Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 3. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. iánnár 22. Sí Szakemberek a racionalizálás mozgalmában Már három év telt el azóta, hogy mezőgazdaságunkban megalakultak az első komplex ésszerűsítő brigádok. Az úttörők példája számos követőre talált szövetkezeteinkben. Hogy e brigádok valóban komplex módon láttak feladatuk elvégzéséhez — a termelés ésszerűbb módszereinek kialakításához, a lehetőségek és adottságok racionális kihasználásához, a tartalékok feltárásához, szem előtt tartva a takarékosság követelményeit — ezt az eddig felmutatható eredményeik igazolják. Milliós értékek fémjelzik a szocialista verseny e fejlettebb formáját alkalmazó munkaközösségek igyekezetét. Számuk ugyan nem nagy — Szlovákiában csupán 71 komplex racionalizáló brigádot tartottunk nyilván szövetkezeteinkben az elmúlt esztendőben — azonban tevékenységük kvalitatív szempontból komoly értéket jelent a közösség, tigéez népgazdaságunk számára. A legkülönbözőbb termelési problémák megoldását tűzik ki célul a traktorosokat, fejönőket, etetőket, gépesltőket, állattenyésztő, illetve növénytermesztő szakembereket, műszaki és gazdasági dolgozókat tömörítő mnnkaközösségek. Hogy azonban a termelés hatékonyságának fokozását elősegítő probléma megoldását siker koronázza, a tudomány, a kutatás szakembereit, valamint a megoldandó kérdéskomplexnmmal bizonyos kapcsolatban álló más termelési ágazatok dolgozóit is segítségül hívják, megnyerik a közösségükben végzett munkára. Az Így kialakított csoport, a kompléx racionalizáló brigád tagjai — egyrészt gyakorlati, másrészt elméleti ismereteik felhasználásával — törekszenek a kitűzött feladat megoldására. A komplex racionalizáló brigádok külső munkatársainak, a tudományos kutatóintézetek, illetve a mezőgazdasági főiskolák elméleti ismeretekkel kiválóan felvértezett dolgozóinak megnyerése eddig még nem ütközött akadályba, hiszen a brigádok száma aránylag csekély. Hovatovább azonban egyre gyérül az e téren még kihasználatlan lehetőség. Egyre nehezebb lesz a problémát jól ismerő, kellően képzett és másutt még nem angazsált elméleti szakembert találni, akit az újonnan létesülő brigád munkájába bevonhatnának. Az elméleti szakemberek túlnyomó többsége ugyanis érdeklődik a hétköznapi gyakorlatban felvetődő problémák iránt s már eddig is örömmel tett eleget az olyan fölhívásnak, hogy személy szerint is közvetlenül hozzájáruljon mezőgazdaságunk termelési feladatainak megoldásához bekapcsolódva a komplex ésszerűsítő brigád tevékenységébe. Amint azonban már említettem, e brigádok számának rohamos növekedésével egyre kevesebb az ilyen munkába bevonható elméleti szakemberek száma. Természetes, minden mezőgazdasági üzem jól tudja mi a legfontosabb a háza táján, amiben a komplex racionalizáló brigád hasznos segítséget nyújthat. Ennek alapján a brigád tagjai szintén jól ismerik a kitűzött cél eléréséhez vezető utat. Viszont tagadhatatlan tény: néhol csupán azért szervezték meg a racionalizáló brigádot — szerencsére számuk elenyésző —, mivel ma ez a divat és így „jó pontot“ szerezhetnek a felettes szerveknél, a járásban. Viszont a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének — a brigádmozgalom e fejlettebb formája kezdeményezőjének és szervezőjének — nem érdeke az olyan brigádok létrehozása, amelyek csupán papíron, formálisan léteznek. Az elmúlt három esztendő kétséget kizáróan igazolta e komplex brigádok létjogosultságát, hiszen jelentős anyagi eszközök, üzemanyag, takarmányok megtakarítását tették lehetővé. Tevékenységük elősegítette a nagyobb hektárhozamok elérését, az állatok elhullási arányszámának csökkentését, tehát a mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozását. Nem beszélve arról, hogy a szocialista munkavégzésnek e fejlettebb módszere az emberek gondolkodásmódjában is gyökeres változást idézett elő. Természetes tehát, hogy állandóan újabb utakat keresünk, amelyek a munkaközösségek tevékenységét tovább fejleszthetik. A kompléx ésszerűsítő brigádok eddig a jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben, szövetkezetekben alakultak. Mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a termelés még hatékonyabb módszereivel tovább javítsák a közös eredményeit, fgy azután nem csoda, egyre nagyobb lett a kiváló, az élenjáró és a gyengébb szövetkezetek közötti különbség. Ez készteti a Szövetkezeti Földművések Szövetségét módot találni arra, hogy minden lehetőséget kihasználva a lemaradozó szövetkezetek gazdálkodását az élvonalbeliek szintjére emelje. Ennek egyik lehetősége az olyan, az egész járásra kiterjedő tevékenységi körrel felruházott komplex racionalizáló brigádok létrehozása, amelyben helyet kapnának a legrátermettebb szakemberek, akik képesek — különösen a gyengébb szövetkezeteknek — hatékonyabb segítséget nyújtani. Itt viszont nélkülözhetetlen feltételt jelent, hogy az ilyen brigádok mélyreható, tényleges érdeklődést mutassanak a gyengébb szövetkezetekben előadódó problémák megoldására, a gyengébbek önzetlen segítésére. Habár a komplex racionalizáló brigádok mozgalma mezőgazdasági üzemeinkben aránylag fiatal, mégis komoly eredményeket mutathat fel. (ben) Az emberekben ősidők őta élt, s ma Is él a versengési szándék. Elég, ha idézünk a közismert nótából: „Vagyok olyan legény, mint te. Vágok olyan rendet, mint, te...“ Ez aztán igazán nem a szocializmus szüleménye. Régebbi annáll Csakhogy másként nyilvánult meg ez a vetélkedő hajlam az emberekben a kapitalista rendszerben, s másként a jelenben. Akkor a gyáros, a milliomos, a földbirtokos kezében a szipolyozás, a kizsákmányolás kegyetlen eszközéül szolgált, a munkaadó húzott belőle busás hasznot. Mi a helyzet most? A szocialista hazafiság megnyilvánulása, amellett az így kitermelt javak a népháztartásunkat teszik biztonságosabbá, az életszínvonal emelését segítik elő. Ezen túlmenőgn a versenyző dolgozók anyagilag is érdekeltek. Aki átlagon felül ad a társadalomnak, az többet is várhat tőle. Sőt, a verseny élenjáróit erkölcsi elismerés is illeti, nemcsak a munkaközösség, a termelő üzem, vagy vállalat vezetősége, hanem a társadalom részéről is. No meg azután a szocialista munkaverseny tömegmozgósító, nevelő hatása sem lehet közömbös számunkra. Hiszen az élenjárók személyes példamutatása, elvtársi segítségnyújtása a gyöngébbeket, a kényelmesebbeket is serényebb, s jobb minőségű munkára készteti. Hát, így vagyunk ezzel a szocialista munkaversennyell Itt az év eleje. Most kell alaposabban rátaposnunk a „pedálra“. Vagyis, a szocialista munkaverseny gondos és előrelátó megszervezésére fordítsunk rendkívüli figyelmet a szövetkezetekben. Az állattenyésztés valamennyi szakszán. Ezáltal jelentősen, s jótékonyan befolyásolhatjuk az árutermelést, a tervcélok elérését, a feladatok túlteljesítését. Egyenletessé tehetjük az áruértékesítés ütemét. Következetesebben betartva a takarékossági intézkedéseket, vagyis a gazdaságosság elvét. Ugyanakkor hatékonyabban — szervezetebben — küzdhetők le a nehézségek. A hibák nem halmozódnak egymásra. Node, a versenyhez meg kell teremteni a jó előfeltételeket. Ügy helyes, ha az egyes kollektívák, s azon belül az egyének versenyfeltételéi hozzávetőleg egyformák. Mert, ha ezt a verseny szervezői-irányítói figyelmen kívül hagyják, felbillen a verseny egyensúlya. A győzelembe vetett hittel nem társul a nagyobb lendület. Márpedig az a fő cél, hogy a versenyzők valamennyien küzdjenek a kitűzött cél eléréséért. Nincs annál fontosabb, hogy vala-Versenyezni jó mennyi versenyző tudja, mi a napi, heti, havi, évi tennivalója. Nagyon kínos helyzeteknek lehetünk olykorolykor tanúi. A kérdezett egyszerűen nem tudja, mennyi malacot nevelt fel, mondjuk fél év alatt, hány liter tejet fejt ki, mennyi a hízók napi súlygyarapodási átlaga, stb. Még példás dolgozókkal is előfordult, akik azt mondták: „Majd a zootechnikus megmondja ...“ Rendjén van ez így? ... Szedte-vette-teremtette! Gondolkozzunk. Azaz, né fosszuk meg a dolgozókat a legelemibb jogaik gyakorlásától. Igenis, nemcsak joguk, kötelességük is tudni, hányadán állnak feladataik teljesítésével. Ha ezzel a dolgozó nincs tisztában, hogyan igyekezhet nap mint nap jobb teljesítmény — versenyeredmény — elérésére? Eképpen, hogyan teljesítheti egyegy kisebb munkaközösség a kötelezettségvállalását, ami a tervtúlteljésítésre alapozódik javarészt? Csak félében-harmadában, vagy még úgy se. A kényes kérdéseket is napirendre kell tűzni, s — a szövetkezeti demokrácia szellemében — megtárgyalni, majd megoldani azokat. A halogatással csak szaporítjuk a gondot, súlyosbítjuk azt. Visszatérve a munkaversenyre: tudván tudjuk, hogy a múlt évben kevesebb kapás- és szálastakarmány termett. Viszont a társadalmi elvárás nem csökken, sőt nagyobb a tavalyinál. Konkrétan: a hízósertések esetében 0,52, a hízómarhákat illetően napi 0,84 kilogramm súlygyarapodási átlaggal számolunk, s mintegy öt százalékkal akarjuk emelni a tejeladást (a tavalyihoz viszonyítva) a mostani esztendőben. Ezenkívül a borjúnevelés szakaszán — múlt év októberétől ez év márciusáig — legkevesebb hetvenötezer borjúval kell gyarapítani a meglévők számát. A malacnevölés, valamint a broilercsirkenevelés terén is jóval előbbre kell lépnünk. Ha mindezt tudjuk, az 1977. évi szocialista munkaverseny kritériumainak is ezekhez a feszítettebb feladatokhoz kell igazodni, felhasználva természetesen a tavalyi állattenyésztési verseny általánosítható, hasznos tapasztalatait. Tehát, nagyon is összetett kérdés megoldásáról van szó. Mert a jó versenyeredmények eléréséhez nem elegendő a puszta akarat. Az elhullási arány csökkentéséhez például a lelkiismeretes, hozzáértő gondozáson és takarmányozáson kívül az állathigiénia, a jobb mikroklíma, az állatorvosi szolgálat tökéletesítése feltétlenül hozzájárulhat. Viszont a jó takarmányalap megteremtéséhez elengedhetetlen az állattenyésztés és a növénytermesztés közötti egyensúly, a jó megértés, az együttműködés. Itt a múlt évi gazdálkodás mérlegzárásának, s az idei éves termelésipénzügyi terv gondos elkészítésének időszaka. Egyetlen szövetkezeti tag se szemlélje közömbösen, mit vetnek illetékes vezetőik, szakembereik papírra. Még a zárszámadó közgyűlést megelőző hetekben vitassák meg az új tervfeladatokat munkaértekezleten, szakágazatonként. Kezdeményezzenek. Hallassák szavukat a szövetkezeti dolgozók, ne várjanak mindent a feletteseiktől. Egy-egy jó elgondolás, ötlet, ésszerűsítés, újítás — ha az gyakorlatilag is megvalósítható —, a tervfeladatok, a vállalt kötelezettségek teljesítését segítheti elő. Amellett más tagokat is gondolkozásra, kezdeményezésre serkenthetnek az ilyen, a közösség érdekeit szem előtt tartó megnyilvánulások. Tehát, né mosolyogjuk meg Kiss Pétert, vagy Nagy Pált, ha fejtegetéseit, okos elgondolásait a nyilvánosság elé tárja. A vezetők lehurrogás helyett serkentsék, bátorítsák a kezüket félénkebben felnyújtókat, akik egyébként éleslátásúak, a közösség javát akarók. Még akkor is, ha hibákra, fogyatékosságokra mutatnak rá, mert a közös gazdaság előrehaladása érdekében emelnek szót. A szervezési-politikai-takarékosságl intézkedéseknek csak úgy lesz foganatja, ha érdekeltté tesszük a kisebb, vagy nagyobb közösség valamennyi dolgozóját. ... Igenis, legyen ott a munkacsarnok, a gépjavítóműhely, az istálló, vagy egyéb gazdasági épület falán: mely kollektíva hogyan teljesítette a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségeit. Érzékeltetve természetesen az esetleges objektív okokat is, ha a vállalás teljesítésében lemaradás következett be. Csakis a tárgyilagos, reális értékelést követhetik újabb kezdeményezések, amire oly nagy szükség lesz az elkövetkező hetekben, hónapokban. Hiszen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója méltó megünneplésére készülődünk. S hogy ünnepelhetjük meg a legméltóbban ezt a kerek, Jelentős történelmi évfordulót? Úgy, ha latba vetjük fizikai és szellemi képességeinket, az idei fokozott tervfeladatok valóra váltása, s annak túlteljesítése érdekében. N. Kovács István Céltudatos szemléltető agitáció A szemléltető agitáció, illetve ismeretterjesztés nemcsak a tömegtájékoztatás sajátos formája, hanem egyben az eszmeipolitikai, az ökonómiai, vagy ha úgy tetszik, kulturális nevelés eszköze. Ez attól függ, milyen ismereteket népszerűsítünk, terjesztünk, szemléltetünk. Valahányszor a šamoríni (somorjai) KÉK DUNA Efsz mliečno! {tejfalusi) székházéba visz az utam, mindig nagy megelégedéssel nyugtázhatom: itt a szemléltető agitáció betölti hivatását. A szemléltető táblák szembetűnő, s nagyon forgalmas helyen találhatók: kétoldalt a székház bejáratánál. Másrészt pedig a tartalmi-eszmei mondanivaló jól átgondolt, céltudatos, nevelő hatású, amellett az időszerűség Is nagy szerepet játszik. Legutóbb, amikor ottjártam, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója és az első munkás-köztársasági elnökünk, Klement Gottwald eivtárs születésének 80. évfordulója alkalmából képösSzeállítást láthattunk. A jól összeválogatott képanyag, magyarázó szöveggel ellátva, kellőképpen eligazította, meggyőzte a nézelődőt. A szabad ég alatt elhelyezett szemléltető táblákat üveg védi az időjárás viszontagságaitól. Míg ezt a részt csakis dicsérő szóval illethetjük, ám a vállalt kötelezettségeik teljesítéséről is időnként tájékoztathatnák a nagy nyilvánosságot. Mert, az ünnepi külsőség mit sem ér, ami a vállalt kötelezettségek bejelentését illeti, ha következetesség híján az adott szót csak részben követi cselekedet... Vagy, talán én tévedek...?! Szöveg és képek: (kovács)
