Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-08-07 / 31. szám

M7Í. augusztus 7. SZARAI) FÖLDMŰVES, Ä KNEDLI Ax országos aratónnnepálykor tör­tént. Éppen borotválkoztam, amikor befutott hozzám a szomszédasszony: — Maguknál van telefon ... meg­kérhetném egy szívességre? — Kész örömmel — válaszoltam — * miről van szó ...? — Vendégeim érkeznek az ünnepre. Mindent rendbd kell hozni. Nem lesz időm knédlit főzni a kacsához. Pedig Lajos bácsi a knédlit — magyar em­ber létére — imádja. Tetszik tudni: a knédlit előre kell telefonon megren­delni. A legjobb a Sport-kávéházban kapható ... Tetőfokára hágott bennem az ndva­­riasság: a szomszédasszonyon segíteni kell. — Nemcsak telefonálok, a knédlit délben el is hozom — válaszoltam. — Ugyanis vasárnap sörözni járok a Za­bor kávéházba. Akkor még nem tudtam, mi vár reám, mert eléddig semmi gyakorla­tom nem volt a cseh ételsajátosság vásárlásában. Azt hittem, Ilyesmire nincs is szükség. Amint letöröltem a pitralont a si­mára fent arculatomról, máris vettem a kagylót és hívtam a Sport-kávéhá­­zat. ahol állítólag a legjobb knédli készül. Reggel fél kilenc lehetett.. , Legnagyobb meglepetésemre azt a választ kaptam, hogy már nem vesz­nek fel knédlirendeléseket. Úgymond, késő. A gép sem működik ógy, ahogy kellene. — Furcsa, — csodálkoztam — itt ügylátszik éjfélkor, zéróra előtt kell megrendelni a knédlit. Dehát nem ez az egyetlen étterem itt Nyitrán. Fel­hívtam tehát a Nitran vendéglőt, szemben a Priorral, melyet helyben k,Králik“ néven ismernek. Bemutatkoztam, s megmondtam, mi­ről van szó: — Szót sem érdemel — hangzott égy borízű férfihang — Tessék csak eljönni tizenegy óra után, s jelentkez­zék a főpincérnél. Éppen jó — gondoltam magamban —, hiszen még nem volt időm átnézni a heti póstámat.. s Tizenegykor elidultem a Králik-féle vendéglőbe, s jelentkeztem a főpin­cérnél. Majd leesett az állem a csodálko­zástól: — Önnel én nem beszéltem, semmit nem ígértem.v. Talán az előző szol­gálat ... Különben is bent nem szolgá­lunk ki knédlit, hanlm az épület mö­gött, az utcáról. Valaki épp friss knédlit vitt él mel­lettünk. Már a szaga is ingerlő volt. — A hölgy itt ebédelt — hebegett a fűpincér —, ilyenkor bent is kiszol­gáljuk a knédlit. — Érdekes — állapítottam meg —, már ebédelt, s viszi haza a friss liszt­gombócot. Debát, kimentem az utcára a hátsó helyiség félé, melyet itt nálunk a nép „Kis Piszkis“ névvel illet... Hosszú ser állt ott, egészen a járda széléig. — Mi az? — kérdeztem, — Tapol­­csányi sör érkezett...? — Nem! — válaszolta egy férfi — Knédlire várunk már tíz óra óta. £n már nem is várok tovább, mert mire sorra kerülök, a knédli-készlet kime­rül. — Vasarnaponta sor áll itt — mon­dotta égy másik —, tehát jól ki tudják számítani, mennyi lisztgombócot kell fi-A— tervgazdálkodás CSAUOI készíteni. Elvégre van, vagy mi a jófene. Nem álltam sorba, mert körülbelül fél egykor járulhattam volna az „úr színe elé“, addigra meg Lajos bácsi­nak a gyomra is kiszakad az éhségtől. Végig futottam az összes vendéglőt a Zobortól a Slovanig, sehol nem ké­szítettek knédlit az országos arató­ünnepélyre. Egy helyütt azt tanácsol­ták, menjek ki a vasúti restibe. Arány­lag kis sort találtam ott, aminek na­gyon megörültem. — Knédlire várnak, ugye? — kér­deztem felszabadultan. — Igen! De' már csak a tegnapi ma­radványokra. Mert a friss az már el­fogyott. Sajnos, a ezek a tegnapiak gyakran kőkemények, színe bámulták — csicseregte egy fiatalasszony. — Nem baj — mondtam rezignáltan —, csak ne maradjak szégyenben. Legalább valamit hozzak a szomszéd­­asszonynak ... Elvégre is szava teszi az embert. tgy tehát kivártam a sorban a teg­napi knédlit. Igaza volt a csicsergő­nek! A kőkemény knédlivel boldogan siettem haza. Talán majd a takarék­­tűzhelyen megpuhul... Szomszédaim azonban már vígan ebédeltek. Lajos bácsi mohón falatoz­ta a knédlit, legnagyobb megrökönyö­désemre. — Sokáig nem jött — nézett rám kissé korholóan a szomszédasszony. — Az ebéd viszont sürgetett, így te­hát kölcsönözni kellett a knédlit. — És honnan kölcsönöztek? — kí­váncsiskodtam. — Hát maguktól — csodálkozott rám a szomszédasszony. — Hisz a leánya kitűnő knédlit főzött... — A lámpa alatt mindig sötét van — mérgeskedtem. — Erre az eshető­ségre jómagam nem is gondoltam. Tehát a knédlibeszerzés ügye meg­oldódott, de bennem tovább kísértett a gondolat: mit ebédeltek azok, akiknél vélőtlenül-nem főztek knédlit?! Márton völgyi László «CSODALATOS H ,,~ -LRao ® c £> ug cl~ Üres csigaház hevert a bokor aljá­ban. SzSp szürke volt, és barna csík futott rajta körös-körül, egészen a csúcsáig. Egy bogár megállt a csigaház előtt, látta, hogy üres, hát gondolta, alábú­­vik kis pihenőre. Nagyban helyezke­dett, amikor kaparászást hallott. A katicabogár jelent meg. Ő is biztonsá­gos helyet keresett magának szundi­kálásra. Pillanatok múlva apró zajocska je­lezte, hogy megint be akar jönni va­laki. Azzal máris egy fekete szárnyú bogár bújt közéjük. — Ti mit csináltok itt? — kérdezte­­a fekete szárnyú. — Pihenünk, amint látod! — En is azt szeretnék. Jó az ilyen biztonságos hely. Később két hangya furakodott be­felé. szokás szerint eleséget cipeltek. Nemsokára piros szárnyú bogár ku­kucskált be, és nagyon örült, hogy ilyen nagy társaságba került. Azt dehogy is álmodták, hogy a bo­kor lombjai közül két veréb figyeli, mennyi jó falat bújik meg a csigaház alatt. Az egyik veréb meg is szólalt: — Ügy látom, már épp elég bogár van a csigaház alatt, gyerünk, borít­suk fel és lakmározzunk belőle. — Csendesen, csak csendesen — in­tette a másik. — Most búvik még egy bogár a csigaház alá. Várjunk nyu­godtan. Eggyel több jó falat. A bogarak meghallották a verebek beszédét. Rémülten összenéztek. Erez­ték, hogy halálos veszedelem fenye­geti őket. Kibújni, elmenekülni már nem lehe­tett. A verebek leröppentek és az egyik veréb csőrével kétszer is megkoppin­­totta a csigaházat. Az a kopogás kívülről úgy hallat­szott, hogy: köp... köp... De belül­ről úgy hallották a rémült bogarak, hogy: felfelé, hopp!... Mint a villám, mászni kezdtek föl­felé a csigaház belső oldalán. Nem is sejtették, hogy kis kacskaringós fo­lyosó vezet föl a babszemnyi „torony­szobába“. A piros szárnyú ért fel először. A többiek meg a nyomában és fönt egy­másba kapaszkodva egy kupacba hú­zódtak. Végül az egyik veréb addig ügyes­kedett, amíg a csőrével mégis sikerült felborítani a csigaházat. A csigaház jó arasznyit gurult, de bogár még hírmondóban %sem volt alatta. A verebek keresgélve ugrándoztak. Nem akartak hinni a szemüknek. Éle­sen csiripeltek. Egyre azt kérdezték egymástól: — Hová lettek a bogarak? A legvégén még „tollba is kaptak". Hosszú pillanatokig tartott az éktelen lárma. Amikor kiveszekedték magu­kat, felborzolt tollal elrepültek. Végre csend, lett. Akkor az egyik hangya lemerészkedett és körülnézett, hogy elmúlt-e már a veszély. Mikor úgy látta, hogy nincs semmi baj, felszólt a többieknek: — Lejöhettek! A bogarak gyorsan, egymás után ju­tottak le á babszemnyi „toronyszobá­ból“. Egyenesen a fű közé iramodtak, de még ott is remegett a lábuk, meg a szárnyuk az átélt nagy ijedelemtől. A fűszálak csoportosan álldogáltak, és amikor meglátták a remegő szár­nyú bogarakat, megkérdezték tőlük: — Mi történt veletek, hogy úgy reszkettek? A bogarak elmondták a történteket. A fűszálak figyelmesen hallgatták. Akkor az egyik fűszál lehajolt, ta­lán simogatni, bátorítani akarta őket, azt nem tudom, de ezt mondta: — Most már ne remegjetek, ne is bánkódjatok. Inkább örüljetek egy­másnak és mindennek, ami szép a bo­gáréletben, ha már így megvédett benneteket az összetartás és az a cso­dálatos csigaház. Láng Etelka GAZDAG ERZSÉBET: Béka dal A sárvári tóban — kum, lakik egy nagy béka — kum. Varas feje akkora, mint a molnár asztala. ' — Kuma — kuma — knm! Héj, te molnár, mit csinálsz? — kum. A garatnál mire vársz? — kum. Nem őrlöd meg a búzám, hagyma lesz a vacsorám. — Kuma — kuma — kum! Megőrölném a búzád — kum. Dé nem forog a lapát — kum. Varas béka akkora, a vizet is elfogja. — Kuma — kuma — kum! Varas béka menj odább! — kum. Hadd forogjon a lapát! — kum. Hogyha nem mész szép szóval, kifoglak a hálómmal. — Kuma — kuma — kum! Miért cseng és zúg a fülünk? Gyermekkorunknak kedves emléke, de felnőttkorban is sokan fölteszik e találós kérdést: „Melyik fülem cseng? Ss a „csengő fület valóban él kell találni, mért — s ezt már gyermekkorunkban tudtuk — a fülcsen­gést csupán ki-kl maga hallja, az mások számára nem hallható. A fülcsengés a legtöbb esetben pillanatokig tart, s látszólag minden ok nélkül keletkezik. De ilyen hangérzet keletkezik bennünk akkor is, ha a fülünket vagy a fejünket ütés éri. Ilyenkor a csengés az ütés pilllanatában a legerősebb, majd fokozatosan halkul, és megszűnik. Gyakran cseng az ember fülé a^ le- és a felszálló repülőgépeken és — mint látni fogjuk — többségé betegség miatt is. Nem kevésbé gyakori jelenség a fülzúgás sem. Ezt szintén okozhatják mechanikai hatások, leginkább azonban valamilyen rendellenesség, beteg­ség húzódik meg a háttérben. A HALLÖSZERV IZGALMA A fülcsengés, amelyen általában magas hangú fütyülést, cirpelést, sister­gést értünk, és a fülzúgás, e mély hangú búgás, függetlenül attól, hogy ml okozza őket, a hallószerv (a belső fülben levő csiga) ingerlődése miatt támad. Ilyenkor inger persze állandóan ér bennünket. Hiszen amikor bár­milyen hangforrás keltette hanghullámok megrezegtétik a külső hallójára­tot elzáró dobhártyát, a rezgés áttevődik a középfülben (a dobüregben)' levő hallőcsontocskákra — a kalapácsra, az üllőre és a kengyelre —, s ró­luk a csigába, a rezgést felfogó úgynevezett Corti-szervbe jut. Az itt kelet­kező ingerületet azután a hallóideg továbbítja az agykéregben levő halló­­mezőbe, ahol végül is a hangérzet kialakul. Dé nemcsak akkor keletkezik hangérzet, ha a szervezeten kívülről érkező hangot hallunk, hanem akkor is, amikor a Corti-szervben, a hallóidegben vagy az agyi hallómezőben más ok miatt támad idegizgalom — ilyenkor cseng vagy zúg a fülünk. Lássuk először a fülcsengést! Ha látszólag minden ok nélkül alakul ki, s mindössze néhány másodpercig tart, rendszerint vérkeringési, illetőleg a fül ereinek beidegzésében bekövetkező változás előzi meg. Fülcsengésünk támadhat játék, sport és munka közben, valamint nevetés után, kisebb­­nagyobb vérnyomás-emelkedés hatására, de ilyen érzetet kelt az is, ha megerőltető munkát végezve kifáradunk. Mindezekben az esetekben átme­netileg megváltozik a Corti-szerv vér- és tápanyagélltása, valamint anyag­cseréje. De a vérnyomásnak nemcsak a növekedése, hanem a csökkenése is járhat fülcsengéssel, s az emiatti ájulás közelségére majdnem mindig a fülcsengés hívja fel a figyelmet. GYÓGYSZEREK, ALKOHOL, NIKOTIN Tartós táplálkozási zavar, illetőleg a mérgező anyagok súlyosan károsít­hatják, 'végső soron el is pusztíthatják a belső fül, a csiga idegelemeit. Minthogy ezek károsodása nem egyik napról a másikra következik be, s nem egy idegsejtet sújt, hanem az idegsejteknek kisebb-nagyobb csoport­ját érinti, az ilyenkor keletkező íülcsongés sem másodpercekig, hanem évekig, sőt évtizedekig tart, esetleg véglegessé válhat. Maguknak az elpusz­tult idegsejteknek is szerepük lehet a fülcsengés állandósulásában, ha bom­lástermékeik a szomszédos, még működő idegsejteket állandóan izgatják. Ilyen természetű a zajártalom miatt létrejövő fülcsengés, mert a rendszeres zaj előbb-utőbb károsítja és elpusztítja a fül bizonyos idegeleméit. Általánosan ismeretes néhány gyógyszernek fülcsengést keltő hatása. Régebben a maláriás betegeknek adott kinin, napjainkban leggyakrabban az ízületi gyulladásban szenvedőknek adott szalicil-készítmények okoznak fül­csengést. Izgatja a belső fül Idegelemeit, a, mértéktelenül fogyasztott alkohol és a koffein is. Az egyszeri, nagy mennyiségű alkoholfogyasztást követő másnapossághoz rendszerint a fülcsengés is hozzátartozik, s azt a dohányzás is segítheti. A nikotinnak ugyanis érszűkítő hatása van, már­pedig a belső fül beszűkült erei eleinte csak idégizgalmat okoznak, ám ké­sőbb az idegsejtek elfajulását okozhatják, annak minden következménnyei­­vel együtt. Arra is van példa, hogy mérgezés, különösen húsmérgezés után tárnál fülcsengés. Dr. Bollobás Béla 1ERÍSZTREJTYEHY VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze (zárt betűk: E, V, K, N, Ä, T). 10. Becézett Vilmos. 11. Földrész. 12. Vallás rövidítés. 13. Medok közepe. 14. Szlovák szemé­lyes névmás. 15. Két hangszerre írt zenemű. 18. Névelő (ford.). 18. össze­vissza tói. 19. To­rony némStül. 21. Európai nép. 23. Kicsinyítő képző. 24. Ész szlovákul. 25. Vegyjele Та. 27. Papagájféle madár. 29. Kötőszó. 30. Gyom. 31. Kitűnő. 32. Mond. 33. La­ger. 34. Kínai női név. 35. w.. hárfa, szélhárfa. 36. Mu­zsikus (ford.). 37. Farag. 38. Négy százkilencvenöt ró mái ‘ számmal. 39 Szlovák Pál. 40 Kötőszó. 41.' Piros, 42. Deli. 43. Limit keretek. 45. Kerék mellett. 33. Hibázik. 34. Vonal. 36. németül. 46. A mai napra következik. Nem nedves. 37. Mai neve Vilnius. 39. 47. Régebbi katonai alakulat. 49. Tan- Természetesen. 40. Fiatal disznó-e? 42. tál vegyjele. 50. Ad acta. 51. Angol Ba-be szlovákul. 44. Tető betűi. 46. helyeslés fonetikusan. 52. Népcsoport Csendes. 48. A legmagasabb értékű Gömörben. 54. Területmérték. kártyalap. 49. Kevert tea. 52. Péter FÜGGŐLEGES: 1. Verdi opera. 2. Mihály. 53. Tól-től angolul. 56. Az első Szlovák vám. 3. Ételízesítő. 4. Géppel emberpár névjele. szemes termény héját eltávolítja. 5. Beküldendő a vízszintes 1. és füg- Repül. 6. Kettős mássalhangzó. 7. Fo- gőleges 10. számú sorok megfejtése. lyó Jugoszláviában. 8. O. A. 9. Eladás- mEGFEITEskk _ nyfrtfsfk ra vár. 10. A rejtvény második része MKlirEJlbSbK - NYERTESEK (zárt betűk: E, E, Gy, L, L). 15. Te Lapunk 29. száma keresztrejtvényé­­németül. 17. Január 17-én ünnepeljük nek helyes megfejtése: „A mezőgaz­­névnapját. 19. Csavar. 20. Kocsirész. dasági dolgozók becsülettel teljesítik 21. Egyik világnyelv. 22. Légszesz, a pártkongresszus határozatait“. 23. Tengeri rabló. 26. Nagyközség Pest Könyvnyertesek: if). Porubszky Béla, megyében. 27. Az ember melle. 28. Ré- Želiezovce, Bartalos Miklós, Calovo, gi római pénz. 31. Hegy Budapest Mácsadi Ernő, Vei. Ludincg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom