Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-02 / 13. szám

1977. április 2. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A kukoricatermeiés nagy igényességet követel A mezőgazdaság fejlesztésének fő célkitűzése a hatodik ötéves tervidő­szak éveiben, hogy megteremtse a lakosság szükségleteinek sokoldalú ki­elégítését és a szemesekkel történő önellátást. E cél megvalósítása érde­kében feltétlenül folytatni kell a mezőgazdasági termelés belterjességének és hatékonyságának fokozását, sokoldalúan mozgósítani kell a tartaléko­kat és hathatósabban kell érvényesíteni a tudományos-műszaki haladás vív­mányait. \ (A CSSZSZK 1976—1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének irányelveiből.) A szemesekkel történő önellátásban fontos szerepe van a kukoricának, hi­szen a hatodik ötéves tervidőszakban 0,8—1 millió tonna mennyiségű átla­gos évi kukuricatermelássel számo­lunk. Szlovákiában különösen a Nyu­gat-szlovákiai kerületben adottak a feltételek a szemes kukorica termesz­tésére. Ezt bizonyítja az is, hogy a kerület hazánk kukúricatermelésének mintegy nyolcvanöt százalékát adja! Az SZSZK-ban a legutóbbi hét év­ben — szemes kukoricából — nem értünk el kisebb hektárhozanot fnégy tonnánál, 197S-ben 6,23 t/ha termés­hozammal rekordtermést értünk ell Sajnos, mind ez már korántsem mond­ható el a múlt évről, mert csak 3,81 tonna mennyiségű szemes kukoricát takarítottunk be hektáronkénti A kukoricatermelés sikeréről álta­lában a májusi, júniusi és júliusi hó­napok csapadékellátása dönt. Tavaly az 1975-ös év 256 nint-es átlagos mennyiségéhez viszonyítva — az em­lített hónapokban — csak 112 mm csapadék hullott. Részben ezzel indo­kolható a gyengébb kukoricatermés. Hiszen tavaly ai első érdemleges csa­padék csak július húszadika után volt, így már nem tudta kellőképpen befolyásolni a növényzet fejlődését és a terméshozam alakulását. Tavaly az 1975-ös évi eredmények­hez viszonyítva — szemes kukoricá­ból — különösen nagy lemaradás volt tapasztalható a galantai, nitrai és a komárnoi járásokban. Ezt az alábbi táblázat is bizonyítja, amelyben a Du­najská Streda-i járás átlagos termés­hozamát (1975-ben 7,36 t/ha, 1978-ban pedig 4,81 t/ha) vettük alapul: Járások 1975 1976 Különbözet Dunajská Streda 100 100 _ Galanta 93 80 —13 Mira 74 62 —12 Komárno 82 72 —10 Nové Zámky 81 76 — 5 Trnava 88 87 —1 Levice 70 69 —1 Hasonlóképpen, mint a többi növé­nyi kultúra esetében, a szemes kuko­ricánál is a legjelentősebb termelés­­fejlesztési lehetőségeket az azonos feltételek közt gazdálkodó mezőgaz­dasági üzemek eltérő eredményei ké­pezik. Ennek bizonyítására a galantai és a Nové Zámky-i járás néhány me­zőgazdasági üzemének eredményeit vettük alapul. Míg az előbbi járás diakovcei szövetkezetében az ötödik ötéves tervidőszak éveiben átlagosan 6,227 tonna terméshozamot értek el hektáronként, addig tavaly csak 4,229 tonnát! Ugyancsak lemaradás volt ta­pasztalható a galantai (az átlaghozam 5,075 tonnáról 2,855 t-ra csökkent), és a vitányi (4,389 t-ról 2,810 t/ha-ra) szövetkezetben! Ezzel szemben néhány mezőgazdasági üzemben még növelni is tudták az átlagos terméshozamot. Így a šoporňai (6,253 tonnáról 6,686 tha-ra) és a salai (5,152 t-ról 5,378 t/ha-ra) szövetkezetben! Viszonylag kedvező eredményt értek el a žihareci (5,848 — 5,600 t/ha) és a selicei (6,329 — 8,120 t/ha) szövetkezetben! Míg a galantai járásban az ötödik öt­éves tervidőszak éveiben egy mező gazdasági üzemben sem értek el négy tonnánál kisebb terméshozamot hek­táronként, addig tavaly három mező gazdasági üzemben értek el három, hétben pedig négy t/ha terméshozam alatti eredményt! A Nové Zámky-i járásban a „gyen­gélkedő“ mezőgazdasági üzemek közé a jurányi (a terméshozam az 5. öt­éves tervidőszak éveiben átlagosan 4,944 tonna volt, tavaly 2,720 t/ha), a tvrdoiovcei (4,300 — 2,515 t/ha) és a Dolný Ohaj-i (4,368 — 2,625 t/ha) szö­vetkezet tartozott. Az említett idő­szakban két mezőgazdasági üzemben növelték az átlagos terméshozamot, mégpedig a svodíni (4,897 — 4,932 t/ha) és a dubníki (4,307 tonnáról 4,335 tonnára) szövetkezetben. A múlt évi kukoricatermesztési eredményeket azonban szubjektív okok, tényezők is befolyásolták. Kü­lönösen a talajelőkészítés, a fajta­­összetétel megválasztása, a vegysze­res védekezés és a betakarítás tekin­tetében fordultak elő nagyobb fogya­tékosságok. A szemes kukorica ter­mesztésénél nem elegendő a simító­zás és a boronálás, hanem szükség van a kultivátor, a kombinátor és a henger alkalmazására is! Vetés után minden esetben hengerezni kell. Az intenzifikációs tényezők közül nagy jelentőségű a vegyszeres véde­kezés. Mivel a gyomnövények már kora tavasszal csíráznak, a szakszerű gyomirtásban ki kell használni a téli csapadékot. Ez ugyanis elenged­hetetlen feltétele a szemes kukorica agrotechnikájának. Kedvezőtlen hatást eredményezett az is, hogy a múlt év­ben nem volt elegendő vegyszer. Hiány mutatkozott többek között az Erodican, a LASSO, a Ramrod és egyéb olajos készítményekből! A növények hektáronkénti egyed­­száma szintén alapvetően fontos in­tenzifikációs tényező, elsősorban a potenciális termőképesség kihasználá­sa tekintetében .Míg tíz évvel ezelőtt a növények egyedszáma alig érte el a 35—45 ezret hektáronként, addig ma­napság már az 50—70 ezer sem ele­gendő. Az egyedszám helyes megvá­lasztásakor figyelembe kell venni töb­bek között a genetikai alapfeltétele­ket, a tenyészidőt, az agrotechnika színvonalát és az ökológiai feltétele­ket. Az utóbbi években különösen a hektáronkénti 75—95 ezer egyedszám­­ntal volt megfelelő a növényzet sűrű­sége és ezáltal a potenciális termő­­képesség hathatós kihasználása. Ta­valy a mezőgazdasági üzemek többsé­gében megfelelő minőségű vetőmag állt rendelkezésre, a növényzet eléggé sűrű volt, de a csapadékhiány káro­san befolyásolta a növényzet fejlődé­sét. Köztudott, hogy a kukoricát általá­ban 70 cm-es sortávolságra vetik, de alapvetően fontos az optimális tőtá­volság betartása is. Tavaly összesen nyolc-féle tőtávolságra — 10-től 45 cm-ig — vetették a kukoricát, s a legmegfelelőbb kötésben — 70 X 20 cm — a növényzetnek csak húsz százalé­ka volt! A múlt évben különösen nagy fo­gyatékosságok fordultak elő a vetőgé­pek előkészítése, kijavítása és beállí­tása, továbbá a talaj előkészítése, va­lamint a vetés mélységének és mun­kasebességének megtartása tekinteté­ben. A szemes kukorica termesztésé­ben elengedhetetlen követelmény a traktorkezelők alapos ellenőrzésé a földeken, ezért tanácsos — iskolázás keretében — ismertetni velük a leg­fontosabb feladatokat, a helyes agro­technikai intézkedéseket. Jelenleg a mezőgazdasági Szemek többségében 600—1200 hektáron ter­melik a szemes kukoricát. Ez nagy igényeket támaszt a különféle te nyészidejű hibridek termesztéséve' szemben. A fajtaösszetétel helyes megválasztása ugyanis lehetővé teszi azt, hogy a betakarítást — ahol jelen leg a legnagyobb tartalékok vannak — optimálisan huszonnyolc, maximá lisan pedig negyven nap alatt elvé gezzüki Egyre inkább élterjedő a szemes kukorica monokultúrás termesztése Kedvező eredményeket érhetünk el akkor, ha legalább három évig tér mesztjük egy helyen a kukoricát. Az ilyen agrotechnika ugyanis lehetővé teszi a vetésforgó helyes megválasz tását, a hathatós vegyszerezést, a ká ros utóhatások csökkentését és a ta laj tápanyagainak hathatósabb kihasz nálását. A Trnavai Kukoricatermesz tési Kutatóintézet szakemberei által a következő tízéves vetésforgó a leg­megfelelőbb: Silókukorica — őszi bú­za — szemes kukorica — szemes ku­korica — szemes kukorica — őszi bú­za — technikai növények — tavaszi árpa — szemes kukorica — szemes kukorica. A kukoricatermelés legfájóbb pont­ja a betakarítás! Az utóbbi három év­ben ugyanis már kétízben nem tud­tuk betakarítani a kukoricát 28, illet­ve 40, hanem csak kilencven nap alatt! A növényzet a betakarítás meg­hosszabbodásával megtörik, a gépi eszközök tehetetlenek, ami minden Foto: — blm— esetben a veszteségek növekedésében jut kifejezésre. A tíz húsz százalékos veszteség már „jónak“ mondható, mert tavaly is voltak olyan mezőgaz­dasági üzemek, ahol a betakarítást veszteség elérte az ötven százalékot! Ez az egész évi gondoskodás és a sze­mesekkel történő önellátás tekinteté­ben már jóval több a megengedettnél! A jelenlegi időszakban csakis a beta­karítás, a szárítás és a tárolás megfe­lelő színvonalának biztosításával mér­sékelhetjük a veszteségeket, hiszen a szemes kukoricánál ez idézi elő leg­nagyobb mértékben a terméshozamok csökkentését! A kukoricatermelő körzetben fontos intenzifikációs tényező az öntözés, a­­mely megfelelő tápanyagellátás és gé­pesítés mellett nagymértékben hozzá­járulhat a terméshozamok növelésé­hez. Ezt bizonyítják a legújabb hibri­dekkel végzett öntözési kísérletek is: 1975-ben 16,26, tavaly pedig 15,61 ton­na rekordtermést értek el velük nek­táronként! Meg kell azonban jegyezni, hogy az általánosan használt hibri­dekkel is elérhető — öntözési feltéte­lek között — a 11—12 tonna termés­hozam hektáronként! Az elmondottakból arra következ­tethetünk, hogy a szemes kukorica termesztése szakaszán még vannak termelés-fejlesztési lehetőségeink, me­lyek kiaknázásával nagymértékben fokozhatjuk a hozamokat. Reméljük, hogy a beavatott személyek az idén mindent elkövetnek a talaj szakszerű előkészítése, a fajtaösszetétel helyes megválasztása, a vetógápek alapos előkészítése, kijavítása és beállítása, valamint a traktorkezelők iskolázta­tása tekintetében! Ezzel ugyanis nagy­mértékben hozzájárulhatnak a kuko­ricatermelés színvonalának az emelé­séhez és a szemesekkel történő ön­ellátáshoz! BARA LÄSZLÖ, mérnök A lucernatermelés fejlesztését befolyásoló tényezők Az állattenyésztés fejlődésében döntő fontosságú té­nyező a lucernatermelés, mert a legjobb biológiai anyag, a legmodernebb épületek és a legkiválóbb technika sem képes minőségi, fehérjében gazdag takarmányozás nél­kül kedvező hatást gyakorolni az állattenyésztés terme­lékenységére és gazdaságosságára. Ha — a lucernára vonatkozólag — értékeljük a tala­jok termőképességének fejlődését és annak kihasználá­sát, rájövünk arra, hogy ez az egyes növények termés­hozamának esetében nagyon különböző. Míg a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban a gabonatermelés az utolsó tíz évben, illetve a negyedik és ötödik ötéves tervidőszakban 58,2 százalék hozamnövekedést ért el (3,26 tonnáról 5,16 t-га), addig a lucernatermelés hoza­mának növekedése csak 34,8 százalék (6,58 tonnáról 8,87 t-ra) volt. Ez az egyenlőtlen fejlődés elsősorban ab­ban rejlik, bogy mezőgazdasági üzemeink nem eléggé értékelték a lucernatermelés jelentőségét és fontosságát. Ennek egyik oka az, hogy a lucernatermést a mező­­gazdasági üzemek nem közvetlen értékesítik, hanem az állattenyésztésen keresztül, s így az ökonómiai hatás nem azonnal jelentkezik. Az irányító szervek részéről hiba volt a múltban és sok esetben hiba az még ma is, hogy a lucernatermelést nem ökonómiai oldaláról érté­kelték. Például keveset törődtek a lucerna megfelelő tápanyageliátásával. A műtrágyák hiánya végett a lucer­na alá nem lehetett foszfor- és káliumtrágyákat három évre előre, tartaléktrágyázásként használni. Pedig a lu­cerna tartaléktrágyázásának egész sor előnye van. Első­sorban hozzájárul a munkaköltségek csökkentéséhez és megakadályozza a talaj fizikai tulajdonságainak lerom­lását. Ha a foszfor- és káliumtrágyát ősszel — tarta­lékba hároméves időszakra — beszántjuk, megvédjük a talaj fizikai összetételéi, morzsalékosságát, amelyet a szokásos tavaszi műtrágyázással a puha talajon tönkre­teszünk. S ami a legfontosabb: a talajba beszántott fosz­for- és káliumtrágya jobban elosztódik a termőrétegben. Így a gyökérzet részére bármelyik fejlődési szakaszban könnyen hozzáférhető. Ebben az esetben a műtrágya nem marad a kiszáradt felső talajrétegben, ahol a nehe­zen mozgó foszfor megkötődik. Ebből amint tudjuk a növények kevés mennyiséget vehetnek fel. Negatív hatást gyakoroltak a lucernatermelőkre a helytelenül megállapított állandó árak. A lucerna állan­dó ára ugyanis a többi növényi kultúrához hasonlítva rendkívül alacsony. Például a szemeseknél 2 tonnás hektárhozam nagyob termelékenységet eredményez, mint a lucernánál a hattonnás szénahozam! Ez az arány a gyakorlatban annyit jelent, hogy az állattenyésztő, ha megetet egy kilogramm lucernalisztet, ez árban annyi, mintha megetetné három kilogramm szénát! így az öko­nómiához értő állattenyésztő inkább három kilogramm szénát etet, mert ennek háromszor nagyobb a tápér­téke, mint az egy kg hereliszté. Tehát nagyobb, de vi­szonylag olcsóbb állattenyésztési hasznosságot ér él. Feltétlen szükséges, hogy minden termelő tisztában le­gyen az egyes növények termelékenységének arányával, amely a lucernánál a legmagasabb. Ezt mutatja az aláb­­bi példa is: Növényi kultúra hektárhozam t-ban kitermelt emészthető fehérje, kg/ha Lucerna 8,96 806 Kukorica 7,71 501 Агра 4,82 313 Annak érdekében, hogy jó minőségű lucernát termel­jünk, elsősorban jó minőségű vetőmagra van szükség. A lucernamagra vonatkozólag szintén voltak olyan gát­lások, amelyekről a termelő nem tehetett. A lucernamag felvásárlási ára ugyanis nem volt stabil és gyakran évenként változott. így például 1969-ben a lucernamag felvásárlási ára 9800, 1970-ben 6800, 1971-ben pedig 3500 korona volt. Az idén 10 ezer 600 korona felvásárlást ár­ral számolnak. Ez utóbbi ár mellett már biztonságos a lucernamag termelése. Az előbb felsorolt bizonytalan árak, árzuhanások mellett azonban a termelők elvesz­tették a termelés biztonságérzetét. Ez abban nyilvánult meg, hogy a lucernainagból nem volt tartalék. így azok­ban az években, amikor kevés lucernamagot takarítot­tunk be, a forgalomba bármilyen, gyenge minőségű vető­mag is bekerült. Az ilyen vetőmag nem eredményezhe­tett sem mennyiséget, sem minőséget. Ez pedig azt bizo­nyltja, hogy az állam többet vesztett az állattenyésztés hasznosságának leromlásával, mint a lucernavetőmag árszabályozásával! Ha lett volna stabil felvásárlási ár, lett volna minden bizonnyal minőségi és elegendő lucer­namag is. Az üzemek pedig elkerülhették volna az Is­meretlen eredetű lucernavetőmag „feketén“ való vásár­lását és vetését. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a termelők sem tettek meg mindent a íucernamag termelése érdekében, így többek között nem tartották be az alábbi termelési szabályokat: A lucernaniagtermelés első és egvhen legfontosabb alapfeltétele a minőségi és garantált biológiai anyag. Termelésére elsősorban a gyengébb minőségű homokos talajokat kell kiválasztani. Nehezebb, jó minőségű tala­jokon megfelelő lucernamagtermést csak akkor érhetünk el, ha széles sorokba vetjük. Sűrűre vetett lucernát ugyanis a nehéz, jó talajokon a sarjúhajtás benövi. Ezáltal a mag nem tud kifejlődni és befullad. A lucerna­­magtermelés legjobban a dombos talajokon kifizetődő, mert nem tűri az olyan talajokat, ahol magas az altalaj­víz. A lucerna ugyanis a mélyre hatoló gyökérrendsze­rével a szükséges vízmennyiséget fedezni tudja. Tapasz­talatok szerint a lucernamagnyerésre a második kaszá­lás a legmegfelelőbb. Akkor járunk el leghelyesebben, ha az első kaszálást zöld formában takarítjuk be és forró levegős szárítóberendezéssel leszárítjuk. így a ta­laj hamarabb felszabadul, mintha szénára szárítanák. Az első kaszálás után a talajt azonnal fertőtleníteni kell Dyfonate 10-G vagy Mocap 10-G készítménnyel. Ha nyu­galmi időszakban Etazin 50 készítménnyel nem gyomta­­lanítottunk, akkor a talajfectőtlenítő szerbedolgozása után azonnal Aretit készítménnyel kell gyomtalanítant. A növényzetet állandóan figyelemmel kell kísérni. A zöld bimbó fejlődése időszakában azonnal — halasz­tást nem tűrve — permetezni kell Metation E-50 vegy­szerrel a bimbógubacslégy ellen. Ennek a hatása tizen­négy napig tart, s ha szükséges a vegyszerezést megis­mételhetjük. Amikor a lucernamag beérett (a bugák megbámulták) ne várjunk, amíg a levelek megszárad­nak, — mért ezt a mélyreható gyökérrendszer gátolja —; hanem a növényzetet Regióne készítménnyel (4 líter/300 liter víz/ha) leszárítjuk. Utána 5—6 nap elteltével kom­bájnnal egyenesen arathatjuk. Sz utter Pál, a Dunajská Streda-1 Jml agronómusa Az évelő takarmányok termesztésének fejlődése a Dunajská Streda-i járásban. Megnevezés É vek 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 Az évelő takarmányok vetés-6762 9704 7108 8329 10287 10290 9445 8547 8759 8173 területe, ha-ban Átlagos hektárhozam, t-ban 6,58 5,22 4,40 6,74 7,23 6,30 7,77 7,24 8,20 8,87 A lucerna vetésterülete, ha-ban 6139 8694 6456 7195 8490 8888 7873 7209 7652 7189 Átlagos hektárhozam, t-ban 8,70 5,26 4,39 6,85 7,62 6,51 7,92 7,38 8,41 8,98 A magra termesztett lucerna 486 1160 1041 1243 1223 812 402 470 546 738 vetésterülete, ha-ban Átlagos hektárhozam, t-ban 0,04 0,07 0,18 0,16 0,15 0,22 0,18 0,25 0,16 0,13 Kitermelt lucernamag, t-ban 23,4 90,6 192,0 205,2 188,2 182,4 75,6 73,8 88,1 98,4 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom