabb méretű gépesítését vonta maga után. A baromfitenyésztés népgazdasági szempontból jelentős ágazat, ezért fejlesztése elengedhetetlenül fontos. Ma már a gyakorlatban alkalmazott magas szintű technológiai berendezések a nagy genetikai képességű állatok optimális tartási igényeit kielégítik. A korszerű ketreces tartás a férőhely jobb kihasználását biztosítja, míg az automatizált berendezések a minimálisra csökkentik a kézi munkaerőt. A ketreces baromfitartás — sok előnye mellett — az állatok természetellenes tartását is jelenti. A ketreces tartást a baromfi csak úgy tudja elviselni, ha a teljes értékű takarmányozás mellett optimális „környezeti“ feltételeket is élvezhet. A ketreces tartásnál az állatok rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, helyüket nem tudják változtatni, mint az a mélyalmns tartási rendszernél lehetséges. Mélyalmos tartásnál számos esetben megfigyelhető, hogy pl. a szellőző berendezés helytelen kivitelezése vagy üzemeltetése következtében a baromfi a huzatos helyről eltávolodik. Hasonló állatmozgás figyelhető meg a fényintenzitás vagy a gázszennyezettség istállótéren belüli eltérése esetén is. A ketrecbe zárt állatnak viszont nincs módjában helyzetváltoztatással a számára kedvező klímazónát felkeresni. Ezért a ketreces istálló technológiai berendezését úgy kell kialakítani, hogy az istálló minden pontján, minden ketrecsorban és ketrecszinten azonos klímatényezők legyenek. Különösen fontos a hőmérséklet, a légáramlás és a megvilágítás intenzitásának azonos értékű elosztása. A hőmérséklet az egyik legfontosabb környezeti tényező, amely meghatározza az élet alsó és felső határát, normális hőmérsékleti feltételeken belül az állatok termelési szintjét. Minden állatfaj számára létezik egy olyan hőmérsékleti zóna, amelyben az állat hőegyensúlyban van a környezet hőmérsékletével, és testhőmérsékletének fenntartására nem fordít energiát. Ezt a hőmérsékleti viszonyt „termoneutrális“ vagy hősemlegességi zónának nevezzük. A kifejlett baromfi hősemlegességi zónája — külföldi és hazai vizsgálatok szerint — 15—26 C fok között található. Ebben a zónában a baromfi hőszabályozásra nem használ fel energiát. A hőszabályozás fizikai úton történik. A hőleadás, vezetés, áramlás, sugárzás és párologtatás útján valósul meg. Általában a kifejlett baromfi hőleadása 5,2 kcal óra élősúly kilogrammonként. A hősemlegességi zóna határain kívül a kémiai hőszabályozás lép előtérbe. A hőtermelés a felvett takarmányok lebontása útján keletkezett kémiai energia felszabadítása révén történik. Az optimális tojástermelési zóna — több kutatóintézet megfigyelése alapján — szőkébb határok között 16—22 C fok között határozható meg. A többszintes ketreceknél gyakori jelenség, a szintek között mutatkozó hőmérsékleti eltérés. A jelenség okai a szellőző- és a fűtőberendezés hiányosságaiból erednek. Az alsó szinten bevezetett friss levegő nehezebb fajsúlyánál fogva természetes módon lefelé áramlik és az alsó szinten kedvezőtlen alacsony hőmérsékletet biztosít. A felső szinten bevezetett meleg levegő ez esetben még tetőzi az istállótéren belül kialakult függőleges irányú hőmérsékleti különbségeket. Csak a kellően szabályozott szellőztetési berendezésektől várhatunk kielégítő eredményt. A hőmérséklettel szorosan összefüggő, a termelést közvetve befolyásoló tényező a légnedvesség. Az istálló levegőjének 80 százalék relatív páratartalomnál magasabb értéke — alacsony hőmérséklet mellett — növeli az állatok hőleadását és megfázást eredményez. Magas hőmérsékletnél viszont nehezíti a párolgás útján történő hőleadást, végső soron hőtorlődáshoz vezet, majd „hőgutához“. Ketreces tartási rendszereknél a szellőző- és fűtőberendezés segítségével az épület minden pontján azonos 60—75 százalék relatív páratartalmú levegőt szükséges kialakítani. A kifejlett baromfi alacsony hőmérsékleten — légzés és vizelet útján — 2—3 g/óra/ élősúly kg, míg magas hőmérsékleten 6—7 g/óra/élősúly kg vízgőzt termel. Nyári időszakban ma már előszeretettel használják tojóházainkban a „párásító“ berendezést, amely az alacsony légnedvességet a kívánt szintre emeli. Az állatok hőszabályozását a hőmérsékleten és a légnedvességen kívül a légáramlás is befolyásolja. A légáramlás magas hőmérsékleten az állatok hőleadását elősegíti, hiányában pedig hőpangás lép fel. Alacsony hőmérsékleten viszont az erős légáramlás huzathatást kelt, növeli az állatok hőleadását, ami a baromfiak megfázását eredményezi. Kívánatosnak tartjuk éppen ezért a ketreces tojóházakban a téli időszakban a 0,1—03 m/sec légáramlást, nyáron pedig a 0,3—0,8 m/sec érték biztosítását. Többsoros és többszintes ketreceknél igen nehéz követelmény a tojóház minden pontját egyenletesen szellőztetni. Milyen hibák származhatnak a légáramlás elmulasztásából? A tojóház levegője az állatok által kilehelt levegő és az ürülék bomlása útján széndioxid- és ammónia-gázzal szennyeződik. A kifejlett baromfi élősúly kgonként 0,714 liter/óra széndioxidot termel. A magas széndioxid-tartalmú levegőben a baromfi aluszékonnyá válik, étvágya csökken, a takarmányértékesítése és a termelése romlik. A megengedett széndioxid telítettség baromfi-istállókban a 0,3 térfogat-százalékot nem haladhatja meg! A ketreces tartásnál a betelepítési sűrűség miatt — kétszintes ketreces tartásnál KKT-nél négyzetméterenként 20—22 db, a széndioxid képződése jelentős, ami csak szakszerű szellőztetéssel távolítható el. A nagyobb ammóniatartalom minden esetben a tojáshozam csökkenését eredményezi. Az állattenyésztésben a fény hatását sokáig a napfény hatásával azonosították, és a D-vitamin képzésben az anyagcsere serkentésében és a „baktericid“ hatásban jelölték meg. A múlt század végén figyelték meg, hogy a mesterséges fény hatásával a tojótyúkok termelése befolyásolható. Kísérleti megfigyelések szerint a tojástermelés fokozása a megvilágítási időtartam változtatásával elérhető. A ketreces baromfitartásnál a fényintenzitási igény biztosítása jelenti a legnagyobb gondot. Igen nehezen megoldható műszaki probléma egyenletes megvilágítást kialakítani minden ketrecsorban és minden ketrecszinten. A legtöbb vizsgálat szerint — ahhoz, hogy a baromfi az etető és itatóhelyet megtalálja és a táplálék felvétele zavartalan legyen — a tartózkodási helyén 10—40 lux fényintenzitást szükséges biztosítani. A túl erős pl. 100 luxot is meghaladó megvilágítás az állatokat idegesíti, az anyagcserét fokozza, a takarmányfogyasztás emelkedik, és az állatoknál káros szokások lépnek fel. A fentiekben ismertetett tartási feltételeket a technológiai berendezések megfelelő kialakításával és üzemeltetésével biztosíthatjuk. A baromfitermékek iránt fokozódó igény megköveteli a ketreces baromfitartó rendszerek elterjesztését. A baromfitartás belterjes követelményeinek, a munkatermelékenység növelésének a ketreces tartás felel meg leeiohben. Dr. li/(.üüi,ü LAjZIÚ Egyszintes tojóházi berendezés ketrecei 12 480 tyúk részére. ,(A szerző felvétele] «•»»»»о»»
