Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-19 / 11. szám

1977. március 19. SZABAD FÖLDMŰVES 13 AZ 1B79-OS EV az eredmények tükrében Az állami gazdaság a múlt évben 4584 hektár mezőgazdasági, Illetve 3863 hektár szántóterületen gazdálko­dott. A növénytermelésben elsősorban a szemesek domináltak, melyeket a szántóterületnek közel hatvan száza­lékán termesztettek, főként az őszi házát (1140 hektáron] és a szemes kukoricát (ezer hektáron). A további növényi kultúrák közül a cukorrépát a szántóterület 7,2, a technikai növé­nyeket 12,7, az olajosokat 5,1, a zöld­ségféléket pedig 0,4 százalékán ter­melték. Viszonylag megfelelő arány­ban — a szántóterület 27,8 százalé­kán — termesztették a takarmánynö­vényeket. Közülük az évelő takarmá­nyok területe 430, a silókukoricáé 453, az egyéb takarmányoké (belértve az intenzív szántóföldi legelőgazdál­kodást is), pedig 192 hektár volt. Az évelő takarmányok közül elsősorban a lucernát, kisebb mértékben a vörös­herét termesztették. A silókészítés te­kintetében kedvezően hatott az, hogy százhúsz hektár kései kukoricát lesi­­löztak, de még ennek árán sem sike­rült a máit évi kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében elegendő mennyiségű kukoricasilót készíteni. Tavaly csak őszi búzából, tavaszi árpából, zabból és repcéből sikerült teljesíteni a tervezett feladatokat. Ki­­sebb-nagyobb lemaradás volt a sze­mes kukoricából, szójából, cukorrépá­ból és a silókukoricából, valamint zöldség- és gyümölcsfélékből. Ennek következtében a brutto növényterme­lést csak 92,03 százalékra teljesítet­ték! Ezzel szemben az árutermelést 1 millió 148 ezer koronával túlteljesí­tették! Az állami alapba a felvásár­lást a repce, a cukorrépa és a dohány kivételével minden további növényi kultúra esetében teljesítették. Tavaly az 1973-ös évi valósághoz viszonyítva ugyan gabonafélékből 39, repcéből pedig 117,3 tonna mennyiséggel töb­bet termeltek, ugyanakkor cukorrépá­ból több mint háromezer, dohányból pedig közel nyolc tonna mennyiséggel kevesebbet! Az állattenyésztésben a hús- és tej­termelés dominál. Múlt év végével 3433 szarvasmarhát, Illetve 1234 tehe­net tartottak. Mindkét esetben túl­szárnyalták a tervezett állományt. A tejtermelés tervezett feladatát közel 19 ezer literrel, a marhahústermelést pedig közel 3B tonna mennyiséggel szárnyalták túl! A tehenek napi fejési átlaga 9,76 liter, a hízómarhák átla­gos napi súlygyarapodása pedig 1,03 kg volt. Az állami gazdaságban a múlt évben Is pozitív fejlődés volt tapasz­talható: az 1973-ös évi valósághoz vi­szonyítva tavaly több mint 123 ezer liter tejfel és több mint 15 tonna marhahússal termeltek többet! Ez nagymértékben hozzájárult az értéke­sítési feladatok teljesítéséhez is. Tej­ből 3 millió 710 ezer liter értékesíté­sével számoltak, amit közel 27 ezer literrel túlszárnyaltak. Hasonló volt a helyzet a marhahús értékesítésében is, ahol a többlet közel tizenöt tonna mennyiséget képviselt. Elmondhatjuk, hogy az állattenyésztés tervezett brutto termelést 1 millió 434 ezer (e brutto mezőgazdasági termelés 48,2 százaléka), az árutermelést pedig 1 millió 113 ezer koronával szárnyal­ta túl! Megfelelő takarmányalap - ideális tejtermelés Szerkesztőségünk február második felében kerekasztalbeszélgetést rendezett a GabCíkovoi (bőst) Állami Gazdaságban, melyen annak főmérnöke, Mandák József elvtárs, főagronómusa Hupka Gabriel mérnök, főállattsnyésztöje Kováts Gyula mérnö’.í, főgépesítöje Sóki János, a vrakuni gazdaság vezetője Jandura Tibor és a Cierný Les-i gazdaság vezetője Béli Ferenc elv­társak vettek részt. Szerkesztőségünket Bara László mérnök, a Korszerű Termelés című rovat vezetője képviselte. A kerekasztalbeszélgetés a növénytermesztés és az állattenyésztés kölcsönös kapcsolatá­nak a kialakítását, így a takarmánytermelés és tartósítás időszerű kérdéseit, a legelőgazdál­kodás előnyeit, a szarvasmarha-állomány tervszerű fejlesztésének problémáit, valamint a tej termelés növekedését elősegítő tényezőket tartalmazta, tehát azt is, hogyan hasznosítja az ál­lattenyésztés a takarmányokat. TAKARMÄNYTERMESZTÉSI TAPASZTALATOK Köftudott, hogy az állattenyésztési termelés csak a megfelelő takarmány­­alap megteremtésével lehet magas színvonalú. E tekintetben a GabCfko­­vol Állami Gazdaságban komoly előre­haladás tapasztalható. Az állatte­nyésztés évente átlagosan — felhasz­nálható és tiszta értékben — IS ezer 200 tonna mennyiségű silótakarmányt, 1700 tonna mennyiségű lucernaszénát, kétezer tonna mennyiségű lucernallsz­­tet és préselt takarmányt, valamint nyolcezerszáz tonna mennyiségű szé­­mes takarmányt igényel. Az állami gazdaságban — hasonlóképpen, mint a járás mezőgazdasági üzemelnek többségében — jé kapcsolat alakult ki a két fő termelési részleg, a nö­vénytermesztés és az állattenyésztés között. A kölcsönös kapcsolat értel­mében minden esetben a növényter­mesztés igazodik az állattenyésztés követelményeihez és nem fordítva. E kapcsolat kedvező gazdasági és ökonómiai jelentőségét az is bizonylt­ja. hogy az állattenyésztés takar­­mányszükésglete az Iáén Is minden összetevő esetében teljes mértékben fedve van. A főájlattenyésztő említést tett arról is, hogy elégedett a kél termelési részleg közötti együttműkö­déssel. Pozitívumként kell kiemelni, hogy a mennyiség elérése mellett je lentős feladatnak tartják a takar mányfélék minőségének javítását is. E tekintetben szintén nincsenek prob­lémáik. Különösen az utóbbi két év­ben állt be minőségi változás a takar­mányok termelése, betakarítása, tar­tósítása, tárolása és felhasználása te­kintetében. Ezt részben úgy érték el, hogy ezeknél a munkálatoknál min­dig Jelen van a gazdaságvezető és az állattenyésztő. így Jobban ügyelhet­nek a minőségi munka végzésére. Az állami gazdaságban a mennyisé­gi és minőségi takarmánytermelés szakaszán olyan technológiát alkal­maznak, hogy a takarmánynövények vetését szakaszosan, fokozatosan vég­zik. Ezáltal ugyanis lehetőség nyílik a takarmánynövények legmegfelelőbb időszakban (érési állapotban) történő betakarítására és a gépeknek egy gazdaságba való összpontosítására. Ez amint tudjuk, elengedhetetlen feltéte­le a minőség elérésének, s lehetővé teszt azt, hogy egy sllőgödröt maxi­málisan 3—4 nap alatt megtöltsenek! A silókukoricánál figyelmet fordí­tanak a helyes fajtaösszetétel megváT lasztására is. Általában három — ko­rai, középkorai és kései — fajtát ter­mesztenek. A betakarítást 28—30 szá­zalék száraz anyagtartalom mellett kezdik. A silőtakarmányokat, elsősor­ban a silókukoricát kör alakú göd­rökben tárolják. A múlt évben silóku­koricából 43 tonna terméshozammal számoltak. A kedvezőtlen időjárási viszonyok (kevés csapadék) következ­tében csak 38,5 tonnát értek el, s ösz­­szesen — brutto termelésben — 22 ezer tonna mennyiségű silótakar­­mányt készítettek. Egy számosállatra általában tiz tonna mennyiségű siló­takarmánnyal számolnak, ami a tehe­neknél lehetővé teszi az egész évben történő etetését. A lucerna zömét leszárltják. Szénát csak a borjak és a növendékállatok részére készítenek. Tavaly lucernából — szénára átszámítva -t- 7,2 tonna termést takarítottak be hektáronként. A lucerna termőterületének mintegy harminc százalékát öntözték és 9,7 tonna terméshozamot értek el hektá­ronként! Lim. megmutatkozott az in­­tenzifikáciös tényező pozitív hatásai Az öntözés szakaszán az állami gaz­daságban még vannak termelés-fej­lesztési lehetőségek, melyek kiakná­zásával még tovább fokozhatö nem­csak a takarmánynövények, hanem a többi szántóföldi növények termelése is. Vörösherét a zöld fűtő szalag ki­egészítése céljáből termesztik. Ha a nyári időszakban nem tudják zölden feletetni, szárításra használják. A múlt évben négy kaszálást, s szénára át­­számítva 8,5 tonnás termést takarítot­tak be hektáronként. Mivel tavaly a tavaszi keverékek a kedvezőtlen Időjárási viszonyok kö­vetkeztében nem váltak be kellőkép­pen, ötven hektáron — az őszt repce után — tarlőveteményeket — elsősor­ban a kukorica és a napraforgó ke­verékét — termesztették, ami Igen jól sikerült, s nagy mértékben hozzá­járult a minőségi takarmányalap meg­teremtéséhez. TÉRT HÓDIT A legelOgazdAlkodAs A szántóföldi, intenzív legelőgaz­dálkodás egyre nagyobb tért hődít az állami gazdaságban. Jelenleg 97 hek­tár intenzív legelővel rendelkeznek, amelynek telepítését nyolc évvel ez­előtt kezdték. Nagy figyelmet fordí­tanak a legelő növényzetének felújí­tására is. Ezt a tevékenységet mintegy harminc hektáron három-négyéven­­ként végzik el. A tehenészeten kívül különösen az Uszőnevelésben mutat­kozott meg a legelőgazdálkodás elő­nye. Míg korábban a 8—10 literes na­­pi fejési átlagú üszőket már jóknak nevezték, addig manapság a tizenöt literes napi fejési átlag már nem ele­gendő! Az állami gazdaságban nagy Számban vannak olyan üszők is, ame­lyek megadják a huszonhat-harminc llteree napi átlagot is! Ez a tehené­szet szempontjából döntő Jelentőségű, mert megfelelő tenyészanyaggal tör­ténhet a tehénállomány felújítása. Az állami gazdaságnak már régeb­ben is voltak legelői, de azokat exten­­zfv körülmények között hasznosították. Tapasztalatokat részben a Nový Trh-i Állami Gazdaságból szereztek, rész­ben pedig a Bratislava! űntözőgazdál­­kodási Kutatóintézet szakemberei ál­tal. A legelőgazdálkodás agrotechni­káját Michal Santa mérnök és Ján Ivaniííka mérnök, a tudományok kan­didátusa, az említett kutatóintézet szakemberei dolgozták ki. A szántó­földi legelő alapnövényzeteként kilenc here- és fűfélét termesztenek, melyek közül a réti csenkesz, a csomós ebír, az angol perje és a fehér (korcs) he­re van túlsúlyban. A legelő alapmütrágyázását a téli időszakban végzik, melynek során száz kilogramm foszfort és kétszáz kilogramm káliumot juttatnak — ha­tóanyagban — a talajba hektáronként. Kora tavasszal elvégzik a mechanikai növényápolást, amely a régebbi tele­pítésű legelők esetében boronálásből, az újaknál hengerezésből áll, A növé­nyi maradványok eltávolítása után a nitrogéntrágyákat az egyes legelte­tési időszakok után elosztva adagol­ják. Evenként általában 430 kg nitro­gént alaklmaznak hatóanyagban hek­táronként. Ha szükséges, á növények 8—9 cm-es magassága esetén gyom­irtóznak. Erre a célra az Aniten kom­bi (3 kg /300—400 liter víz), az Aml- ПВХ (2,5 Kg/300—400 liter vfj vagy az Aretlt |4-kg/500 liter vízi készítmé­nyeket használják. A legelőgazdálko­dásnál, elsősorban a nagyobb hoza­mok elérése érdekében kihasználják az öntözés adta lehetőségeket is. Szükség szerint öntöznek, s egyszerre általában 30—40 mm-es adagot juttat­nak a talajba. Az öntözésről, a nö­vényápolásról, a trágyázásról és a le­geltetésről egy állandó termelőcso­port tagjai gondoskodnak. A továbbtányésztésre szánt üszők fedeztetés előtt kerülnek a legelőre, я ott vannak általában egészen az öt­­hónapos vemhességig. Evenként álta­lában 3U0—400 üszőt legeltetnek, a­­inelynek különösen nagy jelentősége van abból a szempontból, hogy az üszők a logelést már fiatal korukban megszokják és egészséges körülmé­nyek között nevelkedhetnek. Jelenleg a tehenek két (600—600 darab) farmon vannak. A legeltetés azonban csak az egyik farmon lehet­séges, a másikon nyárt időszakban zöldtakarmányt, s az egész év folya­­mán kukoricastlöt etetnek. A tehenek legeltetése április végétöl október közepéig tart. Hátránynak csak az számft, hogy némelyik legelő egy ki­csit távol van az istállőktől, kifutók­tól, így az oda- és visszavezető út felesleges energiapazarlással járl A helyzeten ügy segítenek, hogy köze­lebb létesítenek legelőket. Kora ta­vasszal és későb ősszel általában reg­gel és délután fejés előtt, nyáron pe­dig reggel és délután fejés után le­geltetnek. A legeltetés idején azonban kiegészítő takarmányozást is alkal­maznak. Az állami gazdaság viszonylatában Jól bevált a szakaszos, vlllanypászto­­ros legeltetés. A vllianypásztort álta­lában a délutáni legeltetésnél helye­zik át s amit az állatok esetleg ott hagynak a fűből, azt reggel könnyen felszedhetik. A szántóföldi legelő trá­gyázásával szakszerű növényápolásá­val, hathatós öntözésével és Intenzív legeltetésével elérték — zöld anyag­ban számítva — a hektáronkénti száz tonnás terméshozamot is! rított és préselt takarmányt készítet­tek. Ebből hatszáz tonna mennyiséget a vrakuni szövetkezetnek szárítottak kooperációs viszony keretében, két­száz tonna mennyiséget a termény felvásárló- és ellátó vállalatnál érté­kesítettek, a többit az állattenyésztés­ben hasznosítják. Szárításra és a pré­selt takarmányok készítésére elsősor­ban a lucernát, továbbá a füves keve­rékeket, az árpás-lucernás keveréket és a silókukorica egész növényzetét használták. A szárítóberendezés ki­használásával javítottak a takarmá­nyok fehérjetartalmán is. Míg azelőtt a takarmányok zöme* ezt az értékes tápanyagot 7—8 százalékban tartal­mazta, addig a szárítós után 12—14 százalékban. Köztudott, hogy szárí­tásra a szója egész növényzete is ész­szerűen felhasználható. Mivel a járás­ban ezt már többhelyütt sikerrel al­kalmazzák, az idén az állami gazda­ságban is kipróbálják. A FÉRŐHELYEK KIALAKÍTÁSA ELENGEDHETETLEN FELTÉTELE AZ ALLOMÄNYFEJLESZTÉSNEK Az állattenyésztési termelés össz­pontosítása és a gazdasúgok, farmok szakosítása megköveteli megfelelő is­­tállőtérségek kialakítását. Az állami gazdaságokban erre a célra előrelát­hatólag 26 millió koronát költenek. A gazdaság egyrészt új istállókat épít, másrészt felújítja korszerűsíti a ré­gieket. Jelenleg folyamatban van két Új 200-as Istálló kivitelezése. Ezenkí­vül négy К—90-ois istállót kétszázas­ra, egyet százasra alakítanak át, s egy új szociális épületet is építenek tej­házzal együtt. Az új istállók felépíté­sét és a régiek felújítását előrelátha­tólag az I960—81-es években fejezik be. s utána lényegében csak a hősi gazdaságban less tehenészet. A beru­házások kivitelezése több célt szolgál. Így többek közöt lehetőség nyílik a munkatermelékenység fokozásra és a munkaerőtakarékosságra. Mfg jelen­leg egy gondozóra, fejőre hetvenezer liter tej termelése jut, addig az új farmon ez százhúszezer literre növek­szik! A tehénúlloiriónyt az Istállótér­ségeknek megfelelően 1981-lg 1300-ra szaporítják. A közeljövőben sor kerül a hizömarhäk, a borjak, az üszők és a sertések összpontosítására is. A szarvasmarha-állomány tervszerű fejlesztése Igényes feladat. A legutób­bi három évben például háromszáz darabbal gyarapították a szarvasmar­ha- és száz darabbal a tehénállo­mányt. Míg 1967-ben száz hektár me­zőgazdasági területre számítva 58,3 szarvasmarha, illetve 19,9 tehén ju* tott, addig 1971-ben már 63,7, illetve 23 darab, 1976-ban pedig már . 74,83 szarvasmarha, ebből 27,35 tehén. Az említett évek viszonylatában pozitívan növekedett a tehenek napi fejési átla­ga is. Míg 1967-ben ez 7,90 és 1971- ben 9,13 liter volt, addig tavaly elérte a 9,76 litert! Pozitív fejlődés volt ta­pasztalható a brutto állattenyésztési termelés tekintetében is, amely 21,8 millió koronáról 1971-ben 25,2, 1976- ban pedig 32,7 millió koronára növe­kedett! ELŐTÉRBEN A KERESZTEZÉSI PROGRAM MEGVALÔSÍTÄSA rel kevesebbért értékesítették a mar­hahús kilogrammját! A keresztezés a Jelenlegi stádiumban körülbelül a te­hénállomány hatvan és az üszőállo­­rnány kilencven százalékát érinti. A minőségi ellenőrzések megmutatták, hogy a fajtaátalakító keresztezés egyedenként háromszáz-négyszáz li­ter haszontöbbletet jelentett! AZ ALAPOZÁS A BORJÚNEVELÉSSEL KEZDŐDIK A borjúnevelés a későbbi tejterme­lés szempontjából alapvető fontossá­gú. A teheneket a vemhesség hetedik hónapjában áthelyezik az ellető Istál­lóba, ahol — az üszők előhasi istálló­jához hasonlóan — a legjobb gondo­zók tevékenykednek. A borjak a tehe­nek alatt tíz napig vannak, majd a két, eltérő tartástechnolőgiájú borjú­­neveidébe kerülnek, itt két hétig Ko­­losztran, utána egy hétig Laktavlt, az elválasztásig pedig Laktosen tejpótlót kapnak. Közben a borjakat rászoktat­ják széna és az abraktakarmány fo­gyasztására. A hősi neveidében a bor­jakat először egyedi boxokban szállá­solják el, majd utána kerülnek tizen­kettes csoportokban a közös reke­szekbe. A borjak szoptatására hazai gyártmányú gépeket használnak, me­lyek segítségével szabályozható a te] hőmérséklete Is. jelenleg a borjúne­­veldékben magas színvonalú a mun­katermelékenység, amit az is bizonyít, hogy egy dolgozóra száz állat gondo­zása jut. ÉSSZERŰEN HASZNOSÍTJÁK A SZÁRÍTOTT TAKARMÁNYOKAT Az állami gazdaságban racionálisan kihasználják az MGF-OB típusú, forró­­levegös szárítóberendezést is. Tavaly összesen 3200 tonna mennyiségű szá Az állami gazdaságban már hat éve elkezdődött a fekete tarka lapály marhával történő fajtaátalakító ke­resztezés. Végtermékként az idegen fajta 65 százalékos bérarányával szá­molnak. A főállattenyésztő szerint a keresztezés némi problémát idézett elő. elsősorban a marhahús értékesí­tése tekintetében! Egyrészt gyengébb az állatok falhfzása, másrészt kedve­zőtlenebb a minőségi osztályokba va­ló besorolásuk. Tavaly például az 1973-ös évh’i viszonyítva húsz fillér-JAVULT a takarmAnykihasznAläs Pozitívumként kell kiemelni azt is, hogy az állami gazdaság a múlt év­ben a tervezett takarmányfogyasztási csak 98,84 százalékra merítette ki, ami egyik előfeltétele a gazdaságos termelésnek! A múlt évben egyébként egy liter tej termelésére 0,37 kg ab­raktakarmányt terveztek, a valóság­ban azonban csak 0,33 kg-ot fogyasz­tottak. Ezenkívül a marhahústermé­­lésben kilogrammjaként 0,51 kg ab­raktakarmányt takarították meg, ami mindkét esetben ésszerű kihasználás­ról tanúskodik! A főállattenyésztő el­mondotta azt is, hogy elégedett volt a szállított tápok minőségével. Az állami gazdaságban nagy figyel­met fordítanak a tervfeladatok — in­­tézőségekre, farmokra, istállókra és mindenegyes dolgozóra valő — lebon­tására is. A feladatok teljesítését ne gyedévenként értékelik, s a legjobb eredményt elérő gondozókat megju­talmazzák. Egyre nagyobb teret hódit a szocialista versenymozgalom kibon­­lakozása mind a farmok és istállók, mind a dolgozók között. Az idén első­sorban az abraktakarékosságra fordí­tanak kellő figyelmet. A tej esetében 0,30, a marhaiistnrmelésberi pedig 2,40 kg alá csökkentik az abraktakarmá­nyok fogyasztását! IGÉNYES, DE TELJESÍTHETŐ FELADATOK ELŐTT Az idén az állattenyésztési tervfel­adatok lényegében a múlt évi valóság színvonalán maradnak. Az állami gaz­daság dolgozói és vezetői azonban javulást várnak. Hiszen januárban például 55 ezer liter tejjel többet ér­tékesítettek, mint az elmúlt év ugyan­­ezen időszakában! Jelenleg naponta tíz liter tejet fejnek, az eladási szín­vonal pedig 9,3 liter körüli. Ezzel az eredménnyé! a járás legjobb üzemei közé tartoznak] Az idén 3 millió 920 ezer liter tejet értékesítenek, ami a múlt évi valósághoz viszonyítva 190 ,öbb- A marhahús érté­­számmnak" UZ ‘°ППЙЗ nÖvekedésseI A takarmánytermelésben szintén minőségi javulás várható. Az idén a *HYSn h,rhm*"tlk barminc hektáron a HISO hibrid szudéni füvet, amely­nek termesztésével a járás mezőgaz­daság, üzemeinek gazdag tapasztala­tai vannak. A lucerna és az intenzív szantofoUi legelő esetében az idén az 1976-os evre tervezett hozamhoz viszonyítva 0,5 tonnás növekedéssel számolnák. Ugyancsak nagyobb körű) tekintess«! választják meg a silőku a°HTM fajtaösszetételét, s elsősorban termesz,fk. “ ZPDC-49B -Az elmondottakból arra következte­­ítÜ uhogy a Gab«kovoi Állami Gaz­­asagban a kedvező szarvasmarha­­tenyésztési, Elsősorban a tejtermelési eredményeket nemcsak a mennyiségi fanom ta,íarmí*ny termesztésnek, é*szerfl kihasználásának vönuf lk' Ez VégsíS soron a nö­vénytermesztés és az állattenyésztés megfelelő és kölcsönös kapcsolatának a kialakításáról tanúskodik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom