Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-11 / 23. szám

*$♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦> <« ♦♦♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦♦♦ ♦> «5* ♦> ♦> ♦> ❖ ❖ ♦> ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> <♦ ❖ ❖ «> ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ❖ ❖ ♦> ❖ ♦> *} Látogatóban egy kiskertésznél Ä Szlovákiai Gyümölcsészek és Kertészkedők Szövetségének malinovoi (éberhardi) helyi szervezete tizenkét éve műkö­dik. Ez alatt két ízben gyü­mölcskiállítást, kétszer pedig borkiállítást rendeztek, az utóbbit táncmulatsággal egy­bekötve. Ezen rendezvények tiszta bevételét azután felhasz­nálták ismereteik bővítésére — tanulmányutat rendeztek Szlo­vákia, Morvaország és Magyar­­)rszág területén. A jelenleg íarminckéttagú szervezet mű­ködésében, s az említett ren­dezvények szervezésében nem kis érdeme van Fekete Sándor­nak, a helyi szervezet elnöké­nek, aki már tíz éve tölti be ezt a tisztséget. Gazdag tapasztalatait a ta­gokkal való személyes kapcso­lat során és az iskolázásokon adja közre. Az elmúlt tél folya­mán a korszerű szőlőmetszés­ről tartott előadásában például a magasvezetékes szőlőtermesz­tésben szerzett eddigi tapasz­talatairól beszélt. Községükben a karós termesztési módszerről fokozatosan áttértek a magas­vezetékesre, ami többek kö­zött kevesebb talajmenti fagy­veszélyt jelent. Tapasztalata szerint ugyanis legjobb, ha a tőkefej a talajszinttől legalább hetven centiméteres magasság­ban helyezkedik el. A nagy­üzemekben az elágazást még magasabbra, egészen százhúsz centiméterig viszik fel a jobb gépi kezelhetőség végett. A szőlő tulajdonsága, hogy felfut, nekünk azonban a termőkaro­kat az említett hetven centimé­teres magassághoz minél köze­lebb kell vezetni, mert nyáron az átmelegedett talajtól vissza­verődő hősugár érleli a szőlőt, s itt érhető el a legjobb cu­korfok. Fekete Sándor nem kedveli a négy-ötkarú, többszintű lugast, mert ez esetben nézete szerint az alsó kar még a legjobb trá­gyázás esetén is néhány év múlva elhal. Az egyszintű, két­­termőkarú szőlővezetési mód­szert tartja a legalkalmasabb­nak. Ezen a bőtermő csemege­­szőlők termőkarjait, amelyek rendszerint gyorsabban fejlőd­nek, hosszabbra lehet növesz teni, mindkét oldalon tíz-tizen­­két szemet hagyva. A termőka­rokat évente váltani kell és minden lehajtott kar mellett kétszemes biztosító csapot hagyni. Vendéglátónk kertje déli lej­tésű, ami a lehető legelőnyö­sebb, s mivel homokos talajú, így földje a szokottnál két hét­tel is hamarább felmelegszik. Ennek persze hátránya is van. Például a szőlő idén hamarább kezdett rügyezni a kertben, s a barack- és őszibarackfák vi­rágzása, sőt a zöldség kiülteté­se is korábban megkezdődött, mint a középkötött vagy kötött talajokon. Kertjében a barack és a korai őszibarack sőt a dió termése is lefagyott, viszont a kései őszibarack termőrügyei­nek nyolcvan százaléka meg­maradt. A gyümölcstermelők­nek talán az tanácson átló, hogy az idén termés nélkül maradó fákat már most részesítsék nitrogén-trágyázásban, hogy ez­zel elősegítsék a jövőévl ter­­mőrügyképzést. Erre legmegfe­lelőbbnek a mészammőnsalét­­rom látszik, amelyből azon­ban négyzetméterenként há­rom-négy dekánál nem szabad többet adagolni egyszerre, de ezt a trágyázást többször meg­ismételhetjük. A gyümölcsfák tápanyageliátását egyébként nyomelemeket is tartalmazó műtrágyával, Cererittel vagy NPK műtrágyával végezhetjük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nitrogén gyorsan elillan, ha azt azonnal nem dolgozzuk ta­lajba, vagy nem öntözzük be. Van aki nem tudja, hogy a nit­rogén serkenti a növekedést, növeli a levélfelületet és ezzel elősegíti az asszimilációt. A foszfor szerepe a virágzás elő­segítése és a faanyag keményí­tőse. A kálium előnyös hatást gyakarol a gyümölcs eltartha­tóságára és színeződésére. Mi­vel mindhárom anyagra szük­ség van, így legelőnyösebb a kombinált műtrágyák alkalma­zása. Fekete Sándor több ősziba­rack fajta termesztésével fog­lalkozik, melyek közül a Moret­­tini a legkorábbi, majd ezt az Amsden, a Május Királya és a May Flower követi. A valami­vel később, augusztusban érő őszibarack fajták közül a Halle Haven, a Red Haven és a Sud Haven díszeleg kertjében. Kü­lönösen kedveli a j. Halle, be­főzésre alkalmas őszibarack fajtát, melynek oltóvesszőjét Jahodnáról jEperjesről) szerez­te Nagy jánostől. Szerinte 6 volt Szlovákia első, legnagyobb őszibarack termesztője, s a leg­korszerűbb módszerek beveze­tője. Ö alkalmazta elsőízben az úgynevezett katlan formájú ko­ronaalakítást. A J. Halle őszi­barack fajta egyébként nagy­gyümölcsű és húsos. Tavaly Fe­­ketéék befőztek egy ötvenárom dekragrammos őszibarack pél­dányt, és tele volt vele az üveg. Beszéd közben kitűnt, hogy a családban ennek az őszibarack fajtának van talán a legnagyobb becsülete. Az almafajták közül az Üveg alma, régi nevén Jakabi alma sínylette meg leginkább a vi­rágzás idején jelentkező fa­gyot. Ennek gyümölcse egyéb­ként citromsárga héjú és hosz­­szabb ideig nem tartható el. Viszont keresztezéssel kialakí­tották belőle az érési sorrend­ben következő Stark Earlist-et, melynek héja kívánatosán pi­ros, íze jó, húsa léengedő, sza­ga aromás, ütődésre nem ké­nyes, tehát szállítható, s ami különösen fontos, igen bőter­mő. Fekete Sándor bevallotta, ha kertje már nem lenne tele gyümölcsfával, akkor ebből az almafajtából telepítene legtöb­bet. A július végén érő almát bárkinek szívesen bemutatja. Ezen fajta érdekes tulajdonsá­ga, hogy nem egyszerre virág­zik, s ez megmenti a termés zömét a szórványosan fellépő koratavaszi fagyoktól. Idén Is amikor megérkezett a fagyhul­lám, a még ki nem fejlődött rügyek összehúzódtak és fejlő­désük megállt. Annak ellenére, hogy első virágai lefagytak, előreláthatólag jó termést nyújt majd, mert az újból virágzó fá­kat a méhek is tömegesen fel­keresik. Az őszi és a téli almafajták nem szenvedtek fagykárt, s igen jó termést ígérnek. Lá­togatásunk idején a kertben éppen virágzott a Starking, a Starkrimson és a Sudéta renet. Virágzik a szőlő. Foto: —bor Az utóbbi fajta minden éven terem, s ha kilences alanyra van oltva, nem is nő a fája túl magasra, viszont tavasszal tele van virággal, ősszel pedig gyü­mölccsel. A fajtaválasztékot a téli almák egészítik ki, köztük az ismert Arany parmen, Jona­­thán, Red Delicious és a sa­­vanykás ízű, ugyancsak eltart­ható Ontario. A kertben a ke­vésbé elterjedt téli almafajtá­kat a Staymared, a Jpnared, a Super-Starking, a Magintros és a Bantrof egészíti ki. A kertben lévő tizenhét sző­lőfajta közül a legkorábban érő Csabagyöngye egyes szemei el­fagytak. A két héttel később érő Irsai Olivér egyes szemei szintén feketék, s előrelátható­lag húsz százalékkal kisebb termés várható. A később érő szőlőfajták sorsa egyenlőre még bizonytalan, hiszen egyes években még májusban is elő­fordulnak talajmenti fagyok. A községben a korai karalá­bé palánta helyenként még a fóliasátrakban is megfagyott, s azoknál, akik kimerészkedtek a paprikával, az is tönkrement. A paprika melegkedvelő nö­vény, s így tizenöt celzius fok alatti hőmérséklet esetén, ha nem is megy teljesen tönkre, de megfázik és termése sza­bálytalanul görcsös. Minden le­vél tövében vannak rejtett sze­mek, ahonnan a paprika meg­hűlése esetén nem fejlődnek ki kellőképpen az oldalhajtá­sok. A rendes növekedéshez legalább húsz-huszonöt Celzius fok hőmérsékletre van szük­ség. Biztonság kedvéért jobb, ha a főliaházakba fűrészpor­­vagy egyéb kályhát, esetleg villanymelegítőt helyezünk ki, s azt üzemeltetjük, ha az idő­járásjelentés, illetőleg a hőmé­rő fagyot jósol. Újabban dupla­falú fóliák kerülnek forgalom­ba, amelyek a kisebb fagyve­szélyt fűtés nélkül is elhárít­ják. Bár a természet számos pró­bának veti alá a kertészkedők népes családját, azok sohasem csüggednek el, hanem újult erővel próbálják ápolni a gyü­mölcsöst és a zöldségeskertet, amely rendszerint meghálálja a fáradozást. Az ilyen kert az­után hasznot és örömet jelent gondozójának. KUCSERA SZILARD Д GYÜMÖLCSÖSBEN. Ä Ieg fontosabb tennivalók egyike, az almamoly elleni vé­dekezés. A meleg júniusi alko­nyokon a lepkék sűrűn láto­gatják a gyümölcsfákat, miköz­ben a levélzetre és a gyümöl­csökre rakják tojásaikat. A vegyszeres védekezést az UK­­SUP előrejelzése szerint kell végezni. Permetezni a Metation 0,2 %-os töménységű oldatával lehet. Június második felében már ajánlatos fölerősíteni a fák törzsére a hernyófogó öve­ket, s ezeket rendszeresen 7— 10 naponként cserélni. Sokhelyütt a szélsőséges ta­vaszi időjárás ellenére is szé­pen virágzott és gazdag ter­mést ígér az alma és a körte, illetve az őszibarack. A ter­mésképződmények által túlsá­gosan megterhelt fákon aján­latos gyümülcsritkítást végezni, így kevesebb, de nagyobb, job­ban kifejlődött, szebben kiszi­­neződött gyümölcsöt nyerünk a fáról, és a fák sem merülnek ki a kelleténél jobban. A piros gyümölcsöt (cseresznye, meggy, ribiszke, szeder) védjük a se­regélyektől! Szüret után a szamócaágyás általában szomorú képet nyújt. Földje letaposott, elhatalmasod­tak benne a gyomok, az oldal­hajtások besűrítették a növény­állományt. Ha új telepítéssel számolunk, akkor néhány in­dát hagyjunk meg a legszebb gyümölcsöt nyújtó anyatöve­ken, de a fölösleges hajtásokat távolítsuk el. Az ágyást gyom­­talanítjuk, a földet föllazítjuk, majd fejtrágyázunk Cererittel. Az éves hatjások növekedé­sének befejeződése előtt elvé­gezzük a fák nyári metszését. A konkurens hajtásokat és a koronát sűrítő fiatal hajtáso­kat eltávolítjuk. Az átoltott fákról levágjuk a termőágakat és a vízhajtásokat. Ellenőriz­zük, s ha kell fölújítjuk a nem­rég telepített csemeték rögzítő kötését, s szükség esetén meg­igazítjuk az alakfák hajtásai­nak kötését is. Elvégezzük az őszibarack zöldválogatását, a kajszinál a Sitt-féle metszésre hajtást hagyunk meg. A para­dicsomot, paprikát, dinnyét, uborkát és a káposztaféléket föltöltögetjük, június végén még borsót is vethetünk. Ha most elvetjük a karfiolt, július derekán kiültethetjük _a palán­tákat, s még késő ősszel is lesz saját karfiolunk. A zöldségfé­lék esetében sem szabad meg­feledkezni a kártevők és a be­tegségek elleni védekezésről. Az uborkát például a baktériu­mos szögletes levélfoltosság Időszerű tennivalók MooMiuaijicöt ez reg­fölső fürt fölötti hatodik levél után végezzük, így a fürt job­ban kifejlődik. A VIRAGOSKERTBEN. Talán ilyenkor a legpompásabb a kiskert, hiszen virágbaborultak a rózsák. A virágot vagy elnyí­lott virágzatot mindig úgy vág­juk le, hogy a visszamaradó szárrész csúcsán jól fejlett vi­rágrügy maradjon. Virágzik a szarkaláb is. Az elnyílott vi­rágzatokat mindig időben távo­lítsuk el, mert a magképzés túlságosan kimeríti a növénye­ket. Fejtrágyázni erjesztett ol­dott tyúk- vagy galambtrágyá­val, illetve 0,3 %-os Cererit­­oldattal lehet. A hagymás virá­gokat elnyílás után szedjük föl és rekeszekbe rakva, árnyék­ban szárítsuk meg a hagymá­kat, s az egészségeseket raktá­rozzuk el. A fejlett krizantén-palántákat — a hajtás visszacsípése után — 25X25 centiméteres kötés­kell sort keríteni. A 25 cm-es hajtásokat harmadával, a hosz­­szabbakat akár felével is be­kurtíthatjuk. Június második felében utoljára trágyázzuk a gyümölcsfákat (Cererit). A le­­véltetvek ellen a Metation 0,2 százalékos oldata hatásos. A ZÜLDSÉGESKERTBEN. Jú­nius második felében vetjük az őszi betakarításra és téli tá­rolásra szánt karottát, elpalán­­tázzuk a fodros és bimbós kelt, karalábét, pórét, karfiolt és be­öntözzük a Cererit 0,3 %-os ol­datával. Kitörjük a paradicsom hónaljhajtásait, a legerősebb töveken is csak legfeljebb két ellen kell védeni, mégpedig a Kuprikol 0,75—1 %-os oldatá­val. A vöröshagymát a Dithanc 0,3 %-os, vagy a Perozin 0,4 % -os oldatával kell kezelni (penész , peronoszpóra). A SZŐLŐBEN. Júniusban ta­lán a szőlő adja a legtöbb munkát. A zöldválogatás, a meddő hajtások és a még fia­tal hónaljhajtások eltávolítása, a termő vesszők kötözése u­­gyancsak igényes a kézi mun­kára. S azonkívül még kapálni, trágyázni is kell, nem beszélve a vegyszeres növényvédelem fontosságáról. Elvirágzás után ajánlatos bekurtítani a hajtő­ben ültethetjük ki. Ha levéltet­­veket észlelünk a növényeken, akkor a Fosfotion 0,3 %-os, vagy a Metation 0,2 %-os olda­tát hasznosíthatjuk, majd 10 nap múlva megismételjük a permetezést. Az előkészített gyommentes ágyasba elvethetjük az árvács­kát, a harangvirágot, nefelej­cset, török szegfűt stb. A késő őszi virágzásra szánt kardvi­rághagymát és ledneket is most 'kell kiültetni, illetve el­vetni. A korai, tavasszal elnyí­lott évelőket átültetjük és tő­osztással szaporítjuk. (Cva) Д házinyulak elhelyezéséről A nyúltenyésztés alapvető célja a minél nagyobb számú föl­nevelt ivadék, a minél jobb súlygyarapodás és takarmányér­tékesítés, továbbá a feldolgozó ipar számára a minél kedve­zőbb vágási minőség, prémminőség vagy gyapjúminőség. A tenyésztő ügyességétől, szakmai ismeretétől és sok egyéb lehetőségtől függ, hogy az állatok pl. öröklött képességeiket milyen mértékben fejtik ki. Hiába képes egy kitűnő tenyész­állat arra, hogy évente 50—60 fiókát hozzon a világra, hiába képes annyi tejtermelésre, hogy ezekből 45—50 fiókát fel is neveljen, ha az elhelyezés rossz, a ketrecek egészségtelenek, korszerűtlenek, az épület vagy a szabadban elhelyezett ketre­cek nem elégítik ki az állatok igényeit, akkor a várt ered­mények elmaradnak. A korszerű nyúltelep létesítésének általánosan elfogadható alapelvei vannak, amelyek a nyúltelepek létesítésére egyaránt érvényesek. Minthogy a nyúlállomány kistenyésztők kezében van — és belátható időn belül ez a helyzet lényegesen nem is változik — a kisüzemek részére javasolt szakszerű nyúl­telepek elhelyezésének elveiből kell kiindulnunk. Kiinduló lépésként meg kell határoznunk, hogy telepünket milyen méretűre kívánjuk tervezni. Befolyásolja a nyúltelep kialakítását és elhelyezését az is, ha tudjuk, hogy évente hány ellést tervezünk. A hagyományos három-négy ellés jóval kisebb férőhelyigényeket támaszt, mint az egyre inkább (er­jedő „fokozott igénybevétel“, ami évente 5—6, esetleg 7—Я ePést is jelent. Az említett két tényező meghatározása után gondolnunk kel a későbbi fejlesztés lehetőségére is. Ha például úgy tervezzük, hogy tíz anyaállatot tartunk, ak­kor két tenyészbakra és egy pótbakra van szükségünk. Kö­rülményeink csak „szabadban való tartást“ tesznek lehetővé, így évente három alkalommal ellethetünk, mégpedig március­ban, júniusban és szeptemberben. Szükségünk van tehát tíz olyan ketrecre is, amelyekben a tíz almot felnevelhetjük. Igaz, növeudékketreceink az év jelentős részében ilyen kö­rülmények között üresen állnak. Mégis szükséges ilyen ket­­recférőhcllyel számolnunk, ugyanis a tíz anyát lehetőleg egy­­időszakban célszerű elletnünk. Számolnunk kell azzal, hogy tenyészállataink pótlására növendékeket is fogunk tartani. amelyek már 14 hetes korukban egyedi elhelyezést igényel­nek. így a tíz anyára számított tíz nevelőketrec arányt bizton­ságosnak nevezhetjük. A nyúltelep számára a rendelkezésre álló területen a lehető legcsendesebb, legnyugodtabb részt válasszuk ki, mert minden emlős állatra jellemző, hogy a vemhesség és a tejelés idősza­kában teljes nyugalmat igényel. Ugyanez vonatkozik az anya­­nyúlra is. Zavarják a hirtelen zajok. Ezek a körülmények sok esetben okoztak már „elvetélést“, magzatfalást, a fiókák ösz­­szetaposását, az almok szétszórását. A nyúltelepek elhelyezésekor ügyelnünk kell arra, hogy a nyúl érzékeny a nagyobb szélmozgásra. Ezért a nyúltelep cél­jaira huzatmentes területet válasszunk ki. Ez akkor jön szá­mításba, ha szabadban való tartást tervezünk. A nyúltenyésztésben korábban egyaránt a szabadban való tartás volt az elfogadott. Az utóbbi években, különösen az árutermelő irányzat előretörésével kapcsolatosan vetődött fel a zárt tartás bevezetésének a gondolata és igénye. Mindkét tartásmódnak előnyei és hátrányai egyaránt vannak. A „szabadban felállított ketrecek“ szellőztetésével, a pára és a káros gázok eltávolításával nincsen gond. Az ilyen elhe­lyezési mód kétségtelenül olcsóbb, kistenyésztőktől kevesebb beruházást igényel, mint a zárt tartás. Valószínű az is, hogy a szabadban elhelyezett ketrecekben edzettebbek, ellenállób­bak lesznek az állatok. A „zárt épületben“ az állatok védelmet találnak az időjárás viszontagságaival szemben, gyakorlatilag megszüntethető a hideg miatti elhullás, még a gyengébb ivadékok is felnevel­­hetők. Számolnunk kell azzal, hogy a gazdaságos húsnyúl­­termelés megköveteli a berendezések egész éven át tartó használatát, a tenyészállatok fokozott kihasználását. A zárt tartás felülmúlhatatlan előnye és egyúttal a szabadban tartás döntő hátránya az, hogy jelenlegi ismereteink szerint csak zárt épületben tudunk aránylag biztonságosan védekezni a myxomatozist terjesztő vérszivó rovarok ellen. A szabadban elhelyezett ketrecekbe is szerelhetők műanyag hálók. A vita— a zárt és a szabadban való tartás előnyeiről — még sokáig fog tartani és végső soron majd a gyakorlat dönti el a helyes megoldást. Dt- LÄSZLÖ LÄSZLO

Next

/
Oldalképek
Tartalom