Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
1977. június 1в. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 IlillllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllH A sik eres menesz hészked es alapja A méhész számára a méhcsalád ér* léke attól függ, amennyiben képes az anya annyi munkásméhet és herét szaporítani, amennyi a méhcsalád létezéséhez szükséges. Az anyától és az anyát megtermékenyítő heréktől függ a méhek színe, szorgalma, viselkedése, ellenállóképességc, rajzásra való hajlama, élettartama és a család egyéb tulajdonságai. A felsorolt jellegzetes tulajdonságok közül csupán az anya lecserélésével, néhány hét alatt sokminden megváltoztatható. Bár az anya anyja a családnak, hiányzik belőle az anyai ösztön, nincs irányitó befolyással a család munkájára. Képes mindkét pete rakására, de a lerakott peték száma és neme függ a környezeti hatásoktól: a fészek hőmérséklete, az élelem menynyisége és minősége, mellyel a gondozó méhek táplálják. De az anya jelenléte nagyban befolyásolja a család viselkedését. Ёрреп ezért az anyás család viselkedése lényegesen kiilömbözik az anyátlanétól. Az anya nem tanúsít érdeklődést sem a saját maga által lerakott pete, sem a fejlődött álca iránt. A peték lerakása után munkásméhek veszik át a fiasftás gondozását. Az anya hivatása tehát csak a peterakás. Ezért nélkülözhetetlen a kaptárban. Nélküle vagy az anyanevelésre megfelelő anyag hiányában a család kipusztulna. RAJBÜLCSÖK ÉS VÄLTÖBÖLCSÖK Bölcsőt vagy anyát csak jó tulajdonságú családból szabad felhasználni. Rajzásra készülődés közben a méhek az anyabölcsők építését a lépek alján vagy szélén kezdik meg. Amikor a rajzási láz elhatalmasodik a családban, az anya petét rak néhány bölcsőkezdetbe, de további anyabölcsők készülhetnek olyan munkássejtek körül is, amelyekben peték és álcák vannak. A megkezdett bölcsők száma a család népességétől és a rajzási ösztön hevességétől függ. A rajzó család a fejlődő anyákat nem szokta mind jól ápolni, ezért nem lebet minden rajbölcsőt felhasználni. Kalitkázásuk körülményes, mivel több napi külömbséggel kelnek, a korán kalitkázott bölcsőből pedig a kellő hőmérséklet hiánya miatt fejletlen anyák kelhetnek ki. Rajbölcsőt csak kiváló, nem rajzó családoktól használunk fel, ahol a rajzást idős anya, hordástalan idő, vagy a méhész beavatkozása idézte elő anyanevelés céljából, mivel a család 2—3 éven keresztül kiváló tulajdonságokkal rendelkezett. Lehetőleg szép, fejlett bölcsőket válasszunk ki, vagy 1—2 napos kalitkázás után kikelt, fejlett anyákat. A nem kívánatos időben és ok nélkül megrajzott családok bölcsőinek felhasználása a méhész buszszúságához vezethet, mivel az utódok szintén erős rajzási hajlammal rendelkeznek. A rajbölcsők és rajanyák használatát korlátozza az, hogy a rajzás ideje bizonytalan és éppen a legjobb család nem rajzik, vagy nehéz rajzásra kényszeríteni. Váltó családból, ha érdemes rá, szintén felhasználhatunk fedett bölcsőket. A család hosszú ideig új meg új bölcsőkkel pótolhatja a kivágottakat. így néha elég sok jó anyához sikerül jutni. A fedett' bölcsők kivágásánál mindig győződjünk meg az anya jelenlétéről, mert sok esetben már a bölcsők befedése után az anyát eltávolítják sérülése vagy egyéb okok miatt. Anyaváltási ösztön hatására akkor kezd anyanevelésbe a család, ha az anya kiöregedőben van, bénasága vagy betegsége miatt képtelen elég petét rakni. Ilyen körülmények között a méhek leginkább a lép aljára két-három, legtöbbet öt bölcsőt építenek. E néhány bölcsőről fokozottan gondoskodnak, ezért bennük rendszerint nagy testű anyák fejlődnek. Az anyaváltással nevelt anyák kiválóságát a méhészek azonban gyakran túlbecsülik. Az öröklődési tényezők ugyanolyan fontosak, mint az élelmezés és a gondozás tényezői. Vannak jó tulajdonságokkal rendelkező családok, amelyek rajzás nélkül a harmadik évben megfelelő időben váltják az anyát, és az ősz beálltáig a két anya megtűri egymást. Nem ajánlatos átlagon aluli, vagy egyéb rossz tulajdonságokkal rendelkező családok, beteg anya váltásából a bölcsőket felhasználni. Az ilyen családban nevelt anya megbízhatatlan. Mivel váltóbölcsőket akkor húz a család, ha az anya hibás, beteg, vagy kiöregedett, sok esetben éppen kora tavasszal, esetleg késő ősszel következik be, ezért a szükséges anyák biztosítása ezzel a módszerrel nem megbízható. A váltóbölcsők elbírálat nélküli felhasználása ugyanazokat a veszélyeket rejti magában, mint a rajbölcsőké. A MESTERSÉGES ANYANEVELÉS Mesterséges anyanevelésnek azt nevezzük, amikor az anyanevelés a méhész beavatkozásával, irányításával történik. Ma már eredményesen anyanevelés nélkül nem lehet méhészkedni, mégis még mindig akadnak méhészek, akik lebecsülik az anyanevelés fontosságát. Igaz, hogy a mesterségesen nevelt anyákban is akadnak gyöngébbek, de ezt szakszerű nevelései a minimumra lehet csökkenteni. Az anyanevelést nagyban befolyásolja az időjárás. Hűvös, esős időszakban nevelt anyák kisebbek és sötét színűek. Nagyobb részük kiselejtezhető. Nagy hordás idején a méhek elhanyagolják az álcák etetését, s ezért kisebb testű anyákat kapunk. Meleg, közepes hordásé időszakban nyerjük a legfejlettebb anyákat! A tenyészanyagot gondosan kell kiválasztani. Hordástalan időben a tenyészcsaládot virágporos, cukros-mézes lepénnyel serkentjük, hogy az álcákat a kikeléstől az áthelyezésig jól táplálják. A legújabb ismereteink azt bizonyítják, hogy az anyák minőségét erősen befolyásolja az álcák táplálása a kikeléstől az áthelyezésig. Az álcákat 12—24 órás korukban helyezzük át az anyabölcsőbe, vagy a lépet sejtekre bontjuk. A sejteket egyenként bölcsőtartókra ragasztják és álcával lefelé a dajkacsaládnak adjuk. Áthelyezéshez alkalmas álcát úgy szerzünk, hogy egy sötét lépet a tenyészcsalád fészkébe helyezünk. 3—4 nap múlva áthelyezésre alkalmas álcákat kapunk. Ha az álcákat mesterséges bölcsőbe helyezzük, a bölcső fenekére pálcikába szúrt gombostűvel kicsi csepp pempőt teszünk. A bölcsőben egy napig gondozott álcát fel lehet cserélni a viaszlemezkével kimetszett petével, de ehhez nagyobb gyakorlatra van szükség, mivel az áthelyezéshez legalább két napos pete kell, új bábing nélküli lépből. Kétszeres álcázás az, ha a már elfogadott álcát egy-két nappal az álcázás után eltávolítjuk, és másik huszonnégy óránál nem idősebb álcával helyettesítjük. Kétszeres álcázáskor nagy gondot kell fordítani a második álca áthelyezésére. Ha nemcsak az álcát távolítják el, hanem a méhpempőt is. Ha megbolygattuk, a méhek kiszedhetik az összes pempőt, és élőiről kezdik az etetést. Ilyenkor a kétszeri álcázás jó hatása nem érvényesül. A DAJKACSALÄD KIVÄLASZTÄSA A dajkacsaládok anyások és anyátlanok lehetnek. Mindkét esetben nagyon sok különböző korú méhnek, de különösen sok dajkaméhnek kell lennie a családban. Az anyás dajkacsaládnak éppen olyan népesnek kell lennie, mint az anyátlanoknak. Az anyásnál számolnunk kell a rajzásveszéllyel. A dajkacsalád kiválasztása szintén fontos. Vannak családok, amelyek jól etetik az álcákat, de kevesebb és szép fejlett bölcsőket húznak , mások viszont sokat befogadnak, de rosszul táplálják az álcákat. Mivel a családok teherbírása különféle, s a fajta is rányomja bélyegét a dajkáló hajlamra, a nagyüzemi nevelésnél a dajkacsaládokat felosztják bölcsőkezdő és befejező dajkálókra, vagyis az egyik családdal megkezdetik, a másikkal pedig befejeztetik a bölcsők építését. A bölcsőkezdő családok rendszerint anyátlanok, a befejezők pedig anyásak. A dajkacsaládot a nevelésre idejében készítsük fel, és csak érett dajkacsaláddal neveljünk. A dajkacsaládot a nevelés megkezdése előtt kb. tíz nappal serkentő etetésre kell fogni, lehetőleg folyékony eledellel. Hordástalan időben, száraz, virágporos, vagy virágporpótlós lepénnyel. Az anyátlan dajkacsalád egyformán használható bölcsőkezdőnek és be, fejezőnek. Ezek a családok nem képesek magukat fenntartani, ezért szükségük van ellátó családok Hasítására. Az anyátlan dajkacsalád gyakran húz természetes bölcsőket, ezért hetenként egyszer minden fiasításos lépet át kell vizsgálni, és az anyabölcsőket le kell rombolni. Az anyátlan dajkacsalád csak egy-két ízben neveljen, és ne legyen sokáig árva. A hosszabb ideje anyátlan családban a munkások petefészke megduzzad, a pempőt termelő garaímirigyük kimerül. Ha ugyanazok a méhek egymás után többször is anyát kénytelenek nevelni, az anyák egyre kisebbek, fejletlenebbek. A PÄROZTATÖK BETELEPÍTÉSE Sok esetben a méhész munkája kárbavész az anyák elhelyezésénél. A befedett anyabölcsőket felhasználhatjuk a leváltandó anyák pótlására. Az anyabölcsök beadása előtt négy nappal a leváltott anyákat eltávolítjuk és érett bölcsőkkel pótoljuk. A felesleges bölcsőket keltető kalitkában keltetjük, a kikelt anyákat kis pároztató kaptárba helyezzük. Az olyan pároztatóknál, ahol az etető külön van választva, a betelepítés előtt a fészekbe is teszünk egy kis mézeslepényt. Ennek elmulasztása sok esetben az anyák pusztulását idézi elő. Az első napokban a méhek az anyát figyelmen kívül hagyják és nem etetik. A szűk nyíláson a méhek ugyan átjárnak az etetőbe, de az anya a legtöbb esetben a fészekben marad és éhenpusztul. A pároztatót a fiasításos lépről szőrt fiatal méhekkel telepitjük be. Az anyát a szórás pillanatában vagy egy nappal később lehet a méhek közé dobni a pároztatóba. A pároztatót mérsékelten a földhöz ütjük, a méhek a padlóra zuhannak, az anyát pedig bedobjuk. A röpnyíláson keresztül mérsékelten megfüstöljük. A betelepített pároztatót negyvennyolc óráig sötét, hűvös helyen (nem nedves pincében) tartjuk, utána az esti órákban kihelyezzük. A szakszerűen nevelt anyák a tizedik napon petéznek. A tizennegyedik nap utáni petézőket kiselejtezzük. Ha a fiatal anya a pároztatóban a petézési megkezdte, négy-öt nap múlva felhasználjuk vagy értékesítjük. A petézés megkezdése után tíz napon felül lehetőleg ne hagyjuk a pároztatóban, mert a fiatal anyák petézésének gátlása kihatással lehet az anya későbbi teljesítményére. A fiatal anya felhasználása után a pároztatót érett bölcsővel vagy nem párzott anyával anyásltjuk. Bölcsővel lehet egynapi árvaság után, nem párzott anyával pedig hat nap után. A nem párzott anyát mindig kalitka nélkül adjuk be. A bölcsőkezdéseket és bölcsőket leromboljuk, a méheket mérsékelten megfüstöljük és az anyát az etetőbe bedobjuk. Az etetőbe az anya után szintén füstöt engedünk. Az anya elfogadását csak három nap után vizsgáljuk, lehetőleg estefelé. A jól betelepített pároztatóban 2—3 anyát lehet pároztatni, utána fiatal méhekkel feltöltjük. Amennyiben a betelepített pároztatóban nincs megfelelő bölcsőnk vagy nem pároztatott anyánk, érdemes rendelni valamelyik nyilvántartott anyanevelőtől huszonöt-harminc korona értékben nem pároztatott anyákat, és ezekkel kihasználni a pároztatókat. A rablás elkerülése végett a pároztatóban sosem etetünk híg eledellel, s mindig délután vagy estefelé dolgozunk velük. Antal Zoltán többet az állománnyal Azt hiszem, hogy amiről az alábbiakban szó lesz érdekes és elgondolkoztató. Nem helyeseltem már 1972—73-ban sem, hogy külföldről hozzuk be az anyákat. A legnagyobb ellenőrzés esetén is megtörténhet, hogy egy-egy spórával betegséget is hozunk be. Nézetemet még jobban megerősítette, amit a szaklapokból olvastam. A Szabad Földműves 1976. november 27-iki számából „A krajnai méh távlatai Szlovákiában“ címmel a következőket olvastam: A SZMSZ 1972-ben — nyár elején — ötven osztrák Troiseck nevelésű anyát rendelt a szlovák eredeti méhekkel való összehasonlítás céljából. 1973-ban további száz anyát hoztunk be a fent említett fajtából, melyekből ötvenöt élvonalbeli méhésznek adtak el öt darabjával“ stb. stb. Ebből is kitűnik, hogy Szlovákia területén szétosztották. Ezzel én nem értek egyet már azért sem, mert a Szabad Földműves 1976. augusztus 28- iki számában olvastam a bécsi kutató intézet igazgatója, dr. Jachimovicz nyilatkozatát: „Abban az esetben, ha felüti fejét a költésmeszesedés, a megtámadott családokat azonnal likvidáljuk, mivel ezt a járványos betegséget még nem tudjuk gyógyítani“. Tehát már ott is találkoznak ezzel a járványos betegséggel, amiről az utóbbi időben mind többet hallunk, és ami minket méhészeket nyugtalanít. Mint ismeretes, ezt a betegséget is a röpméhek terjesztik. így szerintem a beteg családok likvidálása csak a többi családok gyógykezelésével egybekötve lenne eredményes, de mint olvashattuk, ezt még nem tudják gyógyítani. Itt felvetődik tehát az a kérdés, amire még rágondolni is rossz. Nem hoztuk-e át ezt a betegséget, s ami még lényegesebb, ezt egész Szlovákiába szétosztottukl Mindenki tévedhet, mégis azt javasolnám, jó volna erről meggyőződni a bécsi kutatóintézetben. A magyar Méhészet 1976. szeptemberi számában szintén szó volt a költésmeszesedésről. Néhány év óta aggasztóan terjed ez a betegség Magyarországon is. Nelson; a Kanadai Mezőgazdasági Kutatóintézet méhészeti osztályának vezetője így nyilatkozott erről a méhbetegségről: „Meglepődtünk és nyugtalankodunk azért, amit találtunk. A megvizsgált 5374 méhcsaládnak harminckét százaléka fertőzött volt. Ez a betegség 1971-ben csupán szórványosan fordult elő“. Azt hiszem jogos a nyugtalanságunk és javasolom, hogy ne gondoljunk további behozatalra. A kérdőíves ankét keretében nyolc méhész válaszolt kérdéseinkre. A válaszokból kiderült, hogy csak egy esetben értek el nagyobb mézhozamot, mint a krajnai méhcsaládoknál. A méhészek többsége nem talált külömbséget az importált avagy a behozott méhek és a hazai krajnai között. Az összehasonlítás két évi eredménye azt mutatja, hogy keresztezve- ezzel értek el jobb eredményeket, de mint látjuk, 1974-ben 30,5 kg, 1975-ben csak 8,68 kg volt a mézhozam. Tehát nagyon jól bizonyltja, hogy a legjobban kinevelt anyák sem képesek csodákra. Ha nincs nektárképződés, nincs mézhozam, de ha bő nektárral rendelkeznek a méhek, akkor csodákra képesek! Én tehát azt javasolnám, hogy még belföldön Is korlátozni kéne az anyák vásárlását. Az európai költésrothadáson, nyúlós költésrothadáson kívül újabb veszély fenyeget — a Varroaatka. Ezekután gondoljuk el, nem-e az lenne a feladatunk, hogy a hazánkban rég meghonosodott és bevált fajtákkal dolgozzunk úgy, hogy ebben leljük meg azt, amit a külföldi méhek behozatalában keresünk; mert szerintem nincs csodaméh. A méhészeknek tehát ne az legyen a feladatuk, hogy újabb és újabb méheket szerezzenek külföldről, hanem az, hogy a meghonosodott méheket helyesen kezeljék. Én ebben látom a sikert, minden veszély nélkül. Sokat teszünk azért, hogy minél több méhcsalád kerüljön a szakember kezébe, és mégis a tapasztalétok az ellenkezőjét bizonyítják. A méhészkedés szakmunka, sok tapasztalatot igénylő szakmunka. Képezzük magunkat és akkor nem gondolunk külföldi méhek behozatalára. • Méhünk jó. Célunk nem idegen méhek behozatala, hanem hazai méhünk javítása. Külföldi méhek miénkkel való keresztezése körültekintő, gondos munkát kíván, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy az ilyen kezdeményezéssel méhállományunkat valóban javítjuk, s nem rontjuk. Az ilyen munka jelenlegi adottságaink, felkészültségünk mellett még nem időszerű. Befejezésül még annyit: szerintem négy év nagyon kevés idő a méhek életében, hogy abból valamit le tudjunk vonni. Hosszú évekre van szükség, hogy eldöntsük — bevált-e. Hazánkban kb. 380 ezer méhcsalád van. Ebből szerintem negyven százalék minden évben fiatal, jól petéző anyára vár, ami a méhészet alapköve. Nagy Kálmán Méhek előkészítése a reggeli hordásra A korai hordásra alkalmasnak azokat a növényeket tartjuk, amelyek kora tavasztól június első napjáig virágzanak: a kertek, gyümölcsösök, ligetek, parkok virágai, az őszi repce és az akác. Az első hordási időszakban méhészkedés szempontjából nagy jelentőségűek, mert rendszerint ebben az időszakban készítjük elő a méheket a nyári hordásra. Általában a méhészeknek az a véleményük, hogy ebben az időszakban nem érnek el különösebb eredményt. Ennek is megvan az oka. Sok esetben a reggeli hordás csak átlagos, a méhek napi szükségletén kívül aligha van többlethordás. A méhek hordási munkáját ebben az időszakban sok esetben a szeszélyes időjárás megzavarja. A reggeli hordás másik akadálya a családok népessége. Ezek még nincsenek megfelelően felkészülve a nagy munkára. Tél múltával a családok rendszerint gyöngék, munka van a lárvák körül, a fiasítást ellenőrző méhek kaptárban maradásra kényszerülnek. A családok igazán csak június végére erősödnek meg, ekkor várható a javulás. Ez annyit jelent, hogy most már a családok elevenek, egészségesek. jó tudni, hogy a fiatal méhek (húsz naposak) harminchét százalékát alkotják a családoknak. De június elejére a fiatal méhek száma már hetven százalékra nő, ezzel szemben június végére már csak negyvenhat százaléknyi lesz. A hordásnál nemcsak a méh életkora a döntő, hanem fontos a fiziológiai fejlődés is, amely bizonyos fokig szabályozza a méhek szükségletét. Ha azt akartuk, hogy méheink már májusban jól hordjanak, időben kezdhettük a serkentő etetést. Ezzel azonban visszahatást is elérhettünk. j. M. H.
