Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-09 / 14. szám

1877. április Я.

SZABAD FÖLDMŰVES

.3

határb

an

A Rimavská Seri (rimaszécsi) Oj ELET Efsz-ben tavaszhoz méltó a mozgolódás. A traktorok kirajzottak a határba. Már elvetették a tavaszi árpát — elsőként a járásban —, a borsót, a lóbabot, a cukorrépát. Harmincnyolc kerekes és négy lánctalpas traktor végzi a tavaszi tennivalókat. Jobbára a talajelőkészitést, a vegyszerezést, műtrágyázást végzik. S vetnek.

A szövetkezet telepén csupán a gépjavítók szorgoskodnak.

Csirke József mérnökkel, a fögépesítövel az udvaron beszélgetünk:

— Gépjavítóink gyors tempóban dolgoznak: készítik elő a sarabolókat a cukorrépa ápolásához, javítják a silókombájnokat.

Rákosi Géza, aki már tizenhárom éve traktoros, ő is indul a határba. Ma megy ki először az új masinával.

— Mit gondol, hány hektárt tud elvégezni vele. Nyolc óra alatt.

— Ügy, negyven-ötven hektárt. Pontosan nem tudom, az majd elválik ...

— Azelőtt hol dolgozott?

— Dubovecen (Dobócán) az állami gazdaságban. Hatvanegybei; kezdtem ott dolgozni, aztán idejöttem, hatvannégyben. Itthon mégiscsak jobb, nem kell utazgatni.

— Ezzel a géppel ma megy először? S mit csinált eddig?

— Trágyát hordtam, takarmányt, meg szántottam. Most a talajt készítjük elő vetésre.

— Szereti azt, amit csinál?

— Már hogyne szeretném! Gyermekkorom óta traktoros szerettem volna lenni. Tizennégyéves lehettem, amikor először felbátorkodtam a gépre. Hogy miért szeretem? Legjobb kint a mezőn. Tiszta a leve gő. Meg hozzászoktam már ehhez a munkához, szakmához.

— Mit tanácsolna szívesen a traktorostársainak?

— Szenteljenek nagy figyelmet a karbantartásra, becsüljék a gé pet, takarékoskodjanak üzemanyaggal és alkatrésszel, nehogy a szövetkezet károsodjék...

Ogy tűnik, csupa új gépet sikerült „kiszúrni“. Bettes László nemrég hozta a járási székhelyről, ma indul vele a Mikócsán dűlőre Ó is egy előnyt említ, amiért szeret itt dolgozni: nem kell utazgatnia. Helyben van a család, a gyerekek, a munkahely, a lakás. S még egy rendhagyó oka is van rá:

— Azelőtt az állattenyésztésben dolgoztam, ötvenhatban a katonaságnál rosszul ugrottam, s megcsavarodott a térdem... Itt nem kell gyalogolnom. Hatvannyolcig a murányi állami méntelepen dolgoztam majd hazajöttem. Azóta vagyok traktoros.

— S nem hiányzanak a lovak?

— Ugyani Különben is már a gépeké a szó.

— Az elnök szerint, ön élenjáró traktoros. Igaz-e?

— Hát, lehet. Teszem a dolgomat, ahogy erőmből, tudásómból te ük. Szeretem a rendet, a pontosságot, a becsületes, jó munkát.

— És az ujjával mi történt?

— 0, ez csak egy kis karcolás — nézegeti a kötést.

»»» «««

Közlök Béla a vetőgép láncával bajlódik. Már messziről látjuk hogy megállítja a gépét. Leugrik róla, s lehajol, matat a gép körül— Hányadszor esett le?

— Még csak másodszor a mai napon.

— Mennyi időkiesést jelent ez egy műszakban?

— Talán egy órát a nyolcból.

Közben azt is megtudom, hogy Béla még nőtlen, huszonnégy éves. Strkovecen (Kövecsesen) járt iskolába, s azt mondja, elégedett a szövetkezettel. Eddig lucernát és fűmagot vetett. Meg borsót.

»»» «««

Hlaváč Vladimír agronómussal és Tóth Antal főagronómussal ál lünk a tábla szélén, s nézzük, miként indul tovább a rövid kiesé:., üzemzavar után a gép. Az idő hamisítatlanul tavaszi. Víznek is már csak ítt-ott látni nyomait. Néhány tócsa csillog még, amit óvatosa« kerülgetnek a traktorok.

— Még ez a kis patakocska is kiöntött — mondja a főagronómus az árok mélyére mutatva. — Kilépett a Rima is, a Balog is medréből.

— Egy kicsit fölborította a vetéstervet, hiszen a tavaszi árpa vetésével nem várhattunk ... így oda került, ahol száraz, szikkadt vol* már a föld. Azért mostmár rendben megy minden. —kk-Egyszerűnek látszik a tétel: egy K munkahelyen kitartani Ifjúkortól a nyugdíjig. Valójában azonban mégsem ennyire egyszerű, mivel ma már a falvakhoz közelebb, , üzemek, gyárak épülnek, amelyekben még mindig jobbak a munkakörülmények, s a kereseti lehetőség is, mint néhány szövetkezetben. Mégis, sokan a falujukban maradnak, az itteni gazdaságban dolgoznak.

Engem a dolog miértje érdekel.

1.

Szombat délután. Remenyik Józseffel, Lesko Imrével és Zborai Istvánnal a Buzitai Május Elseje Efsz restei telepén tatá'V-ozom. A silótakarmányt hordják szét az istállókba. Mintha kiválogatták volna őket, mindhárman törzsgárdatagok. Kezdettől a szövetkezetben dolgoztak. Elnökök váltották egymást, változtak az idők, néhány éve egyesült itt öt szövetkezet eggyé. Űk azonban máradtak. U- gyanabban a munkakörben: takarmár.yozók.

— A régi világban is amolyan kisgazda voltam. Szerettem az állatokat, az ellátásukat. Az elsők között léptem a szövetkezetbe. Mindjárt ide kerültem az állatokhoz, takarmányellátónak. Hogy milyen volt ez a húsz év? Nézzen ide! Nem panaszkodha tóm. Dolgoztam naponta, kerestem is szépen. Fiatal se vagyok már, túljárok az ötvenen. Még ha ki^ldenének, sem mennék el szívesen innen, máshová. Nincs „rúgó“ a talpam alatt,

Helytállni mindvégig, emberül!

T örzsgárdatagok

mint egyes fiataloknak, akiket egyszer ide, másszor meg oda vet a sors. Megszoktam az embereket. Naponta idehaza vagyok, nincs a sok utazgatás. Ezért húztam ki egy helyben húsz évet, és maradok, amíg az egészségi állapotom engedi — mondja Remenyik József, miközben a pótkocsin a silótakarmányt rendezgeti.

2.

Zborai István.

Társa, Zborai István is bekapcsolódik a beszélgetésbe:

— Egy évet tanultam a traktor- és gépvezetést a gépállomáson, 1950-ben Majd ide kerültem a szövetkezetbe Azóta egyfolytában húzom ... Azt tartom: nincs értelme a csavargásnak Az olyan ember nem is végezhet iga zán jó munkát^ Egy szakmában kell helytállni, emberül — végig. Akkor aztán idővel kitapasztalhatja az em bér a dolog fortélyait. Feletteseim elégedettek velem, megbecsülnek. Szé pen keresek. Probléma azért adódik, de ez csak azért van, hogy ma jobban menjen a munka, mint tegnap ...

Már kész a rakomány, de mielőtt még Lesko Imre megindulna a traktorral, tőle is az előbbi témáról érdéklődöm.

— Egészen fiatalon kerültem a szövetkezetbe. S azóta elröppent húsz év. Igaz, ebből egy évet az iparban dolgoztam. De csakhamar rájöttem, hogy a szövetkezetben a helyem, ott kezdtem, s ott érzem igazán jól magamat. Annak ellenére, hogy szombaton,

vasár- és ünnepnapokon nem dolgoztam, mégis haza vágytam, ide, ahol minden áldott nap menni, dolgozni kell... Még a zárszámadáson sem voltunk, akkor is a silótakarmányt vittük az állatoknak.

3.

Minden munkahely (legyen az üzem, gyár, vagy szövetkezet], épít a törzsgárdatagokra. Tudják a vezetők is.

Remenyik József és Lesko Imre.

(A szerző felvételei.)'

hogy a hűséges dolgozók nélkül elképzelhetetlen a sikeres tervteljesítés, ,az eredményes munka. S tudják, érzik ezt a dolgozók is, hogy fontosak a munkahelyen, számítanak tehetségük teljes kibontakoztatására, megbecsülik őket.

Zolczer János

ШШНПВН1

A problémamentes áruértékelés alapja:

A jó minőségű áru

így tavasztájt aránylag sok probléma, gond nehezedik a kertészetek vezetőire. Most kell jól nekilendülni a dolognak, hogy a bőséges termés — a vitamindús zöldségfélék — jó előfeltételei létrejöjjenek.

Ürge István, a žihareci (zsigárdi) szövetkezet főkertésze mindezek ellenére derűlátó. Bizakodó hangulatban találtuk őt, a faluvéghez közeleső birodalmában.

Márpedig ok éppen lenne a bosszankodásra, mert a szélvihar két előnevelő fóliasátrukat (félszáz méter hosz szúak, kilenc méter szélesek!) cu darui megtépázta, tönkretette. Nemcsak a fóliát, hanem még a vasszerkezetet is. Ez utóbbit többhelyütt kellett újrahegeszteni, Ez, majdhogynem megduplázta a költséget, már ami az előnevelő fóliasátrakat illeti.

— Azért vagyunk — kezdi a főkertész —, hogy a bajokat legyűrjük, a problémákat megoldjuk.

S igaza van! A hetven hektárnyi

A főkertész a pikírozott paprikapalánta fejlődését

mustrálgatja.

(A szerző felvétele)

kertészet, ha szakavatott, jó kezekben az irányítása, busásan kamatoztatja a reá fordított szorgalmat, fáradozást. Főleg akkor, ha a minőségi árú termelése a fő cél. Tavaly is ezt vallották. De nem is volt bajuk az áruértékesítéssel. A ZELENINA, a SLOVLlK és a JEDNOTA szavatolta az áru átvételét.

— Mennyire sikerült a bevételi tervük teljesítése?

— Az előirányzott 4,6 millióból В millió korona lett. Vagyis, 85 770 koruna hektáréról. Az idén, bár a terület ugyanannyi, mint a múlt évben, ötmillió korona bevételt irányoztunk elő. Ha minden jól megy, ennek az összegnek az egyharmadát behozza a

Afőliás zöldségtermesztés, ami három hektár kiterjedésű.

Mi is a fő árűcikk? A zöldpaprika (szabadföldi termesztést is folytatnak!), a salátauborka, a nyári és őszi fejeskáposzta, s a vöröshagyma. Ez utóbbiból harminchárom hektárnyit vetnek. Teszik ezt azért, hogy kevesebbet kelljen külföldről kemény valutáért, vagy mezőgazdasági gépek ellenében behozni. A múlt évet úgy tartjuk számon, hogy egyáltalán nem kedvezett vöröshagymatermesztő gazdaságoknak. Nos, a zsigárdiak elégedettek. Tavaly jó termést takarítottak be ebből a fontos növényből, 246 mázsás hektárhozamátlagot. Huszonöt hektáron termesztették. Az idén öt hektárral bővítik termőterületét.

— Mi a titka ennek a jó hagymahozamnak?

— Titokról egyáltalán nincs szó. Annál inkább a szakszerű, s a szükségletnek megfelelő öntözésről. Hová jutottunk volna, ha nem öntözünk...?

Nolám, hagymatermesztők! Jó lesz, ha követik a szóbanlevő szövetkezet kertészetének jó példáját.

S még egy jelentős tétel: 120 vagon nyári és őszi fejeskáposzta ezidei eladására szerződtek, 25 vagonnyit meg a Zelenina kötött le az üzletek számára.

Legméltóbban azzal zárhatjuk ezt a rövidke riportot, amit Ürge István főkertész mondott (ez táplálja derűlátását!):

— Problémáink tavaly sem voltak az áruértékesítésnél, reméljük, hogy az idén sem lesznek. Csak árú legyen bőven, jó minőségű árú. (kovács)

Beszélgetés a főagronómussal

Foto: nki

Mint általában, a Csallóköztől Bodrogközig, minden alkalmas időt jól hasznosítanak a mezőgazdasági üzemekben, ezt teszik a Salai (vágselylyei) BARÁTSÄG Efsz-ben is, ahol nagy figyelmet fordítanak a sürgős tavaszi munkák elvégzésére. Erről Miškovič Július főagronómus tájékoztatott.

— Nyolcszáztíz hektárnyi a búzánk vetésterülete. Azaz, hogy nyolcvanhárom hektárral kevesebb, mivel a talajvíz ennyi búzavetést tett tönkre. Máskülönben a Száva és a Jubilejná búzafajta — ez teszi a zömét — igen jól áttelelt. Az újabb, tavaszi leltározás tapasztalatai alapján egy négyzetméternyi területen átlagban mintegy négyszáz növényegyed található.

— S mit vetnek a talajvíz-tönkretette búza helyébe?

— Mit vetünk? Csakis kukoricát. Nincs más megoldás.

A főagrgnómus szavai szerint a cukorrépa vetőmagja is már a földben van. Jónak bizonyult a SEPUS vetőgép munkája. Ezt a gépet, amelyet Molnár Alajos traktorosra bíztak, nyújtott műszakban tizenöt-tizennyolc hektárnyi teljesítményre volt képes.

— A vetéssel nem is akadt különösebb bajunk — vélekedett Miškovič elvtárs —, annál inkább a vetőmaggal. Szerettünk volna Dobrovická A fajtát vetni, mert ez nyújtotta évek során a legjobb terméshozamot. Node a Sládkovičovo! (diószegi) cukorgyár illetékesei képtelenek voltak a kért mennyiséget biztosítani. Most főhet a fejünk, ha nem sikerül a 450 mázsás hektárhozam-tervet teljesíteni. A kétszázhatvan hektárnyi termőterületből mindössze száz hektárba jutott az említett fajtából. A többi? Bolgár és német fajta. Ezek újak, számunkra is meretlenek, legalábbis, termelési tapasztalatok nem állnak rendelkezésünkre. Ez okozza a bizalmatlanságot, váltja ki aggodalmunkat. Mi volnánk a legboldogabbak, ha ezek a répafajták nem okoznának csalódást.

Remélhető, hogy a szóbanlevő cukorgyár agronómiái szakszolgálata, rendszeres tanácsadása eloszlatja a kételyeket, s bizalmat önt a termelőüzemek szakembereibe, növénytermesztőibe. Természetesen ehhez az kell, hogy az agrotechnikai követelményeket a mezőgazdasági üzemekben pontosan megtartsák.

— És ami a kukoricát illeti?

— Hétszáznegyven hektárnyi talajt

készítünk elő a kukorica vetőágyának. Korai, középkorai és kései fajtákat vetünk majd, április közepe táján. Ezt a fontos munkaműveletet egy hét alatt szeretnénk elvégezni. Ha az év is olyan jó lesz — mondta a főagronómus, némi bizakodással a hangjában —, mint ez a sokatigérő, tavasz, akkor a hektárhozamokkal sem les2 különösebb baj. —nt—-