Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-02 / 13. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. április 2. Д hígtrágya meszes-szerves iszapjainak a felhasználása tgJpEš Kzt :al átok A hígtrágya termofil úton történő fertőtlenítését szolgáló ALFA LAVAL A szerves trágyával való gazdálko­dás nagy lehetőségeket rejt magában. Ez manapság rendkívül időszerű kér­dés. Gazdasági állataink száma alap­ján hazánkban évente mintegy 45—50 millió tonna szerves trágya keletke­zik. Ez a mennyiség jó trágyagazdál­kodás mellett elegendő volna három­­évenként 250—300 q/ha mennyiségben egész szántóföldünkre. Az ezen a szinten történő egyenletes trágyázás­sal minden hektárra 40 mázsa szerves anyag, valamint 1 q nitrogén, 0,5 q foszfor és 1,4 mázsa kálium kerülne hatóanyagban. A talaj biológiai és fotoszintetikus tevékenységét támoga­tó szerves anyag egyben hektáronként 3 tonna talajbaktériumnak biztosít kedvező életkörülményeket. Amint ezt az NDK-ban végzett „örö­kös kísérletek“ eredményei bizonyí­tották, a talaj humusztartalma az ál­landó és bőséges istállótrágyázás ál­tal is csak nagyon lassan növekszik. Ütvén éve folynak ezek a kísérletek és a humusztartalom évi növekedési átlaga mindössze 0,017 százalék! Az öntözéses viszonyok között használt nagy mennyiségű műtrágyaadagok fontossá teszik a jó szerves anyag el­látottságot is. Csak így lehet a talaj minőségét megőrizni és hatásossá tenni a műtrágyákat. A jó szervestrá­gyázás többek között nagyon hatásos a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai­ra, mert már 0,1 százalékos humusz­­tartalom növekedés is megmentheti a termést kedvezőtlen viszonyok esetén. Ez a hatás abban rejlik, hogy így a talaj a csapadék hétszeresét bírja ha­tásosan kötni. Mezőgazdaságunk fejlesztése az el­múlt években szorosan egybeesik a növénytermesztési és állattenyésztési technológiák tökéletesítésével. Az em­beri munka arányának csökkentése érdekében elterjedt az almozás nél­küli szarvasmarha-tartás és a nagy­üzemi sertéshizlalás, ami egész sor változást okozott a szerves trágya gazdálkodás terén. Az így keletkezett nagy mennyiségű hígtrágya egy cso­mó olyan problémát idézett elő. me­lyek nehezítik az értékes szerves hul­ladék trágyázásra való felhasználását. A hagyományos istállőtrágya-gazdál­­kodás lényegesen kevesebb gondot okozott mind az állathigiénia, mind pedig a szerves hulladékok tápanyag­­tartalmának a megőrzése szempontjá­ból. Az istállótrágya sáncaiban a ter­mőül mikroorganizmusok számára rendkívül kedvezőek voltak a körül­mények. A hőmérséklet itt a biológiai folyamatok által elérte a 60—70 fok Celziust, ami a kórokozók szinte tel­jes pusztulását okozta. Trágyalé is csak kevés keletkezett, s ennek olyan magas volt a kémhatása, hogy szintén fertőtlenítőként hatott. A jelenlegi nagyüzemi hígtrágyákban nem kelet­kezik hő (téli hőmérséklet 7—8, nyári 17—20 fok Celzius). A kémhatásuk 6,3—7,2 pH-érték között mozog, ami a kórokozó mikroorganizmusoknak kedvező feltételeket biztosít. Ezért érthető, hogy a nagyüzemi állatte­nyésztés hulladékainak a tisztításánál Különböző mezőgazdasági üzemekben mintázott hígtrágyák derítése 10 százalékos mésztejjel. 1. táblázat: Nagyüzem Jablonica (SH) Miletice (SH) Veiké Nemőice (SH) Ivanka pri Duqaji (SZH) Trhové Mýto (SZH) Most pri Bra- ч tisla ve (SZH) A hígtrágya és a mésztej aránya a leg­magasabb pH- érték mellett 10:1 7:1 7:1 6:1 10:1 7:1 Derítés előtt Derítés után N P2O5 K2O BOI5 BOI5 a hígfázisban mg/1 a meszes üledék­ben mg/kg 3620 705 96 20 18 1098 715 132 12600 980 12 47 2056 1576 138 4620 1405 645 12 30 1373 1686 172 5740 1710 532 12 99 1510 715 138 23080 4020 1093 12 55 2197 2200 156 24920 _ 1598 12 85 3845 2438 184 A hígtrágya derítése 21 százalékos mésztejjel. 2. táblázat: Munkafázis BOI5 N P2O5 K2O mg/1 vagy mg/kg Hígtrágya (SH) 4790 782 309 35 (SZH) 5120 1720 678 134 Hígfázis derítés után (SH) __ 608 32 30 (SZH) 1216 420 20 62 Meszes üledék (SH) _ 1373 2713 136 (SZH) — 1098 1815 168 Derítés utáni hígfázis talajon való keresztül­­hatolás után (SH) 356' 48 19 (SZH) 1210 137 32 13 Dérítés utáni hígfázis műgyantán történő szűrés után (SH) 54 32 220 (SZH) — 82 32 20 többször a biológiai lépcső után szok­ták csupán használni. A meszes derítés néhány kérdésé­nek a tisztázására intézetünkben is végeztünk vegyi-laboratóriumi kísér­leteket. Megállapítást nyert, hogy a pH-érték állandósulásával a derítés hatása nem függ össze. Az 1. táblázat hat különböző hizlal­da hígtrágyájának a derítési eredmé­nyeit mutatja. Közülük három sertés-és három szarvasmarha-hígtrágya (to­vább SH és SZH) volt. Az eredmények : a pH-érték emelkedését mutatják. Erősen csökkent a szerves szennye­zettség mértéke, melyet az ötnapos . biolóigai oxigénigény mennyisége (BŐI;) fejez ki. A mésztejes derítés . hatását a fő tápanyagtartalom ará­­- uyai mutatják, amelyek a híg fázisban vagy a meszes üledékben maradnak. A 2. táblázat azon laboratóriumi kí­sérlet eredményeit foglalja össze, amely mérlegeli az egyes fázisok bel­­tartalmi értékét a derítés, a talajon való áthatolás és a műgyanta ionki­cserélő hatása nyomán. Itt főleg a ta­laj és a műgyanta kationkicserélő és megkötő hatását hasonlítottuk össze. A talaj nitrogén megkötése nagyon hatásosnak bizonyult, mert többség­ben ammonium formában volt jelen. A magas mészkarbonát tartalmú ta­lajok lehetővé teszik ezen ismeretek kihasználását, a meszes derítés utáni dcmineralizálásnál. Esetleges telítés és fertőtlenítés után jó tisztító hatást lehet így elérni. A mésztej készítésénél nagy meny­­nyiségű oldó vagy oltó vízre van szük­ség. E szükséglet elkerülésének érde­kében kipróbáltuk az oltatlan mész­­por használatát is. Ez azonban nem mutatott olyan hatást, amilyent az előre elkészített mésztej, mert az ol­tás folyamán keletkezett kólóid mész­­nek nagyob a derítő hatása. Az így végzett derítés folyamán nagy meny­­nyiségű nitrogén maradt vissza a híg fázisban, s lényegesen alacsonyabb volt a biológiai tisztítóhatás is. A me­szes üledék jó összetételű és gyorsan ülepedő volt. A derítés folyamán a mésztej és a hígtrágya csak nehezen volt elkeverhető. A legjobb kevere­dést a két anyag közös, „turbolens“ kifolyásával lehet elérni. A mésztejre alapozott tisztítási mód­szer alkalmazása olyan lehetőségekre utal, melyeket eddig még a hígtrágya gazdálkodásban nem használtunk ki. Az eddigi fő akadály ebben a mésztej nagy mennyisége, rossz keveredése és a többi módszerrel való nem eléggé pontos összehasonlítása volt. Amint már említettem, csupán a fáziselvá­lasztás is jelentős kiadást igényel. Például ha 800 tehén 25 nap alatt ezer köbméter hígtrágyát szolgáltat, akkor ennek a mennyiségnek csupán a fázis­elválasztása előzetes palielektrolit al­kalmazásával 55 ezer deviza koronát igényel. Ezzel szemben az égetett mész vagy mészhidrát szükséglet ugyanezen körülmények között 15— 100 tonna között mozog, ami kiskeres­kedelmi áron 6—40 ezer korona érté­ket képvisel. A meszes derítéssel nyert szerves anyag üledék előnyösen használható főleg a savanyú kémha­tású talajok esetében. A polielektro­­litos fáziselválasztással nyert szilárd fázis megfertőzése csak utólag, sán­cokba rakva következhet be, míg a meszes üledék és a híg fázis azonnal az istállótrágya higiéniai színvonalá­nak felel meg. A meszes üledék trá­­gyakénti felhasználása egyben a kellő és rendszerszerű meszezést is jelenti. TARR GYULA, a Bratislavai Üntözőgazdálkodási Kutatóintézet dolgozója Részlet az Agárdi Állaim Gazdaság modern tehénistállójáról. több módszer utánozza azokat a vi­szonyokat, amelyek a trágyadombon játszódnak le. Előzetes mechanikus fáziselválasztás után vagy egyszerre ! vagy pedig külön-külön használják a biológiai vagy kémiai tisztítást. A hígtrágya termőül mikrobiológiai i úton történő fertőtlenítését célszerűen használja fel pl. az „ALFA LAVAL“ i eljárás, amely fáziselválasztás és bio­­i Iógiai tisztítás után az állathigiéniai követelményeknek megfelelő hígtrá­gyát bocsájt az öntözőrendszerbe. Fi­gyelemreméltó azonban az, hogy a fáziselválasztás előtt (centrifugán) a Jobb eredménnyel biztatnak az oxi­dációs eljárások. Lényegük, hogy ál­landó mozgatás közben levegővel dú­sítják a hígtrágyát. Ezáltal a szerves­anyag olyan gyorsan bomlik, hogy a kellemetlen szag csak 25—50 m-es körzetben terjed zavaró erősséggel. A lerakodó trágyaiszap felhasználható szántóföldi tápanyagvisszapótlásra, bár meg kell jegyezni, hogy nitrogén­tartalma az oxidáció során mintegy 10 százalékkal csökken. Ami a mód­szer energiafogyasztását illeti, egy köbméter sertéstrágya (nagyjából-eny­­nyit termel egy-egy sertés a hizlalás ideje 4alatt) kezeléséhez körülbelül 2 kWh energia szükséges. Egy köb­méter szarvasmarha- vagy baromfi­­trágyáéhoz 2,5—3 kWh. (M. T.) A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA •W čcLfa-b-Q't'­A hígtrágya szagtalanítása Higiéniai és környezetveaeimi szem­pontból egyaránt sürgető feladat az öblítéses rendszerű istállók — főleg pedig a sertéstelepek — hígtrágya­mennyiségének szagtalanítása. Az üle­­pítéses eljárások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert nem tudták a bűzös klgőzölgetéseket meg­szüntetni, illetve kellőképpen korlá­tozni. Kedvező állattenyésztési eredmények Pár napot töltöttem Magyarorszá­gon, Győr-Soprön vármegye Kajárpéc községében. Felkerestem az „EGYET­ÉRTÉS“ egyesült termelőszövetkezet vezetőségét, akikkel az állattenyész­tési eredményekről és célkitűzésekről beszélgettem. — Jelenleg négyszázötven tehenet tartunk, — kezdte a beszélgetést Bur­­kali Márton üzemmérnök, a termelő­­szövetkezet szarvasmarha-tenyészeté­nek vezetője, — A tejhozam növelése érdekében még 1974-ben elkezdtük magyar tarka tehénállományunkat a Holstein fríz marhával keresztezni, ami még mintegy négy-öt évig Is el­tart. Előreláthatólag elérjük a tehe­nek évi 3800—4000 literes tejelékeny­­ségét. Számolunk a tehénállomány gyarapításával is. 1980-ig ötszázra nö­veljük a tehenek számát. A termelőszövetkezetben gondot fordítanak a belüzemi termelés sza­kosítására is. Már kialakítottak egy szakosított szarvasmarha-telepet, ahol négy» 108 férőhelyes tehénistálló, 30 férőhelyes ellető, 156 férőhelyes bor­­júnevelde és 25 férőhelyes profilaktő­­rium van. A borjak az ellést követően azonnal a profilaktóriumba kerülnek, ahol nyolc napig vannak, s az anya­állatok tejét kapják. Ezenkívül van a telepen egy hatvan férőhelyes előké­szítő istálló is, ahová a várható elles előtt két hónappal kerülnek a tehe­nek. Innen közvetlenül az ellés előtt kerülnek az állatok az elletőbe. A te­lephez modern szociális épület tarto­zik. A teheneket „Alfa-Laval“ típusú be­rendezéssel fejik. Egy fejő harminc­három tehenet gondoz, ebből általá­ban huszonhetet fej, a többi vagy az elletőben, vagy az előkészítő istálló­ban van. A fejők munkája a tulajdon­képpeni fejés és az abraktakarmány adagolása. A tömegtakarmányokat speciális ta­­karmánykiosztó kocsival adagolják Ez a gép egy istállóban 7—8 perc alatt automatikusan kiosztja a takar­mányt — szilázst, répaszeletet vagy leveles répafejet. A tehenek téli takarmányadagja 25 kg kukoricaszilázsből, 8 kg répasze­letből, 4 kg lucernaszénából és 3,5 kg abraktakarmányból áll. Ezenkívül a napi 8 literes tejhozamon felül lite­renként 0,4 kg abrakot kapnak, az egész év folyamán. A legeltetési idő­szak alatt a tehenek 3 kg rétiszénát és 2 kg abraktakarmányt kapnak. A termelőszövetkezetben saját tej­­feldolgozó üzem is van, ahol naponta tízezer liter tejet literes és fél-literes műanyagzsacskóba csomagolnak. Sa­ját tehergépkocsival ellátják a kör­nyék összes tejboltjait és ABC üzle­teit. A tejüzem az egyénileg gazdálko­dóktól is átveszi a tejet, de csak ab­ban az esetben, ha tehenük egészsé­ges. A tejüzem a jelenlegi időszakban körülbelül 3 millió Forint tiszta jöve­delmet hoz a szövetkezetnek, ami az elkövetkező években előreláthatólag a kétszeresére növekedik. A sertéstenyésztésről Tankovics László üzemmérnök tájékoztatott. A tenyészkocák száma 140 darab, s egy anyától tizennyolc malacot választa­nak el. A múlt évben 185 tonna meny­­nyiségű sertéshúst adtak a közellá­­tásnak. A hízókat 105—110 kg-os élő­súlyban értékesítik, kihasználva ezzél a jobb felvásárlási árakat. Egy kilo­gramm húst 24—25 Forint költséggel termelnek. Ebbe az összegbe azonban beszámították a tenyészállatok és a malacok tartási költségeit is. Egy kg sertéshúst 29 Forint 50 fillérért érté­kesítenek. A malacokat hathetes korban vá­lasztják el. A malacok még 18 napig maradnak a kutricákban, s az anya­állatot áthajtják a kocaszállásra. A sertéstenyésztésben is komoly fejlődés várható 1980-ig. A malacok elválasztási idejét négy hétre csök­kentik. ezáltal az egy kocára jutó évi malacelválasztás 18-ról huszonhárom­ra növekedik. A sertéstenyésztés és hizlalás évi tiszta jövedelme eléri az 1 millió Forint értékét. PhDr. HOFER LAJOS derítés gyorsítása érdekében ún. „po­­lielektrolit“ adalékra van szükség, ami alapjában véve szemcsés poliakrila­­mid. Ezt nyugati importból lehet csak beszerezni, ezért nagyon költséges. Például 800 tehén hígtrágyájának napi fáziselválasztásához 12 kg polielektro­­litre van szükség, ami kb. 100 dollár­ba kerül. A vegyi módszereket hasz- I náló eljárásoknál a derítés után olyan iszap keletkezik, amely jelentős meny- 1 nyiségű vegyi anyagot tartalmaz. Ez legtöbbször kötött alumínium. Alumí- 1 niumot szabad formában azonban csak ' akkor tartalmazhat (főleg a híg fá­zis), ha a tisztító állomáson nem tar­tották be kellően a technológiai fe­gyelmet. Az ilyen iszap tartós felhasz­pH), aminek még a vírusok is csak rövid ideig tudnak ellenállni. Az üle­­pítés után a híg fázisban már csak kevés tápanyag marad visza, s a nit­rogén a talajban nitrát formára ala­kul. A hosszantartó lúgos környezet­ben elpusztul ugyan a trágya élő fló­rája, de az iszap tápanyagértéke na­gyon magas. A meszes derítést leg­uálását a hizlalda körzetében a talaj­típusra való tekintettel nagyon kö­rültekintően kell végezni. Ezen a té­ren jó eredményeket érnek el nálunk is a magyar „VIDUS“-féle eljárás al­kalmazásával. A szerves trágyával való ésszerű gazdálkodás érdekében olyan mód­szereket használjunk, melyek ezen hulladékot nem likvidálják, hanem lehetővé teszik a trágyaérték kihasz­nálását. E követelmények szempont­jából előnyös, ha a derítéshez meszet használunk. A derítés után a kémha­tás értéke megnövekszik (10—12,5

Next

/
Oldalképek
Tartalom