Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-18 / 24. szám

1977. június 18,

SZABAD FÖLDMŰVES

Alapos felkészülés

több mint fél siker

Ф Tervszerűség, kollektív felelősség ф Aratási, valamint revíziós bizottságot alakítottak ф Széleskörű munkaverseny ф Válasz a kerületi felhívásra ф A dolgozók iránti gondoskodásról ф Hány kombájn áll rajthoz? ф Az aratás nem csupán kombájnolás ф Kommunisták feladata ф

Nyugat-Szlovákiát nem ok nélkül nevezik az ország, a köztársaság éléstárának, hiszen a Mátyusföld, Csallóköz és a Vág völgye rónái, lankái a legtermékenyebbek, szerte a hazában. Ebben a kerületben jónéhány már azoknak a mezőgazdasági termelőegységnek a száma, amelyeknek a kiterjedése meghaladja az ötezer hektárt. Ezek közé tartozik a Mostovál (hidaskürti) Vörös Csillag Efsz is, melynek taglétszáma meghaladja a másfélezret, gabonatarülete meg kis híján kétezer hektárnyi. Tehát, igen alaposan fel kell készülni a gabonabetakarításra, hogy az a lehető leggyorsabban, s a minőségi követelmények maximális betartásával folyjék le. Ezt a kommunisták és pártonkívüliek egyaránt tudatosítják, s eme alapelvek szerint cselekszenek.

AZ ARATÄSI TERV, MINT IRÁNYTŰ...

Aki erdőrengetegbe barangolásra készül, az a legjobban teszi, ha iránytűt visz magával, hogy el ne tévelyedjen. Ez a hasonlat ráillik a nagy kiterjedésű szövetkezetekre, illetve azok gabonabetakarítására is. A tervszerűség, az aratási ütemterv nélkül könynyen kapkodás, fejetlenség lehetne úrrá. Ezért is készítenek aratási tervet. Persze, a terv egymagában nem minden. Mondhatnánk úgy is, nevekkel, számokkal teletűzdelt papírhalmaz. Csakis akkor tölti be igazán a küldetését, ha az életrekel; a szívós, célratörő munka hozzá a fedezet. Természetesen, a munkaütemterv nem lehet dogma; ha a gyakorlat, a való helyzet úgy kívánja, módosítani kell. Merthiszen at időjárás irányítására egyelőre képtelenek vagyunk... Ezért kell az ütemtervhez rugalmasságnak, s kollektív döntésnek, mély felelősségérzetnek párosulni.

KÉT OPERATÍV BIZOTTSÁG

Ahhoz, hogy a szakavatottsággal társult, politikailag helyes kollektív döntés, kollektív felelősségérzet testet öltsön, egy nyolctagú aratási és egy háromtagú revíziós bizottságot alakítottak a Vörös Csillag-ban.

Az aratási bizottság naponta reggel hat órakor kezdi értekezését: áttekinti az előző napi munkamenetet, ellenőrzi a kombájnosok teljesítményét rögzítő nyilvántartást (ez igen fontos a szocialista munkaverseny eredményeinek napi értékelése, s köztudatba-vitele, népszerűsítése szempontjából! ), hogy necsak valamennyi kombájnos-csoport, hanem az egész tagság — a nagy nyilvánosság — tájékozódhassák a naponta kiadott Villámhír-en, a Híradón és a szemléltető agitáció egyéb eszközein keresztül.

AZ ÜZEMI VERSENY TÖMEGALAPJA

Ha azt akarjuk elérni, hogy a szövetkezetben a szocialista munkaverseny tömegjellegűvé váljon, akkor nem csupán a csoportok egymásközti versenyére kell irányítani a figyelmet, hanem a csoporton belüli egyéni versengésre is. Hiszen a csoport teljesítménye az egyének teljesítményétől függ. Ha jó a versenyszellem, igazságos — részrehajlást nem ismerő — a versenyeredmények értékelése, akkor a verseny mozgósító ereje hatványozott. Tudják ezt a mostovái szövetkezetben, mert ílymódon cselekedtek. A versenyfeltételeket nemcsak a kombájnosok versenyére vonatkozóan dolgozták ki, hanem a gabonaszállítók, a szalmapréselők, a szalmakazalozők, a tarlóhántást végző traktorosok versengése is kellőképpen megalapozott. Ez anyagi érdekeltséggel párosul: célprémiumra például 96 ezer koronát fordítanak. Például a kombájnaratásban és a szalmapréselésben a legjobb helyezést elérő négy versenygyőztes — a helyezés foka és sorrendje szerint — négyszáz, háromszáz, kétszáz és száz korona pénzjutalomban részesül.

Ezenkívül van a minőségi követelmények betartására serkentő, úgynevezett célprémium. Ha a kombájnosok meghatározott szemveszteségnormán belüli teljesítményt mutatnak fel (kevesebb a veszteség az előirányzottnál!), úgy hektáronként három korona célprémium illeti meg őket. A kazalozók esetében: ha a napi teljesítménynormát a csoport a minőségi követelményeknek megfelelően végzi, 100 korona jutalmat kap. Hasonlóképp jutalmazzák a szál; mapréselőket is. A tarlőthántó traktoros — az ekevasak szélességét alapulvéve — hektáronként ugyancsak három koronát kap, ha teljesíti napi normáját, s vele párhuzamban a minőségi elvárást.

Kik a minőségi követelmények gyakorlati érvényesítésének legfőbb felelősei? Hát a revíziós bizottság tagjai: a főagronómus, a főmechanizátor, az ellenőrző bizottság elnöke. Üzemrészlegenként meg a részlegagronómusok, illetőleg a részlegmechanizátorok a felelősek — és a mezei mechanizátor (ez sajátos feladatkört lát el).

Ilyen alapos szervezéssel semmi kétség ! afelől, hogy a szocialista munkaverseny betölti valódi küldetését, s tömegméretűvé, közkedveltté válik.

vAllaltAk, teljesítik

A gabonaprogram teljesítése a szó szoros értelmében politikai feladat. Ezt nem szükséges különösképpen hangsúlyozni a hidaskürti székhelyű Vörös Csillag szövetkezet tagjainak. Legalábbis ezt példázza követésre méltó vállalásuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére elfogadták a nyugatszlovákiai kerület gabonatermesztési versenyfelhívását. Válaszuk: a tervezett 52,3 mázsás hozamátlag helyett 60 mázsát érnek el — szovjet búzafajtákból. Ez nem csekély hozamtöbblet, hiszen Jubllejnát és Iljitfsovkát összesen 639 hektárnyi területen termesztenek. S milyen a műszaki felkészültség?

Röviden erre úgy válaszoltak a szövetkezet felelős vezetői: „Elégedettek lehetünk“. Már hogyne, hiszen, ha beérik a gabona, tizenegy saját kombájn áll rajthoz, s ugyanakkor a Znojmoi Gépállomás tizennyolc E— 512-es nagyteljesítményű, üzemképes kombájnját bocsátja rendelkezésükre. Kell is ennyi gabona idejében történő betakarításához.

Sokhelyütt a kombájnos aratást Illetően, éppen a gabonaszállítás okoz nehézséget. Náluk valószínű, ilyesmi nem merül fel, mert hétkilenc tonnás pótkocsiból van vagy harmincöt-negyven a birtokukban.

Különösebb gondot nem okoz majd a szalmapréselés (10 saját és 4 kölcsönzött sajtológéppel számolnak), sem a tarlóhántás. Hiszen a három Skoda—180-as, a két DT—75-ös, egy Zetor 120-as, valamint négy darab Zetor 80-as győzi majd a munkát, ha másként nem, hát több műszakban.

Ha viszont a gabona némi szárításra szorul, a három szárítóüzem szolgálhatja ezt a célt.

Ami a műszaki személyzetet illeti, ugyancsak jól felkészült, szakmailag, s politikailag egyaránt. Ezt még kiegészíti majd az aratást megelőzően a rövid iskolázás, amelynek lebonyolításáért személy szerint a biztonsági technikus felelős.

vid idő alatt befejezhessék. Ezt a célt szolgálja természetesen az is, hogy sokoldalúan gondoskodnak a dolgozókról: a kiadós, Ízletes, meleg ételt, s a hűsítő italt a mezőre, a munkalyekre szállítják, a vendégkombájnosoknak teljes ellátást — bőséges étkezést, kényelmes szállást nyújtanak, s televízión keresztül tájékozódhatnak ország-világ dolga felől.

A szövetkezet három alapszervezetére, illetőleg az egyes munkaszakaszok pártcsoportjaira, azok kommunistáira hárul a legnagyobb felelősség, a legnehezebb feladat. Nekik kell élenjárni a kezdeményezésben, a versengésben, a személyes példamutatásban — ilymódon a teljesítménynorma, a tervcél valóra váltásában, illetve elérésében. Ahogyan ők állnak majd helyt a dolog mezején, a siker is olyan lesz a gabonabetakarításban, s egyéb nyári munkák folyamán. A fokozott próbatétel, újabb vizsga időszaka következik. Nem mindegy, milyen lesz az eredmény ...! Ez mindannyiuk szorgalmától, lelkiismeretességétől, legjobb tudása latbavetésétől, hazafias helytállásától függ.

A FŰ FELELŐSSÉG A KOMMUNISTÁKÉ

Ez az élenjáró szövetkezet legfőképpen annak köszönheti gazdasági sikereit, hogy a kommunisták mindig a felelősség nagyobb részét vállalták magukra, s jól szót értettek a pártonkívüliekkel. Erre lesz nagy szükség most is ahhoz, hogy a nyári munkálatokat, így a gabonabetakarítást is sikeresen, a lehető legjobb minőségben, a legkisebb veszteséggel, röELŐLEGFIZETÉS a šaíai (vágsellyei) N. Kovács István BARÄTSÄG szövetkezetben. Foto: nki

Vizes probléma

OT HEKTÁRRAL KEZDTÉK a kertészkedést több mint két évtizeddel ezelőtt a hodejovi (várgedei) ÉPÍTŐ Efsz-ben. Jelenleg huszonnégy hektárnyi, ebből egy hektáros terület fóliával védett.

C e t n e r Dániel főagronómus és K r n á c s Béla elégedettek a mutatkozó terméssel: a zöldpaprikával, paradicsommal, hagymával, sárgarépával.

— Ezúttal csak paprikát termesztünk fólia alatt — mondja a főkertész, aki húsz éve a kertészet vezetője. — Az utóbbi három évben saláta is volt, de a talaj „felújítása“ érdekében most csak paprika terem itt.

ELTETŰ VÍZ NÉLKÜL egy kertészet elképzelhetetlen. Márpedig a hodejovi kertészetben éppen itt mutatkozik a legnagyobb probléma. Csupán egy kút itatja a szomjas növénykultúrát — innen ágaznak szerteszét az öntözőcsövek.

— Nyáron a Gortva ki szokott száradni, de legalábbis annyira elapad, hogy nagyon nehéz innen öntözni. Nem is folyó ez, inkább patak. De így van ez az egész környéken —vízszegény. Leapad, kiszárad a kutak vize is. A Gortva nincsen szabályozva, vizét felfogni nehéz. Alig van medre. A patak menti földek elmocsarasodnak, vizenyősek. Tavasszal gondot okoz a talajművelés, a vetés, ültetés a közelében. Nem lehet a földet jól előkészíteni. Egy része a területnek most is víz alatt van.

— Mi történik a kertészettel szárazság esetén?

— Jellemző a tavalyi példa. Akkor is kiszáradt. Ciszternákkal kellett a vizet a Rimából szállítani. Még az a lehetőség is felmerült, hogy öthektárnyira csökkentjük a kertészetet.

— Mennyibe került a szövetkezetnek ez a vízfuvarozás?

— Pontosan nem tudom, de úgy ezerötszáz koronát kitehetett a költség.

— Mikorra tervezik a Gortva-patak szabályozását?

— Már elkezdték. Eszerint 1980-ig késznek kellene lenni.

Varga József mérnök, a Salkai Efsz főzootechnikusa 33 éves. Jól megtermett .edzett férfi. Egyenes jellemű. Dolgos, mozgalmas gyerekkor után, a szegény földművelő családból, mérnökké küzdötte fel magát. Kitartással, szívós akarattal célba ért.

— Mostmár úgylátszik megállapodom. Ez a szövetkezet harmadik munkahelyem, ha beleszámítom a főiskola utolsó évében végzett gyakorlatomat. A közeli faluban Kamenínban I Kernend on) is dolgoztam már. Hogy éreztem magam? Erről vagy jót, vagy semmit... Itt, Salkán végre komoly feladatot kaptam. Ügy is mondhatnám: jól fel kell kötni a nadrágot, ha jó eredményt akarok felmutatni belátható időn belül.

Kevésszer látott lelkesedéssel ecseteli szakmai nehézségeit, eredményeit, terveit. A kívülálló tán’ szakbarbárnak is bihetné ezt az embert. Pedig nem az. Vezető beosztása ellenére egyszerű, nyiltszívű. A föld, az állatok szeretetét, biztosan szüleitől örökölte. Megkapta, s meg is tartotta.

A portréírás izgalmas dolog. Valahányszor erre készülök, mindig a felelősség súlyát érzem. A lélek benső fotóját kell elkészítenem. Egy az egyben, élesen, hogy a legapróbb részlet is látható legyen.

Eladási szerződést a ZELENINA nemzeti vállalattal kötött a szövetkezet, valamint a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) RISO konzervgyárral. A zöldségfelvásárló vállalattal kötött megegyezés szerint mintegy kétezerháromszázhúsz mázsa zöldséget kell termeszteniük. Két hektárnyi területen apróhagymát, hármon dughagymát, egy hektáron zöldpaprikát, két-két hektáron meg paradicsomot, illetve sárgarépát termesztenek. Paprikából és sárgarépából háromszáz, hagymából meg száznyolcvan mázsát várnak hektáronkint. Ezen kívül öt hektárnyi területen kései káposztát is, ebből négyszáz mázsás hektáThozamra számítanak. Míg paradicsomból ötszáz mázsás hozamátlagot szeretnének elérni. Ez utóbbi Pionier fajta, ami újat jelent a kertészetükben.

A szerződéses eladáson kívül a faluban levő zöldségüzletükben is értékesítenek majd árut, bogy a lakosságnak is jusson belőle.

SZÉPEN FEJLŐDIK az étkezési paprikájuk a fólia alatt. A kertész szerint ez annak köszönhető, hogy nincs' huzat, az itteni terület dombokkal védett.

Hodejovban türelmetlenül várják a Gortva megszelídítését, szabályozását. Érthető, hiszen ettől függ a kertészet jövője. Három év múlva, ha elkészülnek a szabályozó munkálatokkal, még több friss, vitamindús zöldségfélét adhatnak majd a feldolgozóiparnak és a kereskedelemnek — a fogyasztók megelégedésére. —kövesdi-—

PORTRÉ

Sokat töprengtem, hogyan, miképp, melyik oldalról fényképezzem. Egy fiatalember, aki hálás fiú, jó családapa, kiváló vezető ... Aki feltette az életét valamire, s nem tágít, nem hátrál meg. Az előre megválasztott úton marad. A kerülők, titkos ösvények nem érdeklik. Beszéljen hát ő, ismerkedjünk, fogjunk kezet vele.

— Nitrán végeztem, állattenyésztési szakon. Megküzdöttem a diplomámért. Már a štúrovoi (párkányi) „gimiben“ rájöttem, hogy az elméleti dolgokat, nagyon sokat kell tanulnom. Megszakítás, „pardon“ nélkül. Sok osztálytársamnak jóval könnyebb volt a helyzete, de ez lényegtelen. Tudtam mire vagyok képes, ismertem a gyengéimet, így bele mertem „vágni“ a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolába. Elvégeztem, mert akartam, meg jő barátom volt. Kiegészítettük egymást. Ű az elméleti, én meg a gyakorlati kérdésekben segítettem. Jó eredménnyel végeztem. Tervekkel zsúfoltan, világot megváltani akaró lelkesedéssel hagytuk el a főiskolát. Aztán jöttek a csalódások, a méltatlankodásuk. Nem mondom, hogy a társadalom, a népgazdaság, vagy a munkatársaink hibájából. Az az igazság, hogy mi, újdonsült mérnökök, túlságosan rózsaszínűnek láttuk a világot. A kényszer aztán rávitt, hogy rájöjjünk: az élet, a valóság nincs —

Rosszkor

jöttem

Mindenki nyugtalan, ideges volt.

Az állatorvost várták. Valaki azt mondta, hogy megjött. De nem volt igaz, Aki megjött, az újságíró volt. Amikor megtudták többen hümmögtek az orruk alatt, de voltak olyanok is, akik káromkodtak. Nem csodálkoztam ezen. Nem is haragudtam reájuk. Igazuk volt. Rosszkor jöttem. Már közel két napja vajúdott a gazdaság legszebb tehene. Nem bírt megborjadzani. Amikor fájdalmasan felbődült, sokak szíve elszorult.

— Hol az istenben van az állatorvos? — szűrte át valaki a foga között. Ettől csak fokozódott az idegesség.

— Hogyan segítenek szegény állaton? — kérdeztem meg Varga Lászlótól, a Sahyi (ipolyságt) Állami Gazdaság igazgatósága demandicei fdeméndi) állattenyésztő részlege főállattenyésztőjétől, aki 26 éve dolgozik az állattenyésztésben és 1963 óta irányítja a részleg 22 tapasztalt dolgozójának munkáját.

— Azt az állatorvosra bízzuk. De hogy segédkeznünk kell, annyi bizonyos. Egyelőre megvárjuk amíg megérkezik az orvos — válaszolta.

Ezt a várakozási időt használtam ki arra, hogy megtudjak egyet s mást a gazdasági részlegről, amelyben 183 szarvasmarhát gondoznak jó eredménnyel. Az állatok napi súlygyarapodása a tervezett 75 deka helyett, 82,5 dekagramm, az egy tehénre jutó napi jejési átlag pedig 9 liter tej.

Az eredmények Tóth Károly bácsi munkáját is dicsérik, aki a többévtizedes szolgálat után, júliusban vonul nyugdíjba. Gyönyörű az a 154 fekete-tarka borjú Is, amelyeket Jánošík Jozej és Kremnický Pál gondoz, nevel szakszerűen és szívesen. A negyven anyadisznót a Révész-házaspár ápolja. Еду-еду kocától 19 egészséges malacot választanak el átlagosan, ami Révész Emerencia és Révész István munkáját dicséri.

Lassan besötétedett. Az istálló melletti tiszta helyiségben az esti fejés után CHOVANOVÁ Františka és SAROK Gizella mosták a frisstej-szagú edényeket. Azon a napon a tejgazdaságból 1540 liter tej került a dolgozók asztalára a levicel (lévaiJ járásban.

Amikor kiléptem az istállóból egy fényszóróival vakítóan világító autó jött be a gazdaság kapuján. Megérkezett az állatorvos. A szemben levő istálló kivilágított ajtaja mögött hirtelen nagy lett a sürgésforgás. Egy kis idő múltán az emberek az ingujját felgyűrő állatorvos fehér gumikötényének pántlikáját kötözgették.

A tehén fájdalmasan felbődűlt.

Sajnáltam szegényt. Csak az vigasztalt, hogy nem gyötrődik már sokáig.

N. Považský

s nem is lehet — a tankönyvekben. Pár hónap múltán, a fellegekből én is lekerültem a földre. S most, — szerénytelenség nélkül — biztos talajt érzek a talpam alatt. Tudom, mit akarok, s hogyan. A feletteseim, munkatársaim is sokat segítettek, és segítenek.

— Közben megnősültem. Štúrovoban lakunk, családi házban. A feleségem óvónő. Van egy fiunk — hat eves — és egy kétéves kislányunk. Mit mondjak? Kiegyensúlyozott az életünk. Ha időnk engedi — kevéseI)árunk moziba, színházba, a LbEMADOK-rendezvényekre is Nyaranta kirándulunk. Az idén megyünk másodszor Jugoszláviába. Családostól Meg talán annyit; nemrégiben egy sofort „kiemelt“ a vezetőség, brigádvezető lett. Amikor megkérdezték tőle, milyen főnök lesz, azt mondta: olyan mint én.

BARAK LÄSZLÖ