Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 1. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. január 8. П FÉLIDŐBEN A VILÁGSZERVEZET Eredményes együttműködés Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 31. ülésszaka a karácsonyi ünnepek küszöbén félbeszakította munkáját. Az ülésszak csak tavalyi munkáját fejezte be, ami alkalom az eredmények összegezésére; két hét múlva újra folytatja a napirendi kérdésekkel kapcsolatban megindult vitát. Mit mutat a világszervezet fóruma, a nemzetközi történés érzékeny barométere? összegezve a plénumon és a főbizottságokban elfogadott több mint kétszáz határozatot, az általános vitában és a főbizottságok ülésein elhangzott felszólalásokat, megállapíthatjuk, hogy termékeny kezdeményezések és heves küzdelmek színhelye volt a 31. ülésszak. A kezdeményezések túlnyomó többsége a Szovjetunió és a többi szocialista ország részéről indult ki és lényegében az SZKP XXV. kongresszusán megerősített és továbbfejlesztett békeprogram konkretizálásából következett. Az ülésszak napirendjén 31 igen fontos kérdés szerepelt. Csak néhányat említünk: a béke és a nemzetközi biztonság kérdései, az erőszak kiiktatása a nemzetközi kapcsolatokból, a lázas fegyverkezés megfékezése, a természeti közeg, a környezet hadviselés céljára vagy egyéb katonai célokra való felhasználásának, újfajta tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének a megtiltása, a nukleáris kísérletek teljes és egyetemes beszüntetése, illetve betiltása stb. Nagy család ma az ENSZ,' 147 tagállam képviseli benne a világ népeit, tehát nagyon megnőtt a világszerve-' zet, de ez korántsem jelenti azt, hogy a népek, illetve 'egyes országok igazságos képviselete biztosított. Bizonyítja ezt a Vietnami Szocialista Köztársaság tagságának a kérdése is — felvételét az ENSZ-szervek ajánlása ellenére az Egyesült államok mint állandó BT-tag többször is megvétózta. A jelenlegi ülésszak három új tagállamot vett fel a világszervezetbe: Angolát, a Seychelles-szigeteket és Nyugat-Samoát. Ez az imperialista hatalmak gyarmatosító politikájának további kudarcát jelenti. Az egykori gyarmatok népei méltán látják barátaikat és szövetségeseiket a szocialista országokban, melyeknek képviselői síkraszálltak a következetes dekolonlzációs politika érvényesítése A Nagy Októberi Szocialista Fprraialom az emberiség történetének legjelentősebb határköve, amely meglyitotta a proletárforradalmak és a capitalizmusból a szocializmusba vaó átmenet korszakát. A munkásoszály és a dolgozók szempontjából íagy jelentőségű eseménynek az idén innepeljük 60. évfordulóját. Amíg a világtörténelmi eseményre sor ke■ült, a munkásosztály és annak martista élcsapata sok külső és belső larcban kovácsolódott össze. Az igységes párt megteremtéséért folyatott harcot több kiemelkedő esenény hűen igazolja. Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tisztaságáért, egységéért ölytatott küzdelemben jelentős szeepet töltött be az OSZDMP ossz iroszországi konferenciája, amelyet 912 január 5 e és 17-e között Prá [ában tartottak meg. Az egységes marxista párt megeremtésének élharcosa Vlagyimir tjics Lenin volt. Lenin a marxisták lözül elsőként ismerte fel, hogy a nunkásosztály győzelmének kivívásé1 toz új típusú pártra van szükség, ,Mi a teendő“ című müvében továbbfejlesztette Marxnak és Engelstek a proletár pártról hirdetett esz. nétt s kidolgozta a forradalmi pártra vonatkozó legfontosabb tanítását. Felérte, milyen nagy jelentősége van i tudományos szocializmus elméletélek az ösztönös munkásmozgalomén és a párt egész tevékenysége izempontjából kifejtette, miért legyen i párt a proletáriátus politikai veiére, a munkásmozgalom vezető eree, amely összefogja a proletariátus isztályát. Müvében rámutatott a páron belüli egység fontosságára s az ipportunizmus káros voltára, amely neghódol a munkásosztály ösztönösiége előtt és lekicsinyli a szocialista :udat szerepét a munkásmozgalomén. Lenin tanítása alapján megindult a íarc az opportunista csoportok élén, a párt megszilárdításáért. A bolsevikek kérlelhetetlen harcot folytatják a megalkuvó mensevlkekkel szemben. A bolsevtkok olyan kérdések megoldásáért szálltak síkra, mint ä munkásosztály pártjának vezető szerepe és a parasztság szövetségé, mellett. Az ENSZ 31. közgyűlésének az a határozata, amely elítéli a kolonializmus valamennyi formáját és válfaját mint összeegyeztethetetlen! az ENSZ alapokmányával, a szocialista közösség által képviselt politikai irányzat győzelme. A békeszer'étő erők sikerét jelentette a közgyűlésnek két Igen égető kérdésben hozott határozata. A közelkeleti kérdéskomplexumra vonatkozó határozat felszólítja Egyiptomot, Jordániát, Szíriát és Izraelt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok társelnökségével mielőbb újítsák fel a viszály rendezésére hivatott genfi értekezletet, éspedig előzetes feltételek, kikötések nélkül, valamennyi érdekelt fél, így a Palesztinái Felszabadítási Szervezet által képviselt Palesztinái arabok részvételével. A Ciprusra vonatkozó határozat — a közelkeletihez hasonlóan — -megerősíti a világszervezetnek a kérdésben hozott összes előző határozatait és állást foglal a Ciprusi Köztársaság állami egységének megőrzése mellett. Egyben felszólítja az illetékes országokat és hatalmakat, Ciprus békés jövője érdekében mielőbb segítsék elő a kérdés békés rendezését. Éles küzdelem színhelye volt a világszervezet azzal a szovjet javaslattal kapcsolatban, hogy a nemzetközi kapcsolatokból zárják ki az erőszak alkalmazását. A tagállamok nagy többsége helyeselte, lelkesen támogatta ezt az elvet, ám számos nyugati állam küldöttsége fezzel kapcsolatban különféle elvont jogi vitádba bocsátkozott s a javaslat további tüzetes tanulmányozás után, határozati javaslat formájában majd a következő, 32. ülésszak elé kerül elfogadás végett. Az ENSZ-közgyülés 31. ülésszakának idei munkájáról általában elmondhatjuk, hogy a leszerelés kérdései szerepeltek előtérben s e téren nagyon eredményes munkát végzett a közgyűlés. Az ülészak azt bizonyította, hogy a béke erői további offenzívát folytatnak,-a reakció erői pedig kénytelenek fokozatosan feladni állásaikat, noha ármányaik, az általuk okozott buktatók szinte kifogyhatatlanok. Az idő, a történés a szovjet pártkongresszusokon kimunkált békeprogram megállapításait, életképességét és realitását Igazolja. Lőrincz László TANÁCSKOZOTT A CSEHSZLOVÁK— MAGYAR GAZDASÁGI ÉS TUDOMANYOS-MÜSZAKI EGYÜaí<CKÖD£S .VEGYESBIZOTTSAGA A két ország képviselői ebből az alkalomból egy fontos csehszlovákmagyar megállapodást is aláírtak, amely az autóipar, valamint az építőipari és mezőgazdasági gépek gyártása terén az alkatrészek és a késztermékek termelésével kapcsolatos együttműködést, továbbá a két ország népgazdaságának szükségleteit biztosító kölcsönös szállítmányokat szabályozza. Az egyezmény alapján elmélyül a két ország kooperációja és szakosodása az említett ágazatokban és hatékonyabbá válik számos gépipari termék gyártása. Az egyezmény értéke a mostani ötéves tervidőszakra vonatkozóan mintegy 3S0 millió rubel az 1976-os árakban számítva. Bratistavában az illetékes miniszterhelyettesek ugyancsak megállapodást írtak alá a kőolajipari termelés terén való kooperációról, valamint a kőolajipari készülékek és berendezések kölcsönös szállításáról. A KGST és a fejlődő országok A szocialista államok gazdasági együttműködése a fejlődő országokkal évről-óvre mélyül. A Szovjetunió műszaki és anyagi segítségével az afrikai országokban 170 ipari és 70 mezőgazdasági létesítményt építettek. A csehszlovák szakemberek együttműködésével 90, a magyar szakemberek együttműködésével 70, a bolgár szakemberek együttműködésével 50 objektumot építettek. A szocialista államok a fejlődő országokban mindenekelőtt a gazdaság kulcságazatainak fejlesztését segítik, ilyen pl. a színesfémkohászat, a bányaipar. a gépipar, a kőolaj bányászása és feldolgozása, valamint az energiaipar. A szocialista államok nagymértékben hozzájárultak az ázsiai országok gazdasági fejlődéséhez. Indiában például a KGST tagállamok együttműködésével felépült üzemek az ország ipari termelésének 80 százalékát, az elektronikai berendezések 00 százalékát, a kőolaj és acélipari termékek 40 százalékát; az elektromos energia 20 százalékát adják. Leonyid Brezsnyev, az SZLKP Központi Bizottságának főtitkára nyilatkozatot adott Joseph Kinsbury-Smith amerikai hírmagyarázónak azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös együttműködése során 1977-ben milyen fontos lépéseket tehetne a világbéke és a szovjet—amerikai kapcsolatok megszilárdítása érdekében. Mi amellett vagyunk — mondta válaszában Brezsnyev elvtárs — hogy mielőbb fejeződjék be a stratégiai fegyverek korlátozásáról szőlő szovjet-amerikai egyezmény kidolgozása az 1974-ben Vlagyivosztokban elért megállapodás alapján. Ebben az egész femberiséget érintő ügyben részünkről nem támasztottunk, nem támasztunk és nem Is fogunk támasztani semmilyen akadályokat. A szovjet—amerikai megállapodás most kétségtelenül nagyon fontos lépés volna a lázas fegyverkezés hatékony beszüntetésére. E feladat megoldása szorosan összefügg a jelen legfontosabb feladatával — az atomháború elhárításával. Ellenkezőleg, a megállapodással űzött huzavona ma, amikor még borzasztóbb fegyverfajtákat és fegyverrendszereket fejlesztenek ki, újabb veszélyt Idézhetne elő a békére, a nemzetközi. stabilitásra és a biztonságra nézve. James Carternak, az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnökének nemrégen elhangzott kifejtéséből kitűnik, hogy az amerikai fél is tudatosítja e kérdés időszerűségét. Reméljük, hogy ez mielőbb sikerrel kecsegtet. Meg kell mondanom, hogy bentiünket a Szovjetunióban meglep egyes nyugati körök — az Egyesült Államok és további NATO-országok köreinek a magatartása. Ügy viselkednek, mintha az utóbbi években semmi sem történt, semmi sem változott volna, mintha a világban még mindig tartana a hidegháború. Egyik látványos kampányt a másik után indítják a Szovjetunió részéről állítólag erősödő „katonai veszély“ ürügyén, újabb és újabb katonai kiadásokat követelnek és lázas fegyverkezést szorgalmaznak. Nézetünk szerint ezt nem szabad csinálni. A politikai enyhülés elérésével utat nyitottunk arra is, hogy komolyan foglalkozzunk alapvető kérdésekkel — a fegyverkezés korlátozásával és a leszereléssel". Szeretném újra határozottan hangsúlyozni: a Szovjetun-ó senkit sem veszélyeztet és senkit sem kíván megtámadni. Senki se riasztgassa magát kitalált fenyegetésekkel, hanerh tárgyszerűen és konstruktívan ítélje meg a fennálló problémákat és lehetőségeket. A folytatódó lázas fegyverkezés nem igazolható azzal, hogy a fegyverkezés korlátozása nemzetbiztonsági szempontból kockázatos. Az egyetemes biztonság szempontjából sokkal nagyobb kockázat rejlik ma a tétlenségben, abban, ha megengednénk a féktelen lázas fegyverkezés folytatódását. Nagyon szeretnénk, ha 1977 valóban visszafordíthatatlanná válna a lázas fegyverkezés beszüntetésére Irányuló törekvésben. Akkor kétségtelenül méltó helyet foglalna el a történelemben. A hírmagyarázónak arra a kérdésére, hogy Brezsnyev elvtárs szívesen találkozna-e az új amerikai elnökkel, a főtitkár a következőket válaszolta: A szovjet-amerikai kapcsolatok eddigi gyakorlata megmutatta a csúcstalálkozók hasznosságát és eredményességét, ezért hívei yagyunk az ilyen gyakorlat folytatódásának. Egy további szovjet-amerikai találkozó Időpontját természetesen kölcsönös megállapodás után és aszerint határozzuk meg, hogyan halad majd előre bizonyos kérdések megoldása. Mi ahhoz tartjuk magunkat, ami az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott, hazánk szilárd elhatározása, hogy a szovjetamerikai kapcsolatok további javításának politikáját folytassa, amely megfelel az amerikai és a szovjet nép, valamint a világbéké érdekének Ü». Opportunisták a pártegység rombolói 75 évvel ezelőtt Prágában tartották az OSZDMP VI. konferenciáját az internacionalista szövetség megteremtése az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártban. A mensevikek tagadták ennek szükségességét. Az éles belső harc idején került sor az 1905-ös, 1907-es forradalmi megmozdulásokra, melynek fő célját — a cárizmus megdöntését nem sikerült elérni — mégis nagy jelentőségű esemény volt, amely befolyásolta az oroszországi és a nemzetközi forradalom egész fejlődését. Lelkes visszhangra találtak a forradalmi események a népeket, nemzeteket elnyomó Osztrák-Magyar Monarchiában is, ahol megmozdultak a tömegek, nagy tüntetéseket rendeztek, barikádharcokat vívtak s helyenként nyíltan összetűztek az elnyomók fegyveres zsoldosaival. A forradalom vérbefojtása után nehéz évek következtek s az opportunisták mindent megtettek a marxista párt szétrobbantásáért. A mensevikek a proletáriátus elárulásában oly messzire mentek, hogy a beejületes párttagok egyre világosabban ismerték fel a likvidátorok tevékenységét és rájöttek, hogy minden körülmények között szakítani kell velük. A likvidátorok és a trockisták mindent megtettek a Vl. összoroszországi konferencia megtartása éllen, mégsem sikerült megakadályozni, hogy az Illegális párt hazánk jelenlegi fővárosában tanácskozásra hívja össze az OSZDMP legfelsőbb fórumát. A konferencián a legfontosabb feladatok közé tartozott a párt megtisztítása az opportunistáktöl, mivel a tanácskozáson lévő kisebbségi csoportok nem fogadták el a konferencia határozatát és annak végrehajtását, gyakorlatilag valamennyi opportunista kikerült a pártból. Az opportunisták kizárása megszilárdította a pártot, fokozta a fegyelmezettséget s megteremtette az egységet és a párt egységes szervezetként kezdett tevékenykedni. A konferencia nagy figyelmet fordított a taktika kérdéseire. Megállapította, hogy erősödik a tömegek forradalmi hangulata. A konferencia több határozatot is hozott az új típusú proletár párt építésével kapcsolatos további feladatokról. Komoly jelentősége volt annak is, hogy a konferencia új Központi Bizottságot választott. Ugyanis a mensevikek aknamunkája következtében az OSZDMP V. kongresszusán megválasztott Központi Bizottság már nem létezett. A Központi Bizottság élére a legjobb teoretikust, a kiváló szervezőt V. I. Lenint választották meg. A prágai konferencia a nemzet közi munkásmozgalom történetében is fontos helyet ,foglal at. A II. Internacionálé pártjai egyre megalkuvóbbak lettek az első világháború előtti időszakban s ezért egyre élesebb harcot kellett vívni az igazi marxistáknak az opportunisták ellen és ebben példamutatók voltak az orosz bolsevikok. A párt egységét bontók kiűzésével a bolsevikok megmutatták a többi szocialista demokrata párt egészséges szárnyának, milyen engesztelhetetlen harcot kell vívni az opportunisták ellen s a pártban nincs szükség a megalkuvó kispolgári gondolkozású egyénekre. Hetvenöt esztendő telt el a prágai konferencia óta. Azóta a kommunisták forradalmi célkitűzését nemcsak Oroszországban, hanem egy egész sor más országban, köztük hazánkban is megvalósultak és a párt irányításával építjük a szocializmust. Ez azonban nem jelenti azt, hogy napjainkban nem kell vigyázni a párt egységére, mint a szemünk fényére. A marxista-leninista párt egységét már sokszor próbálták megbontani úgy az első köztársaságban, mint a szocializmus építése közepette. A húszas évek második felében az opportunistáknak már-már sikerült a munkásosztály élcsapatának egységét szétzilálni, de a bolsevik párt tapasztalatai nyomán Csehszlovákia Kommunista Pártja forradalmi magva álljt parancsolt és az V. kongreszszuson győzedelmeskedett az opportunisták felett. A szocializmus építése idején az osztályellenséggel megalkuvó opportunisták több esetben intéztek támadást a munkásosztály élcsapatának helyes politikája ellen. 1968 és 1969- ben a nacionalisták és a pártban lévő revizionista erők összefogtak a szocializmus nyílt ellenségeivel és az úgynevezett demokratikus szocializmus megteremtéséért szálltak síkra. A marxista-leninista alapokon levő kommunisták, az internacionalista erők — hasonlóan mint háromnegyed századdal ezelőtt a bolsevikok — összefogtak és kiűzték a. pártból a hamis prófétákat, akik a reakciós ellenforradalom szócsövévé váltak. Azóta pártunk egysége megszilárdult és kiválóak a politikai-gazdasági és kulturális eredményeink, a szocialista országokkal elmélyültek internacionalista kapcsolataink. Tény, hogy az opportunizmus akár jobboldali, akár baloldali, szoros rokonságban léteztek és léteznek, mivel azonos a céljuk és kapitulálnak az osztályellenség előtt. Ezért manapság is veszélyes ellenség az opportunizmus és következetesen kell harcolni mind a jobboldali, mind a baloldali változata ellen. A harc legjobb fegyvere magas szintre emelni a munkásosztály, a parasztság, a dolgozókhoz hű értelmiségiek eszmei színjét, hogy alaposan megismerjék a marxizmus-leninizmust és az ideológiai egységre káros befolyást gyakorié, internacionalista egységet megbontó jelenségek csíráit és jelenlegi változatait. Tóth Dezső jókívánságok A kubai áliamünnep alkalmából Gustáv Hu sák, a CSKP főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és Ľubomír Štrougal, а szövetségi kormány elnöke üdvözlő táviratot küldött Havannába, amelyben a Kubai Köztársaság államünnepe alkalmából a csehszlovák kommunisták, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népe nevében és saját nevünkben legszívólyesebb elvtársi üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük Önöknek és önökön keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és az egész kubai népnek. A győztes kubai forradalom története a Kubai Kommunista Párt vezette kubai nép hősi harcának története, az imperializmus ellen, az új, szocialista társadalom építéséért vívott harcának története. A nagy ese-. mények, amelyeket a baráti kubai nép a szocialista országoknak és a világ többi haladó erejének aktív szolidaritásával és támogatásával a szocialista társadalom építése terén az elmúlt 18 esztendőben elért, bizonyítják a Kubai Kommunista Párt helyes és céltudatos politikáját. Világosan igazolják a marxizmus-leninizmus és a proletár Internacionalizmus ösztönző eszméinek életképességét, mely gazdag forrásból a kubai kommunisták — szilárd egységben a dolgozó néppel — állandóan merítenek munkájukban. A Kubai Köztársaság helyzete ma szilárdabb, mint bármikor azelőtt. A vezetés következetesen teljesíti a Kubai Kommunista Párt történelmi első kongresszusának Irányvonalát az ország bet- és külpolitikájában. Az első szocialista alkotmány elfogadása az amerikai kontinensen és a néphatalmi szervek kiépítése folyamatának betetőzése — az egész kubai nép aktív részvételével és teljes támogatásával — lényegesen tovább mélyítette a kubai forradalom szocialista jellegét. A szocialista Csehszlovákia dolgo zói, akik a mélységes osztálysžolida ritás és testvérbarátság érzésével vi seltetnek az Önök országa iránt őszintén örülnek a sikereknek, amelyeket a kubai nép a társadalmi és a gazdasági élet valamennyi területén elért. Biztosítjuk önöket, hogy a csehszlovák kommunisták és az egész csehszlovák nép Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusa határozataival összhangban, a szocialista internacionalizmus elveinek szellemében tovább fogja mélyíteni és bővíteni kommunista pártjaink és államaink barátságát és sokoldalú együttműködését országaink népeinek javára, a szocialista közösség ereje és egysége további szilárdításénak érdekében, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem további kibontakoztatásának érdekében. Fontosak a csúcstalálkozók
