Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-11 / 23. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. június 11. Javult a felvásárolt tej minősége! ’♦ Segített a 123/76 sz. hirdetmény ф Minőségi felár a tejért + Követelmény a fizikai, kémiai és mikrobiológiai tisztaság ф Megszűnt a tej vizezése ♦ Hiánycikk a hűtőberendezés + A dolgozók 70 százaléka szocialista munkabrigádban ф A szaratovi mozgalommal a jobb árúminőségért ♦ Megérdemelnék a „Kiváló Minőségű Árúk Üzeme“ címet ♦ Egy dolgozó évi munkatermelékenysége egymillió korona + A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére ♦ Hasznosítják a melléktermékeket + Szocialista termelési viszonyaik közt a mezőgazdasági termelés nagymértékben növekedett. A termelés további növelése mellett előtérbe került a termékek minőségi színvonalának lényeges emelése. Ezt a követelményt a CSKP XV. kongreszszusa is nyomatékosan hangsúlyozta egyrészt a fogyasztók, másrészt az élelmiszeripar nyersanyag igényének jobb kielégítése érdekében. Az általános minőség szüntelen javítása — de főleg állan dúsítása — nemcsak elhatározások, hanem főleg az ezt szabályozó törvényes rendelkezések betartásának függvénye. Amikor tehát a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 123/78 sz. hirdetményével a mezőgazdasági termékek és szükségletek adás-vételének módosítását elrendelte, egyben a minőségre vonatkozó normákat is szigorította. Ehhez Idomította a felvásárlás és forgalmazás árait is. A napokban ellátogattunk a Nyugat-Szlovákiai Tejipari Vállalat öalovoi (nagymegyeri) üzemébe, ahol Mórocz Béla igazgató arról tájékoztatott, hogy a 123/78-os hirdetmény életbelépése óta milyen javulás tapasztalható a hozzájuk beérkező nyersanyag minőségében. Előrebocsájtotta, hogy az 1977. február 1-től életbelépett rendelkezés sok gondot okozott mindnyájuknak. Érvényesítése ugyanis végtelenül nagy körültekintéssel jár. Ezért főleg a laboratóriumnak alaposan fel kellett készülnie. Ez azt jelenti, hogy az ott dolgozóknak tökéletesen el kellett sajátítani a tej átvételére vonatkozó előírások részletkérdéseit is. Csak így lehetett teljesen biztonságos a minőségi felvásárlás. A hirdetmény kimondja ugyanis, hogy május 1-től október 31-ig 2,20, november 1-töl április 30-ig pedig 2,50 Kös-t fizetnek a felvásárolt tej literjéért, amennyiben azt 3,8 százalék zsírtartalommal szállítják a tejüzembe. A tejüzemek a 46 B01-es Állami Szabvány értelmében három minőségi besorolás szerint (I., II., III.) osztályozzák a beérkezett tejet. Az I. minőségbe sorolt árúért 0,30, а II. minőségűért pedig 0,20 koronás felárat fizetnek. Ezenkívül a felsőbb szervek javaslatára figyelembe veszik a tejtermelő mezőgazdasági üzemek rét- és legelő gazdálkodását, s a tejtermelés szakosításának színvonalát is, s ennek értelmében fizetik — a besorolás szerinti — felárat. A minőségi osztályokba való besorolás természetesen több tényező együttes függvénye, amelyről a mintavételből győződnek meg. Mindenekelőtt rendelkeznie kell a tejnek a besorolás szerinti osztályban érvényes, jól bizonyítható minőségi jegyekkel. Ezek közé tartozik a fizikai, vegyi, valamint a mikrobiológiai tisztaság. A fizikai és vegyi tisztaság mérése során a tejnek legkevesebb 3,2 százalékos zsírtartalmúnak, a természetes tejzsír szárazanyagának legalább 8,5 százaléknak, az Ackermann-féle fénytörésmérőnek a tejbe való mártásakor 17,5 hőfokon legalább 38 fokig kell emelkednie, a savanyúság mérőnek 6,2—8,0 SZH fok között kell ingadoznia, a 46 6104 Állami Szabvány szerint a mezőgazdasági üzemekben kifejt tejnek hűtése után legfeljebb 10, hűtőberendezés hiányában pedig legalább 15 C foknak szabad lennie. Például azt a tejmennyiséget, amelynél 10 SZH fokot mértek, a 86. § 2. c) bekezdése értelmében nem sorolják a szerződéses eladásba, ám a tejüzemnek ezt is át kell vennie, amennyiben az alkalmas azonnali fogyasztásra vagy feldolgozásra stb. Mikrobiológiai szempontból minden átvett tejszállítmánynak át kell esnie a vizsgálaton. Tisztának minősítenek minden kórokozótól és különféle orvosságoktól — antibiotikumoktól — teljesen mentes tejet. Csak tiszta tej kerülhet minőségi osztályozásra! A öalovoi tejüzemben az eltelt időszakban a tej minőségének a javulását tapasztalták. Az elmúlt évben ugyanis több esetben vizezést észleltek! Ezek közt volt a Balvany! és a Solaryi Magnemesítő Állomás, a jahodnái efsz, a Komárnoi Állami Gazdaság és mások több tejszállítmánya. A tejüzem minden esetben figyelmeztette a gazdaság vezetőit, azonban a minőség javítása már azok lelkiismeretétől függött. Amióta rátértek a tejnek a 123 76-os hirdetmény szerinti átvételére, az új felvásárlási ár és az árkiegészítő eszerint! fizetésére, a tej minősége lényegesen javult. Egyetlen esetben sem fordult elő vizezés. Tehát az, hogy a felvásárolt tej zsírtartalma az 1976-os év 3,55—3,60 százalékáról idén 3,35—3,80 százalékra javult, a szóbanforgó hirdetménynek is köszönhető! Februárban például a felvásárolt tej összmeunyiségéből 8,4, áprilisban pedig már 18,3 százalék került az I. minőségi osztályba. Áprilisban a többi tej а II. (26 százalék) és а III. minőségi osztályban került átvételre. Ha elgondoljuk, hogy ebben az évben az üzemnek több mint 81 millió liter tejet kell felvásárolnia, s nagy többségét feldolgoznia, az sem kerülheti el figyelmünket, hogy a negyedéves tervben is nagy tétel szerepel. A minőség tekintetében azonban még sok a tennivaló, hiszen az I. minőségi besorolás is erről tanúskodik. Mi lehet ennek az oka? A tejüzem vezetői komoly fogyatékosságnak tartják, hogy a tejtermeléssel színvonalasan foglalkozó mezőgazdasági üzemek többsége — saját hibáján kívül — nem rendelkezik korszerű hu fő berendezésekkel! Ilyen felszerelésnek a beszerzése szinté lehetetlen, mert nagy kapacitású, automatikus vezérlésű tejhűtő tankokat nem gyártunk, s mivel a kifejt tej a mezőgazdasági üzemektől rögtön nem kerül elszállításra, hőfoka emelkedik, s ennek következtében fizikai, kémiai, mikrobiológiai minősége romlikl így kerül a fejés után egyébként jó minőségű tej többsége а II. vagy а III. minőségi — s ennek következtében — a felvásárlási ár szempontjából előnytelen osztályba. Ugyanilyen a helyzet a tejszűrővel is. A mezőgazda sági üzemek korszerű tejszűrők hiányában fehér lepedőket vásárolnak, s azokon keresztül szűrik a tejet, őrködve ezrfel a fizikai tisztaság felett. A mikrobiológiai tisztaság lényeges javulása pedig csak akkor várható, ha a mezőgazdasági üzemeknek módjukban lesz ötezres, tízezres vagy ennél is nagyobb hűtőtartályokat üzemeltetni. A Calovoi tejüzem termékeinek minőségével országos, de nemzetközi viszonylatban is jó hírnevet szerzett hazánk tejipara számára. Az üzem hét szocialista brigádja közül hatnak bronz, egynek pedig ezüst érme van. A szocialista brigádmozgalomban az üzem dolgozóinak közel 70 százaléka vesz részt. Amikor az elmúlt év júniusának elejétől rátértek a szaratovi (önellenőrző) módszerre, már gazdag tapasztalatokkal rendelkeztek, hiszen a minőség tartása nem volt ismeretlen részükre. A szaratovi mozgalom keretében meghatározták mindazokat a minőségi mutatókat, amelyek befolyásolják a selejtes gyártmányok sikeres kiküszöbölését. Egy-egy áru tétel minőségéért — névszerint — az a dolgozó felelős, aki készítette, tehát megszűnt az anonimitás. Az állami ellenőrzés során többször bebizonyosodott, hogy az üzem termékeinek minősége egyre javul — például az 1975-ös év valóságához képest 5,6 százalékkal javult a minőség, — s a kész termékeknek nagy többségét az „A“ minőségi csoportba sorolhatták, tehát kérték a „Kiváló Minőségű Aruk Üzeme“ cím odaítélését. Az üzem a minőséget bizonyító kerületi vándorzászlót is elnyerte. A dolgozók, a szocialista brigádok kezdeményezésére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a tervfeladatoknak 650—700 ezer koronával való túlteljesítését vállalták. Miklós Dezső ökonőmus elmondta, hogy ebben az évben a tejüzem 203 dolgozójának több mint 200 millió korona értékű terméket kell produkálnia. Ez azt jelenti, hogy évi átlagban egy-egy dolgozó munkatermelékenységének egymillió korona körül kell lennie. A nagykereskedelmi árak módosítása következtében ebben az évben lényegesen kisebb tervezett tiszta jövedelmet érnek el, mint az előtte való esztendőben. Az üzem évi terfeladaténak teljesítésére minden feltétel megvan. Az elmúlt év első felében 600 ezer liter körüli volt a tervhez viszonyított lemaradás, s ez év első felében azonban kilátás van arra, hogy 1 millió liter tejjel többet vásároljanak fel! Méhes Vilmos a termelési részleg vezetője elmondta, hogy az elmúlt évtől kezdve a savót túlsúlyban a Calovoi Nagyhizlaldának és részben a töiii szövetkezetnek adják el — ezer literenként 12 koronáért. A napi 7—8 ezer liter savókészletet tehát a sertéstenyésztésben hasznosítják. A fölözött tejből főleg tejport és esetenként takarmánytűrút gyártanak. Folyékony fölözött tejet csak akkor adnak ki, ha a gépek javítása végett nincs lehetőség feldolgozásra. A szárítók tisztításánál összegyűjtött tejporhulladékot (300—400 kg) szintén a mezőgazdasági üzemeknek adják takarmányozásra. Így gyakorlatilag minden anyagot hasznosítanak. Természetesen a feldolgozásra beszállított tej alacsonyabb osztályba való besorolása alkalmával a mezőgazdasági üzemek vezetői nyugtalankodnak. Számonkérik a tejüzemben, hogy minek alapján került szállítmányuk alacsonyabb osztályba. Ilyenkor a választ mindig a tejminték laboratóriumi vizsgálati eredménye adja meg. A mezőgazdasági üzemek vezetői így maguk is meggyőződhetnek a tejüzem dolgozóinak pontos, lelkiismeretes munkájáról, s ez arra ösztönzi őket, hogy küldeményeikkel a lehető legjobb minőségi besorolást érjék el. A fentiek is azt mutatják, hogy ez nem egyedül csak rajtuk múlik. A fejőcsészéket csak tisztára másutt tőgyre szabad felhelyezni. Ezzel elejét vesszük szennyeződés tejbe való bekerülésének. Köztudomású, hogy a felvásárló szervezetek — január elejétől — a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 123/78-os hirdetménye, s az Állami Szabvány értelmében minősítik a mezőgazdasági üzemektől átvett termékeket és aszerint ítélik meg a felvásárlási árat. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban — a múlthoz képest — nagyobb gondot kell fordítani az értékesítésre kerülő nyersanyagok minőségére, hiszen ez a nagyobb jövedelem elérésének egyik fontos feltétele! Tudni kell persze azt is, hogy jó minőségű A jó minőség meghatározója mindig nyersanyagból kiváló, a az alapanyag, de az ember is tehet kevésbé jóból pedig egyet-mást ennek érdekében! gyenge minőségű termék készíthető. Ez a takarmánykeverékekre és azok hasznosulására is vonatkozik. A napokban a Mezőgazdaságellátó- és Terményfelvásárló Vállalatok vezérigazgatósága termelési főosztályának vezetőjével, Horniak Lajos mérnökkel folytatott eszmecsere kapcsán egyebek közt a mezőgazdasági üzemeknek szállított tápok minőségéről is beszéltünk. — Mezőgazdasági üzemeink a szemes takarmányokat és más termékeket a 123/78-os hirdetmény értelmében adják át önöknek. Mennyire van ez befolyással a tápok minőségére? — Talán mondanom sem keil, hogy az alapanyagok minősége döntően befolyásolja a takarmánykeverékek tápértékét A takarmányipar tehát olyan alapanyagokból készíti a tápo kát, amilyet a mezőgazdaságtól kap. A tapasztalat azt mutatja hogy a mezőgazdasági üzemektől átvett gabona — főleg ta Uarmánybúza — nyersfehérje tartalma a múlthoz képest lénye gesen javult. Ez főleg a nagyhozamú szovjet búzák nemesitől nek az érdeme. A minőség javulásában azonban közrejátszot az okszerű fajtaagrotechnika, a talaj tápanyagkészlete, a nő vény igénye és más fontos tényezők összessége is. A norma szerint például a felvásárolt takarmánybúzának 18,9 százalék nyersfehérje mennyiséget kell tartalmaznia, a valóságban azonban esetenként túlhaladja a 14, s nem ritkán a 18 százalékot is! Mi persze a recepturák összeállításánál mindig a normát vesszük alapul. Így a tápok minősége valóságban normán felüli nyersfehérje többlettel készül, hiszen a recepturában meghatározott összetevőket szintén bekeverjük a takarmányokba. Esetenként azonban előfordulhat olyasmi, hogy a hozzánk érkező gabona nyersfehérje tartalma normán aluli, vagy a külföldi fehérje összetevő szállítmányok nem érkeznek időben, s mivel ilyen tételeknél is az alapanyag-normát veszszük figyelembe a tápok minősége esetleg nem teljesen olyan, mint kellene. Ilyen eset azonban nagyon ritkán, saját hibánkon kívül fordulhat elő. — Az iparilag gyártott tápok összetétele takarmányozási szempontból jobb mint bármelyik egyoldalúan adagolt gabona daráé, ezért jobban hasznosulnak az állattenyésztésben. Mii lehetne tenni annak érdekében, hogy tovább javuljon a keverékek minősége? — A tápok gyártásához a gabonán kívül sok más összetevő is szükséges. Ezek közül jő néhányat külföldről hozunk be, mert nem kielégítő a hazai termelés. Köztük említhetem az olajpogácsákat, a szójadarát, az állati fehérjeösszetevőket stb. Szükséges tehát, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek használják ki a kínálkozó lehetőségeket és termeljék meg a legfontosabb összetevőket, hogy a takarmányipar ne szoruljon külföldi behozatalra. Például lucernaliszttel sikeresen csökkenthetjük a költséges külföldi behozatalt. Meg kell azonban jegyeznem: ha a lucernaliszt sokáig a raktárban áll, akkor b-karotin tartalmának jelentős hányada kárbavész, s az állatok részére hasznavehetetlenné válik. Ezért a lucernaliszt fehérjeösszetevőt a lehető legrövidebb időn belül fel kell használni. Manapság persze már mód van rá, hogy a b-karotin tartalmat „konzerváljuk“. Ezzel a fehérjedús komponens hónapokig is eltartható. Erre legjobb módszernek bizonyult a pogácsázás és a szemcsézés. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a rendelkezésre álló lucerna szárítók mellé pogácsázőkat, szemcsézőket is építsenek. Ahol pedig már van ilyen berendezés, ott maximálisan használják ki, mert ezzel elősegítjük a minőség lényeges javulását. — Mit tart fontosnak az ideális minőségű lucernakomponens és ezen keresztül a tápok minőségének javításában? — A minőséget nagyban befolyásolja a feldolgozásra kerülő zöldanyag begyűjtésének a koraisága. Például a zsenge állapotban begyűjtött lucerna 18,9 százalék szárazanyagot, 4,98 nyersfehérjét, 2,74 százalék rostanyagot és 2,27 százalék hamuelemet, az elvirágzás után begyűjtött pedig 25,75 százalék szárazanyagot, 4,03 nyersfehérjét, 6.64 százalék rostanyagot és 2,28 százalék hamuelemet tartalmaz. Ez is bizonyítja, hogy mennyire fontos a begyűjtés alkalmas idejének a megválasztása, hiszen elkésett betakarítással nem kevesebb mint 0,95 nyersfehérje mennyiséget veszítünk, amit kis körültekintéssel, jobb szervezéssel megtakaríthatnánk állatállományunk részére. Jól véssük az emlékezetbe, hogy a gyenge állapotban begyűjtött, lisztté és szemcsézett fehérje összetevővé feldolgozott lucerna kilogrammja 300—400 mg/°/o b-karotint, 28—30 százalék nyersfehérjét, 0,3 gramm vasat, 8,—10 gramm lizint és 3—5 gramm metionint tartalmaz, a későn begyűjtött lucerna azonban lényegesen kevesebbet! Tehát a következetesség nagymértékben befolyásolja a lucerna fehérje összetevő és rajta keresztül a tápok minőségét. — Mit tesz a takarmányipar a mezőgazdaságtól kapott vagy a külföldről behozott nyersanyagok racionális felhasználása érdekében? — Amint már említettem a tápok gyártásánál mindig az alapanyag, a gabona minősége a döntő. Ma már olyan berendezésekkel és jól képzett kutatógárdával rendelkezünk, akik aránylag pontosan megtudják állapítani a rendelkezésre álló nyersanyagok minőségét. Ennek figyelembevételével törekszünk az optimális összetétel és minőség elérésére. Ezt a módszert január elejétől — a lehnicei és a brezinyi keverőben — vezettük be. Lényege az, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagot ésszerűen hasznosítsuk a gyártásnál, s olyan takarmányokat juttassunk a mezőgazdaságnak, amelyeknek a tápanyag aránya nem' változik, vagyis állandó. Ehhez természetesen olyan raktárak is szükségesek, ahol állandó és megbízható áttekintést szerezhetünk a komponensek érkezéséről és főleg minőségéről; elemezhetjük a nyersanyagot; telex összeköttetést tarthatunk fenn a keverőüzem és a számító központ közt; szervezetileg módosíthatjuk a gyártást stb. Ebben a folyamatban nagyon fontos szerep hárul a keverő laboratóriumára, melynek az a feladata, hogy megállapítsa az összetevők minőségét és sürgősen értesítse a számító központot a valóságról. Ott az adatokból 24 órán belül meghatározzák a tápokban szükséges komponensek arányát. A tápok optimális minősége és összetétele így biztosítható. Tekintettel arra, hogy az optimális tápösszetétel és minőség elérése nagyobb követelményt támaszt a szervezésre, a dolgozók szakképesítésére, s a laboratórium műszaki berendezésére, ezért már az elmúlt év második felében jól felkészültünk. Iskoláztunk minden olyan dolgozót, aki minőségileg befolyásolhatja a tápok gyártását stb. A MÉM engedélyére megegyeztünk a Brnoi Takarmányminősítő Kutatóintézettel, hogy mindenekelőtt a nagytételben készülő A1 és VUL tápokat optimalizáljuk, s a tapasztalatok nyomán ezt a módszert további tápokra, sőt újabb három keverő üzemre is kiterjessük. — Milyen tapasztalatot szereztek a tápok minőségének az optimalizálásában? — A lehnicei és a brezinyi keverőben szerzett néhány hónapos tapasztalat azt mutatja, hogy az optimalizálással két feladatot is teljesítünk. Jól gazdálkodtunk a fehérje komponenssel, mert megtakarítást értünk el, ugyanakkor optimalizáltuk a takarmánytápokat, főleg nitrogén tartalmú összetevőkkel, jóllehet ezen a téren még akad tennivaló bőven. Ügy határoztunk, hogy a laboratóriumi munkál átértékeljük és pontosítjuk. Ugyanis annak pontos tevékenysége nagyon fontos előfeltétele a még jobb minőség elérésének. A hasznosítás terén azonban a mezőgazdaságban kell megtenni az intézkedést, mert gyakran ugyanazokkal a tápokkal az egyik helyen kiváló, a másikon pedig közepes vagy annál is gyengébb hasznosságot érnek el az állattenyésztésben. Az oldalt összeállította: HOKSZA ISTVÁN
