Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-15 / 2. szám

1977. Január IS. SZABAD FtteDMOVKS. A személyiség formálása CSALÁDI A személyiségtormálás szükséges­sége igazán a tanulók életvitelének kialakulásánál válik nyilvánvalóvá. Meggyőződésünk ugyanis, hogy e fontos munkának csak egyik rész­­célkitűzése a munkaerőgazdálkodás problémáinak a megoldása, vagy be­iskolázási tervek végrehajtása. Az igazi cél — s ez az említett részcél­kitűzéseket is magába foglalja — több ennél: pedagógiailag megalapoz­ni a' társadalom szocialista jövőjét azzal, hogy a mai tanulóifjúságot az eddiginél hatékonyabban neveljük az életben való helytállásra, jobban fel­készítsük a szakmai beválásra. Melyek a személyiség és magatar­tásának nevelésé területén a legfon­tosabb feladataink, és milyen mód­szereket alkalmazhatunk? Mielőtt erre a kérdésre válaszol­nánk, két tényt kell nagyon határo­zottan hangsúlyoznunk. 1. Pályaválasztási érettségnek nem mindegyik feltételét lehet az általá­nos iskola befejezéséig — noha a tanulók nagy része ekkor már pályát választ, és a szakmai képzés útjára lép — maradéktalanul megvalósítani. Éppen a személyiség és a magatartás fejlesztése tekintetében érvényesül­nek leginkább az élettani és lélek­tani törvények korlátozó hatásai. Ugyanakkor — az eddigi állapothoz képest — a fejlődési kereteken belül jelentős eredményeket érhetünk el, és tanulóinkat személyiségükben is a pályaválasztásra érettebbekké te­hetjük, mint amilyenek. 2. Éppen a személyiség és a maga­tartás esetében érvényesül legszem­betűnőbben a pályaválasztási érett­ségre nevelésnek, az iskola oktató, nevelő tevékenységbe való szerves beágyazottsága. Ez azt jelenti, hogy ennek az érettségi feltételnek a meg­teremtése nem annyira új módszerek' alkalmazását követeli, mint inkább megszokott eljárásoknak eddiginél tudatosabb és az egyes tanulók egyé­niségéhez jobban alkalmazködó fel­­használását. Tehát a tanulóknak a pályaválasztás szempontjából vett személyi érettsége elsősorban erköl­csökből (a tanulás és a munka szük­ségszerűségének elfogadása, lelki­ismeretesség és kitartás a tanulás­ban, adekvát tanulási motiváció stb.l és az iskolai, valamint az osztály­­közösségben tanúsított társas alkal­mazkodásukból fejlődik ki. Nevelési alapfeladat ezen a terü­leten: a mindjobban önállósuló és tár­sadalmilag szocialista életforma ki­alakítása. Ennek az összefoglaló feladatnak a megvalósítása érdekében már az általános iskola 6.-7. osztályában tudatosítani kell a tanulókban — számos szemléltető és meggyőző pél­dán keresztül —, hogy az élet egész, amellyel nemcsak lehet, hanem kell és érdemes is valamit kezdeni. Az alapfeladat tulajdonképpen a következő részletfeladatok megoldá­sán keresztül valósul még: 1. adekvát érzelmi alkalmazkodás kialakítása, melyhez szükséges: a) minden tanulónak érzelmekkel mélyen átszőtt pozitív példaképei, eszményképei legyenek, b) már ebben a korban tanítsuk meg a tanulókat arra, hogy élmé­nyeiket, esetleges csalódásaikat ér­tékigénylő módon dolgozzák fel. Meg kell értetni velük, hogy egyes embg­­rek esetleg helytelen magatartása semmit sem von le az igazi társada­lom- és életépítő eszmék, mozgalmak értékéből. Természetes követelmény ugyanakkor, hogy saját pedagógiai és emberi magatartásunkkal bizonyíta­nunk kell ezen eszméknek és moz­galmaknak helyességét és erejét. 2. Érdeklődésfejlesztésre nevelés érdekében. a) Elsősorban a tanulókban meg­lévő képességek alapján indokolt ér­deklődést kell tudatosítanunk, b) úgy kell irányítanunk a tanulók érdeklődését, hogy az egyrészt diffe­renciálódjék, másrészt a helyes pá­lyaválasztás szempontjából szükséges területeken és irányokban elmélyül­jön, c) végül az előző feladat megoldá­sával párhuzamosan biztosítanunk kell, hogy a tanulók pályaválasztá­sának meg legyen a kellő érdeklő­désfedezete. 3. Nagyon fontos föladatunk a jel­lemformálás. A jellem esetében nem annyira az egyes pályákon szük­séges jellemvonások kialakítására gondolunk, hanem olyan jellemprog­ram megvalósítására, amely a pálya­­választási érettség szempontjából min­den pályán hasznos és szükséges. Ilyen jellemvonások, tulajdonságok a következők: a) életbátorság — bizalom az em­berekhez és őszinteség önmagunkkal szemben, b) értelmi és érzelmi fogékonyság, c) erős akarat, döntőképesség és kitartás, d) alaposság, igényesség a tanulás­ban és a munkában, ej realista beállítottság, f) közösségi érzés és alkalmazkodó képesség, g) mértéktartó, reális becsvágy, h) felelősségérzés —• felelősség­­vállalás, 1) szükséges mértékű önállóság és szilárdság a cselekvésben. • 4. Pozitív életcél és reális pálya­terv a negyedik feladatunk. Az életcél a helyes életvezetésnek ser­kentő, a pályaterv szervező — regu­lációs alapja. A példaképek eszmény­képek és az életcél együtt lehetővé teszik, hogy a tanulók értékrendszere pozitív életeszményben fogalmazód­jék meg. Az életcél és életeszmény kialakulása azonban csak a serdülő­kor után várható. Az élettervvel. Il­letve pályatervvel szemben támasz­tott követelmények a következők: realitás, igényesség, szakmai diffe­renciáltság, időbeli távlat. Tanulók életterve, illetve pályaterve csak a postpubertásban alakul ki. A fejlődé­si törvények elsősorban a szakmai differenciáltság és az időbeli távlat követelményeinek megvalósítását kor­látozzák. Mint említettük, a tanulóifjúság helyes életvitelének kialakítása, a röviden vázolt jellemprogram meg­valósítása nem igényli feltétlenül új módszerek alkalmazását, hanem csu­pán azt, hogy a meglévőket igénye­sebben, tudatosabban alkalmazzuk. Az osztályfőnöki órák tematikája alkalmas arra, hogy ezirányú célki­tűzésünk megvalósítására is felhasz­náljuk. Egyes órákon közösen fel­dolgozhatjuk és megbeszélhetjük ne­vezetes személyiségek életrajzát, kü­lön rámutatva ifjúságunk céltudatos tanulására, munkájára, szívósságára. Feltétlenül hasznos időnként meghív­ni a hétköznapok hőseit egy-egy nyilvános előadásra, hogy az élőszó erejével mutassák be munkájukat, érzékeltessék küzdelmeiket, s nem utolsó sorban azt, hogyan jutottak el mai teljesítményeikhez. Hasonlóan hasznos lehet az iskola olyan volt növendékeinek bekapcsolása a mun­kába, akik a pályakezdet nehézségei­ről és eredményes beilleszkedésük­ről tudnak helyes tájékoztatást adni. Leányok számára kívánatos olyano­kat meghívni, akik arról is bé' tud­nak számolni, hogyan tudták életük­ben megvalósítani a családanyai hi­vatás és a munka összehangolásét. Fontos eszköze lehet nevelőmun­kánkban a tanulók szünidei munká­jának helyes irányítása. E vonatko­zásban a szülőknek is adhatunk ta­nácsot, és feltétlenül szükséges, hogy — általában a tanév elején — a ta­nulók ezirányú munkatapasztalatait külön is megbeszéljük, értékigénylö módon feldolgozzuk. Végül hangsúlyoznunk kell, hogy az Ilyen személyiségformálás egyre inkább szükségessé teszi iskoláinkban az egyéni bánásmód, egyéni nevelés és foglalkozás eddiginél nagyobb mértékű megvalósítását is. Csiba László Hogyan fogta meg Birbal a tolvajt? (INDIAI MESE) Réges-régen történt ez, mikor még Indiában Akbar császár uralkodott. Élt az udvarában egy Birbal nevű költő, akt éleselméfű, leleményes és vi­dám ember volt. Egyszer a rablók kifosztottak egy kereskedőt. Mindent elvittek a házá ból, ami ott érték volt, semmit sem hagytak. Ment a kereskedő a császár­hoz és elpanaszolta neki, hogy mi történt vele. Kérte a czászárt, segítsen rajta, védje meg. Mindezt Birbal is hallotta. — Nyugodj meg — mondta a kereskedőnek. — Majd gondolkodom, ho­gyan tudnék segíteni. Mondd csak, nem gyanúsítasz valakit a rablással? ' — Há-át... — mondta a kereskedő. — Nem lehetett más, mint valaki a szolgák közül. Csak ők tudták, hol vannak elrejtve az ékszerek. Ve hogy pontosan melyik volt, azt nem tudnám megmondani. Ezért nem is gyanú­síthatok senkit. — fól van — mondta Birbal — vezess engem a házadba. Amikor a kereskedő házába értek, Birbal összehívta a szolgákat és így szólt: — Most bemutatok egy varázslatot. íme, itt vannak ezek a varázspálcák. Megbüvöltem őket és mindegyikötöknek adok belőlük egy darabot. Vala­mennyi egyforma hosszú, de ha ebben a házban tolvaj van, a tolvaj pálcája ma éjszaka a kétszeresére növekszik. A szolgák nyugodtan lefeküdtek aludni, csak az egyik nem húnyta le a szemét. 0 mindig a pálcáját nézte és úgy rémlett neki, hogy a pálca nő. „Mitévő legyek? — gyötrődött magában. — Holnap reggel mindenki megtudja, hogy én raboltam el a kincseket és vasra vernek." Hirtelen az eszébe villant valami. „Megrövidítem a pálcát pontosan a felére és akkor ugyanolyan hosszú lesz, mint a többieké" — határozta el. így is cselekedett, levágott a pálcából egy darabot. Persze, a varázslat nem volt varázslat, egyszerűen csak Birbal ravaszsá да. A pálcák közönséges pálcák voltak és nőni sem tudtak. Amikor eljptt a reggel, a szolgákat megint összehívták, hogy megmutas­sák a pálcájukat. Az egyik pálca lóval rövtdebb volt, mint a többi, és ebből azonnal megtudta mindenki, hogy a gazdája a tolvaj. A szolgát megbüntették, a kereskedő visszakapta az ékszereit. Birbalról pedig még ma is mesélik ezt az érdekes történetet. Az éhezés és a gyer­mekek fejlődése A világ lakosságának több mint a tele, mintegy 2,5 milliárd ömber az ágynevezett fejlődő országokban él, amelyekben a mezőgazdaság és az ipar — a sok évszézados gyarmati elnyomás, kizsákmányolás következmé­nyeként — nem tud a lakosság jelentős részének egészséges táplálkozást biztosítani. S bár jegyes becslések szerint ennek az óriási embertömegnek a 80 szásaléka (1,5 milliárd ember) rosszul táplált, vagy éhezik, „csak“ 400 millió emberen mutatkoznak meg ennek nem kívánatos tünetei. A 2,5 milliárd lakosnak csaknem a fele gyermek. Tízmillió gyermek rend­szeresen éhezik, s legföljebb az életben maradáshoz elengedhetetlen táp­lálékmennyiséghez jut hozzá. Mintegy 90—100 milliónyi lehet azok száma, akik oem egészségesen táplálkoznak, s emiatt rosszul tápláltak. Az éhezés és a hiányos táplálkozás enyhítésében nagy szerepet vállalt magára az ENSZ Nemzetközi Gyermeksegélyezési Alapja (angol nevének kezdőbetűivel: UNICEF), amély 1974-ben csaknem 100 millió dollárt (ordí­tott a gyermekek egészségét is szolgáló egészségügyi állapotok javítására, a családi körülmények jobbá tételére, a falvak egészséges vízellátásának megteremtésére, a gyermekélelmezésre, s nem utolsó sorban a falusi és a kisvárosi gyermekek oktatására, iskoláztatására. A jelenlegi erőforrásokkal azonban — mint minden egyéb nemzetközi segélyakció — az UNICEF is csak enyhíteni tud a gondokon. Ahhoz, hogy a tízmillió éhező és ennek sokszorosát kitevő rosszul táplált gyermek élete jobbra forduljon, az eddiginél hatékonyabb világméretű összefogásra, a fej­lődő országok népeinek általános fölemelkedésére van szükség. Köztudomásá, hogy az anyatej biztosítja a legjobban a csecsemő fejlődé­sét, s védi meg, sokfajta fertőző betegségtől. Éppen ezért sajnálatos — amint erre az Egészségügyi Világszervezet orvosai többször fölhívták a fi­gyelmet —, hogy a fejlett országokban, s újabban a fejlődő országokban is mind szélesebb körben terjed a gyermekek mesterséges táplálása. De per­sze, még mindig jobb a tápszer, mintha abhoz sem jut hozzá a gyermek. Márpedig a világ számos országában sok millió gyermek él, akinek az any­ja maga is éhezik. Az éhezésnek, illetőleg a fehérjehiányos táplálkozásnak nemcsak az okai különböznek, hanem a tünetei is. Az előbbi esetben a csecsemő, vagy a kis­gyermek szervezetébe csak minimális tápanyag jut, amely sem a kalória-, sem a fehérjeszükségletet nem elégíti ki. Meg kell azt is említenünk, hogy rosszul tápláltságot nemcsak táplálék­hiány, hanem bizonyos törzsek, népek szokásai is okozhatnak. Némely or­szágban tehát nemcsak az éhínséget, hanem a babonát is föl kell számolni. —éltn— Aram híján, így is megteszi... Dodzsemet toló gyerekek végtelen örömét örökítettem meg ezen a felvételen. Foto: N. Kovács István Beszélget a pók s a rák, Hogy milyen jó a sok láb. A kígyó csak navltatt: — Várjátok meg a telet! Majd ha cipőt kall venni. Nem fogtok így hencegni. Halat fogott a szárcsa, Sok volt benne a szálka. Megfulladni nem akar, Inkább nem is kell a hal. Talált, hol az átja vitt. Egy vfzipök-napkőzit Örültek a szálkás halnak: — Éppen jó lesz bordásfalnak. Azt mondja a lódarázs: — Jó volna egy áj lakás. Mondja neki a harkály: — Igényelj a tanácsnál. Van egy címem: Tölgyes át, Most vájtam egy áj ódát. GYlMESI FERENC VÍZSZINTES: 1. Az idézet elsó ré­sze (zárt betűk: A, O, S, M, Y, j, D, L). 9. A Rhône mellékfolyója. 10. Igekötő. 11. Vér­csoport. 12. Bélés­ben vanl 13. J. R. 16. Hosszmérték. 17. Becézett, nagy­szülő. 20. Lök. 22 Fogadási összeg. 23. Az, akit tisz­telni kell. 24. Kis Éva. 25. Nem hasz­nál. 27. A mellék­név felsőfokának jeli. 29. Fedd. 31. A gondolkodás köz­pontja. 33. A nö­vényszár alsó vé­ge. 34. Nem fél. 35. Francia zene­szerző (Bolero). 36 Maró folyadék. 37 Tova. 39. A-val a végén: folyő Szi­bériában. 41. Ki­rály olaszul. 42 Azonos a vízsz, 22. sorral. 44. Erre a helyre. 46. Eleven. 47. Mutatőszó. 48. Három olaszul. 49. Ritka németül. 51. Trombitahang. 53. Kötősző. 57. Hanem. 58. Egy, németül. 60. Ezgr kilogramm. 69. Vízimadár. 64. Fran­cia piperecikk márka. FÜGGŐLEGES: 1. Francia dallam. 2. Ismeretlen névjele. 3. Hiányos gól. 4. Angol helyeslés. 5. Irány. 6. Bar­tók Béla névjele. 7. Betű kiejtve. 8. India részé. 9. Az idézet második része (zárt betűk: О, E, L, S, M). 14 Hangtalan dáma. 15. Háziállat. 17. Időhatározől névutő. 18. Gally néme­tül. 19. Az idézet harmadik része. 20. Tői... ikerszava. 21. Levegő. 26. Zokog. 28. Tova. 30. Olaj Bécsben. 31. Angolna németül. 32. Ázsiai pénz­egység. 33. Kopasz. 38. Gyümölcs­nedv. 40. A Jószívű teszi. 42. Gyilok. 43. A camlonok jelzése. 44. Jelt ad. 45. Becézett női név. 50. Névelő. 52. Föléje. 54. Német személyes névmás. 55. Elektromos töltéssel rendelkező atom. 56. Személyem. 57. Csapadék. 59. Nádszélek. 60. Mássalhangzó ki­ejtve. 61. NY. 62. Juttat. 63. Japán nemzeti játék. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 9. és 19. számú sorok megfej­tése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk §J. száma keresztrejtvé­nyének helyes megfejtése: Karácsony a szeretet és béke ün­nepe. Könyvnyertesek: Kozma Mária, Horné Mýto (Vámosfalu), Kecskés László, Jur nad Hronom (Garam­­györgy), Kovács Lajos, Ladmovce (Ladmóc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom