Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-18 / 24. szám

1977. június 18, SZABAD FÖLDMŰVES Alapos felkészülés több mint fél siker Ф Tervszerűség, kollektív felelősség ф Aratási, valamint re­víziós bizottságot alakítottak ф Széleskörű munkaverseny ф Válasz a kerületi felhívásra ф A dolgozók iránti gondos­kodásról ф Hány kombájn áll rajthoz? ф Az aratás nem csupán kombájnolás ф Kommunisták feladata ф Nyugat-Szlovákiát nem ok nélkül nevezik az ország, a köztársaság élés­tárának, hiszen a Mátyusföld, Csalló­köz és a Vág völgye rónái, lankái a legtermékenyebbek, szerte a hazában. Ebben a kerületben jónéhány már azoknak a mezőgazdasági termelő­­egységnek a száma, amelyeknek a kiterjedése meghaladja az ötezer hek­tárt. Ezek közé tartozik a Mostovál (hidaskürti) Vörös Csillag Efsz is, melynek taglétszáma meghaladja a másfélezret, gabonatarülete meg kis híján kétezer hektárnyi. Tehát, igen alaposan fel kell készülni a gabona­­betakarításra, hogy az a lehető leg­gyorsabban, s a minőségi követelmé­nyek maximális betartásával folyjék le. Ezt a kommunisták és pártonkívü­­liek egyaránt tudatosítják, s eme alapelvek szerint cselekszenek. AZ ARATÄSI TERV, MINT IRÁNYTŰ... Aki erdőrengetegbe barangolásra készül, az a legjobban teszi, ha irány­tűt visz magával, hogy el ne tévelyed­­jen. Ez a hasonlat ráillik a nagy ki­terjedésű szövetkezetekre, illetve azok gabonabetakarítására is. A tervszerű­ség, az aratási ütemterv nélkül köny­­nyen kapkodás, fejetlenség lehetne úrrá. Ezért is készítenek aratási ter­vet. Persze, a terv egymagában nem minden. Mondhatnánk úgy is, nevek­kel, számokkal teletűzdelt papírhal­maz. Csakis akkor tölti be igazán a küldetését, ha az életrekel; a szívós, célratörő munka hozzá a fedezet. Természetesen, a munkaütemterv nem lehet dogma; ha a gyakorlat, a való helyzet úgy kívánja, módosítani kell. Merthiszen at időjárás irányítására egyelőre képtelenek vagyunk... Ezért kell az ütemtervhez rugalmasságnak, s kollektív döntésnek, mély felelős­ségérzetnek párosulni. KÉT OPERATÍV BIZOTTSÁG Ahhoz, hogy a szakavatottsággal társult, politikailag helyes kollektív döntés, kollektív felelősségérzet tes­tet öltsön, egy nyolctagú aratási és egy háromtagú revíziós bizottságot alakítottak a Vörös Csillag-ban. Az aratási bizottság naponta reg­gel hat órakor kezdi értekezését: át­tekinti az előző napi munkamenetet, ellenőrzi a kombájnosok teljesítmé­nyét rögzítő nyilvántartást (ez igen fontos a szocialista munkaverseny eredményeinek napi értékelése, s köz­­tudatba-vitele, népszerűsítése szem­pontjából! ), hogy necsak valamennyi kombájnos-csoport, hanem az egész tagság — a nagy nyilvánosság — tá­jékozódhassák a naponta kiadott Vil­­lámhír-en, a Híradón és a szemléltető agitáció egyéb eszközein keresztül. AZ ÜZEMI VERSENY TÖMEGALAPJA Ha azt akarjuk elérni, hogy a szö­vetkezetben a szocialista munkaver­seny tömegjellegűvé váljon, akkor nem csupán a csoportok egymásközti versenyére kell irányítani a figyel­met, hanem a csoporton belüli egyéni versengésre is. Hiszen a csoport tel­jesítménye az egyének teljesítményé­től függ. Ha jó a versenyszellem, igazságos — részrehajlást nem isme­rő — a versenyeredmények értékelé­se, akkor a verseny mozgósító ereje hatványozott. Tudják ezt a mostovái szövetkezetben, mert ílymódon csele­kedtek. A versenyfeltételeket nem­csak a kombájnosok versenyére vo­natkozóan dolgozták ki, hanem a ga­bonaszállítók, a szalmapréselők, a szalmakazalozők, a tarlóhántást vég­ző traktorosok versengése is kellő­képpen megalapozott. Ez anyagi érde­keltséggel párosul: célprémiumra pél­dául 96 ezer koronát fordítanak. Pél­dául a kombájnaratásban és a szal­mapréselésben a legjobb helyezést el­érő négy versenygyőztes — a helye­zés foka és sorrendje szerint — négyszáz, háromszáz, kétszáz és száz korona pénzjutalomban részesül. Ezenkívül van a minőségi követel­mények betartására serkentő, úgyne­vezett célprémium. Ha a kombájno­sok meghatározott szemveszteség­normán belüli teljesítményt mutat­nak fel (kevesebb a veszteség az elő­irányzottnál!), úgy hektáronként há­rom korona célprémium illeti meg őket. A kazalozók esetében: ha a na­pi teljesítménynormát a csoport a minőségi követelményeknek megfe­lelően végzi, 100 korona jutalmat kap. Hasonlóképp jutalmazzák a szál; mapréselőket is. A tarlőthántó trak­toros — az ekevasak szélességét ala­­pulvéve — hektáronként ugyancsak három koronát kap, ha teljesíti napi normáját, s vele párhuzamban a mi­nőségi elvárást. Kik a minőségi követelmények gya­korlati érvényesítésének legfőbb fele­lősei? Hát a revíziós bizottság tag­jai: a főagronómus, a főmechanizá­­tor, az ellenőrző bizottság elnöke. Üzemrészlegenként meg a részlegag­­ronómusok, illetőleg a részlegmecha­­nizátorok a felelősek — és a mezei mechanizátor (ez sajátos feladatkört lát el). Ilyen alapos szervezéssel semmi kétség ! afelől, hogy a szocialista munkaverseny betölti valódi küldeté­sét, s tömegméretűvé, közkedveltté válik. vAllaltAk, teljesítik A gabonaprogram teljesítése a szó szoros értelmében politikai feladat. Ezt nem szükséges különösképpen hangsúlyozni a hidaskürti székhelyű Vörös Csillag szövetkezet tagjainak. Legalábbis ezt példázza követésre méltó vállalásuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évforduló­ja tiszteletére elfogadták a nyugat­szlovákiai kerület gabonatermesztési versenyfelhívását. Válaszuk: a terve­zett 52,3 mázsás hozamátlag helyett 60 mázsát érnek el — szovjet búza­fajtákból. Ez nem csekély hozam­többlet, hiszen Jubllejnát és Iljitfsov­­kát összesen 639 hektárnyi területen termesztenek. S milyen a műszaki felkészültség? Röviden erre úgy válaszoltak a szövetkezet felelős vezetői: „Elége­dettek lehetünk“. Már hogyne, hiszen, ha beérik a gabona, tizenegy saját kombájn áll rajthoz, s ugyanakkor a Znojmoi Gépállomás tizennyolc E— 512-es nagyteljesítményű, üzemképes kombájnját bocsátja rendelkezésükre. Kell is ennyi gabona idejében történő betakarításához. Sokhelyütt a kombájnos aratást Illetően, éppen a gabonaszállítás okoz nehézséget. Náluk valószínű, ilyesmi nem merül fel, mert hét­­kilenc tonnás pótkocsiból van vagy harmincöt-negyven a birtokukban. Különösebb gondot nem okoz majd a szalmapréselés (10 saját és 4 köl­csönzött sajtológéppel számolnak), sem a tarlóhántás. Hiszen a három Skoda—180-as, a két DT—75-ös, egy Zetor 120-as, valamint négy darab Zetor 80-as győzi majd a munkát, ha másként nem, hát több műszakban. Ha viszont a gabona némi szárítás­ra szorul, a három szárítóüzem szol­gálhatja ezt a célt. Ami a műszaki személyzetet illeti, ugyancsak jól felkészült, szakmailag, s politikailag egyaránt. Ezt még ki­egészíti majd az aratást megelőzően a rövid iskolázás, amelynek lebonyo­lításáért személy szerint a biztonsági technikus felelős. vid idő alatt befejezhessék. Ezt a célt szolgálja természetesen az is, hogy sokoldalúan gondoskodnak a dolgo­zókról: a kiadós, Ízletes, meleg ételt, s a hűsítő italt a mezőre, a munka­­lyekre szállítják, a vendégkombájno­­soknak teljes ellátást — bőséges ét­kezést, kényelmes szállást nyújtanak, s televízión keresztül tájékozódhatnak ország-világ dolga felől. A szövetkezet három alapszerveze­tére, illetőleg az egyes munkaszaka­szok pártcsoportjaira, azok kommu­nistáira hárul a legnagyobb felelős­ség, a legnehezebb feladat. Nekik kell élenjárni a kezdeményezésben, a versengésben, a személyes példamu­tatásban — ilymódon a teljesítmény­norma, a tervcél valóra váltásában, illetve elérésében. Ahogyan ők állnak majd helyt a dolog mezején, a siker is olyan lesz a gabonabetakarításban, s egyéb nyári munkák folyamán. A fokozott próbatétel, újabb vizsga idő­szaka következik. Nem mindegy, mi­lyen lesz az eredmény ...! Ez mind­­annyiuk szorgalmától, lelkiismeretes­ségétől, legjobb tudása latbavetésétől, hazafias helytállásától függ. A FŰ FELELŐSSÉG A KOMMUNISTÁKÉ Ez az élenjáró szövetkezet legfő­képpen annak köszönheti gazdasági sikereit, hogy a kommunisták mindig a felelősség nagyobb részét vállalták magukra, s jól szót értettek a pár­­tonkívüliekkel. Erre lesz nagy szük­ség most is ahhoz, hogy a nyári mun­kálatokat, így a gabonabetakarítást is sikeresen, a lehető legjobb minő­ségben, a legkisebb veszteséggel, rö­ELŐLEGFIZETÉS a šaíai (vágsellyei) N. Kovács István BARÄTSÄG szövetkezetben. Foto: nki Vizes probléma OT HEKTÁRRAL KEZDTÉK a kertészkedést több mint két évtizeddel ez­előtt a hodejovi (várgedei) ÉPÍTŐ Efsz-ben. Jelenleg huszonnégy hektár­nyi, ebből egy hektáros terület fóliával védett. C e t n e r Dániel főagronómus és K r n á c s Béla elégedettek a mutat­kozó terméssel: a zöldpaprikával, paradicsommal, hagymával, sárgarépával. — Ezúttal csak paprikát termesztünk fólia alatt — mondja a főkertész, aki húsz éve a kertészet vezetője. — Az utóbbi három évben saláta is volt, de a talaj „felújítása“ érdekében most csak paprika terem itt. ELTETŰ VÍZ NÉLKÜL egy kertészet elképzelhetetlen. Márpedig a hode­jovi kertészetben éppen itt mutatkozik a legnagyobb probléma. Csupán egy kút itatja a szomjas növénykultúrát — innen ágaznak szerteszét az öntöző­csövek. — Nyáron a Gortva ki szokott száradni, de legalábbis annyira elapad, hogy nagyon nehéz innen öntözni. Nem is folyó ez, inkább patak. De így van ez az egész környéken —vízszegény. Leapad, kiszárad a kutak vize is. A Gortva nincsen szabályozva, vizét felfogni nehéz. Alig van medre. A pa­tak menti földek elmocsarasodnak, vizenyősek. Tavasszal gondot okoz a talajművelés, a vetés, ültetés a közelében. Nem lehet a földet jól előké­szíteni. Egy része a területnek most is víz alatt van. — Mi történik a kertészettel szárazság esetén? — Jellemző a tavalyi példa. Akkor is kiszáradt. Ciszternákkal kellett a vizet a Rimából szállítani. Még az a lehetőség is felmerült, hogy öthek­tárnyira csökkentjük a kertészetet. — Mennyibe került a szövetkezetnek ez a vízfuvarozás? — Pontosan nem tudom, de úgy ezerötszáz koronát kitehetett a költség. — Mikorra tervezik a Gortva-patak szabályozását? — Már elkezdték. Eszerint 1980-ig késznek kellene lenni. Varga József mérnök, a Salkai Efsz főzootechnikusa 33 éves. Jól megtermett .edzett férfi. Egyenes jel­lemű. Dolgos, mozgalmas gyerekkor után, a szegény földművelő család­ból, mérnökké küzdötte fel magát. Kitartással, szívós akarattal célba ért. — Mostmár úgylátszik megállapo­dom. Ez a szövetkezet harmadik mun­kahelyem, ha beleszámítom a főisko­la utolsó évében végzett gyakorlato­mat. A közeli faluban Kamenínban I Kernend on) is dolgoztam már. Hogy éreztem magam? Erről vagy jót, vagy semmit... Itt, Salkán végre komoly feladatot kaptam. Ügy is mondhat­nám: jól fel kell kötni a nadrágot, ha jó eredményt akarok felmutatni be­látható időn belül. Kevésszer látott lelkesedéssel ecse­teli szakmai nehézségeit, eredmé­nyeit, terveit. A kívülálló tán’ szak­barbárnak is bihetné ezt az embert. Pedig nem az. Vezető beosztása elle­nére egyszerű, nyiltszívű. A föld, az állatok szeretetét, biztosan szüleitől örökölte. Megkapta, s meg is tartotta. A portréírás izgalmas dolog. Vala­hányszor erre készülök, mindig a fe­lelősség súlyát érzem. A lélek benső fotóját kell elkészítenem. Egy az egy­ben, élesen, hogy a legapróbb részlet is látható legyen. Eladási szerződést a ZELENINA nemzeti vállalattal kötött a szövetkezet, valamint a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) RISO konzervgyárral. A zöld­ségfelvásárló vállalattal kötött megegyezés szerint mintegy kétezerhárom­­százhúsz mázsa zöldséget kell termeszteniük. Két hektárnyi területen apró­hagymát, hármon dughagymát, egy hektáron zöldpaprikát, két-két hektá­ron meg paradicsomot, illetve sárgarépát termesztenek. Paprikából és sár­garépából háromszáz, hagymából meg száznyolcvan mázsát várnak hektá­­ronkint. Ezen kívül öt hektárnyi területen kései káposztát is, ebből négy­száz mázsás hektáThozamra számítanak. Míg paradicsomból ötszáz mázsás hozamátlagot szeretnének elérni. Ez utóbbi Pionier fajta, ami újat jelent a kertészetükben. A szerződéses eladáson kívül a faluban levő zöldségüzletükben is érté­kesítenek majd árut, bogy a lakosságnak is jusson belőle. SZÉPEN FEJLŐDIK az étkezési paprikájuk a fólia alatt. A kertész szerint ez annak köszönhető, hogy nincs' huzat, az itteni terület dombokkal vé­dett. Hodejovban türelmetlenül várják a Gortva megszelídítését, szabályozását. Érthető, hiszen ettől függ a kertészet jövője. Három év múlva, ha elké­szülnek a szabályozó munkálatokkal, még több friss, vitamindús zöldség­félét adhatnak majd a feldolgozóiparnak és a kereskedelemnek — a fo­gyasztók megelégedésére. —kövesdi-— PORTRÉ Sokat töprengtem, hogyan, miképp, melyik oldalról fényképezzem. Egy fiatalember, aki hálás fiú, jó család­apa, kiváló vezető ... Aki feltette az életét valamire, s nem tágít, nem hátrál meg. Az előre megválasztott úton marad. A kerülők, titkos ösvé­nyek nem érdeklik. Beszéljen hát ő, ismerkedjünk, fogjunk kezet vele. — Nitrán végeztem, állattenyésztési szakon. Megküzdöttem a diplomám­ért. Már a štúrovoi (párkányi) „gi­­miben“ rájöttem, hogy az elméleti dolgokat, nagyon sokat kell tanul­nom. Megszakítás, „pardon“ nélkül. Sok osztálytársamnak jóval könnyebb volt a helyzete, de ez lényegtelen. Tudtam mire vagyok képes, ismertem a gyengéimet, így bele mertem „vág­ni“ a Nitrai Mezőgazdasági Főisko­lába. Elvégeztem, mert akartam, meg jő barátom volt. Kiegészítettük egy­mást. Ű az elméleti, én meg a gyakor­lati kérdésekben segítettem. Jó ered­ménnyel végeztem. Tervekkel zsúfol­tan, világot megváltani akaró lelke­sedéssel hagytuk el a főiskolát. Az­tán jöttek a csalódások, a méltatlan­­kodásuk. Nem mondom, hogy a tár­sadalom, a népgazdaság, vagy a mun­katársaink hibájából. Az az igazság, hogy mi, újdonsült mérnökök, túlsá­gosan rózsaszínűnek láttuk a világot. A kényszer aztán rávitt, hogy rájöj­jünk: az élet, a valóság nincs — Rosszkor jöttem Mindenki nyugtalan, ideges volt. Az állatorvost várták. Valaki azt mondta, hogy megjött. De nem volt igaz, Aki megjött, az újságíró volt. Amikor megtud­ták többen hümmögtek az orruk alatt, de voltak olyanok is, akik káromkodtak. Nem csodálkoz­tam ezen. Nem is haragudtam reájuk. Igazuk volt. Rosszkor jöttem. Már közel két napja vajúdott a gazdaság legszebb tehene. Nem bírt megborjadza­­ni. Amikor fájdalmasan felbő­­dült, sokak szíve elszorult. — Hol az istenben van az állatorvos? — szűrte át valaki a foga között. Ettől csak foko­zódott az idegesség. — Hogyan segítenek szegény állaton? — kérdeztem meg Varga Lászlótól, a Sahyi (ipolyságt) Állami Gazdaság igazgatósága demandicei fde­­méndi) állattenyésztő részlege főállattenyésztőjétől, aki 26 éve dolgozik az állattenyésztés­ben és 1963 óta irányítja a részleg 22 tapasztalt dolgozójá­nak munkáját. — Azt az állatorvosra bízzuk. De hogy segédkeznünk kell, annyi bizonyos. Egyelőre meg­várjuk amíg megérkezik az or­vos — válaszolta. Ezt a várakozási időt hasz­náltam ki arra, hogy megtud­jak egyet s mást a gazdasági részlegről, amelyben 183 szar­vasmarhát gondoznak jó ered­ménnyel. Az állatok napi súly­gyarapodása a tervezett 75 de­ka helyett, 82,5 dekagramm, az egy tehénre jutó napi jejési át­lag pedig 9 liter tej. Az eredmények Tóth Ká­roly bácsi munkáját is dicsé­rik, aki a többévtizedes szolgá­lat után, júliusban vonul nyug­díjba. Gyönyörű az a 154 feke­te-tarka borjú Is, amelyeket Jánošík Jozej és Kremnický Pál gondoz, nevel szakszerűen és szívesen. A negyven anyadisz­nót a Révész-házaspár ápolja. Еду-еду kocától 19 egészséges malacot választanak el átlago­san, ami Révész Emerencia és Révész István munkáját dicséri. Lassan besötétedett. Az istál­ló melletti tiszta helyiségben az esti fejés után CHOVANOVÁ Františka és SAROK Gizella mosták a frisstej-szagú edénye­ket. Azon a napon a tejgazda­ságból 1540 liter tej került a dolgozók asztalára a levicel (lévaiJ járásban. Amikor kiléptem az istálló­ból egy fényszóróival vakítóan világító autó jött be a gazda­ság kapuján. Megérkezett az állatorvos. A szemben levő is­tálló kivilágított ajtaja mögött hirtelen nagy lett a sürgés­­forgás. Egy kis idő múltán az emberek az ingujját felgyűrő állatorvos fehér gumikötényé­­nek pántlikáját kötözgették. A tehén fájdalmasan felbő­­dűlt. Sajnáltam szegényt. Csak az vigasztalt, hogy nem gyötrődik már sokáig. N. Považský s nem is lehet — a tankönyvekben. Pár hónap múltán, a fellegekből én is lekerültem a földre. S most, — szerénytelenség nélkül — biztos ta­lajt érzek a talpam alatt. Tudom, mit akarok, s hogyan. A feletteseim, mun­katársaim is sokat segítettek, és se­gítenek. — Közben megnősültem. Štúrovo­­ban lakunk, családi házban. A fele­ségem óvónő. Van egy fiunk — hat eves — és egy kétéves kislányunk. Mit mondjak? Kiegyensúlyozott az életünk. Ha időnk engedi — kevés­­eI)árunk moziba, színházba, a LbEMADOK-rendezvényekre is Nya­ranta kirándulunk. Az idén megyünk másodszor Jugoszláviába. Családostól Meg talán annyit; nemrégiben egy sofort „kiemelt“ a vezetőség, brigád­­vezető lett. Amikor megkérdezték tő­le, milyen főnök lesz, azt mondta: olyan mint én. BARAK LÄSZLÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom