Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-11 / 23. szám
1877. június 11. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Napjaink időszerű feladata: a takarmányok veszteségmentes begyűjtése A jelenlegi időszakban mezőgazdasági üzemeink vezetői és dolgozói nagy figyelmet szentelnek az évelő takarmányok — főképpen a lucerna — begyűjtésének és konzerválásának. A közelmúltban két azonos természeti feltételek mellett termelő szövetkezetbe látogattunk a nitrai járásba. Az Ivánka pri Nitre-i „Virágzás" Efzz-ben a szántóterület 23,4 százalékán termelnek takarmányt. Morávek Alojz, főmérnök tájékoztatása szerint, • takarmányok termesztésénél abból indultak ki, hogy az elkövetkezendő Időszakban javnljon a termelés hatékonysága. Köztudott, hogy a gazdaságos tej- és hústermelés „titka“ a tömegtakarmányok ésszerű termesztésében, tartósításában ás felhasználásában rejlik. Ezért céljaik megvalósításához nemcsak a növénytermesztés biológiai, agrotechnikai, vegyi, szervezés-technikai együtthatóit alkalmazzák, hanem a termelésben szerzett tapasztalatokat is. Az évelő takarmányok begyűjtésére és konzerválására politikai-szervezési tervet dolgoztak ki, melyet a szövetkezet pártszervezete is megtárgyalt. Az idén háromszázhárom hektáron termesztenek lucernát — tiszta kultúrában. Ebből a területből nyolcvankét hektárt öntöznek, a többit nem, holott a tiszta kultúrába vetett lucerna megkövetelné a bő csapadékot, öntözés hiányában a talaj természetes nedvességét jő műveléssel, trágyázással igyekeznek megőrizni. A lucerna termesztése folyamatos. Ez azt jelenti, hogy az összterületből az első évi hasznosítású negyvenegy, a második éves pedig kétszáztizenöt hektár, a maradék negyvenhét hektár a harmadéves lucerna. A sikerek mellett vannak problémáik is. Az idei tavasz — különösen az április — eléggé szeszélyes és hideg volt. Ez nem kedvezett az évelő takarmányoknak sem. A tavaszi biológiai ellenőrzés során — a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola diákjai és az Agronómiái Szolgálat — megállapították, hogy az első éves lucerna kiválóan fejlődött; száz növényegyed jutott egy négyzetméterre. A következő harminc és tizenegy hektáros parcellán azonban csak ötven-száz egyedet számláltak négyzetméterenként. A második-harmadik éves lucernánál (78 ha) harminc százalékos károsodást észleltek. Ezenkívül a talajvíz is károkat okozott a növényzetben. Például a „barži“ parcellán hét hektár lucerna volt víz alatt; öt hektárnyi területet pedig teljesen elmosott a viz. Összesen negyvennyolc hektárról kiszántották a lucernái. A felszabadult területre silókukorica került. A szarvasmarhák részére május elejétől a zöldtakarmányt az őszi és a tavaszi keverék nyújtja. Nem hagyják parlagon a közbeeső nyolcvan hektár területet sem. Ezen is keverékeket termesztenek. # Hogyan készültek fel a termés begyűjtésére? — Az utóbbi évek tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy az évelő takarmányok mennyiségét nagyban befolyásolja a begyűjtési munka színvonala. A takarmány minősége pedig attól függ, hogy e munkálatokat milyen módszerekkel végzik. Amennyiben az időjárás engedte május közepén megkezdtük a lucerna első kaszálását. A begyűjtésnél és konzerválásnál a legújabb módszereket alkalmazzuk. Szenázst, szénát, és lucernalisztet készítünk. Az első kaszálás termése nem rossz: negyvenhét mázsa száraz takarmányt gyűjtöttek be egy egységnyi területről. Az első kaszálás terméséből (55 hektár) szénát készítenek, 170 hektárrról szenázst, nyocvan hektárról a takarmányt zölden etetik fel az állatokkal. Jó minőségű szcnázs készítéséhez gyors munkára van szükség. Ehhez megfelelő gépek kellenek. Nagyteljesítményű önjáró gépeik vannak a begyűjtéshez. A szenázsolás időbeni elvégzéséért és minőségéért Ciglan Pavol zootechnikus felel. A széna begyűjtését két műszakban végzik. Mivel elegendő gépi eszköz áll rendelkezésükre a begyűjtést egy hét alatt befejezték. Szénát nem hagyományos, hanem ventillátoros szárítással készítettek. — Hogy a zöldtakarmányból biztosítsuk a napi szükségletet erre a célra külön önjáró szecskavágó, pótkocsit használunk. Egy dolgozó felelős az állatok napi takarmányozásáért. Törődik azzal, hogy a zöldtakarmányt naponta bekészítsék — jegyezte meg a főmérnök. * A pohronicei „Győzelmes Február" szövetkezetben sokkal kedvezőtlenebb a helyzet. Habár nagy jelentőséget tulajdonítanak az évelő takarmányok termesztésének (különösen ebben az évben) a lemaradást azonban nem könnyű behozni! Negyedévi tejeladási tervüket ugyanis nem teljesítették, s aligha sikerül behozni a lemaradást az első félévben. Igaz, hogy a zöld etetése következtében, májusban fél literrel többet fejtek naponta egy tehéntől, mint korábban, de ez a menynyiség nem elegendő ahhoz, hogy „adósságaikat“ kiegyenlítsék. Az elégtelen tejtermelésnek nemcsak a „takarmányhiány“ volt az oka, hanem az is, hogy a tavaszi hónapokban borjazott a legtöbb tehén (áprilisban hetven, májusban nyolcvannégy, júniusban száz). Száz tehéntől kilencvenkét borjút nyernek. Ez eléggé jó eredmény, csakhogy a borjazás nem mehet a tejhasznosság rovására. Szántóterületüknek huszonkét százalékán termesztenek takarmányokat. Négyszázkilenc hektárt foglal el az évelő takarmány. Zömében vörösherét (155 ha), lucernát (137 ha) és fűféléket (33 ha) termesztenek. Ezenkívül zöldetetésre kukoricát és tavaszi keveréket (zab-borsó) 42 hektáron vetettek. Ottjártamkor az agronómus újságolta, hogy az idén az egyik hatvan hektáros parcellán a tiszta kultúrába vetett lucerna szépen fejlődött. Sajnos, a többi gyengébbnek bizonyult. A „lapoši“ részlegen a lucerna második éves. Első kaszálását május tizenkettedikén kezdték. Az első kaszálásból ötven mázsa száraz termést takarítottak be egy hektár területről. Ez a szép terméseredmény annak köszönhető, hogy nagy gondot fordítottak a növónyzet ápolására. Sys-87-B vegyszerrel permetezték a gyomok ellen. A gondos ápolás ellenére a többi parcellán nem volt kielégítő a termés, mert a növényzet fiatal. Az első kaszálás után a hereféléket hengerezték és műtrágyázták. A zöldanyagból szenázst készítenek (összesen 250 vagonnal), a többit pedig ventillátorokkal kazlakban utánszárítják. A szenázst kibetonozott silógödrökben raktározzák. Egy gödör űrtartalma harminc vagonnyi. Tizenkét silógödör áll’ rendelkezésükre. A- mennyiben a tárolótér kevésnek bizonyul, felszíni silózást is alkalmaznak. # Hogyan oldják meg problémáikat? — A főzootecbnikus felelős a takarmányadag pontos betartásáért. Persze a dolgozóktól is nagyobb megértést várnak. Mindenekelőtt a tervezett takarmánymennyiséget szeretnék biztosítani. Lehetőségeikhez mérten Igyekeznek a belső tartalékok feltárására, arra, hogy minden termelési eszköz okszerű felhasználásával fellendítsék a termelést és mielőbb behozzák a lemaradást. Nagy Térés ж terimés takarmányok termesstá" sében a köztes- ás tarlóvetamányek Szlovákia melegebb vidékein ás öntözéses feltételek között nagy tartalékokat jelentenek. Hiszen e növények termesztésére őszig relatívan elég hosszú tenyészidő, megfelelő hőmérséklet és elegendő napfény áll rendelkezésre. Komolyabb problémát csak a csapadékhiány jelenthet, de öntözéssel ezen is segíthetünk. Az említett feltételek betartásával — öntözéses viszonyok közepette — nagy terméshozamot érhetünk el mind a zöldanyag, mind pedig a szárazanyag tekintetében. Az így termelt takarmánynövényekkel sok esetben, főleg csapadékhiány esetén, — amikor az évelő takarmányok és az állandó rétek és legelők terméshozama nem megfelelő —, fedezhetjük a takarmánykészletben előforduló hiányt. Er re jő példa volt az 197ö-os év. Az öntözési feltételek közepette gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben az eddigiek folytán nem értékelték kellőképpen a nyári vetésű takarmányok jelentőségét és hasznát. Ezeket a lehetőségeket lényegében csal: ritkán és legtöbbször tervszerütlenül használták ki. Gyakran, — főleg tapasztalatok hiányában — nem respektálták az agrotechnikai eljárások és határidők megtartását, ami egyébként alapfeltétele a megfelelő és minőségi termésnek. A nyáron vetett egyéves takarmánynövények termesztésének agrotechnikája jóval eltérő a tavaszi vetésűektől. A vetés előtti talajelőkészítést olyan formában kell elvégezni, hogy megmentsük a talajnedvesség legnagyobb hányadút. Olyan gyors és minőségi talajelőkészítést kell végezni, hogy lehetőség nyíljon az elővetemény betakarítását követő harmadikötödik napon a köztes növények vetésére. Száraz, csapadékmentes feltételek közepette — a megfelelő termés elérése érdekében — feltétlen szükség van a tenyészidő előtti öntözésre ts A kedvezőtlen feltételek mérséklésére legalább háromszáz-négyszáz köbméter Öntözővizet kell kijuttatni hektáronként a talajelőkészítés előtt, vagy a vetést követően. Ha az utóbbi módszert alkalmazzuk számolni kell a felső talajréteg megszilárdulásával, ezért utána boronálást kell alkalmazni. Köztudott, hogy a nyári vetésű takarmánynövények gyökérrendszerének fejlődése jóval elmarad a tavaszi vetésűekétől. Annak érdekében, hogy • növények jobban hasznosftsák a tápanyagokat, a fényt, a meleget és a nedvességet, növelni kell a hektáronkénti vetőmagmennyiséget. Korai vetésnél (nyári köztes növények) legalább húsz, későbbi vetés esetén (tarlővetemények) pedig huszonöt-harminc százalékkal célszerű több vetőmagot Juttatni a talajba. A vetőmagmennyiség növelésével és a tenyészidő rövidülésével egyben szűkíteni kell a sortávolságot, amely harminchatvan centiméter között Ingadozhat. Minden esetben, főleg az elgyomosodásra hajlamos talajokon a sortávolságot a vetés utáni gépesítés változataihoz kell idomítani. A gyomnövények ellen hatásos herbicidekkel harcolhatunk. A nyári köztes- és tarlóvetemények elsősorban a zöldanyag gyors képződésekor Igényelnek elegendő mennyiségű csapadékot. Az öntözőgasdasági Kutatóintézel eredményei ártalmában a köztes növények л tenyészidő folyamán három-őt öntözési adagot {hektáronként ezerháromszáz-ezernégyszáz köbméter öntözővizet), • tarlóvetemények pedig agyhárom adagot (ezer-ezerháromszáz köbméter öntözővizet) igényelnek. A köztes- és tarlóvetemények fajtamegválasztása öntözéses feltételek között A köztes- és tarlóvetemények esetében első előfeltételként kell számon tartani azt, hogy termesztésüket bevegyük az évi termelési és pénzügyi tervbe. Fontos továbbá a megfelelő minőségű vetőmag beszerzése is. Tavaszi keverékek, korai burgonya, korai zöldségfélék, esetleg magra termesztett őszi repce után legcélszerűbb kukoricát, cukorcirkot, szudánifüvet. napraforgót, lóbabot és takarmánykelt termeszteni. Fontos a fajtaösszetétel helyes megválasztása Is. Kukoricából a CE-190-es, a CE-250-es, a CE-270-es és a To-275-ös, cukorcirokból az So-29-es, szudánifűből a HYSO hibrid, napraforgóból a VNIIMK — 6540-es, takarmánykelből a Fólia, lóbabból pedig a Miliőn fajta a legalkalmasabb. A nyári köztes növényeket legcélszerűbb július tizenötödikéig elvetni. A későbbi vetés ugyanis már kicsi termést ad. Betakarításukat még az első őszi fagyok beállta előtt kell befejezni. A napraforgó jól tűri a gyenge (mínusz 2 fok Celzius), a takarmánykel pedig az erősebb (mínusz 12 fok Celzius) fagyokat. Tavaly — öntözéses feltételek között — a következő mezőgazdasági üzemekben érték el a legjobb eredményeket a köztes növények termesztésével: Mezőgazdasági tizem Köztes növény Tenyészidő, napokban Vetésterület, hektárban Hektárhozam, tonnában Galántai Efsz lóbab és napraforgó keveréke kukorica és 77—81 24 38,81 Smržovi Efsz napraforgó 77 4 28,00 Bohuáovlce nad Ohfi-i Efsz napraforgó 80 • -53 22,70 Lhota pod Libčany-i Efsz nyári keverék 77 15 22,60 Polepyl Efsz kukorica 82—84 10 21,00 Zlyfanyl Efsz takarmánykel 132—140 10 15,00 A tarlőveteményeket később, augusztus elejéig vetjük. Erre a célra a gyorsan növő növények, fgy a káposztafélék és a napraforgó a legalkalmasabb. Az őszi repce esetében e Briliant és az Akela, a mustárnál a Prerovi fehér, a takarmányrepcénél az Opava, a napraforgúnál pedig a VNIIMK—6540-es fajta a legmegfelelőbb. A káposztafélék jól tűrik az alacsony hőmérsékletet (mínusz 6 fok Celzius), s plusz öt fok Celzius hőmérsékletig vegetálnak. A betakarítási időszak meghatározásánál a növényzet magasságából és a várható termés nagyságából kell kiindulni. A tarlőveteményeket általában október végén, november elején takarítjuk be, de legkésőbb a virágzás kezdetéig. A tarlőveteményeket zöldtrágyaként is hasznosíthatjuk, de ebben az esetben a vetést augusztus végére halászijuk. Kedvező termést azonban csak abban az esetben érhetünk el, hu szeptemberben és októberben meleg időjárás van. A tarlóvetemények termesztését akkor tekinthetjük ökonómiailag is megfelelőnek, ha elárjök legalább a tíz tonna zöldanyagot hektáronként. Kisebb termés esetén ajánlatosabb a növényzet lelegeltetése. Ha három tonnánál kisebb terméshozammal számolunk, célszerű a növényzetet zöldtrágyaként hasznosítani. Tavaly a tarlóvetemények termesztése terén — öntözéses feltételek közepette — a következő mezőgazdasági üzemekben érték el a legjobb eredményeket: Mezőgazdasági üzem Tarlóvetemények Tenyészidő, napokban Vetésterület, hektárban Hektárhozam, tonnában Galantal Efsz lóbab és napraforgó keveréke 68 5 18,12 Kráfové pri Senci-I Efsz kukorica 71 61 15,50 Smržovi Efsz takarmányrepce 78 30 13,00 Soporííal Efsz kukorica és napraforgó keveréke 67—94 46 12,92 Sedlec u Mlkolova-i Efsz kukorica és napraforgó keveréke' 88—98 21 11,00 Az Ontözőgazdasági Kutatóintézet Most pri Bratislave-i kísérleti telepén az 1971—75-ös évek átlagában — öntözéses feltételek közepette — jóval nagyobb terméshozamot értünk el, mint tavaly. Zab után köztes növényként a napraforgó 87,1, a kukorica 83,5, a takarmánykel pedig 47,9 tonna termést adott — zöldanyagban számítva — hektáronként. Őszi búza után tarlóveteményként a napraforgó 47,9, a takarmányrepce pedig 40.9 tonna termést adott hektáronként zöldanyagban. A tavalyi öntözéses kísérletekben az Akela (35,49 t/ha) és a Rapso (34,77 t/ha) takarmányrepcével, valamint a Parko hibriddel (40,79 t/ha) értük el a legjobb eredményeket. MICHAL VENENI mérnök, a tudományok kandidátusa, Az öntözési idényben Az ide! mezőgazdasági termelési tervben előirányzott célkitűzések számolnak mindazon tartalékok kihasználásával, melyek a tudomány és a technika eredményeiben rejlenek. A múlt esztendő tapasztalata alapján újra bebizonyosodott az öntözés jelentősége az intenzív mezőgazdasági termelésben. Rá kell ébrednünk arra, hogy a mezőgazdasági termelés hozamnövekedésének mai üteme mellett sokkal jelentősebb az öntözés szerepe, mint az alacsonyabb szintű termelésnél. Az éghajlati és gazdasági viszonyaink között az öntözésnek az a célja, hogy a korszerű agrotechnika keretében a hozamok és a minőség fokozásét eredményezze. Helytelen az a felfogás, hogy az öntözés megvédi a termést a szárazságtól. Sajnos, üzemeinkben ez a nézet mindmáig uralkodik, még ott is, ahol jelentős öntözési kapacitásokkal rendelkeznek. Ebből kall kiindulni az Idei öntözési idény kezdetén is. A kísérleti eredmények igazolják, hogy az öntözés szükségletének meghatározása a növényállomány állapota alapján csak extenzív öntözési forma, amely az öntözési kapacitások kismértékű kihasználását eredményezi, és nem meríti ki teljes mértékben a növények biológiai adottságait, sem az öntözhető területet. Az elmúlt esztendőben elkéstünk az öntözés erőteljes beindulásával. Amíg az öntözőberendezések átlagos teljesítménye májusban például csak ötezer hektár volt, addig júniusban már huszonkiiencezer hektárra növekedett. A jelenlegi öntözési körülmények a múlt évhez viszonyítva kedvezőbbek és az időjárás távlati előrejelzése alapján a csapadék és a hőmérséklet a többéves átlagtól jelentősen nem tér el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a csapadék fedezi majd az öntözési tervek alapján előirányzott termésnövekedést. Az elmúlt napok is bizonyítják, hogy menynyire fontos a talaj nedvességtartalmát figyelni, és szükség esetén megkezdeni az öntözést. Sok helyen a búza, a lucerna, a cukorrépa és a legelők talajnedvessége az alsó határ alá süllyedt és szükségessé vált az öntözés. Példásan jártak el a Felsőcsallóközi öntözési rendszer dolgozói, akik időben megkezdték az őszi búza, az intenzív legelők és a lucerna öntözését. Fokozott gondot kell fordítani a könnyű, sekély rétegű és hamar kiszáradó talajnak, ahol a csapadékmentes időszak depresszív hatással lehet a növényzetre. Különös figyelmet érdemel a tömegtakarmányok öntözése. Az őszi takarmányfélék betakarítása után gyorsan el kell végezni a talaj előkészítését és trágyázását. A következő takarmánynövény megfelelő tősfirűségét és gyors fejlődését a felső talajréteg jó vízellátottsága biztosítja, ez kisebb adagú, de gyakori öntözéssel érhető el. Ebben az időszakban az évelő takarmánynövények is igényesek az öntözésre. Az öntözésnél előnyben kell részesíteni az első éves növényzetet, amely biolőgiailag a legaktívabb, de összehasonlítva a többévesekkel kisebb az aktív gyökérrendszere. A kutatási és gyakorlati ismeretek alapján a szárazabb talajon célirányos a későbben vetett cukorrépa fejlődését az úgynevezett „indító öntözéssel“ gyorsítani. Ebben az évben — az öntözés nagyfokú kihasználása mellett — fontos az áramkorlátozást szabályzó intézkedések betartása is. Ez még fokozottabb Igényeket támaszt az öntözés szervezésére. Most tehát fontos az öntözési harmonogramok, a berendezések és az öntözőcsnportok ellenőrzése, hogy kezdettől fogva éjjeli műszakban is öntözhessenek. Minden vízdeficites nap, minden ki nem öntözött milliméler víz veszélyezteti az öntözéses termelési terv teljesítését. MICHAL ŠANTA, mérnök